Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-31 / 179. szám
IX. ÉVFOLYAM, 59. SZÁM 1965. JULIUS 31, SZOMBAT A Pis T ME G Y E 1 H Í R LAP KÜLÖN K I Á D Á S A Gyár a hegyek alján Látogatás a kéziszerszámgyárban Csak az utolsó kanyarban bukkan elém a gyár. Dús lombú fák közé ékelődve fekszenek az épületek. A portásfülke ablakában tábla: „Szakmunkást felveszünk.” — Ez a legnagyobb gondunk — mondja dr. Győré Andor főkönyvelő. — Legalább hat kovács szakmunkás kellene. Kellene — de nincs. S a felügyeleti szerv is fejlesztést kíván, a gépek még sincsenek kihasználva. — Mennyi az üzem létszáma? — Százhetven ember dolgozik a gyárban. Létszámhiányunk így majdnem tízszázalékos. — Hogyan tudják a tervüket teljesíteni, ilyen létszámhiányos gárdával? — Az első félévet teljesítettük. A harmadik negyedben már nehezebb lesz, mert a mezőgazdaságnak hnszonkétezer metszőollót kell legyártanunk terven felül. Egyébként minden feltétel megvan, csak a létszám nem teljes. — Mi a munkaerőhiány legfőbb oka? — Több oka van. Az egyik legfőbb talán az, hogy nehéz itt a munka. — Milyen a dolgozók szociális helyzete az üzemben? Talán így közelebb kerülünk a probléma nyitjához... — A legnagyobb nehézség mindmáig az volt, hogy nem volt rendes Ivóvíz, de ezt a kérdést lényegében megoldottuk. A vízvezetékszerelők már a gyárkapuban vannak. Az is igaz, hogy zsúfoltak az öltözőink. De már elkészültek egy új ebédlő tervei, s így a régiből is öltözőt építhetünk. — Mi a helyzet a műhelyekben? — Őszintén be kell vallanom, hogy a kovácsműhelyt eddig nem fejlesztettük eléggé. Ebben a hónapban viszont már — előreláthatólag — ezt a kérdést is megoldjuk. A kemencék körül a Kovácsmíihclyben ugyanis, úgynevezett vízfüggönyt létesítünk, ami elviselhetővé teszi a hőséget. Tovább menve: zsúfolt a tmk-műhelyünk is, és a hegesztőműhely sem felel meg a tűzrendészet! követelményeknek. De összességében a termelés feltételei — a létszámtól eltekintve —, megfelelőek. Ennek eredményeként elmondhatom, hogy gyártmányaink minősége jó. Két fc cikkünk van. A kéziszerszámok és az úgynevezett „laprugók”. A kéziszerszámgyártás- $ nál ebben az évben nem $ volt reklamáció. A harapófogó gyái-tásban egy t újítást próbálunk bevezetni, 5 mely ennek a szerszámnak -a $ gyártásánál teljesen kiküszö- $ bölné a kovácsmunkát. A $ laprugó-gyártásban azonban $ tapasztalatlanabbak vagyunk. $ Hiszen a gyár, százéves fenn- 5 állása óta, jórészt csak kézi- $ szerszámokat gyártott. $ Megyünk a kovácsműhely- 5 be. Olyan nagy a zaj, hogy $ csak kiabálva lehet beszélni. $ Miközben az új kalapácsokat $ mutatja a főkönyvelő, arról $ érdeklődöm, milyen a balese- \ ti statisztikájuk. ' \ — Jó. Bár nagyon sok a $ baleseti lehetőség. Amint lát- í ja — mutat a kovácsokra — ^ az embereknek itt ruha- 5 ban kellene dolgozniuk, $ de a nagy hőség miatt , mindenki ing nélkül vég- ^ zi a munkáját, ez természetesen gyakran $ okoz égési sebeket. Ugyan- $ ilyen baleseti lehetőségek $ vannak a köszörűsműhelyben $ is, ahol figyelmeztetésünk! ellenére, kevesen használják a védőszemüveget. Közben a tmk-műhelybe érünk, ahol a főkönyvelő Tálas Károly szb-titkár szobájába vezet be. A munkaversenyről érdeklődöm. — Ebben az évben tíz brigád száz embere indított munkaversenyt, és ebből három brigád már a szocialista címért küzd. — Mi a véleménye a létszámhiányról? — Idén megszüntettük a három műszakot. Szerintem ez segíteni fog. Időközben bejön a szobába Rózsa István párttitkár is. Tőle a továbbtanulókról érdeklődöm. — Négy technikumba járó emberünk van, kettő az általános iskolát végzi. — Tálas Károly hozzáteszi: — Idén hárman megyünk a marxizmus—leninizmus esti középiskolába. Búcsúzóul elmondják: jó volna, ha többen érdeklődnének ez iránt a kovács szakma iránt, amelynek éppen úgy megvannak a maga távlatai, mint bármilyen más foglalkozásnak. (Bonzó) MOZIMŰSOR Holnap a filmszínházban a Jog és ököl című izgalmas lengyel filmet vetítik. 14 éven alul nem. ajánlott. A kertmoziban a Riói kaland című olasz—francia koprodukció« filmet mutatják be, Jean Paul Belmondóval a főszerepben. A matinén a Nagy mérkőzést fogják vetíteni. Kitüntették az ár elhni küzdelem hőseit Olvassuk a vasárnapi Népszabadság címlapján: A kitüntetettek között, akiknek Dobi István nyújtotta át a Munka Érdemrend aranyfokozatát, ott volt Korsós László, a Szentendrei Járási Tanács elnöke és Piskátor János, az MSZMP Szentendrei Járási Bizottsága első titkára is. Gratulálunk az áldozatos munkával kiérdemelt kitüntetéshez. KETTEN A NÉZŐTÉREN „Lassú rivásba kezd a gitár" — Garda Lorcát idézi. Suhan a hang a termen. Albanez- és Mozart-variációk. Felcsendül Pamina és Cherubin hangja; Schubert- és Kodálydalok szállnak az ablakon át, beheszövődnek a templomhegyi estébe. Valahol mélyen, nagyon elkeseredett Vagyok. Pedig keveseknek adatik meg, hogy egy egész este csak neki muzsikáljanak. De most ketten ülünk a nézőtéren. Írd s mondd: ketten. Intim hangulat, olyannyira, hogy keserűkönnyes nevetés kaparja a torkunkat. Ez a részvétlenség nem lehet igaz. Sajnos, igaz volt. Megtörtént, a tanácsháza nagytermében megtartott hangversenyen. Kétszáz meghívót küldtek el... (bányász) ANYAKÖNYVI HÍREK Születtek: Buresch Erzsébet, G-öltl Györgyi, Papp Magdolna, Tóth Edith, Kószó Gabriella, Graczár István, Saághy Anna. Szűcs Erzsébet Ilona, Szilágyi Árpád és Fekete Anna. Házasságot kötöttek: Markolt Vilmos Ferenc és Bertha Mária Magdolna. Hál így is Uhet...?! Parázs jelenetek egy félbeszakadt mérkőzésen A vasárnapi ízbég—Dunabogdány mérkőzés előtt hatalmas zápor seperte végig az izbégi labdarúgópályát. Bár a talaj elég jól bírja a vizet, ekkora esőt mégsem tudott „megemészteni”. A víz itt-ott tócsákban állt, a játékosok csúszkáltak és már a játék elején látni lehetett, hogy mindkét csapat „rámenősen” játszik. A játékvezető éppen ezért —, hogy megelőzze az elharapózó durvaságot —, minden kis szabálytalanságot lefújt. A bogdányi csapat ezt nem akarta megérteni s minden ítéletet hangosan kommentált. Amit viszont a játékvezető — jogosan — nem túrt el. A hangoskodást újabb szabadrúgással büntette. Ez volt az előzménye annak a szabadrúgásnak is, amiből öngól született. A dunabogdányi játékosok mindezt személyeskedésnek fogták fel, s amikor Herr Konrádot — aki a játékvezetőt megsérette — kiállították, a csapat levonult a pályáról. Természetesen a levonulás sem ment simán. Nyomdafestéket nem tűrő kijelentések és hangoskodás közepette, de az intéző helyeslésével és beleegyezésével hagyták el a pályát. Ügy gondoljuk, erre a cselekedetre . Dunabogdánynak nem volt semmi oka. Az események tizenhárom perc alatt zajlottak le. Ez alatt az idő alatt, egygólos hátrányba kerülni nem világkatasztrófa. A hátralevő időben még javukra fordulhatott volna a mérkőzés, ha a csapat fegyelmezetten és célratörően játszik tovább. Még azt valahogy meg tudnánk érteni, hogy a játékosok a nagy „akarás” következtében, elvesztették a fejüket. Arra azonban nem tudunk magyarázatot találni, hogy a levonulást az intéző és a vezetőség helyeslése kísérte. Egy mérkőzés sorsának a pályán kell eldőlnie! A játékot és az eredményt nem lehet hangoskodással befolyásolni. Minden labdarűgócsapat egy-egy közösséget képvisel. S egy közösség hogyan kompromittálhatja ennyire magát? Ha látták volna magukat artikulátlan kiabálásukkal, minősíthetetlen magaviseletükkel a pálya szélén sivalkodni, bizonyára szégyellnék most, mert ez nem volt sportemberekhez méltó viselkedés. Sok fiatal volt a mérkőzésen, mindezek tanúja. Hallották, ami Ivor a 3-as szántbt viselő játékos magából kikelve ordította: „Hát így is lehet,..?!" S ha netán valaki ezt az események után nyitott kérdésnek tekintené, mi adjuk meg a választ: Nem, így nem lehet! Lajtkocsi a rózsakerlben Már régebben megírtuk: a feltöltött „pecsó” területén rózsákért létesül. A szentendrei rózsakertészek felajánlották, hogy a kérdéses területet beültetik. Ez részben már meg is történt. A beültetett területen azóta vadon virít a rózsa. Az árva ágyások felett egy ottfelejtett lajtkocsi őrködik, mintegy bizonyítva: valamikor jártak itt! De köröskörülörig ér a gaz. A rózsatövek elviritottan hullatják szirmukat. Ki törődik velük? Jobban mondva kinek kellene törődni velük? Képünk a Riói kalandból mutat be egy jelenetet. HÍREK — Az MHS kellő számú jelentkező esetén motorkerékpárvezetői tanfolyamot indít. Jelentkezni lehet hétfőn és szerdán este fél hétig az MHS helyiségében. Kossuth Lajos út 5. — Megnyílt a Dunakanyar művészeti nyári egyetem. Az 1465. évben alapított Académia Istropolitana emlékére ebben a jubileumi évben indul a XX. század és Bartók Béla zenéjének .szentelt előadássorozat. A programon szerepel a Szentendrén lakó neves Bartók-kutató Denis Dille előadása is. A tudományos vs zenei programot dunakanyari és balatoni kirándulások égé- * szítik ki. Tanácstagok fogoÄai Csalogány János 1-én 15 órakor StromfStó“ Y ca 4. szám alatti IakaBra Helm Erzsébet 2-án 16 kor a Cseresznyés út 43/S hrsz-ú lakásán, Csanadsn Ferenc 2-án 17 órakor mai sánc utca 2. szám ía-° lakásán, Balogh János \a» 16 órakor a városi pártbi. » Ságon és Valach Istvánné» én, 10 órakor Rákóczi V renc utca 5. szám alakúi % t kásán választói rész ere g» nácstagi fogadóórát tart. \ A vonat elé vetette magaij Július huszonötödikén, va-J sárnap délután 14 óra 20 perel kor, a Szentendréről induA , HÉV-szerelvény elé ve*-"® | magát Cser Pál husz°n ‘"5 j éves pomázi fiatalémbe1, y i szerelvény olyan gyfovsab : ladt, hogy megáUni\rbáJ J : tudott. A Szerencsei^®’? ; életmentő dobta ki, díj ; súlyos zúzódásokat s»| : dett, hogy a helyszínen ni I halt. V ; Egész délelőtt a kocsmáty i ivott, és arról beszélt «0 sainak, hogy megöli : Megtette. A jelenlévők v senkinek nem jutott es jelenteni ezt a rendőrsé hogy tettét megakadályozó, sák. A rendőrség a vizsgál I tot megindította. ,-tó- H Állatorvosi ügyelet A járás ügyeletes állatorvosa vasárnap dr. Kovánián Hárutyun járási főállatorvos. Lakása: Szentendre, Dimitrov u. 17. sz. Az ügyelet a város területére nem vonatkozik.Orvosi ügyelet Szombat déltől hétfő reggelig az orvosi ügyeletet dr Nicsovics Jenő körzeti orvos látja el. (Aradi u. 5.) 1919. AUGUSZTUS Amikor egyszerre három polgár mestere volt Szentendrének 1919 AUGUSZTUS 1 szomorú fordulópont a magyar munkásmozgalom történetében: ezen a napon döntötték meg a Magyar Tanácsköztársaságot a külső és belső reakció erői. Szentendrén is megszűnt a népuralom, s augusztus első kába napjaiban a bujkálásból visszatért rendőrtisztek, továbbá nagy számú katonai erő segítségével a rendfenntartó Vörös Őrség helyébe visszaállították a „m. kir. államrendörséget”. Augusztus negyedikén a rendőrség megkezdte a kommunisták és a „felforgatók”-nak nevezettek összefogdosását. Száz és száz embert tartottak fogságban a mai pártbizottság épületének pincéjében, mert a foglyok nagy száma miatt a rendőrség ott ütötte fel székhelyét. MlG A RENDŐRSÉG „dolgozott”, a városházán is „helyreállították a jogfolytonosságot és alkotmányosságot” — mint akkor plakátokon és sajtóban kürtőitek. A Tanácsköztársaság alatt a polgármester helyett három munkásember volt a város vezetője. Kis Mátyás, Szulyovszky Sándor és Branauer Károlyné után augusztus elsején Franges Laci bácsi, a későbbi nagyon szegény vándorfodrász és két régi szervezett vasas: Stiegler János és Vörös János töltötte be ezt a tisztet. Őket hivatalos helyiségükből hurcolták a rendőrség pincéjébe. A polgármesteri székbe önhatalmúlag dr. Weresmarty Miklós ügyvéd ült be, aki 1912 óta élt Szentendrén, örökös polgármester-önjelölt volt, s ezt a pillanatot, a rendezetlen ellenforradalmi zűrzavart találta alkalmasnak arra, hogy a megürült széket hirtelen elfoglalja. Gyönyörű nyilatkozatot szerkesztett azonnal, „minden jog és rend" visszatértéről, az úri rend helyreállításáról, hazafias jelszavak tömegébe ágyazva. A nyilatkozat plakát formájában városszerte megjelent. MINDÖSSZE KÉT napja ült a székben, amikor nyílt az ajtó, s belépett dr. Starzsinszky László, akit az 1918-as őszirózsás polgári forradalom nevezett ki polgármesterré, mikor elődjét, dr. Antolikot a forradalmi népharag állásából elmozdította. Starzsinszky a polgármesteri széket és hivatalt követelte Weresmartytól, 1918- as jogon, s a két paragrafusrajongó jogász napokig tartó jogvitával kínozta egymást — a teljes felfordulás, terror közepette. Vitájuknak az vetett véget, hogy a hatodik napon a bujkálásból visszatért harmadik jogász lépett a szobába: dr. Antolik Arnold, aki kijelentette, hogy öt 1918 novemberben nem törvényes joghatóság, hanem magát a .,Népköztársaság Néptanácsának” nevező gyülevész szerv távolította el helyéről, s igy Szentendrének mától ismét ő a polgármestere. S így is lett. Mert ekkor, augusztus hetedikén országosan is kezdetét vette a majd huszonöt évig tartó fasiszta rezsim. Antolik maradt a polgármester, mellette Starzsinszky elfért főjegyzői minőségben — egyelőre — mint helyettese; Weresmarty pedig visszatért Fő téri otthonába és vezette gyenge ügyvédi irodáját. SZENTENDRÉN igy kezdődött meg az „ezeréves alkotmányra” épített reakciós rendszer utolsó 25 éves szalcasza. Néhány napig egyidejűleg 3 polgármestere volt annak a városnak, amelynek lakossága : akkor két csoportra oszlott:; néhány száz jómódú és hat-; ezer dolgozó szegény emberre.: Horváth Levente 1 „EN JETTEM DITROITBOL ÓHAZABA — Keszenem — mondja, s lágyon óvatosan, tagolva ejti i szót. A helyes magyarság liányzik, de a lelkesedés, ami ;üt belőle, megható. — Rajczi Joan, azaz Jolán fagyok. Mosolyogva lesi, jól Útette-e? Ditroitból jettem. \z enyém szülők vándoroltak ti Amerikába a század elején, vlár ottan születtem. Korán neghaltak, s így én már csak mnyit tudok magyarul, ímennyire akkoriból emlékeim. Most meg el jettem megíézni az óhazát. Szép. Nép neg kedves. — Hogyan került Szentendrére? — A szállodában “ mondoták, közel van és nagyon érlekes. Kis Balkán. Én.'meg cészülök Athén, Görögország- 3a. — Milyennek látja a vámost? — Nadon szép kicsiny városka. Csák nem nadon tiszta. Mint Paris. Az is szép és az is piszkos. (Lehet, hogy ebben igaza van?) — Mit nézett meg eddig? — Csak három nap óta vagyok itt. De hat hétig maradok. Nem csak műemlékeket nézek meg, mást is. Szép. Igaziból. Papa, mama mindig meséltek nekem kicsiny gyerekkoromban. Igaz volt. — Ezek a képek is — mu tat a Művész falán lógó fe: ményekre —, nadon tets: nek. Majd szeretnék is ven ni. Czóbelt — belezi a nevei kedves törtséggel és megil tődve. Ha visszajöttem vidékről. A Balatonról/ A viszof latasra. \ Viszontlátásra ,-Joan—J< — mihamarább! f 1 (BányíS
