Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-02 / 128. szám

Pl. i I HbC

k/x sriup

lí)65. JÜNIUS 2, SZERDA

vXNVVVXVXXVVX\XNXX\\NXV\XV\VXVXXNXN\NX\N.V''

‘ I

ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1965

TÚL NAGY FELELŐSSÉG | Szabó Pál két regénye

A itífs^nfÁran a kícfíúl/ \ '—^ %/

I A játszótéren a kisfiúk $ ^ rúgják a labdák A járóké- $ 5 lók többsége kedvlelve ^ | szemléli a legfiatalabb ge- ^ ^ neráció mozdulatait, sőt ^ ^egyik-másiknak önkéntele-^ ^ nül még rúgásra is lendül ^ i a lába, mikor a labda felé^ ^ röpül. Csupán azoknak ^ i nem tetszik a játszótéri i í sport, akiket véletlenül el- $ ^ talál egy-egy eltévedt foci. ^ I No meg a környező há-$ $ zak ablaktulajdonosainak,

^ Mindezeket figyelembe vé- ^ | ve a rendőr, — miután a^ I szabály tiltja a lakóterüle- ^ i ten való futballozást —, el-^ I kobozza a labdát és átadja^ | a kapitányságon az ügyeie- ^ ^ tes tisztnek. A dolog ezzel ^ § cl is lett volna intézve húsz^ § évvel ezelőtt. Miután azon-^ ^ ban 1965-öt írunk és már a^ J gyermekek is tudják, (jog.v ^ $ az ítéletek ellen joguk van ^ ^ fellebbezni, mert a törvény ^ ^ mindkét felet meghallgat- ^ ^ ja. Küldöttség érkezik te- ^ ^ hát a századoshoz.

^ Az öklömnyi pulykát«- ^ ^ jáshoz hasonlóan szeplős ^ § arcú. szőke hajú kisfiú ^ ^megáll az íróasztal előtt ^ ^ csípőre tett kézzel és fele- ^ ^ lősségre vonó hangon föl- ^ ^ teszi a kérdést:

^ — Hát hol nőjenek fel $

^ a Göröcsök, az Albérlők, a ^ ^ Benék, ha minket nem ^ ^hagynak játszani? Nincsen^ ^ annyi futballpálya, mint ^ i amennyien vagyunk!?

^ A 190 centiméternél ma-^ $ gasabb, szélesvállú száza- ^ ^ dós, aki valamikor a ma- ^ 5 gyár vízilabda-válogatott $ $ erőssége volt, alig tudja el- ^ | fojtani arcán a mosolyt.^ 5 int a rendőrnek, hogy adja^ ^ vissza a labdát, és csak mi- ^ ^ kor a deputáció eltávozott, ^ ^ tör ki belőle a nevetés. ^ | — Hát merem én vállal-^

| ni azt a felelősséget, hogy ^ i 10 év múlva együtt szidja-^ ^ nak majd a szövetségi ka- % ^ pitánnyal, ha véletlenül ^ I kikap a magyar váloga-^ S tott? $

i Mátéffy Zoltán *

:XVXXXXXXXXXXXX\XXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXVV*iK

Vattatakaró

Érdekes látványt nyújtanak ezekben a napokban a Tisza menti nyárfaerdők. Körülbelül ezer hektáron most hullatja magját a feketenyárfa. A bogyószerű tokokból kipattanó pihés magvakat felkapja a szél és az erdők aljára teríti. Az összefüggő 80—100 holdas ártéri nyárfásokat valóságos vattatakaró borítja, messziről úgy tűnik, mintha havazott volna. A nyárfák virágzása munkát ad az erdészeknek is. Ilyenkor gyűjtik be a továbbszaporításhoz szükséges magvakat.

Két évtized már elegendő idő a történelem zavaros vizeinek ülepítésére. Húsz év távlatából visszatekintve, sok mindent másként lát a kor- társ nemzedéke harcaiból. És ha ez a ..másként” cicomátlan, hamisítatlan valóság, akkor tanulságai szükségképpen átmennék az új nemzedék tudatába. Ilyesvalami szép ajándék a mai olvasónak Szabó Pál két ismert regénye, a Tavaszi szél és a Tatárvágás. A Szépirodalmi Könyvkiadó ezt két regényt most egy kötetben, adta 'ki, Szabó. Pál készülő életműsoroza tóban.

Ezt a két regényt, — külön- külön és együtt — mindenekelőtt a történelmi hűség jellemzi, a kor valóságának igaz ábrázolása. Miként élt, érzett és gondolkodott, szeretett és gyűlölt — húsz-harminc évvel ezelőtt az egyszerű magyar a végtelen Alföldön? Erre a hétköznapi kérdésre Szabó Pál sokrétűen felel. És miközben lát, láttat — gyönyörűen mesél. Akarva-akäratlan bebizonyítja, hogy a realizmus nem szükségképpen unalmasság, hogy lelhet hatalmas szenvedélyeiket ábrázolni a pszichológia eredményeinek szintjén — tu- dományoskodás nélkül. Szabó Pál embereket mutat be nekünk, élőket, sót ismerősöket. Találkoztunk velük valahol, hallottuk beszélni és láttuk cselekedni őket. Űj találkozásunk velük talán éppen azért olyan érdeke», mert álmél- kodva ismerjük meg jellemük és sorsuk új vonásait.

Szabó a Tavaszi szél és a Tatárvágás lapjaira ízes, szép magyar nyelven szólva hozzánk, tolakodás nélkül, képeket rajzol. És az ő szavakkal rajzolt képei telisdeteli vannak költészettel. Bebizonyosodik,

íme, a realizmus és a költészet szintén nem egymást kizáró tényezők. Sőt, elsorvad az, író „realizmusa”, ha lenézi, vagy éppen szirupos ócskaságnak j tekinti a költészetet. Tessék ] csak elolvasni a Tatárvágás egyik legszebb jelenetét. Azt, amelyben Beszédes József öreg tanító sok évtizedes tanyai szolgálat után elhagyja a vén iskolát és elbúcsúzik tanítványaitól. A legtisztább költészet méze csordogál ebben a jelenetben. M^éz és nem szirup, j És mennyi még. Milyen jó dolog ezt újra felfedezni.

Mind a Tavaszi szél, mind I pedig a Tatárrágás — ez utóbbi távolabbi időkhöz szövődő cselekménnyel — azt a történelmi időpontot lesi meg, amikor egy egész nép átlép múltjából a — jövőbe. A múlt mindig a jelenen keresztül vezet a jövőibe. De az igazi író és költő képes úgy beszélni a jelenről, hegy abban már a jövő teljes képe látható.

Szabó Pál e kötete meggyőző erejű bizonyítéka annak, hogy a politikai szenvedélyek és az egyén legközvetlenebb érzelemvilága mennyire egymáshoz tartozhatnak, s hogy ezeket igenis lehet ábrázolni didaktikus szándékok nélkül. És megjelenhetnek egy-egy műben a pozitív hősök, anélkül, hogy ezeket bárki pozitív hősnek aikamá nevezni, holott — azok. Mégpedig tömegükben j azok. Egész létükkel, tetteik minden mozzanatával építők, előrevivők — miközben születnek, szenvednek, meghalnak.”

Jelentős irodalmi élmény Szabó Pál e két regényével megismerkedni és újra találkozni.

(F. M.)

A vezetés és a szervezetek

posan tájékoztatja a megvitatandó témáról. Ezzel biztosítható, hogy az alapos ismeretek birtokában az értekezlet a lehető legrövidebb idő alatt képessé válik az állásfoglalásra, a helyes igazgatói döntés elősegítésére.

Bevált a készpénzfizetés a nagykőrösi Dózsában

Az idén január elsején tértek rá a nagykőrösi Dózsa Termelőszövetkezetben a készpénzfizetési rendszerre. Tapasztalatai fölöttébb érdekesek. A havonta folyósított készpénzfizetés mellett továbbra is jár természetesen a tagoknak a kenyérgabona fejadag, a család mindennapos szükségletére szolgáló burgonya és a többi juttatás.

A háztáji állatállomány ellátására pedig ott van a háztáji gazdaság.

Az új fizetési rendszert a konzervativizmusukról mesz- szeföldön híres körösiek eleinte bizony idegenkedéssel fogadták. Annál is különösebb ez, mivel korábban ez a tréfás szólás-mondás járta az előlegek felvételekor: '„No, megkaptam a sóra-paprikára Valót ...” Most pedig, amikor a tagok az első negyedévben végzett munkáért a tíz-tizenöt- forintos munkaegység előleg helyett

átlagosan fejenként öthatezer forintokat vettek fel

— váratlanul megszólaltak az örök morgók, mondván, hogy „mégis csak jó volt az a munkaegység rendszer”...

Tudja isten, de úgy látszik, csak a saját ujjúimmal vagyok kibékülve. Azokat szépnek látom, erősnek tartom s mindenekelőtt úgy érzem, hogy tiszták.

Sajnos, vétkes elfogultság, érzem, de mégis valahogy nem tetszett, amit tegnap a falatozóban, borozóban vagy miben láttam. De láttam már ugyanezt tegnapelőtt, meg azelőtt és még azelőtt, valahányszor csak bevisz a kísértés az üzletbe, hol a majomtejet mérik.

Először is látom, hogy az alkalmi pohárelhordó ujjacs- káival szépen benyúl a tpoha- rakba, korsókba és úgy viszi a mosogatóba! Khm, komoru- lok el, illetlenül koszosak ugyanis ezek az ujjak és fantáziátok, hol, merre járhattak, mielőtt belemásztak a pohárba. De aztán fölvidámodom — hiszen, hiszen — ujjongok — nagy vész nincs, a kristály- tiszta víz elmos minden nyomot, melyet a kifogásolható ujjak okoztak.

S valóban — mily észbontó gyorsasággal tisztulnak meg a, mondjuk, használtnak tekinthető poharak. Zuhog rájuk a víz a csap alatt. Megnyugodva uárom, hogy valamelyikbe kimérjék a sörömet.

Hopp, érzem, ez lesz az én poharam, ez a szenzációsan tiszta. Köszönöm — ujjongok —, az anyám se mosta volna el,különben — mikor egyszeresek hervadok, mint a nyár- falevél. A mosogatónő öt ujjal

UJJAK

belenyúl a pohár szájába, s úgy taszítja a csapos elé. Hol piros körmű, hol nem piros körmű hölgyujjak ezek, elhiszem, hogy valaki lázasan csókdossa, de én , valahogy nem vagyok tőle elragadtatva.

Szólnék, de gyáva vagyok, nem merek az italkereskedelemmel packázni, csüggedten lesem hát, hogy ömlik kijelölt poharamba a sör. Nem kell sokáig tesni, megkapom habomat, alatta egy kis sörrel — de hogyan, oh, de hogyan?

Újabb ujjakat látok lemerülni a pohárba, habosak ezek az ujjak, az én habomtól habosak ezek az ujjak, fekete sze- gélyüek ezek az ujjak, mintha csak esztétikai érzékemet gyászolnák.

Eddig tizenöt ujj nyúlkáU bele poharamba, pompás közvetlenséggel, s egyik ujj sem gondolt arra, valahol az alja táján, füle táján is meg lehetne ragadni a poharat?

Kérjek talán egy panaszlevelezőlapot? Minek? Búsan kortyolom sörömet. Ezeket az ujjakat, úgy látszik, ostorral sem lehetne elverni a pohárba való nyúlkálástól.

Nagy S. József

domes etoseguesere.

A titkárság

helyesen cselekszik, ha s* igazgatóhoz tartozó azonos jellegű témákat csoportosítja. A titkárság elősegíti az igazgató munkáját, ha az ismétlődő ügyeket — amennyire csak lehet — a hétnek, vagy a hónapnak bizonyos napján, meghatározott órára szervezi. Az ilyen előkészítéssel és csoportosítással a vállalati vezető a munkaidejét lényegesen intenzívebbé tudja tenni.

A vállalati igazgatónak a titkárság által gondosan szervizett programja lehetőséget ad arra, hogy a legfon- I tosabbakra, a távlati feladatokat megoldó eszmei irányító munkára elegendő alkotóidő jusson. A legfontosabb teendő, a legalkalmasabb idő kiválasztása nagyon fontos, hiszen az ember szellemi kér pessége a munkanap különböző szakaszában nem azonos. (A , pszichológusok egybehangzó véleménye szerint a szellemi alkotó tevékenységre a munkaidőnek harmadik-negyedik órája a legalkalmasabb. Az agy ebben az időszakban alkalmas leginkább magas színvonalú alkotásra.)

Az olyan vállalatvezetésben. lahol felismerik az igazgatói (és az egész vezetőapparátusi) munka ésszerű szervezésének fontosságát, még az előre meg nem tervezhető ügyek intézésére is jut — a gyakorlati tapasztalatnak megfelelően — 30—36 percnyi idő.

A műszaki és közgazdasági szakemberekből álló titkárság különösen a nagy üzemeknél szükséges. De vajon — találkozhatunk a kérdéssel — az ilyen vezetői módszer nem épít-e válaszfalat az igazgató és az üzemi munkások közé? Ez megtörténhet, de nemcsak ott, ahol nagy hatáskörű titkárságot szerveznek, hanem ott is, ahol az igazgató naponta többször is végigszáguld a műhelycsarnokokon.

A korszerű szocialista vállalatvezetési módszernek része. hogy a titkárság és a műszaki, gazdasági szakemberek nemcsak műszaki, pénzügyi és kereskedelmi problémákról adnak tájékoztatást, hanem a legfontosabbról, a termelő, alkotó emberről is. A gondosan szervezett irányító tevékenység lehetőséget ad arra, hogy a dolgozó indokolt esetben felkeresse a vállalatvezetőt. Az igazgató is talál módot arra, hogy felkeresse a dolgozókat, találkozzék a termelő kollektívával. E találkozások — nyugodt légkörben — erősítik a vezetést, összekovácsolják az egész gyári kollektívával, amely segíti a feladatok sikeres megoldását.

A legtöbb gyárban kialakult gyakorlat alapján sokaknak utópisztikusnak tűnik a jó vezetésről tett néhány észrevétel. Mégis érdemes a megjegyzéseken elgondolkodni.

Biztosan állítható, hogy ahol korszerű a vezetés, ott a termelés nyugodttá, egyenletessé, ritmikussá válik. Ez a ma és még inkább a jövő termelési igényeinek kielégítését szolgálja.

Lónyai Sándor

„Kéíkorú“ temető

Ártánd község határában csontvázak kerültek a felszínre. A debreceni Déri

Múzeum szakemberei ásatást végeztek a helyszínen. Eddig 14 sírt találtak és megállapították: „kétkorú” temető húzódik a föld alatt. Keltakori és a X—XI. századi

magyar temetkezések maradványaira bukkantak. Két sírban Szent István által veretett pénzek voltak. A temető feltárását folytatják.

t

Az eleven munka intenzív felhasználásának, a gépek ésszerű, maximális termelésének jelentőségét már régen íeismerték. Az irányító apparátus idejének ésszerű felhasználása, szervezettsége legalább annyira része a termelésnek, mint a gépek, szerszámok kezelőjének mun- ; kaja.

A vezetés pozitív vagy negatív szerepe, akár egyetlen üzemrészben is észlelhető. Ahol jó a vezetés, ott az ősz- j szes műszaki, technikai és i szubjektív lehetőségeket egyformán hasznosítják. Ahol j az irányításban kisebb-na- j gyobb fogyatékosság mutat- J kozik, óit zavar keletkezik az egész termelő folyamaiban.

A leggyakoribb,

legáltalánosabb irányításbeli fogyatékosság a vállalati vezetés ésszerűtlen időfelhasználásából fakad. . A magyar, szovjet, lengyel, csehszlovák és más közgazdászoknak az elmúlt évbeli végzett vizsgálatai ' egyformán tanúsítják, hogy a gyári vezetők, főleg a nagyvállalatok igazgatóinak időbeosztása távolról sem felel meg a követelményeknek. A legtöbb igazgató — a köz- gazdasági vizsgálat szerint — a törvényes munkaidő helyett napi 11—12, vagy ennél is több órát tölt el vállalatánál. Az igazgatók a 11—12 óra legnagyobb részét a legkülönbözőbb közvetlen termelési operatív ügyek inj- tézésére fordítják. I rá nyíl Ép helyett lényegében csak vitavezetők! — de nem dünt- nökök az eléjük terjesztett, jól előkészített változatok között. , .

Az ilyen vezető (igazgató) ügyintéző, és ezért nem marad ideje vezetni! A munkaidő tetemes részét az igazgatók olyan ügyekre fordítják. amelyeket a személyzeti, munkaügyi osztályok vagy a beosztott műszaki vezető szakemberek is elintézhetnek. Nagyon gyakran a műszaki és közgazdasági beosztott vezetők feladataikat úgy intézik, hogy azok megoldásába ■— ha szükséges, ha nem — az igazgatót is bevonják.

Az igazgatót megfosztják attól, hogy a legfontosabb feladatok megoldásával elmélyül ten foglalkozzék. Látszatra tetszetős a mindenkor, mindenki előtt nyitott ajtó módszere. Ám azáltal, hogy a legfelső vezetésre nem tartozó ügyekkel (naponta néha 30—40-szer is) megzavarják az igazgatót, szaggatottá (ütern- telenné) válik a legfontosabb, a termelést irányító tevékenység. A törvényes, sőt a meghosszabbított munkanapban sem marad elegendő idő a legjelentősebb irányító munkára. A ‘vezető elkerülhetetlenül időzavarba kerül, torlódások keletkeznek, fontos döntések elhalasztódnak, vagy nem eléggé megalapozottak a határozatok. E fogyatékosság a vezetőt idegessé, kimerültté teszi. A vezetésben mutatkozó szervezetlenség károsan hat a vállalat egész tevékenységére. A másfél évvel ezelőtt 12 magyar- országi üzemben végzett vizsgálat egyebek között azt is megállapította, hogy a hó és negyedév végi hajrá 38 százalékban a vezetés ideges, szervezetlen munkájából keletkezik. j

Nemrég néhány vállalatnál I

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXa vezetési stílust tanulmányozták.

Érdekes tapasztalatok

mutatkoztak. Találtak olyan igazgatót, aki ötletszerűen, csapongóan irányít. Az igazgatót a vállalati apró-cseprő események folytonosan lefoglalják. A ritmikus, szervezett irányító munka helyett a vezetésre a folytonos kapkodás válik jellemzővé, és ' ez rányomja bélyegét az egész vállalatra.

„Az a biztos, amit saját magam teszek” — vallja a vállalati igazgató második bírálandó típusa. A felfogás indoklása, hogy a beosztott vezetők döntései egy vagy több esetben nem igazolódtak. Ez lehetséges. Ebben az esetben azonban nem az a megoldás, hogy az igazgató végezzen el mindent. A beosztott vezetőapparátus ilyen vagy olyan módon történő megerősítő e az egyetlen helyes megoldás. Elképzelhetetlen, hogy a műszaki és közgazdasági vezetőapparátus kikapcsolásával az igazgató irányíthat. Aki mindent saját maga akar elvégezni, képtelenné válik a megalapozott döntésre, és nem csökkenti, hanem szaporítja a balul végződő intézkedéseket.

A senkiben, csak saját magában bízó irányítóhoz hasonló az operatív vezető, aki közvetlen irányítása alá vonja a főosztályok, osztályok tömegét, tűzoltómódszerrel arra szorítkozik, hogy a napi problémákat megoldja. A mindennapi, esetenkénti

szervezetlenségből adódó

ügyek olyan nagymértékben lefoglalják idejét, hogy a nagy, távlati feladatokat, ha felismeri is, megvalósításukra nem jut ideje, vagy időhiány miatt nem találja meg a gazdaságilag helyes, döntő súlypontot a problémák között.

Találkoztak a vállalatokat tanulmányozók olyan igazgatóval is, aki a gyár műszaki és közgazdasági kollektívájára olyan módon támaszkodik, hogy folytonosan annak véleménye alapján cselekszik. A véleménykérés helyes és szükséges. A baj az, hogy az ilyen igazgató a szakvélemény ésszerű alkalmazása helyett a valóságban vezetteti magit, s nem ó vezet. Az effajta vezetőknek, az önálló konstruktív munkára már azért is szűk a lehetősége, mert a folytonos értekezlet és tanácskozás elveszi az idejét.

Az egyoldalú vezetés

mindenfajta megnyilvánulása káros. Van olyan igazgató, aki az új gyártmány tervezésével a legapróbb részietekig lelkesen foglalkozik. Az új konstrukció gyakorlati végrehajtásával azonban mit sem törődik. Az ilyen irányító típusnál tapasztalható az is, hogy a műszaki fejlesztéssel foglalkozók helyett dolgozik. Ez egymagában is rossz módszer. És ami ezzel együtt jár: nem marad idő a gyár egészének irányítására.

A vezetés negatív jelenségeinek feltárásából is lehet tanulni. Ez az érvelés mégsem akarja pótolni a helyes, " jól irányító munka ábrázolását. A jó nagyvállalati igazgató az irányító munka szervezésében jelentős szerepet juttat titkárságának. A titkárság — a legjobb műszaki és közgazda- sági szakemberekből szervezve — hasznos szolgálatokat tehet az igazgatónak. A szakemberekből szervezett titkárság (de nem a divatos, igazgatási főosztály!) készíti az igazgató időbeosztási programját. Fontos teendője az ilyen összetételű titkárságnak, hogy gondosan, megalapozottan, előkészítse azokat a döntésre váró ügyeket, amelyek valóban az igazgatói hatáskörbe tartoznak. Az egyéb — nem feltétlenül igazgatói döntésre váró ügyeket a titkárság a megfelelő beosztott vezetőhöz továbbítja.

A gyári titkárság az igazgatósági értekezleteket is részletesen, gondosan előkészíti. A titkárság az értekezlet összes résztvevőit ala-