Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-04 / 130. szám

IX. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM 1965. JUNIUS 4, PÉNTEK Mi újság a határban ? Kemény küzdelemben dll helyt a tagság a felázott földeken Kora reggeltől késő estig lázas munka folyik a földe­ken. Kaszálnak, kapálnak, vetnek, igyekeznek behozni az időjárás okozta lemaradást. Mennyire sikerült ez eddig? Erről érdeklődtünk a városi tanács mezőgazdasági osztá­lyán. — Termelőszövetkezeteink minden tőlük telhetőt meg­tettek. Néha még a lehetetlent is megpróbálták. Nemegyszer kellett órákat küszködniük az embereknek az elakadt gépekkel. Most is sok még a vizes terület. Kü­lönösen a Kossuth és az Al­kotmány tsz tábláin nehéz dolgozni Éppen ezért még csak a Vörös Csillagban és a Leninben fejezték be a cukor­répa egyelését. A kukoricavetésnél volt némi lemaradás, de az elmúlt héten már minden mag a föld­be került, a korai vetésű táblákon már az első kapálás is jó ütemben halad. A másodvetésű silókukori­cát is vetik a takarmánykeve­rék lekaszálása után szabaddá vált földeken. A tervezett há­romszáz holdnyi vetésből ket- töszáznyolcvanhét holdon már végeztek e fontos takar­mánynövény vetésével. A lucerna kaszálását a na­pokban fejezik be. Egyedül az Alkotmány Tsz-nél van komolyabb lemara­dás, igyekezniük kell vele, mert különben o második kaszálás­nál is kifutnak az időből. A kazalozás a kaszálással párhuzamosan megfelelő ütemben halad. Tudják, érzik az emberek, hogy most gyor­sabban kell dolgozniuk, mint az elmúlt években, hogy az állatállománynak jó minősé­gű takarmányt biztosítsanak a télre. A szántóföldeken van most a legtöbb munka, de a sző­lőben és a gyümölcsösökben is sok száz ember dolgozik. öröm látni a Dózsa Népe Tsz szőlőjét, ahol egyetlen szál gyom sem található. Rend van a gyümölcsösükben is. Az időszerű kertészeti mun­kákkal szintén jól haladnak. Egyszóval, a termelőszövet­kezetek tagsága derekasan küzd az időjárás okozta ne­hézségekkel a felázott földe­ken. (—óná—) Majjdnem gyermekhalál Szerdán délután a strandon egy gyerek a medencébe ug­rott és a víz alá merült. Tár­sai hiába várták felbukkaná­sát. Tóth Károly, a Széchenyi úti általános iskola tanulója riasztotta az úszni tudókat Gáti Károly úszóedzővet az élen többen a vízbe ugrottak. Egyik fiatal úszó — nevét egyelőre nem tudjuk — men­tette ki az eszméletlen gyere­ket. Az elsősegélynyújtás köz­ben hívták a mentőket, akik a kórházba szállították az ak­kor ismeretlen gyereket A gyors orvosi segítség megmentette Makula Pál ki­lencéves tanuló életét. De a veszély veszély marad tovább­ra is, más gyerekekre is. Szü­lők és a fürdő vezetői ne en­gedjék felügyelet nélkül strandolni a gyerekeket. Egyébként, mint értesültünk — a fürdő vezetősége ezután tíz éven aluli gyermeket nem enged be a strandra felügyelet nélkül. HÍREK — Jogosítvány nélkül mo­torkerékpározott Szepesi György (Cegléd, Besnyőu. 13.). Ezer forintra büntették. — Tanév végi kiállítás nyí­lik ma délelőtt 11 órakor a Puskin úti iskola emeleti nagytermében. Az óvodák és általános iskolák részvételével rendezett kiállítás ma, 9—19, 5-én és 6-án 9—19, 12-én és 13-án 9—19 óráig tekinthető meg. MEGJELENT.. ... a Pest megyei Könyvtáros című módszertani tanácsadó MAI VENDEGÜNK: Bárány Tamás UJ EMBEREK Az elmúlt hét szombatján — mint arról a Pest megyei Hírlap vasárnapi számában beszámoltunk — városunk ipari, mezőgazdasági, keres­kedelmi és közlekedési üze­meinek, vállalatainak szocia­lista brigádvezetői tanács­koztak a városi tanács nagy­termében. A szocialista brigádveze­tők számot adtak eredménye­ikről, nehézségeikről, arról a nagyszerű nekilendülésről, mely nemcsak a munkában való helytállást eredménye­zi, hanem — éppen a bri- gádközösség nevelő hatásá­ra — az emberek tudatát formálja át korunk nagy kö­zösségi eredményeinek szol­gálatára. Az új világ anyagi alapjai­nak lerakása közben új típu­sú emberek születnek ezek­ben a brigádokban. Ez az át­alakulás — a szocializmusnak az emberi tudatban zajló épitése — azonban nem lég­üres térben történik. Sok külső és belső nehézség kö­zepette alakul, formálódik ki az az új ember, aki alkal­massá válik a szocialista jö­vő kialakítására. Lapunk is fokozottabb segítséget kíván nyújtani ehhez az emberformáló mun­kához, ezért — a tanácskozá­son elhangzott javaslat alap­ján — minden hét csütörtö­ki számában rovatot nyitunk a szocialista brigádok prob­lémáinak megtárgyalására, a jó és visszahúzó tapasztala­tok ismertetésére. A rovatot jövő hét csütörtökjén indít­juk. Ahhoz pedig, hogy e cé­lunkat eredményesen meg­valósíthassuk, kérjük a szo­cialista brigádok támogatá­sát. Mondják el — személyesen, vagy írásban — tapasztala­taikat, hogy azokat mások is hasznosíthassák korunk új emberének formálásában. Ferencz Lajos Értsünk szót az emberekkel * Pénteken, a piacnapi forga­tagban egészen véletlenül ösz- szeakadtam azzal az újvárosi választómmal, aki a legutób­bi tanácstagi beszámolóm előt­ti beszélgetésben kicsit iro­nikusan, kicsit lemondóan azt mondta: „Újváros az ígéret földje. Itt mindenki csak ígér­get, aztán odébb áll”. Első kérdésem mindjárt az volt: olvasta-e a Ceglédi Hír­lap május 23-d számában az „Ígéret földje-e?” című ve­zércikket? — Olvastam — felelte egy­kedvűen. — És mi róla a véleménye? — Nem sok! Mindig azt mondják: ne legyünk türel­metlenek, de azt sohasem vizsgálják meg, hogy tulaj­donképpen miért is vagyunk azok? Ügy éreztem, igaza van. Nem olyan kényes kérdések ezek, hogy ne beszélgethet­nénk erről, egy kicsit konkré­tabban, lapunk hasábjain. Miért is türelmetlen az új­városi ember? Csak egy-két dolgot szeret­nék erre felemlíteni azok kö­zül, amit hallottam. Mit mond ugyanis az újvá­rosi ember, ha olvassa az új­ságban, — mert ezt otj is szeretik olvasni — hogy Ceg- lédbercelen felavatták a me­gye legkorszerűbb művelődé­si házát? — Jó nekik, ök több mil­lióért kapnak egy vadonatúj kultúr házat, a mi mozinkat pedig évek óta nem tudják kifesteni. Tovább olvassa az újságot és ebben az áll, hogy ha a vállalat jól dolgozik, akkor május végén a könyvnapon átadják az újvárosi fiók­könyvtárat. Ez sem történt meg. Annak is örült, hogy befe­dik a Büdös árkot. Hamaro­san azonban tapasztalnia kel­lett, hogy elrontották, ugyanis nem süllyesztették le a kí­vánt mélységre. A tanács meg is tette a szükséges lé­péseket a hiba kijavítására, de erről " ja, hogy a Rákóczi úton már másodszor építik át a közvi­lágítást. Pedig itt a fénycső­vel is elég korszerű világítás volt! Újvároson pedig még a puszta villanykörtéből is ke­vés van. És újból bosszanko­dik. Bosszankodik, ha a szesz­főzde új hidroglóbusát látja, mert neki még most is két­száz méterre kell vízért men­nie. Bosszankodik, ha a Szé­chenyi téren épülő új gim­náziumot látja. „Kettőt egy rakásra”! — mondja hűm* mögve, s nem ő az egyetlen, aki azt mondja: „Jobb lett volna, az a Vörösmarty té­ren”. Lehet, hogy gimnázium he­lyett az új iparitanuló-intéze- tet kapja meg Újváros. Le­het, de nem biztos, mert újab­ban már a Hóid utcát emle­getik. Aztán még egy: vala­mennyi tanácstag szinte kö­telezőnek tartja, hogy a be­számolójában ígérjen is vala­mit. Nem jó dolog a még csak latolgatás alatt levő, dol­gokat ígérgetni a lakosságnak, mert ha nem valósulnak meg, joggal ér szemrehányás ben­nünket. Nem világrengető dolgok ezek, de sokat foglal­koztatják az embereket. Újvá­ros is Cegléd, vagyis város. Az ott élő emberek is városi élet­módra vágynak. Sok minden foglalkoztatja őket ezzel kap­csolatban, de az is igaz, hogy sokszor nem elég tájékozot­tak, különösen abban a vonat­kozásban, hogy miért történik úgy, ahogy történik. Nem lát­ják a döntés mögötti okokat tisztán és ezért csak abból in­dulhatnak ki, amit látnak, ta­pasztalnak. Ne haragudjunk azonban azokra, akik néha nem elég körültekintően, türelmetlenül szólnak a fejlődés problémái- róL A közélet Íratlan szabá­lya, hogy türelmesnek kell lenniük az emberekkel. Csak így érthetünk velük szót. So­ha ne folyamodjunk. a sommás elutasítás módszeréhez, mert ez nem or­vosság semmire sem, hartem vizsgáljunk meg minden kér­dést és nyugodtan, higgadtan, tárgyilagosan adjunk rá vá­laszt. Módot, lehetőséget kell adni arra, hogy problémáit min­denki őszintén elmondhassa, így tudunk csak a megoldáson fáradozni. Ha elutasítunk va­lamit, semmit sem oldottunk meg, sőt újabb problémák gyökerét tápláljuk. Nincsen szükségünk szerve­zett vitákra. A mindennapok problémáit kell szépen, nyu­godtan és higgadtan megolda- : ni. Akkor nincs ok a türelmet- i lenségre. ‘ ; Egy dolgot azonban még \látnunk kell. A fejlődést leg­jobban, mindenki a maga kör­nyezetének változásán tudja lemérni. Szükséges tehát, hogy nagy átfogó terveink ki­vitelezése mellett, ne feled­kezzünk el arról sem, hogy időről időre minden körzet kapjon valami kis fejlesztést, javítást, hogy lássák az embe­rek: náluk nem állt meg az idő. Azt hiszem, senki nem vitat­ja, hogy idővel az egyes vá­rosrészeknek hasonló fejlődési nívót kell elérnie. Ennek ér­dekében — miként a Magyar Nemzet május 23-i vezércik­kében Éry József is megálla­pította — szükséges, hogy ne csak a főteret és annak kör­nyékét tekintsék a vidéki vá­rosok „város”-nak. Abban a reményben írom mindezt lápunk hasábjain, hogy ezért a türelmetlenségért egyszemélyben senki sem érzi találva magát. Itt valameny- nyiünk felelősségéről van szó. Közös erővel, közös aka­rattal kell fejlesztenünk ezt a várost. És ebben a munkában számítanunk kell a ma még türelmetlen emberek elképze­léseire, munkájára is. Dr. Zoltán Zoltán Ezúton mondunk hálás köszöne­tét rokonainknak, jó ismerőseink­nek, jó szomszédainknak, az Al­kotmány Tsz vezetőségének és tagságának, akik szeretett jó tér­iem, édesapánk, nagyapánk és testvérem. Szabó Mihály temeté­sén megjelentek, részvétükkel iagy bánatunkban osztoztak, sír­ára koszorút, virágot helyeztek. üzv. Szabó Mihályné és a gyászoló család a bosszankodó mit sem tudott. Csak azt lát­ta, hogy a befedett csatorna mellett egyes helyeken új árkot ástak, hogy az egyre szaporodó víztócsákat elve­zessék. Ha bejön a városba, lát­• A szerkesztőség azzal a megfontolással közli Dr. Z. Z. írását, hogy annak meg­állapításairól és a benne szóvá tett problémákról má­sok is elmondhassák véle­ményüket lapunk hasáb­jain. * 1 | B. Kiss Sándor és 5 I Osgyányi István a $ fúrógépeken dől- $ gozik. $ a Budapesti Nemzetközi Vá- \ sár. A ceglédi üzemek és vál- i lalatok termékeit a budapesti j központjaik gyártmányai kö- i zött szerepeltek a vásáron, i 1 A Cipőipari Vállalat termé- i kei mellett nagy sikert ara- i tott a Villamosipari Gyár két; gyártmánya: BTK 400-as biz- i tonsági transzformátor és az j * F 10-es kézi fúrógép. Az j elektromos műhely szerelői: szalagon gyártják ezt a két; * terméket, s évente öt-ötezer j darabot szállítanak a megren- : delőknek. Felvételeink két gép gyár- § tása közben készültek. Olasz Tivadarné, Negyedi István és Csányi Ferenc- né szerelik a transzformátort. Ceglédi produkció a BNV-n >an — egyebek között — dr. Zoltán Zoltán, a Kárpáti íurél Irodalmi Asztaltársaság nunkájáról, Maczelka Tibor >edig Galambos Lajos író ceg- édi „kerekasztal” beszélgető­iéről számol be. A kiadvány tözli Tamasi Tamás, a járási :önyvtár munkatársának :lemző írásait az új abonyi iözségi könyvtárról. V\\\\\\\\\\x\\\v\\\\\vvvvvvvv\\vvvvvxs.vvvvvv A ma Cégiedre latogato rövid életrajzával, eddigi al­kotói pályafutásának áttekin­tésével mutatjuk be olvasóink­nak. Bárány Tamás Kolozsvárott született 1922-ben. Jogot és bölcsészetet is ebben a vá­rosban és a budapesti egye­temen tanult. Egy ideig a Fővárosi Könyvtárban dol­gozott, majd a felszabadu­lásig tisztviselő volt. Szerkesztette a Budapest című folyóiratot, később a Magvető Kiadó lektora lett. Tehetsége korán megmutat­kozott; már tizenöt éves ko­rában önálló verseskötettel jelentkezett Ezt még két versgyűjtemény követte, de legotthonosabban a regény­írás területén alkot. A közelmúlt és mai életünk társadalmi problémái fog­lalkoztatják. írásaiban helyet kapnak a családi élet bonyo­dalmai, megelevenednek a háború borzalmai, kirajzoló­dik a disszidensek sorsa. Szívesen él a szatíra eszkö­zeivel, a hibákat kifigurázva tárja fel. Első regényét 1943-ban adta ki, s 1954-ben a Húsz év cím­mel megjelent művéért ka­pott József Attila díjat. A legnagyobb sikert a Csiga­lépcső című regényével arat­ta, amely megfilmesítve is közismert. Az ifjúság ked­ves olvasmánya a Rákóczi zászlai című történelmi re­Ezúton mondunk hálás köszö­netét, rokonainknak, jó ismerő­seinknek, jó szomszédainknak, a Pest megyei Taná'ós III. sz. Sütő­ipari Vállalat vezetőségének és dolgozóinak, akik szeretett jó fér­jem, édesapánk, nagyapánk, Len­gyel Zoltán temetésén megjelen­tek, részvétükkel nagy bánatunk­ban osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyeztek. özv. Lengyel Zoltánná és a gyászoló család gény. Mai fiatalokról szol a Kis ház a szigeten című könyve. Sokak számára em­lékezetes olvasmány az Apát­ián nemzedék, az Űzött vad című kisregénye és az írat­lan törvény. Elbeszélések, rádiójátékok szerzőjeként is ismert. A má­sodik kakasszó című szín­művét 1958-ban a Petőfi Színház mutatta be. Erre a könyvhétre És így írunk mi... című paródiagyűjteménye je­lent meg. A ma este fél hétkor kez­dődő irodalmi esten — mint jeleztük — a Kossuth Mű­velődési Házban e művéből mutat be paródiákat az Ódry Árpád irodalmi színpad. Vasárnap: Ttíaoltó mrseny . t Ibertirsán Vasárnap reggel kilenc órai kezdettel az albertirsai sport­pályán rendezik meg az éven­te szokásos járási tűzoltóver­senyt. Részvevői a községi, az ipari és a mezőgazdasági üze­mek önkéntes tűzoltó csapatai mintegy ötszáz főnyi létszám­mal. A versenyen elméleti és gyakorlati feladatok mellett sportbeli ügyességet kívánó váltófutás is szerepel a műso­ron. A KGV önkéntesei ver­senyen kívül az üzemekben adódó kisebb tüzek oltását szemléltetik. Látványosnak ígérkezik az önkéntes és álla­mi egységek közös tűzoltási bemutatója, melynek során egy hatalmas ásványolajtar­tály tüzét a legkorszerűbb haboltókkal oltják el. A ver­senyt az érdeklődő közönség díjtalanul nézheti végig. J. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents