Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-06 / 157. szám
4 1965. JÚLIUS 6, KEDD Küzdelem a talajerózióval Komplex tervek termőföldünk védelmére Az Agráregyetem segítsége Mezőgazdaságunk legveszedelmesebb „ellenfelei” közé tartozik a talajerózió. Kiszámították, hogy az ország művelt területének csaknem a felén minden egyes holdról 20 —24 tonna termőföldet ^ hord le évente a lejtőkön lefolyó csapadékvíz. Megyénkben különösen a gödöllői, az aszódi, a váci, a szobi és a budai járásban számottevő az eróziós kár. A gödöllői Agrártudományi Egyetem kutatói külön témaként foglalkoznak a talajerózióval. Megfékezéséhez nagy segítséget adnak a környező közös gazdaságoknak, így például a Gödöllői Járási Majdnem 100 millió Április 1-én Japán lakosainak száma 99 483 086 fő volt, egy millióval több, mint az előző esztendőben. Pártbizottság és a tanács tervet készített az egyetem tanáraival az erózió megfékezésére. Termőföldjeink védelmére egyébként országos intézkedéseket is tesznek. A hegy- és dombvidékek vízgazdálkodását a legutóbbi időkig csak a kis vízfolyások mederszabályozásával irányították. Most ezeket a munkákat is továbbfejlesztik. A mederrendezések ma már nem a négy-öt évenkénti kisebb, hanem az átlagosan tízévenként egyszer előforduló, lényegesen nagyobb vízhozam kiöntésmentes, tehát kártétel nélküli levezetésére készülnek. Emellett a folyó- és patakvölgyekben — megyénkben is — Gombán, Domonyban, stb. — mind több olyan tároló épül, amely csökkenti az árvízcsúcsokat és a későbbi hasznosításra is öszszegyűjti a vizet. A mederrendezés mellett komplex terveket dolgoznak ki, amelyek felölelik a termelési, agrotechnikai, talajvédelmi, vízügyi és erdészeti tennivalókat. sztrádán (Foto: Gábor) 12 éves érettségiző Amszterdamban az idei tanévben egy 12 éves fiú leérettségizett és azonnal felvették az egyetemre. Kihasználatlan lehetőségek Mérlegen a szakszervezeti üzemi könyvtárak munkája A MAI ÉTLAP HOLNAPRA SZOL ÉTELMARADÉKOT TARTÓSÍTÓ GYORSMOSOGATÁS avagy két fantasztikus üzemi konyhai újítás A Csepel Autógyár társadalmi ellenőrei sok egyéb kifogás meUett amiatt tettek panaszt a Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőségnél, hogy az utóbbi időben az üzemi konyha főztje minőségileg rosszabbodott, a felszolgált adagok pedig kisebbek lettek. Az ÁKF felügyelői megjelentek, a hatalmas gyártelep üzemi konyháinak központi raktárában, és A vizsgálat véget vetett ennek az „újításnak”... Másik speciális „újítás” a holnapra szóló mai étlap. Tudvalevő, hogy általános törekvés, választhasson kedvére egyszerre több ételből, étkezhessen á la carte a dolgozó. Még kis üzemekben is étlap szerint lehet most már ebédelni, ilyen nagy gyár természetesen nem maradhat a többiek mögött Ezért azután — mondjuk kedden — a dolgozó elé teszik az étlapot, mit óhajt szerdán ebédelni. De hátha másnapra elrontotta a gyomrát és nem ehet töltött káposztát? Vagy lencsét választott tegnap, mára meg kiderül, hogy a konyha lencse helyett száraz borsót kapott, amit nem szeret? Eszi, nem eszi, nem kap mást... Sz. E. A SZOT Elnöksége 1961-ben újjászervezte a szakszervezeti könyvtárakat. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa most ennek a határozatnak a tükrében vizsgálta meg a könyvtárak munkáját ' Megállapították, hogy azóta egységesebb lett az üzemi könyvtárak munkája. Az önálló üzemi könyvtárak nagy része beolvadt a szakszervezeti hálózatba. Mindöszsze 20—25 kisebb — száz főn aluli — vállalat nem csatlakozott még. Bővült a könyvek választéka, gyorsabb lett a csere, a régebbi könyvek kiselejtezése. A 134 szakszervezeti könyvtár tíz százaléka több ezer darabos könyvállománnyal rendelkezik. A kisebb "könyvtárakban a helyhiány a légnagyobb gond. Nincs elég pólc és szekrény. Egyedüli megoldásnak a szabadpolcos rendszer bizonyult. A Csepel Autógyárban, a DCM-ben, a Dunakeszi Járműjavítóban és még 29 nagyüzemben ilyen könyvtárak működnek jó eredménynyel. Volna másutt is erre lehetőség, ha a gyárvezetőségek több gondot fordítanának a könyvtárra. A Ceglédi Villamosgépgyár szakszervezete négy éve nem vizsgálta könyvtáruk működését, másutt, ha foglalkoznak is vele, nem hoznak útmutató határozatot, holott a könyvtárfejlesztés anyagi lehetőséged megfelelőek, volna mód a gyorsabb fejlődésre. Előfordul az is, hogy új építkezésnél könyvtárhelyiség helyett mindössze egy könyvszekrényt „terveznek” könyvtárfejlesztés címén. Az érdektelenségre mutat, hogy az előírt heti két kölcsönzési napot sem tarthatják be sok üzemben, mert nem biztosítanak erre az időre helyiséget. A Váci Híradástechnikai Gyár könyvtárosának személyes harcába került, míg igazgatói engedéllyel a könyvtárhelyiséget heti egy órára megkapta. A Váci Kötöttárugyárban hónapokig szünetelt a kölcsönzés, mert a helyiséget más célra foglalták le. Nem csoda, ha így a könyvek elkallódnak, mint a 26. sz. Építőipari Vállalat százhalombattai egységénél, ahol 51 munkás ment el ismeretlen helyre úgy, hogy magával vitte a kölcsönzött könyvet is. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa Elnöksége határozatot hozott, hogy évente egyszer részletesen foglalkozik a könyvtárakkal, operatíven irányítják és ellenőrzik munkájukat. ellenőrizték, megfelel-e a kiküldött anyag az egyes konyhák étkeztetési létszámának. Mindent rendben találtak. Délben tíz társadalmi ellenőrt maguk mellé véve, egyszerre hat étkezőhelyiségben, illetve konyhában tartottak vizsgálatot. Azt is megmérték, mennyit nyom egy-egy ételadagban a hús? Ahol csupán egy deka hús hiányzott az előírt ötből, beérték írásbeli figyelmeztetései, de a IV. sz. étkező szakácsnőjére, Dorf inger Rózára pénzbírságot szabtak, mert a próbaképpen lemért nyolc adag marhapörkölt között egyikben sem volt öt deka hús, ellenben még kétdckásat is találtak. — Kezdetkor sokat adok, elmérem magam, ezért teszek azután kevesebb húst a tányérba, másként nem jutna mindenkinek. Ezzel védekezett Dorfinger Róza, bár még az első csoport sem végzett. És még hozzáfűzte, hogy eddig senkisem panaszkodott, egyetlen bejegyzés sincs a panaszkönyvben. Ami természetes, mert az étkezőkben seholsem látható se panaszkönyv, se panaszlevelezőlap. Élőszóval azonban sok panaszt hallottak a felügyelők vizsgálatuk során. Olyat is, amelynek tárgyát nyomban felmutatták a panaszttevők: az asztalon levő „tiszta” evőeszközt hozzátapadó étel maradékkal. Kiderült, hogy mivel a turnusok félórás időközben követik egymást, a mosogatással sietni kell, különben nem kapnának idejében villát, kést, kanalat az ebédelők. Tehát szellemes gyorsmosogatási módszert vezettek be. A használt evőeszközt vízzel teli vájdlingba dobják, majd pillanatok múlva marékszám kiemelik és egy asztalterítőbe teszik, amit azután ketten kétkézre kapnak és néhányszor meglóbálnak. Az előbbi művelet a mosogatás, az utóbbi pedig a törölgetés. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXX-T7 óra délután érkeztek a váll rosba. A férfi telefonon rendelt szobát az egyetlen szállodában — pihenni fogsz estig — mondta az aszszonynak — frissebb és szebb leszel. Nagyon gálánsnak érezte magát, mint mindig, és az asszony is hálásan mosolygott. Szép este ígérkezik. Egész eddigi életének koronája lesz. Húszéves érettségi találkozó s az osztályban valamikor ő volt a legkopottabb. Most Opelen érkezik — bőröndjében ott simult, fehér lepedőbe burkolva a vadonatúj kisestélyi. Imre hozta az anyagot Párizsból, valami egészen leheletkönnyű selyem és a varrónője remekelt. Húsz éve nem látta az osztálytársnőit. Azok sem őt. Büszkélkedni akart előttük, férjével, aki ötvenes, de tizet nyugodtan letagadhat és sajátmagával, aki formátlan vörhenyesszőkéből fenségesen karcsú bronzvörös lett. Fel akart vágni a lányok előtt, akiktől sokszor kunyeráti tízórait és néha nem kapott. Ha jól belegondol, húsz esztendeje készül erre a viszszavágásra. Lehet, hogy ezért választotta Pista helyett — aki csak építkezési csoportvezető volt — Imrét. Imre főmérnök és elegáns. Még most is tud gyönyörködni benne ahogy a késsel-villával bánik. A lányok látni fogják ahogyan udvariasan lesegíti róla a köpenyt és megkérdezi: — mit kívánsz drágám? Mások előtt mindig így szólítja. És ő kívánni fog természetesen. Pezsgőt és kaviárt (az sem baj, ha a pincér elképed és azt válaszolja, nem tartunk kérem). Akkor ő majd gyöngyözve kacagni fog és azt mondja — jaj, egészen elfelejtettem hol vagyunk, ne haragudjon. Múlt héten érkeztünk haza Párizsból (ő ugyan nem volt ott, de mindegy) és ez volt a kedvencem. Egyszerűen nem tudtam ,elképzelni a vacsorát kaviár nélkül. Nem érdekes? Percei Kató a hajdani eminens szemüvege mögül néz majd rá olyan csodálkozva, amikor egyszer a nagynéniétől örökölt magassarkú szandáljában ment az iskolába. Nagyon csúnya szandál volt, de mégis változatosság az állandó magasszárú után. Röhögtek rajta. Berda Manyi most neih fog röhögni, hanem elsápad. Szelecsényi Emi pedig egyszerűen megpukkad. jpttől a gondolatsortól egé-J-z szén jó érzéssel ment felfelé a lépcsőn a város egyetlen szállodájában, amely nélkülözött minden fényűzést, de mégiscsak szálloda volt és nem Boriska néni, aki valószínűleg sohasem bocsájtja meg, hogy nem nála szálltak. Imre egy kicsit furcsán nézett körül a szobában, amelyben két festett ágy volt, kerek asztal, rosszlábú székek. Imre ezt a egész találkozót szívesen elengedte volna, Márta kedvéért mondott le egy nagyon fontos vacsorát — isten őrizz, hogy Mártával ujjat húzzon az ember. Egy hétig nem szólna hozzá s az ö korában az ilyesmi már kényelmetlen. A szoba borzasztó, de Márta ragyogó arccal ül le a nyikorgó ágyra — egészen megfiatalodott, úgylátszik a régi emlékek. Útközben már megebédeltek. Imre nagyon szívesen megivott volna most egy kávét, de nem merte proponálni. így ő is leereszkedett egy székre s pár pillanatig szótlanul ültek a város egyetlen szállodájának első emeleti szobájában, miközben a portán azt találgatták, hogy miért jöttek ezek pont szombaton és minek. Márta közben levetkőzött, hálóinget vett fel és pongyolát. — Aludni fogok — nyújtózott, mert tudta, hogy a bőrének használ majd az alvás és amúgyse tudná mással agyonütni az időt. Sétálni nem volt kedve, ismerőssel találkozhatna, s akkor oda az egész meglepetés. Imrének még mindig a kávé járt az eszében, de egyre reménytelenebbül. Márta egész biztosan őt is ágyba parancsolja majd, talán nem is árt, ez a mulatságféle hajnalig is eltarthat. Mit lehet vajon egy feleség húszéves találkozóján a férjnek csinálni? Mit szokás? Inni nem ihat és társasága sem lesz. Homályosan sejtette, hogy ezen az estén ő eszköz lesz a felesége kezében, mutatós tárgy amellyel dicsekedni lehet. Lusta volt ezen tépelődni. — Megnézem — szólt az asszonyhoz — lehet-e fürdeni valahol. az asszony már feküdt, azzA zal a lehetetlen zsíros krémmel az arcán, amelynek még a szagát is utálta. Márta egészen furcsa pózban feküdt az ágyban, inkább ült, a frizurája miatt. Hogy el ne rontsa, Ö ajánlotta neki, hogy menjen el itt fodrászhoz, de Márta úgy nézett rá, mintha a Himalája megmászását javasolta volna délelőtt 10 és 11 óra között. — Siess vissza — hallotta a hangját. Inkább csak szolcásból mondta ezt Márta, mert szeretett volna egy kicsit egyedül maradni. Az estét akarta még egyszer átgondolni, pontosan, precízen, akár egy hadvezér a támadás stratégiai tervét. Különböző mosolyokat és rúzsokat próbált ki otthon a tükör előtt és az utolsó percben mahagóniszínre húzatta a haját. Utolsónak akart érkezni s lehetőleg elsőnek elhagyni a terepet, hátában érezve a csodálkozó, irigy és elragadtatott pillantásokat, az álszentül dicsérő és az őszintén ócsárló mondatokat — az osztályt, amelyben mindig egy kicsit idegen volt és most is az lesz, csak egészen másként. Imre visszajött, dohogva, hogy az egész emeleten egyetlen fürdőszoba van, de talán a takarítónőt meg lehetne kérni, hogy Vímmel kisúrolja a kádat. — Hagyd — legyintett az asszony lagymatagon — nem fontos. Imre hagyta, mert fáradt volt, örült, hogy ledűlhet egy kicsit, valami iratot szedett elő, azt tanulmányozta. Márta megkérte, hogy eressze le a rollót. A félhomályban csillogott az asszony arca a zsíros krémtől, egészen idegen asszony volt most, majdnem megijedt tőle. Márta mozdulatlanul támaszkodott az ágy hátának s arra gondolt, a társaságnak konyakot rendel majd — mulatságos lesz nézni ahogy ezek a vidéki fruskák (mert az ö emlékezetében csak fruskák maradtak) hogyan csípnek majd be a szokatlanul erős italtól, hogyan kacarásznak, s hogyan mennek bizonytalan léptekkel a mosdó felé. Az érettségi bankett jutott eszébe, ahova nem ment el, holott kétszer érte küldtek és a sötétkék szoknyáját, fehér blúzát kikészítette az anyja. De ő tudta, hogy Berda Manyin halványlila csipkeruha lesz, hetek óta arról beszélt az osztály. Megnézte a karóráját Még háromszor hatvan perc, aztán hozzálát a készülődéshez. Különleges szempillafestéket hozott magával — egy órát szánt fésülködésre és kikészítésre. Imrét ezalatt — mert türelmetlenkedni szokott — elküldi feketézni. Vajon ott lesz-e a találkozón Fekete tanár,aki nagyon jópofa, sőt, csinos férfi volt, de őt megbuktatta matematikából. Roppant érdekes lesz, amint kimérten beszélget majd vele s megemlíti majd, hogy 6 könyvelésben dolgozik — számokkal. Ebben a pillanatban kopogtattak s belépett Fekete tanár úr, ugyanolyan csinos volt, mint húsz évvel azelőtt. Egy egészen különleges koszorút hozott a kezében, nagyon meg volt hatódva és nyikorgóit a cipője. Mögötte az igazgató bajuszos arca tűnt fel. Az igazgató kezében egy osztálykönyv vörösbársonnyal beborítva. Fekete tanár szólt valamit, de nem lehetett érteni, mert addigra betódult az egész osztály, csupa tarka virágcsokrot hoztak és Berda Manyi egy zászlót lobogtatott, amelyen a lila csipkeruhája lobogott. Az igazgató ekkor elélépett és hosszú fehér papírostekercsről beszélni kezdett. Hosszan beszélt, de a hangját nem hallotta jól csak annyit, hogy bocsánatot kér a hajdani mellőzésért s egy tálcáról vajas kenyereket szedett elő. Jókora kenyerek voltak s ő nagyon éhesnek érezte magát. Elvette az egyiket és beleharapott... a mikor Imre felébredt — zi éppen nyolcat ütött a templom órája. Az ablakhoz ugrott, felhúzta a rollót, nem is reggeli, délelőtti világosság és napfény ömlött be a szobába. Egy pillanatig kábán nézte a piacról teli kosárral jövő asszonyokat, aztán az ágyra pillantott. Márta aludt, összegömbölyödve, kócosán. S Valami mosolyféle volt az arcán.
