Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-10 / 161. szám
1965. JULIUS 10, SZOMBAT MST MlGítl &/Círlap Hét megye népfrontbizottsági titkárainak értekezlete — Szolnokon Szolnokon tanácskoztak Szolnok, Bács, Békés, Csongrád, Hajdú, Szabolcs és Pest megye Hazafias Népfront-bizottságainak megyei titkárai. A tanácskozáson Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára tartott tájékoztatót a legnagyobb tanyavilággal rendelkező megyék speciális helyzetéről, a népfrontmunka további szélesítéséről a tanyavilágban. A képviselt megyék népfrontbizottsági titkárai Erdei Ferenc vezetésével munkakollektívát alakítottak. Ez a testület még ebben az évben kidolgozza a népfrontmozgalom sajátos feladatait, a tanyai lakosság szociális és kulturális helyzete továbbjavításának módszereit. A népfront javaslatot juttat majd el az illetékes fórumok- i hoz a tanyai lakosság gazdasági és társadalmi problémáinak megoldására. Esős időben is bevá It a gép Hogyan ggomtalanították a gyümölcsöst a táborfalvi Petőfi 'Tsacsmben? Vizsga középfokon Hogyan szerkesszünk katalógust ? — Harminckét könyvtáros vizsgázik ma délelőtt Aszódon A Pest megyei Könyvtár idén is megrendezte az alap-, illetve középfokú tanfolyamokat a községekben tevékenykedő tiszteletdíjas könyvtárosok részére. Az aszódi leánykollégiumban június harmincadikától húszán sajátították el az alapfokú ismereteket, majd július ötödikén újabb csoport érkezett. Az új csoport harminckét tagja ma délelőtt vizsgázik, ök is tiszteletdíjas könyvtárosok, illetve félállásban levő munkatársak, akik már megszerezték az alapfokú képesítést. Tantervűk változatos volt: irodalomelméleti és ideológiai kérdéseken kívül az órák felén gyakorlati oktatásban részesültek. Természetesen a gyakorlat is megfelelő szakmai-elméleti előadásokkal párosult; sok szó esett a katalógus szerkesztésről, a címleírásról és a könyvállomány gyarapításáról. Figyelembe véve, hogy a könyvtári olvasók nagy része a falvakban lakókból kerül ki, nagy gondot fordítottak az előadók a mezőgazdasági szakirodalom ismertetésére, illetve az ezzel kapcsolatos tudnivalókra. A táborfalvi Petőfi Tszcsben rendes körülmények között nem okoz gondot a nyári munkacsúcs, rrjert itt az átlagosnál több a dolgozó ember. Az elnök, Kiss János kezdi így annak a munkasikernek az ismertetését, amelyet a huszonöt hold kajszibarackos tökéletes gyomtalanításával elértek. Csak most, az idei időjárást figyelembe véve lehet megérteni igazán: milyen sokat jelent az idejében végzett munka. Idő és erő, meg leleményesség kell hozzá, mégpedig az utóbbi kettőből annál több, minél kevesebb az első. — Az volt a bökkenő — mondja Kiss János — hogy amire a 25 holdas barackoshoz jutottunk, már nemcsak az idő, hanem az erő is kevésnek mutatkozott. Május elejétől június elejéig, nemcsak a zöldtrágyázást, hanem azzal együtt. négy tárcsázást és négy kézi kapálást is el kellett végeznünk. Erősen gyomosodott a talaj a példátlanul sok eső miatt. Egyetlenegy lehetőségük maradt — a leleményesség. Gondolkozni, számolni kezdtek, mert mást nem tehettek, s mert csak az segíthetett. Így sütötték ki, hogy ha idén nem válik be a régi növényápolási módszer, akkor valami mást kell alkalmazniuk. Miért nincs színjátszó csoport Vácott? Nemrégiben Rudolf Ottó, a váci Madách Imre Művelődési Ház igazgatója vitaindító cikket írt a Váci Naplóban, „Mindenáron felszínes, krajcáros kikapcsolódást — vagy tartalmas, emberi szórakozást?” címmel. A cikk a váci kulturális élet legégetőbb problémáját igyekszik boncolgatni. gatják, nem lehet belenyugodni, hogy saját színjátszó együttese ne legyen a művelődési háznak. Sorozatos kudarcot vall minden szervező munka ugyanakkor, amikor a Ne pro. I hagyd magad Pitkint pótelőadáson is játsszák az otthon filmszínházában. Természetesen erre is szükség van — de ne csak a művelődési ház igazgatója, művészeti vezetője foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel, hanem tegye félre sértődését az a néhány ember, aki régebben aktívan részt vett a színjátszásban. Fogjanak végre össze a váciak és segítsék a művelődési ház munkáját tanácsaikkal, ötleteikkel, a kulturált szórakozás érdekében. Juhász Erzsébet S meg is valósítottak egyet, méghozzá sikerrel. Az elnök újra, meg újra maga elé képzelte a barackost. Nem esett nehezére, elégszer látta már. Keresztben, hosszában, sőt, még rézsútosan is passzolnak a sorok. Büszke is volt erre, mint a jó gazdaasszony a polcon sorakozó fényes fazékakra. De hopp! Hát az ő barackosuk csak annyiban különbözik a szomszédos j üzemekétől, csak annyival I jobb telepítvény, hogy katonásak abban a sorok? Hű az áldóját, hogy eddig még nem gondolt erre! Gyorsan papírt ! és ceruzát fogott, megrajzol! ta a barackos földet és kijelölte azon a fák helyét. Lehet, hát persze, hogy lehet tárcsázni két irányban. Már akkor felére csökken a kézzel kapálandó terület. Dehát még akkor is annyi faalja marad, hogy ahhoz sincs elegendő kézierő ... S ha rézsútosan is megtárcsáznák? Ha nemcsak negyvenöt fokos, hanem százharmincöt fokos szögben is? Sikerült. Két traktor egy nap alatt megtárcsázta egy irányban a táblát. Összesen négy nap kellett a négy j irányhoz és alig maradt kapálni való a lombok alatt. Mindössze negyed négyzetméter fatövenként, vagyis kéthárom kapavágásra való. Négy nap alatt tehát olyan alapos munkát végezhettek, mint máskor még soha. Igenám, de mennyivel nőtt meg a költség? Vajon nem vesztették-e el a réven, amit a vámon szereztek? Ahhoz, hogy ilyen alapos zöldtrágyalefordítást végezhessenek, legalább ugyanennyi tárcsázásra lett volna szükség: négyszer egyirányúan. Akkor el kellett volna végezni a négy sor kapálást is. Ez tehát számolás nélkül is több, mint az iménti dolog. Dehát azért vezető az ember, hogy számon tartsa a költségeket, nem igaz? Vegyük hát sorra a normakönyv szerint. Egy hold föld egyszeri tárcsázásának díja negyven forint. Négyszeri tárcsázás tehát holdanként százhatvan forintba kerül. Huszonötször százhatvan az négyezer, azaz enynyi forintba kerül a barackos négyszeri tárcsázása, akár egy, akár négy irányban végezzük. Itt tehát a költség nem változik, bár a munka minősége jobb, ha több irányban tárcsáznak. Vegyük azonban a kézi kapálást. A régi tárcsázási mód mellett egy hold barackos négyszeri kézikapálása 169,48 * forintba került, az új módszer mellett viszont csak 9,48 forint ,volt a kézikapáiási koltsé” A régi módszerrel tehát 329,48 forint költséggel végezték el ugyanazt a munkát, amely most csak 169,48 forintba került. Mintha tárcsázni nem is kellett volna! Az új módszer lényege, nagy előnye — a jobb minőség mellett — éppen az, hogy huszadrészre csökkentette a kézikapálást. Amihez tehát eddig húsz ember kellett, most elég lett egy. Már ez önmagában is jelentős siker, hiszen tizenkilenc ember más fontos munkát végezhetett. Ha azonban a dolognak azt az oldalát is nézzük, hogy rövid idő alatt, tehát a ritka jó időben lehetett elvégezni, vagyis egyáltalán volt idő az elvégzéséhez, akkor mérhetiük fel igazán az új módszer jelentőségét. Nagymiklós István A fővárosi KÖJÁL fertőtlenít Pest megyében Az Egészségügyi Minisztérium a mozgó fertőtlenítési feladatok ellátását július 1- től Pest megye egész területére vonatkozóan a Fővárosi Közegészségügyi és Járványügyi Állomásra bízta. Ennek megfelelően a Pest megyei KÖJÁL, az eddig hatáskörébe tartozó munkát, a kezelésében levő két darab fertőtlenítő, fürdető gépkocsit, a hozzátartozó felszereléssel és személyzettel együtt, átadta a fővárosi állomásnak. alumínium horgászcsónak A Magyar Hajó és Darugyár váci üzemegységében tavaly készítették el az alumínium horgászcsónak mintapéldányát. A három méter hosszú és 114 centiméter széles, 56 kiló súlyú csónakok jól beváltak. Az idén a váciak 250 ilyen csónakot készítenek a kereskedelem részére. Az alumíniumcsónakokat evezővel hajthatják, de motort is felszerelhetnek rá. (Foto: Kotroczó) ;rSSSSSSSSSSSSSSSSSSrSSSSSSSSS/SSf/SrmSSfSSSSSSSSMSSS*SSMS/SSSSfSSSSSSSSStSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ’S/SSSS/fSSSSfSSSSSSSSSSSrSSSSSS/SSSSSSSS/SS/SSSS*fS/S*Sf.rSSSfSS/SSSr szimatoló kutya, előlük bizony a padlásra költöztette Mária néni a saját cicáit. Ne gondolják, hogy a vendéglátó háziasszony ellenére költözött át az állatsereglet. Inkább 6 maga mondta: hozzák csak. És mivel reggelenként az asszonyok átmentek a faluba, haza, hogy mentsék a víztől a drága epret, s csak este jöttek vissza aludni, Maria néni így biztatta őket: — Menjenek csak kedveskéim. Majd én etetem, ellátom az állatokat. És vigyázok a gyermekekre. Rendben is tartott mindent, éhen sem maradt senki. Mária néni minden délben elment a két kislánnyal a partmenti csárdába és hét személyre elhozták onnan az állami ebédet. Így volt ez két hétig. Azután, hogy lassan-lassan mindig lejjebb vonult a magas víz, megjött az engedély; a kitelepítettek hazaköltözhetnek. Az asszonyok könnyes szemmel megköszöntek mindent, a kislányok átölelték, csókolták a nénit. Ö pedig ígv búcsúzott el tőlük: — Hat gyermekem neveltem fel. Tudom én kedveseim, mennyit ér a szeretet. Bizony, tett ő annyit az elmúlt hetekben, mint akármelyik gátat védő fiatal, erős férfi. Hetesi Ferenc Pál ’{SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^ \ > Fohász $ $ | Mnémoszünéhez | I Ó, Mnémoszüné, Te az^ § emlékezés istennője, a mű- ^ ^ zsák anyja, hallgasd meg ;> ^ fohászunkat. í i Tudod jól, istennő, hogy ^ ^ a MÉSZÖV és az állami ke- ^ $ reskcdelem az árvíz ideje ^ $ alatt fáradhatatlanul dől- ^ ^ gozott. A MESZÖV-ösök^ ^ motorcsónakkal, vagy ép- * ^ pen gumicsizmával „fel- $ ^ fegyverkezve” mentek a$ ^veszélyeztetett területekre, ^ ^ vitték az ennivalót, husi- $ ^ tőt, cigarettát. Tudod jól, $ 5 istennő, hogy főleg a legve- $ $ szélyeztetettebb járás, a $ ^ szentendrei jeleskedett. A 5 ^ járási szövetkezeti elnöktől 5 ^ a Surányi csárda és a Vö- $ ^ röskő Étterem személyze- 5 ^ téig (500—000 ebédet főz- ^ ^ tek, valódi rohammunká- ä ^ ban, naponta) a szigetmo- $ $ nostori vegyesbolt vezetójé-; ^ ig — szinte mindenkit di- ; ^ csérét illek ^ Arra is emlékszel, istennő 1 ^ — pont Te ne emlékeznél? ! ^ — hogy a váci húsipar he-! ^ tente kétszer szállított árut: ^ a szigetre. Nagy kerülővel,! ^ Pesten át — és szokatlanul : ^ nagy mennyiségben. Min- i dent megtett a kereskede- : ^ lem, hogy a védők hadsere- > ^ ge és a lakosság ne szén- j ^ vedjen hiányt, legyen bősé- j ^ ges választék a húsból, jó j § falatokból. És valóban volt j ^ mindenütt minden; nagy • ^ bőség volt, istennő, mint: | nálatok az Olümpuszon. % Emlékezés istennője, az ^ ár elvonult. Megszűnt a jí rendkívüli állapot. Kérünk !> tehát, hogy kegyeidből, ^ gondoskodásodból taszítsd ^ ki a kereskedelmet. ^ Feledkezzenek meg arról, ^ hogy megszűnt a rendkí- J vüli állapot. M. J. $ 'f'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS** «/V /»//✓//> A könnyű, felszínes szórakozás — például zenés vígjáték — sokkal több embert vonz, mint a tartalmas, elgondolkoztató színmű, vagy dráma. A 28 ezres lélekszámú városból mindössze 31-en érdeklődtek a dunakesziek irodalmi színpadának produkciója iránt, de nem járt jobban B. Müller Magda színvonalas fotókiállítása sem: 44-en tekintették meg. Ezzel a kérdéssel kapcsolatos az a tény is, hogy Vácott megszűnt az eleinte jól működő színjátszó csoport. Utoljára 1963-ban tartottak előadást, Camus: Requiem egy apácáért című színművének ősbemutatója két előadást ért meg, aztán levették műsorról, érdeklődés híján. A Camus mű előtt is kísérleteztek néhány színmű bemutatásával, de jellemző, hogy a Zeng az erdő című operettnek volt a legnagyobb^ sikere. ^ A körülbelül 30 tagú } csoport nem tudott ősz- } szeforrni, mintha hatott } volna rájuk a városi köz- í hangulat: ’} személyes ellentétek, intri- } kák ásták alá a közösséget. } Természetes, hogy ilyen kö- } rülmények között nem lehe- } tett eredményesen dolgozni, } a csoport széthullott. Ha Vácott jár az ember, és} benéz a Madách Művelődési} Házba, ugyanazt a panaszt ^ hallhatja a népművelés otta- } ni munkásaitól. Színjátszó} csoport, irodalmi színpad, * vagy akárcsak szavalókör lé-} tesítése a legnagyobb aka-J dályba ütközik. Miért? Kocsis Iván mű-} vészeti előadó szerint nyo-} masztóak a régi színjátszó} csoport széthullásának em-} lékei. S még egy: í nem akad olyan ember, } akinek valóban szívügye } lenne ez. Hol a rendezőhiány, hol az'} aktívahiány a probléma. Aki- j nek van működési engedé-; lye rendezésre, régi sértődé-; sek miatt nem közeledik a \ művelődési otthonhoz, aki pe-; dig szívesen rendezne, nem j rendelkezik működési enge-; déllyel. Abban a városban, ahol a; Vox Humana kórus színvona-; las koncertjeit annyira ked-j vélik, vagy a tudományos; TIT-előadásokat sokan látó- < m ana néni Amikor olyan nagyra nőtt a Duna, mint emberemlékezet óta még sohasem, akkor rendelték el, hogy a falu minden veszélyeztetett házából ideiglenesen ki kell költözni. Sokan nem ismerték fel a veszélyt, pedig a friss, ázott földdel magasított gát tetejét nyaldosta már a megáradt folyam. Bent a faluban mélyebben álltak a házak, sokkal alacsonyabban, mint a komoran sodródó víz ■ teteje. Persze érthető, mindenkinek fájt a szíve az otthonért, a ház körüli állatokért, az epret, málnát termő kertekért, ahol már tócsák csillogtak, a mélyből lassan szivárgott fölfelé a sok eső, a föld sem bírta már a rengeteg csapadékot magában tartani. Hiába, menni kellett, át, a sziget túlsó oldalán dombra épült üdülőtelepre. Csak a férfiaknak engedték meg, hogy otthonmaradjanak, az asszonyok, öregek, gyerekek élete — ha nem tudni mikor, váratlanul gát szakad, s betör a pusztító ár — bizony nagy veszélyben forgott volna. És igaz, hogy minden kedves és drága, amit az ember szorgalmas munkával szerzett, de azért mégis a legdrágább maga az élet. Hál’isten, ebben a szigeti kis faluban — köszönhető a hősies éjjel-nappali védekezésnek — a mai napig sem értették meg sokan, miért volt muszáj odahagyni házaikat. Akkor tehát, amikor cókmókot összecsomagolva menni kellett, nagy volt a keserűség, talán csak a gyerekek örültek az izgalmas, érdekes elvándorlásnak. Éppen mert ilyen szomorú volt a hangulat, nagyon jólesett a gondoskodás és a figyelem azoknak, akik részesültek benne. Van odaát Ligeten, a Rózsa utcában egy csuparózsa, csupavirág kertecske, abban áll egy kedves, kétszobás-verandás hajlék. Itt lakik egymagában Mária néni nyolc éve, azóta, hogy hűséges társát, életepárját elkísérte utolsó útjára, ö is már hetven körül jár, de egészséges, fürge, jó erőben van. Gyermekei rég önálló családot alapítottak, távol élnek tőle. De azért nincsen egyedül Mária néni; nyáridőben mindig laknak nála üdülővendégek, pótlásnak kell a szerény özvegyi nyugdíjhoz, amit a szállásért fizetnek. Meg egyébként is sokan ismerik, szeretik őt, hiszen akinek tud, segít, a kapuján kint van a vöröskereszt, ő az egyik elsősegélynyújtó a nyaralóhelyen. Ott folytatom, hogy amikor hírét vette a kiköltöztetésnek, Mária néni ment, sietett, s jelentkezett önként; nála lakhat amíg csak kell, három család is. így jöttek át azután hozzá a faluból Várhegyiék, Ráczék és Papék, összesen nyolcán. Igaz, nem jutott mindenkinek külön szoba, éjszakára még a néni mellé is került vendég, a szomszédos ágyba, de azért jól megfértek mind. Node, nem is ez az érdekes, hanem az, ahogyan ők mindannyian bevonultak a Rózsa utcába, s be, Mária néni házába — udvarába. Mert annak csak örülni lehetett, hogy jött a kedves kis csöppség a négyéves Esztike, s vele a 11 éves Erzsiké is. De vajon ki engedte volna meg, hogy beköltözzön — ki tudja mennyi időre — Manci és Jolánka? Ugyanis előbbi a lovak, utóbbi meg a szarvasmarhák nemzetségéhez tartozik. Még ez is hagyján, de ahhoz mit szóltak volna, ha bekocog röfögve két süldő, s a nyomukban helvet foglal a körülkerített baromfiudvaron, tizennégy hápogó kacsa, egy csomó kotyogó tyúk, csipogó cs'rke, és tizennégv nyuszi is? És a sor még ezzel sem ért véget: sereghajtónak megjelent két mindig
