Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-18 / 142. szám

Mennyi az a 123 forint? IX. ÉVFOLYAM, 142. SZÁM 1985. JÚNIUS 18, PÉNTEK I NYAKUNKON AZ ARATÁS: Hozzá kell nyúlnunk aranytartalékunkhoz Nem kényeztet el minket az időjárás. Hol aszállyal sújt, hol jégverés köszönt ránk, hogy meg annyi az eső, hogy mindenki sínyli már. El ne kiabáljuk, néhány napja nem esik. De ettől még a gond, gond marad. Nyakunkon az aratás. A szépen elkészített tervek jó részét keresztülhúz­ta az időjárás. A sok zivatar, eső ledöntöt­te a gabonát. A terv szerint a zömét, 5223 holdat géppel kel­lene learatni. Csak egy kis hányadát — 1442 holdat — terveztek kézi aratásra a szakemberek. Ez volt a terv. De mi most a valóság? Korántsem ilyen biztató. Sajnos, sokkal több helyen kell kézzel aratni. Magas szárba szökött a bú­za, a rozs. Szalmagondunk nem lesz, de hogy kik arat­ják le, az nyitott kérdés. Honnan kerül elő elegen­dő munkáskéz? Ez most a legfőbb gond és ez nem tűr halogatást. Ismét az aranytartalékhoz kell nyúl­ni: az asszonyokhoz, őket kell „kaszasorba” állítani. De mi lesz a gyerekekkel, ki vi­gyáz rájuk, ki ad ételt ne­kik? A lehetőség adva van. A külterületi iskolákban a főbb munkák idejére — Ka&aasnrba átlnak-e as asszonyok ? — Idegenkedés az idény konyháiéi — Máshonnan nem jön munkaerő idény napközi otthont hét felállítani. le­Bizonyára lesz egy-egy peda­gógus, aki vállalja erre az időre a felügyeletet. A ter­melőszövetkezetek vezetői pe­dig a szociális és kulturális alapból elláthatják ezeket az idénynapköziket játékok­kal. Hogyan lehetne megolda­ni a gyermekek és az ara­tók étkezését? Két lehetőség áll a terme­lőszövetkezetek előtt. Az egyik, hogy saját maguk felállítanak idénykonyhát. A nyersanyag biztosítva van a termelőszövetkezetekben. Megfelelő térítés ellenében megoldhatják az aratók és a gyermekek étkeztetését. A másik lehetőség a koo­peráció a földművesszövet­kezettel. Ha megegyeznek, ők is főz­hetnek és a kiszállítását is vállalják. Halogatásra nincs idő. Hoz­zá kell kezdeni a szervezés­hez. A legtöbb helyen húzó­doznak ettől a lehetőségtől, pedig más út nincs. Ha a ga­bona beérik, le kell kaszálni, szállítani kell, csépelni. Az időjárás javulását remélni le­het, de erre építeni könnyel­műség lenne. Viszont tény, hogy kevés a munkaerő. Már­pedig ha az asszonyok gond­ján nem segítünk, veszélyben lesz a jövő évi kenyerünk, mert import munkás nem ke­rül a városba — másutt is hasonló cipőben járnak a ter­melőszövetkezetek. MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Hajrá, franciák! Szurkolók Angliában. Francia színes fiimburleszk. Szélesvásznú. Kísérő műsor: Majd ha nagy leszek. HALLOTTUK ÍRUNK RÓLA BORVERSENY Vasárnap nyílik meg a me­gyei borkiállítás a művelődési otthon nagytermében. A ki­állítandó borokat ma zsűrizik. Megyénk minden részéből hoztak borokat a versenyre, városunkból pedig a Rákóczi és a Dózsa termelőszövetke­zetek álltak rajthoz. ★ BEIRATKOZÁS A ZENEISKOLÁBA Mint minden évben, most is várja a zeneiskola a muzikális gyermekeket. Ma délután négy órától hatig lehet beirat­kozni még a zeneiskolába. ★ Holnap délután hat órakor rendezik a művelődési otthon­ban a balett-tanfolyam záró­vizsgáját. ★ Lezáratlanul, őrizetlenül hagyta kerékpárját Bokor György, a földművesszövetke­zeti italbolt előtt. Százötven forintra bírságolta a rendőr­ség. Százhuszonöt forint az százhuszonöt forint — mondhatja bárki erre a kérdésre. Igaz. Mégis, a Kon­zervgyárban például mennyi ez a százhuszonöt forint? Huszonháromezerhatszázötven havonta. Hogyan? Hát augusztus elsejétől. Miért? Mi az a százhuszonöt fo­rint tulajdonképpen? A családi pótlék többlet a 190 kétgyermekes csa- £ <5 lód részére. Most már érthető? í / ' 7. OvXX\XXXXXXXX\XVXXX\X>X^XXXXX\XX^^XV\XX\X^^NXXXXXX^NV^^XNX\^C^N\^^^C^^^^^X\^N^^^>é'Í^^^C*C\‘4 Béke a Schweidel utcában Harminc napra dutyiba került a gyermekét elhanyagoló, csavargó asszony Két hónapja a tsz kalapácsa egyébként gépszerelő, hegesztő — mindenes Huszár Kálmán, a Hunya­di elnöke csak néhány pil­lanatig gondolkodik, amikor felteszem neki a kérdést. — Van-e a tsz-ben olyan ember, akire minden körül­mények között és mindenben számíthatnak? — Aki mindent szívesen vál­lal? — Igen. — Akin soha ki nem fog a munka? — Bizony! — Hát akkor jegyezze meg Cseri László nevét és keresse a gépműhelyben. Útközben itt-ott egy kér­dés. Megtudom, hogy Cseri László tizenegy évet húzott le a gépállomáson mint gép­szerelő. Három éve mint jó ismerős került a Hunyadi Ter­melőszövetkezetbe. A műhelyt tavaly építették. Az építke­zésnek nem volt olyan moz­zanata, amihez valamilyen formában hozzá ne nyúlt volna Cseri László. Ö rakta be az ablakokat, adogatta a tég­lát, pedig sosem csinálta, de őmaga betonozta a műhely padlóját. A gépműhelyben a fekete képű, mokány ember leteszi a ráverő kalapácsot. Vállat von, amikor azt kérdezem, hogy mit csinál jelenleg. — Látja, lovat patkotok, mert két hónapja beteg a termelőszövetkezet kalapácsa. Ügy értem, hogy a kovács. Pedig gépszerelő vagyok. De ha hegesztőpisztollyal a kéz­ben akart volna látni, azt is láthatta volna egy félórával ezelőtt. • — Vagyis igaz, hogy maga itt is mindenes. — Reggel hattól délután félötig, hivatalosan, utána pe­dig azért, mert a munka így kívánja. Szezon? Olyan is van nálunk. Január elsejétől de­cember harmincegyedikéig. Télen gépjavítás. Tavasszal tavaszi hajrá, nyáron betaka­rítás, ősszel szántás-vetés, ameddig az idő engedi. Akár dolgozik a gép, akár áll, a szerelő nem pihenhet... Csak egyet mesélek. Tavaly elpusztult a kertészet szivaty- tyútelepének a motorja. A központi telep paprikatáblái már kornyadoztak a száraz­ságtól. Harminchat órát dol­goztam éjjel-nappal egyfoly­tában, de addig nem hagy­tam abba a munkát, amíg azt nem mondhattam az elnök­nek, hogy most már rendben van. Magáról az elnök azt mond­ta, hogy magára mindig szá­míthat a vezetőség. Igaz ez? — 0 tudja, én meg csiná­lom! — mondja mosolyogva. Régi ismerős a hatóságoknál Szöllősi Sándorné (Tompa y. 12,). A városban is sokan is­merik botrányairól, habár az utóbbi időben nemigen volt itthon. Csavargásra adta a fe­jét, az ország különböző he­lyein kódorgóit. Csavaroghatott nyugodtan, hiszen tavaly július óta nincs állandó munkahelye. Most közveszélyes munkakerülés miatt harminc napi elzárásra ítélte a rendőrkapitányság, amit az asszonyság Tökölön, a börtönben tölt, le. A közveszélyes munkakerü­lő asszony kiskorú gyermekét nem neveli, ellátásáról nem gondoskodik. Helyette fér­fiakkal tart fenn kapcsolatot, a megélhetéséhez szükséges pénzt tőlük szerzi. Gyermekét idős, nyugdíjas szülei gondozzák, nagyon szű­kös körülmények között, hi­szen a nagypapa kis nyugdíjá­ból nyolcán élnek. Országos bajnokok, válogatott sportemberek kerültek ki a keze alól Hegedűs Károly testneve­lési tanár már tíz év óta ne­veli a konzervgyáriak gyer­mekeit. De saját magát is a gyár gyermekének lehet ne­vezni. Hiszen már diákévei alatt, minden vakációban itt serénykedett, a műhelyek va­lamelyikében. Végtelenül szereti az ifjúsá­got, a gyermekeket. Évente több száz gyermekkel foglal­kozik, sok országos bajnok, válogatott sportember köszön­heti neki sikerét, aki segített az első lépésekben. Büszkén emlékezik néhány tanulójára; Karádi Zsuzsára, Radnóti Gizellára, az országos bajnokokra, Bence János, Ko­rom László tornászokra, akik az országos harmadosztályú összetett versenyekben máso­dik helyezést értek el. (fehér) Több mint egy esztendeje annak, hogy lapunk hasábja­in írtunk arról az áldatlan helyzetről, amely a Schweidel utca 20. számú ház lakóit nyugtalanítja. Tíz esztendővel ezelőtt bé­kés körülmények között adott helyet házában özv. Kovács Istvánná a Pozsgai házaspár­nak. Tíz éven keresztül nem is volt semmi baj, csak... csak az rontotta meg a ház békéjét, hogy özv. Kovácsáé 1963-ban G. Nagy Lászlóék javára végrendelkezett, akiket több mint ötvenesztendős is­meretség fűzött az öregasz- szonyhoz. Özv. Kovács Istvánná fel­jelentésében elmondotta, hogy április 15-én újra kitört a ve­szedelem. Pozsgaiék nyomda- festéket nem tűrő kifejezések­kel illették, sőt a férfi még le is pökte a vita és veszeke­dés hevében. Pozsgaiék a kihallgatás so­rán kereken tagadták a felje­lentésben foglalt körülmé­nyeket. A férj azt állította, hogy a megnevezett időben nem is tartózkodott otthon. G. Nagy Lászlóék tanúval­lomása valószínűsítette a cse­lekmény elkövetését. Szabá­lyos becsületsértést per kör­vonalai alakultak ki a tárgya­lás során. ítéletre azonban nem került sor. A tanácsvezető okos, meg­fontolt szavakkal fordult a felekhez. — Jó ez így? Helyes ez így? Hiszen így elkeserítik az életüket! A viharos tárgyalás vége az lett, hogy bár Pozsgaiék fenn­tartották, hogy a feljelentés­ben foglaltakat nem követték el — bocsánatot kértek az özvegytől... „Érnek" a felnőttek Hétfőn már véget értek a gimnáziumban a nappali ta­gozaton az érettségi vizsgák, de még mindig nagy az izga­lom az iskolában. Az öreg épület hűvös falai között most a felnőtt diákok „érnek". Az érettségit előreláthatólag jú­lius 3-án fejezik be. Malacok a gyárban Százhúsz malaccal gazda­gabb a konzervgyár. Mi lesz belőle? Borsostokány-kon- zerv? Nem. ízes bécsi szelet, de lehet, hogy vagdalt hús — ha felnőnek. A százhúsz malac a gyári konyha részére növek­szik az üzemi hulladékon. Nagykőrösi utcában — Nini, egy részeg! — Dehogy részeg! Ebben az utcában csak így lehet kiérni a járdára. (Lencsés karikatúrája) A drukkerszívnek parancsolni nem lehet Feltűnő reklám nem hívta rá a figyelmet, aki lát­ta, elmondta másoknak is, mit látott. Jöttek tömegesen a nézők. A 67 méter hosszú kiállítási terület telve volt emberekkel. Nem mondható a mai parasztságról és a munkásokról, hogy közöm­bösen megy el őseinek em­léke előtt. Tárgyról tárgyra vetették tekintetüket, olvas­ták a felírásokat. A néprajzi tárgyakat sze­retettel nézték. A cserépfa­zekak láttán sokan felkiál­tottak, hogy milyen jó töl­tött káposztát főzött ilyenek­ben a nagyanyjuk. Mások meg a nagy vászonfazekak­ban savanyított uborka ízé­re emlékeztek. A fakanalast is sokan megnézték, önkén­telenül is elmondták: jó, hogy látja az ember, hogy mennyit haladtunk. Az ökörcsengőkef meg. csendítették, a kolompokat megzörgették, a Dávid Jó- zsef-féle szép karikásostort megfogdosták. A fakeretes lámpásnak is voltak nézői. Enélkül száz évvel előbb sö­tétedés beállta után az utcá­ra sem lehetett lépni. Köz­világítás akkor még nem volt. Volt, aki a hatökrös sze­keret is meg akarta tolni. A teremőr hiába figyelmeztet­te a nézőket, hogy a tárgyak­hoz nem szabad nyúlni. A tűzjelző harang is gyakran megkondult, mert valaki kí­váncsi volt a hangjára. A város pénztárládáját is gyak­ran meg emelgették, mert kí­váncsiak voltak a súlyára. S mennyire szerették volna, a födelét felnyitni, de nem tudták a módját. A II. Rá­kóczi Ferenc-féle ágyúcsö­vet ugyancsak tanulmá­nyozták, hogy hogyan lehe­tett azt betölteni és elsütni. Sokan megdöbbenve álltak meg az Árpád-korból kiállí­tott embertani anyag előtt. — A halálkoponyák — mon­dogatták, — rémes — szisz­szentek fel a nők. Halálkoponyák ? Meg kellett magyaráznom, hogy azok nem halálkoponyák, hanem a hét évszázaddal A bogaras emberek és a múlt őrzése réppé égett agyagpogácsái nem lehetett megenni. Az most az egyik tárlóban van. rajta a kis kéz ujjnyomaival. A gyereknépet az 1848-as ágyúgolyó, a kard és a hu­szárcsákó izgatta. Nagyon sok kérdést tettek fel ezek­ről a múzeumvezetőnek. Még azt is megkérdezték, hogy miért kerek az ágyúgolyó. A húsz ev szerzemé­nyeiből összeállított kiállí­tás nagy látogatottságát nem varázslat okozta. Nem is va­lami látványos furcsaság, hanem az az egyszerű tény, hogy a város népének régi használati tárgyait vonultat­ta föl. Dolgos népünk meg­ismerte, megkedvelte a mú­zeumot. A felszabadulás után volt erre csak mód. Be­csüli a múzeumot, s hogy gyakran nem látogathatja, okát abban találhatjuk, hogy nem ér rá a dolga miatt. Kétszer évente, május 1-én és augusztus 20-án, amikor a paraszt is ünnepel, töme­gestől jön és megtölti a ter­met. Dr. Balanyi Béla IVéae.) előbb elhalt elődeink csont­maradványai. A gabonaőr­lő köveket is csodálkozva nézték, és nem egy ember sajnálkozott azon, hogy mi­lyen nehéz munka volt a női munka. Nemcsak sütni, főz­ni, mosni, szőni, fonni, ha­nem még a lisztet készíteni is az asszonyoknak kellett. A malmok később sem ké­szítettek lisztet az őrlemény­ből, hanem az asszonyok se­lyemszitán szitálták abból azt. Ez a liszt olyan finom volt, amilyen a szita szövé­se. A „hamuba sült pogácsa” is sok embernek szemébe tűnt. A hamuban sült pogácsa — Ez egy cseréppé égetett, agyagdarabocska, melyet egy kislány készített a XI— XIII. században. Édesanyja lisztből gyúrt pogácsát, ö meg agyagból készített. Ö is a hamuba tette, mint any­ja a lisztből készítettet. A lisztből készült pogácsát még akkor megették, de a cse­cos felelet. — Majd ha újra NB hármasok lesznek! Délután a Dózsa György ut­ca felől igyekeztem a labda­rúgó-pályára. Ahogy kiértem a Ceglédi útra, megláttam az én Laci bácsimat. — Szóval mégis?... — csap­tam rá. ; — Nem oda megyek. Az Épí­j tőket nézem meg. > — Az Építők nem játsza­! nak, nem jött az ellenfél. Lát- ! hatod, nincs a pályán senki. ! — Akkor hazamegyek — j mondta, de azért jött tovább S velem. A pálya bejárata előtt S megállt. j — Hát tényleg nem jössz ! be? ; — Nem én koma, mondtam, ; hazamegyek. : Elváltunk. j Meccs közben nagy vitá- ; ra lettem figyelmes. Az álló- ! hely napsütötte oldalán Laci I bácsi vitázott valakivel. Az a : valaki sértegette a Kinizsi já- | tékosát, ő rendreutasította, i ebből keletkezett a vita. Oda- ; mentem. — Hát mégis? — No, csak... izé... kíván­csi voltam erre a Csepelre. Nem látod, hogy „oda” szur­kolok? Azóta szemmel tartom Laci bácsit. Minden meccsen kint van, drukkol a Kinizsinek, ha kell, harcba száll érte, de mindig olyan helyre megy, ahol lehetőleg kevesen van­nak és nem ismerik. Ügy lát­szik, túl korán fogadott meg valamit, de a szíve parancsá­nak csak nem tud ellentállni. Mindegy, drukkolni így is lehet. (—ella—) Együtt mentünk haza a délelőtti kosárlabda-mérkő­zésről. Elválás előtt megkér­deztem : — Kijössz a meccsre, Laci bácsi? — Nem. Te engem ott nem fogsz meg — hangzott a da-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents