Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-03 / 155. szám

A félmilliom „ Veletek éljek és haljak" Kétszázhatvanszor for­dult az év azóta, hogy 1705 július 3-án Rákóczi, nagy fejedelmünk, szabadságra vezérlő kalauzunk, itt ha­ladván el seregével, megpi­hentette csapatát Gyömrö mellett, a Mányaréten, s beszédet intézett hozzájuk. Egy mondatát hadd idéz­zem ennek az — azóta iro­dalmi, történelmi tan­anyaggá nemesedett — be­szédnek: „Nem kívánok bi­rodalmat, nem kincset fü­letek, s nem egyebet: az igaz, bátor magyar szívet, hogy az magamével össze­kapcsolván veletek éljek és haljak.” A beszéd nemcsak a Má­nyaréten pihenő kurucok­hoz szólott, hanem minden leorok magyarjaihoz, hoz­zánk is. Halljuk-e szavát, értjük-e értelmét, velünk él és hal-e Rákóczi ma is? Kétségtelenül és jogosan igenlő a válasz. Szabaddá lett világunkban az ö em­léke is méltó, megillető rangot, helyet kapott. En­nek nyomai, jelei nálunk is fellelhetők: 1955-ben, a híres beszéd elhangzásának kétszázötvenedik évfordu­lóján állítottak emlékosz­lopot Mányaréten, s azóta minden július 3-án kisebb­­nagyobb ünnepséget ren­deznek körötte. Az idén van először, hogy az ő nevével egybe­fogott egész hetes ünnep­ségsorozat övezi az évfor­dulót. Joggal bírálják ezt a rendezvényt amiatt, hogy Rákóczinak csak a nevét hordozza, a szellemét ke­vésbé. Valóban, több olyan program kellett volna erre a hétre, amely Rákóczi emlékét idézi, a szabadság gondolatát visszhangozza. Nos, amit az idén hibáz­tunk, jövőre javítanunk kell! És egyéb módon is töb­bet kell tennünk annak ér­dekében, hogy a szabadság nagy harcosa igazán ve­lünk éljen-haljon. Szorgal­mazni kell mindenekelőtt, hogy tető alá kerüljön mi­hamar a róla elnevezett falumúzeum, amely megőr­zi a hozzáfűződő emléke­ket; együtt mindazoklcal a dokumentumokkal, ame­lyek Gyömrö népének, s a környék lakosságának a szabadságmozgalmakban, a munkásmozgalomban, a felszabadult haza építésé­ben való helytállását bizo­nyítják. Kadványi Barna A Warszawa-kocsin elöl há­rom bronzplecsni bizonyítja, hogy ez a jármű, s a volánnál ülő ,gazdája” mindig óvato­san, baleset nélkül közleke­dett. A három bronz fölé mcst egy zománcozott, díszes trófea került, középen zöld számokkal felírva: 500. — Mit jelent ez? — kérdez­zük Jablonszky Györgyöt, a járási pártbizottság gépkocsi­vezetőjét. — Azt, hogy 500 forint ju­talmat kaptam! — mondja tréfálkozva, mosolyogva. Az­tán elmondja, hogy a jutalom és a díszes „rendjel” annak elismerése, hogy ötszázezer ki­lométert tett meg balesetmen­tesen. Félmillió kilométer szép tá­(Tóth A. felv.) volság! Mennyi idő alatt fu­totta be vajon? Amióta gép­kocsivezető? — Dehogyis! Ez csak 1954- től számít, amióta a „baleset­­mentes közlekedésért” mozga­lom elindult. Kocsit viszont 1926 óta vezetek. Tehát 11 év: félmillió kilo­méter. Ha ezt a 39 évhez ará­nyi tjük, majdnem kétmillió ... — S azelőtt sem volt balese­te? — Soha. — Remélhetőleg ezután sem lesz! Bízom benne. De az nem elég: vigyázni is fogok. Szívből kívánunk sok sikert az újabb félmillióhoz! (— ib —) IDÉNYÓVODA BÉNYÉN Mi rijság a Népfront Tsz-ben? (Tudósítónktól.) Az elmúlt évben igen sok probléma volt a bényei fez­ben a növényápolási mun­kákkal. Sok bírálat érte a tsz vezetőit ezért. Okultak belő­le, s az idén jobban szervez­ték meg a munkát. A 340 hold kukoricát egyszer kéz­zel és géppel bekapálták, má­sodjára pedig az egész terűié­től kultivátorozták. A 40 hold burgonyájuk kétszer fel van töltve, bevegyszerezve. A 110 hold rétet lekaszálták, szépen fejlődik a 25 hold cukorrépa is, háromszor már bekapálták. Százezer csomó főzőhagy­mát adnak el a monori MEK- nek, eddig tízezer csomót szál­lítottak le. Az idén már te­rem a málnájuk is: 40 má­zsára számítanak. Az asszonyok munkájának könnyítésére a tsz és a köz­ségi tanács idényjellegű nap­közi óvodáLindít, ahol 25 ap­róságról gondoskodnak, hogy édesanyjuk nyugodtan dolgoz­hasson a határban. Egy vagon búza az árvízkárosultaknak Az úri Béke Tsz tagsága egy vagon búzát ajánlott fel az árvízkárosultak megsegíté­sére. A búzát az állami fel­vásárló szerveknél értékesí­tik és az árát (25 ezer forin­tot) fizetik majd be a 10 200- as csekkszámlára. A község lakossága emellett még 7731 forintot adományozott erre a célra. A vecsési vízügyi gépjavító üzemben röpgyűlést tartot­tak, amelyen részt vett az üzem valamennyi munkása. Egyhangúlag szavazták meg fizetésük három százalékát az árvízkárosultak javára. Ugyancsak fizetésük három százalékát ajánlották fel a csévharaszti állami gazdasági üzemegység és az ottani er­dőgazdaság dolgozói. A Pi­lisi Szabó Ktsz valamennyi tagja egynapi fizetését kül­di el a károsultaknak. Al tneiilalkohol ára Kiss Pálné üllői lakos — a Kőbányai Gyógyszerárugyár volt dolgozója — munka­helyéről metilalkoholt hor­dott ki, s ebből meggylikőrt készítettek. Az italból só­gornője is ivott, s nem sok­kal utána rosszul lett. Mi­re a mentők kórházba szál­lították, meghalt. Kiss Pálnét gondatlanság­ból okozott emberölés bűn­tette miatt a járásbíróság egyévi börtönbüntetésre ítél­te. Az ítélet nem jogerős. Az ügyész súlyosbításért, a védő enyhítésért fellebbezett. A borjak várják a gépmamát A gépek már várják a „szomjas” borjakat, az álla­tok étvágya is kifogástalan, csak éppen az istálló hiány­zik még a sülyi Virágzó Tsz­­ben ahhoz, hogy megkezd­hessék az itatásos borjúne­velést. S nemcsak a borjak, de a sülyi Virágzó Tsz vezetői és állatgondozói is várják azt a percet, amikor áttérhetnek a természetes borjúnevelésről az itatásosra, hiszen ez anyagi hasznot, megtakarítást jelent a tsz-nek. A felszerelést már megvet­ték, az istálló pedig arra vár, hogy a szakemberek értő keze nyomán felújítva nyújt­son otthont a borjaknak. Mi az akadálya annak, hogy az is,tállót átalakítsák? Tu­lajdonképpen semmi. A TÖVÁLL ugyan még nem kezdte el az átalakítást, de ez nem róható fel hibaként. Terven felül, szívességből vál­lalták az átalakítást, s ha az istálló — mint az itatásos borjúnevelés elengedhetetlen „feltétele” — megszépülve várja már az állatokat meg az új módszert, akkor min­denki elégedett lehet, A TÖVÁLL azért, mert szívességből „jót tett”, a tsz azért, mert jól járt, a bor­jak azért — mert mégis más kultúrált környezetben leél­ni a fiatalságukat... <d> Ügyeletes orvos Gyomrön dr. Túri Mária, Mo­­noron dr. Stark György (ke­fegyár), Vecsésen dr. Imreh Pál tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Mo­­noron a főtéri, Vecsésen a Dózsa György úti. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM 1965. JÜLIUS 3, SZOMBAT Az egészségügyi szabályok betartása nélkül nem lehet zavartalanul dolgozni Az őszi árpa aranysárgán várja, hogy levágják, lassan sor kerül a búzára is, s nem sok idő kell ahhoz, hogy fel­búgjanak a cséplőgépek... RAKOCZI-NAPOK, 1965 Tabló az MTK-val A Rákóczi-napok eddigi leglátogatottabb rendezvényén: az MTK—Gyömrö mérkőzésen a két csapat közös tablón örökítette meg a nap emlékét. Képünkön a két csapat tagjai és a szakvezetők (Foto: Tóth) A zárónapok programja Ma este nyolc órakor a Mányaréten a Rákóczi em­lékmű előtt emlékiábortűz keretében emlékeznek meg a 260 éve elhangzott híres be­szédről. Utána fél tíztől nagysza­bású bál lesz a művelődési házban, amelyen közreműkö­dik Záray Márta és Vámosi János, valamint a teljes Ba­­lassa-zenekar. Holnap délután három óra­kor mopedverseny lesz a mű­velődési ház autó- és mo­­torosklubjának rendezésében. Az ünnepi hét utolsó ren­dezvényeként vasárnap este fél nyolckor az Állami Dé­ryné Színház együttese mu­tatja be a művelődési ház­ban Kállai István Majd a papa című vígjátékát. A MONORI KOSSUTH TSZ szerdán reggel egy rendre­­vágó géppel a Gomba felé eső határban megkezdte az ott már beért őszi árpa ara­tását. Pénteken már egy kombájn is elindult ezeken a táblákon. Ezen a területen jó termésre van kilátás. MAI MŰSOR Mozik Ecser: Hamlet I—II. Gomba: Ri­golet tó. Gyömrő: Élők és holtak II. Maglód: Aranylej (szélesvász­nú). Monor: Mi olaszok és a nők (szélesvásznú). Nyáregyháza: Co­­dine. Ifjúsági előadásra: A dzsun­gel ösvényein. Pilis: A sorsdöntő fénykép. Tápiósáp: Elvtársak. Tápiósüly: Déltől hajnalig. Űri: Limonádé Joe. Üllő: Sándor Má­tyás (szélesvásznú). Vasad: Don Carlos. .Mézeskalácsot tessék...” A mézeskalács szívben nincs méz. A kisü­tött tészta csak alapanyag, mint a festőnek a vászon, az írónak a papír. A közepén tükör van — ettől tükrös a mézeslcalács szív — a szélén fehér, cakkos cukormáz fut körbe. A rózsák a tésztából nő­nek ki, rózsaszín cukor a szirmuk. A virágok szirmonként nyílnak ki, ahogy Barta Károlyné adagolja a zacskóból a masz­­szát. Vagy ahogy évtizedekkel ezelőtt az apósa — Barta Károly — építette fel cukor­ból az édes virágokat. Ö alapította a mézes­­kalácsos dinasztiát. Néhány éve végleg le­tette a fémből készült zacskókat meg a szí­veket, mert az övé — a húsból, vérből való — megállt. Menhclyi gyerek volt, a Dunántúlon nőtt fel. Egy mézeskalácsos vette magához, s meg­tanította a mesterségre. Monorra már mint segéd került, itt ismerkedett meg későbbi feleségével, aki segédlevél nélkül ugyan, de mézeskalácsos ma is. Meleg étel ebédre — Készenlétben a mentőládák Összkomfort a határban Kora hajnaltól estig dolgoz­nak ilyenkor a határban. És hogy hogyan dolgoznak ezek az emberek, s hogyan dolgoz­tatják a gépeket, az nem kis mértékben függ attól, meny­nyire törődnek velük, milyen munkakörülmé­nyeket teremt nekik a tsz. Gál Jánosné, a Vöröskereszt járási titkára tíz tsz-t látoga­tott meg eddig, s megnézte: biztosították-e az egészség­­ügyi fel,tételeket, ügyelnek-e a tisztaságra, megtettek-e mindent a tsz-ek vezetői an­nak érdekében, hogy a határ­ban dolgozó emberek viszony­lag kulturált körülmények kö­zött arassanak, csépeljenek. Örömmel számolt be arról, hogy a tavalyi állapotokhoz képest javulást tapasztalt. El­sősegélynyújtásban járatos ember minden tsz-ben van, s készenlétbe helyezték a men­tőládákat is. Csak Péteriben hiányos a mentőláda felsze­relése, bár ez nem tragikus, van még idő feltölteni. Mindlen évben és minden értekezleten elmondta: tiszta ivóvizet kell biztosítani a földeken dolgozó embereknek. Bényén tavaly egy rozzant, régi gé­­meskútból húzták fel a vizet a szomjazok. Nemcsak a víz minősége volt kifogásolható, hanem az ódon jószág környé­ke sem volt éppen esztétikus­nak mondható. Ebben az év­ben fúrott kút biztosítja a friss, jtiszta vizet. Az ember először eszik, ez­tán iszik. A kombajnos reg­gel felül a gépre, s lassan fogy a reggeli adta energia. Hol ebédeljen? Bemehet a fa­luba, vagy a községbe — de ez több órai munkakiesést je­lenthet; ehet hideget is — ez viszont nem ebéd, ez nem csinál munkakedvet, nem pó­tolja az „eldolgozott” ener­giát. Elsősorban a tsz-nek érde­ke, hogy a kombájnosok a ha­tárban kapjanak meleg ételt. Nyáregyházán minden dél­ben visznek ki ebédet a ha­tárba. S ugyancsak Nyáregyházán öt hordozható „faházikót” rendeltek. Hogy ennek a hiá­nya hány kellemetlen percet szerzett a határban dolgozók­nak, arról ők tudnának be­szélni. S ha mosdási lehetőséget is biztosítanának Nyáregyházán — csak néhány műanyag mos­dótál kellene, pár darab törül­köző, szappan — akkor a tsz határa nyugodt lelkiismerettel nevezhető összkomfortosnak. A félsorolt egészségügyi kö­vetelmények lehet, hogy je­lentéktelennek tűnnek a beta­karítás egész országot meg­mozgató munkája mellett. Rend, tisztaság, az egészség­­ügyi szabályok betartása nél­kül azonban nem lehet zavar­talan az aratás. A nagy nyári munkákhoz nemcsak jó gépek kellenek, hanem egészséges, normális körülmények között 'dolgozó emberek is. PILISEN JÁTSSZAK A sorsdöntő fénykép című filmet, egyik kockáját mutatja be képünk. amelynek A fia — akkor ifjabb, ma már idősebb ^ Barta Károly — belenőtt a mesterségbe. Ügy § volt természetes, hogy folytatja a „mézes” ^ mesterséget. Az unoka — ifjú Barta Károly — folytatta^ is a nagyapa mesterségét, meg nem is. Cwk-5 rósz. A monori cukrásztermelő üzem he- $ lyettes vezetője, 19 évesen. A fehér köpenyt \ díszítő csillag bizonyítja, hogy ő éppen olyan § jó cukrász, amilyen jó mézeskalácsos az \ édesapja, nagyapja volt. ★ $ Barta Károlyné — a mesterségalapító Bar- § ta Károly menye — húsz éve díszíti a szíve- ^ két, csinál cukorból sörényt a lovaknak, édes ^ sújtást a mentés huszároknak, cukorzsinór § díszítést az apró, ehető papucsoknak. — Jövedelmező mesterség mézeskalácsos- \ nak lenni? § — Nem. Búcsún, vásáron van egy kis kere seti lehetőség. De mi már nem kezdünk mósí^ csinálni. Ezt szoktuk meg, ezt szeretjük. ^ A legkisebb fiú, Tibi, 12 éves. A nagy- ^ apja, apja mézeskalácsos, bátyja cukrász, ő ^ is imádja az édességet ■— de motorszerelő § akar lenni. (deli) §

Next

/
Thumbnails
Contents