Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-29 / 177. szám

Wm J W jfF mm O D io m e n te A NAGYKÁTAi JÁRÁS RÉSZÉRE II. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM 1965. JÚLIUS 29. CSÜTÖRTÖK Milyen vasárnapjuk tess a vadkacsáknak ? Tarlészántás a keresztek között Az esó hátráltatta az aratást Jégverés Tápióságon és Kokén Kombájnok a borsóföldön Ülést tartott szombaton az «peratav bizottság, amelyen megbeszélték a mezőgazdasá­gi munkák jelenlegi állását. Az elmúlt hét esős időjárá­sa nem kedvezett az aratás­nak, és egyéb munkáknak. Ez m oka, hogy ezen a téren nem volt kellő előrehaladás. A tervtől elmaradtak a termelőszövetkezetek, s . nagyon keveset, mindösz­­; szc 1400—1500 hold ke­nyérgabonát tudtak csak learatni. Az őszi árpát a rossz idő nem érintette, a múlt hét elejére már mindenhol befejezték az aratását. Tavaszi árpából is jó a helyzet, jó ütemben ha­ladtak, mindössze néhány hold van learatatlanul. A múlt héten csak Farmos, Tápiógyörgye és Űjszilvás környékén volt valamennyi­re elfogadható az időjárás, azt a kevés kenyérgabonát ezen a környéken tudták betakarí­tani. Megkezdődött a cséplés is « járás területén. Újszilváson és még né­hány községben erőtelje­sen dolgoznak a cséplő­gépek. Javult a szalmaiehúzás és a kftZlazás üteme. A géppel le­aratott terület 70 százalékán befejezték a lehúzást. A kaz­­lazás üteme nem megfelelő Tápióbicskén és Üjszilváson. Jégverés okozott kárt a bú­zaföldeken az elmúlt héten. A tápiósági Kossuth 80 hol­das búzatábláján 40 százalé­kos a kár. Kákán kisebb te­rületet ért a jég a zsámboki határban, a kár is kisebb, 15 százalékos. Az araitok, szalmalehúzók nyomában gépek zúgnak, végzik a szövetkezetben a talajmunkát. Többfelé a ke­resztek között szántják a tar­lót. Ezen a téren Tápiószöllős jár az élen. A Szentmárton­­káfcai Gépállomáson két lánc­talpas SZ—100-as mögé tíz ekefejet kapcsoltak, s ezek a gépek is kinn vannak a földe­ken. Szóba került az operatív bi­zottság ülésén a gabona tá­rolásának problémája. Ez azért gond, mert a búza — magas nedves­ségtartalma miatt — könnyen befülled. Állandóan szemmel kell tar­tani, forgatni kell. Ez sok i munkaerőt köt le. Különösen ; probléma ez Üjszilváson és i Szentlőrinckátán. Újszilváson j hasonló a helyzet az őszi ár- | pávai is. S ezzel függ össze j az is, hogy a malmok „fél- j üzemmel” mennek, várva az i őrölni való búzát. Ugyanis 16 százalékos viz- \ tartalommal már nem vehetik > át, s ezt bizony a búza sok > helyen eléri, sőt, meghaladja, j Mi a helyzet a bors ószedés- | sei, csépléssel? Beálltak a kombájnok a ; bórsótáblákra, s a tapasztalatok jók. Azo- ! kát igazolja, akik máj az 1 elmúlt években is sürget- ) ték a borsószedés gépe- í sitését. $ Annak ellenére, hogy a borsó 1 szára meglehetősen magas, ! a kombájn mégis egy me- ! netben le tudja szedni. Más probléma volt a bor- | sóval. A Magtermeltető Vál- \ lalat ugyanis olyan igénnyel Ü lépett fel, hogy a borsó zsi- 5 zsiktelenitését a helyszínen $ végezzék el, a termelőszövet- $ kezetekben. A tsz-ek et,től — S teljesen érthető módon — idegenkedtek. Ahhoz ugyanis, hogy ezit a munkát ott a hely­színen el lehessen végezni, tárolóhelyiség szükséges, nagy területű ponyva, vagy fólia. A tsz-ek ezzel nem rendelkeznek. Nagy területen termelik a borsót a tsz-ek, jó a termés, s így a tisztítás a nagy meny­­nyiség miatt sem végezhe­tő el. Ebben az értelemben fog­lalt állást az operatív bizott­ság. A továbbiakban határo­zatot hoztak, amely szerint a szombat-vasárnapi mű­szakokat az elkövetkező időkben a helyszínen el­lenőrzik. Felhívták a szövetkezetek fi­gyelmét, hogy az aratásnál jobban vegyek igénybe a gé­peket. Kézzel csak azt a ga­bonát lehet learatni, amelyet a gép valamilyen oknál fog­va nem tud elvégezni. Intéz­kedtek, hogy a Szelei Gépál­lomás lánctalpas traktorainak biztosítsanak munkát a tsz-ek. Az operatív bizottság fel­hívta a figyelmet a mély­szántás végzésére. Az aratás és cs.éplés időbeli eltolódása nem lehet kiha­tással erre. (deregán) 170 VAGON ARPA A Terményforgálmi Válla­lat nagykátai kirendeltsége az elmúlt hét végéig százhetven vagon árpát vett át a termelő­­szövetkezetektől. így az átvé­telre betervezett mennyiség j 85 százaléka már a gabonatá­rolókban van. Vasárnap reggel 9 óra van. Már szinte elviselhetetlen, olyan melegen süt a nap. Ahogy belépek a szenlmár­­tonkátai Kossuth Termelőszö­vetkezet központi irodájának virágokkal tarkított udvará­ra, a fő ágyás bői egy hatal­mas belga nyúl ugrándozik elém. No, nézze meg az em­ber — hümmögöm —, talán legújabban a vadászok gyű­lésére a puskacsö alanyai is megjelennek? De a lényegre térve: « nagykáta i—szentmárton há­tai Vörös Traktor vadásztár­saság ünnepi nyitányra ké­szül. Természetesen, egyelő­re csak vadkacsaszezon van. a dúvadak állandó irtása mellett. Tatár Sándor, a társaság elnöke elmondta, bogy a va­dászmester, Orbán László, 100 ezer forint értékű bélyeg az árvízkárosultakért Amikor a nyugdíjasok, házi­asszonyok, tsz-tagok részéről megnyilvánult az igény, hogy ők is szeretnének valami mó­don segíteni az árvízkárosul­takon. a Vöröskereszt járási vezetői úgy gondolták, hogy ha 65 ezer forint értékű bé­lyeget igényelnek, az talán sok is lesz. S az örömteli meg­lepetés az, hogy már most, néhány hét után 63 ezer fo­rint értékű bélyeg árát be­fizették a 10 200-as számlára. És a bélyegigénylések nap mint nap jönnek. Jelenleg ötszáz forinttal meghalad­ja a 100 ezret azoknak a bé~ Aratáskor Szikáran, tüzesen és színtelen, a nyár elnyúlik az égbolt vakító fényében. Bárányfelhők úsznak az ideges szélben. Aratók lágy dalától hangos a határ. Az élet ünnepel a levágott rendek között. Alommá dermedve alszik a törzs, búzatáblák özönén vágtatnak át gyors aratógépek. Hull a kalászrengeteg. Molnár Bertalan lyegeknek az értéke, amelyek kinn vannak a járás községei­ben. Ezenkívül állandóan érkez­nek a felajánlások az árvíz­károsultak részére. A Farmosi Községi Tanács az általános iskola és az fmsz dolgozói 3183 forintot fizettek be, 2450 forint ér­tékű bélyeg fogyott él. Az Új Élet Termelőszövetkezet 70 mázsa kenyérgabonát aján­lott fel. A Nagykátához tartozó Alsóegreskátán műsoros est­tel egybekötött bált tartot­tak, amelynek a jövedelmét, 1044 forintot adták az árvíz­­károsultaknak. Feltétlenül meg kell említeni, hogy az al­­sóegreskátai megmozdulások lelke-motorja Tóth Zsigmond­­né ügyvezető. A járási KIOSZ 5580, az Ügyvédi Munkaközösség 800. a Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet 10 ezer. a nagykátai TÜZÉP-telep 260, a mentőállomás 400. a Nagy­­kálai Fmsz 3500. a nagykátai Kossuth Tsz 8055, az 7. szá­mú általános iskola 1612, a Fényképezőgéppel a határban III.« MÚLT ÉS JELEN A múlt és a jelen egyaránt a jelenben van, a Nagykátá­hoz tartozó göbölyjárási föl­deken. Azokról a részekről, ahová a súlyosabb vontató nem tud rámenni, lófogattal hordják a szénát. (Szilárd József képriportja) II. számú általános iskola 1550, a járási művelődési ház 600, az OTP járási kirendelt­sége 3.20, a járási statisztikai hivatal 150, a járási pénzügy­­őrség 280. a Tüdöbeteggondozó Intézet 347 és a községi tanács dolgozói 2690 forintot fizet­tek be az árvízkárosultaknak. A tóalmást sportkör rendez­vényeiből 600 forintot fizet­tek be. A községi tanács dol­gozói és a pedagógusok fize­tésük három százalékát aján­lották fel. Vasárnap este bált tartottak a művelődési házban, ennek a jövedelme is az árvízkárosultaké. A helyi fmsz dolgozói 500 forintot fizettek be. A tóalmási Lenin Terme­lőszövetkezet párttagsága el­határozta, hogy 3 katasztrá-1 is hold gabonát learat az árvízkárosultak megsegítése jegyében. A tsz-tagok és a falu lakói 4370 forintot fi­zettek be a csekkszámlára. Újszilváson kulturális és sportrendezvényekből 3000 forint gyűlt össze. A községi tanács dolgozói 530, az fmsz 1075, az állami gazdaság 7655, a Kossuth Termelőszövetke­zet 5000 forintot adott. A Vöröskereszt rendezvényéből 600 forint gyűlt össze. A szentlőrinckátaiak ismét hitettek magukért. 9000 fo­rint értékű bélyeget vettek meg, ezt az összeget már be is fizették. Ezenfelül még 4 ezer forint értékben kértek bélyeget. d. g. akinek motorként kellene dolgoznia, nem vesz részt a közvetlen irányító munká­ban, most sem jelent meg. így ez a feladat is őrá, az elnökre marad. — Ebben az évben tizen­négy szarkát, száznyolcvan­egy szarkatojást és több ró­kát pusztítottunk el. Az 1965— 66. évi vadgazdálkodási ter­vet tizennégy ezernyolcszáz holdon bonyolítjuk le. A hasznos vadállomány száma eléri a kétezret. Ebben az évben éiővadbefogást nem terveztünk. Hétszáz nyu­­lat, százhetven fácánt. tíz őzbakot kívánunk kilőni. A MÁVAD-nak háromszáz nya­lat alkarunk leadni, a többit a vadásztársak egyénileg használhatják fel. Az idén külföldi vadászokat nem fo­gadunk. Itt kívánom megje­gyezni, hogy a tagbélyegeaet szépen rendeztük, azonban két vadásztársunk nem vál­totta ki a vadászjegyet. Ezért a rendszabályok értelmében nem vehetnek részt a vasár­napi vadkacsavadászatoui. — Az idén először, hetven­kilenc fácántojást szedtünk össze, és ebből hatvanöt csir­két sikerült kikeltetnünk. Ezeket a tollasodás után ki­vittük a területre. Volt ki­lenc kiskacsánk is, ezek azon­ban nem fogadták el a hű­séges „pótanyát”, s vissza kellett őket adni a legjobb „a hr, a maternek”, a termé­szetnek. Ebben az évben két őzbak kilövésére kaptunk en­gedélyt, jó lenne mielőbb be­cserkészni az állatokat. A közgyűlésen egy egész se­reg probléma merült fel. B orics József .vezetőségi tag, aki 15 éves tapasztala­tait foglalta dióhéjba, figyel­meztette kollégáit arra, hogy fegyvert sohase adjanak ava­tatlan kezekbe. A közgyűlés színvonalát emelte Beregszászi György­nek, az országos választmány­­tagjának. a helyi társulat patrónusának hozzászólása is. Elismerését fejezte ki a fá­cánkeltetés eredményeiért, majd javasolta az élővadbe­fogást, ismertetve annak gaz­dasági előnyeit. , m. b. i Eddig: tízezer holdat learattak A megelőző szombat 3900 holdjával szemben a múlt hét végére 4951 hold levágásával végeztek, s így szombaton reggelig pontosan 9800 hold gabonát arattak te a járás te­rületén. A tarlószántás 1585 holdról 3802 holdra emelke­dett, a tarlóvetés területe 190 holdról 1116 holdra. Szigorúbban büntetik ezentúl az élet és testi épség elleni támadókat A szocialista társadalomban a bűnözés csökkenése objektív törvényszerűség. Ebben a tár­sadalomban teljesednek lei az ember legszemélyesebb jogai. Ehhez pedig szorosan hozzátar­­. tozik az a jog is, hogy minden $ ember védve legyen az olyan | durva és erőszakos bántal­­| máktól, melyek egészségét, | testi épségét és nemegyszer I életét is fenyegetik. Meg kell ^ azonban tárgyilagosan állapí­­> tanunk, hogy a társadalom | nem kapta meg a kellő védel- 5 met ezekkel a támadásokkal í szemben. J Még mindig igen magas i járásunkban is az élet és | a testi épség elleni táma­dások száma, [ bár vitathatatlan, hogy értünk ! el eredményeket a néhány év ! előtti állapotokhoz képest. Fő­­! ként Káka. Tápiószecső és Tá­­| piószentmárton községekben | fordulnak elő ezek a bűncse- i Iekmények még mindig igen nagy számban. Nem húnyhatunk szemet afelett a jelenség felett sem, hogy hatóságaink még húzódoz­nak az olyan ügyekben való közreműködéstől, me­lyeknél a gyógyulás nyolc napon belül van, azonban a használt támadási eszköz olyan, — kés, balta, ásó, kapa, dorong, stb. —, hogy sú­lyosabb sérülés is bekövetkez­hetett volna. Változtatni kell tehát azon a szemléleten, mely kizárólag a gyógyulás időtartamától teszi függővé a hatósági közreműködést. Az is kétségtelen tény, hogy az élet és a testi épség elleni támadások nagy száma visszavezethet arra is, hogy a bíróságok sem hoztak mindig olyan ítéleteket, amelyek maradéktalanul szolgálták volna a társa­dalom védelmét. Éppen ez indokolta, hogy a Legfelsőbb Bíróság megalkotta az úgynevezett 4. számú irány­elvét. Ebben erélyesebb bűn­üldözést és következetesebb ítélkezést kíván meg ezekben a bűnügyekben. Az irányelv jelentősége ket­tős: egyfelől, megnyugtatja a közvéle­ményt, hogy bűnüldöző szerveink mindent elkö­vetnek a bűncselekmények számának csökkentésére, másfelől figyel­meztetés azoknak, akik indu­lataikon uralkodni nem akar­nak. Nyomós figyelmeztetés, hogy az emberi élet és a testi épség társadalmunkban a leg­becsesebb érték, és éppen ezért fokozott védelem alatt áll.­Számolni kell tehát azzal, hogy ezeknél a bűncselekmé­nyeknél mind a nyomozati szervek, mind a vádhatóságok és bíróságok mindent megtesz­nek, hogy ez az irányelv ma­radéktalanul megvalósuljon. Dr. Magócs Imre., a járásbíróság elnöke HALLÓ, ITT MA TRAFÜRED í A „pénzügyminisztert44 nem váltották le | Amikor Árokszállási István járási KISZ-titkárral megér­keztünk Mátrafüredre, a járá­si úttörőtáborba, üresen ásí­­tozó sátrak fogadtak. A tábor — fejelés közben megrokkant —. vezetője, Terék Árpád el­mondta, hogy a pajtások Pa­­rádsasváron vannak, az üveg­gyárat nézik meg. Volt időnk, így megtekintet­tük a sátrakat, ahol példás rendet találtunk. Este hat órá­ra érkeztek meg a pajtások — kipirult arccal. A tábor lakói igazi nagy családot alkotnak. Van „nagy­papa”, „nagymama”, és „ara­nyoska”. A pásztortűznél a karmester szerepét a „nagypa­pa”, Szabó Pisti bácsi töltötte be. A Megdöglött a tehén cí­mű tábori slágertől kezdve a csatakiáltásokig minden előke­rült. Rövid tánc következett, amin csak a pajtások fele vett részt, mert a szecsői és a kó­­kai úttörők cigány- és egyéb dalokkal szórakoztattak ben­nünket. A következő nap furcsái kezdődött. „Hatalomátvétel történt. Az előző napi béké pajtások pillanatok alatt átvet ték a hatalmat. A zsákmányol váll-lapokat saját vállukra rak ták, és Szajcz László és Kui Lajos vezetésével teljesen ú vezetőséget hoztak létre. A ré giek egy napra visszavonultak Emiatt késett egy órát a reg geli zászlófelvonás. Ráadásul í tej is összement. Mindez azonban nem ejtett! kétségbe az új vezetőséget „Felvételezték” a bográcsokat burgonyát, húst, és indultak a „csepegő forráshoz”, aho' megkezdődött az ebédfőzés. Mi vendégek, a tábor pénz­ügyminiszterével, Szabó Dezső bácsival — akit csodálatos módon nem váltottak le —, ké­zikocsiba ültettük a levitézlett és rokkant táborvezetőt, és fel­vonszoltuk a főzés színhelyére. A tüzek már lobogtak. Fű­szerek finom illata töltötte be a völgyet, zenét a patak cso­bogása szolgáltatott. Az ú; vezérkar tagjai a fojtások kö­zött sétáltak és ellenőrizték a munkát. Kémeink közben jelentették, hogy nagy csata készül dél­után. A 35 fős Csibész, Fürge szarvas és Vadvirág őrsök had­üzenetet kaptak a közel 60 fős Partizán, Vosztok, Indián, Gyöngyvirág és Mák virág őr­söktől. A két fővezér megálla­podott a csata idejében, és a feltételekben. Csupán a csata­tér kérdése volt még vitás. A romantikus Bene várat jelöl­ték meg végül. A vezetőség jó munkájáról a tábornapló elismerően nyi­latkozik. A táborozó pajtások megtekintették a kozmári kilá­tót, voltak Kékesen és Gyön­gyösön. Tanultak énekeket, já­tékokat, és nem. utolsósorban emberségből vizsgáztak. És i sok-sok barátot szereztek ma-i guknak. Juhász Imre i

Next

/
Thumbnails
Contents