Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-23 / 172. szám
2 ry/6#tfgp 1965. JÜLIUS 23, PÉNTEK Az amerikai főváros politikai köreiben nagy meglepetést keltett, hogy Johnson elnök Arthur J. Goldberget, az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának tágját nevezte ki állandó ENSZ megbízottnak, a napokban elhunyt Adlai Stevenson utódjának. Sokan még csak nem is gyanították, hogy erre a tisztségre olyan személyt jelölnek, aki nem rendelkezik semmiféle tapasztalattal külpolitikai téren. Az 56 esztendős chicagói ügyvéd először akkor szerzett nevét magának, amikor Kennedy elnök munkaügyi minisztereként a kormány hasznos emberének bizonyult a szakszervezeti vezetőkkel az országos méretű sztrájk elhárításáról folytatott tárgyalásokon. Goldberget a néhai Kennedy elnök nevezte ki a legfelsőbb bíróság tagjának. Ebben a minőségben Goldberg a liberális „ötök” csoportjához csatlakozott, akik szémbenálltak a nyíltan konzervatív érzületű bírák csoportjával. Ez szintén növelte tekintélyét. Az amerikai megfigyelők egyhangú véleménye szerint az Egyesült Államok állandó ENSZ-kepviselojenek lenni — az egyik legnehezebb amerikai diplomáciai feladat. Az új. amerikai ENSZ-fődelegátus szerdán sajtóértekezletet tartott. Az egyik újságíró azt firtatta, hogy egyetért-e Johnson politikájával. Goldberg azt válaszolta, hogy a kormány tagja lett. s ez önmagáért beszél. Mindazonáltal hozzáfűzte, hogy hivatalát csak az elnök unszolására fogadta el. Akna- és gyalogsági tűz Bien Hoa ellen SŰRŰSÖDNEK AZ AMERIKAI ROMHATÁMADASOK Szerdán, a késő esti órákban, az amerikai légierő újabb kalóztámadásokat intézett a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az AFP jelentése szerint 34 repülőgép kilenc hullámban Hanoitól 130, valamint 250 kilométernyire délre szórta le bomba terhét. Este Dél-Vietrmm területén is folytatódott az amerikai bombázás. Xom Bau Bang közelében a „D” elnevezésű hadiövezetben 30 B—52-es óriásgép hajtott végre újabb szőnyegbombázáisokat. A csütörtökre virradó éjjel a partizánok megint akna- és gyalogsági tűzzel árasztották el Bien Hoát, illetve a támaszpont körüli amerikai állásokat. Az amerikai kalózrepülök csütörtökön folytatták a demokratikus Vietnam bombázását. Saigonban egy amerikai szóvivő bejelentette, hogy a légierő három vadászbombázója a reggeli órákban túlrepült Hanoi magasságán és a fővárostól 40 kilométernyire északnyugatra vasúti létesítményeket bombázott, A vadászbombázók 65 kilométernyire közelítették meg a kínai határt. Hanoiból érkezett jelentés szerint a dél-vietnami „Felszabadítás” hírügynökség csütörtökön bejelentette, hogy az év első felében a vietnami bábkormány hatezer katonája szökött meg alakulatától. Folytatta tanácskozását a Román Kommunista Párt kongresszusa Fock Jenő Brassóban „Ammóniákélet" a Marson? A Mariner 4-ben kitűnően vizsgáztak a különböző műszerek és berendezések. A mesterséges bolygó feladatainak teljesítéséhez 138 000 féle működést kellett 6500 órán keresztül hibátlanul végezni, fis bár a szoláris plazma vizsgálatára rendelt berendezés, valamint a kozmikus sugárzást tanulmányozó ionizációs kamrája útközben felmondta a szolgálatot, feladatainak túlnyomó többségét az űrszonda megoldotta. Miközben másodpercenként 25,8 kilométeres sebességgel száguldott célja felé, a bolygóközi térről és a Mars környezetéről közölt számos érdekes észlelést. Még azt az 53 percet is jól kihasználta, amíg — a földhöz viszonyítva — a Mars háta mögött suhant el. Eközben beérkező rádiójelein ugyanis olyan változások voltak felismerhetők, amelyekből a Mars légkörére lehetett érdekes következtetéseket levonni. Legfontosabb feladata a Mars lefényképezése volt, amit 30,5 centiméter fókusz-távolságú, 1:8 íényerejü kamerájával váltakozva 0,2, illetve 0,08 másodperces expozíciós idővel teljesített. Felvételeihez szintén váltakozva négy féle — kék, zöld, narancs és vörös — színszűrőt használt. Ilyen módon ugyanis a fekete-fehér képek is majdnem ugyanannyit „tudnak mondani”, mint a színes felvételek. Esetleg még az élővilág, elsősorban a növényzet létezésének kérdésében is valamit ei közelebb hozhatják a megoldást. Az ma már bizons^os, hogy a földihez hasonló élet a Marsbeli viszonyok között nem lehetséges. Valamilyen másfajta — például ammóniák^alapú — élet létezése elképzelhető. Az új megállapítások azonban módot adnak azoknak a Marsbeli viszonyokat utánozni hivatott, úgynevezett szimulátoroknak a tökéletesítésére, amelyekkel tanulmányozni lehet földi élőlények Mars-beli tartózkodásának lehetőségeit. SZUDÁN ULTIMATUM SZÓFIA FÉNYKÉP Kossuth íxijos hintájáról Kom sztárt tin Tepavicsarov gabrovói lakos a napokban egy érdekes régi fényképet ajándékozott a körzeti állami levéltárnak. A fénykép Kossuth Lajos hintáját ábrázolja. A magyar szabadságharc vezére 1849-ben ezen hagyta él hazáját, amikor politikai száműzetésbe vonult. A fényképet Tepavicsarov készítette a szerbiai Paraasm varosban 1916-ban, ___Apám ebben az időbon Paracsinban dolgozott — emlékezik vissza Tepavicsarov. — Megtudtam, hogy az egyik szomszéd udvarán évtizedek óta őrzik Kossuth Lajos hintáját. Azonnal lefényképeztem. Idős emberek elmondták, hogy Kossuth azért hagyta itt hintáját, mert az út, amelyen tovább kellett Ttolna utaznia Bulgáriába, rendkívül keskeny és mereBomtía (is.) dek volt, és a száműz öttnek sietnie kellett. A négyszemélyes, kétablakos fedeles hintó elé négy lovat lehetett befogni. A bak két oldalán lámpás helyezkedett el. A hintó belseje bőrrel volt bevonva. MADRID Amnesztia A spanyol kormány ülése után lábamé spanyol tájékoztatásügyi miniszter bejelentette. hogy Franco tábornok amnesztiát rendelt el. A rendelet a politikai és bűnügyi foglyokra egyaránt vonatkozik: a húsz évre terjedő börtönbüntetést egyhatodára. a 12—20 éves ítéletet egyötödére, a 2—12 évi büntetést egynegyedére, a két évnél kisebb büntetést felére csökkenti. A Román Kommunista párt IX. kongresszusa csütörtökön reggel folytatta munkáját. A kongresszus délután és pénteken zárt üléseket tart, amelyeken a küldöttek megválasztják a Román Kommunista Párt Központi Bizottságát és a revíziós bizöttságot. A tanácskozás negyedik napján a testvérpártok küldöttségének egyes tagjai üzemi és városlátogatásra utaztak. Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, rninászterelnökhelyettes, a magyar pártküldöttség vezetője Brassóba utazott, ahol felkeresett néhány özemet, szociális intézményt és megismerkedett a város nevezetességeivel. LISSZABON ERDŐTŰZ Hatalmas erdőtűzről érkezett jelentés Portugáliából: Oportótól északra több mint 30 négyzetkilométer állami tulajdonban levő erdő égett le. A keletkezett kár több mint 230 ezer dollár. El Mahdi szudáni belügyminiszter 15 napos ultimátumot intézett a déli felkelőkhöz, hogy tegyék le fegyvereiket. Ha eddig az időpontig átadják fegyvereiket a kormánycsapatoknak, kegyelemben részesülnek. Ellenkező esetben a kormány drákói rendszabályokhoz folyamodik — mondotta a belügyminiszter. Mahmud Bukhari, a szudáni rendőrség főnöke közölte.. hogy vizsgálat folyik annak megállapítására, milyen külföldi erők tartanak fenn kapcsolatot a dél-szudáni felkelőkkel, s milyen úton juttattak el hozzájuk fegyvereket. KAIRÓ Letartóztatták az „AI Akhbar“ főszerkesztő-helyettesét Sztrájk a majomháremben A kairói Giza állatkertiben ülősztrájkot kezdtek a nőstény majmok, hogy kiharcolják Bőiből visszatérését. Ki is harcolták. A ruagy tnájomházban egykor még béke uralkodott. Khamisz, a 15 éves hím és 37 felesége példás családi életet élt. Az egyensúly akkor borult fel, amikor a ketrecbe tették Bolháit, a hétéves Etiópiából! származó hímet. Parázs csatározások kezdődtek kettejük közölt a hölgyek birtoklásáért, de szerencsére győzött a józan ész és kompromiszszum révén fel'osztották maguk között az aszszonysereget. Bőiből büntetésből külön ketrecbe került Erre a hárem sztrájkba lépett. A saalmaözvegyek behúzódtak a ketrec aljába és huszonnégy órán át ott kucorogtak szomorúan. A látogatók persze semmit nem láttak, csak az árva rácsokat. Az állátkert igazgatója beadta derekát. Bolhái visszakerült a lányokhoz. A tépett, öreg Khamisz azon- ■ ban egyedül maradit. „Igazságtalanság. de ez az élet” — nyilatkozta a főállatorvos. Az EAK főügyészi hivatala szerdán este bejelentette, hogy egy fontos üggyel öszszefüggésben letartóztatták Musztafa Amint, az Al Akhbar című kairói napilap főszerkeszt őhelyettesét. A főügyészi hivatal felkérte az EAK sajtóját, hogy tartózkodjék a hivatalos közlemények megjelentetésén, túlmenően találgatások közlésétől. Végelgyengülésben elhunyt a római alvilág réme Viszont a helyreúVH. béke A római rendőrség legismertebb és legtöbbször kitüntetett „nyomozója”, Dox a német juhászkutya 19 éves korában végelgyengülésben elhunyt. A „római alvilág réme” ezzel emberi korra átszámítva 130 évet élt. A kutyát négy és fél évvel ezelőtt „nyugdíjazták", miután a szolgálati ideje alatt hozzásegített ahhoz, hogy 172 rendőri akcióban 560 gyanúsítottat letartóztassanak. Amíg az atomból bomba lett Nincs okunk kételkedni — ez esetben! — Churchill szavahihetőségében. Jogos azonban a feltevés: vajon nem Truman célzatosan semmitmondó tájékoztatója volt az oka annak, hogy Sztálin nem alkothatott kellő fogalmat az atombomba jelentőségéről? Idézzük ismét Churchill! Könyvében néhány oldallal később nyersen és őszintén kimondja, miért is vezették félre Sztálint azzal, hogy elhallgatták előtte a bomba lényegét?! „Nem volt szükségünk az oroszokra. Nem volt többé szükségünk arra, hogy szívességet kérjünk tőlük. Néhány nappal később a következő üzenetet küldtem Edennek: „világos, hogy az Egyesült Államok jelenleg nem kívánja az oroszok részvételét a Japán elleni háborúban.” Az európai problémák egész sorát tehát saját hatáskörükben és az Egyesült Nemzetek rugalmas elvei szerint oldhatjuk meg. Ha a látszat nem csal, egy gondviselésszerű eszköz (sic!) birtokába jutottunk, amellyel meg tudjuk rövidíteni keleten az öldöklést, és amely még ragyogóbb távlatokat nyit meg előttünk Európában.” Churchill nem köntörfalaz: nemcsak az Egyesült Nemzetek Szervezetéről beszél úgy, rhint saját eszközükről — s az is volt a legutóbbi esztendőkig — hanem a bombát a gondviselés eszközeként emlegeti — határtalan cinizmus kellett ehhez, hiszen amikor Churchill emlékiratait írta, már tudta, százezrek gyilkosa volt a bomba — amely „még ragyogóbb távlatokat nyit meg”. Európában. Milyen távlatokra gondol itt Churchill, milyen problémákat akart ő és Truman a bomba segítségével megoldani? A választ nem nehéz megfogalmazni ! _J Jön léJ A tudósoknak már nem volt módjuk a döntésbe beleszólni. A tábornokok már döntöttek: a végső döntést az elnöknek kellett meghozni, s ez még hátra volt. A fentebb megismertek után kétséges lehetett-e, hogyan dönt az elnök? A döntést Berlinben hozta meg. Tisztában volt azzal, hogy Japán kapitulációja napok kérdése, sőt tudta azt is, hogy Japán hajlandó azonnal kapitulálni, ha a császár trónján maradhat, mégis, az Egyesült Államok elnöke a bomba ledobása mellett döntött. Július 24-e volt a döntés napja: Truman magához kérette Stimson hadügyminisztert Marshall tábornokot, a vezérkari főnökök egyesített tanácsának vezetőjét és Arnold tábornokot, a légierők főparancsnokát. Az elnök már áttanulmányozta az eléje terjesztett javaslatot, amit Groves tábornok fogalmazott meg ... Az elnöknél tartott megbeszélés alig fél órányira nyúlt, s az idő nagy részét nem a bomba ledobásának mérlegelése, hanem a célpontok kijelölése töltötte ki. A bomba bevetésében azonnal megállapodtak, Truman kijelentette: feltétlenül szükségesnek tartja. Minisztere és két tábornoka miért is ellenkezett volna? A célpontok kijelölésénél némi vita támadt: Arnold tábornok mindenáron Kyotot, a japánok világhírű műemléktemplomvárosát is a célpontok közé kívánta soroltatni, Truman azonban elvetette a javaslatot, mondván — ez „barbárság lenne ...” A tanácskozás befejeztekor Truman utasította Stimson t, tegye meg a szükséges intézkedéseket. A miniszter perceken belül elküldette a rejtjelezett táviratot a hadügyminisztériumba, ahol három izgatott férfi várta azt: Groves, Thomas T. Handy, a Marshall tábornokot helyettesítő vezérkari főnök, és Spaatz tábornok, akit néhány napja neveztek ki a csendes-óceáni légierő főparancsnokává. A három tábornok fellélegzett, amikor az •ügyeletes tiszt behozta a rejtjelezett táviratot. Groves konyakot bontott, s ott frissiben megünnepelték a „nagy pillanatot”. Azt a nagy pillanatot, amely százezrekre mondta ki a halálos ítéletet. Másnap, július 25-én Potsdamból jóvá hagyták a hadügyminisztériumban megszövegezett parancsot, amely többek toözött így hangzik: „A 20. légiflotta 509. különleges csoportja, 1945. augusztus 3-a után, mihelyt megfelelő időjárási viszonyok lesznek a bombázáshoz, dobja le első különleges bombáját az alább felsorolt célok egyikére: Hirosima, Kokura, Niigita, Nagaszaki.” A parancs kellő precizitással szabja meg az egység feladatait, megállapítja a felelős parancsnokok hatáskörét, intézkedik arról, hogy az „X napon”, azaz a bevetés napján egyetlen más egység gépei se emelkedjenek a levegőbe, s a gépek repülési útvonalán végig, majdnem a japán partokig hajók állomásozzanak, ha esetleg a kényes terhet vivő •gépnek, illetve kísérőinek „segítségre lenne szükségük”. A parancs megvolt, most már — csak végre kellett hajtani. Spaatz tábornok lelakatolt bőrmappában viszi magával a parancs egy példányát, amelynek alján jól olvasható lendületes írással ott díszelgett T. T. Handy tábornok aláírása. Míg különrepülőgépe landol főhadiszállása repülőterén, többször is átgondolja, micsoda tett az, amelynek végrehajtása neki jutott. Végtelenül büszke rá... Az 509. egység emberei még semmit nem tudtak a parancsról. Napról-napra elrepültek a célvárosok fölé — ők természetesen nem tudták, hogy ezek a célvárosok* — s a szó szoros értelmében hozzászoktatták a városok lakóit ahhoz, hogy a napról-napra percnyi pontossággal megérkező három amerikai bombázó, semmiféle veszélyt nem jelent. E szoktatásban ördögi cinizmus rejlett: Groves tábornok ötlete volt, hogy a majdan bombát szállító gépek így kerüljék el a légelhárítás tüzét, illetve a vadászrepülőgépeket, s hogy miattuk, akárcsak eddig, ne rendeljenek el légiriadót... Ez utóbbi tíz- és tízezer olyan ember halálát okozta, akik különben megmenekülhettek volna. Az 509. egység emberei megtartották a keresztelőt, minden gép megkapta a nevét, mert közölték velük: rövidesen elérkezik a bevetés ideje. „X nap “ dérhez zeit Tinian-szigetén e napokban nemcsak a katonák végezték megszabott feladatukat, hanem a civilek is, azaz a tudósok. Egy teljesen elkerített, mindenki elől lezárt épületben dolgoztak a bomba összeszerelésén Norman Ramsey professzor vezetésével, s július 31-én közölték: a bomba kész, minden rendben, már csak az élesítése van hátra. Spaatz tábornok állandó rádióösszeköttetésben van Grovesszal és Handyval. Nemcsak a tudósok jelentéseit továbbítja, hanem a hírszerzőszolgálat legfrissebb jelentéseit is, illetve a bevetésben részt vett gépek személyzetének megnyilatkozásait, s mindazt, amit az 509. egység tagjairól jelentenek a biztonsági szolgálat tisztjei. Egy ilyen rövid rádióbeszélgetés döntötte el Niigita sorsát. Spaatz elmondotta Grovesnak aggályát: messze van ez a város, eléréséhez át kell repülni az egész főszigetet, s könnyen kaphat légelhárító tüzet a gép, vadászrepülők is felszállhatnak. A visszaút ugyanígy kockázatos. Groves néhány pillanatnyi gondolkodás után válaszolt: rendben van, húzza ki a listáról. Maradjon három város, az is elég. És ne feledje: a fő cél Hirosima, mert a hírszerzők szerint e város mellett nincs fogolytábor, tehát amerikai életeket nem kell kockáztatni ... WASHINGTON DEFICIT Bill Moyers, a Fehér Ház szóvivője kijelentette, hogy az Egyesült Államok költségvetési deficitje a július 30-án zárult pénzügyi évben 3,5 milliárd dollár volt. STOCKHOLM PERSONA Ingmar Bergman, a világhírű svéd filmrendező a napokban kezdi meg legújabb, saját forgatókönyve alapján készülő „Persona” című filmjének forgatását Első ízben szerepeltet külföldi színésznőt, a norvég Liv Ullmant. A film két fiatal nő vonzalomból és taszításból összetett különös kapcsolatának története. Címe az antik görög tragédiáknál használatos álarcok nevéből származik. Ingmar Bergman azt akarja bemutatni, hogy valamennyien ilyen álarcot viselünk, sőt az álarcokat időnként felcseréljük egymással. (Folytatjuk.) Bűntény — ha az elnököt elrabolják Az amerikai szenátus jogi bizottsága jóvá hagyta azt atörvényjavaslatot, amely szerint az elnök, az alelnök vagy ha nincs alielnök, a követke-1 ző kormánytisztviselő meggyilkolása vagy elrablása szövetségi bűntény. A törvényjavaslat szerint a gyilkosság vagy rablás kísérlete vagy terve is szövetségi bűnténynek számit. /
