Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-15 / 139. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Ma már futószalagon nevelkedik a baromfi... Csúcsíorgdlom s csikgyárkn IX. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM 1965. JÚNIUS 15, KEDD A Nyugatin a helyzet változatlan Még mindig körülményes az utazás az E—-H-vágányokról Miért nem állja a MÁV a szavát? Aki a Nyugati pályaudvar­ról Vác, vagy Veresegyház felé akar utazni, tapasztal­hatta* hogy milyen sokat kell gyalogolnia, amíg a vo­natáéhoz ér. A pénztár az in­dulással ellenkező oldalon van. Onnan — a váróter­men át — jó darab út vár az utasra, amíg a táblához érkezik, amely elárulja: me­lyik vágányról indul a vo­natja? Ezután markolja meg jól a csomagját, karoljon a kísérőjébe, vegye másik kar­jára a csecsemőjét, vagy fogja meg gyermeke kezét — mert •nnan még jó pár száz méterre van a szerelvény eleje a H-vágányon. Olvasóink levele nyomán nagyjából ezeket megírtuk már 1961 októberében is. Meglepően gyors választ kaptunk. Már 1962 február­jában értesítettek bennünket, hogy a Közlekedés- és Pos­taügyi Minisztérium I. vasúti főosztálya — cikkünk nyo­mán — az E—H vágányok­ról induló vonatok utasai részére, az érkezési (Váci út felőli) oldalon személypenztárt nyittat. A terv komolyságát bizonyí­totta, hogy — mint azt kö­zölték — az ebből szárma­zó költséget már az 1962. évi költségvetésükben bizto­sították. A jó szándék valahol el­akadt, mert most, 1965 de­rekán még mindig elmond­hatjuk a Remarque-regény- cím egybetűs módosításával, hogy „a Nyugatin a helyzet változatlan”. Változatlan an­nak ellenére, hogy a szer­kesztőség azóta újabb bizta­tást kapott hivatalos helyről, ebben is jogosnak ismerték el a kérést és határozott ígéretet tettek, hogy az em­lített helyen a személypénz­tárt megnyitják. Olvasóink köréből jelent­kező panaszoknak eleget té­ve, a kérésnek újból nyilvá­nosságot biztosítunk. Leg­alább annyit tegyenek meg: amíg a személypénztárt ott megnyitják, a főbejáratnál — a fő­nöki iroda előtt — és a Váci úti kapuhoz tegye­nek tájékoztatót arról, hogy melyik vágányról indulnak a vonatok. így a munkás- és retúrjegy­gyei utazók könnyebben el­érhetik a vonatot. Ez nem nagy munka és a pár forin­tos költséghez sem szüksé­ges beruházási alap. Bízunk abban, hogy győz a jelszó: a vasút az utasért! Ennek számtalan szép pél­dáját tapasztaltuk az utolsó két évtizedben. Reméljük, hogy a MÁV betartja ígére­tét és gyorsan intézkedik, hogy a helyzet az utasok ja­vára megváltozzék. Babócsay János Tisztviselői pályázat A városi tanács előadói, il­letve főelőadói állásokra pá­lyázatot hirdet. Pályázhatnak érettségizett, feddhetetlen előéletű férfiak, illetve nők. Gép- és gyorsírók előnyben. Illetményük a szolgálati idő­től függően az 1533, illetve 1534 kulcsszámnak megfele­lő fizetés. Jelentkezni lehet legkésőbb 1965. június 25-ig a városi tanács titkárságánál. EGY HÓNAP MÚLVA: Irány Mohács! Az Hona utcai úttörőház­ban nagy a sürgés-forgás. Az Üttörö Dunai Flotilla, a volt Búvár Kund-csapat tagjai csó­nakot javítanak, evezőt iga­zítanak. — Mikor lesz az indulás? — kérdezzük Sándor László igaz­gatót, a folyam szerelmesét. — Még van egy hónapunk, de időben fel akarunk készül­ni. Július 20-án indulunk Vácról. Megállunk majd Bu­dafokon, Százhalombattán, Er­csiben, Dunaújvároson, Duna- földvárnál, Paksnál, Kalocsá­nál és Baján. Végcélunk Mo­hács, ahol a tervek szerint két napig maradunk. — Sokan mennek? — A teljes létszám negy­vennégy. Ennek a fele fiú, a fele leány. Négy nagy örsi csónakkal megyünk, kísérő­ként a motorost is magunk­kal visszük. Feleségem a flot­tilla vezetője. Én is velük utazom. A harmadik 1 felnőtt Berecs József, a gépipari technikum tanára, aki fősza­kácsnak, beszerzőnek és mindenesnek szegődött a ví- ziútra. — Kérünk egy kis történel­mi visszapillantást. — Eddig tizenöt túrán vettünk részt s összesen 6500 kilométeres víziutat tettünk meg. Bejártuk a legnagyobb magyarországi Duna—Sió—Balaton—Zala— Rába—Duna útvonalon végig­haladó nagy kört, amit ke­vés úttörőcsapat tett meg ez ideig. Idén 236 kilométert me­gyünk vizen, vagyis ezzel együtt 6786 kilométer lesz a hátunk mögött. (m. j.) Hasznos volt a tájékoztatás A városi tanács végrehajtó bizottságának vezetői tájé­koztatták a városban működő vállalatok vezetőit, a fegyve­res testületek parancsnokait, valamint az iskolák, intézmé­nyek igazgatóit, a tanács állandó bizottságának elnökeit, tit­kárait és a várost képviselő megyei tanácstagokat a városi tanács 1964. évi munkájáról, eredményeiről és a tanács leg­közelebbi terveiről. Foglalkozott a tájékoztató többek között a beruházások alakulásával, a tervezésekkel, s a tanács tömegkapcsolatával. ,,sss„„„ssssmsrsssfrssssssssssssssssssssssssssssssssrsssssssssssssssssss/sssss/vsssssssssssssss/ss.in'i’/Hv>'/s/sssssssssss/rrssmsssfsssssfssssssssfr*rsffrsfssssssssssssss. A tájékoztatót követő érdeklődő kérdések azt bizonyították, ^ hogy helyes és szükséges ismertetni a tanács munkáját, cél- $ s Tanácstagok beszámolója Csütörtökön: Szikora Gyula (25. körzet, Kötöttárugyár), Soós Jánosné (5. körzet, Ta­kács Ádám utcai iskola) és Fábián József (36. körzet). Mindhárom beszámoló este hét órakor kezdődik. A napokban adták el az öt- venezredik naposcsibét a földművesszövetkezet Széche­nyi utcai zöldségüzletében. So­kan előjegyeztetik igényüket a legközelebb* szállítmány ér­kezéséig. A rendelőktől jó véleményt haliunk úgy a ki­szolgálásra, mint a csibék egészségi állapotára vonatko­zóan. Az üzletvezető tájékoz­tatása szerirí ez a megelé­gedés majd fokozódik, mert a kis szárnyasok beszerzéséhez rövidesen nem lesz szükség tojásbeadásra. Ezzel az intéz­kedéssel szerelnék elérni, hogy többen kapjanak majd ked­vet a háztáji csirkenevelésre. ★ Ezt követőét látogattam el a Rádi úti csirkekeltetöbe, ahol Tóth Kornélia, az üzem­egység vezetője tájékozta­tott. — Vácott nem adunk el sok naposcsibét. Megyénk más részébe, még Ceglédre is szál­lítunk. Üzemünk kilenc hó­nap alatt kerek egymillió to­jásból keltet ki csibét. — Télen elvégeztettük a nagy javításokat s most van víziszakaszt, a j a csúcsforgalom nálunk. Ilyen üzemegysége több van a me­gyei tanács Állattenyésztési Vállalatának; a miénk meg­közelíti a nagy üzemi jelleget. Ez a fejlődés örvendetes, mert a szárnyas állat sok helyen pótolja a sertéskarajt. — Megtanítjuk az állattar­tókat, hogyan kell kotlós nél­kül csirkét nevelni. Ma már szinte futószalagon nevelkedik sarga, osztályozzák a kis állatokat a baromfi. Ahol megvan a csirkeneveléshez szükséges háztáji berendezés és a ta­karmány, olt érdemes vele foglalkozni. Megemlítem a boltban hal­lott dicséretet — Megdöntöttük a hiedel­met, hogy a ,.két asszony kö­zötti” csibék nagyobb száza­léka pusztul el, mint a tava­szié. Nem a naptár a mérvadó, hanem a tisztaság, a táplálék és a lelkiismeretes gondozás. Bizonyítja ez. a járásban is több termelőszövetkezet ta­pasztalata. Több helyen egész esztendőben, folyamatosan foglalkoznak csirkenevelés­sel. A jelek szerint a nyáron sem lesz hiány a rántanivaló csirkéből. Szöveg: Gádor ősi F. —Kép: Néninger G. Négy fotósunk megy Szombathelyre A Népművelési Intézet — mint az elmúlt években — idén is megrendezi júliusban Makacs öngyilkosjéfölt 7”. ■ öngyilkossági szándékból a Dunába ugrott Vácnál a 26 éves Baranyai Tibor. Mun­katársai mentették ki a ro­hanó habokból. Nem sokkal később egy ház tetejére má­szott fel és izgalomban tar­totta a járókelőket leugrási szándékával. Mielőtt a hely­színre érkező tűzoltók le­hozták volna a tetőről, Ba­ranyai több méteres magas­ságból levetette magát. A tűz­oltóautó szállította a váci kórházba, ahol megállapítot­ták, hogy sérülései nem élet- veszélyesek. A rendőrség élet­védelmi osztálya nyomozza: mi késztette a kétszeres ön­gyilkossági kísérletre? a fotoklub- és fotoszakkörve- zetők országos találkozóját. Ez alkalommal Szombathely­re esett a választás. Az ottani városi tanács nagy megértés- ^sel-^fogadt*. xtotOTflUffttátátoL gondolatát. Értesülésünk sze­rint pályázatot írnak ki a várost megörökítő felvételek­re. A tervbevett gazdag prog­ramból kiemelkedik a kő­szegi és a jála fototúra. A vá­ci Dunakanyar Fotoklub ré­széről Katona József, Kocsis Iván, Nagy András és Tahin Gyula vesz részt a Vas me­gyei találkozón. • (K. J.) jait, eredményeit a város különböző rétegei előtt. A köztisztaság és a tbc (Tudósítónktól) Rendszerünk gondoskodá­sa és az orvostudomány fej­lődése következtében ma már nem betegség a Morbus Hun- garicus, a magyar betegség: a tüdőbaj. Ez mindannyiunk öröme. Szomorúság azonban, hogy a megjavult országos A Híradástechnikai Anyagok Gyára (Vác, Zrínyi u. 17.) edző és szerszámkészítő szakmu n káso kát keres felvételre. Jelentkezés: a gyár munkaügyi osztályán, naponta 7—15 óráig, szombaton 7—11 óráig. statisztikában még mindig ^ előkelő helyet foglal el a váci ^ járásbeli Veresegyház község. ^ A községi tanács — felis-1 merve a kérdés nagy hord- ^ erejét — új köztisztasági ^ rendeletet adott ki, így lép ^ fel a betegség ellen. ; Ez volt az első rendelet az ^ idén: a száma 1/1965. Remél-^ hetőleg nemcsak számban, ^ de végrehajtásában és sú- ^ lyában is az lesz. Meghatároz- za a belterjesen fásítandó és > parkosítandó utcákat és tere- $ két, a külterjesen gondozott ^ fásított területeket, köztük a ^ strandfürdő környékét. Ezen- ^ kívül kijelöli a vízlevezető ^ árkok építésére és gondozása- ra kötelezett három utcát (Üj-í iskola utca, Kálvin út és Kö- S vés utca). Szabályozza a legeltetés és ^ a közlekedés rendjét. Felelős- & sé teszi a szülőt a gyermek S kártevéséért. Védi a növény- \ zetet, a madarakat, tiltja a ^ közterületek építőanyaggal ^ való elfoglalását. Kötelezi a ^ háztulajdonosokat a járda tisz- § tántartására, portalanítására, 1 locsolására. A házak nagy S részénél fedett szeméttároló § beszerzését írja elő. A veresegyházi tanácsren- ^ delet utolsó pontja előírja,^ hogy a rendelkezést jól lát- ^ ható helyeken közzé kell f tenni. Ezt kívántuk mi is elő-^ segíteni ezzel a kis ismertetés- 5 sei. § F. M. 5 Vácról indult — Vácra emlékezik... FÓNAY MÁRTA na leányiskola előadásain. Ez­által „átvészeltem” kisebb- nagyobb nehézségeket az is­kolában. Tizenöt éves korom­tól Vácról jártam be Buda­pestre, a Rádióélet szerkesztő­ségébe. Ez éppen átelenben volt a Színművészeti Akadé­miával. Féléves, szerkesztő­ségben eltöltött, titkárnői mű­ködésem után addig néztem vágyódva a Színművészeti Akadémia szemben levő épü­letét, amíg egyszer a munka­helyem helyett bementem az Akadémia igazgatójához, Ódry Árpádhoz. Javasolta, hogy jelentkezzem a felvételi vizsgán. Fel is vettek. Nagy gond volt számomra, hogyan közöljem szüleimmel színipá­lyára való jelentkezésemet és hogyan nyerjem meg bele­egyezésüket. Édesanyám mel­lém állt és ő volt az, aki édes­apámat rábírta arra, hogy az én vágyam teljesüljön. Mikor az első színházi szerződést megkaptam, még mindig ra­gaszkodtam a váci otthonhoz. Evekig onnét jártam be Bu­dapestre, férjhezmenetelemig. \add jegyezze meg itt az újságíró, hogy Fónay Márta további művészi pályá­ja csak felfelé iveit. Ez köz­ismert. Eljutott odáig, hogy elmondhatja magáról: élvezi a színművészet iránt lelkesedő közönség szeretetét az egész országban, falun és városban egyaránt. — Mit mondhat a művésznő Vác és Budapest kulturális kapcsolatáról? — Sajnos, úgy érzem, nem kielégítő ez a kapcsolat a színházi élet terén. A közel­ségnek az a hátránya, hogy nem rendeznek Vácott elegen­dő színházi előadást, hang­versenyt. Azzal indokolják, hogy a váciak úgyis bejönnek Pestre. A valóságban nem egészen így van. Javaslatom és vágyam, hogy Vácott is építsenek egy olyan minden igényt kielégítő kultúrházat, ahová a pesti színházak teljes előadással kilátogathatnának, mint az ország több városá­ba. P éldaképpen felhozom Szé­kesfehérvárt —, mely nincs sokkal messzebb Buda­pesttől, mint Vác —, s ott fel­építettek egy nagyszerű szín­házat. így aztán egész évben élvezhetik a budapesti színhá­zak vendégszerepléseit. A vá­ci kultúrház felépítését sze­retném még megélni és ezt a tervet szívesen „patronál­nám”. Mert az én szépen fej­lődő szülővárosom nem lehet hátrányosabb helyzetben, mint az ország úgyszólván bármelyik kisközsége, ahol már van gyönyörű kultúrház. Most, amikor Vác jelentős iparvárossá fejlődik és számos nagy gyár központja — meg­érdemelnék a váciak, hogy a színházba vagy a koncertre ne kelljen harminc kilométe­reket utazniuk. a lakásban — ahol a mű­zJ vésznövel beszélgettünk — rózsa illatozik. Váci rózsák! Története van ennek is. Egy­szer nagyon messze vendég­szerepeit szülővárosától Fónay Márta. Hatalmas, de könnyű bőröndöt kézbesített neki a postás. Mikor kinyitotta, illa­tozó váci orgonák tárultak szeme elé. A csupaszív édes­anya küldte el a szeretett vá­ros üzenetét, távoli tájakon sikeresen szereplő művésznő leányának. Azóta minden év­ben a váci virág pompázik Fónay Márta budapesti ottho­nában. Megérdemli ezt a fi­gyelmet, hiszen ő az életörö­mei lopja az emberek szívé­be. A nagy művésznő igaz ajándékát. Halácsi Dezső A 5 ozereti az embereket és a ^ O művészetét — ez az első ^ benyomásunk, amikor Fónay ^ Mártával, Jászai-díjas szin- ^ művésznőnkkel beszélgetünk. ^ Az életöröm sugárzik arcáról, § ha arról esik szó, hogy sok- \ oldalú művészetét népünk ^ kulturális felemelkedésének § szolgálatába állíthatja. Ami­dkor pedig szülővárosát, Vácot ^ említjük, a szíve kitárul. ^ „Én nem szakadtam el és tnem is szakadhatok el soha $ Váctól” — ezzel a dedikáció- \ val adja át kérésünkre fény- \ képét a Váci Napló olvasói- \ nak. Meggyőződtünk, hogy ez \így igaz. Erről tanúskodik kö- ^ teilen beszélgetésünk. Hogyan ^ indult el felfelé ívelő pályá- \ ján Fónay Márta? Ezt kérdez- \ tűk és így válaszolt: 1rácon születtem, most is ^ ' odatartozónak érzem ^ magamat. Édesanyám jelenleg § is Vácott él, lehetőleg minden $ héten meglátogatom. Tehát ^hazamegyek. Már hatéves ko­trómtól szerepeltem a Karoli-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents