Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-16 / 140. szám
A láthatatlan víz nyomában... Kerülő úton az összedőlt házig — Összenőtt árkok — Eldugult átereszek — Es az Alszegi út? Csütörtökön délután fél három után valamivel a Vadász utca 8 szám alatt, megindult Újszászi Mihály házának utcai fala, s kiborult a járdára. Pénteken délután négy és öt óra között Lendvai Ferenc kétszobás háza omlott össze a Fegyver utca 10. számú telken. Kerülöúton indulok célomhoz, az összedűlt házhoz. Cegléd ötödik kerületében járom az utcákat: Barz, Kinizsi, Szarka, Kálmán, Sas, Thököly, Vadász utca, aztán az Oroszlán utcán ki az Alszegi útra, s annét a Fegyver utcába. S még hány utca nevét írhatnám ide, melyek előtt megálltam. A kép egyforma, akár- hová nézek: összenőtt árkok, eldugult átereszek... Az itt-ott árokra emlékeztető mélyedésekben s a földutcák gödreiben tócsák. Olyanok ezek az utcák, mintha egy régen elhagyott faluban járnék. A Thököly utca 11. számot viselő ház vályogfalát rudak támasztják, elnapolva a kidőlést. A házak faláról hulló vakolat arról árulkodik, hogy nedvesek a falak. Amott egy vá- lyogkerités roggyant meg, bármikor az utcára dőlhet. A vízjárás nyoma valamennyi utcában ... Itt is, ott is a talajvízre panaszkodnak, s a rengeteg esőre. Nem jut eszébe senkinek, hogy az árkokat ki kellene ásni, hogy ne torlódjék meg az esővíz is, olykor — mint mondják — egészen a házak faláig. A Vadász utcai ház kidűlt fala mutatja, szigeteletlenek ezek a vályogházak; mint a szivacs szívják magukba a talajvizet. A Fegyver utcában vá- lyóghalmaz s az oldalfalak maradványai jelzik, hogy néhány nap előtt itt még állott a ház. A tetőszerkezet leszedve az udvaron hever. — Pénteken négy és öt óra között jöttem haza. A szomszédasszony figyelmeztetett, hogy mintha omlanék a ház fala. Mire odaértem, gyanús hangokat észleltem. Hívtam a feleségemet a konyhából. A rekamié tetejét, két széket meg egy asztalt hoztunk ki, s már dűlt is össze a ház. Két szoba s a speiz. Tűzoltók jöttek, azok mentették ki a többi bútort — mondja Lendvai Ferenc. Aztán kijött a városi tanács műszaki osztályától egy szakember és életveszélyesnek nyilvánította az épületet. A ház biztosítva van, jelentették is az Állami Biztosító kirendeltségének, de hétfő délutánig még senki sem jött a kár megállapítására. A konyha plafonja feltámasztva, Lendvai né ott tesz-vesz az életveszélyes házban. A bútorok egy része a szeneskamrában, más része az udvaron. Az eget kémleljük, esőt űző gondolatokkal... Aztán az utcát, s az árkokat (vagyis inkább a nyomait) nézzük a károsulttal meg a tőszomszédjával, Határ Gyulával. Az ö háza is méternyire be van ázva az utca felöli falon. Szeretné alátéglázni, mielőtt az is leomlana, hiszen kívülről látszik is a repedés a falon. De nincs pénze, OTP- kölcsön kellene, amit becsületesen visszafizetne. — Amióta az Alszegi utat átépítették, a Szolnoki út felől zúduló víz itt megáll — mondják — merthogy partnak nem megy a víz. A régi árok viszont elvezette a vizet... Az Alszegi úton Szunyogh Pali bácsi, a 35. számú házból, a maga környékét vizsgálja. — Nézze — mondja — a villanypóznák az árok közepében vannak. Én már akkor is mondtam, amikor építették, hogy nem lesz ez így jó, mert megakasztja a szemetet. Hosz- szú gamóval én hetenként kihúzom a kapum előtti átereszből a szemetet, de nagy esőben csak kilép a víz az árokból. A szemközti oldalon pedig áll a víz az árokban, ott se akar partnak menni. Végül is azonban a láthatatlan és alattomos talajvizet szívják magukba a szigetelet- len vályogfalak. Ez ellen nem egyszerű a védekezés, A veszély erejét azonban lehetne csökkenteni az árkok kiásásával, s az átereszek tisztántartásával. Legalább az esővíz ne álljon meg, hanem a vízlevezető árkokon fusson le gyorsan. Ehhez azonban valamennyi telektulajdonosnak, a házak lakóinak kellene mindenekelőtt megtenniük — önmaguk és .javaik védelme éfdekéberi1 —’ azt, amit országos és helyi rendeletek is előírnak: ássák ki az árkokat, tisztítsák ki az átereszeket! A feladat sürgős, mert aligha számíthatunk teljesen esőt- len napokra. A veszély pedig ott leselkedik az emberek feje felett. Míg súlyosabb esetek nem kényszerítenek, álljon a társadalmi összefogás élére a Hazafias Népfront, szervezzék a munkát a tanácstagok: — a városi tanács műszaki osztályának szakmai irányítása mellett. Azokkal szemben pedig, akik — e magánérdekkel szorosan összefonódó — közérdekű kötelezettségüknek nem akarnának eleget tenni: alkalmazni kell a törvények adta kényszerítő eszközöket is. Ilyen oktalan ember azonban aligha akad. Ferencz Lajos CEGLÉDI J ÁRA* É.S C EG LÉD VÁR'OS R É SZERE IX. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM 1965. JÚNIUS 16, SZERDA Elismerés és dicséret A Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat Dózsa Művelődési Házának vezetősége elismerését fejezi ki a ceglédi rendőr- kapitányságnak. Külön dicséret és elismerés illeti Hegedűs Sándor rendőr főtörzsőrmestert és Csehi Pál őrvezetőt, a III. kerület lelkiismeretesen helytálló, éber őreit, akik a gyár művelődési háza anyagi javait mentették meg azzal, hogy június 10-re virradó éjjel egy veszedelmes, notórius betörőt lepleztek le és tettek ártalmatlanná. A Dózsa Művelődési Ház vezetősége nevében: Szabó Benő rendezvényfelelős Az arabok kedvence - a Kaskavál Naponta öt—hat mázsa juhsajtot gyártanak Kőröstetéilenen Jó kedvű lányok, fiúk állnak kannáikkal a kőröstetét- leni sajtüzem udvarán. Az udvaron felállított üstökben fehér masszát kevergetnek a fehér kötényes asszonyok. Vank András üzemvezető elmondja, hogy a fiatalok savóra várnak, a munkások a „zsírt” sütik. A sajtgyártás során visszamaradt savó zsír- tartalmát dolgozzák fel és távoli országokba exportálják. Ötödik éve minden tavasszal megkezdődik a juh- tej szállítása, amiből az arab államokban közkedvelt Kaskavál sajtot készítik. Még a nagykátai járásból is ide gyűjtik be — összesen tizennégy községből — a juh- tejet. Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek juhnyá- jai napi háromezer liter tejet adnak az üzemnek. Szeptember közepéig zúg a fölözőgép, a kompresszor, csörrennek a tejeskannák, dőlÖREGEK OTTHONA A példásan rendben tartott kétágyas szobák egyike A társalgó, összkomfortos kényelemmel A Bajcsy-Zsilinszky téren álló épületcsoport első kis épülete 1860-ban épült, mint szegényház. Csak sajnálhatjuk, hogy a nagy méretű tömegszobákról, hiányos berendezésükről nem közölhetünk képet. Ma modernül felszerelt, a legkényelmesebb szállodai elhelyezésre emlékeztető rendje igazi otthonná avatja. Jelenleg ötvenhárom férfi és ötven női lakója van az öregek otthonának. Hálásan emlékeznek azokra, akik ilyen nagy szeretettel gondoskodnak róluk. gozik váltott műszakban az évek során összeszokott törzsgárda. A szezonmunkások is évek óta visszatérő dolgozók. A ceglédi telepről kihelyezett négy szakember irányítja a munkát a „sajtszezonban”. Naponta öt-hat mázsányi a „termés”. A pincében elhelyezett sajtok kisebb malomkő nagyságúak. Általában nyolc-nyolc és fél kilót nyom egy-egy ilyen „sajtkerék”. A munka nehezét már gépesítették. A múlt évben még kézzel végzett megerőltető dagasatást és formázást is az idén gépekkel végzik. A fiatal üzemvezető — amíg végigvezet a kis üzemen — beavat a szakma rejtelmeibe: — A sajtot — mielőtt a távoli fogyasztók asztalára kerülne — fél évtől egy évig a budafoki pincékben érlelik. A május havi termékekből hetvennyolc mázsa else osztályú áru mellett csupár, másfél mázsányi volt a másodosztályú ebből a számunkra talán kissé sós eledelből Ez az oka, hogy a Kaskavált belföldön nem hozzák forgalomba, annál jobban kedvelik az arabok. (ta-ta) Végre nálunk is lesz „pontos idő66 A régi utcai villanyórák öreg szerkezete felmondta a szolgálatot, a vezetékek az időjárás viszontagságai folytán tönkrementek. Hónapról hónapra szaporodtak a jogos reklamációk. Igazuk is volt! Hiszen nem azért kell az utcai villanyóra, hogy reggel nyolckor délután kettőt mutasson. A városi tanács végre megoldja a villanyórák problémáját. Az új villanyórák már meg is érkeztek. A Vasipari Ktsz szerelői építik ki a tanácsházáról induló központból az új vezetéket. Az új órák közül egyet — a legnagyobbat — az OTP elé, egyet a mozi elé, egyet pedig az autóbuszmegállóhoz szerelnek fel. KISZ-taggyűIések A KISZ városi végrehajtó- bizottsága titkári értekezleten foglalkozott a KISZ-tagok eszmei-politikai nevelésének kérdéseivel. Az értekezlet keretében Molnár József, a városi pártbizottság munkatársa elemezte a KISZ-szervezeteknél folyó politikai oktatás eredményeit és hiányosságait. Valamennyi KISZ-szervezet feladataként jelölte meg a KISZ VI. kongresszusán hozott határozatok végrehajtását az ifjúság nevelésével, marxista világnézetének fejlesztésével kapcsolatban. A továbbiak során a fiataloknak a termelő munkában való helytállásával foglalkozott. Eredményesnek értékelte — többek között — az Egyesült Villamosipari Gépgyár fiataljainak erőfeszítéseit, mellyel hozzájárultak a tervek meny- nyiségi és minőségi teljesítéséhez. í Az értekezlet keretében a DÁV, a Cipőipari Vállalat és ja Cifrakerti Állami Gazdaság i KISZ-szervezetének titkárai | bemutatták naplóikat, ame- j lyekben havonta feltüntetik i azokat a teljesítményeket, melyeket munkahelyük komplex j terveiből a KISZ-tagok valósí- i tanak meg. i A takarékosság, a minőségi j termelés és a társadalmi mun- • kavállalások terén jelentős ! eredményeket értek el a Május \ 1 Ruhagyár, a Talajjavító Vál- \ lalat és a Táncsics Tsz fiatal|jai. » i Városunk KISZ-szervezetei :jó munkát végeztek a VIT-re ivaló készülődésben is, mely- j nek során eddig mintegy ti- \zenháromezer VIT-sorsjegyet \ adtak el. j Az értekezlet határozata érit elmében a KISZ-szervezetek i taggyűléseken értékelik majd a ! fiatalok tevékenységét és meg- \ határozzák a második félévi '.feladatokat a KlSZ-kongresz- ! szus határozatai alapján. \ (—és) Amíg az asszony a zöldborsóra alkudott1 ellopták a pénztárcáját Olyan ez a piaci nap, mint a többi. Szatyrokkal „felszerelt” háziasszonyok alkudoznak, egyik-másik kezében már súlyos a pakk. A megszokott piaci zsivaj- gásban sírás hang üti meg a fülemet. A falhoz támaszkodva harminc év körüli asz- szonyka sír. Kezében a kosár üres. S mint szaggatott szavaiból kitűnik, ma nem is lesz abban már semmi. Zöldborsóra alkudott éppen, s mire megkötötte volna a vásárt, fizetni már nem tudott, mert hatszáz forinttal bélelt pénztárcáját kilopták a zsebéből. A családnak nem főzhet ebédet, s a pénz összegéből ítélve, nem örül ma már a gyerek sem a piros szandálnak. önkéntelenül is rendőrt kerestem. Nem tudom, hogy az asszony nagy bánatában, elkeseredésében elm-ent-e panaszt tenni, vagy bánatát csak a család tudja meg. Feltehető, hogy a tolvaj sürgősen elhagyta a piac területét, de azért nem ártana, ha a heti piaci napokon ott is vigyázna egy éber rendőrőrszem. Cs.-né — Jöjjön már ki a fülkéből, jelentenem kell a balesetet (Quick karikatúrája) RITKA ESET XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' AZ ÖREG VERES úgy lépett be az Aranykalászba, mint akit elől húznak, hátul pedig piszkafával bök- dösnek. Dehát egyebet nem tehetett, ment a többi után. Az első napokban nagyon idegenül érezte magát. Ugyan, mit meg nem szokik az ember. Munkáját becsületesen elvégezte. Soha el nem késett, el nem maradt. A harmadik esztendőben felküzdötte magát brigádvezetönek. Nem is ment éppen nehezen, hiszen szerette a vezetőség és be- ; csülték a tagok, akik a keze : alatt dolgoztak. : Haladt az idő, sokminden i változott. Egyik közgyűlésen \ Mezei János elnök bejelen- i tette, hogy így pedig nem ! megy tovább. Tanulni kell. i Őmaga is beiratkozott a me- i zögazdasági technikum leve- : lezö tagozatára. A brigádig vezetők és az élelmesebb ta- ! gok számára megindítják az j ezüstkalászos szakmunkás- \ képző tanfolyamot. Jelent- \ kezzen az, aki egy kis ked- ! vet érez magában a tanu- \ lásra, de különösen a bri- ! gádvezetők, ha ugyan a he- \ lyükön akarnak maradni. I NEM KELLETT biztatni i Verest. Elsőnek iratkozott fel. ; Ahogyan a munkában, az '• oktatásban is nagyon pontos volt. Vastag irkaba jegyezte az anyagot. Esténként otthon szívesen lapozott a füzetben. Száz órán át tartott az első évfolyam, s amikor kitavaszodott, akkor az irka belekerült az asztalfiába. Eltelt a nyár meg az ősz. Akik az első évfolyamon sikeresen vizsgáztak, beiratkoztak a másodikra is. Ezt már a termelőszövetkezet fiatal agronómusa vezette, aki csak néhány hónappal ezelőtt került ide a debreceni mezőgazdasági akadémiáról. Lelkes, szakszerű magyarázatát szívesen hallgatták a tanfolyam hallgatói és nagy igyekezettel készültek a szakmunkásvizsgára. Annak is elkövetkezett az ideje. A technikum egyik tantermében gyülekezett a huszonkét meglett ember. Némelyik a hasától alig fért a padban. Az iskola igazgatója köszöntötte őket. Néhány meleg szóval méltatta szorgalmukat és igyekezetüket. A vizsga három óráig tartott. Mindenki jól felelt, de különösen Veres bácsi vágta ki a rezet. A bizottság visszavonult, a hallgatók pedig kisdiákhoz hasonlóan, izgalommal várták az eredmény kihirdetését. VÉGRE-VALAHARA az igazgató beszéde után az ag- ronómus kiosztotta a szakmunkás-bizonyítványokat. Mindenkihez volt egy meleg szava és mosolyogva gratulált a jó eredményhez. Veres bácsi maradt utoljára. Remegve állt az asztal előtt. Az ag- ronómus is nagyon megille- tődve kereste a szavakat. Végül is csak annyit tudott mondani, hogy Veres János — a tanfolyam legidősebb tagja — korát messze meghaladó szorgalommal és lelkesedéssel végezte el a tanfolyamot. Sok szerencsét kívánok a szakmunkás-bizonyítványhoz. — Azzal átadta az okiratot és megrázta Veres bácsi kezét. — Névrokona az agronómus elvtársnak? — kérdezte tőle az igazgató. Az agronómus válaszolt helyette: — Az édesapám! Az igazgató hirtelenjében nem találta a szavalhat. Akaratlanul nyújtotta kezét az agronómusnak: — Gratulálok! így történt meg a ritka eset, hogy a fiúnak gratuláltak a jól tanuló apához. (Kik.)
