Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-21 / 170. szám
C EG VE Dl J Á R Á ík ÉS CÉG L É D V Á RO S RÉSZÉRE 1965. JÜ LIES 21, SZERDA HETI KONFERANSZ Tizenkét év gyümölcse a kiváló dolgozó jelvény \ ( $ Bensőséges ünnepség zaj- £ || lőtt le július 15-én a ceglédi '{■ f Közlekedési Gépjavító Vél-: lalat kultúrtermében. Ti-' zenkét éves szolgálat után, • nyugdíjbavonulás alkalmából kiváló dolgozó jelvénnyel jutalmazták Makai János kertészt, aki így nyilatkozott: ; — Váratlanul ért engem ez a megbecsülés. Tizenkét évi , munkám gyümölcse ez, s ennél nagyobb kitüntetés nem is érhetett volna. Ezúttal fejezem ki köszönetemet a gyár vezetőségének, hogy a még hátralevő napjaimat ezzel a figyelmességgel tették derűsebbé, — fejezte be nyilatkozatát örömteli hangon Makai János. Nem is tagadom, a divat valósággal odakényszerít a rádió hangszórója és a televízió képernyője elé. Kénytelen ■ vagyok egész hétre terjedő programot csinálni, amitől nem ajánlatos még a legfontosabb elfoglaltság esetén sem eltérni. Rögtön elmondom miről van szó. A Kossuth rádió minden kedden tizennyolc-tizenküenc óra táján kezdi a Szabó család című tengeri kígyó adását. Egyetlen kihagyás beláthatatlan következményekkel járhat. Nem mulaszthatom el természetesen a Háború és béke című regényből int folytatásos rádiójátékot és ennek érdekében szombaton minden egyéb elfoglaltságot félreteszek. Móra Ferenc aranyos regényének, Négy apának egy leánya minden adását meghallgatom. Igazán kár lenne, ha a bűbájos regény egyetlen folytatását is elmulasztanám. A televízió hasonlóképpen gondoskodik arról, hogy a betervezett programtól egy jottányit se térjek el. A nagyszerű Robin Hood, Teli Vilmos és a hazai Tenkes után most hétről hétre a Ro binso n-adásra készülök. Ügy osztom be az időmet, hogy a világért se mutaszszam el a doktor Kildare-t. Újabban a bűnügyi múzeum remek folytatásait is végigizgulom és legújabban A repülő orvos sorozatot sem hanyagolhatom el. Egyik folytatás a másikat követi. Jóformán a fél világirodalom és a hazai irodalom nag y része helyet kap a rádió hangszóróján és a televízió képernyőjén. Újabban már nem is tippelünk arra, hogy mikor lesz vége egyik másik sorozatnak, mert a Szabó család folytatásai meggyőztek arról, hogy ilyenekben kár is reménykedni. És hogy hazai talajra kanyarítsam a szót; e kis írásom aljára is szívesen odabigygyeszteném „folytatása vetkezik”. kö-Látogatás a sportnapköziben Reggel nyolc órakor már nyüzsög a sok sportnapközis a régi Vasutas Otthon előtt. Magyar Antal, Veres László, Víg Ferenc tanárok vezetésével vonulnak ki a strandra. Itt kétfelé osztják őket, egyik csapat a kézilabdapályán tanulja meg az alapismereteket, a másik csoport fürdik. Közben játszanak és napoznak délig. Délután a CVSE labdarúgópályán gyülekeznek. A fiúknál a foci, de atlétizálnak, kézilabdáznak, fogócskáznak és pihennek is. Sok fiatal már sportágat is vá’asztott magának. Legtöbben atlétizálnak. Vannak köztük úszók, vivők, focisták. Mikor megtudják, hogy a Ceglédi Hírlaptól vagyunk, arra kérnek írjuk meg, hogy nagyon jól érzik magukat. Örömmel írjuk meg a Ceglédi Vasutas Sportegyesület dicséretére, mely a sportnapközit létrehozta. Ki a felelős értük? ELMENYBESZAMOLO A DIVATRÓL A Kossuth Művelődési Házban csütörtökön délután öt órakor Máté Vera, a Ruhaipari Vállalat vezetőnője élménybeszámolót tant a párizsi és az olasz divatról. Minden ■ érdeklődőt szívesen látnak. A HETEDIK DŰLŐBEN — Ejnye, bátyám, de gyönyörű a maga háztáji szőlője. — Pedig — akár hiszi, akár nem — csak négyszer permeteztem! És néhány tépéssel arrébb egy másik parcellánál: — Ejnye, bátyám, de csúnya a maga háztáji szőlője. — Pedig — akár hiszi, akár nem — én már hétszer permeteztem. Alom egy szunyogvárosról Egy városról álmodtam az éjszaka, de az, — higgyék el kedves olvasók — nem a mi szépülő kis városunk volt. Dehogy! Abban az álombéli városban öklömnyi szúnyogok röpködtek a levegőben. A házak ablakaira mindenfelé szúnyoghálókat szereltek fel a védtelen emberek, azonban így sem tudtak elaludni, a szúnyogok viszont nagyon jól érezték magukat. Annyira, hogy még Ceglédről is odaköltözött az a néhány vézna szúnyog, ami itt senyvedett, éhezett... Abban a városban bukdácsolva jártak az emberek állítólag azért, mert csatornát és vízvezetéket építenek, s a megnyitott árkokat hónapok óta nem temetik be. Azt mondják, szúnyogbaráti cselekedetből hagyják, hogy a poshadó vízben s a partján növő dudvák alatt háborítatlanul szaporodhassanak. Nem úgy, mint Cegléden, ahol kegyetlenül irtják, s ahonnan félelmükben e városba vándorolnak a ritka ceglédi szúnyogok. S amint így büszke ceglédi önérzettel álmodoztam erről a szúnyogvárosról: irgalmatlan nagy szúnyogcsípés riasztott fel. S eklcor éreztem meg az igazi boldogságot — mert megvallom: titokban én is szúnyogbarát vagyok. Diadallal kiáltottam fel: — Hát mégsem pusztultak el Cegléden sem a szúnyogok! K. Már az új tanévre készülnek Korszerű politechnikai tanterem épül Kocséron Még a nyár közepén vagyunk, az általános iskolások egy része a földeken segít szüleiknek, vagy a közös gazdaságokban vállait munkát, s vannak akik különböző táborokban üdülnek. Látszólag messze van még a tanév kezdete, azonban az új tanév előkészítése megkezdődött járásszerte az iskolák rendbetételével, a hiányzó felszerelések beszerzésével. Kocséron az előkészületek központjában egy új, korszerű politechnikai tanterem építése áll. Esztendők óta folyik a politechnikai oktatás a központi iskolában. A község mezőgazdasági jellegének megfelelően eddig kizárólag mezőgazdasági gyakorlati oktatásban részesültek a tanulók. A község által rendelkezésre bocsátott négyszáz négyszögöles terü■ leteh Baki Nándor, a központi iskola biológiatanára, mintegy százötven felső tagozatos gyereket oktatott ' gyakorlati, mezőgazdasági ismeretekre. — Az idő egyre jobban sürgette, egy korszerű poli-A futószalag fáradhatatlanul nyeli a zsákokból kiöntött terményt. Ottohál Vilmos felvételei Mihalovics Ilona minőségi ellenőr mintát vesz a beérkezett gabonából, majd laboratóriumi vizsgálatai állapítják meg a ’rtalmat, a tisztaságot és a hektoliter,súlyt. A termelőszövetkezeti közös szarvasmarha-állomány utánpótlásának néhány kérdése a. A vágómarha-termelési tervek, de különösen a népgazdaság számára annyira fontos exporttervek teljesítése azonban csak fokozott mértékű tehénselejtezés esetén biztosítható. A vágóállatok és az állati eredetű termékek közül — tőkés piacokon — a hízott marha az egyik legfontosabb és legkeresettebb exportcikkünk. A nyugati és déleurópai országokban a marhahús fogyasztása jelentősen emelkedett, ennek következtében a marhahús iránti kereslet nőtt. A kedvező értékesítési lehetőségek következtében hízott marha kivitelünk jelenlegi volumenjének fenntartásával, sőt annak növelésével távlatilag is számolni lehet. A növekvő marhahúskereslet mellett a hízott üszők és a fiatal feljavított selejttehenek export ára között kis mértékű a különbség. Éppen ezért a fiatal feljavított selejttéhenek kedvező értékesítési ára következtében a vágómarha-termelés növelése és a szaporulati mutató javítása céljából úgy járunk elhelyesen, ha az üszőhizlalást korlátozzuk és minden továbbtenyésztésre alloalmas üszőt tenyésztésbe veszünk. Ezzel és — a vágómarhatermelési terveinknek megfelelő — nagyobb arányú tehénselejtezéssel növelhető a borjúszaporulat. A selejtezett tehenek pótlására beállított előhasi üszőknek ugyanis 94—100 százaléka, míg az idősebb teheneknek csak 70—80 százaléka ellik. A gyorsabb állományforgás következtében az idősebb tehénállomány szaporulati mutatója is kedvezőbben alakul, mert kevesebb lesz a meddő tehenek száma. Gyorsabb állományforgás esetén — e feljavított selejttehenek nagyobb átlagsúlya következtében — a vágómarhatermelési terveink teljesítéséhez darabszámra kevesebb állatot kell levágni. A közös tenyészetekben az állomány utánpótlását, de különösen a marhahizlalás fejlesztését gátolja a szaporulat nem kielégítő alakulása. A borjúszaporulat további növelése érdekében szükséges, hogy a termelőszövetkezeti közös gazdaságok az eddiginél még nagyobb gondot fordítsanak a folyatásokra, az ivarzó tehenek kiválogatására és termékenyittetésére. A gondozókat és a brigádvezetőket még érdekeltebbé kell tenni az ivarzó tehenek kiválogatásában és azok termékenyíttetésében. Olyan premizálási rendszert kell bevezetni, hogy minden továbbtenyésztésre alkalmas nőivarú állat időben be fedeztetésre kerüljön. A borjak egészséges felnevelése mellett pedig főleg a fogamzási és szaporulati eredményeket kell premizálni. A gazdasági vezetők és a pártszervezetek a fentiekben ismertetett tennivalókat tartsák egyik legfontosabb termelési 'feladatuknak. BK (Vége) Reggeli koncert a sertésólak körül Szerencse, hogy fél hat tájban senki sem alszik a Lenin Termelőszövetkezet központjában, mert a legjobb álomszuszék is ijedten ugrana talpra arra a zenebonára, ami a sertésólak felől hallatszik. . A bevezető zene nyugodt dörmögéssel kezdődik. Ondó József sertésgondozó a húsz vemhes anyadisznót hajtja ki a legelőre. A kétmázsás elnehezedett jószágok megelégedetten röfögnek. Lassan ballagnak a harmatos fűre. A fülsiketítő zenebonát az egy-két nappal azelőtt elválasztott malacok produkálják. Simon István sertésgondozó a keverőkádnál már meregeti a reggelit. Valamelyik malac kikukkantott a kerítés lécei közül. Persze, tudja mi készül, erre hosszan, keservesen elrikkantja magát és utána felzárkózik a százötven tagú kórus. Ha ugyan lehetséges a crescendo, az első vödör után ez sem marad él. A szerencsések tülekednek, egymást lökdösik. Csámcsogva falják a jó ízű tápot. A hang azonban még kétségbeesettebb. Torkuk szakadtából visítanak azok, amelyek az üres bádogvályú mellett várják a „terül jasztal kamat”. Végre elcsendesedik a környék. Némelyik malacka még nyalja a vályút, másik elnyú-j lik a hídláson és pukkadt ha-i sát kiveti a kelő nap mele-i gének. — Most már beszélhetünk | néhány szót, Simon elvtárs? \ — Már legalább meghalljuk a saját hangunkat, — bólint a gondozó. — Százhúsz darab anyadisznó van a termelőszövetkezet sertéstenyésztésében — jegyzem Simon István szavait. Ezek közül száz kint van a Szebenyi tanyán, hodályban vagy szabadtartásban. A húsz vemhes anya pedig itt van a központban, Ondó József viseli gondjukat. A termelőszövetkezet évente mintegy ezernégyszáz hízott sertést szállít az állami felvásárlásnak. Az ehhez szükséges süldőket maguk nevelik fel. Minden anyának nyolc-kilenc fia van, nem szórni hát a gazdaság arra, hogy máshonnét vásárolja meg a süldőket. v/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ SZÁRÍTJÁK A GABONÁT a Malomipar és Termény-; forgalmi Vállalat ceglédi szárítóüzemében. Naponta hathétszáz mázsa gabona érkezik; a közös gazdaságokból a hat-: száz vagon befogadó képessé-; gű raktárba. Jani bácsi rosszul számol Az öreg jelentőségteljesen néz rám. Sátoros, fekete szemöldöke felszalad a homlokára és olyan önbizalommal beszél, mint akinek hat tanyája van Szentesen. Legalábbis így mondták volna ezt vagy harminc esztendővel ezelőtt. — Megvan hatszáz négyszögöl szőlőm. Ha jól bevág, vagy húsz hektót szüretelünk róla. Az ezer öl háztáji kukoricám is leadja a húsz mázsát. Ha a borocskát kimérem, tizenöt forintjával literjét, könnyen meglesz a harmincezer. A kukorica árát már nem is kell feljebb szállítani ahhoz, hogy kilegyen a húsz mázsáért a tízezer. Ifát kéül énnekem egy esztendőre negyvenezemél több? Ez pedig megvan a háztájiból.- És ha a termelőszövetkezet vezetősége megkérdezi, miétr.t hanyagolja el a közös munkát? — akkor hogyan szól a nóta Jani bácsi? — Nem érék ré! Minden percemet lefoglalja a háztáji. A sok eső miatt már ötszörhatszor permeteztünk és három-négyszer jó, meg kellett húzogatni a táblát a hórólóvall, annyi a gyom. — Nem keresem, hogy ká az a Jani bácsi — mondotta Tóth Ferenc, a tsz-párttitkár. Nem is fontos1, .mert az életben találkozunk néhány hasonló Jani bácsival. Az öreg különben is jól elvetette a sulykot. Nem számolt a literenkénti négyforintos fogyasztási adóval, a permetezőszer, a szerves és műtrágya áráról is megfelledkezatt. A harmincezer forint bizony nem kerül a bukszába vagy a sifony aljába. Meg aztán a húsz mázsa kukorica vájjon hol kel el tízezerért? — S amiről meg végképp megfeledkeznek ezek a Jani bácsik: hogy a háztáji bizottságok — a közgyűDésen bizsított joguk alapján — az előírt munkaegység nem teljesítése esetén még a betakarítás előtt is visszavonhatják a háztájit. Az új gazdasági évben pedig csak az kaphat háztáji földed, aki az idén becsülettel teljesítette az oTr>Wt mi m IrsiiP m is őrre. t. technikai tanterem építését községünkben — mondotta Gulyás László, a községi tanács elnöke. Közben számos akadállyal is szembe találkoztunk. A társadalmi munkában elkészült terveket háromszor kellett átdolgozni, a különböző szakmai kifogások miatt. Végre azonban megkezdődött az építkezés mintegy hatszázötvenezer forintos költséggel. Arra törekszünk, hogy az építkezést még az idén befejezzük, s ha ez a különböző akadályok miatt nem is sikerülne, mindent megteszünk, hogy legkésőbb jövő év elején átadjuk az új politechnikai tantermet az iskolának. Időközben megteszünk minden előkészületet, hogy az épület átadása után megkezdődjék az ipari jellegű politechnikai oktatás és egyben lehetőség nyílik a leánytanulóknak is, hogy a politechnikai órák keretében főzést, szabást-varrást tanuljanak — mondotta befejezésül a községi tanács elnöke. Régen bántják már a szemünket. Hol itt, hol ott bukkannak fel, s ilyenkor mindig szégyenkezünk egy kicsit miattuk, ök viszont egyáltalán nem szégyenlősek. Bátran odalépnek akárkihez, s kérlelőn nyújtják ki maszatos kezüket az alamizsnáért. A hirdetőoszlop tövében a napi bevétel számolása közben próbáltam velük beszélgetni, de nem voltak hajlandók nyilatkozni. Féltek, hogy meg akarom fosztani őket a nyomorúság édességétől. — Egyszer is annyit kérdezgettek, — mondta elutasítóan a legbátrabb — aztán meg el akartak vinni nevelőintézetbe. Mikor füvet akartunk szedni a vasút mellett, akkor meg hazaküldtek bennünket, pedig pénzt akartunk keresni... ilyenek ma a népek. — Milyenek? — Hát... hazudnak. — Ti nem szoktatok hazudni? — Nem. Ezzel faképnéi hagytak, s pár méterrel odébb letelepedtek az utca kövén. Vajon meddig ülnek még itt, meddig ad nekik ilyen kenyeret az utca? Ki a felelős értük? Senkinek se lesz majd lelkiismeretfurdalása akkor, ha ezek a kis koldusok már megunják ezt a „mesterséget”, s más úton próbálnak kenyeret keresni? A nőtanács, az ifjúságvédelmi bizottság s a társadalmi szervek végre kezükbe vehetnék az ő sorsukat is. Biztosan akadna sok kívül álló ember is, aki szívesen segítene. (b.)
