Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-13 / 138. szám
8 r'ßwr HEGYEI 1965. JUNIUS 15, VASÁRNAP Demény Ottó: JON A NYÁR Jön a nyár — megizmosodom, Könyököm fölé tűröm ingemet. Játszhatsz bőrömön pirosujjú nap, már nem leszek aléló beteged. Cserzetten, mint az erdőszéli fák tüzet, fagyot, már mindent kibirok. Tán szikárabb, de könnyebb nem leszek. Agaim között szálló sóhajok tettek ilyenné? Tudom is, nem is. Csak a munkában vagyok bizonyos. Figyelhetem röptét az évszakoknak, de hogy kitöltsem őket — az a gond! Hogy nyomtalanul el ne múljanak. En jelüket s ők ujjaim jelét túl életükön és életemen — a változásban előre vigyék. REFLEKTORFENYBEN ^ sabb fÓÍDES GYÖRGY KAZIMIR KÁROLY I ját: megnézem — végigmutatott magán — nem vagyok túlzottan bizalomgerjesztő! — Hagyjuk ezt, szamárság. — Az persze. Bocsásson meg. — Nem történt semmi. Üres volt az út, a kormány---------------mellett semmi dolga nem volt. Mégis úgy tett, mintha nagyon elfoglalná a vezetés. Bámulta az üres, szürke betonszalagot, olykor tekintetét a tiszta szívből utált jegenyékre emelte. Tényleg, mi az, hogy bizalom? Kibe lehet belelátni? És ha ez az ember ölt? Kirabolt valakit? Hülyeség — torkollta le az ösztönösen feltoluló gondolatokat, a gyilkosok, rablók nem így néznek ki. És nem autóstoppal meneküLnek, hiszen akkor már szemtanú van, aki pontos személyleírást adhat róluk. Ez valami magánügy lehet Otthagyta a felesége, hasonló. És megy az anyjához, menekül mindentől, önmagától is. Ilyenkor mindenki az anyjához megy. — A sajátja? — Micsoda? — A kocsi. — Ja, igen. Persze. — Víkendezni megy? — Honnét gondolja? A férfi fejével a hátsó ülésre bökött, ahol két degeszre tömött utazótáska ringatód- zott. — Igen. Egy hét. Rámfér. — Munka? — Az. Sok volt. — Az jó. A munkától lehet csak szépen kifáradni. Szépen? Olyan furcsa, szokatlan volt a jelző, hogy felkapta rá a fejét A férfi észrevette: — Igen. Az szép fáradtság. A szél, a nap kisimogatja az emberből. Vagy a víz. Az nem rágódik be, kitörölhetetlenül. Mint az öregség. Az öregség, itt — s a homlokára koppintott. — öregség? — Nem kortól függ. — i Igaz. De... — Nincs de. Van, aki soha nem kóstolja meg. És az nem is érti! Hirtelen fékezett, csikorogva csúszott a kocsi, a kerekek jajgatva törölték a betont Kiugrott a volán mellől, minit akinek katasztrófát kell elhárítania, hatalmába kerítette az izgalom. Hiszen ... Hiszen... hiszen ez, ez a férfi... Felnyitotta a motorház fedelét, ösztönösen alibit keresve ostoba viselkedésére: ő az. A Doktor Kétszer vagy háromszor látta mindössze, ezért nem ismerte meg azonnal. Néhány nap után már nem engedték velük sétálni a börtönudvaron. Külön sétált, amikor a tömeget már felvezették. A Doktor. Áhítatos tisztelettel beszélt mindenki róla: nagyszerű sebész volt. Ezért is vitték hozzá B.-t. Iszonyú állapotban volt. A karambolozó kocsi lemezei, üvegszilánkjai összeszabdalták, s a Doktor parancsot kapott, mentse meg. Parancsra?! B. meghalt, s a Doktor odakerült közéjük. Életfogytiglan, mindennek már tizenöt éve, s mégis, végigfut hátán a hideg. A kezét nézte, remegett. Igyekezett parancsolni magának, lecsapta a motorház fedelét, visszaült a volán mellé, de nem indult el. Odafordult a férfihez, érezte, az izgalom összeszorítja a torkát: — A Doktor! A sápadt arcra döbbent rémület ült ki, a véres, fáradt szemek írisze még jobban elsötétült. Ránézett, s ä rémület lassan köddé vált, majd eltűnt az arcáról. — A Doktor? Engem csak egyetlen helyen hívtak így! Mégpedig... — A v.-i börtönben! — Igen. — Kétszer vagy háromszor láttam csak. Akkor én már fél éve ott voltam. Az elvtársaktól tudtam meg — ők meg ki tudja honnét, milyen féltve titkolt kapcsolatok útján — hogy B. miatt van ott — Menthetetlen volt. — Tudom. — Megmondtam annak az ezredesnek is, aki ott állt végig mellettem. Fenyegetett, ordított, ki kellett zavarnom a műtőből. Kizavarnom, érti? — Értem. — Talán azért... — Nem, ezt maga is tudja. B-t fontos embernek tarany alig mult Uzen lyolc éves, amiko negismerkedett a fiú Ml. Viszont kerel iát centivel maga It a fiúnál, amit leg bánatára nen \ egyenlített ki az a hat eszten- $ dő, amennyivel a fiú idősebb § volt a lánynál. Az ideálisnak \ mondható korkülönbség meg- \ Ismerkedésük, idején, sőt ké- \ sőbb is változatlanul meg- $ maradt, de a hat centis mé- § ret-differencia hamarosan el- § tűnt. Nem mintha a fiú a ^ sarjadó szerelem hatására ^ hirtelen megnőtt volna, csu- ^ pán az történt, hogy a lány \ most csak lapossarkú cipőiket viselt, száműzve az addig 5 annyira kedvelt tűsarkút, $ hogy fel tudjon nézni a fvú- \ra ■.. < A lány, Csornai Ilonka ak- $ kor érettségizett. A fiú, Sza- § bő Gábor textilmérnök, nem- $ rég szerezte meg a diplomá- $ jói. $ A fiatalok jól megértették 5 egymást: mindig volt mon- $ danivalójuk, tervük, közös $ programjuk. Rendszerint $ Gábor tett javaslatot, ho- s gyan és mivel töltsék el a 5 szombat estét, a vasárnapot, \ vagy akár egy-egy hétköznap $ estét is, ha munkájuk végez- i tével találkoztak. Mert már ^ Ilonka is dolgozott: fotós- 5 nak szerződött egy nyornda- j; üzembe. $ ~Ta Gábor színházba 5 B. __M akart menni, Ilonka $ I I helyeselte, ha mo- 5 ziba vett jegyet Ilonka örömmel nézte 5 meg a filmet, amelyet Gábor $ kiválasztott. Ha Gábor a ij pilisi hegyekbe készült, Ilonka ^ megrakta a hátizsákot szend- § viccsel, téliszalámival, kőrö- ^zöttel, madárlátta sütemény- ^ nyel s felsegítette Gábor vál- ^ Iára, ő pedig vidáman bakta- ^ tott az erdei ösvényen Gábor § mellett, amikor leszálltak a S hegy tövében a MÁVAUT | megállónál. ^ Az igazsághoz tartozik, hogy § kirándulásra csak ritkán ^ került sor. Pontosabban: ki- ^ zárólag a tavaszi és őszi ^ labdarúgó-bajnokság szünetében, mert Gábor nem mulasztott volna el egyetlen futballmérkőzést sem. Rajongott a fociért. Ilonka ebben is kitűnő partnernek bizonyult: fogalma sem volt ugyan a labdarúgásról, de nem maradt el egyszer sem Gábor mellől, ott szúrkolt mellette, miközben a fiú lelkesen magyarázta, hogy mi a tizenegyes, mi a szögletrúgás, mi a partdobás és így tovább. — Az a nagyszerű — lel- kendezett Gábor egy alkalommal, — hogy Ilonka^onál- ló egyéniség, mégis minden úgy van, ahogyan én akarom ... A nagy siker Gábor öntudatát és férfi büszkeségét szinte a beképzeltségig növelte, ami különösen lemérhető azon a halk megjegyzésén, amelyet Ilonka mamájának, Ilus néninek kitűnő föztjével kapcsolatban tett, amikor az egyik vasárnap — vőlegényhez illően — Ilonkáiknál ebédelt. — Ügy szeretem a bécsi szeletet, — szólalt meg ebéd közben váratlanul Gábor — ha o ficniket panírozás előtt levágják a hús széléről. Ilus néniben élhült a vér, hallgatott. Éppen jól szabott bécsi szelet terpeszkedett Gábor tányérján. A célzás tehát nem volt kétséges. Ilonka gyorsan helyeselt: — A mi háztartásunkban majd le lesz vágva a húsról a ficni... Ilus néni akkor is hallgatott, amikor a májusi friss, cukorborsó főzeléket Gábor csak immel-ámmal ette, mondván, hogy ő a zöldborsó- főzeléket rántás nélkül szereti, — staubolva, ahogyan a mamája készíti, de este annál inkább megeredt a szava és óva intette Ilonkát, hogy férjhez menjen egy ilyen házsár- tos emberhez, aki mindent kifogásol és mindenbe belekotyog. > — Milyen férj lesz az ilyen ember, ha már vőlegény korában is ennyi kifogása van? — kérdezte dühösen Ilonkától, de a lány egyetlen mondattal nyugtatta a mamát: — Tessék csak. rámbízni! Egy férj az egészen más, mint egy vőlegény ... ogy ezen a meghatározáson mit értett Ilonka, azt most már — az esküvő után — két év távlatából Ilus mama is világosan láthatja. Ilonka mindig tökéletesen ficnimentes bécsiszeletet és staubolva készített cukorborsó főzeléket tálalt Gábornak, sok mindenben a kedvében járt, de egy nagyon ízletes vasárnapi ebéd után így szólt: — Nincs kedvem kimenni a meccsre... Gábor alig tudott szóhoz jutni a meglepetéstől: — Ma rangadó ... Nagy foci lesz... — Akkor sem megyek és a jövőben se fogok meccsre járni. Elég volt eddig is ... Gábor hiába kérlelte a feleségét. Végül is egyedül rohant el hazulról. És keserű szájízzel tért haza. Pedig az ő csapata győzött, lanka legközelebb már azon egyszerű óhajának adott kifejezést, hogy amíg Gábor a meccsen lesz, ad.dig ö felugrik Mártához, a barátnőjéhez. Ki tudja miért, miért sem, de tény, hogy Gábornak nem volt türelme megvárni a második félidőt. A szünetben otthagyta a Népstadiont és hazarohant, miiközben nyugtalan gondolatok gyötörték. Felhívta Mártát. A kedves barátnő nyájasan belecsicseregte a telefonba, hogy Ilonka nincs ott és nem is járt nála. Gábor nyugtalanságát vad. féltékenység váltotta fel. — Ilyenek az asszonyok — motyogta maga elé. — Ilyen az én feleségem is ... Nem sokkal később Ilonka hazatért. Gábor faggatta: hol volt, merre járt. Az asszony váltig csak azt ismételte: most jön Mártától, ott volt nála egész délután. Gábort elhagyta a türelme. — Hazudsz!. ■. Most beszéltem Mártával, nem voltál ott! Hol voltál... Hol voltál... A szeretődnél voltál!... — ordította eszelősen. — Ha te meccsre jársz — szólt nyugodtan Ilonka — én is járom a magam útját... Két napig nem beszéltek. S akkor Márta elmondott mindent Gábornak. Ilonka valóban nála járt. Ott volt akkor is, amikor férje kereste. Még az egyik fülével hallgatta is a telefont, csak éppen ketten együtt — a feleség meg a barátnő — meg akarták leckéztetni Gábort: fiatal férj létére ne csináljon külön programot. Gábor fellélegzett s azóta a vasárnapokat a feleségével tölti. Csak rangadókra jár ki. Persze Ilonkával. — Mert azért egy férjtől sem szabad mindent elvenni. . mondta bölcsen Ilonka, Ilus mamának és Mártának, amikor Gábor „megtéréséről”, beszélgettek. 71 arról szeretnék tájt /m núságot tenni, hogy j W M Ilonka azóta már is- mgt jnagassarfkú cipőt hord, mert a trottőrben dagad a bokája, de egyben tanúsítom azt is, hogy e nagy változások ellenére boldogan él az ifjú házaspár. Tegnap este jártam kellemes, szoba-hallos otthonukban. A szombat esti programot beszélték meg. Gábor azt javasolta, menjenek színházba, Ilonka kívánsága az volt, hogy menjenek moziba, mire Gábor egyik szemével rámlkacsintva a következőképp döntött: — Hogy egyszer végre nekem legyen igazam, menjünk moziba, Ilonkám... Messziről látta. az integető----------------------- alakot. F elvegye? Unatkozott. Jöjjön. Megállt, kinyitotta az ajtót. A kopott ruhás, negyven körüli férfi úgy szállt be, úgy csapta be az ajtót, mintha érte jött {volna a kocsi. { — Köszönöm. — Semmiség. Í Hallgattak. Ügy tett, mintha felmerültén nézné a műszerfa- f lat, de közben mind bizonyo- fsabbá lett benne a sejtés — fezt az embert ismeri. De hon- Jnét? Ki lehet? Megelőzött egy ^Trabantot, majd két, lassan £ araszoló vontatót. Tartotta a ^ nyolcvanat. Jegenyék. Égre né- f ző gyertyák, de milyen unal- f masak. Nem baj, ha leér, el- f felejt mindent, egy hétig csak f feleszik a napon, nem vesz f könyvet, újságot a kezébe, rá- ^ diót sem hallgat, fürdik a pajtákban, kényelmesen lesétál a j Halászcsárdába einni, s megint j vissza. j — Rágyújt? f A férfi kihúzott egy cigaret- f tát, majd bal kézzel tüzet j adott. Hosszú, ápolt ujjai valuták. Kiáltó ellentét a kopott j ruhával, a borostás állal, a j gyűrött inggel. Fújták a füs- j töt, érezte, kérdezni kellene j valamit, olyam ostoba ez a {hallgatás. De mit kérdezzen; f mit is? Hiszen azért vette fel, f hogy beszélgessen, mert elál- f mosította az unalom, j — Nem is kérdeztem, hová j igyekszik? j A férfi ránézett, most látta ácsaik — oldalt pillantva — hogy véres, fáradt, kialvatlan a szeme. — Ezen az úton nem sok helyre lehet eljutni. — Nem. — G.-be megyek. Nem volt vonatra pénzem. Ki ez az ember? Honnét ismeri? Ismeri, ez biztos. De kicsoda? Miért állt itt az országút szélén? Miért megy G.-be? — Valami hivatalos ügy? — Nem. Ott él az anyám. — Értem. — Dehogy érti! A férfi hangja türelmetlen volt, de mégsem sértő. A cigarettája parazsát nézte, mint aki attól kér tanácsot, beszéljen. vagy haligason? — Nem fél tőlem? Gúnyos volt a hangja, mintha szándékosan ingerelni akarná. — Félni? Nem. — Leütöm, kirabolom!? Olyan ostoba volt a szöveg, hogy akaratlanul is hangosan felnevetett. — Butaság. Akkor az ember soha, senkit nem venne fel. És a bizalom? — Bizalom? Most a férfi nevetett, furcsán, torokból, kesernyésen. Köhögés kapta el, sápadt arca kivörösödött. A lehúzott ablakon kihajította a csikket, végigsimított borostás álián, s csak akkor folytatta: — Bizalom, azt mondta? — Igen. — Belelát az emberekbe? Ebben megbízok, ebben nem?! Vagy hogyan? Külsőre? Ha TAVASZT mutatott a naptár akkor, de afféle jellegzetesen őszies, esős tavaszt. Fáradtságot és kedvetlenséget árasztó délelőtt volt. Tíz órakor kezdődött a próba — Tennessee Williams Orfeusz alá- száll című drámájára készültünk —, de rosszul ment. A nyomott hangulat mindenkire ráragadt. Kazimir látta ezt és gyorsan szünetet rendelt el. Ekkor valaki leült a zongorához játszani. Nagyon szépen játszott, percek alatt köré gyűlt a darab egész társulata és a hangulat hamarosan megváltozott. Egyetlen jeleneten se dolgoztunk tovább, az egész délelőtt a zongorajátékkal telt el, de mindenkinek kellemessé vált a közérzete és másnap olyan kitűnően ment a próba, mint soha azelőtt... Bulla Elma, a Vígszínház kiváló művésznője mesélte el ezt a néhány évvel ezelőtti epizódot, a színház akkori rendezője, Kazimir Károly jellemzésére. Azt mondta róla — és ezt kívánta illusztrálni az ismertetett epizóddal —, hogy nemcsak ötletgazdag, fantázia- dús, sistergő-lobogó, mindig valami újat, mást akaró rendező, de jó pszichológiai érzékű vezető is, aki, sokszor rögtönözve, meg tudja változtatni a kis közösség hangulatát. Miskolcon kezdte rendezői működését, s mindjárt az első évadban figyelemre méltó tettel. Az Antigonét állította a miskolci Nemzeti Színház színpadára (később budapesti vendégszereplésre is sor került). Azokban az években kezdett hozzá a klasszikus görög dráma magyar színpadi „rehabilitálásához”, amikor az a hiedelem akadályozta a több ezeréves szerzők műveinek bemutatását, hogy unalmasak, s a mai közönségnek nem kellenek, mert senki se figyelne oda rájuk. Kazimir ezt a színházi babonát űzte el. Nemcsak a miskolci Antigonéval aratott országos sikert, hanem utána az első kör- színházi Oidiposz előadással is. Akkor még a Ligetben működött a Kazimir teremtette Körszínház, Básii Lajos és a. többi színész szmokingban, estélyi ruhában játszott. Azóta a Körszínháznak állandó helye van a Népstadion mellett, a Jégszínházban, már nem estélyi ruhás, orafóriumszerű előadások, hanem szabályszerű színházi produkciók színhelye minden nyáron. Itt rendezte meg Kazimir először Shakespeare II. Richárdját, itt Calderon Zalameiai bíróját, itt kerül sor ezen a nyáron ismét egy új felfedezésre: Thomas Mannra, akit magyar színpadon még soha nem játszottak! Igaz, egyetlen egyfel- vonásost írt csak, a Savonaro- láról szóló Fiorenzát. Msgint- csak Kazimiré az úttörő érdem, hogy a színpadi Thomas Mannt is bemutatja a magyar közönségnek, a Fiorenzával egy műsorban Mario és a varázsló című kisregény színpadi feldolgozásával. ELŐRESZALADTUNK az időben, a görög klasszikusok élesztgetése már a Körszínház idei produkciójához vezetett, s közben nem mondtuk el, miként alakult Kazimir pályája Miskolc után. Budapestre került, először a Vígszínházhoz, ahol olyan emlékezetes előKazimir Károly, a Thália Színház Kossuth-díjas főrendezője adások fűződnek a nevéhez, mint például a Pesti emberek, amely nemcsak az elmúlt évtized egyik legismeretesebb új magyar drámája volt, de egyben az addig csak prózaíró- ként ismert Mesterházi Lajos színpadi felfedeztetése is. Barátjával és művésztársával, Keres Emillel most már négy esztendeje vezeti Kazimir, főrendezőként, a Thália Színházat. Itt az is fontos, miképp lett a Paulay Ede utcai Jókai Színházból Thália? Tudatosan vállalt és vallott koncepció eredménye. Újszerű, forradalmi tartalmú színházat csinálni az egész világ, s benne a sajátos magyar színházi kultúra legjobb haladó hagyományait beleolvasztva az újba. Ezért vallják magukat tudatosan a század első évtizede Thália társulatának utódjául. Racine és Max Frisch, Dreiser és Shaw, Tersánszky J. Jenő és Fejes Endre, Pago- gyin és Stejn, Max Frisch és Jean-Paul Sartre, Csokonai és — a Thália kabaré műsora jelzik Kazimirék színházának eddig megtett útját. (A felsorolás korántsem teljes.) Már a nevekből is láthatjuk a program átgondolt eszmeiségét, művészi és formai változatosságát, tartalmi gazdagságát. Eddigi legnagyobb sikerét a színház — és személy szerint Kazimir is — Fejes Endre Rozsdatemetőjének színpadra állításával aratta. Csaknem százötvenszer játszották eddig, telt ház mellett (azóta már Szeged és Szolnok Miskolc és Pécs is bemutatta) ezt a darabot, amely színpadi változatában épp oly magával ragadónak, forrónak, hatásosnak bizonyult, mint eredeti, regény formájában. S nemcsak a rendezés, a kiváló előadás, a színészek önmagukat felülmúló játéka a Kazimir érdeme itt, hanem az is, hogy felfedezte a regényben a színpadi lehetőséget, s rávette az írót, a színdarabváltozat megalkotására. LEGNÉPSZERŰBB fórumunk: a kétmilliós nézötáború televízió révén újabban az egész ország megismerte Kazimir Károlyt. Hétről hétre láttuk a Ki mit tud? zsűrijében, hallottuk megfontolt, értékes tanácsait, melyekből nemcsak a szereplő fiatalok tanulhattak. Barabás Tamás
