Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-23 / 146. szám
IX. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM. 1965. JÚNIUS 23, SZERDA Szemünk továbbra is a gátakon legyen ! A vízellátást mindenképpen biztosítják A dagadó Duna látszólag megszelídült. A víz lassú apadása azonban még nem jelenti azt, hogy a veszély teljesen elmúlt. Gátaink biztosan állanak. A rájuk nehezedő hatalmas nyomás azonban nem szűnt meg. A hosszan tartó magas vízállás átáztatta őket. Gyakori a szivárgás. A szivárgó vizek közül a tiszta víz nem jelent közvetlen veszélyt, t Az viszont, ha a víz megza- varosodik, már veszélyes, mivel azt jelenti, hogy a víz „kikezdte” a gátat. Több szivárgás tapasztalható a szentendrei „védszakaszon”, de szerencsére mindenütt csak gyengén szivárog és a víz mindenütt tiszta. A közvetlen íeladat most a fokozott éberség. A gátak őrzése. Figyelni: nem roggyan-e meg valahol a védelmi töltés? A gátakat kímélni kell. Nem tanácsos rajtuk sétálni, sem kíváncsiságból, sem egyéb okból. Ez közügy. Figyelmeztessük az erről megfeledkezőket, a kirándulókat és a helybelieket egyaránt. Számos helyen a belvizek, a feltört „buzgárok” okoztak károkat. Sajnos ez. ellen most még nem tehetünk semmit. Talán furcsán hangzik, de némi biztonságot jelentenek. Ha ezeket leszivattyúznák, a feltörő talajvíz mennyisége fokozódna. Ugyanez áll a pincék vizével is. Nem szabad kiszivattyúzni őket, mert a kiegyenlítés megszűntével az utánuk feltörő víz kimoshatja a házak alapját. A belvizek egyensúlyt tartanak a talajvíz nyomásával és így megakadályozzák újabb talajvíz feltörését. Számolnunk kell azzal is, hogy a Duna apadásával átmenetileg a belvizek szintje még emelkedik, de a további és tartós apadás ezt az emelkedést megszünteti. A látszólagos nyugalom, nem jelenti a veszély elmúltát. A lakosság által kevésbé látható vagy észlelhető probléma még bőven akad. Ilyen a vízellátás biztosítása. A vízművek gépházára jelenleg közel ötméteres víznyomás nehezedik. Vasárnapra virradóra a gépház falai megpúposodtak, de egyelőre sikerült a veszélyt elhárítani. Előfordulhat azonban, hogy a gépházat el kell árasztani. Ebben az esetben, ha a vezetékes vízszolgáltatás megszűnik, nem kell azonban félni, mivel a vízszolgáltatás más úton történő biztosításáról már gondoskodtak az illetékesek. A tőzeges árnyékszékek fertőtlenítése folyik, a kellő körültekintés ezen a téren rendkívül fontos. Az egészségügyi szervek, a Vöröskereszt aktívái fokozott körültekintéssel járnak el, hogy az esetleges fertőzéseket megelőzzék. A fokozott éberség, fegyelmezett magatartás most a legfontosabb! Bízunk abban, hogy ezt mindenki megérti! Zongora, cselló, klarinét, fuvola... Tanávzáró hangverseny a zeneiskolában Hosszú volt az út addig, amíg a múlt év tavaszán eljutottunk oda, hogy a városi zeneiskolánk őt megillető, megfelelő helyen, korszerű tantermekben, folytathatja értékes tevékenységét. Szári Mihály igazgató büszkén mutatja még az öt tantermet, ahol tíz tanerővel zongora, cselló, klarinét, fuvola és rézfúvós hangszereken, valamint ének tanszakon folyik a tanítás, A márciusban megtartott zenei versenyeken az intézet tizeinkét növendéke indult, s ebből hárman megyei első, hárman második, ketten pedig harmadik helyezést értek el. Első lett Kovács Zsuzsa zongora, Győri Károly hegedű, Cweiber Margit ének, második Likó Júlia ének, Honéczy Zoltán trombita és Kovács Júlia ének. Tíz percen át forr vizet! A nagy arányú árvíz miatt a járás és város egészségvédelme érdekében elrendelték, hogy a szennyezetté vált ivóvizet előzetes főzés útján fertőtleníteni kell. Az ivóvizet akár magán-, akár közkútból, akár vízműből származik, a fogyasztás előtt minden esetben úgy főzzük fel, hogy a víz FORRALÁSÁTÓL SZÁMÍTOTT 10 PERCEN ÁT FORRJON. A kissé íztelenné vált főzött víz ízletesebbé válik, ha azt gyümölcs- szörppel ízesítjük, vagy teaként isszuk. Dr. Szepessy Barnabás városi főorvos Emberileg mindent megtettünk... A soha nem látott áradat - számokban Emberségből,' emberi helytállásból, kitartásból vizsgázott a város az elmúlt héten. A veszély még nem múlt el, de enyhült a feszültség. A veszély enyhülése módot nyújt arra, hogy némileg számba vehessük, mi minden történt a válságos időben. A végbizonyítvány kiállítása még nem időszerű, de máris elmondhatjuk, emberileg mindent megtettünk, s a város jelesre vizsgázott emberségből. De nézzünk egy kicsit mélyebbre. Az elmúlt hét vízállásai sok mindent elmondanak: E kis táblázatból is jól látható, hogy a legkritikusabb időszak hétfő reggeltől szerda reggelig tartott. Ebben az időszakban 46 centiméterrel nőtt a víz. A nehézséget fokozta, hogy a vízemelkedés ebben az időben a „nagygát” szintje fölé emelkedett. A technikai segítségen kívül, a veszély elhárításában ekkor jelentett nagy segítséget a lakosság helytállása. Ebben az időben két kotrógép, egy lánctalpas kotró, öt másik hernyótalpas kotró, öt rakodódömper, negyvenhárom dömper, tizenkét billenős tehergépkocsi, négy DT tolódózer, valamint hat szivattyú dolgozott a legnagyobb erőfeszítéssel és tempóban. A víz rohamos növekedése a lakóházak kiürítésének tempóját is megsürgette. Vasárnapig nyolcvanhárom családot telepítettek ki. A kitelepítések közül 23 a keddi, 17 pedig a szerdai napon, vagyis a legkritikusabb időben történt. A kitelepítettek közül huszonhárom család az iskolákban lakik, a többi családokat ismerőseik fogadták be. Lélekszámban, mintegy kétszázharminc embernek kellett elhagynia otthonát Sajnos a kitelepítések ütemét fékezte, hogy többen nem hittek a veszély komolyságában, így sokszor csak az utolsó percben tudtak rajtuk segíteni. A Terner-tanyán, majdnem baj történt. A segítségre siető hernyótalpas kétéltű a rakodás idején megcsúszott, s ennek következtében a hernyótalp leesett a járműről. A szovjet katonák a víz alatt szerelték vissza a helyére és nagy nehézség árán így sikerült kimenteni a Nagy és Szekszárdi családot. A csehszlovákiai gátszakadás, nálunk a vízemelkedés stagnálásával jelentkezett. Ez időnyerést -jelentett a védőgát teljes kiépítésére. Az illetékesektől nyert felvilágosítás szerint a „nagygát” magasságát a jövőben a jelenlegi magasságra emelik fel, véglegesen. (ff.) A DUNA-PARTI UDVARBAN Üres a ház. Combig, vagy azóta már derékig érő víz uralkodik az elcsendesedett Duna-parti ház udvarán És megvédtek Pannóniát... Este nyolckor találkozunk! Három napja minden reggel ezzel váltak el. Pontban nyolckor „szerelésben”, gumicsizmában, esőköpenyben berobogok a mozi előtti térre. A „mag” már ott van. A hajnali fáradtság nyomai legfeljebb a derekakban és karokban sajog, az arcokon már nem látszik. Reggel hétkor jöttek le a gátról, s most ismét hétig (vagy akár inuk' •szakadásig) ott lesznek rajta. — Hova megyünk? — bukkan fel a csoport • üdvöskéje, a két gimnazista kislány. — A papírgyárba. Ott áll a balhé. Csikorgó fékezéssel megáll egy autó. Ugrás fel. Indíts! Messziről idehallatszik a dömperek zúgása. Autók berregnek, földmarók falják a földet, töltik a zsákokat, mert most ugyan áll a víz, de meddig? A papírgyár belső „útelágazásánál” vékony fiatalember irányítja a forgalmat. Ejnye, de ismerős. Ő, hiszen ő dr. Soproni Sándor, a Nemzeti Múzeum régésze. Pillanatok alatt mindenki a földön. Lapát és talicska. — Hova kell menni? Hol nagy a baj? A gátak hatvan centi magasságban már állnak. Végigmegyünk, „terepbejárás”. Puha. Még alattam is süpped a föld. Homokzsákok, döngö- lés... Ki-ki szó nélkül, irányítást sem várva siet a dolgára. Tartják a zsákot, lapátolják a földet. Itt-ott egy figyelmeztető szó, különben minden megy a legnagyobb rendben. — Na és mivel toljuk a gátra a zsákokat? — kérdezi egy fiatal srác. — Most légy okos Domokos! Látod ott azt a kocsit? — mutatnak neki egy üres kocsit. — Nahát szépen elé- fogjuk magunkat, ti pedig toljátok és máris ott leszünk, ötlet, öregem ötlet. Ez a fő. Ezen áll vagy bukik minden. Nem vártam meg. De biztos vagyok benne, hogy odatolták. Oda akarták tolni! Éjfél felé jár az idő. Kiállók az út mellé autóstopra várva. Feltűnik egy kimustrált öreg kocsi. Leállítom. Fáradt katonafej kérdezi. — Hová? — A városba szeretnék, ha elvinnének. — Ugorjon. Ma már mindenki tőmondatokban beszél, de értjük. — Merről jöttek? — Rétságról és Pócsmegyer- re megyünk. Kerülővel. Ez az „özönvizes” kocsi meg állandóan bedöglik. De mindenütt segítenek. Jók az emberek! Megfogalmazta, amit én is így érzek. Amikor megtudja, hogy írok, a lelkemre köti, feltétlen írjam meg! . — Nagyon rendesen dolgoznak a fiúk! i A város közepén a kocsi nagy nyekkenéssel megáll. Bedöglött. — Köszönöm, ho"-- felvettek. — Ez természetes. — Megmondaná a nevét? — Érdekes ez? Valóban nem. Elég ennyi: emberek. (bányász) Csskhszám: 10200 A Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat szentendrei alkalmazottai — a tollasok — elhatározták, hogy egynapi keresetüket felajánlják az árvízkárosultak megsegítésére. Az egyéni felajánlásokat a 10 200-as csekkszámon lehet befizetni az árvízkárosultak javára. — Homokzsák homokzsák hátán a Nagyhíd tájékán, nehogy a víz alattomosan, orvul, hátulról lopakodjék be a lakásokba A kettben emberek. Kiöntötteket keresek. Ruha szárad, gyerekek zsibongónak, folyik az élet. Szombat dél van. Galambosi Nándor, a Bányász Szakszervezet gondnoka kísér. Az árvíz idején Leányfalun tölti munkaidejét. A nagy konyhában találom meg. Készülnek az ebédre. — Mióta vannak itt a menekültek? — Hétfőn éjjel negyed egykor kezdtük a beköltözte- tést és reggel hatkor fejeztük be. — Hányán vannak itt? — Kétszáztíz nő és gyermek, néhány idős vagy beteg férfi. — Korban? — Legifjabb lakónk hathónapos, a legidősebb nyolcvanöt éves. Végigvezet a pavilonokon. Megnézem a három nagy sátort is. Hófehér ágyak, külön kis szekrényke, rend és tisztaság. A nagytermekben sokan ülnek az ágyak mellett. — Hogy érzik magukat? — Köszönjük, már jól. Az első órák voltak keservesek. Tudja, a gondolataink mindig odaát jártak, a faluban, Monostoron. Itt mindenki nagyon kedves és segítenek. — S ön, hogy van megelégedve a „vendégekkel”? — kérdezem Galambosi Nándort. f — Nincs okunk panaszra. Sokat segítenek, alkalmazkodnak. Es nézze, mi is minden tőlünk telhetőt megteszünk. A kisgyermekes anyákat külön pavilonban helyeztük el. Ne zavarják a többieket. A konyha külön gyermekkosztot is főz. Ma például sóskaszószt és tejbe- grízt. — Az ebéd mi lesz? — Bableves és diós vagy mákos tészta. Vacsorára borsos tokány. A hatalmas konyhában tálalásra készülnek. Fél egy van. Kezdődik az ebéd. Fiatal lányok pirospettyes szoknyában fürgén szaladnak az asztalok között. — Van-e valami kívánságuk? — lépek oda az egyik asztalhoz. — Egy kis sör jó lenne — mondja a társaság öregje, egy nyolcvanöt éves bácsi és huncutul hunyorog hozzá. — Hát bátyám, az nehéz lesz. Szesztilalom van! — Ammá’ baj, no de majd máskor. Egy gyerekcsoportot Já- nossy Béla tanár vezényel asztalhoz. Evek óta a bányászgyerekek táborparancs- noka. Most is korábban jött, s mert szükség van rá, hát itt maradt. — Óriási segítség nekünk Jánossy tanár úr — mondja a gondnok. — Foglalkoztatja és kordában tartja nagy számú csemetéinket. A gyerekek így nem okoznak „többlet” gondot. — Sok gyermek van itt? — Több mint száz. Csak nagyon kevés a játék. S miKiöntötték között, a Bányász-üdülőben után a gyermekekben, nagyon erős a „magántulajdon” érzése, kicsi, de heves vitáikban „salamoni” ítéletet hozni nem is olyan könnyű. Sokat segítene néhány labda, és más játék. Az iskoláknak, óvodáknak bizonyára lenne lehetőségük, hogy ajándék, vagy akár csak kölcsön formájában ezen segítsenek. Idős néni lép hozzánk. — Ma délután megkapálnánk a kertet, amit megígértünk, hogy mielőtt elmegyünk, meglesz — teszi hozzá magyarázón. — Hiányzik a munka, néni? — önként szalad számra a kérdés. — Hát bizony ... megszoktuk már mi azt, lelkem. Osztón így van ez, nem tudunk magunkkal mit kezdeni. El- kapálgatnánk, gereblyézget- nénk, amíg itt vagyunk. — És nem fárad el a néni? — Én-e? Na hallja, kedves, fiatal vagyok én még, innen a hetvenen. Büszkén kihúzza magát. Még mit nem gondolnak róla, méghogy ő elfárad. Az ebédutáni csendben beszélgetnek az emberek. Valaki hozzámlép. — Azt írja meg, hogy kő- i szőnünk mindent. Nagyon i dicsérje ám ki a Galambosi: házaspárt, meg a személyze- j tét. Meg a bányászokat se j hagyja ki, megérdemlik. Remélem, mindent „meg- \ írtam”, amit elmondtak és \ mindenkit „kidicsértem”, I amire kértek. (b.) s A NAGYHÍD TÁJÁN A tanévzáró június 18-án volt. Az év 4,36-os átlaggal zárult. Ugyanaznap este a városi tanácsház dísztermében a növendékek és tanárok közreműködésével értékes, magas színvonalú hangversenynek lehettünk tanúi. Ezúttal szépszámú közönség volt jelen. H. L. MOZI Ma a filmszínházban az Itt- > hon című magyar dokumen-| tumfilmet játsszák. A szabadtéri moziban A kő- 5 szívű ember fiai I—II. két- i részes színes magyar filmet: vetítik.
