Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-20 / 144. szám

Forradalmi-e a mai munkánk? Válasz K. E. elvtárs levelére Gyakran hangzik el olyan megállapítás, hogy mostaná­ban nem olyan pezsgő, élénk a politikai légkör és nem olyan aktív a pártélet, mint például az ellenforradalom utáni időszakban, vagy a me­zőgazdaság szocialista átala­kításának befejezéséért ví­vott harc idején. Azt is mondják, hogy akkor világo­sabbak, lelkesítőbbek voltak a célok. Igaz, hogy ma a politikai légkör nincs olyan forrpon- ton, mint abban az időkben, s a ma munkája nem szol­gál a legszélesebb rétegeket önmaguktól is megmozgató „szenzációs” eseményekkel. De a mai életünk célkitűzé­sei is forradalmiak, világo­sak és lelkesítőek. A szocializmus alapjai le­rakásának befejezésével társadalmunk forradalmi át­alakításának olyan szaka­szába jutottunk, amikor — képletesen szólva — dominál a „mennyiségi” átalakulások, változások sora, amikor a for- radalmiság, a hősiesség nem az életünk kockáztatását, ha­nem több gondosságot, fegyel­met a munkában, a nyílt, elvtársi vitákat, a gazdaság- vezetés szakszerűségét, a hi­bák bátor feltárását és ki­javítását, a tudatformálás, az agitáció „apró” csatáit köve­teli. Aki ebben valami kispolgá­ri nyugalmat, elszürkülést lát és hiányolja a „forradalmi” célokat, az súlyosan téved és félreérti a szocialista építő munka követelményeit. Az osztályharc fő területe ma a gazdaság és az ideológia területe. A gazdasági és ideo­lógiai téren történő előre­haladásunk a szocialista for­radalom kiteljesülése, bete­tőzése felé vezet. Forradalmi-e ez a mai munka? A válasz csak egyértelmű lehet: — igen! Nemcsak a ,forradalmi ro­mantikát” kell keresni, ha­nem csinálni, élni kell a for­radalmat, s hogy a célkitű­zéseink forradalmi jellegét megértsük, éppen az ideoló­giai kérdésekben kell jobban elmélyednünk. S az időszerű problémák ideológiai összefüggéseinek vizsgálata a kérdések széle­sebb, politikai és eszmei jel­legű megközelítése esetén világossá válnak a napi mun­ka távlatai, a nagy politikai csatáknál semmivel sem ke­vésbé lelkesítő és nagyszerű célok. Babinszki Károly C EGLEDI J ÁR Á É 5 C EG LÉ D V Á R OS RÉSZ ÉR E IX. ÉVFOLYAM, 144. SZÁM 1965. JÜNIUS 20, VASÁRNAP TŰZKERESZTSÉG ELŐTT Először aratnak az idén az Abonyi Gépjavító Állomás ipari tanúiéi ki SZÁZÉVES GOND —4-esek nem eshetnek munkából. Az udvar félreeső helyén 5 EMAG-kombájnok húzódnak ^ meg. Rájuk és az őket körül- ^ vevő ipari tanulókra még a J bizottság figyelme sem terjed $ ki különösebben. Pedig mi- 5 lyen szeretettel festegetnek, s hogy a kis „Balatonok” kék í színű ruhája folttalan tiszta- s Sággal ragyogjon. — Nincs ezekkel különö- $ sebb baj — tájékoztatnak a ^ fiúk. Nem lehet ugyan oda- ^ jutni velük, mint az SZK- ^ kombájnokkal, de aki kíméle- 4 tesen, a könnyebb normát be- $ tartva, dolgozik velük, nem $ vallhat szégyent. Halápi Jó- ij zsef másodéves tanuló, aki ^ majd Sebők Pálnak lesz se- J gédvezetője, ezt szem előtt is í tartja. Mucsányi Gábor még első- | éves. Jó „mesterre” talált $ Molnár Bélában. Ami külö- $ nős ambíciót ad neki: szeret- 5 né, ha keresetéből motorke- $ rékpárt vásárolhatna. Szabó \ András másodéves tanuló pe- ji dig az abonyi Kossuth-ban $ arat majd Tildi Pállal. Az ap- j: róbb termetű Mertük József \ Törteire van irányítva segéd - $ vezetőnek, Nagy Sándor kom-| bájnos mellé. Délutánba nyúlik az idő., jj mire a gépszemle véget ér. Á $ gépjavító állomás huszonöt J főnyi fiatalja izgalommal fi- j gyelte a bizottság munkáját. | Az ő kezemunkájuk is rajta \ van a gépeken. Ami pedig* számukra a legnagyobb izga­lom: az idei aratáson esnek át ők a tűzkeresztségen, s az bi­zony nem ígérkezik könnyű­nek. _____________ 3. Z. H etvenöt kombájn és har­minc aratógép állott katonás rendbe sorakozva csütörtökön reggel az Abonyi Gépjavító Állomás udvarán, szemlére készen. Szerelők, kombájno- sok szorgoskodnak serényen, hogy a néhol nem is egészen utolsó simításokat elvégezzék rajtuk. A gépszemle népes bizottsá­ga igen szigorú volt. Az idei aratás nehéznek ígérkezik, ezért Babcsány László techni­kus jegyzettömbjébe még a legkisebb hibák is belekerül­tek, nehogy majd a földeken bosszulják meg magukat. Márpedig az SZK—3 és SZK Kijavították a gépeket, de felkészültek a kézi aratásra is Városunkban csaknem min­den esztendőben az Alkot­mány Termelőszövetkezetben kezdődik meg elsőnek a ga­bona betakarítása. A terület heves homok, a gabona korán érik és úgy Péter-Pál táján már javában áll az aratás. — Az idei szeszélyes időjá­rás azonban beleszólhat — Lezárják őszre a Rákóczi utat Ismeretes, hogy az elmúlt télen néhány Rákóczi úti lakosnak — az akkori vízve­zetéktelepítéssel kapcsolatos útelzárás miatt — nehézsé­get okozott a tüzelő hazaszál­lítása. Annak érdekében, hogy a jövő télen ne ismétlődhes­senek meg a tavalyi problé­mák, a városi tanács felkérte lapunkat a következők köz­lésére: A Vízügyi Építő Vállalat Ceglédi Építésvezetősége igen komoly erővel fogott hozzá a szennyvízcsatorna építésé­hez. Jelenleg a Mozdony ut­ca szakaszán dolgoznak, s mi­vel a mostani munkáslétszám megközelíti a százat, a mun­ka üteme a megszokott tem­pót jóval meghaladja. Az őszi napokra a Rákóczi utat teljes hosszában lezárják. Aki tehát az ottani lakosok közül még nem vásárolta vol­na meg a téli tüzelőjét — a nyár folyamán feltétlenül sze­rezze be, mielőtt a csatorna­építés miatt lehetetlenné vá­lik a kocsival való közlekedés ezen az úton. mondotta Kókai István, a kö­zös gazdaság elnöke. — Fel­készültünk mindenre. Idejében megkötöttük a szerződést a gépjavító állomással. Saját gépeinket gondosan kijavítot­tuk, és azokat a nyári gép­szemle üzemképes állapotban találta. Kijelöltük a kombájn­szérűt, határidőre megrendel­tük a zsákokat, ponyvákat. Megállapodtunk a Dózsa Népe Termelőszövetkezettel, hogy egy cséplőcsapatot biztosítson nekünk a betakarítás idejére. Ügy készültünk, hogy az aratással mind a négyszáz- nyolc holdon határidőre vé­gezzünk. — Igen ám — szól közbe Gombos Tamás főmezőgaz­dász. — Csakhogy az átlagos csapadék mintegy háromszo­rosát kaptuk eddig az idén. Még az ásott kútból is kifolyik a víz. Ez bizony felborított minden előzetes számítást. — Sajnos emiatt a gépek legfeljebb a terület felén tud­ják elvégezni az aratást. Erre a lehetőségre is felkészültünk. Saját embereinkből és kívül­állókból huszonöt aratópárt szerveztünk. Az erősen meg­dőlt gabonára való tekintettel egy aratópárra csupán félhol­dat számítunk, de így is húsz nap alatt biztosan elvégez­zük az aratást. — Ezenkívül igényeltünk száz négyzetméter ponyvát. A gabonaprizmák megvédésére és a tisztítóberendezés zavar­talan üzemének biztosítására sátrat béreltünk. — A gabonáink jó közepes termést ígérnek, de eredmé­nyeinket rontja, hogy a víz­állás következtében harminc katasztrális hold gabonát ki kellett szántanunk — fejezte be tájékoztatását az elnök. (—ssi—) se-| JÓ EGÉSZSÉGET! Több mint három évti­zed múlt el azóta, hogy a budai üti iskola csengője a fiatal tanítót először órá­ra hívta. Kíváncsi gyer­mekszemek csüggtek az új tanítón, aki tudását, hi- vatásszeretetét vitte bele a munkába. Mezítlábas tanyai gyerekek, napégett arcú, kérges kezű kis cse­lédemberkék, városi mun­kásfiúk, majd a felszaba­dult Cegléd jövő remény­ségei itták minden szavát. Tóth Antal tanítót minden­ki szerette: tanítványai és pedagógus társai egyaránt. A Széchenyi úti általá­nos iskola csengője az idei tanév befejeztével ta­nítói pályafutásának vé­gét is jelezte: harmincöt év után nyugdíjba vo­nult. A tanítvány generációk egész sora nevében jó egészséget és hosszú éle­tet kívánunk a szeretett „tanító bácsinak”. <-gi) (Ikvai Nándor felvétele) Íssssssrs.'s,-,-'.'ssssssssssssssssssssssssm*/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss* Az MHSpálytízat nyertesei „REGI NÓTA, HÍRES NÓTA” címmel műsoros magyamóta- est lesz június 24-én, csütör­tökön este fél 8 órakor a Kossuth Művelődési Ház színháztermében. Közreműködik: Tompa Sán­dor Kossuth-díjas érdemes művész, Kovács Apollónia, Madarász Katalin, Mozsár Imre, Tekeres Sándor ma- gyamóta-énekesek és ifj. Ko­zák Gábor népi zenekara. Konferál: dr. Németh József. Helyárak 10-től 20 forintig. Jegyek elővételben a művelő­dési ház pénztáránál kapha­tók. Felszabadulásunk 20. év­fordulójára meghirdetett, il­letve beküldött negyvennégy általános iskolai irodalmi pályázatot a járási és me­gyei bíráló bizottság felül­vizsgálta. Az iskolák közötti versenyeken Abony lett az első, a második helyet a ceglédi Hámán Kató iskola szerezte meg. Egyéniben: 1. Szomorú Márta (Cegléd, Há­mán Kató iskola VIII. osz­tály). 2. Drezdák Klára (Abony, Gyulai Gaál iskola VII. osztály). 3. Makai Béla (Abony, Gyulai Gaál iskola VIII. osztály). 4. Ácsai Irén (Abony, Gyulai Gaál iskola VIII. osztály). A nyertes pályázók egyéni három helyezettjét 200—150, illetve 100 forinttal, a negye­dik helyezettet könyvjutalom­mal díjazták. Az iskolák első és második helyezett­jét oklevéllel tüntették ki. BÉRFÜRÉSZELÖ KISIPAROS TÖRTELEN Törtei községben a napok­ban kezdi meg bérfűrészelő munkáját Herthling Mária nyársapáti lakos, akinek iparengedélye az egész járás területére szól. Ezzel meg­oldódik a járás községeiben a tüzelőfa bérfűrészelésének régi problémája, s ugyancsak segítséget nyújt a törteli tü­zelőanyagtelep munkájában is. KIÁLLÍTÁS jelentkezhetnek 14—17 éves fiúk — kizárólag ceglédi lakosok — ács-állványozó szakmára, általános iskolai végzettséggel. Jelentkezés: Mü. M. 203. sz. Iparitanuló Intézet, Cegléd, Pesti u. 7. sz. é. M. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, Kecskemét, Klapka utca 34. Az óvonok képzőművészén szakköre kiállításon mutatja be az óvodai oktatás szemlél­tetési eszközeit a Körösi út 6, alatti óvodában. A június 22- én délelőtt 11 órakor meg­nyíló kiállítást június 30-ig i lehet megtekinteni, délelőtt ; 9—12 és délután 4—6 óra kö- izött. | — Hány tanítványa volt, igazgató úr? — A kérdés nem meglepő. Számvetést készítettem. Mint­egy nyolcezerhét száz tanít­ványom volt és tizenhat-ti- zenhétezerre tehető azoknak a száma, akikkel nevelői és igazgatói munkám során negyvenöt év alatt kapcso­latba kerültem. Bizarr ötlet jU^ eszembe. Ha most, a jubileumi évfor­dulón, amikor a Művelődés­ügyi Minisztérium elismerő oklevéllel és pénzjutalom­mal tüntette ki Simányi Ist­vánt, csupán egy-egy szál vi­rággal köszöntené volt ta­nítómesterét a sok-sok ta­nítvány — milyen tündéri rózsaerdő gyűlne össze az is­kola kopár udvarán. ...A nagykapu zárva. Al­szik a csengő. Az ódon is­kolában hallgat a csend. A kis udvari szobában egy idős férfi, az „igazgató bácsi" — immár öt óra után — egye­dül dolgozik. Rendezgeti a beiratkozottak dolgait, ö már megkezdte az új tanévet. Pe­dig a vakáció csak tegnap kezdődött. (Sz. I.) lönösen egy 1927-ben tartott nevelésügyi előadásom után.- 1944 március 24-e óta va­gyok az iskola igazgatója. Ez volt életem és a magyar tör­ténelem legnehezebb eszten­deje. A felszabadulás idején és még sokáig hadi kórház volt az iskolánk. A régi fel­szerelésből mindössze két használható pad maradt meg. Tizenhat nevelővel kezd­tem a munkát. Ma harminc nevelő dolgozik ebben az is­kolában. Az épület kívül és belül pompásan karban van tartva. A fizikai, kémiai és rajzszertárak felszerelése pénzértékben is százezreket ér. A tantermek bútorzata csinos, korszerű. Valamikor százöt gyermeket tanítottam abban az osztályteremben, ahol most huszonkét gyerme­ket oktat egy-egy nevelő. A haladás e számadaton is le­mérhető. — Név szerint ismerem a legtöbb gyermeket. S a cé­lom és életelvem az, hogy a lelkűket is minél jobban megismerjem. éreztem mindig, hogy az em­ber független, érdekes, színes, szabad egyénisége e pályán virulhat ki igazán. S míg e szavakat mondja, boncolgatja, új mondatokkal körítgeti, egy költői kép jut eszembe. A magyar tanítót itt, ebben az egyszerű hűvös szobában olyannak látom, mint a mesék aranyágú fáját. Ügy áll előttem kincseivel rakva, mint aki semmit sem tart meg magának. Minden termése mindenkié. Magának egy zöld levele, egy virágszir­ma sincs, mégis gazdagabb a világ minden fájánál. Ez az aranyágú fa telve van kincs­esei, tudománnyal, szeretettel, simogatással, megértéssel, bé­ketűréssel, feddéssel, szigorral és szülői öleléssel. Gondolatom pillanatnyi el­kalandozását sugárzó szavai fékezik: — A felszabadulás előtti időben is demokratikus gon­dolkodású, sőt, baloldali fel­fogású embernek ismertek. Talárt még figyeltek is. Ku­li Mészáros Lőrinc iskola masszív épülettömbjében a júniusi délutánon nagy hűvös csend altatgatja a gyermekzsi­vajt, lármát, kacagást. Vaká­ció van. Az épület végtelen folyosóján kongó léptekkel ballagok az egyetlen nyitva levő ajtó, az igazgatói iroda ajtaja felé. Simonyi István igazgató egyedül van a roppant épület­ben. Neki még most is van itt tennivalója. Barátságos, me­leg kézfogással köszönt. Negy­venöt éves pedagógusi mun­kájáról és húszéves igazgatói tevékenységéről kérdezem. A kérdésre fáradó szemében ki- gyúl a régi láng, a hangja is frissebbé, a mondatai is gyor­sabbá válnak.- Nyitrán születtem. Édes­apám szegény kereskedő volt s egyetlen gazdagsága a nyolc gyermeke. Baján és Nagykő­rösön végeztem a tanítókép­zőt. Cegléden kezdtem taní­tani, s úgy látszik, már itt is fogom végezni. A pedagógus; munkát ifjúságomtól kezdve a legnagyobb és a legszentebl feladatnak tekintem. Mun­kámban soha nem csalódtam és soha meg nem restültem. Ügi Aranyágú fa BaesüSetsértés a tárgyaláson özvegy Hódi Pálné szüle­tet Bezzeg Erzsébet, ceglédi lakos, az ellene folyamatban volt polgári perben mint al­peres a tőle hatszáz forintot követelő felperesre a tárgya­lás hevében becsületsértő ki­jelentést tett. Ezért most a Ceglédi Járásbíróság — mint büntetőbíróság — becsület- sértés miatt háromszáz fo­rint pénzbüntetésre ítélte. A büntetés végrehajtását egy évi próbaidőre felfüggesztet­te, tekintettel hat eltartásra szoruló kisgyermekére. Kö­telezte azonban a felmerült költségek megfizetésére. Az ítélet nem jogerős. A Húsipari Vállalat szo­cialista brigádjai vállalták, hogy ebben az évben ötszáz- húszezer forintot takarítanak meg az önköltség csökkentése révén.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents