Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-07 / 158. szám

1965. JÜLXUS 1, SZERDA «»T MEcrei Küzdelem - a gátak mögött A néma falu — Nincsenek egyedül — A Pest megyei kombájnosok segítsége Kiküldött munkatársunk mohácsi jelentése. Szentendrén összeszedik a kiürített homokzsákokat. Sol­ton az elöntött szántóföldek­ről visszafelé húzódik a víz, de Mohács környékén. vál­tozatlanul súlyos a helyzet. f piacról ék $ \ (andrás) | \ A sziget egyik legveszélyeztetettebb része a Mohács szomszédságá­ban elterülő Homorúd. Ezt a községet telepítették ki legelőször, ennek a határa fekszik a legmélyebben. A küzdelem ott a gátakon és itt a „tűzvonal” mögött ezért a községért is, teljes erővel tart. 1956-ban Homorúdot el­pusztította a jeges ár... — Akkor — mutatja egy napszítta, borostás arcú, gu­micsizmás védelmi ember a tanácsházánál — az ablak egy­­harmadáig ért a víz. Ha most átszakadna a gát, egy méterrel magasabban borí­taná el a szigetet. Erre még rágondolni is szörnyű — pedig az itteniek már huszadik napja néznek szembe ezzel a minden pilla­natban bekövetkezhető ve­szedelemmel. Rendkívüli állapot van eb­ben a faluban is. Fegyveres karhatalmisták, rendőrök irá­nyítják a gátakhoz tartó, földdel megrakott teherautó- és dömperkaravánokat. A bedeszkázott ablakú házak, meg mint a halálra ítéltek, várnak sorsukra némán, az elnéptelenedett udvarokban. VASÁRBAN (Foto: Kotroczó) Csak a Kossuth Termelő­­szövetkezet központjában pezseg most is az élet. Űtrakészen állnak itt az arató-cséplőgépek, Pest me­gyei kombájnosoktól vissz­hangzik az udvar. — Június 27-én, vasárnap indultunk el — újságolja az egyik SZK—4-es motorjánál bíbelődő, Sz. Tóth Antal ceg­lédi kombájnos. — Több mint egy napig tartott az út és közben Gulyás Péter abonyi kollegámnak elrom­lott a kuplungja, kiolvadt a csapágy is, de villámgyor­san helyrehoztuk. Alighogy ideértünk, már neki is áll­tunk a munkának. Nagy szükség van itt minden em­berre, mert az esetleges- ár elől mihamarabb meg kell menteni a gabonatermést. Eb­ben a községben négy kom­bájnnal dolgozunk. A többi hat kombájn, ami ugyan­csak Pest megyéből jött, a szomszédos szigeti falvak­ban birkózik a sárral. Mi is nagyon nehezen boldogulunk. A talaj átázott, az árpa egy része megdőlt. Hat nap alatt mindössze 35 holdról tudtuk betakarítani a ter­mést. Hárs István, a monoriak kombájnosa kalauzol végig a környéken, mutatja, ma­gyarázza, mekkora erőfeszí­tést követel itt géptől, em­bertől, az elszánt védekezés, és a termés mentése. Nap­közben ugyan már haza jár­nak a falu lakói, hogy a ház­tájiban, meg a szövetkezet földjein elvégezzék a legfon­tosabb munkákat, éjjel azon­ban a karhatalmi, a vízügyi emberek és a kombájnoso­­kon kívül más nem tartóz­kodhat a szigeten. Ami most is nagyon meg­nehezíti a szigetiek helyze­tét az a könyörtelen eső. A többiek mesélik, hogy a szomszéd községben az aszó­diak kombájnját darus ko­csival kellett kihúzni. Reményi Jenő, a Kossuth Termelőszövetkezet sok éj­szakát átvirrasztott főmező­gazdásza elismeréssel be­szél a Pest megyeiekről. Jól dolgoznak, nagy segítséget adnak a bajba jutott községnek.- Több, mint száz napja birkózunk már az elemekkel — magyarázza szenvtelenül, a nehézségekhez hozzáedző­dött főmezőgazdász, s csak mellékesen jegyzi meg, hogy eddig négymilliókétszázezer forint kár érte a közöst. Az állatállomány innét 25 kilo­méternyire várja az ár levo­nulását, 700 hold áll belvíz alatt s 1500 hold gabonát kel­lene gyorsan betakarítani... Nagy Miklós, monori kom­bájnos az eget kémleli, s biz­tatóan kacsint a főagronó­­musra: — Rajtunk nem múlik — jegyzi meg — mihelyt csak rá tudunk menni a táblára, nyomjuk a gombot... Fülledt, párás a levegő, s a haragosan zöld, szokatlanul buja növényzet azt az érzést kelti, mintha csak a trópuso­kon lennénk. Berzsenyi Zol­tán, a Monori Gépjavító Ál­lomás igazgatója közben el­igazítja az embereket, s ki­adja az utasítást: amíg csak a szigetieknek szükségük lesz a segítségre, maradhatnak a kombájnosok. Odahaza a töb­biek helyettük is aratnak... Súlyán Pál MILLIÓS TÁRSADALMI MUNKA Jubileumi park a Gellérthegyen 11 ezer köbméter termőföld — Geometrikus virágágyak Befejezéshez közeledik a gellérthegyi jubileumi park építése. A Fővárosi Tanács határozata nyomán 1963 tava­szán kezdtek hozzá a Gellért­hegy déli lejtőjén az alapozó földmunkákhoz. A 11 hektár területen fek­vő park kialakításához mintegy 22 000 köbméter földet mozgattak meg, i csaknem egymillió forint érté­kű társadalmi munkával. A teraszos kiképzésű park­ban geometrikus elrendezésű virágágyak veszik körül a már elkészült sétányokat, víz­medencéket és játszótereket. A 70 000 négyzetméter pá­zsit, a több száz díszfa, a több ezer évelő és egy­nyári virág, valamint a 25 000 rózsatő beültetéséhez 11 000 köbméter termőföldet terítettek szét a hegyoldalon. A parképítők már az utolsó simitááokat végzik, hogy augusztus 20-án átadhassák Budapest lakóinak a Horváth kerttől a Gellért térig terje­dő parkrendszer utolsó szaka­szát. A kölykök brigádja A kölykök — csak így ne­vezik őket, s nincs ebben gúny, inkább pici irigység, s az elismerés felhangja is ki­érződik belőle. A forgácsoló­­műhely kispados részlege — ez a Zakar Imre brigád. Ti­zennégyen vannak, tizenkét esztergályos, két minőségi el­lenőr. Valamennyiüknek pi­ros sapka a fején. A sapkát — munkaversenyben nyer­ték ... a Zakar Imre a legidősebb: harrfunc éves. A többiek élet­kora 22—25 év között van, ezért nevezik kölyköknek őket. No meg azért is, mert ebédszünetben, munka után nagy lelkesedéssel rúgják a labdát, a tréfa, a kedves ug­ratás sem fogy ki soha. Vidá­mak, jókedvűek, fiatalok és — nagyon tudnak dolgozni. Ha a ceglédi Közlekedésépí­tési Gépjavító Vállalat veze­tőit kérdi az ember, melyik a legjobb brigád, habozás nél­kül azt felelik: Zakarék. Ha a dolgozókat, habozás nélkül, válaszolják — ugyanezt 1962- ben alakult meg a brigád, azóta — ifjúsági brigádként — kétszer nyerték el a szocialis­ta címet. Apró alkatrészeket készítenek, finom, kényes munka. Valamennyien túltel­jesítik normájukat, havonta kétezer forintnál kevesebbet nem visznek haza. A kezdő tizennégyből hár­man mentek el. Megbánták. Zakar Imre mondja, jönnének is vissza, de még — restel­lik... „Amit itt megkeresünk, az nem rossz pénz, igaz, dol­gozunk is érte.” ö alapította a brigádot, azóta is a vezető­je. Miért csinálták? — Hallottam róla, meg a tv-ben is láttam, gondoltam, nekünk is kellene valami ilyen. Beszéltem a fiúkkal, megcsináltuk, de bizony az első évben csak megyeget­­tünk, nem sokra vittük. Az­után jött a foci, meg a pi­ros sapka... Bármennyire hihetetlenül is hangzik, de „összefutballoz­ták” a brigádot. Négyen vol­tak, akik már ráadták a fe­jüket. Rúgták a bőrt, mentek a többiek: beállhatok? Be, de a — brigádba is! Amikor megvolt a brigád, akkor jöt­tek a más részlegbeliek: fo­cizzunk. Hohó, mondták Za­karék, majd akkor, ha ti is brigádként álltok ki... Szó­val így focizták össze azt a brigádmozgalmat, amely ma erőssége a vállalatnak, s amelynek komolyságából sem­mit nem von le, hogy bőrlab­dával kezdődött... A brigá­dok közötti versenynek volt külön jutalma is: a piros sap­ka. Elsőnek a Zakar-brigád győzött, őket illette. Talán az oklevelet nem őrzik olyan féltve, mint a sapkát... fia­talok, miért szólnánk meg érte őket? e Kutatnak a hulladékvas kö­zött. A filléres hulladékból fo­rintos alkatrész lesz. Vállalá­sukban ez úgy szerepel: anyagtakarékosság. Fülöp La­jos, a brigádnapló vezetője mentegetőzve mondja: saj­nos, sok dolgot elfelejtenek beleírni... Azt például, hogy Juhász Gyula és Gór Sándor tavaly szabadult c ;ztergályo-En a nőkkel min­dig szépen szakítot­tam. Sosem felejtem, el, amikor Gizikén volt a sor, bizony tízszer is meggondoltam, hogy csináljam, mit tegyek, amikor azt kiabálta rám: — Piperkőc ma­jom vagy. Azt hiszed, tűröm a buta szeszé­lyeidet?! Nagyon té­vedsz, cöcö.... Ne félj, megkeserülöd még, hogy elhagyta­lak. ö, az a kis hun­cut, milyen ravasz volt! Hogy megfe­nyegetett! .... — Nem baj — mondtam szelid szó­val — menj, ha menned kell, utadba nem állok. Légy bol­dog mással és fe­lejtsd el, hogy élek... Tapintatosan, fé­lig kinyitottam előt­te az ajtót. A szakítás művészete Vadul felsikoltott és sírva-zokogva bo­rult a heverőmre. — Nem, én ilyen szépen nem tudok el­menni, nincs erőm... — szipogta. Üss meg, vagy verj agyon, ak­kor talán összesze­dem magam... Jó fél évig nem tudott talpra állni. Amikor Piriké megcsalt egy gyufa­­címke-gyűjtövel, me­legen kezet ráztunk, s elérzékenyülten öntöttem nyakába buján csöpögő köny­­nyeimet. — Ne haragudj rám mütyürkém, én voltam a hibás. Él­hettünk volna hol­tomiglan együtt, szép, pufók gyerekeink születhettek volna, de jaj, mindennek vége... Ne, ne ma­gad okold, én vol­tam a figyelmetlen, kicsit elbámészkod­tam, levettem rólad a szemem. Gyakran nem vettem észre, amikor megcsaltál. Letörölte könnyeit és bizonytalan, té­tova léptekkel, lel­kiismeretfurdalástól elkínzott arccal lé­pett ki a folyosóra. A kapunál tanács­talanul megtorpant egy percre, majd zsebkendőt vett elő táskájából és pityer­gő szájjal intege­tett. Legnagyobb sze­relmem, Aranka fo­lyamatosan foszto­gatta lakásomat, ki­forgatott minden in­gó vagyonomból, majd szökni próbált egy vidéki papucs­készítő kisiparossal. — Azt hiszed, hogy 4 t csak így, egyszerű- \ en meg tudsz tőlem < szabadulni? —: acsar-í kodtam rá mérge- \ sen. — Hohó, az ám \ nem megy úgy ná- ! lám! ; Zavartan, félve ; lapult a fal mellé, \ s ijedten pislogott. i Hozzáléptem és gyön-! géden, finoman át- í fogtam a vállát. \ — Előbb adjál ne-f kém egy édes, nagy> puszit... Maga pe- \ dig uram, addig '■ forduljon a fal felé... \ — mondtam a gyá- í moltalanul feszengő \ papucsos embernek.; — őrült! — visított; Aranka, s mint egy! eszeveszett rohant! az ajtóhoz. A papucs- í mester utána. Köszö-; nés nélkül csapták \ rám az ajtót. Ilyen csúnyán még í nem búcsúzott sen-! ki... í Zwada András; + A piros sapkát választották ♦ Hárman elmentek, megbánták ♦ A tábornok úr, meg a többiek sokat a brigád szárnyai alá vette. Nem tagok, csak úgy segítik őket; Gór már száz százalékra teljesíti normáját, korábban még soha nem si­került ennyire ... Juhász Gyula is felfelé tart. Selejt­jük ötven százalékkal csök­kent Az sincs benne a bri­gádnaplóban. hogy Zakar — szintén csak úgy — kilenc ipari tanulót maga mellé vett, s a délutáni műszakban ta­­nítgatta, no meg — nevelte is őket. Nincs benne, hogy a bri­gádnak csak féléves próbaidő után lehet valaki a tagja, hogy Zakar Imre házépítésénél ott voltak mindannyian, s így 150 ezer forint helyett kilencven­­ezerből lett meg a férj-felesé­get, s a hároméves kislányt befogadó fészek. — Baj, gond? — Nagy: a marósok, köszö­rűsök között sok a virtigli fo­cista. Még soha nem tudtuk megverni őket... Nevet, széles mozdulattal csapkodja a térdét. Most lá­tom csak; karján a tetoválás nyomai. Nofene, hogyan illik ez össze — egy festményen? De az életben? ... Nem lehet másként megfo­galmazni: hihetetlen életerő sugárzik Zakarból és a töb­­biekből. Vidámak — egyikük túlzott vidámsága folytán a tetőről nyakonöntött valakit egy vödör vízzel, de amit ka­pott érte... — s büszkék ar­ra, hogy tudnak dolgozni. Szellemi és testi nyomorék irodalmi hősök mellett micso­da sematikus figurák, dehát tehetnek ők arról, hogy ilyen az — élet? — Itt sok mindent tudni kell. Például szerszámot csi­nálni. Nekem — mutatja a gépe mellett álló szekrényt — van egy kis gyűjteményem. A gyűjtemény jó néhányszor tízezer forintot ér. Igaz, még soha nem akadt fenn a mun­ka szerszámhiány miatt: nem szégyellik megmondani, igen­is, keresni akarnak. Ahhoz pe­dig szerszám kell! Zakar pél­dáját mind jobban követik a többiek, mind gyorsabb, fenn­­akadásmentesebb lesz a mun­ka. Zakar különben ért a mo­torszereléshez is, tagja a párt­vezetőségnek, a szakszervezeti bizottságnak, a brigád az MHS egyik támasza, különösen a céllövészetet szeretik... G Ünnepségeken, felvonuláso­kon, ha megérkeznek, a brigád többségét úgy ugratják: itt vannak a tábornokok. Elsősor­ban Zakar, de az alapító ta­gok többsége is kiérdemelte e tréfás címet. Zakar ugyanis hatszor kapott oklevelet, s öt­ször jelvényt — kiváló dolgo­zóként. A többiek mellén is három-négy jelvény díszeleg: Ürögdi Benő, Határ Gyula, Ki­rály László, Mányoki István, Jakab Albert tagjai e tábor­noki karnak, azaz többszörös kiváló dolgozók. Vitatkoznak, de soha nem veszekednek. Zakar módszere: a példamutatás. Övé a legjobb teljesítmény, a legkisebb se­lejt Itt kezdett a gyárban — söprögetett a műhelyben, majd átképzős lett, utána szakmunkásvizsgát tett — ti­zennégy éve, Mindenki isme­ri, mindenkit ismer. Átlátha­­tatlanul piszkos volt a mű­helycsarnok sok-sok ablaksze­me: tisztítsuk meg. „öregem, ha te megcsinálsz tizet, én is” — volt a válasz. Zakar meg­csinálta. Utána a többiek. Le­égett egy kábel, ásót fogtak, árkot nyitottak a cseréhez. Odaértek a lakatosműhelyhez, mi eljöttünk eddig, csináljátok tovább, s a kezükbe nyomták a szerszámot. Mit tehettek a lakatosok? Csak nem marad­nak szégyenben? A kábelt re­kordidő alatt kicserélhették... Nem vágnak felnőttesen ko­molykodó képet az egészhez. Kormos Andor művezetőt és Csizmás Lajos főművezetőt di­csérik, akik nagyon sokat se­gítettek. Olykor olajos ujjal bajuszt festenek valamelyikük orra alá, egy-egy csinos szí­nésznő képét rajzszöggel fel­tűzik a szekrény oldalára, indiánokat megszégyenítő csa­takiáltással vetik magukat a foci után, s brigádgyűlésen el­határozzák: évi átlagban tíz százalékkal csökkentik a se­­lejtet. — Már megkérdezték tőlem sokan, hogyan is van ez, mi­ért csináljuk? Nem vagyok én okos ember, beszélni meg végképp nem tudok, mit mondhattam? Azt mondtam: dolgozni kell. És ha lehet, mi­ért ne így dolgozzon az em­ber? Egyikük sem tudja megfo­galmazni, ez az így mit jelent Megfogalmazni nem, de csinál­ni — igen! Jobban értik a fém nyelvét, mint az — újságokét. Nem mondják, hogy ők lelke­sek. Amikor néhány tamás­dó, no meg örök ellenzéki szuttyongatta őket, minek ez, minek lelkesedtek, azt felelték vissza, hogy — ők csak dolgoz­nak. Kölyköknek nevezik őket, de ők azt mondják, azért nem járnak együtt moziba, mert az olyan gyerekes. Kez­detben jó volt, kellett, köze­lebb hozta őket, de most már — csak formaság lenne. Sze­retik a pénzt, s szavukkal él­ve, hajtanak érte. Zakamak, s a másik, házat építő brigád­tagnak csak úgy megtakarítot­tak kemény tízezreket. Egy pohár bort fogadtak el érte... s értetlenkedve néznek rám, minek firtatni annyira ezt. Miért ne segítettek volna? Itt van a titkuk. Fordítva teszik fel a kérdéseket: egyik mun­katársuk azt kérdezte, „ol­csóbb lesz ettől a kenyér”, mármint a brigád munkájától, ők úgy kérdik ezt, mitől lesz olcsóbb a „kenyér” ... Ha most én azt írom le, hogy itt, és csakis itt kell keresni a szo­cialista gondolkodásmódot, hogy Zakarék nemcsak vállal­ták, hanem a hármas jelszó szerint is élnek, akkor tudom, kicsit megbocsátó mosollyal olvassák a mondatot, s nem értik, minek ír ilyet a közöt­tük járt tollforgató, hát nem vette észre, hogy nekik ez — természetes? Mészáros Ottó l l | Tévés történet 1 í Integet a villamos túlsó ^ ^ végéből, s törtetünk a ^ ^ csúcsközönségen át, hogy $ ^ elérjük egymást. Neki ne- ^ ^ hezebb. Öltönyt szorongat § i a karján. 4, — Magad, uram ... — azt i {mondja —, különben szer- % vusz. Most hozom a tiszti- $ •j; tóból. Mármint a ruhát. $ í — Részvétem... á — Fellépek a televízió- & '/ ban. i í j — Ja, akkor gratulálok, t ^ - s ^ — Összekötőszöveget ^ ^ mondok egy termelőszövet- ^ ^ kezet, egy gépállomás és § j egy állami gazdaság közt. ^ ^ Izgalmas, mi? Kénytelen ^ ^voltam beruházkodnl: ^ ^ gyorstisztítás, ing, nyak- ^ ^ kendő ... Pont rosszul fes- ^ í tett a ruhatáram. Nem je- ^ ^ lenhetek meg ország-világ $ £ előtt slamposan. ^ — A siker áldozatba ke- ^ |rül. ^ — Úgy számítom, két-1 ^ száz forintot fizetek rá. ^ Hármat kapok a tv-től, öt ^ '/ a kiadás. Stimmel? í s ^ Utánaszámoltam; stim- í; £ mel. s: ? & ^ Könnyed sóhaj. — Válla- $ í lom — úgymond — pajtás p a deficitet; mindenhová be ^ í kell törni az embernek. § ? $ ^ Ja, a hivatás és a karrier. ^ ^ Gyanús volt nekem, hogy ^ ^ szándékozik megírni is tör- ^ í ténetét. v X ^ Ezért e hel^t bocsánatá- | ^ ért esedezem, hogy elvet- ^ ^ tem a témát. Az ember a ^ piacról ék $ \ (andrás) |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents