Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-25 / 148. szám

rtt>i HEGYEI gMjriap 1965. JŰNIUS 25, PENTEK ' A tv után a filmszínházak is iSVűi bemutatják, Horváth Márton ’ J Ml * nagy sikerű Vízivárosi nyár című filmjét, amelyet Fábri Zoltán rendezett. Főszerep­lők: Páger Antal, Mányai Lajos (a képen), Végvári Tamás, Fonyó József és Nádasi Myrtill EZER SZEREPLŐ Az ember tragédia jában Szegeden A Szegedi Szabadtéri Játé­kok színhelyén, a Dóm téren a műszaki személyzet meg­kezdte „Az ember tragédiá­ja" díszleteinek készítését. E produkció rendezője Vámos László és Bakó József díszlet- tervezők már többször tartot­tak megbeszélést a helyszínen a játékok más művészeti ve­zetőivel és a darabban fellé- ■pő szegedi színészekkel. Az előkészületek alapján az idei program egyik leglátványo­sabb előadásának ígérkezik Madách remekművének be­mutatója. A jobb- és baloldali tetőtera­szokon, mint mellékszínpado- kon játszódik majd a dráma több fontos jelenete. Az elő­adás sikeréhez mintegy ezer közreműködő járul hozzá. A három főszereplőn. — az Évát alakító Ruttkai Éván, az Adá- mot alakító Nagy Attilán és a Lucifert alakító Gábor Mik­lóson kívül még negyven szí­nész, nyolcszáz statiszta, har­mincöt tagú balettkar, hatvan tagú énekkar lép színpadra ebben a darabban. Vaszy Vik­tornak „Az ember tragédiájá”- hoz írt kísérőzenéjét hatvan tagú zenekar szólaltatja meg. Jól sikerült a könyvhét — A vártnál is nagyobb si­kert hozott a könyvhét. A sokoldalú, változatos propa­ganda megtette a magáét: a könyvhét összbevétele messze felülmúlta a ta­valyi akció forgalmát. A kedvezőtlen — „vásárel­mosó” — időjárás ellenére az utcai árusítóhelyek vol­tak a legnépszerűbbek. A sátraknál, a pavilonoknál, ahol a dedikáló írók, köl­tők az olvasók százezreivel találkoztak, a gazdag válasz­ték már a könyvhét első öt napjában 20 százalékkal több forintot eredményezett, mint az elmúlt évben egy hét alatt. Különösen örülni lehetett a fiatalok, a tanulók érdeklő­désének. A SZŐ VOSZ tájékoztatása szerint a vidéki 135 földmű­vesszövetkezeti könyvesbolt mellett a falvakban, községekben mintegy 2800 alkalmi árusítóhelyen kínálták az olvasnivalót. Vidéken egyébként az idén első ízben rendezett gyer- mekkönyvnap adott friss színt a könyvhétnek: a kis­iskolások közötti propagan­damunkába négyezer peda­gógus kapcsolódott be. Is­mertették az ifjúsági kötete­ket, kollektív vásórnézésre vitték a gyerekeket, felke­resték velük a könyvkiállí­tásokat. Megyénkben a könyvbarát bizottság, a Hazafias Nép­front, a MÉSZÖV és a föld­művesszövetkezetek megfele­lő együttműködése megala­pozta a könyvhét sikerét. Nemcsak anyagi szempont­ból tekinthetjük sikerültnek, a rendezvények látogatott­sága is jóval nagyobb volt, mint a tavaly. A könyvsátrakban 37 he­lyen rendeztek kiállítá­sokat. Az aszódi, a dabasi földmű- vesszövetkezeti boltok ízléses kirakatokat készítettek, és 281206 könyv — író—olvasó-találkozók — Irodalmi vetélkedők, pályázatok—Háztól-házig könyvárusítás versenyeket szerveztek. A könyvárusítási forgalom 281 206 kötet könyv volt. Különö­sen keresték a mai magyar irodalmi kiadványokat, a gyermek- és ifjúsági könyve­ket. Negyvenhat körzeti föld­művesszövetkezet szervezte meg az úttörők bevonásá­val a háztól-házig árusítást. Az akcióban 1600 úttörő vett részt, és 86 500 forint érté­kű könyvet adtak el. Ti­zenöt helyen „becsületasz­talt” állítottak fel, amely nagy érdeklődést váltott ki a közönség körében. A sokféleség jellemezte a rendezvényeket. | író—olvasó találkozók, iro- I dalmi előadások, irodalmi színpadok, könyvtombolák, irodalmi fejtörők voltak. A megyében a könyvhét alatt 34 iró—olvasó találkozót szer­veztek, 23 író részvételével. Nagyon jól sikerült a megyei megnyitó Dunakeszin, a visegrádi őrtorony irodalmi presszó könyvheti műsora, a tápiószentmártoni Váci Mi- hály-est, és Cegléden a Bá­rány Tamás részvételével rendezett találkozó. Sok he­lyütt a helyi irodalmi szín­padok és versmondók nagy sikerű műsorral egészítették ki az író—olvasó .találkozó­kat. Több irodalmi színpad önálló könyvheti műsort mutatott be, s azzal „bejárta” járását, mint például a budaörsiek, akik öt. községben mutatták be műsorukat. Sóskút köz­ségben az általános iskolai tanulók között olvasóversenyt rendeztek. Ráckevén olyan irodalmi vetélkedő volt, ahol a résztvevők Ráckeve és Dömsöd irodalmi emlé­keiről beszéltek. Több helyen irodalmi pá­lyázatok íratására és érté­kelésére is sor került. A pá­lyázat díja könyv volt. összegezve a tapasztalato­kat, megállapíthatjuk, hogy a könyvhét megyénkben si­keres volt, hivatását betöl­tötte. <j.) Bevált a balatoni „népvitorlás“ Sikerrel próbálták ki a Ba­latonon a balatonkenesei „Si­rály” Vas és Műanyagfeldolgo- zó Ktsz üvegszálas poliész­terből készített vitorláshajó­ját. A kísérletek szerint a mű­anyaghajó nagy sorozatú gyár­tás esetén sokkal gazdaságo­sabb a fánál. Az üvegszálas poliészter különösen kishajók építésére alkalmas. Előnye, hogy nem kell festeni és az oldalát mégsem kezdi ki a víz. Az erős ütéseknek is ellenáll. Az új „népvitorlás“ 3.7 mé­ter hosszú és 1.4 méter széles. Hat négyzetméteres vitorlázat­ta! szerelték fel. A balatoni próbautakon bebizonyosodott, hogy a hajó igen stabil, jól „fekszik” a szélben és kezelé­se könnyen elsajátítható. Lég­szekrényekkel építik, hogy ne süllyedjen el, ha esetleg fel­borul. Hongászladikként és motorcsónakként is számítás­ba jöhet. Gyógyszer a napsugár... A nap sugárzása sok jó, hasznos, gyógyító tulajdonsá­ga mellett számos betegség (tbc, asztma, magas vérnyo­más, pajzsmirigybántalmak stb.) súlyosbodásához is vezet­het. Általában: ha valakinek komoly szervi elváltozása van, ne napozzék kezelőorvosának megkérdezése nélkül. Az egészségesek körében a kellő óvatosságai „ada­golt” napsugár a gyógy­szer. A túladagolás, mint a gyógy­szernél is, súlyos kellemet­lenségekhez vezethet. A szer­vezetet fokozatosan kell szok­tatni a napsugárhoz, napi ne­gyed, majd később fél órával emelve az „adagot”. A bőrben így fokozatosan képződő fes­Oxidia - Homo Faber - Bohociskola Uj rajz- és bábfilmek DÍSZSZERSZÁMOS SZOBA - A HORTOBÁGYON A Hortobágyon levő mátai lótenyésztési farmon díszszer- számos szobát rendeztek be. Allatcserebere PÚPOSTEVÉERT: MACKÓ VADMALAC DINGÓ RÓKA tékanyag később már védel­met nyújt a napsugár ellen. A gyermekek bőre érzéke­nyebb. Itt a kezdeti időszak 5—6 percnél több nem lehet. Napozás előtt el kell távolí­tani a bőrről minden szépítő­szert. Helyettük be kell borí­tani a bőr felszínét a napozás „segédeszközeivel”. Zsíros bőrűek részére jobb a kevesebb zsiradékot tartal­mazó naptej, másoknak a napolaj. Persze egyszerre nem nagy mennyiségben, inkább naponta többször ismételjük a bekenést. Ma már az érzékeny bőrű­ek is élvezhetik a napot, ha olyan készítményt használ­nak, amely a sugárzás gyulla­dást okozó részét nem engedi át. Ilyen például a Parasol krém. Barnító hatása mellett még gyulladást csökkentő anyagokat is tartalmaz. Az É'xótic' hídrátáíó krém víz­tartalmánál fogva alkalmas napozáshoz. Arcra egyébként mindig ajánlatosabb krémet tenni olaj helyett. Strandolás végén viszont a napozáshoz használt anyago­kat gondosan le kell mosni. A napozástól kipirult bőrt éjszakára bőrtápláló zsíros krémmel kell bekenni. Ha a jó tanácsok meg nem tartása miatt a bőr mégis „fel­ég” — úgy nem zsírozni kell, hanem szárazon kezelni, pu- derezni testhintőporral, ez sok­kal jobban hűsít. Láz, hideg­rázás, hányás esetén addig is, amig az orvos megérkezik, hideg borogatást alkalmazunk és bőségesen alkohol mentes hűsítő folyadékot. Dr. R. D. „Mesék a művészek világá­ból” címmel kerül majd a film barátai elé. Ez a sorozat elsősorban a felnőtt nézők­nek készül. A „Szilveszteri legenda” című rajzfilm Jankovics Mar­cel alkotása — egy kis autó és gazdája történetéről szól. Űj bábfilmen dolgozik Foky Ottó. A „Bohóciskola” című alkotásának hőse egy olyan kisfiú, akit csak a bohócko­dás érdekel, de amikor eljut a cirkuszba, látja, hogy ott is nagyon sokat kell dolgozni és tanulni. Dargay Attila „Marci” című sorozatában egy furcsa kis űrlakó kaland­jait követi. A Pannónia Filmstúdió [ műtermében több új rajz­film készül gyermekek és 1 felnőttek szórakoztatására. Nepp József „Oxidia” cím­mel készülő rajzfilmje kü­lönös országba vezeti a né­zőket. Alkotásának „fősze­replője” az olajozókészülék, amelynek segítségével sok mindent el lehet érni a hi­vatalokban, üzemekben, s mindenütt. Az ember és az eszköz kapcsolatának kialakulását, fejlődését meséli el Szabó Sipos Tamás „Homo Faber” címmel készülő munkája. Kovásznál György három­részes filmjén dolgozik. A három szatirikus rajzfilm Kiemelkedő helyen latha­tók a hortobágyi hetes fogat fonott, sallangos szerszámai. Itt őrzik és gondozzák továb­bá az ötös és négyes fogatok­hoz való díszszerszámokat, ezeknek legtöbbje csipkés rézveretű készítmény. A múzeumnak beillő kis szobában helyezték el a ver­senynyergeket, továbbá a hor­tobágyi csipkés veretű dísz­zablákat, kantárakat és kari­kás ostorokat is. A Pécsett vendégszereplő, kitűnő állatprodukciókat fel­vonultató berlini nagycir­kusz „szerződtette” a me-; cseki kultúrpark állatóvodá­jának nyolc kicsiny lakóját. Az októberig a pécsi „ne­velőszülőknél” maradó orosz- lánkölyköket megvásárolta a cirkusz igazgatósága, míg a kismackóért, a vadmalacért, a dingó- és rókakölyökért egy púpostevét adott cse­rébe. A teve már el is fog­lalta helyét az állatkert eg­zotikus részlegében. Árvízi „menekültekkel” is gyarapodott az állatkert: a gemenci erdőből kiszorult szarvas- és őzgidáknak adott menedéket. V“4“p 1 Búcsúzik az Alekszandrov-együttes 1 I a margitszigeti » •» ^ szabadtéri színpadon, | A margitszigeti szabadtérig színpad igazgatósága közli, ^ hogy — az eredeti program ^ szerint — június 27-én, vasár-^ nap este a szovjet hadsereg^ hazánkban vendégszereplő í Vörös Zászló-renddel kitün- S tetett Alekszandrov ének-, ze-$ ne- és táncegyüttesének fel- $ léptével- nyitják meg a színpad $ szezonját. Egyébként ezzel az $ előadással búcsúzik a magyar $ közönségtől a kiváló szovjet $ katonaegyüttes. Az előadás $ vasárnap este fél 9-kor kéz-$ dődik. ! Végre boldog völt. Órákig elüldögélt a főnök irodájában. Gyakran „betegeskedett”’ és majdnem mindig a gyomrával volt baja. S minél többször játszotta a beteget, annál ked­veltebbé és rokonszenvesebbé vált főnöke szemében. Nyugpdtan mondhatjuk, ezek a színlelt betegségek tet­ték Tyelenocskint olyan hir­telen főmérnökké. M indig ugyanazzal a bajjal küszködött, mint a főnö­ke. Szenvedett” légcsőhurut­ban, torokgyulladásban, gyo- morsavtúltengésben, a gyo­morhurutról már nem is be­szélve. Ha az igazgató tüde­jének bal csúcsán megjelent egy sötét folt, akkor megjelent az ő tüdején is. Egyszer a tü­dőgyulladás mellett még vala­mi másban is „meg akart be­tegedni”, de az már nem sike­rült. — Valerij Petrovics — szólt Tyelenocskin — én mindent megteszek a főnökömért. Tü- zön-vizen, orvosi vizsgálaton keresztül megyek érte, ha kell. En majd elintézek mindent. — Nem értem. Hogy gondol­ja? — Nagyon egyszerűen. Adja ide a beutalót, majd én elme­gyek a vizsgálatra. Hiszen ma­gát nem ismerik, nekem meg valóságos szórakozást jelent, ha saját véremet és gyomor­nedvemet adhatom az igaz­gatóm érdekében. — Jó lenne. Kényelmetlen, de... — Semmiség. Hiszen a be­tegségünk is szakasztott ugyanaz. Hol van a beutaló? Már megyek is! Egy héttel később hivatta Kulkov Tyelenocskint, s pa­pírjaira meredve alig hallha­tóan mondta: Kulkovot ugyanis beutalták az egyik gyógyfürdőhelyre. Tyelenocskint ez nagyon meg­ijesztette: „ne adj isten, még meggyógyul!” De ugyanakkor meg is nyugtatta magát: „At­tól nem kell félni. Elvégre or­vosok is vannak a világon! En bízom bennük, hiszem, hogy nem hagynak cserben.” — Csak az a baj — közölte Kulkov sóhajtozva és nyögdé- cselve Tyelemocskinnal —, hogy ki kell majd állítani a kórlapot. Rengeteg herce-hur- ca. Vérvétel, gyomornedvvizs- gálat, stb. Tudja, én nem bí­rom az ilyesmit. — A vizsgálat eredménye szerint teljesen egészséges va­gyok. Nem utalnak szanató­riumba, üdülőbe küldenek. Ehhez mit szól? — Nagyon örülök, hogy..; — Örül?! — ripakodott Tye- lenocskinra Kulkov. — Szóval örül. Rendben van. Elmehet. Végérvényesen elmehet! Ért­hető? T yelenocskin nagynehezen hazavánszorgott és lero­gyott a díványra. Érezte, hogy most igazán megbetegedett. Életében először. Fordította: Baraté Rozália JURIJ ZOLOTARJEV: KÖZÖS TÉMA G ngoríj tmpovics 1 ye- lenocskin, a vállalat tervosztályának vezetője szo­morúan ismerte be magában, hogy milyen messze áll a vállalat igazgatójától. Pedig lépten-nyomon arra törek­szik, hogy közelebb férkőz­zék hozzá! De hiába. A fő­nök, mint egy nagyon magas szírt: megközelíthetetlen. Kulkovval még szinte senki sem találta meg a közös nyelvet. Nyers, komor, epés ember, ül foteljében és folyton csak azt fújja: — Kész a jelentés? Nna, mutassa ... Jól van. Elme­het. Tyelenocskinnak azonban nem akaródzott elmenni. Szeretett volna még valami elismerő, magasztos dolgot mondani ennek a barátságta­lan, fölényeskedő embernek. Megértetni vele: milyen hű­séges és odaadó is az ö be­osztottja. Csak azt nem tud­ta, hogyan kezdjen hozzá mindehhez? Az ismerősök tanácsolták: „Puhatold ki, milyen témák érdeklik a főnöködet, miről társalog a legszívesebben”. Persze, van olyan téma! Csak ismerni kellene. Tye­lenocsKin tapogatózott így is, úgy is. Célozgatott az operára, a futballra, a kár­tyára és a filmekre... ry ulkov türelmesen végig- M\ hallgatta a tervosztály vezetőjének lelkes szóárada­tát, s elnézve a feje fölött mondta: — Kész a jelentés? Nna, rendben van. Elmehet. „Átkozott tökfilkór — gondolta Tyelenocskin. — Semmivel sem lehet a ke­gyeibe férkőzni. Talán csak a nők érdekelnék?” És Tyelenocskin egyszer erre is rászánta magát. Ti­tokzatosan kacsintott, cset- tintett és sokatmondóan mu­tatott az ajtóra: — Szemre való kis nő a titkárnője, Valerij Petrovics! Még az ujjait is megnyalná az ember! — Hány éve nős maga, Tyelenocskin elvtárs? — kér­dezte a főnök. — Majdnem tizenkét éve. — Nna, jól van. Gyerekek vannak? — Van három, mint a — És tekintélyes család­apa létére fiatal nőkre feni a fogát, mint macska a tej­felre? Elmehet! „ne meny te len eset rogta bánatosan Grigorij Fi- lippovics. — Ha már a nők sem érdeklik!...” M ár teljesen feladata a re­ményt, amikor a soron következő jelentés beadása előtt — teljesen véletlenül, minden különösebb célzás nélkül így szólt Kulkovhoz: — Remélem, holnap már be tudom adni. Ha... ha nem leszek beteg. Kulkov felkapta a fejét és érdeklődve tekintett. — De vigyázok ám, ne­hogy beteg legyek — tette hozzá sietve Grigorij Filip- povics. — No, azért nem hajszolja magát — szólalt meg várat­lanul a főnök. — A beteg­séggel nem jó tréfálni. Mi a baj? — Ö, csekélység. Talán csak gyomorrontás..» — Ahá! — mondtak Kulkov és barátságosan megvereget­te Tyelenocskin vállát. — Üd­vözlöm, kedves sorstársam! Nekem is ugyanaz a bajom. Most együtt fogunk beteges­kedni. Ejnye, ejnye, mondja csak, hol fáj? — „Megvan!! — örvendezett Tyelenocskin. — Megtaláltam a közös témát!”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents