Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-12 / 189. szám

k PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA VII. EVF, 189. SZ 19G5. AUGUSZTUS 12, CSÜTÖRTÖK első kaszavágástól - cm «ásatási koszorúig Amikor utoljára itt jár­tunk, az elnök feje a kom­bájnok miatt fájt, s a mo­soly csak akkor villant fél az arcán, amikor bele- meritette a tenyerét az őszi árpába. Az már ak­kor „kész” volt. Aztán jöttek a 2—3 napos esők. jöttek az alkatrésztörések, s az elnök kiveregette a kis üvegcsőből az orvossá­got. amitől elmúlik a fej­fájás, de nem oldja meg a problémákat. ARATÁSRÓL - NAPSÜTÉSBEN Rézsút ver be a nap, végig­simogatja az ablaküveget. A költőnek erről a ragyogó fényözönről eszébe jutna a bőkezű nyár, a ringó búza­tábla. A vecsési Zöld Mező elnökének mi jut eszébe? — Az. hogy bár lenne még száz hold learatni valónk, néhány nap alatt leszednénk. Nem kellene lelopkodnunk a földről, olyankor, amikor éppen nem esik. — Melyik volt a legizgal­masabb napja az aratási sze­zonban? — Mindegyik. Ha esett, re­méltem, hogy eláll, ha nem állt el, idegesített, hogy megint kiesik 2—3 inap. Ha jó idő volt, a paradicsom ex­portunk miatt fájt a fejem, átveszik-e? Ha az aratás történetéről akarna regényt írni valaki, az elnök főhősének az időjá­rást javasolja, a másiknak a tsz egész tagságát. A ket­tejük konfliktusa: az aratás. S hogy a konfliktus megoldó­dott az utolsó felvonásban, az a tények nyelvére lefordítva ezt jelenti: augusztus hete­dikén este egyetlen szál ter­mést sem ringatott a szél A KÉZI KASZÁSOK Negyven pár hozta a ka­száját, sarlóját, gereblvéjét, meg a rendes kétheti sza­badságát a tea-be, s állt be a föld szélébe, amint a szei­Doktor úr - Dalostaiáikozó - Svábbál A vecsési Jókai Szabadiéri Színpad várja vendégeit Közreműködik a vecsési szövetkezetek Jókai kultúr- csoportja, ifjúsági, férfi- és vegyeskara, fúvószenekara. A Szigetújfalui Fmsz Szocialista Kultúráért érdeméremmel ki­tüntetett népi együttese, va­lamint az NDK-beli zwickaui Käthe Kollwitz Oberschule állami nívódíjjal kitüntetett 90 tagú együttese. Bevezetőt mond dr. Wild Frigyes, a Ma­gyarországi Német Dolgozók Szövetségének főtitkára. A műsor nyári svábbállal zárul. Varga Ferenc Ezt olvastuk Készülődés a szentendrei napokra Testvérlapunk, a Szentend­re írja: Az *idén szeptember 18. és október 3 között rendezik meg a szentendrei napokat. Az ünnepségsorozat szimfo­nikus hangversennyel kez­dődik, Szerepei a program­ban: a nemzetiségi népi együttesek fellépése, képző- művészeti kiállítás, zeneis­kolások hangversenye, asz­faltrajzverseny, a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes VIT- müsora, öt kórus közös hang­versenye. A könnyűzenei es­ten színpadra lép az örök­ifjú Honthy Hanna is. Ebben az évben elsőízben rendez­nek kisfilmfesztivált, ame­lyen a Magyarország mű­emlékvárosairól készült kis- filmeket mutatják be. lő megszárította a kalászo­kat. Kalocsai Ferenc, Pala- ga István, a Dobozi testvé­rek .109 holdat vágtak le. Otthagyták két hétre a gyári munkát, meg a nyolc órai munkaidőt, s hajlongtak a földön naponta 10—12 órát. Mert nemcsak a kaszát, sar­lót hagyták rájuk a szüleik, nagyszüleik, hanem sokfé’e fogai ma zásban ugyanazt a je­lentést kifejező mondatot: Nem szabad a földön ma­radni a kenyerünknek! A KOMBÁJNOSOK A gyáli részben dolgozók­ról külön fejezetet kellene írni abban a regényben. Tár­gyilagosan. hamis romantika nélkül. Csak egyetlen mun­kanapjukat kellene megír­ni, a hűvös hajnaltól ebéd­időig. amikor a kombájn nyergében kanalazták ki az ételt, ledobták a földre a tá­nyért és máris búgott a gép. Az estébe hajló délutánokat, mikor csörgött hátukon a ve­rejték, a reflektor meggyúj­tását, s a munkanap végét éjjeL 11-kor, 12-fcor. Hogy dolgoztak? Két és fél nap ala*t learatták 97 holdról a termést. Most már csépelnek. Augusztus 31-én pedig ün­neplő ruhában, kezükről le­mosva az olajat, testükről a fáradtságot, találkoznak az aratási ünnepen. Mindenki, akinek része volt abban, hogy a gabona időben beke­rült a földről. Lehet, hogy kicsit szokvá­nyos,. de szerintem az aratási koszorú átadása után az el­képzelt író nyugodtan pontot tehet a regény végére. Deli Mária Nektár — Szeszes italt nem ihat — figyelmeztetett orvosom, ami­kor hosszú kezelés után az ét­kezésre vonatkozó diétás elő­írást a kezembe nyomta. — Zsíros ételt, füstölt ha­lat és húst nem ehet, s csak Nektár sört fogyaszthat — hangzott az ukáz. Nosza, nyakamba szedtem a lábam és körülloholtam Manor összes üzletét, vendég­látóipari egységét. — Sajnos, mi nem tartunk Nektárt, nem is volt soha, stb. — hangzott mindenütt az udvarias válasz. — Hát hol lehet egyáltalán Nektárhoz jutni? — kérdez­tem. — Esetleg Budapesten, tej­boltban vagy presszóban — válaszolták. Tehát utazzam be Pestre, fizessek 12 forint 40 fillér úti­költséget. Drága gyógyszer, ha figyelembe veszem, hogy az SZTK nem kér ennyvt az ösz- szes gyógyszeremért. Nem lenne egyszerűbb, ha ezt az emésztőszervi betegek által igen kedvelt itókát — amit sportolóknak is igen­igen ajánlok — Monoron is árusítanák?! (-6) A forgalmista szemével A 6053-AS ÁTHALAD A monorí vasútállomás for­galmi irodájában egymás után csengenek a telefonok és jelzőberendezések. — A 6053-as áthalad . .. — szól a készülékbe Pintér Ist­ván forgalmista, aztán még egyszer megismétli. — Nehe­zen lehet hallani, — fordul felém, s közben kifelé int: — a peronon nagy a za j. Valóban: hogy lehet ezt a felelősségteljes, csupa figyel­met, koncentrálást igénylő munkát ilyen bábeli hang­zavarban végezni? — Nem is tudom — vála­A legszebbek Maglódon <— a nők A beszélgetés hivatalos része már lezajlott, el­mesélték a kom­bájnok szeszélyes természetét, sza- pultuk az időjá­rást, a maglódi Micsurin főmező­gazdásza min­den ingerültség nélkül sorolta a dőlt részeket, a dombos területe­ket — s összefog­lalásként, meg az okos gazdálko­dás ars poeti­cájaként leszö­gezte: — Bátornak kell lenni. Ha a föld nem engedi elvenni a termést, lenyúzzuk róla. Aztán megkér­deztük: mit fény­képezhetnénk? (A válaszbólmin- dig kiderül, mire a legbüszkébbek.) Az elnök azt ja­vasolja: a női munkacsapato­kat. Hat asszony­csapat dolgozik a tsz-ben, ez össze­sen 65 nőt jelent. — Eg3'énenként szépek? — okve- tetlenkedünk, de a főmezőgazdászt nem lehet beug­ratni. — Együtt. A munkájuk szép. Ez a hivatalos véleménye, az egyéni pedig eb­ből következik: szépek is, s még szebbek, mert jól dolgoznak. És lefényképez­hetnénk még va­lami „szépet”? — Inkább ör­vendetesnek mondanánk — ja­vítanak ki: — sok fiatal tagunk van. Két év alatt öt- venen jöttek visz- sza a gyárakból, üzemekből a köz­ségbe, a tsz-be. <—U) szolja Pintér István — ez ta­lán alkat kérdése. Én például nem vagyok ideges természe­tű, de néha engem is elfut e méreg. Nincs olyan perc, hogy ne állna elő valaki kér­déssel: hány óra, mikor megy a vonat vagy az autóbusz. Pe­dig nyolc villanyóra van az állomáson és a környékén, hangszórón tudatjuk a vona­tok érkezését, indulását... A forgalom iránt érdeklő­döm. Megtudom: június elejé­vel megindult a kontinentális zöldáru forgalom. Üj vonat­párok közlekednek: gyorste- her vonatok. Volt olyan nap, amikor 120 szerelvény haladt át. Nagyobb figyelmet, foko­zottabb körültekintést igényel a forgalmistáktól a megnöve­kedett feladat, a nem éppen kedvező körülmények között. — Talán ha az új jelfogó berendezés • üzemképes lesz, akkor könnyebb lesz és biz­tonságosabb. — Mikor adják át a for­galomnak? — Augusztus 20-ra ígér­ték. Ezt követően a forgalmi irodához vezető kijáratot két oldalt elkerítik. Ez gokat se­gít majd a kedvezőbb munka­feltételek megteremtésében. (H) MAI MŰSOR Mozi Őri: Vadul vagy engedékenyen. Kis üvegkalitka az irodája, „ügyfelei” szomjas Pobjedák, Pannik, Mercik. A járművek tulajdonosai pedig Izraelben, Svájcban, Angliában, Romá­niában, Csehszlovákiában ül­tek a volán mögé, Londonban, Prágában, Bukarestben hatá­rozták el, hogy a nyarat Ma­gyarországon töltik. Közülük jó néhányan csak annyit tudnak rólunk, hogy temperamentumosán járjuk a csárdást, és vendégszerető nép vagyunk. S ha sorsuk éppen Szabó bácsi monori benzinkút- jához vezeti őket, akkor meg­győződhetnek arról, hogy tény­leg vendégszeretők vagyunk. Szabó bácsi megvendégeli a kocsit benzinnel, kenőolajjal, a tulajdonosát kedvességgel, udvariassággal, s azzal, hogy mindig megkérdezi: — Mit tetszik parancsolni? Tizenöt éve járja a néhány lépésnyi utat a parányi üveg- kuckó és a kút között, azóta itatja a szomjas kocsikat. A vendéglátás itt akkor kifogás­talan, a vendég akkor eJégede- dett, ha a vizit rövid ideig tart. Vannak önkiszolgáló vendé­gei, akik évek óta „itatnak” nála. Űk maguk hozzák a gu­mitömlőt a kocsi tartályához s ajánlkoznak, hogy a pumpá­lást is megcsinálják, de Szabó Péter bácsi zott hír súlyosságát. A 10—12 forintos lottónyereményeket azzal számolja le a nyertes ke­zébe, hogy legközelebb leg­alább 20 000 forintot fog hoz­ni. Ha valamelyik szép kis nagylány esengve kérdi: van-e levelem Péter bácsi? — és nincs, akkor vígasztalban tré­fál: — Nem írhat az a Pista gyerek minden áldott nap. Tanulnia is kell azon a tan­folyamon! — A kislány elpi­rul, picit illegett magát, az­tán halkan ráhelyesel: — Hát igaz, a tegnapi leve­le is hatoldalas volt! — Azért húzta annyira a táskámat! — vág rá Péter bá­csi, de már el is tűnik, a tsz irodaháza felé veszi az irányt. / gy nyár idején alig győzi a nyaralók képeslapjait kézbesíteni. Balatoni, mátrai, pesti, dunai, de még külföldi tájak is kukucskálnak elő a feneketlen postástáskából. A nagy ünnepek, meg a neveze­tesebb névnapok teszik ám igazán próbára a mi postá- sunkat. Még sildes sapkáját is hátratólja ilyenkor egy ki­csit a homlokából, annyira belefelejtkezik a háztól házig való száguldás lendületébe. Még arra sincs ideje, hogy a szíves szóval felkínált pohár bort felhajtsa. Péter bácsi, ellentétben a postásokról el­terjedt rosszmájú híresztelés­sel, szolgálatban nem iszik, szolgálaton kívül is csak mér­tékletesen, egy pohár sört. Pedig ugyancsak megszomjaz­hat a rekkenő hőségben nyá­ron és vágyódhat egy kis me­legítésre a csikorgó, fagyos telekben. De ő már csak ilyen, tudja a kötelességét, tudja, hogy hivatalos embernél fő követelmény a józanság, a tiszta fej. i faluba tévedt idegen azt zJ gondolhatná, hogy csinos legény ez a gombai postás. Csinosnak csinos, de nem le­gény, mert már két aranyos gyermek apja. Még pedig nem is akármilyen apa! Ügy sze­reti őket, mint madár a fió­káit. Mikor estefelé belép derűs, tágas, szép otthonába, biztos, hogy nem hiába koto­rászik a két kis kíváncsi a postászubbony zsebeiben. Min­dig akad ott egy kis csoki, cukorka, földi mogyoró, mé­zescsók, vagy más egyéb, gyermeknek oly kedves cse­mege. És ilyenkor megpihen a falu postása is egy kicsit. Hűséges kerékpárja a kamrá­ba tolva már a holnapi sok­sok kilométerről álmodik. Tugyi Rezsőné VÉGÉHEZ KÖZELEDIK AZ ARATÁS KtÄLTÄ j Stendén. Vecsesen és más köz- $ fégekben már el is végezték az ezzel kapcsa latos munkákat. Mintegy ezer holdon á'l ^ ttég lobon a termés. A Terményforgaimi Vállalathoz eddig 350 vagon kenyérgabonát és ^ * 200 vagon őszi árpát szállítottak be $ J A nyár közepén járunk, s | benépesednek a szabadtéri ^ színpadok nézőterei. Vecsés ^ közönsége is a sok szép sikert 5 megért Jókai Szabadtéri Színpad és ..művészei", a Jó­kai kultúrcsoport felé fordítja fegyelmét. Az érdeklődés jo­gos, hisz a program sokat ígé­rő. Augusztus 14-én. szombaton mutatja be a szövetkezetei? Jókai kultúrcsoportja Molnár Ferenc Doktor úr című há­romfelvon ásás, zenés bohóza­tát. Rendezték: Kiss István ét Hórányi Lajos. A bemutató után háromszor tűzik műsor­ra: augusztus 15-én vasárnap 19-én csütörtökön és 22-én va­sárnap. Az előadások este fél 8 órakor kezdődnek. A főbt szerepeket Kiss István, End­rei Mariiul, Regős Ági, H. Ko­vács Cica. Lipák József, Ho- rányi Lajos, Hrachovina La­jos, Tamási Pál, Hergely Bé­la, Szabó Lajos, Fogarc.si László. Gyurcsán Sándor és Ripp Erzsébet játsszák. Érdekes csemege lesz — s színpad történetében először a külföldi vendégművészek szereplése. Augusztus 21-én. szombaton este 7 órakor kerül megren­dezésre a dalos-táncos-zenés . találkozó, melyet a német- magyar barátság jegyében rendeznek. A benzinkút és házigazdája bácsi ezt nem engedi, mond-! ván: i — Ha nem dolgozom, rosz-\ szabb parcellát kapok a! m ennyorszá g ban. A vállalat — az Ásvány-; olajforgalmi — télre szőrméi-; lényt, nyárra kék munkakö-1 penyt, és tizenöt éve 700 forint j fizetést ad Szabó bácsinak a; becsületes munkájáért, az ud­variasságáért — Ezt nem kell megírni — tiltakozik — ez a vállalat mű­helytitka. Négy gyereke van, mind a négy tanul. Három éve van még a nyugdíjazásig. Kicsi, ősz hajú, törékeny öregember, a türelmes, szelíd mosoly soha nem tűnik el az arcáról. Ud­varias házigazdája a belföldi motortulajdonosnak, a nyugati autócsoda hazánkba látogató vezetőjének. Nyáron is — amikor egyenesen a kútra tűz a nap, s a fullasztó hőség ke­veredik a párolgó benzin sza­gával, s télen is, amikor ott toporog a kút előtt, a havon, s aztán bemegy a kis üveg­kuckóba — ahol ugyanolyan hideg van, mint kint, de leg­alább tető van a feje felett. Úgy látszik, Szabó bácsinak is megvan a maga .műhelytit­ka: szeret dolgozni... (d) P éter „bácsi” ugyan még csak 31 éves, de a nyolc­vanéves anyókák is csak bá- csizzák. Ez rangot, megtisztel­tetést és egyben szeretetet fe­jez ki. Péter bácsi ugyanis postás Gomba községben és úgy hozzátartozik a falu össz­képéhez, mint a templomto­rony, vagy a betonúiról a megállóba kanyarodó sűrű buszjárat. Kora reggeltől késő délutá­nig szolgálatban van és té- len-nyáron meg nem válna hűséges kerékpárjától. Ügy száguldozik, cikkázik, mint a fecskék eső előtt. A sürgöny­blankettán még meleg a pos­tamesternő keze nyoma, Pé­ter bácsi már kopogtat veit a címzett ajtaján. Mivel leg­többször tudja a távirat tar­talmát, igyekszik aszerint vi­selkedni. Ha jó hirt hóz, ked­ves mosolya teljesen beragyog­ja arcát és széles lendülelte nyújtja át a papírt: „Ez igen jó hírt hoztam: kedden haza jön a Jani szabadságra!” He szomorú hírt rejt a blanket­ta, Péter bácsi arcáról is el­tűnik a derű és gondterhel­ten áll meg egy pillanatig c bejárat előtt, mit is mondjon amivel enyhíteni tudná a ha

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents