Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-16 / 140. szám

A láthatatlan víz nyomában... Kerülő úton az összedőlt házig — Összenőtt árkok — Eldugult átereszek — Es az Alszegi út? Csütörtökön délután fél há­rom után valamivel a Vadász utca 8 szám alatt, megindult Újszászi Mihály házának ut­cai fala, s kiborult a járdára. Pénteken délután négy és öt óra között Lendvai Ferenc kétszobás háza omlott össze a Fegyver utca 10. számú tel­ken. Kerülöúton indulok célom­hoz, az összedűlt házhoz. Cegléd ötödik kerületében járom az utcákat: Barz, Kini­zsi, Szarka, Kálmán, Sas, Thö­köly, Vadász utca, aztán az Oroszlán utcán ki az Alszegi útra, s annét a Fegyver utcá­ba. S még hány utca nevét ír­hatnám ide, melyek előtt meg­álltam. A kép egyforma, akár- hová nézek: összenőtt árkok, eldugult átereszek... Az itt-ott árokra emlékeztető mélyedésekben s a földutcák gödreiben tócsák. Olyanok ezek az utcák, mintha egy ré­gen elhagyott faluban járnék. A Thököly utca 11. számot vi­selő ház vályogfalát rudak tá­masztják, elnapolva a kidőlést. A házak faláról hulló vakolat arról árulkodik, hogy nedve­sek a falak. Amott egy vá- lyogkerités roggyant meg, bár­mikor az utcára dőlhet. A víz­járás nyoma valamennyi ut­cában ... Itt is, ott is a talajvízre pa­naszkodnak, s a rengeteg eső­re. Nem jut eszébe senkinek, hogy az árkokat ki kelle­ne ásni, hogy ne torlódjék meg az eső­víz is, olykor — mint mond­ják — egészen a házak faláig. A Vadász utcai ház kidűlt fa­la mutatja, szigeteletlenek ezek a vályogházak; mint a szivacs szívják magukba a talajvizet. A Fegyver utcában vá- lyóghalmaz s az oldalfa­lak maradványai jelzik, hogy néhány nap előtt itt még állott a ház. A tetőszerkezet leszedve az udvaron hever. — Pénteken négy és öt óra között jöttem haza. A szom­szédasszony figyelmeztetett, hogy mintha omlanék a ház fala. Mire odaértem, gyanús hangokat észleltem. Hívtam a feleségemet a konyhából. A rekamié tetejét, két széket meg egy asztalt hoztunk ki, s már dűlt is össze a ház. Két szoba s a speiz. Tűzoltók jöt­tek, azok mentették ki a töb­bi bútort — mondja Lendvai Ferenc. Aztán kijött a városi tanács műszaki osztályától egy szak­ember és életveszélyesnek nyilvánította az épületet. A ház biztosítva van, jelentették is az Állami Biztosító kiren­deltségének, de hétfő délutánig még sen­ki sem jött a kár megál­lapítására. A konyha plafonja feltámaszt­va, Lendvai né ott tesz-vesz az életveszélyes házban. A búto­rok egy része a szeneskamrá­ban, más része az udvaron. Az eget kémleljük, esőt űző gondolatokkal... Aztán az utcát, s az árko­kat (vagyis inkább a nyomait) nézzük a károsulttal meg a tőszomszédjával, Határ Gyu­lával. Az ö háza is méternyi­re be van ázva az utca felöli falon. Szeretné alátéglázni, mielőtt az is leomlana, hiszen kívülről látszik is a repedés a falon. De nincs pénze, OTP- kölcsön kellene, amit becsü­letesen visszafizetne. — Amióta az Alszegi utat átépítették, a Szolnoki út felől zúduló víz itt megáll — mondják — mert­hogy partnak nem megy a víz. A régi árok viszont elve­zette a vizet... Az Alszegi úton Szunyogh Pali bácsi, a 35. számú ház­ból, a maga környékét vizs­gálja. — Nézze — mondja — a villanypóznák az árok közepé­ben vannak. Én már akkor is mondtam, amikor építették, hogy nem lesz ez így jó, mert megakasztja a szemetet. Hosz- szú gamóval én hetenként ki­húzom a kapum előtti áteresz­ből a szemetet, de nagy eső­ben csak kilép a víz az árok­ból. A szemközti oldalon pedig áll a víz az árokban, ott se akar partnak menni. Végül is azonban a látha­tatlan és alattomos talajvizet szívják magukba a szigetelet- len vályogfalak. Ez ellen nem egyszerű a védekezés, A veszély erejét azonban lehetne csökkenteni az árkok kiásásával, s az át­ereszek tisztántartásával. Leg­alább az esővíz ne álljon meg, hanem a vízlevezető árkokon fusson le gyorsan. Ehhez azon­ban valamennyi telektulajdo­nosnak, a házak lakóinak kel­lene mindenekelőtt megtenni­ük — önmaguk és .javaik vé­delme éfdekéberi1 —’ azt, amit országos és helyi rendeletek is előírnak: ássák ki az árkokat, tisz­títsák ki az átereszeket! A feladat sürgős, mert alig­ha számíthatunk teljesen esőt- len napokra. A veszély pedig ott leselkedik az emberek fe­je felett. Míg súlyosabb ese­tek nem kényszerítenek, álljon a társadalmi össze­fogás élére a Hazafias Népfront, szervezzék a munkát a tanácstagok: — a városi tanács műszaki osztályának szakmai irá­nyítása mellett. Azokkal szemben pedig, akik — e magánérdekkel szorosan összefonódó — közérdekű kö­telezettségüknek nem akarná­nak eleget tenni: alkalmazni kell a törvények adta kény­szerítő eszközöket is. Ilyen oktalan ember azon­ban aligha akad. Ferencz Lajos CEGLÉDI J ÁRA* É.S C EG LÉD VÁR'OS R É SZERE IX. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM 1965. JÚNIUS 16, SZERDA Elismerés és dicséret A Közlekedésépítési Gépja­vító Vállalat Dózsa Művelődési Házának vezetősége elismeré­sét fejezi ki a ceglédi rendőr- kapitányságnak. Külön dicsé­ret és elismerés illeti Hegedűs Sándor rendőr főtörzsőrmestert és Csehi Pál őrvezetőt, a III. kerület lelkiismeretesen helyt­álló, éber őreit, akik a gyár művelődési háza anyagi ja­vait mentették meg azzal, hogy június 10-re virradó éjjel egy veszedelmes, notórius betörőt lepleztek le és tettek ártalmat­lanná. A Dózsa Művelődési Ház ve­zetősége nevében: Szabó Benő rendezvényfelelős Az arabok kedvence - a Kaskavál Naponta öt—hat mázsa juhsajtot gyártanak Kőröstetéilenen Jó kedvű lányok, fiúk áll­nak kannáikkal a kőröstetét- leni sajtüzem udvarán. Az udvaron felállított üstökben fehér masszát kevergetnek a fehér kötényes asszonyok. Vank András üzemveze­tő elmondja, hogy a fiatalok savóra várnak, a munkások a „zsírt” sütik. A sajtgyártás során visszamaradt savó zsír- tartalmát dolgozzák fel és távoli országokba exportál­ják. Ötödik éve minden ta­vasszal megkezdődik a juh- tej szállítása, amiből az arab államokban köz­kedvelt Kaskavál sajtot készítik. Még a nagykátai járásból is ide gyűjtik be — összesen ti­zennégy községből — a juh- tejet. Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek juhnyá- jai napi háromezer liter te­jet adnak az üzemnek. Szeptember közepéig zúg a fölözőgép, a kompresszor, csörrennek a tejeskannák, dől­ÖREGEK OTTHONA A példásan rendben tartott kétágyas szobák egyike A társalgó, összkomfortos kényelemmel A Bajcsy-Zsilinszky téren álló épületcsoport első kis épülete 1860-ban épült, mint szegényház. Csak sajnálhat­juk, hogy a nagy méretű tö­megszobákról, hiányos beren­dezésükről nem közölhetünk képet. Ma modernül felsze­relt, a legkényelmesebb szál­lodai elhelyezésre emlékezte­tő rendje igazi otthonná avat­ja. Jelenleg ötvenhárom férfi és ötven női lakója van az öregek otthonának. Hálásan emlékeznek azokra, akik ilyen nagy szeretettel gondoskod­nak róluk. gozik váltott műszakban az évek során összeszokott törzsgárda. A szezonmunká­sok is évek óta visszatérő dolgozók. A ceglédi telepről kihelyezett négy szakember irányítja a munkát a „sajtsze­zonban”. Naponta öt-hat mázsányi a „termés”. A pincében elhelyezett sajtok kisebb malomkő nagyságúak. Általában nyolc-nyolc és fél kilót nyom egy-egy ilyen „sajtkerék”. A munka nehezét már gé­pesítették. A múlt évben még kézzel végzett megeről­tető dagasatást és formá­zást is az idén gépekkel vég­zik. A fiatal üzemvezető — amíg végigvezet a kis üze­men — beavat a szakma rej­telmeibe: — A sajtot — mielőtt a tá­voli fogyasztók asztalára kerülne — fél évtől egy évig a buda­foki pincékben érlelik. A május havi termékek­ből hetvennyolc mázsa else osztályú áru mellett csupár, másfél mázsányi volt a má­sodosztályú ebből a számunk­ra talán kissé sós eledelből Ez az oka, hogy a Kaskavált belföldön nem hozzák for­galomba, annál jobban ked­velik az arabok. (ta-ta) Végre nálunk is lesz „pontos idő66 A régi utcai villanyórák öreg szerkezete felmondta a szolgálatot, a vezetékek az időjárás viszontagságai foly­tán tönkrementek. Hónapról hónapra szaporodtak a jogos reklamációk. Igazuk is volt! Hiszen nem azért kell az ut­cai villanyóra, hogy reggel nyolckor délután kettőt mu­tasson. A városi tanács végre megoldja a villanyórák prob­lémáját. Az új villanyórák már meg is érkeztek. A Vas­ipari Ktsz szerelői építik ki a tanácsházáról induló köz­pontból az új vezetéket. Az új órák közül egyet — a legnagyobbat — az OTP elé, egyet a mozi elé, egyet pedig az autóbuszmegállóhoz szerelnek fel. KISZ-taggyűIések A KISZ városi végrehajtó- bizottsága titkári értekezleten foglalkozott a KISZ-tagok esz­mei-politikai nevelésének kér­déseivel. Az értekezlet kereté­ben Molnár József, a városi pártbizottság munkatársa ele­mezte a KISZ-szervezeteknél folyó politikai oktatás eredmé­nyeit és hiányosságait. Vala­mennyi KISZ-szervezet felada­taként jelölte meg a KISZ VI. kongresszusán hozott határoza­tok végrehajtását az ifjúság nevelésével, marxista világné­zetének fejlesztésével kapcso­latban. A továbbiak során a fiata­loknak a termelő munkában való helytállásával foglalko­zott. Eredményesnek értékelte — többek között — az Egyesült Villamosipari Gépgyár fiatal­jainak erőfeszítéseit, mellyel hozzájárultak a tervek meny- nyiségi és minőségi teljesítésé­hez. í Az értekezlet keretében a DÁV, a Cipőipari Vállalat és ja Cifrakerti Állami Gazdaság i KISZ-szervezetének titkárai | bemutatták naplóikat, ame- j lyekben havonta feltüntetik i azokat a teljesítményeket, me­lyeket munkahelyük komplex j terveiből a KISZ-tagok valósí- i tanak meg. i A takarékosság, a minőségi j termelés és a társadalmi mun- • kavállalások terén jelentős ! eredményeket értek el a Május \ 1 Ruhagyár, a Talajjavító Vál- \ lalat és a Táncsics Tsz fiatal­|jai. » i Városunk KISZ-szervezetei :jó munkát végeztek a VIT-re ivaló készülődésben is, mely- j nek során eddig mintegy ti- \zenháromezer VIT-sorsjegyet \ adtak el. j Az értekezlet határozata ér­it elmében a KISZ-szervezetek i taggyűléseken értékelik majd a ! fiatalok tevékenységét és meg- \ határozzák a második félévi '.feladatokat a KlSZ-kongresz- ! szus határozatai alapján. \ (—és) Amíg az asszony a zöldborsóra alkudott1 ellopták a pénztárcáját Olyan ez a piaci nap, mint a többi. Szatyrokkal „felsze­relt” háziasszonyok alkudoz­nak, egyik-másik kezében már súlyos a pakk. A megszokott piaci zsivaj- gásban sírás hang üti meg a fülemet. A falhoz támaszkod­va harminc év körüli asz- szonyka sír. Kezében a kosár üres. S mint szaggatott szavai­ból kitűnik, ma nem is lesz abban már semmi. Zöldborsó­ra alkudott éppen, s mire megkötötte volna a vásárt, fi­zetni már nem tudott, mert hatszáz forinttal bélelt pénz­tárcáját kilopták a zsebéből. A családnak nem főzhet ebé­det, s a pénz összegéből ítél­ve, nem örül ma már a gyerek sem a piros szandálnak. önkéntelenül is rendőrt ke­restem. Nem tudom, hogy az asszony nagy bánatában, elke­seredésében elm-ent-e panaszt tenni, vagy bánatát csak a család tudja meg. Feltehető, hogy a tolvaj sür­gősen elhagyta a piac terüle­tét, de azért nem ártana, ha a heti piaci napokon ott is vigyázna egy éber rendőrőr­szem. Cs.-né — Jöjjön már ki a fülkéből, jelentenem kell a balesetet (Quick karikatúrája) RITKA ESET XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' AZ ÖREG VERES úgy lé­pett be az Aranykalászba, mint akit elől húznak, há­tul pedig piszkafával bök- dösnek. Dehát egyebet nem tehetett, ment a többi után. Az első napokban nagyon idegenül érezte magát. Ugyan, mit meg nem szokik az em­ber. Munkáját becsületesen el­végezte. Soha el nem késett, el nem maradt. A harmadik esztendőben felküzdötte ma­gát brigádvezetönek. Nem is ment éppen nehezen, hiszen szerette a vezetőség és be- ; csülték a tagok, akik a keze : alatt dolgoztak. : Haladt az idő, sokminden i változott. Egyik közgyűlésen \ Mezei János elnök bejelen- i tette, hogy így pedig nem ! megy tovább. Tanulni kell. i Őmaga is beiratkozott a me- i zögazdasági technikum leve- : lezö tagozatára. A brigád­ig vezetők és az élelmesebb ta- ! gok számára megindítják az j ezüstkalászos szakmunkás- \ képző tanfolyamot. Jelent- \ kezzen az, aki egy kis ked- ! vet érez magában a tanu- \ lásra, de különösen a bri- ! gádvezetők, ha ugyan a he- \ lyükön akarnak maradni. I NEM KELLETT biztatni i Verest. Elsőnek iratkozott fel. ; Ahogyan a munkában, az '• oktatásban is nagyon pontos volt. Vastag irkaba jegyezte az anyagot. Esténként otthon szívesen lapozott a füzetben. Száz órán át tartott az első évfolyam, s amikor kitava­szodott, akkor az irka bele­került az asztalfiába. Eltelt a nyár meg az ősz. Akik az első évfolyamon si­keresen vizsgáztak, beirat­koztak a másodikra is. Ezt már a termelőszövetkezet fiatal agronómusa vezette, aki csak néhány hónappal ez­előtt került ide a debre­ceni mezőgazdasági akadé­miáról. Lelkes, szakszerű magyarázatát szívesen hall­gatták a tanfolyam hallgatói és nagy igyekezettel készül­tek a szakmunkásvizsgára. Annak is elkövetkezett az ide­je. A technikum egyik tanter­mében gyülekezett a hu­szonkét meglett ember. Né­melyik a hasától alig fért a padban. Az iskola igazgató­ja köszöntötte őket. Néhány meleg szóval méltatta szor­galmukat és igyekezetüket. A vizsga három óráig tar­tott. Mindenki jól felelt, de különösen Veres bácsi vágta ki a rezet. A bizottság visszavonult, a hallgatók pedig kisdiákhoz hasonlóan, izgalommal vár­ták az eredmény kihirdeté­sét. VÉGRE-VALAHARA az igazgató beszéde után az ag- ronómus kiosztotta a szak­munkás-bizonyítványokat. Min­denkihez volt egy meleg sza­va és mosolyogva gratulált a jó eredményhez. Veres bá­csi maradt utoljára. Remegve állt az asztal előtt. Az ag- ronómus is nagyon megille- tődve kereste a szavakat. Vé­gül is csak annyit tudott mondani, hogy Veres János — a tanfolyam legidősebb tagja — korát messze meg­haladó szorgalommal és lel­kesedéssel végezte el a tan­folyamot. Sok szerencsét kívánok a szakmunkás-bizonyítványhoz. — Azzal átadta az okiratot és megrázta Veres bácsi kezét. — Névrokona az agronómus elvtársnak? — kérdezte tőle az igazgató. Az agronómus válaszolt he­lyette: — Az édesapám! Az igazgató hirtelenjében nem találta a szavalhat. Aka­ratlanul nyújtotta kezét az agronómusnak: — Gratulálok! így történt meg a ritka eset, hogy a fiúnak gratuláltak a jól tanuló apához. (Kik.)

Next

/
Thumbnails
Contents