Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-12 / 137. szám

eta í IICUH 19.35. JÜNIUS 12, SZÓMBA 1' Hl a kampány ....és „rendezvényeken“ u M i tagadás: volt olyan időszak társadalmunk életé­ben, amikor a közösségért végzett munka értékmérő­jét az értekezletek gyakori­sága és hosszúsága jelentet­te. A formális ülésezések, az éjfélekbe nyúló értekez­letek, az öncélú szervezeti élet korszaka azonban — visszavonhatatlanul elmúlt. A lenini normák jótékony hatása nemcsak a pártban, a tömegszervezetekben is vál­KOIVYVESPOLC Dzsungelháború Dél-Vietnamkn Világszerte ismerik és a leg­olvasottabb könyvek egyiké­nek tartják Wilfred Burchett „Dzsungelháború Dél-Viet- namban” című kötetét. Bur­chett személyesen bejárta ri­portjainak, történeteinek és pillanatfelvételeinek színhe­lyét. Minden sorát a nagy él­mény közvetlen ereje jellem­zi, s a tények hallatlan gaz­dagsága. Ez a könyv felfedi azt a „titkot”, miképpen képes el- lentállni a dél-vietnami sza­badságharcosok serege a túl­erőben levő dél-vietnami kormánycsapaloknak, amelye­ket az amerikai imperialisták a legmodernebb fegyverekkel állig felfegyvereztek. Kide­rül, hogy a szabadságharcosok eredetileg „maroknyi” csapa­ta szakadatlanul gyarapodik, nő, duzzad, amiként nő, duz­zad a nép haragja is belső és külső ellenségei ellen. Burchett könyve, mert a teljes valóságot tükrözi, na­gyon izgalmas mű. Bemutat­ja a dzsungclháború minden vetületét. Megismerteti ve­lünk az embereket, a tájakat, a csodálatosan buja, trópusi ország szabadságszerető né­pét, s feltétlen pusztulásra ítélt népellenes erőket is. A kötetet igen sok eredeti fény- képfelvétel gazdagítja. Ezek a képes dokumentumok fokoz­zák Burchett könyvének hi­telét. A szép kiállítású köte­tet a Kossuth Könyvkiadó ie- lentette meg. (—) TV-FOTEL fejpárnával, lábzsámollya! A televízió kényelmesebb nézéséhez készítettek új típu­sú foteleket a Szék- és Kár­pitosipari Vállalat debreceni gyárában, öt újfajta fotelt gyártanak. Az egyik fej párná­val készül. A fejpárna rásze­relhető a fotelra. A fotelok általában alacsonyabbak a szokásosnál, hogy jobban pi­hentessék a nézőket. Készíte­lek a debreceni gyárban a tv- fotelekhez külön, lábzsámolyt is, a kinyújtott láb pihenteté­sére. Az új tv-fotelék az ősz­szel már az üzletekbe kerül­nek. Éva — évakosztümben Novarr. közelében, Alzo falucs­kában páratlan botrány rázta meg a kedélyeket: a mozi zsúfolt né­zőterére fiatal nő ■ rohant be éva­kosztümben, nyomában egy ha­sonlóképpen meztelen férfi, aki konyhakéssel üldözte az asszonyt. A mozi látogatóinak néhány néző segitségvel sikerült megfékeznie az őrjöngő férfit. Az időközben oda­érkezett csendőrök letartóztatták a meztelen „mozilátogatókat” és sietve köpenyekbe burkolták őket, miközben a közönség a nem re­mélt szórakozás után visszatért a mozi nézőterére. A vizsgálat kiderítette, hogy a fiatal asszony valóban Éva névre hallgatott, s a meztelen férfi An­tonio Gallo, a férje, akit egy név­telen levél módfelett felháborított. Agyában fekve olvasta a levelet, s hirtelen dühében kést ragadott, hogy az asszonyt üldözőbe vegye. — Hasonló a helyzet a töb­bi tömegszervezetben is. Em­lítettük, hogy a tanács külön­böző állandó bizottságainak munkáját a nőtanács is segíti. Ha nagyon utána nézünk, ki­derül azonban, hogy ugyanaz a két-három asszony — első­sorban Botka Istvánná nőta- nácstitkár — fáradozik a gyermek- és ifjúságvédelmi ügyekben, akire az üzletek ellenőrzésében, s a szociális problémák orvoslásában is számíthatunk. A többiek nem kérnek részt a feladatokból — igaz, mi sem kértük a segít­ségüket, ezt el kell ismernünk. Örvendetes, hogy a községfejlesztési fel­adatok megvalósításában, a társadalmi munka terén mennyivel jobb a helyzet. A községben jelenleg két nagy építkezésen dolgoznak. A ti­zennégy lakásos pedagógushá­zon, és a hattantermes isko­lán. Az előbbi, másfél millió forintos beruházás nagyobbik felét a községfejlesztési alap­ból fedezik, megtoldva a saját anyag felhasználásával és a lakosság önkéntes munkájá­val. Ebben a társadalmi mun­kában a KISZ-esektől az idő­sebb korosztályig, szombat- vasárnaponként nagyon sokan részt vesznek. (Bár a közép­iskolai tanároloat lehetne ilyen szép számban itt látni, mint a KISZ-istákat, hiszen a laká­sok többsége — nekik épül!) Az újtelepi hattantermes is­kola építkezésénél szükség volt a felvonulási épületek építőanyagára. A nőtanács mozgósítására egész csapat asszony vett részt a bontásban és a téglák megtisztításában. A szülői munkaközösség tagjai — ifj. Kovacsics Ele­mérné kezdeményezésére — járásszerte megcsodált pan­csoló medencét építettek a Benedek utcai óvoda udvarán. Ha munkáról van szó, nem hiányzik az áldozatkészség a fiatalokból sem. — A KISZ-szervezet januá­ri taggyűlésén — meséli Csende Béla, a járási műve­lődési ház igazgatója — elmon­dottam a fiataloknak: a műve­lődési ház szárnyépületében nemrégiben biztosított ottho­nukat idén nem tudjuk rend­behozatni, mert a felsőbb szervek csökkentették az 1965-ös felújítási keretünket. A 'gyerekek egy szóra vállal­ták, hogy társadalmi munká­ban kijavítják a falkerítést, az udvar betonját s tataroz­zák az épületet. Vállalásuk­nak — tizenötezer forint érté­kű munkával tettek eleget! Most az évek óta használha­tatlan pingpongasztalt javít­ják. A napokban született meg a határozat, hogy szük­ség esetén — ha az időjárás sürgeti — segítenek a termés betalzarításában a helyi szö­vetkezetnek. A kép tehát lassan összeállt. Vannak negatív és pozitív elemei. Po­zitív, hogy a tömegszerveze- tek élnek, hogy két állami ün­nep vagy két kampány között is hallatnak magukról, ör­vendetes, hogy aá Aszódi Köz­ségi Tanács szerteágazó tevé­kenysége közepette nem ma­rad segítség nélkül. De egy lépéssel előbbre kell men­niük: igyekezzenek most. már a lakosság szélesebb rétegeit bevonni a közügyekbe. Nyíri Éva Porsche-autósok látogatnak Apajpusztára Az európai Porsche-klubok képviselői június 17-e és 20-a között Budapesten tartják szokásos évi összejövetelü­ket. A Magyar Autóklub Touring Osztálya és a bécsi Porsche-klub közös rendez­vényét nagy érdeklődés előzi meg. Az NSZK-ban gyártott Porsche-gépkocsik a világ­márkák közé tartoznak s így megtiszteltetés számunkra, hogy az európai Porsche-klu­bok idén hazánk fővárosát választották a találkozó szín helyéül. A részvevők Budapesten ügyességi versenyen vesznek részt, melyet a Műegyetem előtt bonyolítanak le, ezt kö­vetően pedig az Apajpusztai Állami Gazdaságot látogatják meg, ahol az autósokat lovas­bemutatóval szórakoztatják majd. GYEREKSZÁJ A hétéves Jancsi dicsek­szik: — Az én anyukám min­den házi munkára’ megta­nított! Ági csodálkozó szemeket vet rá. — Tényleg?! Akkor hozzád ZSUZSIKA (Gábor Viktor foto) megyek feleségül. Nyugodtan ehetek akármennyit, te úgyis elmosol majd minden edényt. ■k — Te mi akarsz lenni, Kar- csika? — kérdi a tanító néni. — Agglegény. — Miért? — csodálkozik a pedagógusnő. — Mert akkor mindennap máshol ehetek. — Én külföldi — kiált fel Misi'a második pádból. _ 77? — Mert akkor mindenki ud­varias lesz hozzám a villa­moson és nem kell átadni a helyet, ha fáradt vagyok. ★ A nagybácsi benyit a gye­rekszobába. Pisti a Tisztes úriház című könyvet bújja. — Hát te mit csinálsz itt? — csodálkozik a bácsi. — Olvasok — mondja unot­tan a tízéves fiú. — Anyuék nem engedik a tv-t nézni, mert tizennyolc éven felüli filmet adnak. G. J. Hány öltés kell egy férfiruha megvarrásához? Egy stuttgarti szabó vette magának a fáradtságot és megszámolta, hány öltésre van szüksége ahhoz, hogy egy férfiruhát elkészítsen. Ha hinni lehet a szabónak, ak­kor az öltések száma 74 392- re rúgott; 36 ezer öltést kéz­zel végzett. PAPIRAGYNEMU Egy svéd cég megkezdte a papírágyneműk tömegméretű gyártását. A paplanhuzatokat többrétegű, préselt cellulózból, a lepedőket és a párnahuzato­kat pedig krepp-papírból ké-. szítik. A cég papírágynemű­jét az egyik gyermekkórház­ban próbálták ki. A főorvos igen kedvezően értékelte az újdonságot. Kiemelte, hogy csökkenti a fertőzés veszélyéi. Lu^a^uiva b l. xtl tio^avx­rág életű, górögtüzes kampá­nyok helyett a kevésbé lát­ványos, de állandó és ala­pos munka nyert polgárjo­got. A sok százezres sorszá­mú tagkönyvek helyébe az őszinte segítőszándék lépett. A formális tömegszervezeti élet — mindinkább tarta­lommal telik meg. Mindez azonban nem je­lenti azt, hogy nincs már mit javítani a társadalmi szervek munkáján. Olykor és helyenként még kísért a korábbi, hibás gyakorlat. Akad ífiég szervezet, amelynek te­vékenysége főként a „ren­dezvényekre” összpontosul. Hogyan segítik a tömegszervezetek a közsé­gi tanács államigazgatási munkáját, mivel járulnak hozzá a község problémái­nak megoldásához — ezekre a kérdésekre kerestem vá­laszt, Aszódon. Kiss Károly, a községi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnöke elöljáróban le­szögezi : — A községi tanács min­den olyan feladathoz segít­séget kap a tömegszerveze­tektől, amelyeket egyedül az apparátus, de még a tanács­tag sem bírna elvégezni. A példák tucatjait sorolhatnám, a tanács választásoktól a köz­ségfejlesztési tervek kidolgo­zásáig és megvalósításáig, a Ki mit vállal mozgalom meg­szervezésétől a tüdőszűrések lebonyolításáig, amelyekben a Hazafias Népfront, a nőta­nács, a KIS? és a Vörös- kereszt segítsége nélkül nem érhettünk volna el ered­ményt. A nagy erőpróbát jelentő feladatok mellett szá­míthatunk a törríegszervezetek aktív támogatására az úgy­nevezett hét köznapi munká­ban is. A gyermek- és if­júságvédelmi, a mezőgazda­sági állandó bizottságok te­vékenységéből a tömegszer­vezeti aktívák is kiveszik a részüket. Összegezve tehát, elmondhatom: nálunk a tö­megszervezetek nemcsak pa­píron léteznek, támogatásuk­ra számíthatunk. Mielőtt azt hinné, kedves olvasó, hogy „túlszép a menyasszony”, hadd idézzem tovább Kiss Károly szavait: — Az elismerés után néhány bíráló észrevétel. Kétségtelen, hogy községünk minden problémájának meg­oldásánál ott találjuk a tö- megszervezeteket. De ha azt vizsgáljuk: hányán vannak, akik a közösségért fáradoz­nak, akik a lakosság gond­jaiban osztoznak — a kép $ már nem ilyen pozitív. Az^ igazság az, hogy a közügyek- ^ ben részt vevő társadalmi ak- ^ tívák köre meglehetősen szűk, ^ vannak áldozatkész emberek, i akik sokat vállalnak, mások 5 pedig — semmit. ^ Nagy Rezső vb-titkár veszi ^ át a szót, s példákkal il- $ lusztrálja a helyzetet: ^ — Felszabadulásunk húsza- ^ dik évfordulójának tiszteleté- ^ re indított Ki mit vállal moz- ^ galom megszervezésében öt- ^ venöt tanácstagunk mellett — ^ tizenöt népfrontaktíva vett részt. Akár azt vesszük ala- pul, hogy ennél maga a nép- ? frontbizottság is több tagot ^ , számlál, akár azt, hogy közsé- § günk 5600 lakosa közül mind- ^ össze 420-an tettek vállalást. $ mindenképpen odajutunk, ^ hogy több népfrontaktíva se- ^ ; gítségével — többre juthat- ^ ' tunk volna. Ezzel nem aka- ^ ■ rom lebecsülni azoknak a la- ^ 1 kosoknak az érdemeit, akik \ több mint 280 ezer forint ér- ^ ! tékű vállalást tettek! ^ Milyen is az ifjúság? Újabb történet a „Keopsz“ kávéházból L aboda Lali, a „Keopsz” kávéház állandó vendé­ge már régen szakítani kívánt éppen csak megtűrt helyzeté­vel a törzsasztalnál. Ezért el­határozta, hogy most már ő is ír valami jó zaftosat ifjú­ságunk erkölcsi válságáról. Ugyanis az asztal fejesei kö­zött már elég hosszú ideje nemes verseny folyt, ki tud — ahogy „Keopsz”-nyelven ki­fejezték — minél penésze­sebbet írni a mai fiatalokról. Bún Barnabás kisebb eposzt írt huligánok rémtetteiről, Langy Alajos szociográfiai értekezést az ifjak között népbetegségként fellépő és csalc „Quinoseptil”-lel gyó­gyítható közönyről, s a csak nemrég feltűnt Hukk Ele­mér is benyújtott egy szín­háznak egy ifjúsági témájú darabot: „Hurrá, rohadunk” címmel. És bár az utóbbi da­rabot egyelőre nem fogják bemutatni, mert a színházat közben lebontották, a drama­turgnak tetszett Élemér al­kotása és Laboda Lali érző szívét emiatt is rágta az irigy­ség. Hiszen már 18 éves és még egyetlen dramaturggal sem találkozott. Az első lépés az irodalmi pályán az volt, hogy Lali ki­írt néhány jelzőt asztaltár­sai műveiből. „Hullaszagú”, „merevközönyös”, „álmában- isásító”, „csupareflex” — so­rakoztak a jelzők az ÁPISZ- nál vásárolt kockás füzetben. Az utóbbi jelző különösen tetszett neki. A témákat azon­ban nem lophatta el — sze­gény fiúk maguk is oly kí­nos-keservesen csenték azo­kat régebbi korok alkotóitól •—, s arra sem kérhette az őt oly fölényesen lekezelőket, hogy legyenek szívesek, ad­janak neki kölcsön valami jó cselekményt, majd elsején megadja... És mert Lalinak magának hiányos élettapasz­talatai voltak — a nyolca­dik általánossal befejezte ta­nulmányait, aztán egy ideig otthon magánzott, majd törzs­vendég lett a „Keopsz”-ban —, elhatározta, hogy magához az ifjúsághoz fordul egy kis originál életunalomért és egyéb penészért. TASte megszólította egyete­Hj mista bátyját, Jenőt, aki nagyon csodálkozott, mert Lali már elég hosszú ideje nem­igen állt szóba családtagjai­val, lévén ugyebár ő író, aki folyton a gondolataival van elfoglalva. — Te, Jenő, mondj nekem valamit a mai egyetemistákat jellemző, gyanakvó közöny­ről... Nagyon fontos... Jenő folytatta (és fokozta) már előbb megkezdett árnya­lását — majd idegesen vála­szolt: — Nem értlek pontosan, de majd később megbeszéljük, mert most el kell rohannom. Műegyetemisták és bölcsé­szek közös vitát rendezünk a kibernetika társadalmi jelen­tőségéről... — Kibernetika, az nem jó — gondolta Lali és húgához fordult, a 16 éves Klárihoz. — Klárikám — kérte a csi­nos, kicsit huncut arcú lányt —, részletezd nekem, milyen erkölcstelen ajánlatokat tet­tek neked az utolsó időkben a gimnáziumba veled járó fiúk. — Mondjam a Póker Lajos esetét? — Mondjad! — csillant fel Lali szeme és már hozta is ■ a kockás füzetet. e az ifjú írónak nem volt módja az írásra, mert Póker Lajos azt az erkölcs­telenséget követte el, hogy miután Klárit előzőleg biz­tosította arról, hogy azt sem tudja, kicsoda Martinovics Ignác és Klári a diákkörben nagy előadást tartott a ma­gyar jakobinusról, az a pi­szok Póker felállt és — hoz­zászólásában — minden di­csőséget elaratott a lány elöl, — Marha! — jelentette ki húgának Lali, ami egyrészt nem volt udvarias tőle, más­részt okos sem, mert meg­hallotta ezt atyja, a fiára már évek óta „pikkelő” idő­sebb Laboda Jenő és erköl­csi prédikációban részesítet­te. — Te fekete bárány ... — fejezte be szavait. Lali, a bárány már far­kassá vált dühében, amikor az utcára ért. Szerencséjére azonban találkozott egykori osztálytársával, Szántó Rudi­val. Rudi ipari tanuló lett, s most szakmunkásként dol­gozik egy nagy, Buda környé­ki gyárban. Lali valósággal lerohanta őt: — Rudikám, mondd, miféle huligánságok történtek mos­tanában nálatok? * nagy orrú, kicsit „jampi” /j módra öltözködő Szántó Rudi komolyan utánagon­dolt a kérdésnek. — Nagyon régen nem tör­tént ilyesmi. — Senkit sem öltek meg? — Nem. — Lopás? — kérdezte LalA, reménykedve. — Nem volt — válaszolta a nagy orrú. — És táppénzcsa­lás sem... — Akkor nagyon unalmas lehet nálatok! — fakadt ki a „Keopsz” törzsvendége. — De mondd csak, mit csináljak én, ha az ifjúság penészese- déséről akarok írni? Ho­gyan fogjam hálómba az if­júság édes jómadarát? Ki­ről írjak? S zántó Rudi arcán egy vo- násocslta sem rezdült: — Van egy javaslatom ... Ha már mindenáron penész­virágról akarsz írni... — Na!... Halljuk! — Amit mondok, már eszed­be juthatott volna: — írjál saját magadról... A. G. Tarka égbolt Szivárványözön a Dél-ASföldön A Dél-Alföldön szinte órán- kint változik az idő. Az erős felmelegedést hűvösség, a va­kító napsütést borulás iíöveti. A legtöbbször napsütés köz­ben Is zuhog az eső. Ilyenkor egymás után jelennek meg a csongrádi földek felett a szi­várványok. Más években, aszályos idő­szakban örömet okoz a tarka égbolt, most azonban nem kelt ilyen hatást, mert a szi­várvány a szántóföldeket bo­rító nagy kiterjedésű belvi­zeken tükröződik.

Next

/
Thumbnails
Contents