Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-15 / 139. szám
MS T HEGYEI sJ£n4w> 1965. JÚNIUS 15, KEDD szív ÁRCÍMKE A nők körében szokatlan hódol Holló Ti1 ..... ^ Jaszkiseren ozv. ^ vadamé zenetanárnő. Bár ma§ ga sohasem szivarozott, 1905 § óta csaknem 700 fajta szi\ varcímkét gyűjtött össze. A | szivarozás hazája közismer^ ten Amerika és Anglia, így \ a gyűjtemény legértékesebb r= Elmosta az eső a találkozót Elmaradt az akadályverseny és a hadijáték - Jobb híján jó ebéd Egy napos városnézés Igen dicséretes feladatra vállalkoztak Pest megye járási úttörőtitkárai. Megszervezték június 9—10—Il-re a megye 140 expedíciós őrsének találkozóját. | Összegyűjtik az Egres patak vizét MÉLYTÜZC VÖRÖS.. Nyolcvankilenc új szolgáltató műhely Külön iparpolitikai szak- bizottság tanulmányozta és állította össze a szobi járásban a harmadik ötéves térv részét képező helyi ipar- fejlesztési tervet, amelyet a járási tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén elfogadott. Eszerint 1966—1970 között a kisipari termelőszövetkezetek tizenhat, a föld- rhűvesszövetkezetek tizenöt, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek hét, a tanácsi vállalatok öt új műhelyt vagy felvevőhelyet létesítenek a járás tizenhét községében. Ezenkívül negyvenhat magánkisiparos részére adnak ki új iparengedélyt. így a lakosság ellátására 89 különböző kisipari telep létesül öt év alatt, mégpedig 34 már 1966- ban. Idén befejezik a bányászást Badacsonytördemicen Már foltozzák a „Koporsó-hegyet" A keszthelyi erdőgazdaság dolgozói nehéz munkát fejeztek be Badacsonyban: a védett bazalthegy badacsonytomaji oldalán befoltozták a megszüntetett kőbánya vájta sebhelyeket. A meredek kőfal tövében magasra növő jegenyenyárfákat telepítettek, míg a sziklák kiszögellésein színes lombú cserjéket és kúszónö- nyeket ültettek. A munka nehezét a mozgóhányon kellett elvégezni, ahol veszélyes körülmények között támfalak segítségével oldották meg a feladatot. Fákat, cserjéket honosítottak 'meg az egykori bányaudvaron is. A Természetvédelmi Hivatal közbenjárására még az idén befejezik a bányászást a hegy túlsó kőfejtőjében, Badacsonytördemicen is. Rövidesen elkészítik ennek a bányának fásítási tervét is s a bai- dacsonytomajihoz hasonló módon tüntetik el a kőfejtések nyomait. Készülődés az aratásra Megkezdődtek a gépszemlék a megye gépállomásain és termelőszövetkezeteiben. Június 20-ig valamennyi mezőgazdasági üzem felkészíti gépeit az aratásra. Diákok jaxz-zenekara a budakeszi táncdélutánokon 3200 éves temető Tiszafüreden Tiszafüred határában 3200 éves temető maradványait tárta fel a Magyar Nemzeti Ml TUD, SEGÍTSEN Megszűnik az „üresjárat44 tJri'jtfíiriírÍMttsihvItf. üscmnnyagíttrmSó — Sztísiitwteitvscr, forint éri mrgtahuritás Sál jnttíron ha valamelyik termelőszövetkezet vagy üzem rendelkezne „elfekvő” hullámpalával, segítse ki a solymáriakat.-spMúzeum és a szolnoki Damjanich János Múzeum régész expedíciója. A sírokból kerámia- és fémtárgyak, a korra jellemző ruhadíszek tömegei kerültek elő. A második tiszai vízlépcső területén búvárkodó muzeológusok, régészek június végéig folytatják munkájukat ezen a területen, mivel újabban avarkori temető nyomait is felfedezték. Az expedíció következő állomása Kisköre lesz, ahol a feltevések szerint ugyancsak sok értékes lelet húzódik a föld alatt. Vasárnaponként Budakeszin a járási művelődési házban táncdélutánokat rendeznek a fiatalságnak. A talp alá valót fővárosi dzsessz szolgáltatja, öt 17 éves fiú, a budai Arany János Gimnázium KISZ-szervezetének dzsesszzene- kara, amely a télen a budai diáknapok vetélkedőjén arany fokozatot érdemelt ki. Elektromos hang- erősítókkel, hangfalukkal .....ftrtsz&z r elt teljesen körszerű zenekar. A berendezéseket részben maguk barkácsolták, részben azon a pénzen vették, amit a tavalyi nyári vakáció alatt útépítő munkával kerestek. Neve is van zenekaruknak, „Travellers” vagyis utasok, egyelőre csak vasárnap utazgatnak autóbuszon Budakeszire. A zenekar vezetője, Markó András harmadik gimnazista biztosít róla, hogy a tagok vele együtt mind jó tanulók az iskolában. Neki egyébként zeneszerzői ambíciói is vannak, saját szerzeményeit zenekara, nagy sikerrel mutatja be Budakeszin. Zongorázik, gitározik, furulyázik és énekel. Harminc forintért vásárolt furulyáját sa játkezúleg elektromos hangszerré alakította, így pótolja a „JANICA’’ nevű harmincezer forintos külföldi vóshangszert. De ugyan iríit szól a dzsesszzenéhez a papa? — Kérem, apukám jogi doktor, kényszerűségből lett az, bár mindig mérnök akart lenni. Felszabadulás után gépkocsi- vezetőnek ment, csakhogy géppel foglalkozhasson, azóta technikus lett és idén végezte el a felsőfokú technikumon tanulmányait, üzemmérnök lesz. Érthető, ha a gyerekeire nem akar semmiféle pályát erőltetni. Családja egyébként két nagy f es tőművészt adott a magyar kultúrának, a két Markót. A nagypapa pedig Markó Árpád, a kiváló had- törtenész, aki tavaly decemberben nyolcvanéves korában szerezte meg a történelem- tudományok doktora magas tudományos fokozatot, (különben szintén kényszerből lett katona, hegedű- művész szeretett volna lenni.) Mind az öi ifjú muzsikus divatos frizurát, csakhogy nem női hosszúságút visel. Vajon milyen hatást gyakoroltak rájuk a „Beatles- fiúk”? — Tavaly áprilisban, amikor kezdtük, némi Beatles-beiltés mutatkozott rajtunk, tagadhatatlan. Ma már azonban ezt a stílust egysíkúnak és túlhaladottnak tartjuk. Korszerű új utakon akarunk járni. Sz. E. — Mégsem vagyok úr! Hazudsz. — Hát akkor mi vagy? — Kisiparos — mondtam, mert Kustos Bódi volt a legjobb barátom, akinek az apja kerekeket csinált és ki volt írva a kapujukra, hogy „bognár kisiparos”. — Hazudsz Az iparos cipőt csinál, meg nadrágot. Meg hordót, vagy kereket. Meg lovat patkói. A te apád ír. — ír. Az is ipar. — Az nem ipar. Gyere, állj ki, ha mersz. Verekedjünk. Tudtam, hogy mindjárt elered az orrom vére, s az anyám sírógörcsöt kap ha meglát, az apám pedig összetör rajtam egy vastag nádpálcát. Mindig összetört Vagy pofozott. De nem volt szabad a kezem föltenni az arcomhoz, mert akkor tovább pofozott. — Nem verekszem. Inkább birkózzunk. — Gyáva vagy. — Te vagy gyáva. Félsz birkózni. — Na, gyere! F öldhözvágtam. Birkózásban én voltam erősebb. Sokáig nem eresztettem föl, mert köpködött és rugdaló- zott. De nem ülhettem rajta örökké. Leverte a nadrágjáról a port. — Ez semmi. Gyere verekedjünk. Ügy éreztem, meg kell adni a revansot. Kaptam vagy öt frászt a képemre, s talán egyet én is adtam. Nem voltam jó verekedő. Már előre féltem az otthoni büntetéstől, ez bénította meg a karjaimat. Pista megenyhült valamelyest. — Az urak gyengék, — mondta — csak több a pénzük. — Na, menjünk haza. meg köll etetnem a malacokat. Egy darabig együtt baktattunk. De nem sokáig. Én ott laktam az iskola közelében, ő kint a falu szélén. — Szervusz. Holnap golyózunk? — búcsúztam, pedig szerettem volna valamit még mondani. Csak nem tudtam pontosan, hogy miképpen fogalmazzam meg a torkomat fojtogató érzést. — Majd szerzek golyót. Szervusz. — Szólt, s egykedvűen lógatta tarisznyáját. Kopott számtankönyv, s kékbo- rítós füzet volt a tarisznyában. Otthon maradéktalanul bekövetkezett a sírógörcs és a verés. De nem sokat törődtem vele, hanem magamban beszélgettem, írtam, fogalmaztam. Azt latolgattam, mit is kellett volna Pistának mondanom. Még lefekvés után is a megfelelő szavakat, mondatokat keresgéltem. És elhatároztam, hogy másnap mindent megmondok, megmagyarázok. Láttam magamat, ahogy odaállok Pista elé: „Nézd, nem félek, gyere birkózzunk, verekedjünk. Verekedjünk, amennyit csak akarsz, pedig engem otthon mindennap agyonvernek. Csak ne mondd nekem, hogy úr vagyok, meg nekem könnyű. Visszaadom a golyókat is, játsszuk újra s% egészet. És miért nézel ilyen haragosan. Hiszen .. Aztán elaludtam és másnap valahogy nem volt a beszélgetésre alkalom. Aztán engem beadtak a gimnáziumba, de én még akkor is akartam Pistával beszélni erről a dologról. De ekkor már nehezebb volt, mert én autóbuszon jártam be Sümegre, meg hintón, meg biciklin, meg szánkón, de ő mezítláb hordta apja után a kosztot a mezőre, sőt később kapát, meg gereblyét is vitt a vállán. A ztán később is akartam neki szólni. Emlékszem akkor is, amikor 1941-ben, vagy 42-ben meglátogatott engem Pesten, ahol én diák voltam, meg albérlő, s neki egy vastag, kemény derékszíj volt a derekán és két csontgomb a paroliján. Kellett volna is beszélnem arról a dologról de sajnos valahogy restelltem, mert elmentünk a Három huszárba, olt megittunk rettentően sok bort. És énekeltünk mindenféle szerelmes és háborús nótát, mert Pista nagyon szeretett énekelni, s ott ült két nő is már akkor az asztalunknál és különben is akkor már háború volt, nem tudtam előhozni a régieket. Kár, mert Pistával sajnos többet már nem is találkoztam. Varga bácsi csak annyit tudott róla közölni később, hogy tüdőlövést kapott az egyik nagy visszavonuláskor, ez az utolsó hír, ami fennmaradt róla. Otthagyták a társai egy kis orosz faluban, egy parasztházban, még élt, amikor elbúcsúztak tőle. , Varga bácsival nagyon jóban vagyok, vidám, sőt még nagyon öregen is örökké hun- cutkodó ember. Azt mondja: Pista biztosan él, feleségül választott valami jóképű orosz bárisnyát és majd csak hazajön egyszer az unokákkal, akik azt mondják majd neki, hogy „drasztutye, nagypapa”. Nem tudom. Szeretném, ha így lenne. Szeretném azért is. mert akkor talán elmondanám, amit kisgyerekkorunk óta magamban hordozok. B ár az is lehetséges, hogy fölösleges volna valamit is mondanom, ma már. András László Azonban a találkozót akadályozta a kedvezőtlen időjárás. Zuhogott az eső mindhá- •om napon. Ennek ellenére több őrs — Monorról, Ráckevéról, Szentendréről, Vácról — mégis elindult Törökmező 'elé. Egyes őrsök Kismarosnál letáboroztak, kondérokat állítottak fel, és mivel mást nem tehettek, jó ebédet főztek maguknak. Más őrsök szállást fértek a környékbeli iskolákban, és kaptak is. A monori pajtások visszajöttek Kismarosról, és egy napos program veretében megnézték a főváros nevezetességeit. A törökmezői összejövetel rendezői egész évben készültek a nagyszabású megmozdulásra. Felvet ödött a gondolat: jó lenne később, az időjárás meg,javulása után még- egyszer' megrendezni. Ezer köbméteres víztároló épül a domonyi völgyben Derűs megjegyzéseket tesz az utazó a domonyi völgyben. Az esőzés ellenére is völgyzáró gátakat építenek. Másutt azt sem tudják, hogyan vezessék el a vizet, itt meg attól félnek, hogy elfolyik? — tréfálkoznak nap, mint nap a gátépítőkkel. Az évődésre a hetek óta szakadó eső ingerli az embereket. Kétrészes, negyven hold alapterületű és ezer köbméter kapacitású víztároló építési munkáiról van szó, amelyek a tervek szerint augusztusban érnek véget. A tárolóval elsősorban az Egres patak vizét kívánják összegyűjteni, de jelentős mennyiségű őszi, téli és tavaszi csapadék felfogására is alkalmas. Az építkezést a Közép-Du- navölgyi Vízügyi Igazgatóság végzi, mégpedig teljesen állami költséggel. Ez nagy könnyebbséget jelent az érdekelt termelőszövetkezetnek, mivel a korlátozott beruházási lehetőségeiket nem terheli. Az érdekelt fsz-ek pedig a domonyi Dózsa és a bagi Vörös Csillag, amelyek hetven, illetve 180 hold földet kívánnak öntözni a víztárolóból. A domonyi Dózsa Termelő, szövetkezet már fel is készült I a víztároló hasznosítására, bár arra csak jövő évtől kezdve .kerülhet sor. Eddig mintegy egymillió forintot szándékoznak fordítani öntözőmű létesítésére. Ebből háromszázharmincezer forintért öntözőberendezést vásároltak, míg a többi pénzt alagcsöve- zésre, illetőleg egyéb helyszíni munkára fordítják. N. I. Hunyadi Termelőszövetkezet elnöke újságolta ezt a minap, s szóvá tesszük a kérését is: Elfogyott az üzemanyag? öt kilométerre kellett menni a traktorvezetőinknek gázolajért. Előfordult, hogy üresen tértek vissza, mert nem volt „motalko”. Ennek most már vége. Elkészült az üzemanyagtárolónk, adagolóval, órával felszerelve. Húszezer liter gázolajat tudunk benne tartalékolni. Kiszámítottuk, hogy évente legalább 150 ezer forintot takarítunk meg, hiszen ; nem kell állandóan fuvaroz- : ni. | Olcsóbb is így a gázolaj, ráadásul a gépekbe ülepedett üzemanyagot tudunk tölteni, ez pedig növeli a traktorok élettartamát. Különben érdemes nálunk körülnézni, valóságos kis javítókombinátot hozunk létre. Tavaly ősszel kezdtük meg a munkát. Régi terebélyes udvarházat alakítunk át javító- műhelyekké, raktárakká. Itt készült el az üzemanyagtároló is. Az építőbrigádunk jól dolgozik, az erőgépszín már csak a tetőfedésre vár. Sajnos, még nincs meg hozzá az ötszáz négyzetméternyi hullámpala. A munkagépszínnek is lerakták már az alapjait. Több mint 600 ezer forint saját beruházásból végezzük az építkezést, s még a nyáron szeretnénk be is fejezni. Kozma László, a solymári R ádobsz? — Rádobok. Pedig a golyók elég közel álltak a lyukhoz. Szerencsém volt. A sárga agyaggolyó, mit ellendítettem, elérte a gödör szélét, megcsavarodott a mélyedés peremén, aztán beleereszkedett. Én voltam az első. Körülményesen nekigugolAgyaggolyók tam a kicsi gömböknek, aztán sorra becéloztam őket a lyuk közepébe. Enyém lett vagy hat színes agyaggolyó, a játékszabályok értelmében. Pista szétvetette a lábát és szorosra zárta ajkát. — Neked könnyű. Te úr vagy — mondta. — Urigye- rek. — Nem vagyok úr! — tiltakoztam, bár furdalt a lelkiismeret. — De az vagy. Zoknid is van, meg ebédlőben esztek. Ami igaz, az igaz. Én cipőben voltam, s zokniba, ő meg mezítlábosan. Az ebédlő is igaz volt, bár hétköznap sokszor a konyhában ettünk.
