Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-11 / 162. szám

f£ST MEGYEI

y^rfap

1965. JULIUS 11, VASÁRNAP

I

Túl a kezdeti lépéseken

A népművelés — közügy. Minél nagyabb léptekkel haladunk előre a népművelésben, minél szélesebb tömegek előtt tárjuk fel a művelődés, a tanulás lehetőségeit, annál gyorsabb ütemben haladunk előre a szocializmus teljes megvalósítása, győzelme felé Műveltebb, tanultabb emberekkel könnyebben, eredményesebben oldhatjuk meg az ország előtt álló nagy feladatokat, intenzívebbé tehetjük a termelést, gyümölcsözőbbé a munkát.

Csakhogy

a népművelés

nem csupán jó szándék és akarat kérdése: anyagi erőé is. A népi állam áldozatkészsége, anyagi támogatása önmagában még nem elégséges a kívánt és erőteljesebb fejlődéshez. Más anyagi források felhasználása is szükséges ahhoz, hogy az eddiginél eredményesebbé, céltudatosabbá tegyük a felnőttek oktatását, művelődési otthonaink, könyvtáraink munkáját

A megyei tanács művelődésügyi osztálya az elmúlt népművelési év egyik fontos feladatává tette a népművelők és a termelőszövetkezetek közti kapcsolat erősítését. A cél: a termelőszövetkezetek rendelkezésére álló két százalékos szociális- és kulturális alap jobb, céltudatosabb felhasználása volt. Az előző évek tapasztalata ugyanis azt bizonyította, hogy a termelőszövetkezetek többsége

nem élt a rendelet adta lehetőséggel: sok helyen fel sem használták vagy ha fel is használták a rendelkezésükre álló összeget, érdemtelen vagy felesleges dolgokra költötték a pénzt.

Történt-e változás az elmúlt esztendőben? Bizonyos előrelépésről feltétlenül szólni lehet.

Az elmúlt esztendőben erősödött a kapcsolat a népművelés dolgozói és a termelőszövetkezetek vezetői között, bár állandósulásról még nem beszélhetünk. Azok a járási bizottságok, amelyeknek feladata a tervek és a zárszámadások felülvizsgálása, már vizsgálandó anyagként kezelik a kulturális alap felhasználását, arra azonban még nem volt példa, hogy a szabálytalan felhasználásért felelősségre vonták volna a termelőszövetkezetek vezetőit.

A fejlődés,

ha lassú is, de megkezdődött. Ennek számos jele mutatkozott már az elmúlt esztendőben. Ilyen például az aszódi mezőgazdász klub megalakítása és kitűnő működése. A klubot a művelődési ház és a könyvtár szervezte s hívott meg országos hírű előadókat egy-egy rendezvényre. A kezdeményezés tehát a népművelőké volt, s hogy elképzelésük helyesnek bizonyult, tanúsítja a folytatás: a járás mezőgazdasági szakemberei, termelőszövetkezeti elnökök, agronómusok, állatorvosok már az első rendezvények után a magukénak érezték a klubot. Már nemcsak hallgatóként kapcsolódtak munkájába, hanem tevékeny részt kértek a további program összeállításában, új tagok szervezésében s az anyagi kiadások fedezésében is. S ami szintén a klub életrevalósága mellett szól: máris követőre találtak. A járási példa nyomán Versegen is megalakult egy hasonló jelleggel működő mezőgazdász klub.

Arról már szóltunk lapunk hasábjain, hogy a két albertirsai termelőszövetkezetben — a Dimitrovban és a Szabadságban — milyen hasznos célokra — kórus fenntartására, a tagok gyermekeinek társadalmi ösztöndíjára, a színjátszó csoport kiadásainak fedezésére, fiókkönyvtárak üzemeltetésére, a tanuló „öreg diákok” segítésére. új könyvek vásárlására — fordítják a rendelkezésre

álló összeget. Nagykőrösön ] elsősorban a klubélet kiala-’ kítását támogatják a ter- S melőszövetkezetek. S a kö-| zelmúltban hasonló hír ér- i kezett Gyömrőről is, ahol —fc elsőnek a megyében — a| termelőszövetkezeti brigádok | klubját honosították meg. A| ráckevei járásban pedig az-| zal kísérleteznek, hogy a ter-s melőszövetkezetek erejétől | függően a szociális és kul-| turális alap tíz-húsz száza-1 lékát adják át a helyi mű- § velődési háznak —x cserébe a művelődési házak fokozottabban foglalkoznak a termelőszövetkezeti parasztok művelődési igényeinek kielégítésével. Ugyancsak rácke-i: vei kezdeményezés: minden termelőszövetkezet vállalja el egy szakkör patronálását, anyagi kiadásainak fedezését.

A népművelés fellendítése

nem csupán megyei, hanem országos ügy. Ezért határoztak úgy 3 megye vezetői, hogy Zsámbékon felújítják a helyi művelődési házat és ott olyan kulturális életet alakítanak ki, amely követésre méltó lesz az ország bármely területén. Hogy miért éppen Zsámbékon? Az Itt működő elnökképző iskola és a mezőgazdasági felsőfokú technikum hallgatói az ország különböző részeiről jönnek el ide és távoznak innen az eredményes szakmai vizsgák, után. Ha sikerül Zsámbékon országos hírű kulturális életet kialakítani, az itt tanuló hallgatók a szakmai ismeretek mellett megismerkedhetnek a kulturális munka alapkérdéseivel és jelentőségével is. Hogy ez mit jelent majd számukra, amikor visszatérnek falujukba — úgy véljük, nem szükséges bizonyítani.

A tervek szerint szeptem-i beire elkészül a felújított művelődési ház s az új évadban már megkezdődhet a munka falai között.

Egy évad lezárult s rövidesen kezdődik a következő.

A kezdeti lépéseken túljutottunk, a kérdés: hogyan tovább? Ha a jövőt nézzük, nagy lehetőségek rejlenek a tíz- és százezer forintokban, amelyeket termelőszövetkezeteink tagságuk művelődésére, kultúrálódására költhetnek. A hasznát maguk látják: vezetők és tagok egyaránt.

P. P.

' 5?

PIHEN A KASZA

(Foto: Nagymiklós)

W»\\X\\\\X\\\\\\\X\\X\x^X\\X\X\\\\\\X\\\\XX\XX\\X\\X\\\\\\X\V\\\\\\\\\\X\\\X\\\\\\'«

Ma még ő állítja a váltót

AZ ÜNNEP — a vasutasnap

— alkalmából kerestem fel Hortobágyi Jánost, az aszódi váltókezelőt. Kopogtatásomra felesége tessékel beljebb a szobába. Fel is költené férjét, de kérésemre mégsem zavarja, s így ő ül le velem beszélgetni.

Elmondja, hogy férje aki már 60 éves, 1922-ben, 17 éves korában került a MÁV-hoz. A Ferencvárosi pályaudvaron teljesített szolgálatot, egészen a felszabadulásig, majd Aszódra helyezték, ahol a felrobbantott vasút helyreállításánál dolgozott. Jelenleg váltókezelő. 43 éves szolgálata alatt csak egyszer fordult elő, hogy tolatásnál felvágták a váltót,

— de ez sem az ő hibájából történt, mert megállj jelzést adott.

A HÁZIGAZDA úgy látszik megérezte, hogy vendég van a háznál, mert kijön hozzánk, és bekapcsolódik beszélgetésünkbe. A háború előtti időkre terelődik a szó.

— Az volt ám a cudar világ — mondja Hortobágyi János. — Ha késett a vonat, bár nem tehettünk róla, főnökünk attól függően, milyen kedvében volt, ötven fillér, de olykor 1 pengő birságot is fizettetett velünk. Havonta háromszor iskolába mentünk, volt, hogy reggeli műszak után csak késő este értem haza az oktatásról, — de másnap korahajnalban ismét jelentkeznem kellett a pályaudvaron.

CSILLOGÓ SZEMMEL beszél arról, hogy milyen nagyot

fejlődött azóta a vasút. Villany- és Diesel-vontatású vonatok robognak keresztül az állomáson. Valaha kézi állítás mellett hat percbe került a kijáratás biztosítása, ma még fél perc sem kell hozzá, és sokkal biztonságosabb.

Hortobágyi János 1945-óta párttag. Hűségét igazán akkor mutatta meg, amikor az ellenforradalom után a helyi pártszervezet legaktívabb szervezője volt.

EGYSZERŰ EMBER — nincsenek nagy vágyai. Szabad idejében a ház körül tesz-vesz, a virágokat és a szőlőlugast ápolja. Most készül nyugdíjba, de a társadalmi munkából továbbra is ki akarja venni részét. Ő már megszokta az újat, nem akar lemaradni. Ha udvarából kitekint, az aszódi állomáson átrobogó vonatokat látja. Ma még ő állít nekik váltót, augusztusban már átadja a fiataloknak a munkát. Csiba József

Lali lan ya bő l — larislaszálló

Másfél millió forintos költséggel Harkányban 44 ágyas új turistaszállót rendeztek be, amelyet július közepén nyitnak meg. Szállodai igényeket is kielégítő egyes kétágyas szobák várják a vendégeket, hideg-melegvizes mosdófülkékkel, kényelmes bútorzattal. Az új turistaszállót egy korábbi laktanyából alakították át.

Szárnyal a dal

címmel mutatják be rövidesen a filmszínházaink a színes, szovjet esztrádfilmet. A film feldolgozza mindazokat a motívumokat, amelyek vonzóvá tették a revűfilmcket, ugyanakkor nélkülözi a giccses jeleneteket

NÉGY VILÁGRÉSZ MAGYARUL RESZEL

Akik először írják alá a nevüket

ÚRIBAN A FELNŐTTEK IS ISKOLÁBA JÁRNAK

Úri község lélekszáma majdnem 2600. A lakosság iskolai végzettsége általában hat osztály, de akadt a községben több olyan idősebb és középkorú ember, aki nem tudott írni-olvasni. Az analfabetizmus megszüntetésének érdekében a tanács és a pedagógusok nagy erőfeszítéseket tettek, amelyeknek során jelentős eredmények születtek.

Három évvel ezelőtt az általános iskola nevelőinek segítségével felméréseket végeztek, s megállapították az írni-olvasni nem tudók számát.

Ezzel egy időben megkezdődött a tanfolyamok szervezése is.

A beiratkozottak nem morzsolódtak le, végig kitartottak, s így tavaly 11-en fejezték be a tanfolyamot. Az idén, márciusban még négyen tettek sikeres vizsgát az általános iskola első osztályának anyagából. Többnyire idősebb emberek voltak, akadt köztük 50 éven felüli is. Többször megható jelenetnek voltak tanúi a tanács képviselői és a tanítók: nemrégiben egy háromgyerekes családapa — aki először írta alá a nevét hivatalos iratra — örömében sírvafakadt.

Gondoskodnak a kevés osztályt járt, tanulni vágyó felnőtt emberek továbbképzéséről is,

1961 óta 16-an végezték el a hetedik, 82-ten a nyolcadik osztályt. Ebben a legnagyobb segítséget Tuskán József iskolaigazgatótól kapták, aki évek óta szívügyének tekinti a felnőttoktatás kiszélesítését, s az ezzel kapcsolatos szervezőmunkának legaktívabb harcosa.

I

ff Ha balra nézek, azt kell ff hinnem, valahogyan Afriká^ ba cseppentem, terebélyes zöld ff fa árnyékában az egyik aszff tálnál négerek ülnek, szom^ szédságukban pedig a barna ff szín sokféle árnyalatát kép< viselő arabok. Sárga arcú í vékony fiú tűnik fel az ? úton, vietnami — mondják ff rá, mellettem pedig ugyanf, csak barna képű fiatalember ff ül. Arca más szabású, színe ^ egy fokkal talán sötétebb az ff arabokénál, dús fekete haja a á homlokába hull.

í BOLIVIA

2

2 Az Andok fia, crioUo, vagy 2 ahogy mi mondjuk, kreol, ami 2 alatt csak mi értünk sötét arc- 2 színt, túl az óceánon dél- 2 amerikai születésűt jelent.

2 — Vagy húsz országból ez-2 ren lehetünk itt, legtöbb a 2 magyar, aztán az NDK-ból 2 jött sok fiú, meg lány rövid 2 üdülésre és lengyelek is van- 2 nak. Valóságos Bábel tor^ nya. Ausztrálián kívül itt 2 az egész világ, legalább har- 2 minc-negyven nyelvel hall\ hat.

2 Ezt kifogástalan magyar- 2 Sággal, de a latin nyelvűek ^ lágy kiejtésével mondja Ivan í Segada de la Fuente. Tíz hónapja indult el szülőhelyéről, Bolívia fővárosától La Pazból Budapestre. Azelőtt soha nem találkozott magyarral, egy szót sem hallott a nyelvünkből.

— Nyolcvanén vagyunk most itt külföldi ösztöndíjasok — mutat körül a nyüzsgő táboron. — Egymással magyarul beszélünk.

No lám, világnyelv lett hát a mi kis népünk nyelve, világrészek érintkeznek egymással magyarul. Legalábbis a kismarosi Express ifjúsági táborban.

Ivan Segada szeptemberben a Műszaki Egyetemen megkezdi gépészmérnöki stúdiumait. Ezért tanult meg nemcsak beszélni, számolni is magyarul. Három hete jelesen tette le magyar nyelven a matematika, fizika és kémia vizsgát, meg a nyelvvizsgát is természetesen.

— Hetvenegy-hetvenkettő előtt nem kerülök haza... *

Családi fényképeket vesz elő. Ez itt az anyja, emez meg az otthoni egyetemen építészmérnöknek készülő bátyja. Itt a kishúga, még gimnazista, itt meg a nagyobbik, az most érettségizett. Nagyon szép kislány. Múlt évben szépségkirálynővé választotta az iskolája. Fizika-kémia

tanár szeretne lenni, talán sikerül elvégeznie az egyetemet.

— Nehéz lesz, szegények vagyunk — sóhajt és egy komolyarcú férfi fényképéi mutatja: — az apám. Mái meghalt.

Ki volt, amíg élt? Még miniszter is, a bányaügyi tárca volt az övé 1952-ben, az első Paz Estenssoro kormányban, amikor az ónbányákat államosították. Nem, azelőtt nem volt állami alkalmazott. Mondania sem kell, anélkül is tudom, az édesanyja tehát nem kap nyugdíjat. Négy gyermeket nevel.

— A Dunakanyar Magyarország legszebb vidéke? — érdeklődik.

— Csak egyike a legszebbeknek.

— Olyan szép, mint a Yungas.

Ez jólesik, habár talán spanyol udvariasságnak kell tekintenem. Mert a Yungas a bolíviai Andok legszebb trópusi bujaságban pompázó, termékeny völgye. Nekem is nagyon tetszett, amikor arra jártam.

IRÁN

Most fekete szemű és keskeny arcú fehér fiú ül aszta| MA:

^ y

I A láthatatlan front I

c y

\ r

X A televízió riport film je í

X í,

$ Ismert tény, hogy csak- í ^ nem háromezer éve íródott % ^ homéroszi eposz, az Iliász ^ $ is tesz említést kémekről, s'f X maga a trójai faló sem$ X más, mint gigantikus kém- ff X ötlet: tömegesen bejuttatni £ X saját embereiket az ellen- ff X ség sorai közé. Regények, % | filmek és színdarabok szól-f 8 nak képzelt kémhistóriák- f § ról s haláluk után egy-két % § évtizednél a valóságos ké- ff X mek tettei is napvilágra $ X kerülnek.

| De az élő, a működő ké-$ X mek tevékenységét éppen ff X ágy, mint a kémelhárítá- £ | sét is — a dolog természe- ff | ténél fogva — titokzatos-$ 8 ság és homály fedi. ^

8 A kémek elleni harcot í § névtelen hősök folytatják, j X munkamódszereikről, tévé- ff X kenységük részletkérdései- % X röl a belügyi szervek sem ff ^ tájékoztathatják a nagykő- If ^ Zönséget. Épp ezért ritka $ ^ alkalomnak lesz részese, ff ^ aki vasárnap este megte- % 8 kinti a tévé „Fedőszáma: f X 639” című filmjét.

8 A riporter végigvezeti aj | nézőt a Belügyminiszté- f X rium folyosóin, megmutat ff § valamit a titkos leadások, % X titkos írások megfejtésének ff X bonyolult, fáradságos mun- $ X kájából, felvillantja a dosz-ff | sziékat, közülük kiemeli a ^ ^ 639-es számút és megismer-£ X teti a közönséget a 639-es ff ^ szám viselőjével, egy való- f 8 ságos és működő kémmel, ff 8 A riporter és a kém ta-'f X lálkozása — bármily fúr- ff § csa — egy eszpresszóban $ X játszódik. í

(Z) \

lünkhöz. Kaukázusi fejforma — mondom magamban — és nem tévedek: iráni.

— No, most legalább megtudom, hogyan nevezik magukat a perzsák?

— Farsz, így mondják. Valaha úgy ejtették parsz — világosít fel. — Én azonban azerbajdzsán vagyok, az iráni Azerbajdzsánból.

Beszél az anyanyelvéről, a két különböző nyelvcsaládhoz tartozó perzsa és török keverékéről, kész etimológus Djalal Nadjafi. Ezenkívül világlátott, sok országban megfordult, pedig még csak huszonkét éves.

— öt éve halt meg az apám, érettségi előtt álltam akkor. Amíg élt, addig is nehezen éltünk, öt bátyám, egy húgom és egy öcsém van, nagy a család.

Az elhunyt Nadjafi műszerész volt. Saját kis műhelyében dolgozott, mindenféle gépet javított, abból élt, tartotta el és nevelte népes családját, sőt, taníttatta a gyermekeit. A legidősebb katonaiskolát végzett, már ezredes.

— A negyedik bátyám nem akart tanulni, most gépkocsivezető. Az utána következő azonban tanító, általános iskolában. Emellett egyetemre is jár most, pszichológiát tanul. A húgom is egyetemista már, fizika-kémia tanár lett. A l'egkisebbik, az öcsém, még gimnazista.

Napkeleti mese az egész.