Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-16 / 166. szám

A határból jelentjük MOST A ROZS KÖVETKEZIK éh W IX. ÉVFOLYAM, 166. SZÁM 1965. JÚLIUS 16, PÉNTEK A farlöhánlás előkészítésével és a rozs aratásával együtt a kombájnszérűn már elkezdték a rozs tisztítását a Dó­zsában (Papp Ambrus képriportja) rí r ' színjáték Összefog a város: ~TM*í**& kosárlabda az árvízkárosultakért Milliós károkat szenved az ország a már tizenhét hete uralkodó víz miatt. Az em­berek összefogása fékentart­­ja a vizet, gátak építésével nem engedi teljesen kénye­­kedve szerint pusztítani. így is kimondhatatlanul nagy károk keletkeztek. A tízmilliós ország apraja­­nagyja nem lehetett mind ott a gátakon, de összefogás­sal, segítséggel mi is kive­het j ük és ki is vesszük részünket az árvízkárok helyreállításá­ból, az árvízkárosultak sebeinek gyógyításából. Az üzemekben, a vállala­toknál, az intézményeknél — mint arról mindannyiszor hírt adtunk —, az emberek havi átlagfizetésük két-há­­rom százalékát, vagy egynapi munkabérüket ajánlották fel. Városunkba közel tizenkilencezer forint ér­tékű vöröskeresztes bé­lyeg érkezett az árvízkárok helyreállítá­sára. A Hazafias Népfront, a Vöröskereszt, a nőtanács, a KISZ aktívái, és a tanács­tagok szorgalmazzák a bé­lyegek eladását — sikerrel. Ezeken felül a pártbizott­ság, a Hazafias Népfronttal együtt több kulturális és sportműsort szervez váro­sunkban, amelynek teljes bevételét az árvíz­károsultaknak küldik el. Rántott békacombot szeretne enni a tizenkilenc éves cifrakerti szakács Hatodik osztályos volt, mikor meghalt az édesanyja. Rákényszerült a főzésre. Kis­korában is mindig szívesen forgolódott a konyha körül. Így tette meg az első lépése­ket mai szakmájában a cifra­kerti vendéglő fiatal szaká­csa. Tiszta, fehér öltözékében, fehér sapkával a fején „igazi" szakács a markáns, barna fia­talember, pedig még pályájá­nak kezdetén van. Itthon kezdte, majd Cegléd, Buda­pest következett. Három évig tanulta a hideg és meleg ételek készítésének módját, a jó húsleves és halászlé fő­zésének titkait. Tavaly már önállóan, mint a szakma „avatott mestere” állhatott oda a főzőkanál mellé, Vecsé­­sen, szabadulása utáni első munkahelyén. Főzött már az Aranykalászban, majd Ceg­lédre, a Magyar Étterembe került, most pedig a Cifra­­kertben főz a vendégeknek. — Még meg kell szereznem a rutint — mondja, és az étlapot mutatja. — Pacal, ha­lászlé, rántotthal, sertés- és marhapörkölt, bográcsgulyás, ezek itt a legkapósabbak. Esetleg rántottszeletet vagy hagymásrostélyost kér­nek még, s ezek ki is merí­tik az itteni igényeket. Pe­dig ő szeretne valami újat is csinálni. — Talán a vadat különfé­leképpen elkészíteni — mondja, hisz erre még nem volt alkalma. — Előfordult-e már rövid pályafutása alatt olyan eset, hogy valamit rendeltek, s azt nem tudta elkészíteni? — Marsallmájat rendeltek egyszer Vecsésen. Nem em­lékeztem rá pontosan, ho­gyan is kell azt tálalni, végül is a saját elképzelésem sze­rint került az asztalra a sza­lonnával tűzdelt májszelet — feleli. Terveiről beszél. A vendég­­látóipari technikumban akar tovább tanulni, ahol a fel­szolgálást és a cukrászati alapismereteket is megtanul­ná. — Mit szeret az, aki állan­dóan másoknak főz? — Nem vagyok válogatós, mindent szeretek. Sokszor azonban már főzés közben az ételek szagával is elte­lek. Üjra vágyom, amit még nem ettem. Talán a rántott békacomb, ehhez volna ked­vem, hiszen ezt csak hírből ismerem — mondja moso­lyogva; N. Szűcs Dániel ti­zenkilenc éves cifrakerti sza­kács. Szentpéteri Zoltán Szombat délután fél négy órakor a moziban a Tenkes kapitánya című filmet vetí­tik, külön előadásként. Ugyancsak szombaton — este fél nyolckor — a művelő­dési otthon cigány színjátszó csoportja előadja a Gül Baba című operettet, immár ne­gyedszer — most segítség­képpen, az árvízkárosultak ja­vára. Vasárnap délután 6 óra­kor a Kinizsi NB Il-es férfi kosárlabdacsapata játszik a jugoszláv Szabadkai Spartak NB I. férfi kosárlabdacsa­patával. Az árvízkárosultak javára továbbítják a tiszta bevételt. A jövő szombaton a műve­lődési otthon tánctermében bált rendeznek, augusztus elsején a Szabadság Ter­melőszövetkezet klubjában lesz táncmulatság. Tervezik még, hogy augusztus 7-én a műve­lődési ház színjátszói a Hamletnek nincs igaza című színművet adják elő. A Hunyadi Termelőszövetke­zet klubjában augusztus 8- án, a Dózsa Tsz tormási klubjában pedig 15-én tar­tanak táncmulatságot. Mindez az árvízkárosul­takért. Ugye együtt leszünk, összefogunk?! (végh) Rekord az őszi árpából Aratják már a búzát Szerdán megkezdték a ter­melőszövetkezetek a bú,za\ aratását. Az előfutár a Hu-( nyadi és a Petőfi volt. Kéz-i zel és kévekötő aratógéppel, vágják az aranyló búzatáblá­kat. Csütörtökön a Petőfi kiombájnosai is startoltak,1 megkezdődött a búzacsata. Tíz nap alatt fejeződött be az őszi árpa aratása, és egyest helyeken már a cséplés is fo­lyik. A városban esztendőkre visszamenőleg kilenc és fát mázsa volt az őszi árpa át­lagtermése. Az id’ei tervezési tizenegy mázsás átlagot irt elő. i örömmel jelentjük, hogyt e helyett tizenöt mázsás át-i lagot értek el a város térj melőszövetkezetei. A Petőfi’ Termelőszövetkezetben át­lagban tizennyolc mázsák termést, a Szabadság Terme­lőszövetkezet ötszázholdas ár­pavetésén pedig tizenhat má­zsás termést értek el. Megérett a meggy Az állami gazdaságban már le is szedték, mind egy sze­mig a sötétpirosra érett meggyét. Előzetesen százöt mázsára számítottak, de kel­lemesen csalódtak. A meggy­­össztermésük százhúsz má-Konkurrencia nincs, bevétel van Pár perc a Szolnoki úti zöldségesboltban gendő mennyiség. Már túl va­gyunk a cseresznye szezonján, mégis ott „mosolyog” a vevők­re a szép, nagyszemű, piros cseresznye. A földieper fogy­tán van, sokat eladtak belőle az elmúlt napokban. Reggel jön a friss áru. Ezen a részen nincs más zöldség­bolt, így nem kell félni a konkurréneidtől. Ez a forga­lomban is kifejezésre jut. Át­lagosan havi négy-öt ezer fo­rint bevétel, de volt már hét­ezer is. — Télen sem húzzuk le a redőnyt, hiszen az alma, a krumpli, a savanyúkáposzta, a hagyma, a kelkáposzta akkor is keresett cikk — újságolja Molnárné, aki már négy éve ismeri itt a viszonyokat. LÁTOGATÁS A TÁBORBAN A nagykátai járási KISZ- bizottság küldöttsége Árok­­szállási István járási KISZ- titkár vezetésével megláto­gatta az Absolon Sarolta leánytábort. Az időszerű bel­es k ül pol i tika i kér désekr ől tájékoztatta a lányokat, majd elbeszélgettek a tábor életé­ről. Marom baleset Szerdán három baleset történt a konzervgyárban, Két kisebb és egy eú­­lyos, amirői érdemes szót emelni. Síma platós tar­goncát vezetett Varga Amb­rus, noha vezetői igazolvá­nya nem volt. E közben ra­kodótársát, Tugyi Ferencet ct targoncával a falhoz nyomlaj A szerencsétlenül járt em­bernek eltörött az alkarja és medencecsont sérülést szen­vedett. A vizsgálat folyik. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? A Tenkes kapitánya I—II. rész. Kalandos magyar film. Szélesvásznú. Dupla hely­árak. Kíséröműsor: 11. Világhír­adó. — Mindig sokan vannak. A „nagyüzem” a borsóval kezdő­dött, s azóta reggel háttól, es­te hatig nem pihen a mérleg, jönnek a vevők — mondja özv. Molnár Balázsné, a Pető­fi Termelőszövetkezet Szolno­ki úti zöldségesboltjában. — Reggel hatkor a közeli ktsz fiataljai az első vevők. Harminc zöldpaprikát is meg­vesznek a reggelihez — mond­ja az elárusítónő. — Bár a paprika ára még „borsos”, de inkább megadják az emberek a forintot darabjáért, hiszen vele könnyebben csúszik a szalonna is. A pulton sárgarépa, a pol­cokon zöldség, káposzta, hagy­ma. Karfiolban sincs hiány. Zöldbabból is van mindig ele­ben érkezett. Tudta a kezdés idejét. Fúj­ta a műsorok címét és harmadik este be­tessékelte a lányát, a vejét, a három unokáját, meg egy cirmos bakmacskát. A felső szomszéd majdnem egy hétig bírta, de amikor jött, családostul vágódott be. A második szom­széd nem jött egye­dül, a harmadik szomszédot tessékel­te maga előtt. A so­főr az utca sarkáról, két hokkedlit meg egy sámlit hurcolt magával. Utána kí­gyózott az egész fa­mília. Két hét múlva minden adásnál ki­­tehettük volna a táb­lát: „Megtelt!" Egymás hegyén­­hátán szorongtunk. A gyerekek hancú­­roztak. A fiatalem­berek kiégették az asztalterítőt. A lány­kák felrakták lábu­kat a székek kereszt­fájára, az asszonyok hangosan pletykál­tak, a férfiak a szil­­vapálinka illatával lehelték be a szo­bát. Eleinte jól éreztük magunkat a népes társaságban. Büsz­kék voltunk arra, hogy nekünk van elsőnek tévénk az utcában és boldo­­dok voltunk, amiért örömet szerezhet­tünk a szomszédok­nak. így ment ez jó­idéig. Feleségem há­romszor is bestoppol­ta a térítőt, minden reggel egész lapát sa­rat, ezüstpapírt sö­pört össze a szőnye­gen. A helyzet azonban egyre tűrhetetlenebb lett. Azokkal nem volt különösebb baj, akik befértek, de an­nál nagyobb azok­kal, akik kiszorultak. Néhány an már a kö­szönésünket sem fo­gadták. A tejes fel­mondta a tejszálli­­tást. Egyedül azért, mert nem tudtunk helyet adni neki a tv-adásokra. KAPÁLJÁK A PAPRIKÁT Minden sürgős, az aratás, a kapálás, a gyomtalanítás a Rákócziban. Esőztetve öntözik a paprikát, s a jó meleg­ben nemcsak a paprika, de gyom is növekszik TARLÓHÁNTÁS ELŐTT éh Szorgalmasan hordják a trá­gyát a Dózsa . Termelőszövet­kezeit tarlójára, hogy mielőbb el­kezdhessék a tarlóhántást. TISZTÍTJÁK A ROZSOT A Dózsában az SZK 4-eis kom-l bájn a fotoripor­­szeme láttára az utolsó rend őszi árpát vágta, ezután már csak) a rozs aratása kö­vetkezik. éh w s ^ Eveken keresztül § nagyon csendes volt mi kis házunk. A \ kutya sem nyitott ^ ránk ajtót. Hétről ^ hétre élhettük bé­­\ kés családi életün­­^ két. Nevezetes nap § volt 1964. július 12-e. § Ezen a napon vet­­§ tűk meg a televíziót. § Aznap délután dug­nia ki háztetőnkön § orrát a televíziós an- i tenna és ezzel ut­­^ cánkban az érdek­­\ lődés középpontjába i kerültünk. $ Már a felszerelés i is izgalmasan kezdó- 5 döft. Az utca összes \ sráca az udvaron to­­§ long ott. Lelkesen \ tippelték, hogy le­­§ esik-e a szerelő, vagy ^ sem. Nem esett le. ^ Minden a legna­gyobb rendben ment \ és este hat óra táján $ felcsillant a készü­­\ lék képernyője. § Sári néni könnyes $ szemmel támasztotta J az ajtófélfát. $ — Csakhogy ezt is $ megélhettem, ked­­\ veseim! I Háromnegyed ti­­\ zig ámultán nézte az \ adást és azontúl min- i den este pontos idő-Pompás egy találmány Minden este kény­telenek voltunk mű­sorzárásig fennma­radni. Vendégeinket lestük és őriztük. Sokszor már csak bó­biskoltunk. Felvált­va tartottunk ügye­letet. Az ügyeletes kénytelen-kelletlen kedveskedett a szom­szédoknak. Hanem aztán egy­szerre csak jött a megváltás. A mű­sor napról napra gyengült. A filmek avasak voltak és unalmasak, és kö­rülbelül ugyanezt mondhattuk a többi müsorszámokról is. Először Sári néni vonta meg a vállát. Indulatosan nyilvá­nította véleményét: — Vacak! — azzal felugrott és elrohant. Mintha mi tehet­tünk volna róla. Csa­ládja jelentette mö­götte a kondenzcsí­­kot. Másnap egy másik szomszéd \ hagyta ott a potyát, i Es így tovább. A hét i végére teljesen egye- ', dűl voltunk. Akárki akármit \ mond, pompás talál-1 mány ez a televízió. \

Next

/
Thumbnails
Contents