Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-26 / 149. szám
rtsi MEG cMívlao 1965. JÚNIUS 26, SZOMBAT 100 szarvas a mesterséges dombokon A nemesvadak nagy része elhagyta a gemenci erdőt, az árvíz elől messze vidékekre húzódtak. Néhány mesterséges dombon azonban megrekedt vagy 100 szarvas. Ezek borjaik miatt nem tudtak menekülni. A vízben úszó erdőben rekedt, leromlott állapotú szarvasokat most csónakokról takarmány ózza a vadgazdaság. Motor- és ro- Jamcsóinakokon kukoricát hisznek ki a szigetekre. Fecskecsalád a lépcsőházban Érdekes helyre költözött egy fecske család Veszprémben: a városi művelődési ház lépcsőházában építették meg fészküket. A fecske család kezdetben sok gondot okozott a művelődési házban, mert miattuk nem tudták bezárni a lépcsőház ajtaját. Végül is az egyik udvarra nyíló ajtót hagyták nyitva, a tömeges forgatómmal is megbarátkozott és immár „kulcsjogot” követeti fecske családnak. : MIKROHOTELEK ’ Gyulán jól halad a „mikro- hoted” építése. Már az első emeleten dolgoznak, s előreláthatólag az év végéig átadják rendeltetésének. A háromszintes, 120 személy részére épülő szálló földszintjén ultramodern éttermet és presszót rendeznek be. A középkori váráról és gyógyhatású fürdőjéről híres alföldi városban igen megnőtt az idegenforgalom. Ezért a SZOT a most épülő hotelhez hasonló még három-négy kis szállodát építtet a következő években, összesen 10 millió forintot szánnak rá. STATISZTIKAI FEGYELEM ILYEN IS VAN. Persze a lakosság széles rétegei inkább a munkafegyelemről hallanak, különösen azzal kapcsolatban, hogy itt vagy ott hiányzik. De csaknem annyiszor és ugyanilyen vonatkozásban szerepel a pénzügyi-, a bizonylati-, az ügyviteli fegyelem és ezeken "kívül még legalább kéthasá- bcxn keresztül sorolhatnánk a különböző létező legyeimet, ha vadamennyit név szerint fejben tarthatná az ember. Jegyezzük meg azonban, amr. fiiképpen az érdekeitek jegyezzék meg, hogy a statisztikai fegyelem is létezik. Különösen jó, ha a tsz-fő- könyvelők tudják, meg alá is vetik magukat, különben úgy járhatnak, ahogyan két kollégájuk a dabasi járásban: megbírságolták mind a kettőt szabálysértés miatt, amit éppen a statisztikai fegyelem be nem tartásával követtek el. Bűnük: az esedékes statisztikai kimutatást többször is késve továbbították a járási statisztikai felügyelőséghez, meg néhány adat sem volt számszerűen pontos. Védekezésük: azt se tudja a szegény főkönyvelő, hol áll a feje, nem győzi betartani a sokféle kimutatás, jelentés terminusát, a statisztikai évek rubrikáit az agronó- mus, a bérelszámoló vagy más tölti ki, nem ő, de viszont siettében olvasatlanul is aláírja, mert övé a felelősség. Mindezt persze csak mentségül hozzák fel, egyébként beismerik hibájukat, a jövőben ... Jól van, majd kiderül, pontosak lesznek-e. A bírságot mindenesetre megfizették. MINDEN GAZDASÁGI ÉV ELEJÉN nem kevesebb mint ötvenhárom kérdőívtől és azok három másolatától felhizlalt hatalmas terjedelmű könyvet kap a statisztikai felügyelőségtől. Az év folyamán azután ezeket a kérdőíveket — némelyik száznál is több, másik meg alig tucatnyi kérdést tartalmaz — meghatározott napon, tökéletes pontossággal kitöltve be kell küldeni a járási felügyelőséghez. Ott aztán gyorsan feldolgozzák az adatokat és továbbítják a tanácsi meg országos szervekhez, hogy azok a járás mezőgazdasági helyzetéről állandóan jól tájékozottak legyenek. Tervgazdálkodás folyik, a felsőbb szervek nem kíváncsiságból, de (a tervi egyelem betartása miatt is) tudni akarják például az egyes tsz-ek vetésterületének nagyságát és azt is, miből menynyit vetettek el. Az állat- állomány adatai sem lehetnek közömbösek, mondjuk mennyi a hízó, mennyi a növendék. A munkaerő-szükséglet, a kifizetett bérek ösz- szege, a tagok jövedelme, a gépi felkészültség állapota, a terméseredmények és még egy sereg hasonlóan fontos adat feltétlenül szűk- _ séges a gazdálkodás folyamatos ellenőrzéshez, nyilvántartásához és a következő esztendei terv kidolgozásához. Az országos tervhez is kell tehát minden egyes tsz rendszeres statisztikai adatszolgáltatása. Vagyis beláthatja mindenki, hogy nagyon is szükséges, nem elhanyagolható munkáról van szó. IGAZ, A SOK KÉRDŐÍV sok kérdésének kitöltése nagy, de azért mégsem túlzott mértékben megerőltető feladat. Különösen nem ott, ahol pontosan nyilvántartják a termelés, a gazdálkodás minden mozzanatát. Az ilyen nyilvántartások vezetése pedig nemcsak kötelező, hanem a gazdaság mindenkori helyzetének megállapításához elengedhetetlen adminisztratív teendő. Éneikül egész. esztendőn át vaktában kapkodhat a tsz vezetősége. Az persze más kérdés, hogy I szükséges-e egyetlen naptári évben ötvenhárom statisztikai adatszolgáltatás. Úgy látszik nem, mert legutóbb vagy nyolc-tíz kérdőívet törölt, megszüntetett a Statisztikai Hivatal. Nagyon helyes, könnyebbséget igénylő lé-1 pés az adminisztráció egyszerűsítése felé. Most már az- ! után még kevésbé szabad a statisztikai kérdőíveket ösz- szetéveszteni, a közelmúltban legalábbis gyakori feles- I legesen kötelező jelentések megfabrikálásával. IÍA PEDIG SZÜKSÉGES ez az adatszolgáltatás — már pedig nagyon is az — akkor a lehető leggondosabb pontossággal kell rávezetni a kérdőívekre minden ada- j tot Máskülönben sem a járási, sem a megyei, sem az országos statisztika nem le- ' hét tükre a jelen, s egyben a jövő mezőgazdasági helyzetképnek, hanem csak játék a számokkal. sz. E. TÚRÁN (Foto: Kotroczó) MERLEG a gödöllői irodalmi színpad munkájáról !vi 130 millió forint - 30 vagon vas az udvarokon Kereshetnének többet - Válogatni kellene Fixírvízből ezüst - Juhbélből fonal Mind többen teszik félre az újságpapírt, rongyot hogy átadhassák az úttörőknek a MÉH „komoly” ügyfeleinek. Az úttörők évi kétszázezer forintos forgalmat bonyolítanak le és ennek az összegnek tíz százalékát visszakapják egyéni és csoportos jutalomként. A vállalat évi százharminc millió forintos forgalmának túlnyomó többségét azonban nem ők, hanem az üzemekkel való üzletkötések teszik ki. Révész Andor, a Pest—Bács —Nógrád megyei MÉH Vállalat igazgatója elmondta: ahogyan nő az iparosodás, úgy nő a forgalmuk. Mind több üzemet szerelnek fel modernebb gépsorokkal s a régieket kiselejtezik. A másik ilyen tényező, hogy kulturáltabbá válik a csomagolás, több papírt, lemezt használnak hozzá, amelyek szintén a MÉH telephelyekre kerülnek, s onnan vissza a feldolgozó üzemhez. A hulladékbegyííjtés lehetőségei szinte korlátlanok. A vállalat tizennégy éves fennállása alatt egyetlen egyszer sem maradt le a tervteljesítéssel. Évi 25 ezer tonna vasat egyezer tonna színesfémet, 4 ezer tonna papírt, 1400 tonna rongyot, 12 millió forint értékű nyersbőrt, 4 milliót érő göngyöleget és még sok más egyéb értéket adnak át évente a népgazdaságnak. Rengeteg még a „rejtett tartalék”. Szakértők szerint a három megye termelőszövetkezeteiben jelen pillanatban 25—30 vagonnyi vas hever rozsdásodva az udvarokon. Pedig nem kis pénzt kapnának érte, hiszen egy vagon haszonvas ára húszezer forint. A DCM, a konzervgyárak, a váci nagyüzemek a legnagyobb szállítók. Hulladékból a DCM-nek hárommillió forint az évi bevétele. Lehetne sokkal több — nemcsak náluk, hanem másutt is, ha a mellékterméket nem ömlesztve, hanem szétválasztva adnák át. Az öntvényből például egy tonna értéke 20 ezer forint, lemezből csak négy. Ha a kettőt keverik, mindössze négyezer forintot fizetnek érte. Még nagyobb a kár a színesfémnél, mert ott egy vagon értéke 300 ezer forint. A nagyobb üzemi rend, nagyobb jövedelmet biztosítana. Az utóbbi két évben sokat javult a MÉH telepeken dolgozók munkakörülménye. A legtöbb munkahelyet gépesítették: villamos emelőket, targoncákat kaptak és gépekkel történik a bálázás. Nagy segítséget nyújtanak a korszerű markológépek, szállítóeszközök. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy telepeiken végre kialakult a törzsgárda. A 430 munkavállalóból több mint százan tíz éve dolgoznak itt. Nagy szükségük lenne egy laboratóriumra. Egyik szakemberük jött rá például, hogy az azelőtt semmire nem használt, s így nem is gyűjtött juhbelet milyen sokféleképpen lehet feldolgozni. Hang- szerhurra alkalmas, és ami a legfontosabb: kitűnő minőségű sebkötözőfonal. Csak ezzel az egy újítással négy millió forint értékű devizát takarítanak meg a népgazdaságnak. Ma még sokszor csak a véletlen segít, amikor rájönnek, hogy egy- egy anyagban milyen további lehetőség rejtőzik. így történt a fixirvizzel. A kórházak röntgenosztályai, és a fényképészek által elhasznált fixirvizet ülepítik. Egészen egyszerű eljárással havonta több mázsa ezüstöt vonnak ki belőle, amit a pénzverdének adnak át újbóli felhasználásra. k. m. Pest megyében a legelső irodalmi színpadok egyikét Gödöllőn szervezték meg hat évvel ezelőtt, 1953-ben. Az új kultúrintézmény gyönyörű programmal kezdte működését Juhász Gyula Irodalmi Színpad néven. Rövid idő alatt jelentősen hozzájárult a község kultúréletőnek fejlesztéséhez. Havonta kétszer, mindig pénteki napon, színvonalas irodalmi délutánokat rendezett, eleinte a járási tanács- háza dísztermében, később a gödöllői kastélyban, legutóbb pedig a művelődési házban, neves írók, költők és előadó- művészek közreműködésével. Tervszerű munkája érdeklődést ébresztett a lakosság körében az élő és a klasszikus irodalom iránt. Sikerének híre gyorsan elterjedt és példájára egymásután létesültek hasonló irodalmi színpadok a megye sok más városában és községében is. Legutóbbi szezonja nem volt mentes a zökkenőktől. Nehézséget okozott, hogy 5 egyik lelkes vezetője, Gábor $ Gyula, a járási tanács népmű- $ velési felügyelője eltávozott ^ Gödöllőről, miután más mun- ^ kakörbe került, és sokáig be- 5 töltetlen volt a művelődési 5 ház igazgatói állása is. Meg- ^ nehezítette az irodalmi szín- $ pad munkáját, hogy a műve- $ lődési ház nem bizonyult al- 5 s kalmasnak erre a célra, kicsi a színpada, szűk az előadóterme és korszerűtlenek az öltözőhelyiségei. Néhány héttel ezelőtt kapott a járás új népművelési felügyelőt Bálványosi Kálmánná személyében, aki gyorsan felismerte az irodalmi színpad jelentőségét és mindent elkövet a következő szezon megfelelő előkészítése érdekében. — A múlt szezont lezártuk — mondja az új népművelési felügyelő érdeklődésünkre — és az- elmúlt évek során szerzett tapasztalatokat hasznosítani kívánjuk az új szezon megszervezésénél. A Juhász Gyula Irodalmi Színpadnak az elmúlt hat év alatt sikerült szilárd törzsközönséget kialakítania rendezvényei számára, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a színvonalas estéken 150—160 főnyi közönségre biztosan számíthat. Az eddigi színvonalat tehát nemcsak tartanunk, de a lehetőségek kihasználásával emelnünk kell. Most az a célunk, hogy megkezdjük a helyi előadó gárda, egy fiatal színjátszó csoport megszervezését és bekapcsolását az irodalmi színpad munkájába, amelyhez értékes segítséget kapunk a járási könyvtártól és a művelődési háztól, valamint a tanácsi szervektől. Szerethénk igen szorosra fűzni az agráregyetemen működő színjátszó csoporttal kapcsolatunkat, amely eddig, őszintén szólva, elég laza volt. Bálványosiné elmondotta még, hogy már dolgoznak az új szezon programján és valószínűleg sikerül megszerezni a járási tanács engedélyét ahhoz, hogy addig is, amíg felépül Gödöllő új, korszerű művelődési háza, az irodalmi színpad műsoros délutánjait a tanácsháza dísztermében tartsa. M. L. Kötelező a harisnya! A Nyáron is divat a kalap és a kesztyű | lff.-l. _:. _ .».1. n H.n m.'l.mn «.nini, S Mo st már nemcsak a naptár, hanem az időjárás is a nyarat jelzi. Az üzletekben a vevők többsége a könnyű holmikat keresi. Az eddigi érdeklődés igazolta a divatszakembereket, a nyári öltözékek kiegészítő tartozékaiból főleg azt keresik, amit a szezon elején „megjósoltak”. Az idei nyáron — hosszú évek után — ismét / divat a kalap. A nők a szintetikus szalmából készült kalapot keresik, s bár az ára még kissé borsos, rohamosan terjed. A férfiak sem maradnak el a nők mögött, ők is hordanak kalapot, legszívesebben a drapp színű, szellős nylonszalma kalapot. A nőknél elmaradhatatlan a kalaphoz a kesztyű, mégpedig félhosszú fazonban, nylonból, sok fodorral. A blúzok magas nyakúak, vagy „V” alakú kivágásuk van. A férfiingek gallérja — amely nyakkendőviseletre is alkalmas — a húsz évvel ezelőtti „spicces” fazont formázza. A cipődivat a férfiaknál és a nőknél egyaránt a fonott felsőrészű lábbeli. Az idei nyári divat legszigorúbb szabálya: legyen bármilyen meleg is, harisnya kö-s telező. ^ Otthon a dédmamák kora- ^ beli sokcsipkés pongyolát ^ ajánlja a divat, konyhai vi-| seletnek azonban a könnyen S mosható nylonpongyolát tart-s ja célszerűnek. A strandon — mivel az idén ^ már van elegendő belőle — ^ a frottírköntös és a írottírkö- ^ peny ismét előtérbe kerül. ^ Különösen kedveltnek ^ Ígérkezik az „Agi”-kön- ^ tös, ^ amely a vizet jobban a magá- ^ baszívja, s nem húzódik ki ai szála. A fürdőruhák akár karton- § bői, mintás vászonból, piké-§ bői, szaténkartonból, zsugo-^ rított nylonból, vagy krepp- ^ nylonból készültek, egybe- ^ szabottak, kétrészesek, vagy ^ parányi bikinik, egyaránt ^ divatosak. A strandlábbelinek | ismét a szalmapapucsot ajánl- > I ja a divat. A málna gyógyhatása A málna cukorban elég sze- § gény, de vasban és foszforban ^ igen gazdag. Ezért különösen § jót tesz a cukorbetegeknek és ^ a gyenge gyömrúaknak. Az ^ ókorban is tudták, hogy na- ^ gyón egészséges, S Nyitány Néma csend vette körül. A levegő állt. Cigarettája lassan hamvadó parazsát figyelte. Egyszer csak felcsendült benne egy dallam: papa-pa, papa-pa. Beethoven Egmond nyitánya volt. Üjra maga előtt látta a képet: piros, kék vonalak; a lélegzés ritmusára lejei lüktetnek; a parányi magzat nőni kezd; tollasodik a csibe; széttöri zárt héját; csodálkozó szemmel néz a világba. Látta Vadász János „Nyitány” című kis- filmjét. Papa-pa, papapa, hallotta ismét. A lépcsőház korlátjának támaszkodott. Nézte a sötét vagy éppen kihunyó ablakokat. Késő volt. Egyedül állt az éjszakában. A meleg levegő szinte körülölelte. Szája némán, alig észrevehetően mozgott: papa-pa, papa-pa ... Elmerengett. Fiatal volt, szeretett ábrándozni. Leginkább a jövőre gondolt, a „hogyan lesz?”-re. Sokféleképpen látta önmagát. Elhagyatottnak. Premier plánban, sötét háttérben jelent meg az arca. Ráncos volt és rút. Szemében félelem ült. A másikon boldogan mosolygott. Igaz ez? — kérdezte a tekintete. Aztán lassú léptekkel ment. Ringó járása magára vonta az éhes, mohó férfi szemeket. Megállt. Cigarettára gyújtott, mélyet szippantott, s egykedvűen ült be egy pocakos, kopasz férfi kocsijába. Összerezzent. A cigaretta tövig égett, pici piros foltot hagyott az ujjún. Nem, ezt mégsem! Papa-pa, papa-pa. Félhangosan dúdolta. Hallotta, amint a házmester kinyitotta a kaput, beengedte a késői lakót. Üjra csend lett. Másik cigarettára gyújtott. Ügy látszik, ideges vagyok — gondolta. Az egyik ablakban fény gyulladt. Sápadt, vékony nő, gyűrött fehér ingben állt. Figyelt. Lemondóan legyintett, s eloltotta a lámpát. A párját várta. A férfit, aki nem tudni, hol jár. Hol, s kinél keresi a boldogságot. Megsajnálta az asszonyt. Lehet, hogy én. is így fogok állni — egyszer — egy ablak előtt? Várok és hiába? — villant fel benne. Egy macska halk miákolása hallatszott. Nem sokkal rá, felelt a hím. A hold megvilágította őket. Szőrüket felborzolva tűntek el a pincele járatban. Elmosolyodott. Valami együttérzésfélét vett észre magán. Majdnem hangosan felnevetett. Együttérzés, titoktartás a macskákkal! No, ne féljetek, hallgatok. Nem árulom el senkinek. Egész jó kedve lett. Mosolyogva várt. Hogy mire? Nem tudta. Olyan volt minden, mint egy álom. A sötét, mélyeket szuszogó ház, a magány, a cinkos szolidaritás a macskákkal. Jól érezte magát. Egyszer csak éles fájdalmat érzett. A keze alatt a hideg vasrács csaknem átforrósodott. A hasához kapott. Ilyenkor idegesek szoktak lenni az asszonyok — gondolta, s tudta, hogy erre az édesen fájdalmas valamire várt. Szívében felzendült, szinte dübörgőit a jólismert dallam: papa-pa, papa-pa. A nyitány volt. Az új élet élni kezdett: papapa, papa-pa... Bartha Katalin
