Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
Távirat Vietnamba Mészáros József megyei tanácstag beszámolót tartott Tápiószelén. Foglalkozott meg- gyénk elmúlt évi eredményeivel, az idei év terveivel, feladataival. A figyelemre méltó és nagyobb érdeklődést megérdemlő előadás után Nagy Jánosnak, a Hazafias Népfront helyi elnökének javaslatára a hallgatóság egyhangúlag elhatározta, hogy táviratban tiltakozik az amerikaiak vietnami agressziója ellen. Tapló merne NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE II. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM 1965. JÚNIUS 6, VASÁRNAP VIDÁM SZOMBAT AZ ERDŐBEN A szentmártonkáta-újtelepi időben, jó hangulatban telt iskola sok éves hagyománya az, hogy május utolsó szombatját a közeli erdőben töltik. Ezen a napon ünnepük meg a madarak és fák napját, s a gyermeknapot. Minden évben ekkor avatják fel az új úttörőket is. így történt ez az idén is. Kellemes el a nap. A közeli honvéd alakulat tisztjei avatták fel az iskola félszáz új úttörőjét. Szendvics, fagylalt, csokoládé volt' a felállított sátorban, s a sok játék után jólesett a táskából előkerülő sok finom falat. Vidám énekszó zengett egí/zen napnyugtáig. Színdarabot tanított be a nyolcadikos kislány Szilárd József csapatvezető A göbölyjárásí tanyai iskola vasárnap tartotta a gyermeknapot. A tsz kultúrtermé-, ben bensőséges ünnepség keretében avattak fel huszonkilenc kisdobost és úttörőt. Az avatás után kedves műsorban gyönyörködhetett a közönség. Külön érdekessége ennek, hogy a „Tündérkert aranyalmája” című mesejátékot egy nyolcadikos kislány, Barna Erzsébet tanította be. Jelenet a „Tündérkert aranyalmája” című játékból: Beré- nyi István, Szilárd András és Farsang Erzsébet. WSII felavatja az úttörőket. A PEDAGÓGUS VELE MENYE: Az ilyen szülő nem csak tárt, de rombol f A közelmúltban olvastam a Tópió mentében, hogy egy kis másodikos leányka egyest kapott olvasásból és sírva ment haza. Otthon az apa a tanító bácsi anyját emlegette durva hangon, ahelyett, hogy a kislányát pirongatta volna meg az egyes miatt. Sajnos sok szülő csak követel a tanítótól, de ő maga nem áll mellé. Pedig együtt kellene nevelniük! Van nekem egy jó képességű tanítványom, egy aranyos, kedves kisfiú. Mikor először meglátogattam a családot, az anya vasalt, az apa az ágyon hevert és onnan dörmögte: — Nem vagyok a bizonyítvánnyal megelégedve. — Én sem — mondom neki. — Nem ellenőrzik, tanult-e a gyerek, és a házi feladatát vajon elkészítette-e? Ha kedve tartja, két napig is otthon marad és még csak egy sor igazolást sem hoz . .. Egy ilyen hiányzása után újból elmentem hozzájuk. — Óh, nem volt megint iskolában? — csodálkozik a mama. — Majd megkérdezzük a nagyobbik fiútól... — Te, miért nem volt tegnap öcsi iskolában? — Én tudjam? — vágott vissza a fiú. Többet az asz- szony egy szót sem szólt. Még csak nem is mérgelődött. Nemrég az anya bejött óra alatt az osztályba. Nagy hangon vonta kérdőre az osztály tanulóit!" ki látta, hogy az ö kisfia borozott barátaival a lagziban? Mert az hazugság! A tanító tehet róla Ki ellenőrizze a gyermeket Igyon-e a gyerek bort otthon HÍREK — Fábián Zoltán író Nagykátán Déltói hajnalig címmel tartott írói estet az erdőszöl- lői tanyai iskolában tegnap este 8 órakor. — Félidő a véradásban. A véradómozgalom járásunkban félidejéhez ért. Augusztusban folytatják. — Hetven százalék: törzsgárda. Az állami gazdaság pándi üzemében az állandó munkások hetven százaléka törzsgárdatag. Huszonkettőn dolgoznak ugyanazon a helyen, Pándon, az üzem megalakulása — azaz 1951 óta.. — A nők előretörnek. Negyvenkilenc munkacsapatvezetőnő működik á járás tizenkilenc termelőszövetkezetében. nevelni. Mondtam, üljön a helyemre. Nehéz a tanítói pálya, s az ilyen esetek még csak megnehezítik. Ennek ellenére is azt mondom, hogy szép dolog a gyermekből embert faragni! Antal Erzsébet Flamingótocsogó A Fővárosi ÁUatkert főbejáratával szembeni pompás virágokkal övezett nagy gyepszőnyeg közepén elkészült a flamingók magánmedenoéje — a tocsogó. A látogató közönség kedvencei közé tartozó gyönyörű nagy madarak teljesen szabadon sétálgatnak ebben a valóban hozzájuk illő szép környezetben. Persze, egy gyerek sem állt fel. Előző nap nekem legalább tíz tanulóm jelentette, hogy ők látták. De a káromkodó, nagy hangú asszonytól mind megijedt és hallgatott. Az anya erősen hangoztatta, hogy az ő gyereke nem iszik soha egy csepp bort se. Előzőleg a gyerek nekem kivallotta: apja megengedte, hogy szódával ihat. Mikor az anya látta, hogy ott a teremben a tanulókkal hiába lármázik, ellenem támadt, mondván, hogy annak adok jó bizonyítványt, jó osztályzatokat, akinek jobban tetszik a képe. Életemben mindig az igazságra törekedtem. Ha némely idős, hanyag, nem éppen szófogadó, de értelmes cigánytanulóval is addig küzdők, amig átcsúsztatom az osztályon, hadd boldoguljon jobban az életben, akkor miért tennék kivételt az ö fiával?! Egyes szülők még mindig nem tudnak leszokni arról a helytelen felfogásról, hogy a tanító már szeptemberben elhatározza, hogy kinek ad jó bizonyítványt, és kinek rosszat. De még néhány szót erről a mamáról. Elkiabálta nekem még ott az osztály előtt azt is, hogy ő tudja, hogyan kell Tíz perc a Rókái úttörő tánccsoporttal A tanítónő mindig szívből drukkol (Hamar József képriportja) Nagykátai bokréta robognak súlyosan a vasragyogású szavak. Áttörnek a közöny hűvös sorompóin, hozzák a gyalúlatlan hétköznapokat, hitet, haragot a múlt tárnáiból, a forradalmak kockaköveit, az indulatok nyersolaját, hogy agyunk lüktető műhelyeiben, bennünk is épüljön a világ Csávás Lajos A dohányosok dalkönyvéből: ötven éve ellenére ifjú még a sláger: „Fecském, hova szállsz? Fecském, merre jársz?” A kátad fecske nem az eresz alatt fészkel. De nem is a dohányboltban, annyi biztos... INTERPELLÁCIÓ; — Tud-e arról a községi tanácselnök, hogy az utcai padok jó részét a lakosság „ferde szemmel” nézi? — Tudok. Az alacsonyak a magasabb végire, a magasak az alacsonyabb végire üljenek. Szintben lesz a fejük. Furcsa szelek a faluban Községünk égjük ékességét, a járási tanácsház pokol-tornáca jellegű téglakerítését jótékonyan borítja be a plakátok tömkelegé. De jó lenne a plakátragasztó iszákját meg- foldozni, mert a leszaggatott Köszönetnyilvánítás. Hálás kö- szönetemet íejezem ki mindazoknak, akik felejthetetlen jó férjem Radó József tápiószecsői pedagógusnak f. évi máj us 20-iki temetésén részt vettek és nagy bánatomat ezáltal Is enyhítem igyekeztek. özv. Radó Józsefné plakátokat kifújja a szél belőle, s egy-egy falkozmetikai ténykedése után tele van az árok méhpempővel! Dr. Ferencsik Sándor EGY CSOKOR VIRÁG Egy fiatalember mondja a történetet, akit a gyerekek tanító „bácsinak” neveznek. Gyöngyi már harmadikos, az ajtó felőli padsorban ÜL Szőke, nehéz haja van. A hátára hull és a vállárrá. Mindig szalad, mozog. Könnyű, tűzpiros ruha van rajta, hátán a kapcsok leszakadtak, kilátszik barna bőre. Gyöngyi nézése furcsa. Oly különösen csillognak a szemei. Mindig úgy néz rám, mint valami komoly nő, s néha az az érzésem, hogy ez a „nő” játszik velem. E.s egy kicsit gúnyosnak találom tekintetét, s ha rámnéz, elbizonytalankodtam. így, múlt időben, mert már a harmadik napon, a tanév elején rájöttem Gyöngyi szemeinek titkára. Megyek az osztályba, azon a szép reggelen, és sárga asztalon nagy csokor virág fogad. — Ki hozta, gyerekek? — kérdem csodálkozva és örülve, s a gyerekek karban felelnek. — A Saliai Gyöngyi? — Te hozítad, Gyöngyi? — Igen — mondja és a szeme „gúnyosan” villan. Nem tudom hirtelené- ben, hogy mit is kéne mondani. Az egyik fiú megszólal: — A tanító bácsinak hozta! Tudom, tudom — gondolom, s mégis nagybután megkérdezem: — Nekem? — Igen — mondja ő, a szemei nevetnek. Bátran a szemébe nézek. A szeme, igen, jól látom, a szeme „gúnyos”, de ott benne, egészen mélyen valami mást látok. Köszönöm — mondom, s mikor megyek a szobába a vázáért, már pontosan tudom, hogy mi az a más: a, bizalom és a szeretet, csak nekem még szokatlan, új... Most süt a nap. Ülök az osztályban, a padsorokból a buksi fejek rám néznek. Én őket látom, de ők már a vakáció elé néznek. (d. gr.) Lekí Józsefné tanítónő annak idején azért vállalta el az úttörő tánccsoport irányítását, hogy egyszerűen erre nem akadt más vállalkozó. Érzéke mindig volt a népi tállehoz, a kedv sem hiányzott éppen, csak egy kicsit félt. Községi, iskolai ünnepélyeken, dobogókon fellépni a nyilvánosság előtt nem felelősség nélküli feladat. Ma, tíz év múltán is épp úgy drukkol fellépés előtt, bár tudja, hogy a szívós, kedvvel végzett munka, a befektetett energia vissza térül — sikerekben. Kákán azokra az ünnepélyekre, ahol az úttörők is táncolnak, szívesen mennek az emberek. A járási bemutatókon is sok taps kíséri táncukat, mint például legutóbb, vagy tavaly. Tavaly Nagykátáról bronzéremmel tértek haza. A csoport tagjai két-három évenként cserélődnek. Amint kijárják a lányok a nyolcadik osztályt, az úttörőcsoportot is elhagyják. A mostani együttes két éve táncol már együtt, hatodikosok, hetedikesek és nyolcadikosok. Ügyesek nagyon, igyekvők, érdemes ideírni a nevüket. Nyolcán vannak: Belovai Mária, Holló Éva, Varró Éva, Szabó Anna, Urbán Anna, Kiss Mária, Nyéki Edit és Józsa Zsuzsa. Legnagyobb sikerüket a zsámboki menyecsketánccal, a galgahévizi párnatánccal és a bagi leánytánccal aratják. Deregán Gábor Varga László A Munkásőrség Járási Parancsnoksága mély megrendüléssel tudatja, hogy Varga László elvtárs, munkásőr, a törzs tagja hosszan tartó betegség után 1965. május 30- án elhunyt. Élt 48 évet. Temetése június 4-én délután 5 órakor volt a nagykátai temetőben, ahol az elhunyt családtagjain kívül részt vett az MSZMP járási bizottságának képviselője, a munkásőrség díszszázada, számos tisztelője és barátja. Varga László elvtársban a párt és a munkásőrség egy odaadó fáradhatatlan harcosát vesztette el. Emlékét kegyelettel megőrizzük. HALÁLUGRÁS A VONATBÓL- Az öngyilkosság nem sikerült A SZÚRÁS meg is ölhette: VOLNA Marton György Nagykáta, Kisfaludy utca 30. szám alatti lakos szóváltásba keveredett a Czakó-féle italboltban Szé- csényi Józseffel. A vita az ut- ! cán később elfajult, olyannyi- j ra, hogy Marton a nála levő I zsebkést előrántotta és Szé- i csényit mellbe szúrta. A kés a hetedik és nyolcadik borda között behatolt a mellüregbe, szerencsére azonban belső szerveket nem ért. Eljárás indult emberölés kísérlete miatt Marton ellen. A büntetés bizonyára elveszi a kedvét a további brutalitástól. Rossz a kátai bor D'ü’AtL®®!!.'? — Elvonókúra helyett inkább ide küldje a férjét! (Pataki Tibor karikatúrája) R. Erzsébet monori leány hétfőn délután a Keleti pályaudvarról 3 óra 25 perckor induló személyvonatból Tápió- szecső után kiugrott. A vonat hatvankilométeras sebességgel robogott. Az öngyilkosságot azonnal észrevették. A vonat megállt és visszatolatott a színhelyre. A súlyosan, de nem életveszélyesen sérült fiatal nőt az egyik kocsi peronján helyezték el, majd azonnal telefonáltak az őrházból a mentőkért. A Nagyká- tára befutó vonatot már várta a mentökocsi és R. Erzsébetet a jászberényi kórházba szállították. Tettét a tanúk szerint szerelmi bánatában követte el. A figyelem fehér ívei alatt A figyelem fehér ivei alatt, mint a megrakott tehervonatok Jó hírünket keltették levelet kézbesített a posta az igazgatónak. „Igazán dicséretet érdemelnek az Ön által vezetett gimnázium tanulói, akik 1965. május 5-től május 8-ig a kőhegyi turistaház lakói voltak. Fegyelmezett, illedelmes diákok. Nagyon sok iskola példát vehetne róluk. Kőhegy, 1965. május 8. — Henzel János — a turistaház vezetője.” Még csak annyit: az osztály tanulói igazgatói dicséretben részesültek. (szi) A nagykátad gimnázium I/A osztálya tanulmányi kirándu-
