Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-04 / 156. szám

MAS. JÜLITJS 4, VASÁRNAP 11 KOMADI ISTVÁN: ■ 3'v S r- v. ” i V* ,'T-V^ V I v,‘: Gazdival... Ebtenyésztők konferenciája...-kfluT- . -..Megnyitó ~ -----beszed... Reménytelen szerelem... Ez se kutya...! ffutf-2* m* H ■ S ■■■■•ft 1! sí sr zs­ír 1 Kutya­­lágkiállít és sztárverseny.., Akit kizsüriz* tek!.,. Szüleim részaratni mentek, én meg egy fazékalja babfő­zelék otthon maradtunk. Ke­nyeret nem mellékelhetett hozzánk a szülői munkaközös­ség, mert Ferenc Jóska első apostoli világháborújának ak­kori szakaszában a minden­napi kenyér már csak a Mi­atyánkban volt meg. Onnan viszont csak az eklézsia mó­dosabb tagjai tudták ki imád­kozni. Azon a forró júliusi napon, mikor ez a kenyértelen egye­düllét az én hatéves fejemre szakadt, reggelire bevedeltem a napi babkálóriát, aztán el­fektettem magam a kertek alatti gyepen. Ügy tíz óra tájt azonban a gyomrom már delet harangozott és átvette sorsom további irányítását. Az ő irányításával azután, mire a nap delel őt ért, én már a pap­kert körül toporogtam és só­­várgó szemekkel bámultam az isten szolgájának dúsan termő szilvafáit. Micsoda ring­lók, te jóságos ég! Még a né­zésük is laktatós! Ettől az en­nivalóén szép látomástól az én mostohán kezelt gyomrom újra kongatott. — Nem néz­ni, hanem enni! — kordult rám haragosan. — A lopás bűn! — válaszoltam neki rög­tön és mielőtt még visszaél­hetett volna velem, elrohan­tam a libalegelőre és vadsós­kával próbáltam leküzdeni a papkert alatt rám leselkedő bűnt. Nem sikerült!... A sós­ka csak olaj volt a bűnre. Üj­­fent visszamentem hát és rö­vid vezeklés után átvetettem magam a roggyant kerítésen. Sikeresen földet érve, azzal nyugtattam meg magam, hogy ha „az isten nem ver bottal”, az ő szolgája is beéri — ha , netán sor kerülne rá — egy ■ pár tenyeressel. ' Az áldozatul kiszemelt szil­­' vafa könnyen elérhető ágain még zöld volt a termés, így 1 hát kénytelen voltam felmász­ni oda, ahol már hamvaso­déit. Megérkezvén a csúcsra, fogom az egyik, majd a másik hamvaskát és nyelem őket önfeledten. Mikor azonban a harmadik után nyújtottam bűnbe esett kezemet —, mint­ha csak az égből pottyant vol­na le —, a tisztelendő úr meg­jelent a „fám” alatt. En meg ahelyett, hogy lapítottam vol­na a lombok között, a szokás hatalmának engedelmeskedve: hangos „dicsértessék”-kel üd­vözöltem a váratlan vendé­get ... Eme nyilvánvaló tak­tikai hiba elkövetése után a terep nyújtotta lehetőségeket kihasználva, feljebb másztam, és reszkető inakkal vártam az alulról jövő bírálatot Nem kellett soká várnom, mert a nagy halleluj ázásra odasereglő harangozó segítsé­gével úgy ieoiráltak a tiltott fáról, hogy jóanyám csak a fülem mögött megbújó sze­mölcsről tudta megállapítani, hogy én vagyok, az ő egyszü­lött fia. Keresztrejtvény A gyógyítás hősei Július l-én emlékezünk meg egészségünk védőiről: az orvosok­ról. Rejtvényünk soraiban hét hí­res orvos neve található, akik munkájukkal, felfedezéseikkel hozzájárultak a betegségek le­küzdéséhez. Beküldendők a ne­vek. VÍZSZINTES: 1. Július 8-án lesz száz éve, hogy meghalt a Ter­mészettudományi Társulat meg­alapítója. 1848-as szabadsághar­cunk forradalmi részvevője, ko­rának híres orvosprofesszora. 8. Világítója. 13. A telex. 14. Máso­dik betűt kettőzve észak-ameri­kai hegység. 15. Piros németül. 16. Bíztató szócska. 17. Csodabal­zsam. 18. Asszonyképző. 19. Fur­fangos székely (+’). 21. E-vel a végén német női név. 22. AOL. 23. Vissza: elege volt belőle. 25. ADV. 27. Ritka női név becézve. 29. Sír. 30. Száz éve, július l-én halt meg az anyák megmentője. Emlékére tartják meg ezen a na­pon az orvosok napját. 33. Nem igazi. 34. Bujtogat. 35. Német tej. 37. Nem engedem leesni. 40. Há­zas. 41. Német hivatal. 43. Vissza: nem ép. 46. Több mint puszi. 48. Észak-afrikai, kis-ázsiai nép. 50. Lányának férje. 51. Helyette. 53. Ázsiai ország. 55. Szamárhang. 56. A mondat vége. 57. Hirtelen el­húz. 58. Azonos mássalhangzók. 59. Jutnék. 60. Keresztül Juttat. 61. El ne késsen! 63. Vissza: A hét vezér egyike. 64. Angol sör. 65. 80 évvel ezelőtt, július 6-án al­kalmazta először a veszettség el­leni oltást embereken. Hetven éve halt meg. 66. A narkózis első al­kalmazója. FÜGGŐLEGES: 1. Színezettség. 2. Ebéd utáni csemege. 3. Föld­­töltés. 4. AV. 5. Fiatal igásállat. 6- Kisérletezget. 7. AO. 8. Gorkij ke­resztneve fonetikusan. 9. ELS. 10. Vissza: L-lel halfajta. 11. Latinul tudok. 12. Otven éve hált meg a S Salvarsan felfedezője. 14. Török > név. 14/a. Hegy Budapest közelé­í- ben. 19. Rugalmas anyag. 20. A k himlőoltás felfedezője. 24. NM. :1 26. Vásárolta. 28. Erős ital, néve­>- lővel. 29. Rendszerint vasból ké- I- szült nyílászáró berendezés. 31. Mutatószó. 32. Vissza: az egyik z leghíresebb gótikus székesegyház­> zal büszkélkedő város. 36. Disz­“ nó. 38. Féldrágakő (+*). 39-Lesz-e bátorsága? 41. A kocsma­­>- 42. Lakomája. 44. Középkori bör-1. tönkellék. 45. Hetven éve fedez­­>- te fel a testet átvilágító sugara­­i- kát. 47. Mintájára. 49. Zeneszer­­•* zőnk. 50. Átmenő. 51. Tücsökszó. L- 52. Fiatal tehén. 54. Növénnyel ■- benőtt sekély víz, partrész. 56/a. a TEN. 58/a. Lyuk (+*). 62. ET. 63. Orosz igenlés. >. MÁJUS 20-i KERESZTREJT VK-í. NYUNK HELYES MEGFEJTÉSE: n Természettudományos ismeretek. — Kálmán Király — Purgató­­t- rium — Szórakoztató — Tömjén­­n füst és szenteltvíz — A sámánok, j. KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: t- Hornyik István Vecsés, Péter u. n 1. — Cseresznyés Magda Erd, IL 5. Ilona u. 38. — Kotschy Ede I. Nagykőrös, in., Zápor u. 3. — 5. Kárpáti Károlyné, Szentendre, Középhegy u. 1. — Czékus Éva [. Abony, Vasút u. 34. — Bordás Gyula Cegléd, Szőlő u. 24. — l* Kohlmayer János Ceglédbercel, * Táncsics M. u. 9. — Varga Ar­­pád Ipolytölgyes, Petőfi u. 14. — ’• Lengyel Lászlóné Dunaharaszti, 1- Rákóczi u. 3/a. — Csányi Fe- I- renc Alsógöd, Ady Endre u. 5. °- GYERMEKREJTVÉNY PAJTASOK! Ötszázötven éve, 1415. július 6-án Konstanzában V megégették a cseh nép nemzeti J hősét, a nagy reformátort. Nevét £ a rejtvény függőleges 3. sorában £ találjátok. \ ||t 12 [i \U 15 16 ! I ti_t_ ? üi Bgjia <5 í I :::5: |H11 1 nJ $ VÍZSZINTES: V 1. A fényképezésnél használt V vegyszer. 7. Meztelen népies szó­' val. 8. Kötelessége vigyázni, fel- J ügyelni. 10. Színházi alkalmazott. $ 11. Kártyalap. 13. Erős Sándor í névjele. 15. Éjszakai. 17. Szintén, í 19. Eladásra vár. 21. Fűtőanyag. $ 23. Magatok. 25. Messze. 27. Félszi­í get Eszak-Amerika északnyugati $ felén. FÜGGŐLEGES: J 1. Kanálfajta. 2. öreg Péter. 4. $ Ilonka. 5. Nincs tovább. 6. Keleti í szláv nyelvet beszélő nép. 9. A te­­*t tejére. 12. S. E. 14. Lajstrom, név­­t sor. 16. Európai nemzet. 18. Cérna ' darab. 20. Közlekedünk rajta. 22. ' Leánynév. 24. Gárdonyi egyik „re­­\ génye”. 26. L. Z. \ PAJTASOK! A megfejtett nevet \ írjátok le egy levelezőlapra és ; 1965. július 12-ig küldjétek be a ; szerkesztőséghez. A helyes meg­­' fejtők részt vesznek a júliusi í jutalomsorsolásban. Az 1965. jú­­\ nius 20-1 rejtvényünk helyes meg­­; fejtése: Anna-bál, amelyről téve- 5 sen közöltük, hogy júniusban ren­­\ dezik meg Balatonfüreden 140. ! alkalommal. Valójában július hó­­; napban tartlák meg országszerte ; az Anna-bált. Bangy Alajos, a szociográíus azt proponálta, menjenek egy olyan faluba, ahol vasár­naponként a legények késeléssel szórakoz­nak „Tiszta Szicí­lia, sőt jobb, mint Szicilia, tagok!” — jelentette ki. Kide­rült azonban, hogy — sajnos — ilyen falu Magyarorszá­gon már nem akad. Bús Barnabásnak az volt a véleménye, hogy utazzanak le testületileg, s még­hozzá autóstoppal a Balaton mellé: — Úgyis meg aka­rom írni — meren­gett az ábrándos sze­mű Barnuci — a hulló halak elégiá­ját ... A törzsasztal kény­telen volt leszögez­ni, hogy Barnabás már lekésett erről. A döglött halakról azonban eszükbe ju­tott Korpa Jenő, akinek van egy nagy — „majdnem Jaguár” — autója és akit meg lehetne kér­ni: autóztassa meg egy kicsit a bandát. Küldöttség keres­te fel a düiledt sze­mű Korpát. A mel­lékutcai „gebines” borkimérő — a „Ke­­opsz”-ban üldögélő ifjú irodalmárok ön­zetlen támogatója — először hallani sem akart róla. — Elfoglalt ember vagyok én, — düny­­nyögte — személye­bibliai vízözön és a meteoro­lógia egyéb rendetlenkedései el­lenére egyszer mégis csak eljön a nyár. Gondoljunk hát, srácoszok, a nyara­lásra ... Ezt az optimizmus­ról és előrelátásról tanúskodó kijelen­tést — fura módon — Felvéghi Viktor, a „Keopsz” irodalmi kiskávéház egyik magát „hiper-szuper­egzisztencialistá”­­nak nevező törzsven­dége tette. Az a Fel­véghi, akiinek olyan mondásai, mint „Lustaság: fél egész­ség”, vagy „Felelőt­lenség az élet sója” az űrrakéták sebessé­gével járták be az irodalmi élet „Ke­­op3z”-berkei;. Nem csoda hát, hogy a „Keopsz”-ban rögtön felfigyeltek Viktor szavaira és a kezde­tét vette a nagy ta­nácskozás, hová is menjenek nyaralni. Kivicsey Karcsi — a ványadt külsejű Z költő, aki nagy elő- Í szeretettel szokott Í szólni szerelmi ver­­% seiben rákos daga­­^ natokról — azt java­­^ solta: töltsenek egy í vidám hetet vala­melyik nagy kórház hullakamrájában. — „Ott jég van, apu­kák, és a kánikulá­ban .. Érthetetlen ugyan, de Karcsi javaslatát a társaság rögtön el­vetette. sen kell vizeznem a muskotályt... e amikor meg­hallotta, hogy Csók Vera, az költőnő is a nyaraló társaság tag­ja lesz, Korpa Jenő segítőkészsége győ­zedelmeskedett bok­ros teendőin. — Igen ám.— for­dult Langy Alajos­hoz, a különben egy­tagú küldöttség ve­zérszónokához — de tik is annyian vagy­tok, mint a dög, hogy férne be hát- az ótom­­ba a Veruka? — A törzsasztal azonban — bármit mond — az irigy kri­tika — nem múlha­tó felül zsenialitás­ban. Kieszelték, hogy Felvéghi, Kivicsey, Bús és Langy „au­­tóztatási megtérí­­tés”-t kémek a ge­­binestől. aki csak Verukával megy el autózni. És a négy­tagú társaság ko­csit bérel a pén­zen, s úgy mennek le a Balatonra, ahol „majd csak lesz va­lami”. Veruka azonban nem volt hajlandó Korpa Jenővel autózni. — Én köl­tőnő vagyok, — je­lentette ki — én veletek akarok nya­ralni. Heruka makacs­sága nem oko­zott kisebb meglepetést, mint Felvéghi Viktor fen­tebb már idézett, op­timista kijelentése. De mit lehetett ten­ni, — ez a változat is elesett. Felmerült egy má­sik ötlet: a törzsasz­tal bekapcsolódik a m tanganyikai expedí­cióba. Ez a gondo­lat azonban rög­vest le is merült, mert Tanganyiká­­ban nagyon meleg van és — mint Bar­nuci szellemesen megjegyezte — „a pesti kritikusok után nincs szüksé­günk afrikai orosz­lánokra”. Űjabb javaslatok röppentek fel, mint kitárt szárnyú, szé­pen ívelő, de hullás­ra ítélt, dekadens lelkű madarak. Fél óra múlva már az egész kiskávéház a vitatkozó törzsasz­talt figyelte. A zaj­ra bejött a nagyorrú, kicsit jampisan öl­tözködő Szántó Ru­di, a törzsasztal szakmunkásként dol­gozó ismerőse. — Mi van, fiúk? A fiúk — és Ve­ruka — elmondták Rudinak, mi a „probléma”. Rudi nem sokáig gondolkodott, azon, mit mondjon. — Mi a nyaralás? Egy kis kikapcsoló­dás a napi, megszo­kott életből. Olyan helyen tartózkodni, ahol évközben nem szoktunk. Azt csi­nálni, amit nem szoktunk csinálni. Ugye ez a nyaralás lényege? törzsasztal tag­jai bólintot­tak. — Nohét akkor,— fogalmazta meg ja­vaslatát Rudi — menjetek el valaho­vá dolgozni. Egy üzembe, például. Nektek sem árt egy kis kikapcsolódás... A. G. Vyári kikapcsolódás Tervez a „Keopsz“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents