Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-05 / 131. szám
4 «jr ME C» ^/űvhtD 1965. JŰNIUS 5, SZOMBAT A SZÁZÉVES HAJÓMALOM KÁLVÁRIÁJA Ráckevén, a soroksári Du- na-ágban furcsa, régi alkotmány áll a vizen: egy százéves hajómalom. A környékbeliek megszokták már, áz idegenek csodálkozva és kicsit meghatódva nézik. Egyedülálló műemlék. A műit században, 1860—70 között építették, s a ráckevei Gyurcsik- család tulajdona volt. A völgyhajóból és házhajóból álló hajómalmot tavasztól őszig a Nagy-Dunára vontatták, aztán haza. Ennek emlékét őrzi az ősi molnárrigmus: „András, hazaláss!’’ Nincs a hajómalomból több, ezért nehéz tudomásul venni, hogy napjait megszámlálták. Városok versengése A ráckevei múzeum őrizetében van. Sorsáról, történetéről sokat tud dr. Kovács József, a múzeum igazgatója. Már IV. Béla király idejében — oklevelek tanúsága szerint — ilyen szerkezetű hajómalmokat ringatott a Duna, s a XVI. században egy hasonló, Dömsödnél álló malmot óvtak a törökök a pusztulástól. Ráckevén 1784-ben alakult meg a vízimolnár céh, amely a többi, a bognár, a szíjjártó, a szabó, a takács, a gyertyamártó céh mellett a legtekintélyesebb volt. A vízimolnárok élete a malmok államosításával lezárult, s a régi hajómalmokat is megsemmisítették, hiszen nem volt rájuk szükség. Ez az egyetlen maradt meg, nagyjából ép állapotban. A műemlékek felügyelősége 1961-ben megvette, majd helyreállíttatta. Ezután megindult a Duna menti helységek versengése a malomért. Szerette volna felállítani saját partjánál Szentendre és Visegrád, Ráckeve harcolt érte, így végül is az Árpád híd mellett maradt. A süllyedő hajó utolsó kapitánya A helyreállítás nem sikerült jól, bár a tervek kifogástalanok voltak. Nem cseréltek ki elegendő deszkaanyagot, s a szigetelés sem korszerű. Már az átadáskor szivárgott a víz a hajófenékben, most pedig szinte ömlik. A hajó süllyed. A hajómalom „kapitánya” jelenleg Kapitány József. Ö is, elődje is, Szögyéni Gábor, vízimolnárok voltak, hajómalmon éltek, dolgoztak. Több évszázada kialakult módszerekkel tartották karban az öreg szerkezetet, akárcsak annak idején a sajátjukat. A hatvanéves Kapitány József kóc- cal, szurokkal, mohával tömi be a réseket, s mindennap órákhosszat lapátol. Órákig hajlong, a hajófenéktől másfél méternyi magasságig és „dobálja" ki a beömlő vizet. Nem bírja már. Bement a múzeumigazgatóhoz, s majdnem sírva mondta: „Elmegyek innen, mert nem bírom a munkát, és nem akarom, hogy éppen az én kezem alatt pusztuljon el a hajómalom.’’ Adunk mindent- fizessék meg! — Évente 30 ezer forint a múzeum költségvetése — mondja dr. Koimcs József — és ebből mindenre kell, hogy jusson. Nem tudjuk biztosítani a hajómalom évenkénti karbantartását. Ezért kértem áz összes magyar hajógyárat, — talán csak a vácit nem —, hogy segítsenek, mert tönkremegy ez a különleges műemlék. — A válaszok? Elém tesz néhány papírt. A Magyar Hajó- és Darugyár igazgatója írja: „pozitívan reagálunk a kérésre”. Aztán elmondja dr. Kovács József, hogy el is jött hozzájuk a gyárból Reichardt Ferenc mérnök. „Adunk kócot, szeget, szerszámot, mindent, de fizessék meg. Adunk szakmunkást, de nem biztos.” — Se kóc, se szeg. se szakmunkás — mondja keserűen a múzeumigazgató — nem akad egyetlen magyar hajógyár, amely vállalná a ráckevei hajómalom karbantartását! ■ír A vízimolnár céh adatait, emlékeit összegyűjti a ráckevei honismereti szakkör. Könyv készül a vízimalmok életéről. Mindez a hajómalom nélkül kevesebbet ér, és az ország is szegényebb lesz egy nagy értékű műemlékkel. Talán még nem késő. Talán még akad magyar hajógyár, amely mégiscsak megmenti a ráckevei hajómalmot! Juhász Erzsébet Meglepő válasz az útlörők levelére: Él a halottnak vélt szovjet katona Lánya hamarosan Pilisre látogat „Egy szovjet katona sorsa" címmel jelent meg a „Szovjet Kirgizia” című lapban a válasz a pilisi leányotthon úttörőinek levelére. A csapat tagjai ugyanis elhatározták, hogy írnak az iskola kertjében eltemetett szovjet hősök hozzátartozóinak, illetve a hozzátartozók felkutatására kérték a csujszki iskola úttörőit. A szovjet pajtások a levelet eljuttatták a fenti lap szerkesztőségébe, ahonnan megérkezett a válasz, a csodálatos hírrel: Nyikolájev Grigorjevics Sevcsenkó, a halottnak vélt szovjet katona — él. Az első pillanatban szinte hihetetlennek tűntek a sorok, hiszen a hősi emlékművön ez a név áll. A kétoldalas levél viszont részletesen ismerteti a Pilis határában lezajlott eseményeket a háború idején. Sevcsenkót, aki társaival, együtt Budapest felé közeledett, megtámadtak a németek. Több társa megsebesült, ö is lövést kapott először a karján, maid a hátán, s ekkor elvesztette az eszméletét. Amikor kinyitotta a szemét, azt látta, hogy egy nagy lakóházban van. Teste, amelyet teljesen bé- pólyáltak. a legkisebb mozdulattól is fájt. Még le sem vették róla mind a kötéséket, Sevcsenkó ismét a frontra ment és a győzelemig harcolt. Sokat kellett átélnie: volt fogságban is, sokat éhezett és sokat kínozták, de megszökött és újra űzte a fasisztákat. Háromszor sebesült meg. de soha nem is gondolta, hogy Budapest határában, amikor eszméletét elvesztette, majdnem meghalt. Az ő neve alatt a tömegsírban nyilván egy ismeretlen hős nyugszik. Feltehetően magához vette az öntudatát vesztett, halottnak vélt Sevcsenkó igazolványait és ő maga Pilisen ei is esett, s a társánál levő igazolványa alapján kerülhetett a sírkőre a név. A pilisi pajtások levele mélyen megrázta a háborús veteránt. Nem talált szavakat, hogy kifejezze háláját azoknak, akik tisztelettel őrzik a szovjet katonák emlékét. Leánya, aki jelenleg közgazdász mérnök Leningrád- ban, hamarosan ellátogat Pilisre és felkeresi a leányotthon csapatát. Mii fizet a biztosító árvíz- és viharkárok után? A megáradt Duna a part- menti részeken a megyében is több helyütt kárt okozott a művelés alatt álló területeken. Termelőszövetkezeteink kérésére tájékoztatást kértünk az Állami Biztosítótól: milyen térítésre számíthatnak a kárt szenvedett közös gazdaságok? — A termelőszövetkezetek összevont vagyonbiztosítása alapján — mondották a biztosítónál — ae élővizek, tehát a folyók, patakok, tavak kiáradása esetén a közös gazdaságok vagyontárgyaiban, állatállományában és a termésben keletkezett károk felét térítjük meg. A feltételek megállapításánál az a cél vezette az Állami * Biztosítót, hogy a termelőszövetkezetek is érdekeltek legyenek az ár- vízvédelemben. A kártérítés hozzájárul az elpusztult értékek pótlásához, szükség esetén az újra vetéshez. Tavaly például - 22 millió forintot fizetett ki az Állami Biztosító, több termelőszövetkezet egymillió forinton felüli összeget kapott árvízkártérítés címén. Fontos népgazdasági és egyben a termelőszövetkezetek érdeke is, hogy a belvízleve- zető-csatornákat megépítsék, karbantartsák, s így a belvízpusztításnak elejét vegyék. Ezért a biztosító az ilyen károk megtérítését nem vállalja. Ha a belvíz és az árvíz megkülönböztetése nehézségekbe ütközik, az illetékes vízügyi igazgatóság szakvéleménye a döntő. Magánszemélyek tulajdonában levő épületekre, a háztáji gazdaságok árvízkáraira a biztosítás jelenleg még nem terjed ki. — Milyen viharkárokat térít meg a biztosító? — A termelőszövetkezetek vagyonbiztosítása és a lakosság biztosítása alapján azokat a viharkárokat térítjük meg, amelyeket másodpercenként 15 méter és ennél sebesebb szél okoz. A szél sebességét az Országos Meteorológiai Intézet állapítja meg. A biztosítás egyébként a lakó- és egyéb épületekben, berendezési és felszerelési tárgyakban, készletekben keletkezett viharkárok megtérítésére terjed ki. A lábon álló, vagy betakarított termésben keletkezett viharkárok megtérítését a biztosító nem vállalja, s ugyancsak nem fizet kártérítést, ha a kár az épület rongált vagy elhanyagolt állapotának, vagy a szakszerűtlen építkezésnek a következménye. TANYÁN (Foto: Kotroczó) Megyei népművelői tanfolyamok Szentendrén és Vácott A Pest megyei Tanács művelődésügyi osztálya júniusban és júliusban különböző tanfolyamokat ren- rez Szentendrén és Vácott azok számára, akiknek jelentős ' szerepük van a művelődéspolitika feladatainak megvalósításában. Szentendrén két tanfolyam lesz. Az első a szentendrei művésztelepen a megyében működő képzőművészeti szakkörök vezetői számára. Ezen részt vesznek a megyében élő képzőművészek is. A tanfolyam június 28-án kezdődik és július 10-én zárul. A másik tanfolyamon, amely július 12-től 20-ig tart, a Pest megyében működő karnagyok vesznek részt. Vácott június 28-án kezdődik és július 3-ig tart az a tanfolyam, amelyen a népművelési felügyelők, a járási és városi művelődési házak igazgatói, művészeti előadói, valamint a községi művelődési otthonok függetlenített igazgatói és a zeneiskolák igazgatói vesznék részt. Július 5-én kezdődik és 15-én zárul a színjátszórendezők és a bábjátékoktatók első évfolyamának, valamint a népi- táncoktatók első és1 második évfolyamának tanfolyama. A tanfolyamon több mint ötszáz népművelő vesz részt. — Hétmillió köbméter gázt tárolnak a főváros részére a téli csúcsidőszakra örszentmildóson, az egykori földgáztelep kimerült „lencséjében”. te, és te mit iszol? — szólítja a pincért, aki hatalmasai köszön, és szintén konyakot iszik. Csekonics a harmadik konyak után már elemében érzi magát, az ötödiknél a zenekarnak is rendel egy kört. Mindezek fejében eljátsszák, hogy csau bambino, mert Cse- konicsunk halad a korral, és imádja a modern zenét. Időnként bele is üvölt a dalba. A pincér pisszeg, de egy újabb konyakkal kiengesztelhető. Csekonics élvezi, hogy ő az est középpontja. A pincér úrnak szólítja, a zenészek egy újabb kör után megkérdik, hogy mit játsszanak, és egy üveg bor ellenében ismét Csekonics dalát interpretálják, hogy azt mondja: Lehet, hogy túlságosan szerettelek . .. amiről Csekonics ismét indíttatva érzi magát egy újabb kör konyak megrendeléséhez. Aztán hirtelen rázuhan a magányosság érzése. rj'ársat keres, akivel meg* oszthatja szívbéli bánatát, asztalát és italát. Társ hamar akad. Elegánsan öltözött ifjú az illető. Már régen settenkedik Csekonics asztala körül. — Bizony, így van ez — mondja bölcsen, jelezve, hogy együttérez Csekoniccsal. — Tudod te, hogy milyen ember vagyok én? Pincér, mondd meg neki!... Es hozzál konyakot... Hogyhogy hányat. .. Sokat... A zenének is. Nálam a pénz nem számít. Érted? Nem számít! A pincér szaporán fordul, és a zenekar újra ammondó, hogy csau bambino. Az újonnan jött ifjú előtt hamar kiürül a pohár, de Csekonics tudja, hogy mi az illem. Közben énekel... — Nem szabad énekelni — mondja a pincér. Csekonics annál jobban kiereszti konyakízű hangját. — Kedves vendégünk — kérleli a pincér —, kérem, ha nem hagyja abba... — válik fenyegetővé a hangja. A zenekar leáll. Vihar lóg a levegőben. — De a kutya úr . . 1 — üvölt Csekonics. A fiatalember gyorsan kiissza a poharát és eloldalog. — Várjál, komám! Hagyod W//V///////////////////////////////////, ezt? — Majd, mikor látja, hogy egyedül maradt, új szövetségesekét keres. Közben a zenelzar is kiment a teremből. — Tessék fizetni — mondja gorombán a pincér. — Fizetek is. És hozzá még egy üveg bort. Pezsgőt. Érted? Pezsgőt. A számla hihetetlenül nagy. De Csekonics itt válik méltóvá báró elődjéhez. Zsebéből gyűrött pénzköteget halász elő. Egy százas a földre esik, de ügyet sem vet rá. Egy marok pénzt dob az asztalra. — Még egy kört.... Mindenkinek. — Nincs már kiszolgálás — mondja a pincér, és miután Csekonics még méltatlankodik, kivezeti a teremből. Amikor újra vissza akar jönni, durván kilökik. lindul az úton. Nckidöl egy oszlopnak. Szeme előtt összefolynak az utca fényei, de hamarosan rájön, mégsem olyan rosszak az emberek. Mert kocsmabéli társa,, a jól öltözött fiatalember részvéttel vállára teszi a kezét, és azt mondja: — Bizony, bizony ... —• Te vagy az, komám? Te ismerhetsz. Tudod, hogy milyen ember vagyok. Én szeretem a barátaimat, de aki belémköt. annak kiontom a — mondja és a levegőbe vág, de a lendülettől elveszti az egyensúlyát. — Bizony — mondja a fiatalember, és talpra állítja. — Gyere menjünk. valahol iszunk egy konyakot. El "'"sssfs'sssssrssssssssssssssssssssrsssf. — Ügy van, igyunk. A pénz nem számít. — Csak téged már nem szolgálnak ki. De ülj le ide a padra, és add ide a dohányt, majd én kihozom a piát — mondja a fiatalember és Csekonics zsebéből kimarkolja a gyűrött pénzköteget. Csekonics hajnal felé arra ébred, hogy hűvös van. Feje rettenetesen fáj, arcába a pad mély barázdát préselt ... Szédül... Szája keserű ... Bambán mered maga elé ... Majd újra lecsuklik a feje. ¥ 4 szobában fojtott meleg zí van. A széles ágyon, anyjuk mellett két kis gyerek alszik. A sarokban piszkos szalmazsák, rajta rongyos pokróc. A széken néhány kopott ruhadarab. A terítetten asztalon kenyérvég. Bántóan csörren a vekker. Az asszony a rosszálmú emberek ijedtségével riad fel. Tekintete ösztönösen az üres szalmazsáké felé siklik. Aztán fürgén kiugrik az ágyból, és elzárja a vekkert. De a kisebb gyerek így is felébredt. Élesen felsír. Az asszony letör egy darabot a kenyérből, odaadja, és a gyerek úgy alszik el újra. Az asszony az ablakhoz lép. Kint már szürkül a hajnal. Nagyot sóhajt. Ott áll az ablaknál, lesi a néptelen utcát, és észre sem veszi, hogy a nap vörös korongja feljött a háztetők fölött és az út megtelik munkába siető emberekkel. 2 vendéglő viszonylag /i. csendes, a zenekar inkább csak a saját szórakoztatására játszik. A pincér jobb híján a falat támasztja. Ekkor lép be Csekonics. Persze nem ez az igazi neve, de viselkedésével hamarosan méltóvá lesz rossz emlékű elődjéhez, a sokat emlegetett Csekonics báróhoz. Nem tudom, hogy a hajdani Csekonics báró külsőleg milyen volt. Egy biztos: ilyen nem. Mert a mi Csekonicsunkra a legnagyobb jóindulattal sem lehetne rámondani, hogy most lépett ki egy divatáru- üzlet kirakatából. Sőt! Nadrágja gyűrött és sáros. Cipője kitaposott, egyikben egy darab kócmadzag helyettesíti a cipőfűzőt. Zakójármk fazonján egy kisebb választékú vendéglátóipari kiállítás látható. Az inge valaha fehér lehetett, de erre csak a dús fantáziájú szemlélő mer következtetni. Szeme karikás és kifejezéstelen. Arca sárgás és a kiábrándító sárgaságból csak az orrhegye vörösük ki. — Egy konyak, egy feke-
