Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-04 / 156. szám

mit megyei ß 1965. JÜLIUS 4, VASARNAP 7 Növekvő exportigények — 5 milliárd árutermelés AZ NDK ELEKTROTECHNIKAI IPARA elektrotechnikai rész mintegy 15 százalékot tesz ki. Főleg a nagy teljesítményű automa­tizált vezérlő- és szabályozó berendezések elektronikus bázison alapuló termelése nö­vekszik. 1965-ben a távvezér­léses, nagy üzembiztonságú Az NDK elektrotechnikai ipara nagy lehetőségekkel ren­delkezik a kutatás, a fejlesz­tés és a termelés területén. Mindez előnyös exportlehető­ségeket biztosít. Olyan speciá­lis területeken, mint a villany­­mozdony-építés, az orvosi ké-Hajlékony mágnes SZÁGULDÓ HAJÓK A „KÉK “ 1840-től, amikor rendszeres posta- és utasforgalmat lé­tesítettek Anglia és Amerika között, a különböző társasá­gok hajói versenyre keltek egymással azért, hogy melyi­kük tudja gyorsabban szál­lítani az utasokat és a sür­gős küldeményeket. A _ leg­nagyobb sebességet elérő ha­jónak ítélték oda a „Kék Szalagot”. Ez nem más, mint egy diploma, tanúsítvány, melyre kék szalagot festettek rá. Ennek a vándordíjnak a birtokosa jogot kapott arra, hogy a két kontinens között szállítsa a postaküldemények zömét, ami igen jelentős jö­vedelemmel járt. A sebesség hitelesítésére a New York-i „Ambrose” világítótorony és az angol Bishop-Rock közötti út szol­gáit. A „Kék Szalag” első birtokosa az angol „Britan­nia” vitorlás-kerekes gőzha­jó volt. 10,7 csomó (19,82 km) sebességgel, 14 nap és 8 óra alatt tette meg a kije­lölt utat. (A csomó: hajózási sebesség-egység, óránként, 1 mérföld = 1,852 km). A „Britannia” csak egy évig tudta megőrizni az elsőséget, 1841-ben az „Accardia” an­gol kerekes gőzhajó elhódí­totta tőle a vándordíját. At­tól pedig 1847-ben a „Hilber­­niá’ gőzös birtokába került, a 11,7 csomó (21,26 km) se­besség jutalmaként. A szá-ÚJ IPARÁG ROMÁNIÁBAN Üj iparág született Romá­niában: megkezdte a terme­lést a slatinai alumínium­kombinát, az ország első ilyen üzeme. A kombinát az első sza­kaszban évi 25 009 tonna alumíniumtömböt és alumí­niumötvözetet terme!, majd ezt a mennyiséget 1970-ig 75 000 tonnára emeli. A to­vábbi bővítési tervek pedig évi t150 000 tonnás termelést irányoznak elő. A slatinai kombinát az alapanyagot a nagyváradi tim­földgyártól kapja, amely a közeli Nyugati Érchegységben kitermelt bauxitot dolgozza fel. A nagyváradi üzem már tavaly, az év végén meg­kezdte a termelést. zadfordulóig egy hajó sem tudta három évnél tovább megtartani a diplomát, mert a sebesség egyre emelkedett, már 22—23 csomó (42—43 km) körül mozgott. 1912 áprilisában Írország­ban a világ akkori legna­gyobb hajójának számító „Ti­tanic”, az új sebességi rekor­dot döngető első útját nem tudta befejezni. Összeütközött egy jégheggyel és elsüllyedt. 1513 ember vesztette életét a katasztrófa következtében. Híres hajók jöttek ezután, sorrendben: 1929-ig az angol • „Maureta­nia” (27,3 csomó, 51,5 km), 1933-ig a német „Bremen”, majd az olasz „Rex” gőzhajó. 1942-ben a New York-i ki­kötőben tűz ütött ki a „Nor­mandie” francia turboelekt­­romos meghajtású hajón. A felborult és elmerült hajó 1937-től 1938-ig volt birtoko­sa a „Kék Szalagnak”, 3 nap 22 óra és 7 perc alatt szelve át az Atlanti-óceánt. 1938- ban az angol „Quen Eliza­beth” és a „Quen Mary” gyor­sabbaknak bizonyultak, 35 csomó (64,8 km) sebességet tudtak elérni. 1952-től az amerikai „Uni­ted States” a leggyorsabb ten­geri hajó. A turbinás óceán­járó hossza 302 méter, a „Kék Szalagért” folytatott versenyben 36 csomó átlag­­sebességgel. haladt, 3 nap 10 óra és 40 perc alatt tette meg a kijelölt útszakaszt (csúcsse­bessége 37,5 csomó). Áttekintve a személyszállító hajók 125 éve tartó versenyét, több mint háromszoros sebesség­emelkedést látunk. Hol van a sebesség felső határa, ne­héz lenne megjósolni. Kér­dés, hogy a szárnyashajók elvét ilyen nagy tömegű ha­jóknál sikerül-e majd alkal­mazni. Természetesen a „Kék Sza­lag” ma már inkább csak szimbólum, a sürgős posta­­küldeményekkel repülőgépek emelkednek a magasba. Az utasnak pedig, aki repülőgép helyett hajóra száll, bizonyá­ra nem sürgős az útja. Blahó István Hatalmas víztároló Kanadában Kanada keleti részén Amerika legnagyobb mes­terséges tava és legmagasabb gát­ja épül. Az öt gát közül a leg­nagyobb 1600 méter hosszú és 213 méter magas lesz, amely mö­gött akkora víz­tároló alakul ki, hogy vizével 2.5 cm magasságban az egész Egyesült Államok terüle­tét el lehetne árasztani. A legnehezebb feladat a szűk hegyszorosban rohanó folyó el­térítése volt még a gát építése előtt. Ezért a szoros nyugati falán a tömör gránitban kellett utat vág­ni a víznek. Kü­lönleges fúróbe­rendezéssel két 21 méter átmérő­jű és 900 méter hosszú alagutat építettek a szik­lába, egy jászol­gáttal kényszerí­tették a folyót ideiglenes med­rébe, egy másik­kal pedig eltorla­szolták, hogy ne folyhasson vissza. A két gát között a vizet kiszivaty­­tyúzták, a földet lehordták, a me­der alatti szikla­rétegről és erre építették a nagy gátat. A gát magassá­gának 150 nap alatt el kellett ér­nie a 120 métert. Ezt úgy tudták megoldani, hogy a völgyön át há­rom hatalmas drótkötélpályát építettek és raj­tuk szállították át az anyagot. A 150 nap alatt három­negyedmillió köbméter betont építettek be. Ami­kor ezt a magas­ságot elérték, a folyót eltérítő alagutakat el­tömték és a víz megindult a ha­talmas tárolóba. Három évi mun­kára van még szükség ahhoz, hogy a vízierőmű az energiaterme­lést megkezdje. A tervek szerint az áramot 700 ezer voltos távvezeté­ken juttatják majd el az 500— 600 km-re fekvő Quebeckbe és Montreálba, de sokkal távolabb­ra is. TIN APLÓIA VIII. A láng messzire világit Csörömpölve, szirénázva vágtattak a tűzoltóautók és a rendőrségi gépkocsik a kairói Garden Cityböl a Kasr el Ei­­nin az amerikai egyetem épü­letóriása felé. Az egyetemet sűrű füst borította, időnként magasra csaptak a rőtvörös lángoszlopok. — Tűz van! Tűz van! — ki­áltozott ijedten az utca népe. Mi is történt valójában, a közelmúltban egy békés na­pon a verőfényben fürdő fő­városban? Egyiptomban mintegy 800 afrikai fiatal ösztöndíjas ta­nul, hogy a gyarmati iga alól szabadult népének, hazájának felkészült, hozzáértő szakem­bere legyen. Ezek a fiúk és lányok a kairói egyetemi vá­rosban otthonra leltek. Min­dent biztosítottak számukra a tanuláshoz. Ám a mai Afrika fiataljai éber szemmel figye­lik a nagyvilág eseményeit, s élénken reagálnak a látszóla­gosan leg jelentéktelenebb dolgokra is. Különösen az imperialista mesterkedésekre érzékenyek. Ezúttal az amerikai impe­rialisták afrikai és ázsiai ma­nőverei vonták magukra az afrikai fiatalok figyelmét. S hogyan juttatták kifejezésre tiltakozásukat az amerikai ka­landorpolitika ellen? Délelőtt, szokás szerint, egyetemisták érkeztek kisebb csoportokban, vagy magányo­san az amerikai egyetem könyvtárába, úgy mint más­kor. Amikor azután a hatal­mas olvasóterem megtelt, hirtelen benzines üvegek ke­rültek elő, tartalmát szétön­tözték, s már lobbant is a vészes láng. A tűz hatalmas volt — a harcnak nem a leg­alkalmasabb eszköze. De a lángok az amerikai mesterke­dések boszorkánykonyhájáig világítottak... Afrika fiai félreérthetetlen jeladásra készültek. Elemi ere­jű volt a tett. A könyvtár fel­épül, a társadalom pótolja a könyveket, amelyek sajnos, a tűz martalékává váltak. De az üzenet eljutott a címzettek­hez. A volt gyarmatok hallat­ják hangjukat. Hisz ki ismer­né náluk jobban a gyarmato­sítók, a népeket bármikor le­­igázni, kirabolni és elpusztí­tani kész imperializmus igazi arcát. Századunk második fe­lében, az atomkorszakban, amikor a Kozmoszt embert szállító űrhajók szelik, Szu­dánban, a volt angol gyarma­ton száz emberből csak egy tud írni-olvasni. Végig a Ní­lus mentén megdöbbenti az embert a falvak szegénysége. Sajnos, a gyarmati rend örök­ségeképpen a gyermekek fele nem éri meg a 15 éves kort. A földet művelő fellahok há­romnegyed része gyomorrák­ban, máj- és szembetegségben szenved. Minden száz emberből nyolcvan nem tud írni-olvas­ni — ezt örökölte az angol gyarmatosítóktól és Faruk rendszerétől az Egyesült Arab Köztársaság. A nyomasztó, ne­héz örökség eltüntetéséhez pe­dig még kevés az iskola, ke­vés a tanár, a tanító. Egy évtizede 40 ezer egye­temi hallgató volt összesen az egyiptomi egyetemeken, eb­ben a tanévben 45 fakultáson százezer! Ez a gyors felfutás természetes, hiszen az Egye­sült Arab Köztársaság fejlő­dése, a nemzeti ipar felépíté­se, kiművelt emberfők sokasá­gát, egész hadseregét igényli. Éppen ezért — noha az új Egyiptomban a pénznek sok helye lenne — ötször annyit fordítanak ma az egyetemi ok­tatásra, mint egy évtizeddel ezelőtt. Egész Afrikában a leg­nagyobb „hiánycikk” ma a diplomás ember. Több mint 5 ezer egyiptomi tanár és taní­tó dolgozik az afrikai földrész országaiban, Algériában, Szaúd Arábiában, Irakban, Lí­biában és Kuwaitban. Abd el Azim Shehata, a kai­rói egyetem főtitkára mesél­te el, hogy ő 1937-ben végzett az egyetemen. — A mezőgazdasági fakul­táson, ahol én tanultam, egyetlen női hallgató sem volt. öt lány nyert mindössze az egész országban diplomát az orvosi fakultáson. A forrada­lom ingyenessé tette az okta­tást, az elemi iskolától egé­szen az egyetemig. Ez ala­pos változásokat hozott. Ma az egyetemeinken 18—20 szá­zalék a lányhallgatók aránya, s sohasem szabad elfeledni, hogy lányainkat végső soron a háremekből raboltuk el, s tettük a holnap számára nagy értékké. Onnan mentettük ki dolgozó és tanuló lányainkat, asszonyainkat. És egy szintén nagy változás: mindig dicsek­szem vele, hogy diákjaink túl­nyomó többsége, 80—90 száza­léka munkás és fellah szülők gyermeke. S ezek a gyerekek napjainkban francia, angol és más könyvek helyett anya­nyelvükön írott könyvekből tanulhatnak. Óriási dolog ez! Míg a főtitkár beszél, visz­­sza-visszaszökik a gondolat: a zord homoksivatag széléről, a Nüus iszapjából vert viskók­ból érkeznek ide az egyetemi város falai közé a lányok és fiúk. Olajmécses, írástudat­lan, csak nyomort látott, rit­kán jóllakott szülők gyerme­keiből diplomás emberek lesz­nek. Ök teremtenek majd az emberi kultúra ősi hazájában új életet, új világot. Boldo­gabbat, mint ami szüleiknek jutott osztályrészül. — Látogasson el feltétlenül El-Mansura környékére, szí­vesen látnánk a mi falunk­ban, apám házában — mon­dotta egy arab egyetemista, Abdel Aziz Mohamed Sharaf. — Tapasztalná, hogy mi a szünetekben sem pihenünk. Az elemi iskolai oktatás ugyan már az egész ország­ban kötelező, de a munkás és fellah fiatalok nagy része még írástudatlan. Ha látná, mint várnak bennünket, diákokat haza! Mi tanítjuk őket írni. olvasni, mi értetjük meg ve­lük a világ sorát, mi válaszo­lunk kíváncsi kérdéseikre. Ez is a mi munkánk. Ez a leg­kevesebb, amit mi, diákok megtehetünk. Vásár az A] Azhar mecset tövében A népgazdaság igénye vil­lamos energiában, az új ka­pacitások teremtése a vegy­iparban és fémiparban és min­denekelőtt a növekvő export­kötelezettség szükségessé tette az NDK-ban az elektrotechni­kai ipar átlagon felüli fejlesz­tését. 1963-ben az elektrotechnikai iparág árutermelése először haladja majd meg az. 5 mil­liárd márkát. Ez nem foglalja magában az elektronikát, mely különleges helyet foglal el jelentősége miatt és termelése már most meghaladta a 3 milliárdot. Az elektrotechnikai ágazat­hoz számítjuk az erősáramú berendezések létesítését, a ma­gasfeszültségű készülék- és kábelipart, az elektromos gép­ipart, az elektromos berende­zések- és készülékek gyártá­sát, valamint a műszaki ke­rámiaipart. A Német Demokratikus Köztársaságban szervezetileg több mint 100 jelentős üzem egyesül 6 nagyvállalattá. A legjelentősebb ezek közül az erősáramú berendezéseket elő­állító mű, amelyet sok feladat­tal lát el a mezőgazdaság ke­­mizálása, a perokémia gyors ütemű felépítése, a barnaszén­bázisú energiatermelés gyors beindítása. Ehhez a feladathoz csat­lakoznak a növekvő ex­portigények, valamint a baráti államokkal kötött szerződésekben vállalt kötelezettségek. Egy komplett vegyi üzem létesítésénél az berendezések üzembe állítá­sa jelentősen emelkedik. Váltófeszültség-vizsgáló berendezés 2,25 millió voltra (Transzformátor- és Röntgenmű, Drezda) szüléitek, a röntgentechnika és az elektron-áramlástechno­­lógia, a termékek egész sorá­nál ért el világszínvonalat. A baráti államokba tör­ténő exporton túl Svédországba, Ausztriába, Olaszországba, Angliába, Hol­landiába, Nyugat-Németor­­szágba, Iránba és Libanonba szállítanak elektrotechnikai termékeket, további országok­ba pedig vezetékeket és kábe­leket. Az elektrotechnika minden évben vezető szerepet játszik a Lipcsei Vásáron, melyen 1964-ben is több, mint 400 új és továbbfejlesztett termé­ket állított ki. A mágnesnek hazánkban is r sokféle változatát álkalpaz- 1 zák, s a választék egy érdé- í kés újdonsággal most to- t vább bővült. Az öntödei Vállalat két j újítója, Bauer Dezső és i Szeles Mihály hajlékony t mágnest készített, amely úgy i alakítható, hajlítható, akár a § rétestészta. Alapanyaga gu- 1 mi vagy műanyag, ebbe t mágneses; bárium-ferritpor kevernék,*s a --keveréket tét szés szerinti vastagságúra saj­­tolják, nyújtják. Ezt a hajlékony mágnes például a hűtőszekrény b< ágyazva felhasználhatják a; ajtók automatikus zárására A bárium-ferntporral kever gumi — vagy műanyag öt­hat évig megőrzi mágnesei tulajdonságát.

Next

/
Thumbnails
Contents