Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-20 / 169. szám

4 TsMsdsm 1965. JÚLIUS 20, KEDD Nemzetközi Ki mit tud? Balatonaligán | NYÁRI SZÜNET i AZ EGYESÜLT IZZÓBAN A RÓZSÁKAT IS MEGFOJTOTTA A VÍZ Őszre mégis elkészül a szentendrei liget A Füles szerkesztőségének rendezésében a balatonaligai nemzetközi KISZ építőtábor­ban izgalmas vetélkedőt tar­tottak, a világszerte egyre na­gyobb népszerűségnek örven­dő Ki mit tud? viaskodások talok között, hazánk lányai mellett ott voltak a jugoszláv, a csehszlovák és a román fia­talok is. A legjobban szerep­lők között pénz- és könyvju­talmakat osztottak szét. A leg­jobb eredményeket Előtérben a boldog Jugoszláv lányok. Figyelik a többiek szereplését. Arcukon vidámság, parányi kajánság és nagy Az öntudatos kiállás a siker bizonyitéka. A képünkön lat­ható prágai lány — dupla vagy semmi alapon — már a nyolcadik „pénzes” borítékot veszi át Az Egyesült Izzó dolgozói közül több mint tízezren hét­főn megkezdték nyári sza­badságukat, ezért a gyárban két hétig szünetel a termelő­munka. Csupán az üveggyár dolgozik, mert ennek tevé­kenysége nem kapcsolódik szorosan a többi részlegéhez, s itt egyénileg" is kivehetik szabadságukat a dolgozók. A többi műhelyt mintegy 500 tmik-lakatos, szerelő és egyéb szakipari munkás vette birtokába. Rendbehozzák, ki­javítják a gépeket, kifestik a műhelyeket, hogy augusztus másodikén kellemes környe­zetben ismét megindulhasson a termelés. A gyár szabadságon levő dolgozói közül sokan a Bala­ton környékén és Galyatetőn töltik a két hetet. Telt ház van a gyár fonyédi üdülőjében is. Néhányan a Szovjetunió, Csehszlovákia és az NDK üdülőibe kaptak kéthetes be­utalót. rendezetlen területet az epi tendő pontházak számára je lölte ki, ezek azonban tíz húsz éven belül nemigen épülhetnek föl. A híres szent­endrei virágkertészek köré­ben merült fel az a gondo­lat, hogy addig is látványos rózsaligctet kel­lene a helyükön létesíteni. Ennek azonban a mély fek­vésű terület feltöltése és ren­dezése volt az egyik előfel­tétele. A szép terv kedvező visszhangra talált a város lakossága körében, amely a városi tanács kezdeményezé­sére vállalkozott arra, hogy társadalmi munkában elvég­zi a szükséges földmunká­kat. Kétszázhuszonöt köb­méter földet szállítottak a helyszínre, a községgazdálko­dási vállalat pedig hét-nyolc- 6záz köbméter televényt fu­varoztatott a feltöltött és el­egyengetett területre. Részt vettek a munkában a hon­védség helyi alakulatai is, sőt a feltöltéshez szükséges földtömeg szállításához gép­kocsikat is adtak. Harmincöt szentendrei kertész felajánlotta: teljesen ingyen a legszebb nemes rózsatövekkel ülteti be a feltöltött területet. A rózsaliget szép és ötletes ter­vét Kovács Pál, a városi tanács kertésztechnikusa ké­szítette el. Minden kertész külön kis parcellát kap sa­ját rózsái számára, amelye­ken táblát helyeznek el a ker­tész és a parcelláján pompá­zó rózsafajták nevével. A kertészek vállalták a kiülte­tett rózsák szakszerű és ál-A Duna áradása idén sok szép terv megvalósítása elé is akadályokat görgetett. Szent­endre szépítését szolgálta volna például az a rózsali­­get, amelyet a HÉV végállo­mása előtti hepehupás tér­ségre terveztek. Itt van ugyanis a kis dal­mát hangulatú műemlék városka kapuja, ide érkeznek azok is, akik autóval vagy autóbuszon in­dulnak Szentendre megláto­gatására. Itt vannak az új benzinkutak, amelyek előtt a főszezonban valósággal sort állnak a tankolásra szoruló hazai és külföldi rendszámú gépkocsik. A környezetet mély göd­rök éktelenítették el, ame­lyekben meggyűlt és sár­tengerré vált az esővíz. A város távlati terve ezt a A magyar csapat elmélyülten figyeli azokat a tagjait, akik éppen a kérdéseket húzzák, hogy azután szellemi képességeik teljes latbavetésével induljanak el a győze­lemért (Foto, szöveg: Mészáros G.) Az ember hiába meresztge­­ti a szemét, dunyhavastagiságú sötét veszi körül. Azt is csak később látja meg, hogy mesz­­szebbről gyenge fénnyel vil­lanykörték sora világít. A kin­ti hőség után hideg borogatás­ként vesz körül a gombaszagú hűs. Gombaszagú, mert gomba­pincében vagyunk, Ürömön, pontosan, a tanácsháza alatt. 1800 előtt és után a község körül más sem igen volt még mint József nádor szőlője. Az enyhe budai lankák akkor­tájt is jó minőségű, könnyű bort adtak, aminek befogadá­sára nagykiterjedésű pincéket vájtak a kemény kőzetbe. Ilyennek építették ezt is, ami­ben most botorkálunk az ágyások között. Felette, a tanácsháza volt hajdan a dézsmaház; ide hordták be a termést: mérték, préselték, mustját tölgyfahordóikban lenn a mély­ben tárolták. Később még egy­szer nagy szerephez jutott a pince: *a háború alatt légiria­dókor ebben talált védelmet az egész falu. Most békésebb feladat jutott az ezer négyzetméternek, gombát kell érlelnie. — Hogyan lehet sampion gombát termelni? — kérdez­zük a tsz-elnöktől. — Már a kérdés sem jó — kezd a magyarázatba. — A csiperkegomba francia neve a í sampinyon. Sampion bajnokot jelent, sampinyon pedig me­zőt, utalva, hogy vadon ott terem. Tenyésztése nem kíván nagy befektetést, inkább szak­értelmet. Nálunk is hozzáértő végzi és erről a viszonylag kis területről évente húszezer forint a tiszta jövedelmünk. Arról nem is szólva, hogy a termesztési idény végén hét mázsa kitűnő minőségű trá­gyát hordunk ki a kertészetbe. Mert a csiperkéhez lótrágya szükséges. De nem ám akár­milyen kófic állaté, csak a za­­bon-szénán tartott lóé megfe­lelő. A pincébe a porhanyós földre trágyából elkészítjük a kupac sort huszonöt-harminc centi magasra, erre szórjuk a diónagyságúra tördelt szárított gombacsiratelepet. Utána trá­gyával ismét lefedjük. — Mennyi idő múlva terem? — Ha a pince hőmérséklete egyenlően tizenöt-tizennyolc fok, tíz nap múlva. Ekkor is­mét kerti földet szórunk a te­tejére és rendszeresen gyengén permetezzük. Egy hónap múl­va már szedhetjük a friss fe­jeket. A gombaágy négy hó­napig terem, négyzetmétere négy-öt kiló termést ad. — Utána mi történik? — Elölről kell kezdeni az egészet. Kénnel fertőtleníteni a pincét, újrakészíteni a gom­­baágyást. Mi csak nyáron, egy ciklust termelhetünk, mert té­len hideg a pincénk. Sajnos i nagyon kevés a jó gombaszak­­^ ember. Mert igaz, hogy az Vágyás az elkészítés után már Egykor: borpince Húsz éve: óvóhely Most: gombatenyeszet nem sok munkát ad, de jó jövedelmet, nagy termést csak szakember kezenyomán vár­hatunk. Tökéletes a csend, pislognak a huszonötös körték. Ha meg­szólalunk, visszhang gurgulá­­zik az öblös sziklafalakon. A nyirkos mélyben készülődik a csíra, formálja gombakalapját Komáromi Magda landó gondozását is. Még május elején — huszonketten hatszázötven rózsatövet ki is ültettek, a többiek ősszel kí­vánják betelepíteni a ma­guk tábláit. Gyönyörűen in­dult minden, de aztán köz­beszólt a Duna. A szokat­lanul nagy arányú és hosz­­szan tartó áradás következ­tében a víz a parti tölté­sek alatt átszivárgott erre a frissen . feltöltött, több ezer négyzetméter kiterjedésű te­rületre is, azt teljesen átáz­tatta és a tavasszal kiülte­tett rózsatövek legnagyobb részét elpusztította. A nemes rózsák valósággal belefullad­tak a talajvízbe. A nagy kár azonban nem lohasztotta le a szentend­rei kertészek lelkesedését. Bejelentették, hogy az el­pusztult rózsatöveket ősszel pótolják és így a jövő nyá­ron mégis virágzik majd a szentendrei rózsaliget, amely egyik vonzó érdekessége lesz a városnak. ___________ M. L. MEGNYÍLT a szegedi hajószálld A szegedi Tisza-parton az áradás okozta kényszerszünet után ismét megnyílt a „Szőke Tisza" vízi szálloda és étte­rem. A vendégfogadásra átala­kított öreg hajó fedélzeti te­raszán egyszerre ötszázan foglalhatnak helyet. Vasárnap a hazai látogatókon kívül csehszlovák, német és jugo­szláv turisták is felkeresték a hajószállót KÖNYVESPOLC TÓTH SÁNDOR: A szovjet Hadsereg felszabadító harcai Magyarországon SOKAN VALLJÁK, s az élet is igazolja: ahhoz, hogy egy könyv minél szélesebb ol­vasótábort hódítson meg, leg­alább két dolog szükséges. Égjük: a könyv legyen jó és vonzó, a másik: legyen idő-, szerű (különösen, ha jellege ezt csak hangsúlyozza), azaz megjelenésének időpontja es­sék egybe az olvasók érdek­lődésével, s ha ráadásul vala­milyen meghatározott alka­lomra írták, akkor ezt az al­kalmat semmiképp se szalasz­­sza el. De fogalmazzunk konkré­tabban! Sajnos a Zrínyi Ka­tonai Kiadó könyveivel meg­esik, hogy a programban jel­zett időt jóval túllépve jelen­nek meg. Némelyiküknél (az időtállóaknál) ez nem csök­kenti az irántuk való érdek­lődést, ám egyikük, másikuk olvasottsága megsínyli a pon­tatlanságot. Erre sajnos Tóth Sándor könyvénél is számítanunk kell. Nem kutatjuk az okokat, miért csak a napokban jelent meg az április 4-re Ígért mo­nográfia. Pedig mennyien vár­ták márciusban: tanárok, akik a 20. évfordulóra többet akar­tak adni tanítványaiknak, mint amennyit a történelemköny­vek mondanak hazánk felsza­badulásáról: különböző szer­vek, amelyeknek nagy segítsé­get jelentett volna a könyv az ünnepségek, emlékezte­tők, szemléltető anyagok elő- és elkészítésében: a történelem és a hadtudomány művelői, akik szerettek volna időben tisztábban látni egyes problé­mákat — s az olvasó, aki át­élte egykor az eseményeket, s húsz év elteltével a nagy ün­nep előtt szívesen lapozgatott volna a könyvben. A monográfia így megkésve is komoly érték, s reméljük az olvasók ezt fel is ismerik. Még a könjrv szerkesztésé­nek időszakában a legnagyobb vitát a MAGYARORSZÁG KA­TONAI-POLITIKAI HELYZETE 1944 NYA­RÁN ÉS ŐSZÉN című első fejezet váltotta ki. Egyesek véleménye szerint a szerző túlontúl riportszerűen írta meg: a szükségesnél töb­bet időzik a kulisszatitkok feltárásánál, a személyek és tetteik értékelésénél — s ez nem fér össze egy monográ­fia tudományos jellegével. Pe­dig a szerző éppen a tudomá­nyos munkákra jellemző szá­raz stílust akarta ezzel elke­rülni — s ez sikerült is. Ha e fejezetet bírálni akarjuk, sem­mi esetre se a színes, olvas­mányos stílusáért kell a szer­zőt elmarasztalnunk, inkább azért, mert nem találta meg a helyes arányt (a lényegében a bevezető szerepét betöltő el­ső fejezet teszi ki az anyag 20 százalékát) és mondanivalója alig-alig haladja meg a már ismert dolgokat. A könyv a továbbiakban alapvetően a magyarországi felszabadító hadműveletek három szakaszával foglalko­zik. A TISZÁNTÚL FELSZA­BADÍTÁSA című fejezet a hadviselő fe­lek helyzetének és hadműve­leti elgondolásainak részle­tes ismertetésével kezdődik. Ebből megtudhatjuk, miért ra­gaszkodott a német hadveze­tés olyan makacsul Magyar­­ország megtartásához, erre milyen hadműveleti terveket dolgozott ki, s szovjet részről milyen hadműveleti célokat tűztek a 4., a 2. és a 3. Ukrán Front elé. A fejezet középpontjában a 2. Ukrán Front debreceni hadművelete áll. A fejezet végül a magyar partizánoknak a fasizmus el­leni harcba való bekapcsoló­dását és a felszabadult Ti­szántúlon meginduló békés élet tényeit tekinti át. A BUDAPEST BEKERÍ­TÉSE címet viselő harmadik és A budapesti német csoportosítás felmentésének meghiúsítása és Budapest felszabadítása című negyedik fejezet teszi ki a mo­nográfia 50 százalékát. Ez az arány indokolt, hiszen a szer­zőnek nemcsak a katonai ese­ményeket kellett ismertetnie (újat különösen azok a részek adnak, amelyekben a Buda­pesten körülzárt német cso­portosítás felmentésére indí­tott támadásokról esik szó), hanem az ország belpolitikai viszonyait is. Jelentős teret szentelt Tóth őrnagy a buda­pesti partizánharcoknak és az ellenállási mozgalom szervez­kedésének, a Budai Önkéntes Ezred harcainak, s végül ala­posan elemezte a budapesti hadművelet eredményeit és hatását. Már e felsorolás is mutatja, milyen gazdag tar­talmilag a két fejezet. Ám ép­pen ez a zsúfoltság egy kicsit kifárasztja az olvasót. Sokkal könyebberi áttekint­hető a Hazánk felszabadításá­nak befejezése című utolsó fejezet. Ebben az 1945 január elejétől április 4-ig a Dunán­túlon lezajlott katonai ese­mények bontakoznak ki. Ahe­lyett, hogy ezeket az esemé­nyeket ismertetnénk, inkább felhívjuk az érdeklődő olva­só figyelmét arra, hogy ebből a fejezetből tűnnek ki legin­kább a szovjet csapatok ma­gyarországi támadó harcának sajátosságai. Ezeket, ilyen alaposan rendszerezve és ma­gyarázva csak ebben a mű­ben találhatjuk meg. Befejezésül néhány dicsérő szót kell mondanunk a kötetet záró „Forrás- és irodalom­­jegyzék”-ről. Azt az első pil­lanatra láthatjuk belőle, a szerző óriási mennyiségű le­véltári, dokumentum- és könyvészeti anyagot tanul­mányozott át — s ez a mű alaposságát bizonyítja. Emel­lett a „Jegyzék” nagyszerűen rendszerezett és könnyen át­tekinthető. Egyszóval óriási érték azok számára, akik va­laha kutatni akarnak e témá­ban. A NAGY SZAKÉRTELEM­MEL elkészített vázlatok (20 db) és a közel két tucat igé­nyesen válogatott kép csak növeli e jubileumi kiadvány értékét. Sörös Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents