Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-13 / 190. szám
MST II ICY El sMhJap 1985. AUGUSZTUS 13, PÉNTEK Mi lesz a leszerelésre kerülő vezetékes rádiók sorsa? A Kossuth és a Petőfi rádió adásának megjavítására használják fel a megtakarítandó összegeket Magyarországon 167 ezer falusi otthonban szól jelenleg a vezetékes rádió. Éppen ezért nagy tömegeket érint az a kérdés, hogy mi lesz e rádiók sorsa. Amint azt a posta vezérigazgatóságán elmondták, a Minisztertanács a legutóbbi hetekben úgy döntött, hogy megszünteti a vezetékes rádió rendszerét. A vezetékes rádiószolgálatot 1950-ben honosították meg Magyarországon, akkor, amikor még sok lakott településen, községben nem volt áramszolgáltatás. A határozatnak akkor valóságos kul- túrmisszió jellege volt. A párt és a kormány határozata nyomán 250 ezer házba vezették be a vezetékes rádiót s egy- egy hangszóró felszerelése 600 forintjába került az államnak. Az előfizetési díjakat is kedvezően állapították meg. A készüléktulajdonosoknak havonta 6 forintot kellett fizetniük, bár a fenntartási költség 16 forint volt. Ez évente 20 millió forint többletkiadást jelentett a népgazdaságnak. Most, hogy hazánkban befejeződött a villamosítás, és mind több falusi családnak nyílik módja, hogy hálózati rádióvevőkészüléket vásároljon, sokan felmondták a régi, vezetékes rádió bérletét. Egyébként is a statisztikai adatok szerint Magyarországon 2 303 000 rádió, ezenkívül 167 000 vezetékes rádióelőfizető van, tehát majd minden családnak van már rádiókészüléke. A szakemberek véleménye szerint a vezetékes rádió valóban csak azt a célt szolgálta, hogy hírközlő, tájékoztató forrása. „legyen a falusi lakosságnak. Ezeken a készülékeken ugyanis igényesebb műsort, például zenei adást alig lehet, élvezni. A megszüntetésre a fő indok mégsem ez. A 15 évvel ezelőtt épített vezetékek és berendezések már elavultak és sürgős felújításukra lenne szükség. Ez pedig mintegy 100 millió forintjába kerülne a népgazdaságnak. Többen szóvá tették, hogy miért szüntetik meg nálunk a vezetékes rádió rendszerét, amikor ilyen működik más országokban is. Az 1950-es nehéz gazdasági helyzetben sebtében felállított hálózat azonban jóval gyengébb és gazdaságtala- nabb a külföldiekénél. Igaz, hogy ott lényegesen magasabb is a vezetékes rádió után fizetendő használati díj. A szovjet és lengyel vezetékes rádió például hasonló elveken működik, mint a magyar, azonban előfizetési díjukat a hálózati rádiók háromszorosában állapították meg. Ha Magyarországon így jártak volna el, akkor a jelenlegi 6 forint helyett 30 forintban kellett volna megállapítani az előfizetési díjakat. Mindezeket figyelembe véve javasolta a posta vezérigazgatóság, hogy a vezetékes rádió rendszerét szüntessék meg. A határozatot három-három és fél év alatt hajtják végre a jelenleg működő berendezések elévülésétől függően. A posta úgy tervezi, hogy az erősítőket és hangszórókat — többnyire hangos híradó céljára — könyvjóváírással átadja a helyi tanácsoknak. Ezenkívül mintegy V1AV 3000 erősítőt és 300 000 hangszórót a Művelődés- ügyi Minisztériumnak ajánlottak fel az oktatás segítésére. Felvetődhet a kérdés, mi lesz azokkal, akiknek lakásában eddig ilyen vezetékes rádió működött. Olyan elképzelések születtek, hogy a volt vezetékes rádióelőfizetők részére az ezer forintnál kisebb értékű rádiókra is kiterjesztik az OTP hitelakciót. A posta most készült fel a vezetékes rádiók megszüntetéséről hozott minisztertanácsi határozat végrehajtására. A megtakarított 100 millió forint felújítási és az évi 20 milliós üzemeltetési többletköltséget a Kossuth és a Petőfi rádió adásának javítására, a műsorsugárzás minőségének fokozására fordítják. K. I. Január elsejétől országszerte bevezetik | a Pest megyei méregellenőrzési rendszert | Jövő hó 6-án kéthetes tanfolyam kezdődik az Orvostovábbképző Intézetben, amelyen az ország minden városából, megyéjéből 2—3 gyógyszerész vesz részt, csak Pest megyéből egy sem. Azaz néhányan mégis — a tanfolyam előadói sorában, a toxikológia számos kiváló elméleti tudósa, kutatója mellett a mérgező anyagok kezelésének, ellenőrzésének gyakorlati szakembereiként. Dr. Kádár Tibor megyei főgyógyszerész kezdeményeA zésére megyénkben tudvale- § vőleg 28 gyógyszerész és 14 ^ városi, illetve járási fő-\ gyógyszerész kísérletképpen ^ mintegy másfél éve rendsze- ^ résén ellenőrzi a mezőgazda-1 Ságban, iparban, háztartások- ^ ban használt és a kereske- ^ delem útján forgalomba ke- ^ rülő méregtartalmú szerek ^ szállítását és felhasználását. & Miután megyénkben az ellen-1 őrzésnek ez a kísérlete be-1 vált, az Egészségügyi Minisz- § tériu m január elsejétől Pest megyei rendszert egész országban bevezeti. _____________________________8 a a z| ARCHIBALD MARSHALL: ZSIBVÁSÁR Archibald Marshall 1866-ban született, Londonban. Kivégezte a cambridge-i egyetemet, majd az amerikai Yale egyetemen szerezte meg az irodalomtudományok doktora címet. Életének nagyrészét Londonban töltötte, írt regényeket, novellákat és humoreszkeket, bosszú évekig volt a Punch című humoros újság munkatársa. 1931-ben halt meg. 1vroody úr és Woodyné asz- fr szonyság még csak rövid ideje voltak házasok, és néha bizony összekaptak. Nehezen szokták meg, hogy most már nem mehet ki-ki a maga feje után, s a férj és feleség közül az egyiknek engednie kell. Woodyné asszony sehogysem látta be, miért ő legyen az, hiszen a férje megígérte, hogy neki szenteli magát és minden földi javait, s elvégre vagy komolyan gondolta, vagy nem. Nos, a helyi lelkész pénzt akart szerezni, hogy megja- mttassa az orgonát, mert a fújtatok zörögtek, a' magas hangok akkor is szóltak, mikor nem kellett, két billentyű összeragadt. Más hibája is akadt az orgonának és húsz fontba került volna, hogy rendbetegyék. így aztán a pap arra gondolt, hogy legjobb lenne zsibvásárt rendezni — jótékony bazárnak ugyanis nem nevezhette, mert annyira nem volt komoly a dolog, meg különben is: a bazárokban kockázni is szoktak és a szerencsejáték nem ildomos, amikor szent célokról van szó. Nos, felkértek mindenkit: szedjenek össze mindenféle kacatot, amire nincs szükség a ház körül, és juttassák el a lelkészlakba. Woodyné asz- szonynak nem voltak ócska ruhái, mert ő mindenből újat csináltatott, amikor férjhez ment, de Woody úr megőrzött egy csomó ruhafélét legénykorából. Woodyné átnézte ezeket és talált is néhány apróságot, amit — szerinte — a férje nélkülözhet. Küldött továbbá két ronda vázát, amit a nagynéniétől kapott nászajándékba. Nyugodtan mondhatja, hogy véletlenül eltörtek, ha a nagynéni érdeklődne. Ennyi idő után már igazán eltörhettek, és egy kis kegyes hazugságot még megér neki az, hogy meg ne sértse a nagynénje érzelmeit. a mikor Woody úr aznap /i. este hazaért az üzletből, igen nyomott hangulatban volt. Ugyanis szőrmével kereskedett s a szállítója, akitől asztrahán prémet vásárolt, nyírott pulikutyaszőrt küldött. Elmesélte a feleségének és hozzátette, hogy nagy megkönnyebbülés ilyenkor hazatérni és mindenről elfeledkezni. — No és mi van vacsorára? Az asszony azt felelte: Majd meglátod, ha itt lesz az ideje. De meg se kérdezed, mit csináltam egész nap? „Nos, mit csináltál, egész nap fürösztötted a macskát?” — kérdezte a férj, mert még mindig rosszkedvű volt és, úgy vélte, a felesége nem túlságosan együttérző. Az asszony erre bosszúsan kérdezte: „Miért, te talán lekefélted a pulikutya bundáját?” Ez már nagyon felpaprikázta Woody urat, s amikor a felesége elmondta, hogy hat ingét, egy régi felöltőjét, valamint több nyakkendőjét elküldte a zsibvásárra, akkor valósággal kiborult. Csak olaj volt a tűzre az asszony megjegyzése: „Úgysem szerettem azokat az ingeket a piros meg kék horgonydísszel, Charlesnak például sohasem jutna eszébe, hogy ilyesmit magára vegyen. Amikor hozzád mentem, azt hittem, hogy úriemberhez megyek feleségül .. Charles az asszony bátyja, századosi rangban szolgált a hadseregben és Woodyéknál ő volt a „bezzeg”. Woody úr sehogy sem szenvedhette, már csak azért sem, mert éppen Charles folyton tőle kunyerált apróbb kölcsönöket. Erről ugyan ő nem beszélt a feleségének, de azért mégis bosz- szantó az ilyesmi. Most is csak annyit mondott: „Remélem, nem azt akarod mondani, hogy odaadtad a barna felöltőmet, csupán alig húsz éve hordom." i z asszony ráfelelte, hogy AL akkor már épp ideje volt megszabadulni tőle, és ő biztos benne, hogy Charles szegy eine ilyen holmiban végigmenni az utcán, mert ő mindig jólöltözött és nem nézi, mennyibe kerülnek a ruhái. Mire a férfi rávágta: „Ördög vigye Chariest, azt mondd meg, mennyire tartottad a felöltőmet?” „Három shilling és hat pennyre” — felelte az asszony. Woody úr forrt a dühtől, a szekrényhez rohant, fogta a felesége legszebb kalapját, meglobogtatta az orra előtt és elsietett vele — egyenesen a lelkészlakba. A lelkész örömmel fogadta Woody urat és így szólt: „Milyen szép kalap, ugye a zsibvásárra hozta? No, és menynyire tartja?” Woody úr azt felelte: egy shilling három pennyre, egyébként van itt egy barna felöltő, azzal némi tévedés történt, s ő szeretné visszavásárolni, ha nincs ellene kifogása. A pap biztatta: „6, hét shillingért megkaphatja, már eddig is több férj vásárolta vissza azokat a dolgokat, amelyeket a feleségek hoztak, s igy több pénzhez jut az egyházközség, mintha nyilvánosan kiárusítanák a holmit. Nem óhajtja talán az ingeit is visszaváltani? A kikiáltási áruk fél shilling, és egy shillingért megkaphatja, a nyakkendőit egy pennyre tartottuk, és hat pennyért már el is viheti, az üzletben többet kérnek érte.” Így aztán Woody úr visz- szavásárolt néhány nyakkendőt, de az ingeket otthagyta — Charles miatt. A feleség egész este dúltNyári képeslapok Lengyel királyváros Krakkó — egykori székhelye Lengyelországnak — minden kőkockájában históriát őriz. A királysírokat és történelmi nagyságokat őrző koronázó templom mellékkupoláját aranylemezek borítják A főtéri templom tornyában óránként megszólal a kürt. S egy idő után éppúgy megszakad a hangja, mint a tatárjárás idején, amikor a hódító nyila torkon találta az őrt- álló kürtöst **■ Krakkó hajdani kereskedőváros. Posztócsarnokát 1300 körül emelték s a fényképezők sokszor célba veszik. Másik vidék, de Krakkótól elválaszthatatlan: hadjáratok idején a lengje! királjok Csensztohovába zarándokoltak — győzelmet kérni Tóth Gyöigy felv. Afrikában járt magyarok ^ ajándéka az Állatkertnek | | A Fővárosi Állatkertben év- S tizedek óta most láthatók elő- % szőr sivatagi rókák. Hasonlí- | tanak európai rokonaikra, ^ csak sokkal kisebbek, véko- ^ nyobbak, és a trópusi viszo- $ nyoknak megfelelően — óriási ^ fülük van. A kétarasznyi ró- ^ kakölyköt dr. Alpár György ^ orvos hozta ajándékképpen ^ Ghánából. Ugyancsak Afrika- s ban járt magyar szakember & ajándékozott az állatkertnek § egy petymegpárt. A macskáié- § lék családjába tartozó, kis | termetű ragadozók hamar ^ megszokták a kontinentális ^ környezetet, amit az is bizo- ^ nyit, hogy a nőstény a közel- ^ múltban ikreket hozott világ- ^ ra. A két kis pettyes petymeg- ^ kölyök az anyatej mellett | már madár- és egérhúst is fo- ^ gyászt. s------------------- | — Az Ernst Múzeumban J nyitják meg Kondor Béla § festőművész és Dabóczi Mi- ^ háiy szobrászművész kiállt-^ tását, augusztus 14-én. A ^ megnyi töbeszédet Pilinszky ^ János költő és Kocsis And- & rás Kossuth-díjas szobrász-1 művész tartja. *§ 1 fűlt es elküldött az édes- ^ anyjáért, Mrs. Surmlseért. \ „Rendben van, jöjjön, ami- § nek jönnie kell. Majd meg- i látjuk, ki itt a gazda” —* gondolta Woody úr. Élvezet-a tel fogyasztotta a vacsorát, \ pezsgőt is ivott hozzá, s mi- ^ re Mrs. Surmise megérkezett, \ készen állt a harcra. Mrs. | Surmise egyenesen a lányá-§ hoz ment. Woody hát fel- \ vette az ócska felöltőjét ésfc várakozón leült, nem mint- a ha fázott volna, csak azért, ji hogy megmutassa, ki itt a | gazda. | ]VJ os, Mrs. Surmise hama- ^ ír rosan benyitott a szobá-^ ba és azt mondta: „Hubert. & ez szégyen, gyalázat, kelsz § fel ebből a székből, de tüs-fc tént és menj hozzá bocsa-§ natot kérni, különben nemS felelek a következménye- § kértT’ Mire ő azt felelte, § hogy „erre senki sem kérte ^ önt, Mrs. Surmise”. Amikor § egy férfinak a kedvenc fel- ^ öltőjét csak úgy uk-muk-fuk§ eladják a háta mögött, ak-§ kor ehhez a férfi anyósa-1 nak semmi köze, s ha be- i leavatkozik, csakis a saját fe- \ lelősségére teszi. Az öreg- \ asszony meg rábámult és ^ azt mondta: „vadállat”, 6 ^ meg ráfelelte: Lehet, de nem ^ magára tartozik, hogy ezt^ megállapítsa, Mrs. Surmise. ^ Az pedig odavágta neki, hogy§ részeg és kicsörtetett a ház-i bál. Ezekután Woody úr jobban^ érezte magát, bement a há- ^ lószobába és látta, hogy a ^ felesége ott zokog. Valójá- ^ ban szerette öt és nem is^ lett volna vele semmi baj,a ha nem befolyásolta volna 8 Charles, meg a kibírhatat-\ lan édes mamája. Az asszony^ azt hüppögte: „sajnálom, hogv§ eladtam a felöltőt”, a férfi§ pedig biztosította, ö is sajnál-§ ja, hogy eladta a kalapot és ^ sürgősen vissza fogja vásá-| rolni. ' / :gy aztán mindent elren-§ deztek egymás között, s^ a zsibvásár óriási sikerrel § zárult. Végül aztán Woody^ úr a papnak ajándékozta a ^ felöltőjét, hiszen sohasem vi- ^ selte és úgyis csak porfogói volt. i Fordította: Zilahi Judit s
