Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-30 / 152. szám

Szentendre IX. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM 1965. JÚNIUS 30, SZERDA A P € S T MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Túlórával, pénzzel, természetbeni segítséggel... A lelkesedést kövesse most szervezettség A pénteki „árvízértekezle­ten” Balogh János, Szent­endre párttitkára tájékoztat­ta az értekezlet résztvevőit az árvíz következtében elő­állott helyzetről. Először az árvízkárosultak megsegítésé­nek országszerte jelentkező igényéről szólott — Az árvízkárosultak meg­segítésére indított moz­galmat, mi szentendreiek is támogatjuk — mondotta a párttitkár. — Hogyan is tehetnénk más­ként, amikor itt, a szemünk előtt játszódtak le azok az anyagi tragédiák,, amelyek annyi családot oly szerencsét­lenül érintettek. A támoga­tás — az eddigi jelek sze­rint — országszerte a havi jövedelem két-három száza­léka körül mozog. A segít­ségnyújtásban való részvétel természetesen mindenkinél lelkiismereti kérdés és csakis ez lehet. A segélygyűjtés csakis az önkéntesség alap­ján történhet. — Az árvízkárosultak meg­segítésének többféle formája van. Mód nyilik az üzemek­ben túlórázásra, de csakis a felsőbb szervek jóvá­hagyása után. Azt a kérdést, hogy a túl­órában gyártott terméket mi­re szánják, előzőleg tisztázni kell. A párt álláspontja ugyan­is az, hogy nem szabad fe­lesleges készleteket produ­kálnunk. — Ott, ahol nem folyik közvetlen termelés, az iro­dákban, hivatalokban, mód lesz arra, hogy a rászoru­lóknak készpénzzel segítsünk. Ez esetben a pénzt a 10 200-as csekkszámlára kell befizetni. A tömegszervezetek sport- és kulturális események bevé­telével nyújthatnak segítsé­get. Végül: vannak olyan üzemeink, ahol dolgoznak ár­vízkárosultak. Az ilyen he­lyen jól teszik, ha közvetlen segítséget adnak embe­reiknek. — Üzemeinket a terv tel­A gátépítés jövendő 7 pontja Nagyon lassú apadás, még várható a nyolcadik árhullám-T- Apad a Duna, de az apa­dás nagyon lassú. Ezért most a legfontosabb feladat a fo­kozott éberség, a gátak őrzé­se és karbantartása. Körül­belül így foglalható össze a mostani árvízhelyzet — mon­dotta Sziráki Ferenc, a pén­teken megtartott tájékoztató értekezleten, a pártbizottsá­gon. Az értekezleten jelen voltak a város üzemeinek ve­zetői, párttitkárai és megbí­zottai. Szentendrén eddig három nagy árvizet tartanak nyilván. Az 1876-os jeges áradást, az 1954-es nyári árvizet és az ideit. A három közül a víz­magasság szempontjából az 1876-os viszi el a pálmát. Az adriai tengerszinthez viszo­nyított magasság tekintetében az 1876-os 105,60 méter, az 1954-es 105,07 méter, az idei pedig 105,47 méteres volt. Ez a vízmagasság a hajóállo­más melletti mércén 716 centimétert jelentett. Mindössze 13 centimé­terrel maradt el tehát az 1876-os jeges ár rekordjá­tól. Hogy a víz meddig ért volna, ha nincs gát, az könnyen ér­zékelhető a Péter-Pál utca alsó részén az egyik ház fa­lán levő 1876-os emléktáb­lán. A továbbiakban — a jövőt figyelembe véve — az a fel­adatunk: védelmi vonalun­kat úgy építsük ki, hogy meg­lepetés ne érhessen bennün­ket, vagyis a Budapestre vo­natkoztatott 920 cm-es ára­dást is bírják töltéseink. En­nek érdekében nemcsak a gátak magasságát kell emel­ni, hanem azok „koronáját” is ki kell szélesíteni, hogy a ha­talmas víznyomást elvisel­jék hosszabb időre is. A jö­vőbeni védekezés fő felada­tait hét pontban lehet össze­foglalni: O A révházat ki kell tele­píteni a töltésből. A mostani taoasztalatok alapján ■agyanis ez a pont rendkívül veszélyesnek mutatkozott. A Rév utca és révház közötti műutat támfallal ellátni, illetve biztosíta­ni. Itt ugyanis, már az ára­dás kezdetén átszivárgás je­lentkezett. © A Rév utcánál levő „holt­ágat”, az úgynevezett fel­járót, meg kell szüntetni. A mostani védekezésnél ez a pont túl veszélyesnek bizo­nyult. Ha itt a gát átszakadt volna, a betörő víz elárasz­totta volna az egész Vörös­hadsereg úti alsó szakaszt. O A műút melletti géphá­zat is át kelj építeni. Most ugyanis nem bírta el a ránehezedő feladatot és ezért kellett két nagy teljesítményű szivattyúval megerősíteni, hogy a víz átemelése bizto­sítva legyen. A Bükkös-patak gátját meg kell erősíteni, illet­ve a Jókai utcai szakaszon levő artézi kutat ki kell iktat­ni a gátból, úgyhogy a vízki­vétel ne a gát közvetlen lá­bánál történjen. A Bükkös-patakba veze- _ tő úgynevezett „macs- kabél”-csatornákat, melyek a magánosok szennyvízét vi­szik a patakba, meg kell szüntetni. Ez egészségtelen is és tulajdonképpen szabály­talan. o o jesítésében az árvíz érzé­kenyen érintette. Volt olyan üzem, ahol a termelés a vál­ságos napokban leállt. Az tehát a leghelyesebb, ha az árvíz által érintett üzemek intézkedési terveket ké­szítenek, hogy a kiesést a hátralevő időben pó­tolni lehessen és a tervet az árvíz ellenére is teljesíthessék. Ezért most a gátakon és a segíteni aka­rásban mutatott lelkesedést szervezettségnek kell követ­nie — mondotta végül a vá­ros párttitkára. Árvái panasszal éjjel-nappal forduljon a Vöröskereszthez Az árvíz során — amilyenre a legöregebb szentendreiek sem emlékeznek — Szigetmo­nostor és Pócsmegyer mellett Szentendréről is több csalá­dot kellett otthonából kimoz­dítani, s a nehéz napok elmúl­táig kényszerlakásban elhe­lyezni. Az Alkotmány utcai és a Rákóczi Ferenc utcai is­kola üres tantermei, továbbá a Nógrád megyei üdülő és a Hőterv-üdülő szobái szolgát tátják a kényszerű menedéket. A városi tanács a Vöröske­reszttel együtt, Pála Károlyné tanácselnök-helyettessel az élén, a múlt heti széles körű aktívaértekezlet után, útnak indította a vöröskeresztes asszonyokat. Tizennyolc asz- szony „osztotta fel” maga kö­zött a kitelepített családokat, amelyeket azonnal felkeres tek s a jövőben is állandóan látogatnak. Minden panasza kát azonnal eljuttatják az il letékesekhez azzal a céllal, hogy mindenki részesüljön legszükségesebb főzési, mo­sási, tisztálkodási lehetőség­gel. De függetlenül a vöröske resztes asszonyoktól, Hlatki Mihálynéhoz, a városi Vörös- kereszt titkárnőjéhez éjjel- nappal minden igényt, kíván­ságot, panaszt el lehet juttat­ni. A városi tanács épületé­ben mindenkor megtalálható, A Bükkös-patak nem uszoda! A hirtelen kánikula próbá­ra teszi az idegeket. Az em­ber izzad, a hőség nehezen tűrhető, érthető, hogy vágyó­dik a víz után. Különösen ak­kor, ha még az ivóvizet is csak forralás után lehet in­ni. Ilyen időben legjobb a strandon, nyakig a vízben hűsölni. Csakhogy itt a bök­kenő, azazhogy bükkenő... Mert a Bükkös-patak vize erre nem alkalmas. Nem, mert veszélyes! Mégis egyre gyak­rabban láthatunk fürdőzőket a Bükkös-patak gátjai kö­zött. Ez nagyon veszélyes. Ré­szint nem tudni, mi mindent hordott oda az áradás, vagy mennyire mosta ki, milyen mély? A másik oldala a ve­szélynek az, hogy a víz fer­tőzhet. Nemcsak azért, mert hosszú ideig áradt volt a pa­tak, de mert — sajnos — na­gyon sok szennyvízcsatorna torkollik a mederbe. Akinek tehát kedves az egészsége és az élete, ne tekintse uszo­dának a Bükkös-patakot... Gondolatok — hangosan Ferenczy Béni 75 éves - 75 éve született Ferenczy Noémi Az Alkotmány utcában, IRODALMI MEGBESZÉLÉS Holnap este a művelődési otthonban 7 órakor az irodal­mi szakkör megbeszélést tart, melyre minden irodalomked­velőt és érdeklődőt szeretet­tel várnak. MOZI Ma a filmszínházban az Ádám két bordája című len­gyel filmvígjátékot vetítik. A szabadtéri moziban az Életbe táncoltatott lány című színes magyar táncfilm kerül bemutatásra. a Ferenczy Károly köz sar­kán levő lakóházban szüle­tett Béni és Noémi 1890. június 18-án. „Hermán Ottó úti budai villalakásában él és alkot... a magyar képzőművészet legnagyobb alakjainak egyike. Kétszeres Kossuth- díjas, a Magyar Népköz- társaság kiváló művésze ... Petőfije, amely a költőnek, eddig a legteljesebb ábrá­zolása, Gyula főterén áll. Bartók- ... Ady- ... Bábits- portrék sorakoznak a szob­rász, festő, éremművész alkotásaiból...” így méltatják az országos napilapok városunk egyik szülöttjét. És így a mási­kat: „Noémi eredeti képzele­tű, festői koncepciójú gobleinművész... Páratlan szépségű szövöttképein — mert festőnek tartotta ma­gát és joggal — nem csu­pán a munkát ábrázolta, hanem annak emelkedett szertartását. Nemrégen zá­rult Székesfehérváron az első nagy sikerű kiállítása. Ferenczy Noémi gobleinjei és azok tervei, ritka nagy értékei a modern magyar művészetnek. Ezért a teljes életmű védettsége, együtt tartása és állandó kiállítá­sa elsőrendű múzeumi fel­adat.” Eddig az idézetek. Ün­nepli az ország a két nagy művészt. * Es hol maradunk mi?! Van-e akár nekik, akár édesapjuknak egy, egyetlen egy műve, vagy akárcsak reprodukciója Szentend­rén? Egyébként jó allcalom lett volna a 75 éves évfor­duló arra is, hogy utcát ne­vezzünk el a város szülöt­teiről. Még nem késő. Itt a kiállítás, a szoboravatás... a szabadtéri múzeum szá­mára kérendő szobor gon­dolata ... Csak kezdemé­nyezni kell, vagy kellene... Husvig György Szépséghalász, hálód a szó! MEGERETT A PIPACSMEGGY A Duna—Tisza közének hí­res meggytermő tájain meg­kezdődött a meggyszüret. El­sőnek a különlegesen fanyar ízű, külföldön kereset pipacs­meggyet szedik a gyümölcsö­sökben. A felvásárló telepe­ken ebből vasárnap vették át az első szállítmányt, mintegy 50 mázsát, amelyet máris ex­portáltak Hollandiába. Valami újnak születéséről nagy öröm írni. Ha az még szívügy is, akkor az öröm kettős. A meghívottak közül nem tudott mindenki ott lenni, de minden távolmaradó kimen­tette magát. S ez most itt na­gyon lényeges. Idős és fiatal, munkás és értelmiségi — sze­retik az irodalmat, egyik-má­sik míveli is és ezt ezután együtt szeretnék csinálni. Megbeszélni, vitatkozni az írásokról, a sajátjukéról és elsősorban a „nagyokéról”. A mai magyar és modern kül­földi irodalom megismerése követése a szándék. Szép szándék. Tervek, elképzelések, és sok-sok jó ötlet. Mindez tisz­ta szándékkal és nagy aka­rattal. Fiatalokat láttam az irodalmi kör alakuló estjén. Fiatalokat, akik verset akar­nak mondani, meg prózát és nem azért, mert ez most di­vat, sokkal inkább azért, mert ez kell nekik ahhoz, hogy kiéljék azt, ami bent feszít. V Minden csütörtökön este hét órakor jönnek össze. Vár­ják az irodalombarátokat, a klubban. Viszik vagy nem viszik? - ez itt a kérdés Egy névtelen levél margójára íráshoz nem szokott kéz­zel, nehezen papírra vetett sorokat kézbesített a posta a minap szerkesztőségünknek. MÉG NEM TAKARODOTT EL A SZIGETRŐL A VÍZ O kell A Cementgyár, a Papír­gyár és Építéstudományi Intézet folyó menti szakaszán a gátat teljesen ki kell építe­ni és be kell kötni a Dera-pa- tak gátjába. Mindennek elvégzésére azért van szükség most, mert nem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy meglepetés érjen bennünket. Rossz szemlélet az, amely szerint ilyen áradás csak ritkán, esetleg száz évben egyszer van. Ezt nem lehet előre kiszámítani. A hibákat most látjuk közvetlen, most fel tudjuk mérni, értékelni és most tudunk a leghatéko­nyabban segíteni rajta. Egyébként a védekezés so­rán 60 épületből, 75 lakásból telepítettek ki mintegy 250 embert. Ezek részben isme­rősöknél, részben pedig isko­lákban laknak. A válságos napokon 6200 folyóméter gá­tat építettek és 13 300 köb­méter földet és homokot moz­gattak meg. (ff) (Foto: Gábor Viktor) „Szegény asszony vagyok, dolgozni járok s nagyon so­kakkal együtt panaszolom, hogy a szemetes nem akarja elvinni a szemetünket. Any- nyi pénzem nincs, hogy bor­ravalót adjak, pedig más­képp nem viszik el. Sok asz- szony nevében írunk, kérjük, tegyék be a Szentendrei Hír­lapba.” Eddig az aláírás nélküli levelezőlap, melyhez csak annyit fűzök hozzá: magam a Dumtsa Jenő utcában la­kom, pirulva vallom be, hegy soha nem adtam borravalót a „városi kocsi” alkalmazottai­nak, de szemetünket mégis menetrendszerű pontossággal szállítják, égszakadás, menny­dörgés és árvízveszélyes, ta­lajvizes nehéz napjainkban is. Nem tudom a Bartók Bé­la út mely táján lakhatnak a panaszosok s nem értem, mi akadálya lehet ott a sze­mét elszállításának? Sokszor mondják, hogy névtelen levelekkel nem ér­demes foglalkozni, néha azonban mégsem árt. Any- nyira „nehézkesek a prpírra- vetett sorok, hogy úgy érzem: nem csupán „írási passzió­ból” körmölte azt le valaki és dobta a postaládába. Illetékesektől csak annyit kérünk, győződjenek meg a kérdéses utcában a szemét szállításáról. Talán valami félreértést kell eloszlatni, hogy a panaszosok meg­nyugodjanak. H. L.

Next

/
Thumbnails
Contents