Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-18 / 142. szám

MST HEGYEI iMk!m 1965. JÜNIUS 18, PÉNTEK Aratási gondok Nagykőrösön Honnan szerezzenek kézi aratóerőt Az eredeti tervek szerint a nagykőrösi határban a gabo­na zömét, 5223 holdat géppel kellene aratni, Csupán 1442 holdat terveztek kézi aratás­ra. A sok eső azonban meg­döntötte a gabonát és külön­ben is olyan mély a földek nagy részén a sár, hogy azok­ra gép rá nem mehet. Miután már szárba szökött a búza, a rozs — tovább nem sokáig lehet várni. A gond, a kérdés nyersen így hangzik: ki arasson kézzel? A körösiek egy része úgy gondolja: hozzá kell nyúlni az aranytartalékhoz, az asz- szonyokhoz. Igen, csakhogy ebben az esetben meg kellene szervezni a gyermekek idénynapközi­jét, s az emberek idénykonyháját. Ez a termelőszövetkezetek dol­ga lenne, akiknek rendelke­zésükre állnak a szükséges kellékek hozzá. Csakhogy — bár a szervezéshez haladék­talanul hozzá kellene kezde­ni — a legtöbb helyen húzó­doznak az ilyen megoldástól. Miért? Mire várnak? Ha az asszonyok gondján nem segítenek, akkor sok­ra nem jutnak. Máshonnan nem várhatnak munkaerősegítséget, mert az aratás másutt is hasonló gon­dot teremtett. Szépség, erő, e • • ennyi vita előzte meg. Sport? Játék? Balett? Nevezték már sokféle­képpen. Mozdulatművészet, akrobatikus tánc, művészi tor­na. Mai neve: modern gim­nasztika. Elismert sport az egész világon. Először Buda­pesten rendezték meg a világ- bajnokságot, 1963-ban. Miért éppen hazánkban? — Nagy múltra tekintünk vissza ebben a sportágban — mondja Bérezi Sára, a modern gimnasztika magyar szószóló­ja —, iskolánk már 10 eszten­dős. Sok vihart kiálltunk, sok megnemértéssel találkoztunk. De lelkes hívei egy pillanatra sem hagyták cserben a torná­nak ezt az érdekes műfaját. Tulajdonképpen mi is a mo­Senki sem próféta?... A Budapesti Nemzetközi Vásár találmányi pavilonjá­ban — egyebek között — az élelmiszervegyészeit egyik új­donságát is bemutatták az érdeklődőknek. Apró mű­anyagtálkában, szerényen hú­zódott meg a népgazdasági- lag fontosabb, jelentősebb találmányok között. Felta­lálója, Vajda Gábor élelmd- szervegyész, a Csemege Élel­miszer Vállalat kísérleti üze­mének vezetője az újdonsá­got jegespresszónak „keresz­telte”. Már akkor érdekelt: tulaj­donképpen mi is az a jegespresszó ? Es: mi történt Vajda Gábor korábbi találmányaivál? Az első kérdésre gyorsan jött e válasz: — A jegespresszó tejszín­habbal kevert babkávékivo- nat, stabilizál va^ és gyors fa­gyasztva. Ugyanolyan eljá­rással készítettem, mint a koktélparfét, a krémparfé- tortát és a gyorsfagyasztott tejszínhabot. Hűtőszekrény­ben 24 óráig is tárolható, szobahőmérsékleten két óra alatt felenged, s nem ereszt levet Szúnyoginvázió Különös kép tűnik fel mindennap alkonyattájt a Duna déli szakaszán. Az ár­téri erdőkből hatalmas „füst­oszlopok” törnek fel, mégpe­dig oly sűrűn, mintha egy nagy tábor őrtüzei füstölné­nek. Óriási szúnyograjok ezek. Rendkívüli tömegükre jel­lemző, hogy több száz méter távolságból is jól kivehetők az álló vagy vonuló oszlo­pok. A hosszan tartó áradás mil­liárd számra termeli a szúnyo­gokat az elöntött Duna-parti területeken. A gátakon dol­gozó emberek sokat szenved­nek tőlük. Ha valahol meg­lepi őket egy-egy raj, kény­telenek félrehúzódni az út­jukból. A szúnyogoszlopok magas­sága meghaladja a tíz mé­tert is, de láttak már 15—20 méter magasakat is. A söté­tedés megkezdésekor hirtelen „összeomlanak” a szúnyogosz­lopok, majd pillanatok alatt eltűnnek az ártéri erdők sű­rűjében. Balatonszepezden Balatonszepezden csütörtö­kön megnyílt az üdülővidék egyik legszebb vendéglátó- egysége. Százötven éves boros­pincét építettek újjá, s az íz­lésesen kiképzett és berende­zett pince fölött modem étter­met rendeztek be. A pince­fogadó érdekessége, hogy a kitűnő Balaton vidéki faj bo­rokon kivül díszes kulacsokat és kis hordókat is vásárolhat­nak a vendégek. — Most már csak az n kérdés: kapni — mikor le­het? Koltay György, a Csemege Élelmiszer Vállalat igazga­tója így válaszol: — Vállalatunknál csak kis mennyiségű, laboratóriumi előállításra van lehetőség. A nagyüzemi gyártáshoz szük­séges kapacitással csak a Hűtőipari Országos Vállalat rendelkezne; ez a vállalat most tárgyal a jégkrém és a parfé gyártásáról. Vajda Gábor és három tár­sa néhány évvel ezelőtt ki­dolgozta a lioíilizált — fa­gyasztott állapotban szárí­tott — tej-, tejszín-, cuk­rozott tejes kakaó-, kávé- és fagylaltpor, illetve tablet­ta készítésének technológiá­ját is. Az újítást az 1963-as Budapesti Nemzetközi Vá­sáron az élelmiszeripar és a belkereskedelem szakembe­rei hasznosnak és megvaló­síthatónak találták. — Mi történt azóta? — faggatom a feltalálót. — ... A Hűtőipari Orszá­gos Vállalat kísérleti üzemet állít fel, s rövidesen megkez­di a lioíilizált termékek gyár­tását. Rövidesen..! De a listát sorolhatnám to­vább: a szárított gesztenye­püréport öt év óta legalább huszonöt alkalommal bemu­tatták a szakembereknek. Valamennyien örömmel fo­gadták — $ ma sem gyárt­ják. A helyzet tehát így áll. adva van egy feltaláló, aki úgy szórja magából az ötlete­ket, mint köszörűkő a szik­rát. Sárgarépából csinált cuk­rozott narancshéjat; készített szendvicskrémeket, tv-ropo- góst, puffasztott tésztát, fagylalttablettát, s egy sereg ötletes, a világpiacon is ver­senyképes találmányt. Egy részük — kétségtelenül — megelőzi élelmiszeriparunk kapacitását és szükségletét. Magyarán: egyik-másik deli- kátesz hazai gyártására je­lenleg még nincs lehetőség. Csakhogy, a vízben feloldott tablettából házilag készíthe­tő fagylalt, a kánikulában is frissen fogyasztható geszte­nyepüré — vagy ezek gyár­tási szabadalma! — bizonyára vevőre találna a külföldi pia­cokon ... Ez a véleménye dr. Szilvás- sy Zoltánnak, a Találmányi Hivatal osztályvezetőjének is: — Vajda Gábor több talál­mányáról tudom, hogy fel­keltette a külföldi cégek ér­deklődését. A gesztenyepüré­liszt iránt az 1963-as BNV óta többször érdeklődött egy an­gol üzletember. Legutóbbi látogatásakor a gyorsfagyasz­tott tejszínhab is felkeltette a figyelmet. Nem tudom. miért nem született máig sem üzleti megállapodás a dolog­ból. Véleményem szerint, legalább a szellemi terméket kellene „Know-how“ alapon — mint nem szabadalom alatt védett gyártási eljárást —ex­portálni. Dr. Kemenes Lajos, a I.i­csak az n i etneia Találmányokat érté- ' kesítő Vállalat főosztályve­zetője így nyilatkozik: — Négy-öt hónapja ismer­kedtem meg Vajda Gábor néhány találmányával: a puffasztott tésztával, a gesz- tenyepüréporral, a jegespresz- szóval és a Karolinnal, a sár­garépából készült cukrozott narancshéjjal. Valamennyit megnézettem. Aztán Párizsba kellett utaznom, de öt adag jegespresszót betettem az aktatáskámba. Napok múl­tán megmutattam a legna- gyobb francia édességipari cégnek, ahol vegyvizsgálat- nak vetették alá, s azt mon­dották: nekik is van stabi­lizálószerük, de nem ilyen tö­kéletes, mint ez. (!) Érdekli őket, különösen, ha ugyanezt megcsináljuk a híres magyar málnából és eperből. — Akkor hát... — A dolog nem ilyen egy­szerű! A gyümölcsből először szörpöt kellyl^észíteni, s an­nak megoldani a jégkristály­mentes fagyasztását. Málná­ból már Vajda Gábor meg­próbálta. Most fogom meg­vizsgáltatni, remélem, sike­rült. Mindenesetre, a francia cég távirati meghívására rö­videsen Párizsba utazunk, s igyekszünk üzleti megálla­podást kötni. A gesztenye­püréport egyik ügynökünk­kel nemrég kiküldtem Ang­liába. A liofilizált cikkek ügyében a napokban telefo­nált egy Amerikából hazalá­togatott honfitársunk, hogy megvenné a gyártási szaba­dalmat. Rajtunk nem fog múlni. Ha már itthon nem. legalább külföldön hadd gyártsák... Tessék mondani: csakugyan senki sem próféta a saját ha­zájában? Nyíri Éva dern gimnasztika? A hagyo­mányos tornának az utolsó versenypontja a kéziszergya- korlat volt. A versenyzők ka­rikákkal, zászlókkal mutatták be gyakorlataikat Ebből fej­lődött ki és kért önállóságot ehely könnyű testek re­pülnek, néhány pillanatig hatástalanná bűvölve a föld vonzóerejét Felpattannak az ég felé. Lebben, suhan a zászló. Finom ívű kört ír le a levegőben, aztán a zene rit­musára puhán omlik alá. Szépség, erő, fiatalság! Száll a labda. Karikák gu­rulnak az edzőteremben. A tükrös falak előtt a sok gya­korlás, a komoly munka érleli gyümölcsét. A modern gim­nasztika a legnőiesebb sport. Rokon a talajtornával, a tánc­cal, a zenével. Itt nincsenek kötélizomzatú leányok. A já­tékos mozdulatok harmóniá­ja uralja a testet. Itt nem az erő az elsődleges, de annál in­kább az ügyesség, a női szép­érzék. Már hároméves kortól el­kezdhetik a gyerekek. Tudatos esztétikai nevelést kapnak a művészi torna egyesületekben. Gyermekkorban több szem­pontból hasznosabb, mint a balett, mert nemcsak a láb, de a törzsi izmokat is tökéle­tes arányossággal fejleszti. A kicsinyek itt tanulják a szép mozgás harmóniáját, a zene, a művészi mozdulat szeretetét. 0 szép test, a szép moz­gás gönyörködteti az embert. A modern gim­nasztikái egyesületek növen­dékei nem lesznek valameny- nyien vei’senyzők. A cél első­sorban az, hogy ez a sport mi­nél kedvezőbben segítse a fia­tal lányok fejlődését De, aki kiváló képességeket árul el, az mind a hazai, mind a nem­zetköri versenyeken bebizo­nyíthatja tehetségét, hisz már rendszeresen rendeznek mo­dem gimnasztikái bajnoksá­gokat szerte a világon. Idén is mét világbajnokság közeledik. Prága várja a legkiválóbb művészi, tornászokat A Bu­dapest I. kerületi táncművé­szeti iskola tanítványai közül is többen ott lesznek Prágá­ban. A magyar bajnok Patocs- ka Mária, Sally Borbála és társaik már mindennapos ed­zéssel készülnek az év végi versenysorozatra, hogy mél­tóan a magyar sport hírnevé­hez, helytálljanak a világbaj­nokság évről évre erősödő mezőnyében. Kép, szöveg: Regős István ÚJ ZSILETTPENGÉK - HAZAI ALAPANYAGBÓL A borsodnádasdi, az ózdi és a salgótarjáni kohászati üzemek együttesen kísérte-, teket kezdtek a zsilettpenge alapanyagának hazai előál­lítására. A közös1 vállalkozás siker­rel járt. Borsodnádasdon ki­tűnő alapanyagot állítottak elő, Ózd a követelményeknek megfelelő meleghengerléssel javította tovább az alapanyag szemcseszerkezetét, Salgótar­jánban pedig a gyártás utol-, só műveleteként kitűnő mi­nőségű pengeacéiszalagot hen­gereltek. A hazai alapanyagból ké­szült néhány száz pengét a Salgótarjáni Acélárugyár dol­gozói között osztották szét minőségi ellenőrzésre. Az el­ső vélemények szerint a ha­zai alapanyagból készült pengék jobb minőségűek több külföldről behozott zsilett- pengénél. —- Az R—26-os vitorlázó repülőgépeket a szigeíhami Pest vidéki Gépgyár eszter­gomi részlegében gyártják. Az új típusú iskolaképből már a harmadik szériát gyártják, s az MHS. sport­repülői több mint százat ve­hetnek rövidesen „birto­kukba”. L lás. Szolgálat után még legalább két órát játszottam a gyerekekkel, csak aztán fe­küdtem le pihenni. MEGINT RÁNÉZETT a könyvemre. — Három iskolás gyerekem van, a kicsi hatodikos, a na­gyobbak gimnazisták. Ren­geteg velük a baj, a vesződ- ség, meg hát kevés a pénz is, mindig kell erre-arra, kor­csolyára, hegedűre, sakkra, mert mindent meg szeretnék adni a gyerekeimnek, ami nekem nem volt. Tudja — tette hozzá szégyeliősen — még aratni, meg kapálni is elmegyek a szabadságom alatt, csakhogy több jusson nekik. A vonat lassított. — Állomás? — kérdeztem. — Dehogy — felelte — le­gyen csak nyugodt, tudom mikor kell mennem. Behunyt szemmel is tudom. Nyugta­lan munka ez, rengeteg do­logra kell figyelni. Aztán hányszor kellemetlen helyzet­be kerül az ember.,. — Csak nem akarják magát megverni? — gyanakodtam. Felélénkült. Büszkén ki­húzta magát. Látszott, hogy ez jó téma számára, ökölbe szorította a kezét. — Ne higgye, hogy én gyenge ember vagyok! Úgy kinézésre, persze, nem sok látszik belőlem, de megadom én a módját mindennek, meg mindenkinek, ha kell. Néz­zen ide — mutatott szemé­vel az ökleire — ha én ez­zel valakit megegyengetek, az édesanyja se’ szedi össze. Nemrég is, ügye, mi tör­tént ... BENÉZETT A FÜLKÉBE egy torzonborz, borostás alak. Odanyomta képét az üvegre, szemlélődött, majd odébbállt. — No, hát egy ilyen — foly­tatta a kalauz, miután ő is megszemlélte a nem éppen bizalomgerjesztő arcot — egy ilyen alakkal volt egy kis ösz- szeütközésem. Nagy társaság állt a peronon egyik este, jól emlékszem a napra is, szom­bat volt, ráadásul fizetésnap. Mondom a társaságnak, hogy adják oda a jegyet kezelésre. Előhúzzák, én meg kezelem, rendes, érvényes jegyek vol­tak. Aztán csak azt mondja az egyik: mi nem tetszik ma­gának? Csodálkoztam. Nincs nekem semmi bajom maguk­kal, feleltem, de már akkor rosszat sejtettem. Nézem őket, hát alig állnak a lábukon. Voltak vagy öten, méregettek. A következő állomáson nagy zajjal leszálltak, én meg a lépcsőn álltam, éppen jelt akartam adni indulásra, ami­kor megfordul az egyik., és egy sörösüvegfélét felém ha­jít, és üvölt: nesze, te disznó! Félreugrotiam, a sörösüveg meg a vonat oldalán csattant szét. Hát tej volt benne ké­rem, tej. Persze jutott egy ki­csi a ruhámra is. Elképzel­heti, mit csináltam. Le a vo­natról és utána. A másik ka­lauz a vezetőnek szólt, hogy várjon, én meg végigkerget­tem az állomás körül a tagot. Elfogtam, és jól helybenhagy­tam. Mondogattam neki, mi­közben vertem: mi bajod volt velem? Azt nyögte, képzelje, a szemtelen: gyűlölök minden kalauzt! Hát hallott már ilyent ? AZ ELBESZÉLÉS hevében megizzadt, kezdte törölgetni az arcát. — Bánom is én, persze — mondta aztán nyugodtábban — vannak nagyon rendes uta­sok is. Farkasordító hidegben hányszor odajönnek hozzám, és elő a zsebből a pálinkás­üveget, hogy igyon szaki, ezt nem bánja meg, messze még az újév. Én megköszöntem, de még egyszer sem fogadtam el. Nem lehet kérem, szolgálat­ban ilyesmit csinálni. A vonat megint lassított. — Mennem kell — állt fel. Ez most már állomás. Tisz­telgett és végigsietett a folyo­són. Juhász Erzsébet t ■ A KALAUZ visszaadta je- • ^ gyemet, belecsúsztatta a lyu­■ \ kasztot táskájába, és leült t ^ velem szemben. Hirtelen, ■ $ ahogy megláttam, eszembe ju- > \ tott Hunyadi Sándor egy kis- \ írása, amelynek főszereplője, ■ ^ piros arcú, zömök, talpraesett i § vidéki kalauz volt, aki találó- ^ megjegyzésével alaposan meg- ^ leckéztetett néhány felfuval­. ^ kodott úri utast. Hunyadi fi­1 gurája ilyesféle lehetett, mint- S ő. Telt, gondosan borotvált § arca ismerős volt, lehet, hogy ^ találkoztam vele ezen a vo- ^ nalon már máskor is. . ^ Kidolgozott, eres kezeivel . ^ végigsimította őszülő haját, j ^ közben pislogott rám, meg a . § könyvemre. ; ^ — Alaposan elfáradtam. Hiába, nem megy már úgy, 2 \ mint annak idején — mondta ^ gondterhelten — még jó, hogy i § itt két állomás között olyan . ^ nagy a távolság. Legalább egy § kicsit kifújhatja magát az t ^ ember. | — Merrefelé járt azelőtt? \— érdeklődtem, Ez mindjárt S meg is indította a beszélge- ^ tést. ^ — A Dunántúlon, minden­' ^ felé. Pécs, Kaposvár, Veszp- ^ rém ... akkor fiatalabb vol­- k tam, könnyebb volt a járká-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents