Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-07 / 158. szám

ajándékok helsinkibe A Hazafias Népfront járási bizottságához egymásután ér­keznek az üzemekből az a ján­dékok, amelyeket a magyar békeküldöttek útján Helsinki­be kívánnak eljuttatni. A Gyömröi Szabók Kísz-ből négy párnát küldtek, a Gyöm­röi Vas- és Fémipari Kísz-ből három szép, páfránylevél ala­kú, öntöttbronz hamutartót. Három, különböző mintájú hamutartót öntöttek ajándék­képp a Maglódi Vasas Ktsz dolgozói is. A Pest megyei Ve­gyi és Kézműipari Vállalat monori konfekció műhelyéből egy szép kézimunkát külde­nek. Négy monori mézeskalá­­csos: Kalmár Pál, Kalmár Gyula, özvegy Barta Károly­­né és ifjú Barta Károly egy­­egy nagyalakú, díszes, tük­rös mézeskalácsszívet készí­tett és küld ajándékba. NYÁRI POLITECHNIKA A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM 1965. JÜLIUS 7, SZERDA A SOK ESŐ ELLENERE IS HALAD AZ ARATÁS ÉS A NÖVÉNYÁPOLÁS ÜLLŐ: 170 HOLD VIZ ALATT Monort elhagyva, a hosszú­berek í ha tái-részben, a műút mindkét oldalán veletlen terü­letek láthatók, amelynek tete­jén csillog a talajvíz, géppel, fogattal megközelíteni sem lehet — Nagy kiesés a tsz-nek ez a százhetven hold — mondja Varga Pál elnök. — Ezt a töb­bi területen elvégzett gondo­sabb, szervezettebb munká­val, nagyobb terméssel szeret­nénk pótolni. A kukoricát már háromszor bekapáltuk géppel, nyomában folyik a kézi kapá­lás. A száznyolcvan hold para­dicsomunk is szépen fej­lődik. A lucerna második kaszálása most folyik, sajnos, a minőség — a sok eső miatt — nem olyan, mint szeretnénk. — Az aratást is elkezdtük. Három kombájn eddig hatvan hold őszi árpát vágott le, a kézi aratók eddigi teljesítmé­nye tíz hold. Holdanként ti­zennyolc mázsa árpára számí­tunk. Betü-útravalót! Az út Budapestig — vo­naton — Gyömrötől egy óra, Sülysáptól másfél. Ezt naponta kétszer számíthat­juk: az oda- és a visszauta­zás két-három óra tehát. Mivel lehet agyonütni ezt a temérdek időt? Ultizás­­&al, szunyókálással, csendes semmittevéssel. És mivel lehet kitölteni? Kézimun­­kázással, beszélgetéssel — olvasással. Hasznos, okos, célszerű időtöltés a vonaton az ol­vasás. Olvassunk hát! De mit? A saját, a házi könyv­tár a legtöbb mindennapos utazónál csakhamar kifogy. Az újabb olvasni valót vá­sárlás vagy kölcsönzés út­ján lehet megszerezni. A vásárlást kevesen győzik pénzzel — marad a köl­csönzés. A községi könyv­tárak elég jól felszereltek, de a nyitvatartásuk nem mindig alkalmazkodik a bejárók munkarendjéhez, amellett nyolcórai munka, háromórás utazás után nincs is mindenkinek ked­ve elmenni oda könyvet cserélni. Közelebb kellene vinni a könyvet — az igazi, a jó olvasni valót — az olva­sókhoz. vasúti fiókkönyvtá­rakat kellene nyitni a na­gyobb állomásokon! Mi kellene hozzá? Egy jól zár­ható szekrény a váróterem egyik sarkában, némi tisz­teletdíj a kölcsönzőnek, s akkor munkába menet, vagy onnan jövet állandó­an könyvet cserélhetnének, állandóan friss olvasmány­hoz juthatnának a bejárók. El is ment a javaslat a MÁV budapesti igazgató­sághoz: a gyömröi és a sülysápi vasútállomásom engedélyezzék fiókkönyv­tár nyitását. A válasz el­utasító volt és elvi. Elve ugyanis a vasútnak, írják, hogy az állomásokon csak az utazással és a szállítás­sal szorosan kapcsolatban levő szervek kaphatnak „szállást”. Érdekes! Az IBUSZ-pavi­­lonokban például lehet vá­sárolni könyveket is. A könyvárusítás tehát szoro­san kapcsolódik az utazás­hoz, a könyvkölcsönzés nem? Vagy: nagyobb pá­lyaudvarokon fodrászmű­helyek is vannak. Az is szorosan hozzátartozik az utazáshoz? Az utas legyen jólfésült és frissen borot­vált — a szellemi borzasság mit sem számít? A MÁV döntését ezúton is megfellebbezzük és to­vábbra is szorgalmazzuk az állomási fiókkönyvtárak megnyitását! R. B. Tápiósüly: megkezdődött az uborkaszezon (Péterffy István felv.) A Virágzó Tsz-ben az irodá­ban találtuk Benkó József el­nököt és Borbás Rudolf mező- I gazdászt, az eső ide szorította be őket. — Végső soron csak nem fog ■ ki rajtunk az idő — mondja Borbás Rudolf, — jó szervező munkával és intézkedésekkel próbáljuk behozni a hátrányt, amit a kedvezőtlen időjárás miatt szenvedünk. Ennek kö­szönhető, hogy a kukoricán­kat már másodjára kapáljuk, s a jelek szerint, jó termés ígérkezik belőle. A burgo-Megbírságolták a csendháborítókat VÁRÁS, ESŐBEN Válasz a „Nyaktörő utazás“ című cikkre nyánk is szépen fejlődik. A huszonkét hold uborkát har­madszor kapálják, a tsz bolt­ját mái- bőven ellátjuk belőle. A lucerna második kaszálása is folyik. Megkezdtük az aratást is. Eddig hatvan, holdat vágtunk le rendre az őszi árpából, eb­ből tizenöt holdat már fel­szedett a kombájn. Az egyenes vágást is elkezdték a kombáj­nok, folyik a kézi aratás is. A termés szépnek ígérkezik, ti­zenöt mázsára számítunk hol­danként. Úri: málnaszüret Június 12-én Krátky László tollából cikk jelent meg a Monor és Vidékében „Nyaktö­­rö utazás” címmel. A cikk író­ja a Monori Állami Gazdasá­got teszi felelőssé azért, mert a Gomba és Úri közötti útsza­kaszon enyhén szólva is élet­­veszélyes az utazás. Mi is egyetértünk azzal, hogy életveszélyes és kényel­metlen ezen a szakaszon az utazás. Csupán azzal nem ér­tünk egyet, hogy az utat a gazdaság rontotta el ennyire. Igaz, hogy a farkasdi építke­zéshez szállított anyagok miatt sok gépkocsinak kellett járnia ezen az útszakaszon. (De lánctalpas traktor nem járt ott!) Sokszor az időjárás — főleg az őszi-tavaszi eső­zések — valamint az esetle­gesen előforduló helytelen anyaglerakás, tárolás rontott az útburkolaton. Azt azért ál­lítjuk, ha ez esetenként így is történt, nem szándékosan történt és nem Gombától Úriig, csupán a farkasdi kö­nyökben lehet erről szó. Ezen állítás bizonyságául szolgál­jon, hogy az építkezésekhez szükséges anyagok többségét a monori vasútállomásról szál­lítottuk és észrevehetően mégsem romlott a Monor— Gomba közötti kövesút. Annak, hogy “Gomba és Űri között olyan rossz a kövesút, mint ahogyan a cikk írta, ta­lán oka az is, hogy ennek az útnak nincs elég erős alapja — s főleg áll ez a farkasdi kanyarra — és javítását az utóbbi években eléggé elha­nyagolták. Igaz, hogy tavaly kapott is kisjavítást, de nagy­javítást már régen nem. Ezt a közúti igazgatóság monori illetékesei is elismerik. Elhisszük, hogy az autóbu­szok rugóit tönkretette és te­szi az a rossz út. Mi is el tud­juk mondani, hogy míg az építkezéshez folyt az anyag­­szállítás, a mi teherkocsi­jainknál is szinte napirenden volt a rugótörés és a durr­defekt. Sőt, legyen szabad i j A Béke Tsz-ben eddig 95 ! hold őszi árpát vágtak le _ j rendre. Megkezdték már a c ! kombájnolást is. i | Az árpaszürettel egy időben folyik a 74 holdas málnatele­pítésben is a szünetelés. Na­ponta közel százan végzik ezt a munkát. Eddig tíz mázsa málnát adtak át a MÉK-nek, kilón­ként tíz forint és 60 fillérért. Spenger István A szabálysértési hatóság í közelmúltban három monor csendháborítót sújtott 500— 500 forint bírsággal. Lendér József (Monor, Mó­ricz Zs. u. 11.) erősen ittas állapotban, hangosan énekelt és ordibált az éjszakai órák­ban az Ady Endre úton. — Kocsis Sándor (Rákóczi u. 34.) a Vigadó Étterem előtt rendezett botrányt ittasan. — Kolompár Tamás lakása kör­nyékén, a Cinka Panna ut­cában hangoskodott, fenye­getőzött részegen az éjsza­kai órákban; Negyvenkét liter vér a gyermekkórháznak Pénteken sürgető kéréssel kereste fel a gödöllői vér­adóállomást a Heim Pál gyer­mekkórház. Vért kértek. Az állomás nem tudott adni, de megbiztatta őket: szom­baton Gombáról hoznak friss vért. Az állomás főorvosa nem csalódott reményeiben. Gom­ba, Bénye, Káva szorgos né­pét a hajnal már szomba­ton is a határban találta — sürget a munka: aratni kell, de még a kapásoknál is van mit tenni — ám délután öt óráig a százötven jelentke­zőből száznegyvenkettő meg­jelent. A gombaiak mellett, akik házigazdaként is derekasan helytálltak, dicséret illeti a kávaiakat: ebből a parányi községből 42 véradó jelent­kezett. A tavalyinál na­gyobb arányú volt a bé­­nyeiek részvétele is. Köszönet mindazoknak, akik segítették a szervezést és kö­szönet azoknak, akik lehe­tővé tették, hogy a Heim Pál gyermekkórházban ne hiába várják a vért, ezt az életmentő, semmivel nem pó­tolható gyógyszert. Gál Jánosné, a Vöröskereszt járási titkára JVvf/f/ods s« s«f/ os ítilrílkwaó Vasárnap este, Gyömrőn, a Halászkertben találkoztak az egykori polgári iskola 25 évvel ezelőtt, 1940-ben vég­zett diákjai. A találkozón az osztálytársak közül tizenheten vettek részt, s ott volt idős osztályfőnökük: Hajabáts Iván is. tüdöszur:s GYOMRON Hétfőn ismét elkezdődött Gyömrőn, a művelődési ház­ban a szokásos évi, az egész lakosságra kiterjedő általá­nos tüdőszűrés. MAI MŰSOR Mozik Gomba: Élők és holtak I—II. Gyömrő: Aranyember. Maglód: Tengeri macska (szélesvásznú). Monor: Hajrá, franciák! (széles­vásznú). Nyáregyháza: Az aré­nában. Pilis: Moszkvai séta. Tá­­piósüly: A maffia parancsára. Űri: Egy fiatal tiszt naplója. Üllő: Sán­dor Mátyás (szélesvásznú). Vasad: Dunai kirándulás. Vecsés: Max Linder társaságában. (Foto: Tóth) megemlíteni, hogy ez év áp- 1 rilis ©lején a Volga-kocsink j Gomba utolsó házától — Űri irányába — 50 méterre priz- j matörést szenvedett és csak a gépkocsi vezetőjének . szak­tudása, kiváló reflexe mentet­te meg a gazdaság három ve­zetőjét a balesettől, vagy eset­leg a haláltól. Hibáinkat és esetleges mu- i lasztásainkat ismételten elis- j merve, reméljük: ’a Gomba— i. Űri közötti útszakasz rövide­sen megjavul, hiszen a Mono­­ri Állami Gazdaságnak ez az útszakasz egyik „főközlekedé­si” útszakasza lesz. Pilinyi József mb. igazgató Muka János párttitkár Túllépte a megengedett sebességet Abonyban, az országúton Lip­tai András, vecsési motorke­rékpáros. A szabálysértési hatóság emiatt 600 forintra i bírságolta. Hogyan szerepeltek labdarúgó-csapataink a tavaszi idényben ? III. (befejező) rész A déli csoportban még három csapatunk — Űri, Gyömrő és Maglód szerepelt. íme, így állnak a tabellán: 10. Űri 13 4 4 5 25:31 12 11. Gyömrő 13 5 2 6 19:32 12 14. Maglód 13 2 3 8 15:31 7 Meglepetésre, Pilis és Ecser mel­lett az újonc Űri szerepelt a leg­jobban. Először játszanak maga­sabb osztályban és tegyük hozzá: várakozáson felül. Mindössze öt­ször szenvedtek vereséget. E ve­reségek mindig idegenben érték a csapatot, odahaza veretlenek. Ott­honukban még az éllovas Puszta­­vacsi Honvéd sem bírt velük: csak egy pontot tudtak szerezni. Gól­arányuk passzív, a legtöbb golt (hetet) a Ceglédi Honvédtől sze­rezték. A csapat tagjai közül Bori Anti nevét említenénk elsőnek, aki jobbhátvédet játszik a csapatban, s aki minden mérkőzésen reme­kül helytállt. Bori P. a közép­hátvéd helyén jeleskedett. Kókai, amíg játszott csak durvaságaival tűnt ki. Hunka is oszlopos tagja volt a csapatnak. Nagyerejü lövé­sei mindig gólveszélyt jelentettek. A csatársor tagjai egyforma jó teljesítményt nyújtottak. A gyömrőiek csak rosszabb gól­arányukkal szorulnak Űri mögé. E gólarány az emlékezetes Puszta­­vacsi Honvéd elleni 0:9-es ered­mény miatt alakult így. A gyöm­­rői csapat — ettől a mérkőzéstől eltekintve — inkább odahaza sze­repelt jobban. Legyőzték Örkényt, Ceglédet, Ceglédbercelt és Magló­­dot. ötödik győzelmüket a Ceglédi Honvéd otthonában aratták. Ide­genben nem ment a csapatnak. Igaz, több. mérkőzésen csak a bal­szerencse fosztotta meg őket ? pont, illetve a pontok megszerzé­sétől. A gyömrőiek tehát a várakozás nak megfelelően szerepeltek a ta vaszi idényben. őszre javítan szeretnének. Ehhez minden re ményük meg is van. A csapat tag jai közül Fitos, Fehér, Tóth János Végh, Dohnál és Gudra nyújtót jó teljesítményt esetenként. Maglód csak az utolsó helyet tudott végezni, s ez az utolsó, í Tápiószele elleni mérkőzés miat történt így. 2:0-ra vezettek már amikor a játékvezető sorozatos té védések után, Szele javára „fordí tóttá” az eredményt. Az idénj kezdetén már nem játszottak a: idősebbek, s többnyire fiatalok ju tottak szóhoz mérkőzésről-mérkő zésre. Ok még nem azt nyújtottál amit tudnak. Rutintalanságul sokszor kiütközött. Hogy mindösz­­sze hét pontot szereztek, az abbó is ered, hogy még odahaza seír szereztek meg mindig legaláLI egy pontot. Kikaptak, például ott­honukban Örkénytől és a Cegléd: Honvédtől. Érdekesség viszont az hogy milyen meglepő biztonsággá' verték Ecsert 4:l-re. A játékosok közül Remport nyújtotta a leg­egyenletesebb teljesítményt. Gér József ASZTALOS HATODIK Szombat-vasárnap Székesfehér­várott bonyolították le a vidéki felnőtt birkózóbajnokságot. Járá­sunkat Asztalos képviselte, aki nehézsúlyban az előkelő hatodik helyen végzett. ^SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ \ Sztár - kaszával s § 1DOSB. TAKAROS ISTVÁN tsz-dolgozo tempósan csapta derékon az őszi árpát a ka­sszával, s közben fel-feltekingetett az égre; ^ éppen úgy, ahogy aratás közben egy tsz-tag \fel szokott tekinteni — a magyar filmeken §és a magyar paraszttárgyú regényekben. ^ Gyanútlan volt. Azt hitte, aratni jött ki. § A föld szélén megállt egy Moszkvics s ki­­§ szökkent belőle egy fiatalember, átgázolt a ^szomszédos búzatáblán, s bicsakló bokával, ^elöreszegszett fényképezőgéppel rohant idősb. ^ Pista bácsi felé. $ Az öreg álmélkodva hagyta abba árpairtó § tevékenységét s nézte a szúrós tarlón bukdá­­^ csoló elszánt ifjút. ^ Az ifjú odaért és azonnal lelkesedni kez­­| dett. A kasza láttán. Hogy Takaros bácsi ez­­izeí vágja-e az izét? § — Ezzel — mondta az öreg, s befejezett­^ nek tekintette a diskurzust. § Szófukar — gondolta az ifjú boldogan — ^ úgy mint a magyar színművekben a nép ^ gyermeke, vagy az irodalmi riportokban a ^ juhász, aki évszám nem beszélget a kutyá- S jával. 5 — Mit érez most? — kérdezte az ifjú és a § bizalmatlan öregre olyan ragyogó pillantást ^ vetett, mintha az a főszerkesztője lenne. ä — Semmit — mondta az öreg. Az ifjú megremegett az izgalomtól: — Ez elég — pihegte —, ez mindent meg­mond! S egy másodperc múlva már kapkodta lá­bát az autó felé ... PISTA BÁCSI dúltan kapta marokra a ka­szát, amikor az árpa felett megjelent egy pla­tinaszőke tetejű fej. — Harsona a nap minden szakából... — csicseregte. — A legöregebb kaszás csatasor­ba áll... A hölgy meztéláb volt, s többször megpas­­kolta az elképedt mezőgazdasági dolgozót, s elmondta neki, mi mindent kell éreznie, ami­kor vágja ezt a kalászos izé ... kenyérnek valót... Amikor a Miasszonyunk című képes heti­lap mély lelki életet élő gömbölyded munka­társnője gördült az őszi árpa táblára, már fújta: — Bizsereg a kezem, ha megmarkolom a kasza nyelét. Szívem tele túláradó boldog­sággal, ha végigtekintek a kék ég alatt rin­gó sárga táblán. A hölgy megelégedetten távozott... AZON A HETEN az öreg kaszás, Pista bá­csi suhint, Pista bácsi a határban gáton áll — című szívszorító riportokban népszerűsí­tette az öreget a magyar sajtó. Azon a héten Pista bácsinak egyet suhin­tani sem volt ideje a magyar sajtótól. (deli)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents