Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-31 / 179. szám

2 "T/Cíftop 1965. JÜLIUS 31, SZOMBAT BOGOTA Ijedős elnök Valencia kolumbiai elnök arcul ütött egy fotoriportert, amikor megijedt a villanó­fénytől. A kolumbiai sajtó­fotósok szövetsége nem fo­gadta el az elnök mentege­tőzését: az egyhangúan ho­zott határozat szerint a jö­vőben nem készítenek ri­portfelvételeket olyan ese­ményről, ahol az elnök is je­len van. A guami tájfun miatt vihar a japán parlamentben NEW YORK ZÜMMÖGŐ PÁNIK Egy New York-i repülőté­ren rémülettel tapasztalták, hogy az egyik utas poggyá­szából zümmögés hallatszik. Feltartóztatták az induló gé­pet, kihívták a rendőrséget és a tűzoltókat, a poggyászt a repülőtér egyik elszigetelt sarkában óvatosan kinyitot­ták. Megállapították, hogy ön­működő elektromos fogkefe okozta a zümmögést. Pénteken elutazott Saigon­ból Taylor tábornok, aki egy évig volt az Egyesült Államok saigoni nagykövete. Amerikai repülőgépek a péntekre virradó éjszaka újabb támadást intéztek a VDK területén Thanh Ho vá­ros elektromos centráléja el­len. A japán parlamentben pén­teken délelőtt heves vita zaj­lott le azzal kapcsolatban, hogy előző nap harminc B—52 típusú repülőgép az amerikai légierő okinawai támaszpont­járól felszállva bombázta a dél-vietnami szabadságharco­sok feltételezett állásait. Siina külügyminiszter kö­zölte, hogy a kormány felkérte az amerikaiakat, ne bombáz­zák Vietnamot egyenesen Oki­­nawáról induló gépek, kérésé­vel azonban elkésett, mert a gépek már úton voltak. A B—52-es bombázók álta­lában a guami támaszponton tartózkodnak, de a szóbanfor­­gó övezetben pusztító tájfun miatt az amerikaiak előzőleg azt kérték, hogy a japán kor­mány engedélyezze leszállásu­kat az itazukei támaszponton. Ez a hír olyan felháborodást váltott ki Japánban, hogy végül Okinawára küldték a bombázókat. Az amerikai bombázók pén­teken egyébként elhagyták okinawai támaszpontjukat. Feltételezik, hogy visszatértek Guam szigetére. Lapzártakor érkezett Madrid: Spanyolország ab­ban a helyzetben van, hogy rövidesen saját atombombát állíthat elő — jelentette ki Madridban az atomerő bi­zottság szóvivője. Ez a lehe-JÁTSZMA - ÓR (Folytatás az 1. oldalról.) me hizlalja a jószágot — ol­csóbb lett a tartás, mérhetően KOMBÁJNOK NYOMÁBAN (Folytatás az 1. oldalról.) gáló-brigád” vesz részt az aratásban. Dicséri őket a főagronómus, hiszen miattuk egy percig sem kell állni a kombájnoknak, hordják a szemet, lehúzzák a szalmát, takarítják a tarlót... Embermagasságú kukorica- és pirosló paradicsomtáblák: között búcsúzunk az üllőiek­től, s a tiszta gyommentes táblák arról tanúskodnak, hogy a Kossuth Termelőszö­vetkezet növénytermesztői sem tétlenkednek. Bogyó István, a vecsési Zöld Mező Tsz főagronómusa vi­szont felhős tekintettel, bosz­­szankodva kalauzol bennün­ket a falu alatti dűlőbe. — Gcp kellene még — hajtogatja egyra makacsab­­ban — mert így semmire sem megyünk. — Számolj előbb visszafelé ötöt — csillapítja a járási tit­kár —, aztán mondd meg in­kább, mennyi aratnivaló van még hátra? Hamar kiderül, hogy a ve­csési főagronómusnak tulaj-, donképpen semmi oka az ide- * geskedésre, mert a félezer; holdnyi kalászosból már csak 5 100 hold áll talpon. Azt pedig $ a másfél kombájn — ami ai tsz-re jut —, „külső” segítség $ nélkül is el tudja végezni.; Moór Nándor, az elnök árulja 5 el, hogy tulajdonképpen nincs 5 is különösebb probléma a 5 szövetkezetben az aratással; $ augusztus 10-re a cséplést $ is befejezik, tizenötödikére pedig a szán- $ tással is végeznek. Mi taga- $ dás, a járási titkárnak, de az $ osztályvezetőnek is tetszik a ^ vecsési agronómus türelmet- ^ lensége, bár csak valamennyi S tsz-ben így lenne. 5 Ecseren — nem találjuk a $ tsz „vezérkarát”, ellenben a $ frissen felszántott és a gon- ^ dósán elmunkált, többhelyütt ^ meg már be is vetett táblák jelzik, hogy a Törekvő Tsz- s ben véget ért az aratás. | József Sándor, a maglódi ^ Micsurin Termelőszövetkezet ^ elnöke magabiztosan sorolja: ^ — Az árpát már elfelejtet- § tűk, 70 hold búzát vágtunk ^ rendre, a kézi aratóknak 12 ^ hold jutott, összevissza $ talán 180—200 hold van $ még hátra a 714-ből. $---------------------1 é. M. Fémmunkás Vállalat, 5 Bp. XIII., Frangepán u. 7. ^ felajánlja átvételre vállalatoknak $ és szövetkezeteknek $ az alább elfekvő gépeit: $ I • hidraulikus prés, vasúti $ hídmérleg • lángvágó berendezés $ • csővágó, kézi lemezhaj- $ Utó $ • hegesztő trafó, dinamó 5 • acetilén gázfejlesztő • oszlopos fúrógép, nont- 5 hegesztő $ ügyintéző: Gyönqyösi, $ »olofnr,. aoa__107 ! Hogy válóban így van, arról a tábláról-táblára való bejá­rással győződünk meg. A kombájnos Bertók Sándor pe­dig azt mondja: — Nem a gép meghibásodá­sa, hanem az eső miatt kel­lett eddig sokat ácsorognunk váltótársammal, Kun Gyulá­val. Ha jól összeszámolom, alig tudtunk tíz napot dolgoz^ ni. Most viszont, ha enged az idő, a Micsurin is hamar je­lentheti: befejezte az aratást. — Még a szántással van né­mi gondunk — állapítja meg az elnök — de mától kezdve négy trak­tort állítunk a tarlóra. A járási titkár végtére is elégedetten állapíthatja meg az osztályvezetővel, Üllő, Ve­­csés, Ecser és Maglód környé­kén csakugyan meggyorsult az aratás. Este érkezik a hír a járási tanácstól, hogy másutt sem rosszabb a helyzet: a monori járásban 70 százalé­kát elvégezték, a gabonabeta­karításnak. s. p. jobb a gyarapodás. Értéke 200 000 forint plusz. Emel­lett — esztendő végére — 400 mázsás többletet visznek vágóhídra a sonkás jószág­ból. — Csak sok jó munkatárs együtt húzhat jó lépéseket. Igazgatómtól a főkertészig, a brigadérosokig mind szenve­délyes játékosok —, ez a győzelem receptje... De még nem teljes. Wallisch doktor, a fő­könyvelő páratlan köny­velési metódust vezetett be. Nagyméretű albumaiban rubrikák során át a legpre­cízebb programot jelöli, s kéri számon azonnal, vala­mennyi munkaműveletnél. Autók, traktorok mindennap­ját, hasznosságát és üresjá­ratát egyaránt áttekintheti. Ezzel a módszerrel először alkalmazhatnak tudományos pontosságú termelési tech­nológiát egy óriási gazdaság­ban. Értéke nehezen felbe­csülhető. Annál szomorúbb, hogy — legalább az állami gazdaságoknál — nem szor­galmazzák gyors elterjeszté­sét! T. Gy. tőség azon alapszik, hogy Spanyolországnak van a leg­gazdagabb urániumkészlete Európában. A spanyol atom­erő bizottság nyilatkozata megerősíti Seaborgnak, az amerikai atomerő bizottság elnökének néhány nappal ez­előtt tett kijelentését. Sea­­borg útalt arra, hogy Nyugat- Németország, Spanyolország, Izrael és néhány más állam rövidesen atomfegyvereket állíthat elő. ★ Pénteken, magyar idő sze­rint 18 órakor a többszörös rendőrkordonnal körülvett görög parlamenti épületben, amelynek közelében több száz tüntető próbált áttörni a rendőrök láncán, meg­nyílt a parlament történeté­nek alighanem legrövidebb ülése. A karzatok zsúfolásig megteltek — nem így a hon­atyák padsorai: hiányzott a Centrum Unió Papandreut támogrtó 142 képviselője és az EDA 22 képviselője. A kormánypárt, a Centrum Unió tagjai közül mindössze s No­­vasz-kormányt támogató két képviselő jelent meg. Az ülés megnyitása után Panajotisz Kanelopulosz, az EKE vezetője szólalt fel és viharos támadást intézett Papandreu ellen, majd kije­lentette, hogy amíg Papand­reu és az őt támogató képvi­selők nem jelennek meg az ülésen, az ERE „nem marad ebben a teremben és nem könnyíti meg ezt a játékot”. E szavakra tüntetőén kivo­nult a teremből 99 jobboldali képviselő is. Az elnök gyor­san kihasználta az alkalmat és felfüggesztette az ülést. CALCUTTA Tüntetés a villamosjegyek árának emelése ellen — RENDŐRSORTÜZZEL A Calcutta központjától mintegy húsz kilométerre le­vő Barrackpore állomáson a rendőrség pénteken tüzet nyi­tott a tüntető tömegre, amely kövekkel dobált meg és meg­próbált feltartóztatni egy vo­natot. Két tüntető és 12 rend­őr megsebesült. Az állomáson lezajlott inci­dens annak a nagy méretű ak­ciónak volt része, amelyet Calcutta lakossága a villamos­­jegyek árának tervezett eme­lése ellen kezdeményezett. Calcuttában pénteken lé­nyegében megbénult az ipar és a kereskedelem te­vékenysége. Az úgynevezett Egyesült Bal­oldali Front általános sztráj­kot hirdetett, hogy így tilta­kozzék az angol tulajdonban levő villamostársaság döntése ellen. Az indiai központi kormány rendőri erősítéseket vezényelt a környező államokból Cal­cuttába. A kormány szigorú intéz­kedéseket foganatosított a tüntetők ellen és bejelentette: a villamos díj­szabásának emelése beleegye­zésével és hozzájárulásával történt. Legfrissebb jelentések sze­rint a városban az utóbbi öt nap alatt összesen több mint ötszáz embert tartóztattak le. CAPE KENNEDY JPegas tss—3 Pénteken az Egyesült Álla­mokban föld körüli pályára bocsátották a Pegazus—3. el­nevezésű mesterséges holdat. Az 1500 kilogramm súlyú mes­terséges holdat Saturnus-raké­­ta segítségével juttatták 533 kilométeres magasságba. A mesterséges hold onnan nyerte a nevét, hogy automa­tikusan kinyíló két, összesen közel 30 méter átmérőjű szár­nya van. Az amerikai tudósok azt ter­vezik, hogy a Saturnus-rakéta korszerűsített változatának se­gítségével juttatnak majd 1969 táján űrhajósokat a hold-LISSZABON Szegény Flórián Felesége borral öntözte a kukoricát ú ő < Szegény Flórian Domingues most már tudja, hogy a rendszeres öntözés ellenére miért nem nő a kukori­cája ... Az történt ugyanis, hogy hit­vese és hűséges élettársa víz he­lyett 300 hektó fe­hérborral öntözte meg a kukorica­földjét. A kukori­ca elpusztult, s mivel a baj nem jár egyedül, Do­­minguesnak tete­jében még 60 ezer esendőt kell kifi­zetnie kártérítés­képpen borkeres­kedő szomszédjá­nak, akitől a nagy aszály miatt vizet kért kölcsön öntö­zésre. Az öntözés munkájával fele­ségét bízta meg, a jó asszony azon­ban az öntözőbe­rendezés gumicsö­vét a vízcsap he­lyett tévedésből a bortartály kifolyó­jára erősítette. A tévedés akkor de­rült ki, amikor a kereskedőnek egy­szer kedve tá­madt, hogy meg­kóstolja tüzes bo­rát ... rssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssss/ssss/ss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sss* A Bomba (2S) Amíg az atomból bomba lett Sweeney már másodszor re­pül rá a célra, de mindhiába. A parancs az, hogy ez esetben — vissza kell vinni a bombát. Hátul ott az üzemanyag — nem vehetik hasznát. Ha nem dobják le a bombát, azzal együtt zuhannak bele az óceánba, ha ledobják, némi szerencsével még elérhetik Okínawát. Sweeney és Beahan már döntött. Pelt, a navigátor a papírjaira bök, mozdulata félreérthetetlen: csak a bom­bától megszabadulva kerülnek élve haza. A végső szót ismét egy tengerész kapitány mond­ja ki: F. L. Asworth, Parsons társa Los Alamosban, meghaj­lik a nyomós érvek előtt, hi­szen ő is haza szeretne jutni, s elrendeli, hogy a paranccsal ellentétben — amely szigorúan tiltotta — radarirányzással dobják le a bombát. Sweeney fordulóba viszi a gépet, s rárepül a célra. A ra­dar beáll, de az utolsó pilla­natban Beahan felfedez egy felhőrést, s mégis ő, s nem a radar az, amely a célra irá­nyítja a bombát. Kinyílik a bombatér, s a plutóniumbom­ba már ott süvít a levegőben. Tizenkét óra egy perc. A vá­rosban egy órával kevesebb. Az Urukami negyed központ­ja, Matsuyama felett e perc­ben felrobban a bomba! Elszabadul a pokol. Nagai Takasi doktort egy betonfal védte meg az azonna­li pusztulástól. 1951-ben azon­ban ő is meghalt — fehérvérű­ségben. Nagaszaki harangjai című könyvében ezt írja a dobbanást követő percekről: „Elcsigázott, szellemszerű, fél­meztelen emberek vettek hir­telen körül, valamennyien se­gítségért rimánkodtak. — Mentsen meg doktor! — Gyógyszert! — A sebeim! — Fázom! Mind egyszerre be­széltek. A kórház ápoltjai vol­tak. A robbanás éppen abban az időben következett be. ami­kor a legnagyobb volt a forga­lom az ambulancián. A folyo­sók, a várótermek, a labora­tóriumok zsúfolva betegekkel. Most egyszeriben csupa mez­telen test, melyről cafatokban lóg a bőr, nyílt sebek, portól és mocsoktól szürke árnyak. Iszonyatos és borzalmas lát­vány volt, szinte hihetetlen, hogy emberi lények állnak előttem. Ki hitte volna, hogy ilyen szörnyűség létezik?! A hullák alól egyszerre borzal­mas hústömegek kezdtek elő­mászni, melyekben még ott pislogott az élet utolsó szikrá­ja. Menni már nem tudtak. Előkúsztak és belecsimpasz­kodtak a lábamba: — Mentsen meg doktor — hörögték. So­kan beszélni sem tudtak, csak sebeikre mutattak. Valaki elémtartotta a csuklóját, amelyből vastag sugárban tört elő a vér. Egy kislány eszét vesztve össze-vissza szaladgált, egyre csak azt kiáltva: mama! Haldokló, fájdalomtól zokogó anyák, gyermekeiket szólítgat­­ták.” A város égett. Sweeney nem törődött vele, csak azzal, hogy — elérjék Okínawát. A mű­szeres gép ledobta a műszere­ket, s ekkor már Hopkins gé­pe is ott volt, hogy .megörö­kítse mindazt, ami bekövet­kezett ... Sweeney gépe a mi­nimális sebességgel repül: így a legkisebb a motorok fo­gyasztása. Ha egyetlen vadász­gép felrepülne — macska-egér játék lenne... De nekik — szerencséjük van. A gép rá­dióadója — hányadik baj ez már! — elnémúl. Nem tudják leadni a jelentést a bomba le­­dobásáról, s Okinawán sem tudnak bejelentkezni. Ha az üzemanyag Okinawa előtt el­fogy, még azt sem közölhetik, hol zuhantak le a géppel... Sápadtan, a félelemtől verej­tékezve, szótlanul ülnek a gépben. Két óra van, amikor megpillantják a szigetet. Le — és felszálló gépek nyüzsögnek a kifutópályákon, kétségbe­esetten keresik, hol szállhat­nának le? Rakétákat lőnek ki, így jelezve a végveszélyt. Per­cekig mozdulatlanul ülnek a földet ért gépben: fél méterre tőle ott áll egy bombákkal megrakott B 29-es. Csak fél méter... A technikus hangja töri még a csendet: — Még öt percre elég benzinünk volt... Okinawán ekkor már tud­ták, hogy ismét felrobbant egy atombomba, portyázó vadász­gép figyelte meg a villanást s nyomában a gombafelhőt, s az egész sziget erről beszélt. És arról, hogy a Szovjetunió ha­dat üzent Japánnak. A géphez futó tisztek lelkendezve közöl­ték velük e két dolgot, fogal­muk sem volt róla, hogy e z a gép dobta le az atombom­bát ... Jz Jnöl Uöfföi Tinianra először a két idő­­járásjelző-gép tért vissza, őket a műszeres, majd a fénykép­­felvételeket készítő gép követ­te. Több órás késéssel érkezett meg Sweeney gépe. Azonnal kihallgatásra rendelik vala­­mennyiüket, Farrel tábornok töviről-hegyire kikérdez min­dent. A laboratóriumban a hí­vóban volt a Hopkins gépén készített felvételek sokasága. Ment minden a maga útján. Senki nem gondolt arra, hogy a városban még tombol a tűz, a halottak hegyekké tornyo­sulnak, s hetvenháromezer ember máris életével fizetett az újabb — kísérletért... A bomba felrobbant, s a hír gyorsan bejárta a szolgálati útat: Farrel tői guámi vezér­kar, onnét Groves, Groves a hadügyminiszternek jelenti, aki az elnökkel közli azonnal a hírt. Az elnök, Harry Tru­man, alig két óra múlva már ott áll a mikrofon előtt, hogy valamiféle indokát adja a két bomba ledobásának. Beszédé­ben, amelyben istenre, s is­tenni akaratra hivatkozott, többek között ezeket mondot­ta az atombomba bevetéséről: „Azok ellen vetettük be, kik Pearl Harbourban hadüzenet nélkül támadtak ránk, azok ellen, akik amerikai hadifog­lyokat éheztettek halálra, akik foglyokat kínoztak és végez­tek ki, és végül azok ellen, akik meggyalázták a nemzet­közi haditörvényeket. Ledob­tuk a bombát, hogy ezer és ezer fiatal amerikai életét mentsük meg. És alkalmazni fogjuk továbbra is .. A két bomba 273 ezer j a - pán életét követelte. Ördögi mérleg: 1 amerikai = száz ja­pán, ezer amerikai =’ százezer japán... Az elnök nemcsak ördögi mérleget vont, hanem — blöffölt is! A fenyegetődzés már nem Japánnak szólt. Amerika ekkor már egyetlen bombával sem rendelkezett, hosszú hónapok kellettek hoz­zá, míg az újabbak elkészül­jek ... Truman már máshová szánta mondanivalóját. Churchill, angol kormányfő ezt jegyzi fel naplójában: „Helytelen volna feltételezni, hogy Japán sorsát az atom­bomba döntötte el.” Dehát ak­kor miért kellett ledobni a két bombát? És miért kellett újabbakkal fenyegetőzni? Szintén egy angol, Blackett professzor mondta ki erről az igazságot. Az atombomba le­­dobása „nem a második világ­háború utolsó katonai aktusa, hanem az Oroszország elleni diplomáciai hidegháború első aktusa volt”. A fenyegetés, az elnöki blöff az amerikai impe­rializmus szemében félelmetes erővé nőtt Vörös Hadseregnek szólt, s annak az államnak, amelynek döntő része volt a hitleri fasizmus leverésében, annak az államnak, amely elől eltitkolták az atombomba be­vetését, holott — szövetsége­sek voltak... Groves tábornok mosolyog­va hallgatta az elnök beszédét. Ha valaki tudta, akkor ő volt az, aki megértette, kinek szól az újabb bombákkal való fe­nyegetődzés! Hogy most nincs bomba? Majd lesz! íróasztalán már ott pihentek a papírok, s rajtuk Groves további tervei: hogyan kell további bombákat gyártani, újabb, erősebb, ha­talmasabb pusztítást végző bombákat... Tinianon senki nem mosoly­gott az elnök beszédén. Szót­lanul és keserűen néztek egy­másra, csak Tibbets, s egy-két hozzá hasonló páváskodott. A többiek azon törték a fejüket: ha újabb bombát kell vinniök, hogyan érhetnék el, hogy ne ők legyenek az ítéletvégrehaj­tók ... Nekik elég volt. Egy életre elég. Pedig ekkor még csak a levegőből látták, amit láttak. Még egyetlen amerikai sem volt, aki a helyszínen tudta volna meg, mit művelt a bomba! 1945. augusztus 14-én este hét órakor Japán kapitulált. A háború az egész világon befe­jeződött. És elkezdődött egy furcsa, a világkatasztrófával játszó emberek teremtette há­ború: az atomzsarolás politi­kája; a hidegháború. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents