Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-10 / 135. szám
1965. JÜNIUS 10. CSÜTÖRTÖK A PÁLYA KEZDETÉN „S tengert láttam, ahogy kitekintek...“ Kicsit zavarban van, hiszen olyan egyszerre jött minden: a díj, a többiek gratulációja, s az öröm. Egy éve sincs még a gyárban, kóstolgatja csak azt, amire feltette az életét, s kell-e biztatóbb ösztönző, mint ez a díj ? Rózsa Tünde a Váci Kötöttárugyár formatervezője, az év legszebb könnyűipari terméke rangos címért versengők között modelljével első díjat kapott. A díjat — az oklevelet s a vele járó pénzjutalmat — a Budapesti Nemzetközi Vásáron adták át. 03 A szemüveg mögül Vidám leányszempár tekint a világra. Arca komoly, olykor finom mosoly fut át rajta, precízen, kicsit szenvtelenül magyarázza: — Az elbírálásnál elsősorban a praktikusságot, s a gazdaságosságot vették figyelembe. És azt is, hogy már gyártott modell legyen, azaz ne olyan, amit megmutatnak a közönségnek, s azután soha többé nem találkozik vele... Négy modellt küldött be. Azaz négy modelljét bírálta el a házi zsűri, a központi mintázó zsűrije, s végül a teSzuper”-zsüri, ahol az Ipar- művészeti Tanács képviselőjétől a MODEX-ig minden érintett szerv kritizál, a „Ieg”-ek sorának kell megfelelni, hogy szabad utat kapjon a terv. Rózsa Tünde mind a négy modellje megkapta ezt, s végül egyik — a lila színű, perionszálas bakfistréningruha, amelyen türkiz paszpól fut végig — ez első díjat. — Eddig nem gyártottunk ehhez hasonlót, a lila új, bakfisoknak — szerintem — jól álló divatszín, tréningruhában is. — Akkor lényegében melyik bakjis kapta az első díjat? ♦ Lila és paszpól ♦ Mosoly az autóbuszon ♦ A bakfis első díja ♦ Esküvő, szeptemberben „Petőfi és családja Dömsödön66 A Pest megyei Múzeumi Füzetek első kiadványa Petőfi-kiállítás készül — Emlékek írásban és képekben A megyei múzeumok tevékenysége és a honismereti gyűjtőmunka között kialakult szoros kapcsolat következtében szükségessé vált, hogy egy központi kiadványsorozat induljon, Pest megyei Múzeumi Füzetek címmel. Már eddig is jelent meg néhány kiadvány a ceglédi és az aszódi múzeumok gondozásában. A Múzeumi Füzetek kiadásának célja a tudományos munka ismertetésén kívül még az, hogy a látogatók maradandó emléket vihessenek magukkal a múzeumokból. Különösen nagy érdeklődésre tarthat számot Pest megye múltja, s ezen belül irodalomtörténeti jelentőségű eseményeinek, nagy íróink, költőink megyei emlékhelyeinek feltárása. Kiemelkedik ezekből a Petőfi-hagyo- mány, hiszen a költő életének jelentős mozzanatai fűződnek a megyéhez. Három Pefő/i-múzeumunk van, Aszódon, Dömsödön, Pencen, de még legalább tíz megyei helység büszkélkedhetik a költővel és családjával fennállott kapcsolataival. A Múzeumok Pest megyei Igazgatóságának célkitűzése ennek alapján a megyei Pe- tő/i-emlékek teljes tudományos feltárása, s az összegyűjtött anyag segítségével egy nagyszabású kiállítás létrehozása. Ennek a törekvésnek első eredménye dr. Mezősi Királynak, a Pest megyei múzeumok igazgatójának munkája, „Petőfi és családja Dömsödön” címmel. A dömsödi életrajzi és irodalmi vonatkozású adatokat az író szervesen beépítette az életrajzba. Petőfi dömsödi alkotásait, az otthagyott kéziratokat, s az emlékhelyeket mutatja be a füzet, sok olyan adattal bővítve, amelyek még csak részben, vagy egyáltalán nem voltak ismeretesek. A költő dömsödi heteiről versidézetekkel, kortársi visz- szaemlékezésekkel tarkított ismertetést ad dr. Mezősi Károly, amely nemcsak tudományos, hanem érdekes, olvasmányos része a munkának. Több illusztráció díszíti a füzetet, s ezek hangulatossá színessé teszik. A feldolgozás és előadás könnyebb formájával a tudományos népművelés igényeinek is megfelel a tanulmány. (J. E.) Lakókocsis turisták a Nagyerdőben A májusban megnyílt debreceni campingbe egyre több hazai és külföldi turista érkezik. Hétfőn 120 vendég töltötte az éjszakát a táborban, köztük egy 30 tagú lengyel újságírócsoport, amely Romániába utazik. Megjelent a debreceni campingben az első lakókocsis turista is — Belgiumból. Ausztriából péntekre várják az első nagyobb lakókocsi-karavánt. „S tengert láttam, ahogy kitekinték.. állítják ki a bizonyítványt, örül annak is, hogy mindinkább elismert tevékenység lesz. munkájuk, s ezt nemcsak gyáron belül tapasztalja, hanem a heti egyszeri, Budapesten tartott szakmai továbbképzésen is. Véletlenül szólja el magát: egyik, megbízás alapján készült modellje az MHS tagjain az Universiade „szereplője” lesz... — Semmi különös. Szép modellek, ízléses színek, modem vonalak. — A fizetés? — Havi ezernégyszáz forint. — Tervek? — Jaj, most nagyon szépek. Megyek Nagymarosra, a művésztelepre, szabadságra, pihenni, rajzolni, festeni, amit akarok. Édesapja a Váci Járásbíróság elnöke. A jog szabatos fogalmazásának, precíz mondatainak híve. Lánya — a szertelen, s mégis szép, ízlést, harmóniát sugárzó színeké. Odahaza egy ideig kislányos lelkendezésnek vették terveit. Amikor elkezdte az Ipar- művészeti Főiskolát, figyelték, mi lesz ebből. Most, a díj, s a mind elmélyültebbé váló munka meghozza otthon is — a felnőttséget. Szereti a verseket, elsőként Apollinairet, majd Baranyi Ferencet említi. Persze — táncol is. Vőlegénye most fejezi be egyetemi tanulmányait, mérnök, lesz, szeptemberben esküvő. Lakás? Albérlet, s majd valami ... — Ha újra kezdené? — Az lettem, ami akartam. Miért tennék másként? — Elégedett? — Az nagy baj lenne. Ahhoz még nagyon fiatal vagyok. — Célok? (Folytatás az 1. oldalról) leszti a villanyt. Itt dolgozunk. — Hogy tartanak a szigetvédő gátak? — Csönd van, nagy csönd. Ez a legrosszabb. Hiába nézel, semmit sem látsz. Ügy tartod, minden rendben, s lehet, hogy mire egy határral odább jársz, már megindult a víz. A termést sajnáTengelyig süllyedt a dömper lom, azt védjük, azt féltjük. A települések biztonságban._ Itt a megváltó pirkadat. Üj biztatást hoz, mint minden hajnal. Ázott akácosok lógatják hófehér virágaikat. MéziUatban úsznak a dombok. Hajnalra minden más lesz. Átok alól szabadul a táj. De a sötétben láthatatlan siralom is előzőidül: a tömör kalászos gabona többfelé összekuszálva fekszik. Mintha éjszaka boszorkányok táncoltak volna rajta. Alulról a Duna vize lazítja a gyökérzetet, fölül az eső s a szél dönti. A záporozó esőben kevesen hiszik, hogy megmenthető a pusztulástól. Az emberek ismét talpon. Megint egy nap. Tán ki is süt. De most zuhog az eső. Csöndben, kitartóan. Tóth György foto: Gábor Viktor Azaz tényleg .semmi különös”. Csak jól végzett munka, az alkotás, teremtés öröme. A hivatás, bár ezt a szót Rózsa Tünde nem ejtette ki. A pálya kezdetén álló fiatal tervezőnek ítélt díj azt bizonyítja, hogy szavak helyett — cselekszik. Hja leérem, ezek a mai fiatalok... Mészáros Ottó Homokzsák és rőzsetakarő a víz útjában i:. I Nevet: — Hát... mind a ketten ... a modell is, én is.... Bár én már túl vagyok a bakfis koron ... Tavaly végezte el as Ipar- művészeti Főiskolát, kötöttru- ha-tervezőként i— jeles eredménnyel. Havonta ötszáz forint társadalmi ösztöndíjat kapott a Váci Kötöttárugyártól, a vizsga után azonnal munkába állt. G3 A gyártáselőkészítő-osztá- lyon egy íróasztal, és a gyár összes műhelye; ez a munká- helye. Fél évet csak ismerkedett, egy-egy hónapot töltött a különböző üzemrészekben, a szabászattól — ahol a túl sok hulladékkal járó modellek egyszerűsítése volt a feladata — a körhurkolón át a festődéig, ahol új színeket kevert, a főiskola kísérleti feladatai után most már közvetlenül a termelésnek. — Mit szólt az első díjhoz? — Hát amikor a főnököm mondta, telefonon, valahogy fel sem fogtam. Nem is szóltam a többieknek. Csak amikor már a díj átvételére men-" tem, az autóbuszon csapott meg az öröm, s elöntött az izgalom melege. Mosolyogtam — mert boldog voltam. — Miért pont textiles lett? — Igaz, ma még nem eléggé hálós terület ez, de én kis- lán ykorom tó vonzódtam a ruhákhoz, anyagókhoz, különösen a selymet szeretem. Most is feszegetek otthon, különböző selyemanyagokat, csak úgy, a magam kedvére. Lassan azért körvonalazódik az a szorgos, alapos és lelkes munka, amelynek következménye — a díjnyertes modell. Rengeteget olvas, elsősorban a művészettörténet érdeikli. Lelkesedik a festészetért, elsősorban az ún. naiv festészet köti le figylmét. Aminek csak köze van szakmájához, hivatásához, azzal szoros ismeretséget köt. örül annak, hogy szabad, felettesei kötetlenül engedik „csavarogni” az üzemben, nem kérik számon unos-untalan mit csinál, munkájáról a rendszeresen benyújtott új és új rajzok, kivitelében modernebbet, gyártásában korszerűbbet jelző modellek Mese a vérnyomásról Parányi asztalka körű ülünk négyen a presszóban. Kétségbeesünk, amikor a kávéfőzőnő bejelenti kicsit várni kell, mert new elég a gőz. Kényszeredetten beszélgetünk, s mint ópiumszívók a pipát, úgy várjuk a fekete vizet, hogy jókedvű- ek, szellemesek legyünk Egy kicsit mindannyiar szégyelljük morcosságunkat. S.-né mentegetőzni kezd. — Én nem a kávé kedvéért iszom, kimondottan nem szeretem, dehát mii tegyek. Az orvos mondta hogy legalább két-hárow duplát igyák meg naponta mert beteg vagyok. Alacsony a vérnyomásom. Gépkocsivezetőnk hevesen bólogat. — így vagyok én is. Nekem kevés a piros vérsejtem, hiába vagyok ilyen jc húsban. Szeszes italt new ihatok, hát legalább kávét — Igen? Hát mit szóljál én? — mondja az iskola- igazgató. — Magúk mét mind fiatalok, de én ötver múltam. Tudják mennyi c vérnyomásom? Na, mi: gondolnak? Kekeken száz Legalább negyven-ötv énnél kevesebb, mint kellene. Ezért iszom kávét. Mindenki várakozva nés rám. Mit tegyek? Nine: bátorságom bevallani, hog\ kutya bajom a vérnyomással, csak szeretem a kávét Szenvedő képet vágok é. egycsapásra két legye ütök. — Ügyanez a bajom nekem is. A vérnyomás Ezért van az, hogy az ér tekezleteken majd elal szom. Nem tudok figyelni Csak a kávé tart rendben Közben elkészült a dup la. Gyorsan megisszuk, ki pirulunk s egyetértőén bó lógatunk. I Üdv neked, alacsony vér I nyomás! k» vnxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxvxxvvvVVXVSXVVSX
