Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-20 / 144. szám

1965. JÜNIUS 20, VAS A RN AP m‘K-fűrlap A Pest megyei Tanács KÖZLÖNYE új számában négy fontos vb- határozatot közöl: A tanácsi vállalatok 1964. évi gazdálko­dásáról. A múlt évi pénzügyi ellenőrzések tapasztalatairól, A mezőgazdasági szakmun­kásképzésről és a nyári és őszi mezőgazdasági munkák megszervezéséről. Dr. Pichler Anna irt cikket a veszélyezte­tett gyermekek és csecsemők gondozásáról. Sáritz Józsefné bemutatja, hogy milyen szak­mai oktatás folyik a monori járás termelőszövetkezeteiben. Hasznos versenytáblázat, tá­jékoztató egészíti ki a most megjelent számat. Újból csárda lesz Savanyú Józsi tanyája Nemesvámos határában, a Veszprém—Nagyvázsony kö­zötti műút mellett újra visszanyeri eredeti rendelte­tését a vámosi csárda épüle­te. A Bakony vidéki tájépíté­szet sajátosságait őrző kö­zépkori emeletes épület a feljegyzések szerint egykor vámház volt. Később csárdá­vá alakították át s híres ta­nyája volt a betyároknak, el­sősorban Savanyú Józsinak. Az épületet, amelyet az ide­genforgalmi szakemberek a népi építészet remekeként tartanak számon, az idén új­ra helyreállítják. Emeletén éttermet, a földszinten pe­dig ivót alakítanak ki a csár­da középkori jellegének meg­felelően. TURMIXPOHÁR A budapesti Irószergyártó Ktsz salgótarjáni üzemében új formájú, csíkos, úgyne­vezett turmix-poharak gyár­tását kezdték meg hazai és külföldi megrendelésre. Fegyverek közt sem hallgattak a múzsák1 Aki b.eí®Jyít#fa’ A nézőtéren kialszik a vil­lany, a terem elcsende­sül. A színpadon katonák — katonákról 1 énekelnek. Kato­nákról, akik fiatalok és élni, szeretni, alkotni akarnak, de a háború beleszól az életükbe. A férfikórus tömör polifóniája szétárad a nézőtéren s dallam­mal. ritmussal tölti meg a né­zők szívét „Ha két orosz összejön, négyszólamban énekel”. Tré­fás szállóige de közeljár az igazsághoz. Hát még itt, ahol legalább száz orosz „jött ösz- sze” a színpadon! A szólisták hajlékony tenor­ja Georg Otszéra emlékeztet. A basszusszólam olyan, mintha harangok zúgnának. Érces sza­vú, óriásiharangok. Szilaj kavargással törnek be a színpadra a táncosok. Sodró iramú táncaik a katonaélet el­lesett pillanatait reprodukál­ják. Aztán, a táncosok feje fölött beugrik, berepül egy ka­tona, s fergeteges gopákba kezd. Karbatett kézzel járja, s közben mosolyog. ☆ I nter arma silent musae — fegyverek közt hallgatnak a múzsák. Az Alekszandrov-együttes egész múltja rácáfol erre a közmondásra. Az ő művésze­tük a fegyverek között sem némúlt el, elszakíthatatlan kapcsolatuk a hadsereggel ép­pen a fegyverek tüzében ková- csolódott. A japánok távol-ke­leti betörésekor éppúgy elvit­ték a szovjet nép dalait, tán­cait a harcolók közé, mint a Nagy Honvédő Háború meg­próbáltatásokkal teli, súlyos éveiben. Néhány száz méter­nyire a tűzvonaltól, pontonok tetején, sebtiben összetákolt deszkákon lopták be a derűt és a bizakodást a harcosok szívé­be. állja az újságírók ostromát. Az együttes tagjai eközben városnéző sétán elevenítik fel budapesti emlékeiket. Az Erzsébet-hídnál találko­zom velük: a vén Duna leg­újabb ékességét csodálják. Valaki azonban hiányzik a csoportból: Vitalij Szolovov, a színjátszó együttes művé­sze ma a szállodában ma­radt. Ne értsenek félre, kérem: Vitalij Szolovov nem beteg és nem is emberkerülő. Csu­pán csak hónapok óta itt, a Gellert Szállóban találkozott először feleségével, a Moszk­vai Nagyszínház balett­táncosnőjével. Nyiri Éva hogy ma is keletkeznek csillagék Ambarcumjan, a világhírű szovjet csillagász Budapesten V. A. Ambarcumjan. a vi­lághírű szovjet csillagász, az örmény SZSZK Tudomá­nyos Akadémiájának elnöke, a Magyar Tudományos Aka­démia meghívására egyhetes látogatásra hazánkba érke­zett. Ambarcumjan profesz- szor az egyik legnagyobb ma élő asztrofizikus. Különösen nevezetesek a csil­lagrendszerek fejlődésére vo­natkozó kozmológiai elméle­tei. Egyik kimagasló eredménye a csillagíársulások felfede­zése, ami azt bizonyítja, hogy ma is keletkeznek csillagok. Jelenleg több munkatársá­val a szupersűrűségű anyag tulajdonságait kutatja, amely elmélete szerint az egyes csillagrendszerek mag­ját alkotja. A csillagrendsze­rek magjában lejátszódó je­lenségekről Ambarcumjan itt- tartózkodása során előadást tart majd. Itt a Telefongyár... A szerszámgép a hívómű, a tárcsa fémalkatrészét esztergálja. Könnyű anyagból, alumíniumból készül, hiszen az új tele­fon maga is pehelysúlyú. A lány A két asszony élénken és zavartalanul beszélgetett az autóbuszon. Azazhogy csak az egyik beszélt, a másik hallgatta és időnként bóloga­tott. — Tudja — magyarázta az egyik —, én úgy vagyok ve­le, hogy eleget szűkölköd­tem fiatalasszony-koromban, a lányom ha férjhez megy, ne szenvedjen hiányt sem­miben sem. Apránként, las­sanként megveszegetek neki mindent. Két dunyhahuzat, négy párna, nyolc törülkö­ző már a szekrényben. Pap- lantollra gyűjt az anyósom. Étkészletet a férjem húga vesz majd neki, már ki is néztem egy szépet, nem is túl drága, kérdés, hogy ha arra kerül a sor, lesz-e ilyen... A másik asszony hallgat, bólogat. Emez meg folytatja. — Kanálból, tányérból jó lesz az alpakka, abrosz meg színes, azt nem kell annyit mosni. Tudja az ember lánya egyszer megy férjhez. De nem akarunk szégyenkezni a nászék előtt. S ránéz a lányára, aki hall­gat, áll az ablak mellett és valami vérvörös színű cukrot szopogat. Már egészen piros a szája körül és az ujjai is ragacsosak. Beletörli ruhájá­ba s nézelődik tovább. Vagy négyéves lehet az istenadta. Kérdés és felelet — Hogy vagy? — kérdezem a volt kolléganőmtől, akit egy esztendeje nem láttam s aki­ről azt hallottam, hogy hat­évi házasság után nemrégen hagyta ott az ura. Emiatt már bánom is a kérdést, de ő fel­ragyog és azt mondja: — Köszönöm, jól vagyok... Érdekes. Máskor mindig panaszkodott, hogy fáradt, hogy rengeteg a munkája, hogy teljesen tönkrementek az idegei és szúr az epéje. És hogy nem kap t-’“ ••'tónőt rendeset és hogy egyáltalán őt mindenki bosszantja. Most H arminchét esztendővel eze­lőtt nyolc énekes, két táncos, egy harmonikás, egy előadóművész és a Moszkvai Konzervatórium egyik tanára megalakította a Vörös Hadse­reg Művészegyüttesét. A fiatal zenetanár — Alekszandr Va- sziljevics Alekszandrov — ti­zennyolc évig, haláláig állt az együttes élén. E csaknem két évtized során zeneszerzői, kar­vezetői és pedagógusi mun­kásságával örökre beírta ne­vét a zenetörténet nagyköny­vébe. A Szovjetunió állami himnusza mellett tehetségét olyan szerzemény fémjelzi, mint az együttes nyugat­európai turnéján osztatlan si­kert aratott Poéma Vkraini, Hősköltemény Ukrajnáról. Alekszandrov vezérőrnagy 1946-ban bekövetkezett halála után az együttes vezetését fia. ■ Borisz Alekszandrov vette át. Az ő neve ugyancsak nem ismeretlen a zene világában. Szimfonikus művei, táncjáté­kai, orosz népdalfeldolgozásai hazája határain túl is ismer­tek. ☆ A lskszandrovék: így em­legetik őket szerte a vi­lágon, Vlagyivosztoktól Otta­wáig. A forró sikerű sze­replések emlékei, a nézőktől kapott ajándéktárgyak külön kis múzeumot töltenek meg moszkvai otthonukban, a Vö­röshadsereg Központi Házá­ban. Negyedszer járnak Magyar- országon. Korábbi látogatá­saik sok-sok kedves emlé­két ma is szívükben őrzik. Találkozásaikat a magyar dolgozókkal, művészeti éle­tünk képviselőivel; a Fővárosi Operettszínház művészeinek az ő tiszteletükre rendezett előadását; a viszontlátást az együttesnek a magyarországi harcokban részt vett tagjai és a felszabadított városok lakosai között. Azt mond­ják: úgy érzik, egy kicsit hazajöttek. ' ■ i“'< ☆ S ikeres esztendő áll mögöt­tük: tavaly 264 előadá­son szerepeltek. Héthónapos külföldi turnéjuk során Fran­ciaország, Belgium, és Svájc közönségét hódították meg az orosz népi művészetnek. Muragyeli: Buchenwaldi ha­rang, és Kolmanovszkij: Akar-e Moszkva háborút cí­mű dala tízezrek szívében ta­lált visszhangra Nyugat-Eu- rópában. ☆ B orisz Alekszandrov beteg­sége miatt — sajnos — nem jöhetett el az együttes­sel. Helyette Borisz Nyiko- lajevics Szeleznyov ezredes >NV\\\\\\\\\\\\\\^^^ tak a széllel, hol reggel, hol délután, hol éjjel. Nem kellett hosszú idő, s az ember nevé­re ismét bólintottak a gyár­ban: tud dolgozni, ha akar. S most nagyon akart. Kellett a forint, téglává, mésszé válto­zott S ha kísértett a gyön­gyöző pohár, csak felsírt fü­lében a mentőautó szirénája. Pontosan úgy, mint azon az estén ... — HIDEG MÉG EZ A TA­VASZ, legjobb lenne befűteni. Nedvesek még a falak, a tető­nek is híja van. Csak ezt a szobát, meg a konyhát-előszo- bát fedtük cseréppel, a másik szobára még nem telt. Ne ha­ragudjon, hogy még fekszem, éjszakás voltam. Délben fel­kelek, akkor főzök a család­nak, mert a férjem délutános, kettőre megy. Nagyon rende­sek hozzánk a gyárban, beosz­tották, hogy válthassuk egy­mást, valaki mindig legyen itthon. — Na, Misikém, kö­szönj szépen a néninek. Dug­játok ki a fejeteket, eleget aludtunk. Apátok meghozta a tejet, reggelizhetünk. — örülsz-e, hogy itthon le­hetsz? — Nagyon. Nagyon jó itt­hon. Most már nekünk is van házunk, mint a nevelőanyu­kánknak Cegléden. — Szerettétek nevelőanyu­kát? — öt is. Eljöttek hozzánk látogatóba. Apáék megenged­ték, hogy a nyáron náluk le­gyünk. KINN A SIVÓ HOMOKOT AZ EMBER ÁSSA. Kertet pró­bál teremteni a vakolatlan ház köré. — A gyár nélkül, a főmér­nök úr nélkül nem haladhat­tunk volna ilyen szépen. Any- nyit segítenek, hogy néha szinte szégyellem. Kijárták, hogy a régi adóhátralékom háromnegyedét töröljék. Fel­vették a feleségem a cérnázó- ba, egészen jó munkás lett belőle. — És az ital? — Nincs. Nekem is van ön­érzetem. Nem éghetek le még- egyszer. Meg akarok kapasz­kodni itt a homokban. Nem akarom, hogy az emberek el­húzzák a szájukat benn a fa­luban, mint régen, ha a neve­met hallották. ISMÉT HÁROM HÓNAP TELT EL e beszélgetés óta. S a Magyar Pamutipari Válla­latnál Farkas Béláné, gyári családvédelmi megbízott meg­fontoltan, rejtett büszkeség­gel közli: P-ék körül minden rendben van. Szorgalmasan dolgoznak, az ember nem iszik, legutóbb jó munkájáért jutalmat kapott. És a két gye­reket a múlt héten elvitte a nevelőanyuka nyaralni Ceg­lédre. a pár hónap alatt míg náluk voltak, úgy megszeret­te őket. Ha mindenki összefog, az utolsó útból is van visszaút... Komáromi Magda Most még csak egy próba­szerelést láthatunk, de egy-két nap múlva már a nagy szalag mellett, szá­zával állítják össze az el­ső magyar műanyag tele- v font. Gábor felv. pedig, csak úgy egyszerűen, köszöni, jól van. Szóval nincs jól. A telefonfülke Ritka júniusi reggel, szél­csend és napsütés. Egy kör­úti telefonfülkében két fia­tal szorong, fiú és leány sportöltözékben, kirándulótás­kával, izgatottan. A lány kezében a kagyló, ő tárcsáz, a fiú csak sú- ne.a. Ügylát­szik foglaltat jelezhet a ké­szülék, mert a lány helyére teszi a kagylót, várnak. A fiú közben heves kézmozdulatok- ; kai magyaráz, a lány vono- j gatja a vállát, aztán újból | tárcsázni próbál. A fiú iz- \ gatottan beletúr a hajába, j pirosodik az arca. Az az érzé-; sem, hogy a csengésre egy: munkahelyen veszik majd i fel a kagylót és azt hall- \ ják: — Kovács Karcsi nővé­re vagyok. Rosszul van az öcsém, görcsei vannak. Tes­sék szíves lenni kiírni egy nap szabadságra... Konyakosmeggy Újságot olvas a férfi a vil­lamoson, közben szórakozot­tan a zsebében kotorász, mígnem egy aranypapírba csomagolt valamit húz elő. Konyakosmeggyet. Felpillant az újságból, komolyan meg­nézi, gondolkodik. Aztán hir­telen döntéssel bontani kez­di a papírt s pillanatok alatt eltünteti a csokoládét. Olvas tovább. Újabb szórakozott kotorászás közben előkerül a második aranypapiros va­lami is, kicsit hosszabb töp­rengés után az is eltűnne. Le­szállás előtt még elszopo­gatja a harmadik bonbont is, ezt már kissé szomorúan bontotta ki, bánatos mozdu­latokkal s az üres fehér zacs­kót némi tűnődés után a pad alá dobta. Otthon a felesé­gének okos, határozott sza­vakkal magyarázza majd meg, hogy felesleges a gyereket örökké édességgel tömni, egyen főzeléket az a gyerek, úgyis sápadt. B. I. VAN VISSZAÜT... kívületemben folyton levetet­tem magam. A fiaim! Újabb napok teltek el, az eszméletlenség szürkeségében. S amikor színe, formája lett a dolgoknak, akkor ismét megjelentek előtte a kérdő szemek. A nővér ott állt mellette, fogta a kezét. — Ne aggódjon. Erősödjön, minden rendbejött. Nemsokára hazatért. A szűk kamrában már csak ketten voltak. A gyerekeket gondo­zásba vette az állam ... JÖTT A BORÚS NOVEM­BER, az eszmélés, az önismeret nehéz éjszakáival. A bádogfe­delet verte az eső, üresen ásított a vaságy. Jöttek a nagy elha­tározások órái, amikor fáradt testtel, de háborgó lélekkel önmagukat vallatták: most hogyan tovább? Egy didergő reggelen meg­szólalt az ember. — Ha tudsz, még egyszer, utoljára próbálj hinni. Más le­szek. Poharat többé a kezem­be nem veszek. Jó szakember voltam. Ha visszavesznek, há­zat építek. És akkor újra mel­lettünk lesznek a gyerekek. Meglátod, visszaadják őket, ha ember leszek. Fogcsikorgató nehéz napok következtek. Váltakozott a három műszak és ők együtt taposták a havas utat, birkóz­MEGTÖRTÉNIK, az ember feje felett összecsap az ár. így érezte az a fóti munkásasz- szony, amikor ismét fizetésle­tiltást kézbesített nekik a pos­tás. Benn a padlásfeljáróból alakított kis konyhában bor­gőzös álmát aludta a férj, kinn az udvaron az öregasz- i szony kárált, szedjék a vacku- : kát, vigyék a két fertelmes ; kölyküket, mert kiseprűzi ; őket a házából. És akkor úgy érezte, nincs ; tovább. Elég volt a nincste- ! lenségből, a zálogba hordott i motyókból. Elég az örökké i tántorgó emberből, elég ebből i a szörnyű életből, amiből i nincs kiút. Illetve... van. Az i utolsó út. Betámolygott a szobába, le- i ült a rozzant dívány sarkára ; Magához húzta a két riadt ; gyereket. Sírva kutatott tás- ! kája mélyén, azok pedig kí- I váncsian figyelték, mit ad? i Amikor az asszony csak ön- : tötte szájába az apró sárga | gömböket, kedvet kaptak rá. : ízlelték, milyen finom, édes. i — A VISSZATÉRÉS AZ ; ÉLETBE? Én nagyon tanulat- i lan, egyszerű asszony vagyok, i Én csak érezni tudok. Először i jó. Belül olyan csend volt. És ; akkor eszembejutottak a gye- ! rekek. Pattanni akartam, fut- jni hozzájuk, de nem tudtam, i Rácsos ágyban feküdtem, ön-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents