Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
HST «ccm íJúrlaD 1965. JÚLIUS 25. VASÁRNAP Kibernetikai laboratórium A szegedi József Attila Tudományegyetem Bolyai Intézete új intézménnyel gazdagodott. Az épület földszinti helyiségeiben ünnepélyesen átadták rendeltetésének a korszerűen felszerelt kibernetikai laboratóriumot. A laboratórium helyiségeinek kiépítésére mintegy 300 000 forintot, a felszerelésre több százezer forintot fordítottak. Csak ő volt a lelketlen? Egy idős asszony szomorú halála - A nevelt leány „hálája" Amikor a községi tanács tehetetlen Az elhunyt neve: Domonkos An tál né. Kora: 83 év. Halálának oka: tüdőgyulladás. Ennyi a hivatalos közlés, többit Szigetmonostoron és Szabálysértő galambok Györ-Sopron, Vas és Veszprém megye postagalambászai az elmúlt héten 800 postagalambot indítottak útba a drezdai versenyre. A startra vasárnap reggel került sor, s az első galambok még ugyanaz nap délután megérkeztek Győrbe. Kétszáz „versenyző” azonban nem tért vissza, valószínűleg viharba kerültek és elpusztultak. A verseny külön érdekessége volt, hogy a győrszentiváni tenyésztők galambjai még a start előtt megszöktek ketreceikből, s ezzel olyan súlyosan, megsértették a szabályokat, hogy valamennyit kizárták a küzdelemből. Féregirtás — fecskefészkekben Szolnokon az épülő Ságvári körút Zaffyváhoa közel eső része kedvenc tanyázó helye a madaraknak. Az egyik háztető gerincén négytagú gólyacsalád rakott fészket, az erkélyek és az ereszek alját pedig a fecskék vették birtokukba. A fecskefészkekben azonban az utóbbi időben elszaporodtak a tetvek, s ezért a fertőzéstől félő lakók azt kéiték az Ingatlankezelő Vállalattól, hogy távolítsa el „társbérlőiket”. A vállalat azonban megkegyelmezett a hasznos villásfarkúakraak. A fecskékre ártalmatlan idegölő méreggel permetesiték be a fészkek környékét s a napközben üres fészkeket. a bírósági iratokból tudjuk meg. Tavaly március 4-én mentőautó állt meg Vass Józsefné szigetmonostori lakása előtt. Eltartottjáért. Domonkos Antal néért jöttek, hogy elszállítsák a szociális otthonba. A szomszédok rögtön odafutottak. Először csak szótlanul állták körül a mentőt, de lassan megeredt a nyelvük és ömlött belőlük a szó. — Most viszik el ezt a szerencsétlent, amikor már nem lehet rajta segíteni — mondta 1 az egyik falubeli. A másik is i mondani akart valamit, de ! hangját elnyomta Vassné éktelen káromkodása. — Itt kell neki megdögleni, öltöztesse fel a rosseb — kiáltotta. Végül is a mentők öltöztették fel a beteget és pillanatokon belül robogtak Szentendrére. Ötvennégy sérülés A Szentendrei Járási Szociális Otthonban nyomban megvizsgálták Domonkosnál. Tüdőgyulladást állapítottak meg nála. Testén 54 sérülést találtak, teljesen ápolatlan, gondozatlan, haja pedig egycsomóba összegubancolódott góc volt. Arra a kérdésre, — bántalmazták-e, először azt válaszolta igen, majd félve I körülnézett és azt mondta za-s vartan — nem tudja. : Domonkosné már nem ér-| hette meg lelketlen gondozó- í jának felelősségre vonását, | mert — bár mindent elkövet-s tek megmentésére — a beszál-| litás után három nap múlva s meghalt. A bíróságon megismerjük | Domonkosné szomorú halá-| Iának történetét. Nem akarts szociális otthonba menni, ne-| veltlánya sem fogadta magá-k hoz. Ezért a tanács Vassnénáls helyezte el az idős asszonyt. | — Nem vagyok hibás halá-í Iáért, gyakran leesett az ágy-| ról, attól kék-zöld a teste, — | vallotta a vádlott. Csak akkor ismerte el a i bántalmazást, amikor szemé-1 be mondták bűnét. Előre vásárolt koporsó | Vassné kegyetlenül bánts eltartottjával. Piszkavassal 5 ütött a kezére, ingét is leci-| bálta róla, másik alkalommal | pedig alaposan megrángatta 5. és négy óra hosszáig magate-s hetetlenül hagyta a földön. í Szabadulni akart az öreg-| asszonytól, és hogy ne érje| váratlanul a halála, előre & megvásárolta a koporsóját. | mmmmjd ihfP! /: /' ■ . ; Is ÉiHfl ■ ‘ m ü '. ; "Í/L Csak Vassné a felelős? drótoa ki j^oítoá Adj’ isten. Maga is a vonatot várja? A töltés melletti kövér fűben drótostót hever. Ünneplőből kikopott sötétkék zakó, egy ugyancsak kék kordbársony nadrág van rajta, a nadrág felhajtójában egy-egy biztosítótű. Fején barna kalap, mely most lassan felemelkedik: megnéz: — Azt. — Visszasüllyed a térdére helyezett újságba. Feje mögött a drótostótok bádoglemezes ládája- De miért is mondom, hogy drótostót, hiszen ez nem tót, inkább cigány, és nem is drótos, hanem foltos, úgy a szakmája, akárcsak az inge, nadrágja. Ledülök én is mellé, s a fűben elnyúlva gyermekkorom drótostótjai jutnak eszembe. Mindig szívemen viseltem a sorsukat. Csoda egy mesterség ez a foltozás, — gondoltam. — Az a kovász, hogy összetartja a vasat! Csodálatos! És mégis, milyen szegények. Mennyit kell kiabálniuk egy kis keresetért. És lakik egy drótos egyáltalán valahol, vagy mindig csak megy, megy? És hogyan lesz valaki drótos? Ma sem tudom. Hiszen a drótostótot olyan nehéz meginterjúvolni. A foltos drótos most itt hever mellettem. Folyton járó lába mozdulatlanul kinyújtva a füvön, szerszámai elcsomagolva, kovásztól fényes ujjai az újság szélén. Pihen. És a vonatra vár. Már ez is különös, erre sosem gondoltam, hogy a drótostót is felül a vonatra. — Maga hová való? — Ceglédre — válaszolja anélkül, hogy feltekintene az újságból. — Szép élet ez a maguké — most áradoznom kell, hogy a kegyeibe férkőzzek. — Hát igen — hagyja helyben némi fenntartással a hangjában. — Érdekes lehet éveken át ezt a csavargó életet élni. — Ezen kissé megsértődik. — Miért, maga hová való? — Pestre. — Messzebb van, mint Cegléd. — Mikor már azt hiszem, hogy ezzel a válasszal végleg el vagyok, intézve, újra megszólal. — Én is ott laktam, Pesten. — És ugyanezt csinálta? — bólint az újságban. — Miért jött el? — Sokan voltunk. Ráckevéról, a Szigetről, mindenhonnan jöttek, mindegyik keresni akart. Mikor a villamoson megláttuk egymást, elfutott a méreg. A kanyarban felsivalkodik a vonat, mintha pánikba esett volna attól a lehetőségtől, hogy a nyárfák takarta fordulónál elüthet valakit. Tápászkodunk. A drótos elindul a ládával, én meg megyek utána. A vonaton a kalauz megelőz, letelepszik vele szembe. Lyukas egy fazeka, szegecset kér, maga akarja megfoltozni. — Konkurrencia? — mutatok a távozó kalauz felé. — Miért nem mondta, hogy majd maga megcsinálja? — Bölcs mosollyal csóválja a fejét. — Ja, persze — mondom — barátja is csak kell, hogy legyen az embernek. — Ráhagyólag bólint és kinéz az ablakon. Csak később, amikor már leszáll, jut eszembe, hogy a kalauz elfelejtette kérni tőle a jegyet. Talán a szegecsek verték lei véletlenül a fejéből. Lám, ez is a szakma-szépségéhez tartózik: mi mindenre jók azok a szegecsek! Dozvald János Lankadatlan lendülettel Az árvízkárosultakért: aratnak, kötöznek, betakarítanak az asszonyok VIKEND (Foto: Wormser) $ Jól ismerték Vassnét a köz- mmasmam ségben. Tudták, hogy korábbi eltartottja hasonló durvaságok miatt hagyta őt ott. Olyan hírek is keringtek róla, hogy férje az asszony durvasága miatt lett öngyilkos. Még veje is felhívta a Szigetmonostori Tanács figyelmét anyósa durvaságára. Ilyen körülmények között alaposabb ellenőrzést kellett volna tartani és még időben, nem pedig az utolsó percben intézkedni Domonkos néni elszállításáról. És talán Domonkosné nevel tlánya nem felelős? Rossz lakáskörülményeire hivatkozott és a tanács kérését — hogy vegye magához anyját — megtagadta, sőt később már válaszra sem méltatta a leveleket. A gonosz eltartót, Vass Józsefnét, a Pest megyei Bíróság megbüntette. Ha nem is egészen szívünk szerint, mert 1 évi börtönbüntetésnél többet érdemelt volna kegyetlenkedéséért. Ügy gondoljuk, a bíróság — velünk együtt — másokat is hibáztat Domonkosné haláláért és nemcsak a 71 éves, idős, beteg vádlottat. Azok is felelősségrevonást érdemelnének, akik ebben az eltartási ügyben nem jártak el kellő körültekintéssel. Dr. Molnár József Három hete, hogy megjelent a felhívás, a társadalom is segítsen az árvízkárt szenvedőkön. A gyűjtést mindenütt a vártnál is nagyobb megértéssel fogadták. Ezt mutatja a legutóbbi összesítés, amely felsorolja hol, mennyi bélyeget adtak el, s milyen más munkáig ajánlások születtek. Július 19-ig 170 110 forint gyűlt össze az eladott bélyegek árából. A földművesszövetkezeti dolgozók a megyében 100 000 forintot ajánlottak fel, valamint 13 Ó00 forint értékű társadalmi munkát. A monori járásban kevésnek bizonyult a kiadott bélyeg, újabb 226 718 forintot ajánlottak fel, valamint egy vagon gabonát. A nagykátai járás áll az élen az adakozásban. Farmoson 70 mázsa gabonát adtak az árvízkárosultaknak. Nagykáta, Tápióbicske, Tóalmás községei együtt még 94 ezer forintéri kértek pótlólagosán bélyeget Július 19-ig tizenhárom helyen tartottak műsoros estet filmvetítést az árvízkárosultak részére, amelyből több mint 16 ezer forint folyt be. A nóbizottságok különösen sokat tesznek a gyűjtés sikeréért. Nemcsak a bélyegek eladását szorgalmazzák, az árvízkárosultak javára munkál szerveznek a termelőszövetkezetekben. Nyársapáton tizenhét asszony ment ki egy-egy napra szőlőt kötözni, a munkabéri felajánlották. Farmoson 30 KISZ-tag vett részt az aratásban, a nagykátai Kossuth Tsz-ben két hold kukorica megművelését vállalták úgy, hogy ez érte kapott bért átutalják az árvízkárosultak csekkszámlájára. Két malom — két molnár — Az almolnár, ha megy az üzem, akkor is mindig piszkos. A gépeket vizsgálja, javítja, összemaszatolja magát. — Elborul az arca: — Augusztus tizennegyedikén még ledolgozom a műszakot, tizenötödikén szabadságra megyek, szeptember elsején pedig nyugdíjba. De ha az üzem megkívánja és hív, aztán is bejövök. — Szereti a malmot, a mesterségét? — Hogy szeretem-e? Másként hogyan maradtam volna meg ennyi időn át a malomban? Hogy bírtam volna ki a váltott műszakot, a hosszú, nehéz éjszakákat? Negyvenhét esztendeié őrli a kenyérnek valót. Átlagos keresete havi 1800 forint. A KŐMOLNAR Neve Drenyóczki András, harmincnyolc éves, nős, két gyermek atyja, zebegényi lakos és az üzem saját autóbuszán jár munkába az erdő mélyén három és fél éve dolgozó malomba, ahol követ őröl. Lisztté. Azelőtt a nagymarosi gépgyárban fémcsiszoló volt. Kevesebb bérért cserélt munkahelyet, csakhogy ne kelljen vasutaznia. Nem is gondolta akkor, hogy milyen jó cserét csinál, ma már rangja van, főmolnár és havonta gyakran még 2200 forintnál is többet visz haza az Országos Érc- és i- — Itt legalább nincs konkurrencia, és jó a levegő. Téi- len mit csinál, otthon van? v- — Miért lennék? Akkor 5, van az üstnek szezonja. — Szezon? I- — Igen, mindig van valay mi, most már a vajlingszezon i- van, aztán jön a vödör. I- — Mit szokott kiabálni? — Semmit, nem kell itt kiaa hálni. Bemegyek a házhoz, azi- tán elkérem a rossz fazekat, i- vödröt. Ismernek már. •t — Mióta űzi ezt a mestersét, get? i- Röviden gondolkodik, azutan n továbbra is csak az újságnak mondja, hogy 34 éve. — Harmincnégy? Én még i- csak óbégatni tudtam, amikor n maga már gyakorlott szakem;. bér volt. — Szíven legyinti a ez a többszörös hizelkedés. Jóleső dörmögéssel fölnéz az l- újságból a körülöttünk álló y nyárfák felé. i- — Furcsa egy foglalkozás a (- magáé. Nem is tudom, hogy k lesz drótos valaki. Csak fog k egy bádogot, kovászt meg ollót, i- és megpróbálja? $ t-ü rontottam. Beborul a ké- $ j J1/ pe: 1_ — Dehogy! Bádogosnál ta- $ r nultam én ezt a mesterséget. $ Rendes iparengedélyem van $ s- nekem. Pesten még ipartestü- 5 n létünk is volt. Mehettem volna ^ i- én ktsz-toe. d — És ... ? !- — Nem tudnak ott nekem- ^ 1. való munkát adni. Meg azért a $ .r pénzért? ... Ezerkétszáz forint- ^ i- ért? Ha iparkodok, itt egy hét ^ s alatt összekeresek annyit, i L—ukas edény mindig van. — Fontos munka ez, nem le- ^ a hét nélkülözni. z — Az ám! — most már le-^ teszi az újságot és csak a ^ é nyárfáknak beszél. — Jól ^ y mondja, fontos dolog. Minden S kilyukad. És akkor be kell fó- § dozni. A fejére mutat: mély $ a seb a halántékán a háborúból ^ — és dörmögve nevet: it — Aztán csak el kell dobni ^ - egyszer. Ballagtunk egyet, belegondolünk ebbe a nagy bölcs gon-S dolatba. Egyszercsak megpat- $ tan a sín. í, — Jön a vonat — mondom, s g Felnéz az égre, majd nagynyu-S í- godtan maga elé emeli a kar- ^ óráját. í. — Nem jön az még, pattog a ^ _ sín, mert melegszik. Feszül a ^ •t szegecselés. ^ — Nyugodt ember maga. A ^ >. városi ember ideges. Jól tette, ^ i- hogy otthagyta Pestet. ^ >- — Jól mondja, öt-hat eme- ^ >- let egy lyukért, aztán ha nem ^ 1- volt otthon az asszony, mehet- ^ tem megint. S Asztagban már a búza is, a rozsot, az árpát meg amit nem kombájn aratott, cséplik már, most a malom következik hamarosan. Beszéljünk hát egyszer a malmokról és a molnárokról. A LISZTÉSMOLNÄR A pincéből bújik elő valami csúsztatón, kifér rajta, kövér molnárt nemigen látni sehol. Középmagas és a haja erősen őszül. Nem a liszt fehérítette meg negyvenhét esztendei molnársága alatt Olicsek Sándor haját, hanem az idő. Néhány nap múlva betölti a hatvan esztendőt, tizenhárom éves kora óta, 1918-tól molnár. Valósággal beleszületett a malomba. — A dunai malom az apámé volt. — Vízimalom? — Nem. Dunai. Hajómalom. Mert a kettő nem ugyanaz. Csak persze a mai fiatalok már nem tudják, az idősebbek fejéből pedig lassan kitörli az idő az emlékét is a kettő közti különbségnek. Mindkettő kerekét folyóvíz hajtotta, az egyik azonban a partra épült, a másik meg hajóra. — Nagy malom volt, hatvanhetven mázsát lehetett tárolni bepne, egyszerre tizenöt-húsz mázsát öntöttünk fel a garatra. A mi malmunk ott állott a feeyház felett, a Dunán. Jöttek a gazdák, hozták szekéren az őrletni valót. A szegényebbje, hogy több legyen, a korpát is a lisztbe kevertette. Némelyik nagyeazda szintén. Emlékszem A’földi Jánosra például, még a hangjára is, ahogy mindig mondta: „Sanyikám, öntsük bele a korpát is.” Nagyobb akkor a liszt tápértéke, ezt tudták úgylátszik már a régiek is. Mondja, nem volt könnyű valaha a molnárkodás, versenyezni kellett, melyik malom őröl jobb lisztet. Ugyan vajon jobb volt-e a mainál a régi liszt? Szinak István, a Pest megyei Gabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalat váci malmának üzemvezetője válaszol: — Nincs rossz liszt, csak rossz pék vagy dagasztani nem tudó gazdasszony. De ne menjünk bele a molnárok és pékek, az utóbbi esztendőkben szakadatlan vitájába, hallgassuk inkább az öreg molnárt: — Apám huszonegyben felszabadított. Sehol nem dolgoztam másutt, csak mindig a malomban, én még pénzt sem kerestem idegen helyen. A malom, akármelyik, egy sem idegen hely számára, nemcsak benne született, abban is él. Ebben a malomban 1934. augusztus másodika óta. Akkor került dobra az apai örökség, a dunai malom. Ez meg itt, jó hatvan éve épült, csak a mostaninál sokkal kisebbre és a váci püspöki uradalomé volt. Akkor csupán napi ötven mázsát őrölt, később a bérlők nagyobbították meg, végül az államosítás után még nagyobbra nőtt, ma huszonnégy óra alatt hét vagon gabonát őröl. — De ott, túl a vágányokon már kijelölték az új nagy malomkombinát helyét — ezt Szinak üzemvezető újságolja. — Készek a tervek. Ezerkétszáz vagonos magtárból, napi tízvagonos malomból, tízvagonos takarmánykeverőből és ötszáz mázsa teljesítőképességű kenyérgyárból fog állni. — Vajon megérem-e, mire megindul? — átnéz a kerítésen, vágányokon és álmodozva mosolyog Sanyi bácsi. Mosoly ül az arcán, amikor megint megszólal: — Az idei búza őrlését még megkezdem. Augusztus elsején öntik fel először az újat. Most áll a malom, tart a nagyjavítás, egész berendezése szétszedve, Olicsek Sándor ruhája, keze attól annyira poros, foltos. Hogy máskor meg liszttől fehér-e? Nevet:
