Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-15 / 192. szám

1965. AUGUSZTUS 15, VASÄRNAP »ItOYEl k: Kirim» A HIGIÉNIKUS • Vannak szakmák, amelyek­ről a nagyközönség alig érte­sül: csendben, észrevétlenül dolgoznak művelői, s mégis nélkülözhetetlenül. Elképzel- hető-e a Nagykőrösi Konzerv­gyár higiénikus nélkül? A he­lyes válaszhoz tudnunk kell, mit csinál e sejtelmes nevű mesterség gyakorlója. Hajat bújtató kendő, fehér köpeny, gumicsizma: szab­vány öltözék, legalábbis egy konzervgyárban. Mosolygó arc, határozott válaszok, fia­talasszonyként egy gyár tisz­taságának gazdája: Leskó Lászlóné higiénikus. — Hogyan lesz valaki hi­giénikus? Semmi esetre sem születik annak, sőt, még pá­lyaválasztáskor sem mondja azt, én higiénikus leszek. En­gem például megkérdeztek, elvállainám-e? Igent mond­tam. Hát így ... Egy éve csinálja Tizenki­lenc éve van a gyárban. Gondban, szaladgálásban, ten­nivalókban az egy év felér kettővel is. ö felel a személyi, az üzemi, s a gyártási higié­niáért. Azaz a tiszta köpeny­től és kéztől a tiszta üzem­csarnokon át a tiszta gépekig — mindenért. Kislányként, munkásként kezdte, 1946-ban. Segéd lett, majd tíz éven át műszakvezető volt, munka mellett technikumba járt, s egy esztendeje kérdezték meg: vállalná-e a higiénikus mun­kakört? Vállalta, s azóta csi­nálja? — Még eléggé tisztázatlan országosan is az üzemi higié- nikusok feladatköre, sokszor az ember csak a maga feje után megy. Éppen ilyen gon­dok miatt kérni fogom, hogy tapasztalatcserére mehessek más konzervgyárakba; hogyan csinálják ott, mi az, ami jó, amit itt is hasznosítani le­hetne? Á tíz évi műszakvezetői ta­pasztalat busásan kamatozik a munkában. Jól tudja, mit kell és lehet megkövetelni, nem is kísérleteznek nála az­zal, hogy „lesírjanák” vala­mit Élelmiszeripari üzem: a tisztaság döntő termelési té­nyező! . — Kikkel van a legtöbb | baj? — Szerencsére, a személyi higiénia sokat javult, persze, van még tennivaló. A nők­kel könnyebb, a férfiakkal valamivel nehezebb megér­tetni a dolgokat. Különösen néhány fiatalemberrel. Diva­tos manapság a hosszú haj, a sapkát meg nem szívesen viselik. Pedig a hajszál, ha férfi, ha női, erősen nem kí­vánatos — a konzervben... Közvetlen felettese a főmér­nök, havonta egyszer írásban foglalja össze — főnöke szá­mára — tapasztalatait, de sürgős esetekben minden for­maságot mellőzve sikerül azonnal dűlőre jutni. Nagy ügyek? Szerencsére — nem voltak, nincsenek. Munkája kezdetén nehezen szokták meg, hogy napról napra vé­gigjárja az üzemeket, s nem hagy szó nélkül semmilyen, tisztaságot veszélyeztető mu­lasztást. A falaktól a gépe­kig, a gépek mellé álló mun­kásnőkig — mindenen rajta a szeme. Időnként kerékpár­ra ül. s átkarikázik a város másik félén levő kettes te­lepre, de itt a „nagy gyár­ban” is éppen eleget gyalo­golhat, mire bejárja vala­mennyi üzemet. — Ennyire fontos a tiszta­ság? — A tisztaság nemcsak esz­tétikai kérdés, bár ez sem mellékes. A tartósítás, tehát a konzervipar elképzelhetet­len a tisztaság maximális megkövetelése nélkül. Nem­csak azért, mert gyorsan romló árut dolgozunk fel, ha­nem azért is, mert élelmiszert készítünk, azaz közvetlen fo­gyasztásra kerülő valamit. — És otthon is ilyen szigo­rúak a követelmények? Ezen jóízűen nevet, azt ta­nácsolja, kérdezzem meg a férjét, itt dolgozik a' gyárban, az üzemgazdasági osztály ve­zetője. A hamiskás mosolyt viszont az magyarázza, hogy pillanatnyilag katona a férj. azaz nincs mód a mondottak „ellenőrzésére”. Két fia van, a kisebbik reggelente vele tart, a gyári napközi lakója, míg CV\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Kikkel több a baj ? Sapka és frizura 19-1 = 20? a mama nyolc órán át tiszta­ság ügyében tevékenykedik. örül annak, hogy elkészült, s most szezonkezdetkor bir­tokba is vették a korszerű, új női öltözőt. A munkája ki­csit olyan, mint — a háziasz- szonyoké. „Rendet csap”, más­nap kezdheti előliről, valahogy így van az üzemben is. Ha­talmas mennyiségű gyümölcs, zöldféle fut át a gépsorokon napról napra. Az állandó dolgozók úgy­nevezett egészségügyi mini­mum tanfolyamát ő szervezi, a vizsgákon is ott van. Ha­vonta három napot az „üze­mi bejárás” tölt ki. Ekkor a napi ellenőrzéseknél is alapo­sabban vizsgálja az orvos, a munkásvédelmi felügyelő, s Leskóné, mit kell megtenni, javítani, tökéletesíteni. Ügy hiszem Leskónénak is része van abban, hogy a vi­lág bármely táján, ha nagy­kőrösi konzerv kerül az asz­talra, nyugodtan mondhatják: jó étvágyat... Mészáros Ottó Korszerűsítik Hévízt Nemrégiben született hatá­rozat szerint korszerűsítik Hévizt és ezen belül az álla­mi kórház területén levő tó­fürdőt. Az Építésügyi és az Egész­ségügyi Minisztérium ezúttal a tófürdő korszerűsítésére szolgáló tervjavaslatok elké­szítésére hirdet pályázatot. A részletes pályázati kiírás már átvehető az ÉM tervezési fő­osztályán (V., Beloiannisz ut­ca 2.) a kész pályaterveket ugyanerre a címre kell be­küldeni 1965. november 22-ig, kizárólag postán. A bíráló bi­zottság december 17-ig kihir­deti a döntését. „11 házban még mindig nem olvasnak“ Könyvtár a megye peremén Pedagógusjelöltek a csillebérci nagytáborban Péntektől több mint félezer pedagógusjelölt, a különböző tanítóképző főiskolák 560 hallgatója, népesíti be a csil­lebérci nagytábort. A fiatalok egyhetes tanfolyamon készül­nek arra, hogy tanulmányaik végeztével ifjúsági vezető­ként is jól megállják a helyü­ket az úttörőközösségek élén. Amikor 1962-ben a községi könyvtárt az iskolából átköl­töztették mostani helyére, a tanácsháza egyik kis szobájá­ba, leköszönt az iskolaigazga­tó a könyvtárosságról. Sok a dolga, nem szakíthat időt ar­ra, hogy rendszeresen felmen­jen a tanácsházára. Rajta kí­vül egy pedagógus sem lakik Pusztazámorban, most már hát ki legyen a könyvek gon­dozója? Itt van Csóli Gyula, úgyis csak sétálgat meg olvas nap­hosszat, ha úgy szereti a könyvet, meg kell tenni köz­ségi könyvtárosnak. így tör­tént. Talán nem is tudta a ta­nács, milyen jót tesz Csóli Gyulával a tétlenségre kár­hoztatott, leszázalékolt, rok­kant traktorossal. Megint te­vékeny, hasznos munkát vég­ző^ embert csinál belőle. Könyvtári órák kedden és pénteken 5—7-ig. De a könyvtáros egész nap még késő este is az olvasók rendelkezésére áll. Ha a laká­sáról hívják, akor is elmegy könyvet kölcsönözni. Boldog, hogy megint dolgozhat, újra megtalálta helyét a társada­lomban. Most 48 éves, hat esz­tendeje, 42 éves korában nyil­vánították rokanttá. Trakto­ros volt, beteg szívével le kellett a gépről szállnia. Más megerőltető testi munkát sem végezhet. Háromgyermekes családapa. — Mindig szerettem olvas­ni, de fiatal koromban ugyan milyen könyvhöz juthattam. Conan Doyle meg más ha­sonló. Aztán a füzetes Sobri Jóska. Ilyeneket olvastak az­előtt itt, falun. Akkor is sze­rették a betűt az emberek, kézről kézre, házról házra járt a könyv, akármi volt benne, ronggyá olvasták ezeket a fil­léres kiadványokat.- Nem, gyerekkorában nem volt saját könyve. Hogy is lett volna a részesarató fiának. Csak így a szomszédoktól köl­csön kapottak lapjait böngész­getve használta az olvasni­hogy vannak itt hibák, de ma­guk újságírók is megérik a pénzüket. Megvan nekem a véleményem magukról. A múltkor is azt írták rólunk, hogy tíz liter tejet adnak a teheneink, mikor megvan a fejésátlagunk tizennégy liter is... A címzett élelmes Jómagam bosszankodtam külföldön jártamban, bogy a Budapesten feladott expressz- leveleket ott kint többnyire nem kézbesítik expresszként. így tapasztaltam ezt Helsinki­ben is, Prágában is. Amikor megkérdeztem az ottani pos­tást, hogy miért e hanyagság, nagy szemeket meresztett rám: Hiába mutattam neki a fél­reérthetetlen, öles piros pe­csétet, ö, majd később az ot­tani postahivatal főnöke egy­re csak azt hajtogatta, hogy az nem expressz, semmieset­re sem az. Mert az expressz levélen — a nemzetközi pos­tai egyezmény szerint — kü­lön kis „expressz” feliratú címkének kell lennie. Világosság gyűlt agyamban, szülőföldemtől sok száz kilo­méterre. „Hát, persze, gon­doltam magamban, itthon va­laki újított, azaz takarékos­ság jeligére a címkék helyett (papírhiány van!) kiagyalta az •expressz stemplit, s így jelzi a sürgősséget. No, de kerüljek csak egyszer haza, majd be­megyek én a postára!” — füs­tölögtem magamban. így is tettem. A körúti pos­tahivatal vezetője úgy nézett rám, mintha a Marsról ér­keztem volna. Hatodszorra sem értette meg a problémát. De annyit elárult, hogy olyan kis rózsaszín expresszcédulka bizony nagyon kevés van és spórolni kell vele... Külön­ben pedig menjek be a fő­postára, majd ott... Hát be- ^ mentem. Végighallgattak és ^ megértették. Bólogattak, s ^ mondták, hogy „hja igen, ké- ^ rém, ez a gazdasági szükség. J ez kényszerintézkedés, ez a ? kötelező takarékosság ... »— s $ ezzel a főtisztviselő a telefon- ^ hoz lépett, behívta beosztott- ^ ját, mondott neki valamit, az } térült-fordult, s visszatért a ^ kezében egy egész ív expressz ^ címkével! A főtisztviseő mo- 4, solyogva nyújtotta át: 4 % — Kérem, bizonyára meg- ^ érti... ezen változtatni nem 4 tudunk, mert ez intézke-^ d é s, ugyebár, de ha ön oly ^ sokat levelez külföldre, hát ^ itt van ez az ív, tessék, s ami- kor szüksége van rá, ragassza rá önmaga a borítékra. Úgyis egészen szabályos ... Aztán ^ ha elfogy, szívesen adunk 4/ máskor is ... És aki találva érzi magát ^ Népszerű, aranyos kolléga- j! nőnk, Fehér Klára elméiké- ^ dett egy ízben a Magyar ^ Nemzet hasábjain a fogaske- rekű villamosvasút fonáksá- ^ gain. Felsorolt vagy nyolc-tíz ‘j hibuskát. S közben, csak úgy mellesleg, riportszínként, le- !- írta, hogy amint kora reggel ^ döcög lefelé a fogas, a pero- j; non áll egy iskoMsfiú, s ol- ^ vassa egy bakterház ajtaja fe- 4 lett a tréfás szót: „UN-LAK”. í A gyerek elfintorítja az arcát. í s grimasszal megszólal: „Hát még én!” Ennek lett is foganatja. A ^ nyolc-tíz hibuska ügyében ^ ugyan mi sem történt, de már ^ harmadnap ott voltak a pik- « torok és átmázolták a bakter- j házat, a homlokzatát kétszer j is, hogy ne lássék a renitens ^ felirat. á GÖDÖLLŐN Csehszlovák főiskolai hall­gatóik dolgoznak a gödöllői egyetemi város építkezésé­nél. A gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem bővítésére mintegy 200 millió forintot fordítanak. Három kollégiu­mi épület, számos tanmű­hely, laboratórium. 3000 személyes étterem, valamint az egyetemi várost ellátó energiaközpont létesült a régi épületek mellett. Az egye­tem több száz hallgatója kéthetes vállalással segédke­zik az építkezéseknél. Részt vesz a munkában a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola 13 hallgatója is. Képünkön traktor helyett talicska. A jövő mezőgaz­dasági mérnökei az egyik épülő lakóház alapjainak be­tonozásánál. Már csak a mák van hátra A tervezettnél jobb a gabonatermés — A talajmunkákon a sor a taksonyi Egyesült Erő Tsz-ben Két héttel ezelőtt fejezték be az aratást, csütörtökön pe­dig a csépléssel is végeztek a taksonyi Egyesült Erő Ter­melőszövetkezetben. A földeken most a talajmű­velő gépek vették át a „stafé­tabotot”. 130 hold őszi árpa, 58 hold tavaszi árpa, 120 hold bú­za és 240 hold rozs tarlóját kell mielőbb lefordítani tár­csával, ekével vagy diszktil- lerrel. A felsorolt gabonafélék kö­zül egyik sem okozott csaló­dást, mert a tsz egyáltalán nem ala­csony átlagterméstervét minden gabonából túltel­jesítették. A szövetkezet dolgos férfi­] tagjai és asszonyai most már a mák aratásával vannak el­foglalva. ötven holdon vetet­lek. Sokan kétségbevonták, hogy a mák meghozza-e a belé fektetett munka értékét. Ma már tudják, hogy holdan­ként legalább két mázsa mák­ra számíthatnak, ami jelentő­sen gyarapítja a tsz közös jö­vedelmét. Néhány nap múlva ugyanis átadják a termel­tető vállalatnak. Augusztus 20-ra tehát még a nyári növényeket is betaka­rítják. Ezenkívül a gabona­eladási tervet is teljesíteni akarják, tiszta lappal akar­ják kezdeni az őszi munká­kat a taksonyiak. N. I. Igazán örültem neki. Mert ^ lám, mégis van valami értei- ^ me a kritikának ... Firon András á A laikus nem is sejti, milyen nehéz mentesíteni a hi­báktól a sajtóter­mékeket. Még sze­dés közben is, akár egyetlen betű elté- vesztése, komolyta­lanná teheti a leg­fontosabb, legszebb gondolatot. Várhe­gyi Imre, a Mű­szaki Könyvkiadó korrektori csoportjá­nak vezetője évek óta gyűjti már azo­kat az ilyenféle hi­bákat, amelyeket sa­ját maga javított ki a kefelevonatokon. Közülük néhány vá­logatott példányt most bemutatunk. Egyik-másik tel­jesen megfosztja minden értelmétől a mondatot, mint pél­dául az a „kanpäk”, amelyet a vitlakö- telek felerősítésére rr* ,Nősök" tere és „bárgyú" előadás... A gonoszkodó nyomdai manó— Hogyan keletkeznek a sajtóhibák? használatos kampók helyébe ügyeskedett a szedőgép kis ör­döge. Talán valami öreg-házas szedő tu­datalattija tört a felszínre, amikor a Hősök tere nevében nősöket emleget hő­sök gyanánt. Más esetben szinte szán­dékosságra gyanak­szik az ember, ami­kor a t és a b fel­cserélése folytán ezt a mondatot olvassa: „Ilyen bárgyú elő­adást nálunk még nem tartottak”. És vajon kire gondolt a szedő, amikor az 1 betűt kihagyva, a vezetők „részeges” tevékenységéről írt? Viszont bizonyára nem a TÜKER-t bírálta az a fű­téstechnológiai szak­könyv, amelynek kefelevonata a fű­tőérték fogalmát a tüzelőanyag elégeté­sekor keletkező „kő­mennyiségben” ha­tározta meg. A nyomdák hun­cut kis manója azon­ban más módon is szeret incselkedni a könyvek, újságok készítőivel. Egy mű­ben Kisfaludy Sán­dor egyik verse sze­repelt, de kissé rö­vidnek bizonyult: a szedés után maradt még egy kis üres hely a lapon. A szedő tehát sok éves gyakorlatához híven belekopogta a for­mulát: „Szerző, ide még két sort!”. A kérést azonban a korrektorok nem tudták teljesíteni. A szerzővel — rajtuk kívül álló okok miatt — nem si­került érintkezésbe lépniük... tudást, amihez a nyolc elemi­ben jutott. — ötvenben azután meg­alakult a könyvtár egy kis keskeny szekrényben. Mikor három éve átvettem, még mindig csupán 516, ma már azonban 1824 a könyvállo­mány. Derűs kék szemét büszkén jártatja végig a szabad pol­cokon. Büszke is lehet, csak­nem négyszeresére nőtt keze alatt a könyvtár. — Szaporodik ez még az olvasók ajándékából is. Például Tóth István trak­toros egyszerre harminc köny­vet adott. Újabbakat vett, azoknak csinált helyet a könyvszekrényében. Pusztazámor kis község a megye peremén, határa ösz- szeér Fejérrel. Mindössze 696 ember lakja. Vajon hányán járnak közülük a könyvtárba? Rubrikás füzet kerül az asz­talfiókból, onnan olvassa a könyvtáradatokat: — Könyvtárunk olvasóinak száma 318. Erre is büszke lehet, csaknem az egész lakosság fele megfordul a könyvtárá­ban. — Most, a nagy dologidő­ben nyáron kicsi a forgalom, júliusban csak 1066 könyv volt. Múlt kedden csupán 36 kölcsönző járt itt, de télen né­ha százan is jönnek, olyan­kor lányom, fiam segít, egye­dül nem is győzném. — Ki a legidősebb olvasó? — Lukács bácsi — vágja rá gondolkodás nélkül — már közel 80 éves lehet. Előhúzza Luzicska Lukács nyugalmazott tsz-tag karto­tékját. — És az az érdekes, egy­általán nem olvas regényt, csak politikai tárgyú könyve­ket visz. Meg történelmet, a Horthy korszakról, az ellen- forradalomról, Mosolygós arca egészen el­borul: — Kérem, tizenegy házban még mindig nem olvasnak könyvet! 164 lakóházból áll a falu, és tizenegybe nem hatolt még be a nyomtatott kultúra! Emiatt csóválja bú­san a fejét, teljesen kedvét szegi ez az adat — De az ősszel végiglátoga­tom valamennyit, nem nyug­szom, amíg lesz ház olvasó nélkül. Csóli Gyula rokkantságija 618 forint, a könyvtárosságért pedig kemény 100 forint a tiszteletdíja. Nem mondható rá, hogy pénzért terjeszti a kultúrát, önzetlen harcosa annak a pusztazámori kis könyvtárban. — szokoly — HOL A SZERENCSE? Hetenként 2500 lottó- és totó- szelvényt ad el az OTP négy országjáró kocsija. Most ép­pen Gödöllőn tartózkodik a szerencsét hozó kocsi Foto: Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents