Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-11 / 109. szám

Solohov Magyarországon A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására hétfőn ha­zánkba érkezett Mihail Solo­hov. Útjára elkísérte felesége és P. I. Majáckij, a vesensz- kajai járási pártbizottság el- aő titkára. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára hétfőn délután fogadta Solo- hovot és feleségét, valamint P, I. Majáckijt. PEST VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MEGYEI jm x/Cntap AZ MSZMP PEST M E GYE T É I Z OTT'SAGA E S, A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 109. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR Visegrádi randevú Meghívó félmillió járműtulajdonosnak 1965. MÁJUS 11, KEDD Június 6-én Vísegrádon rendezik meg az autósok és motorosok első országos ta­lálkozóját. Közel félmillió járműtulajdonosnak szól a meghívó, amely egésznapos programot ígér. A Fellegvár alatt ügyességi versenyt tar­tanak. A közlekedés szabá­lyaiból vetélkedő keretében vizsgáznak. Az első országos találkozó rendezője a Pest megyei Balesetelhárítási Ta­nács, az idegenforgalmi hi­vatallal, az Állami Biztosító­val és a Magyar Autóklub­bal karöltve. Tavasz a határban a GYŐZELEM 1500 hold víz alatt - ígéretüket elmosta az eső Mi hátráltatja a szántást-vetést a ceglédi járás­ban ? - Kihasználnak-e minden Nyársapáton ? Munkatársunk telefonjelen­tése. Legutóbbi munkaértekezle­tükön azt ígérték a ceglédi já­rás vezetői, hogy legkésőbb május nyolcadikára valameny- nyi közös gazdaságban földbe kerül a kukorica magja. Teg­nap már tizedikét mutatott a naptár, de még vagy kétezer hold kukoricavetés hiányzott. — Sajnos, nem tudtuk való­ra váltani ígéretünket — mon­dotta Zsuffa Ervin, a járási ta­nács mezőgazdasági osztályve­zetője —, mert azóta háromszor hullott nagyobb mennyiségű csapadék, s ez ismét megakasztotta a kin­ti munkát. Más szóval tehát az ígéretet elmosta az eső. Pillanatnyilag Cegléd környékén 1500 holdat borít a belvíz, illetőleg másfél­ezer holdra tehető az a terü­let, amire nemcsak hogy a gé­pek nem tudnak rámenni, ha­nem még a fogatok alatt is be­süpped a föld. A járás vezetői ugyancsak a kedvezőtlen idő­járással hozzák összefüggésbe az őszi kalászosok vegyszere­zésénél mutatkozó elmaradást is. Nyolcezer holdból eddig öt és félezer holdon sikerült ezt a munkát elvégezni, s a to­vábbiakban már csak kárt ten­nének a gépek a gyorsan fej­lődő, sőt az itt-ott már kalá­szukat hányó őszi vetések közt. Vajon a vetésnél tapasztal­ható elmaradást hogyan igye­keznek pótolni a gazdaságok vezetői. Zsuffa Ervin nyoma­tékosan hangsúlyozta, most minden erőt e munkákra össz­pontosítanak, s ha csak nem támad felhőszakadás, két—két és fél nap alatt ezer hold kukoricát tud­nak elvetni. A hátralevő víz alatt álló te­rületeken pedig, amint a szik- kadás lehetővé teszi, igyekez­nek gyorsítani mind a szán­tást, mind pedig a vetést. Délután kint jártunk azok­ban a termelőszövetkezetek­ben, ahol még viszonylag na­gyobb terület szántatlan. A nyársapáti Haladás Tsz-ben például még 250 hold vetetlen. Dészi József gépcsoportvezető azzal érvelt, hogy csak párosá­val mernek kimenni a trakto­rok a nedvesebb területekre, hogyha az egyik elsüllyed, a másik kihúzhassa. Naponta 25 —30 esetben fordul elő, hogy az erőgép elsüllyed a ten­gelyig érő sárban. Persze, azt is elmondotta, a gépcsoportvezető, hogy vasár­nap, noha az idő engedte vol­na, nem vonultak ki a gépek. Ehelyett a traktorosok a kar­bantartást végezték. Hétfőn reggel ismét esett az eső, ak­kor meg az újabb nedvesedés zavarta a munkát. (Szerintünk KERENGŐ ÉS MÁS EGYÉB A Kerengő — Mátyás hajdan fényes palotájának híres körfolyosója, romjai­ban is impozáns alkotás, látványosság. A kerengő, így, kisbetűvel — majd’ minden megyei helységünk sajátja: — kereng az ide­gen, míg megtalál egy uit- cá* mert nem igazítják út­ba a névtáblák. Nagykőrös: keressük a Török Ignác ut­cát, kétszer is ott járunk, de honnét tudjuk? Végre, harmadszorra, iskolásfiú akad utunkba, ő mondja meg, ez az. Szentendre: ahogy elhagyjuk a város központját, úgy ritkulnak az utcatáblák. Vácott, Ceg­léden hasonló a helyzet, a falvakról már nem is szól­va. Mondhatnánk, a ma­gunk bosszúsága, hiszen szakmánk sajátja, mindig keresünk valakit, de sok­szor kérdezgették tőlünk is, melyik utca hol van, különböző hivatalos ügy­ben járó, máshonnét érke­ző emberek. Azaz, nemcsak a magunk, hanem — sokak bosszúsága. Nagyobb idegenforgalmú helységeinkben — igen he­lyesen — útbaigazító tér­képeket állítottak fel, üveg védi a papírt az időjárás­tól. Igenám, de az üveg régóta piszkos, semmit nem látni már a térképből. Ki tisztítja le az üveget? Ap­róság? Persze, mint ahogy a hiányzó utcatáblák ügye sem valami nagy hordere­jű, de éppen ezért — bosz- szantó. Nagyobb ügyekben sokféle a mentség, nincs rá pénz, nincs kapacitás, de az ilyen kisebb mulasztásokat nem menti semmi, s ma­gyarázatuk egy: a nemtö­rődömség! Rendelet írja elő: a ki­rakatokban árcéduláknak kell lenniök, jelezve mi — mennyit kóstál. Rendelet van — üzleteink jó részé­ben árcédula nincsen. Vas­úton utazók gyakori látvá­nyossága a töltésárokba szórt szemét, rozsdás lavór, üres konzervdoboz, törött üveg. A vác—szobi vona­lon naponta több nemzet­közi járat szerelvényei ha­ladnak át: az Alsógödtől Felsőgödig terjedő részen az ottlakók biztosítják ezt a látványosságot, a töltés- oldalt összetévesztve a sze­métlerakódéval. Rendelet itt is van, de ki kéri szá­mon? Pedig a rend, s a fe­gyelem megkövetelése itt, ilyen apró dolgoknál kez­dődik. Aki kis dolgokban nem szokja meg — s nem szoktatják rá.' — hogy kö­zösségben él, s mulasztásai, fegyelemsértései másokat is érintenek, az nagy dol­gokban sem igazodik má­sokhoz. Sok olyan ember van — sajnos —, aki fütyül arra, másoknak mi fáj, s hogy tettei másoknak bosszúsá­got okoznak. Mind több azonban az olyan ember, aki akkor is szól, s nem nyugodhat, amikor ugyan személy szerint őt nem érintik a dolgok, de fele­lősségérzete már érzékeli az egyénen túlterjedőt, a társadalmit is! Ezek az em­berek jelentik a biztosíté­kát annak, hogy napról napra kevesebb legyen a bosszúság, az apró dolgok okozta méreg, az olyasmi keltette indulat, mint a hiányzó utcatábla, a töltés­oldalba kiszórt szemét. A nagyobb alaposság az élet minden területén eredmé­nyeket megsokszorozó erő. Megköveteléséhez legtöbb­ször csak annyi kellene, hogy minden reggel — tü­körbe nézzünk... M. O. a vasárnapi gépkarbantartást el lehetett volna halasztani az újabb esős időszakra, amikor amúgyis tétlenségre kárhoztat­ja az idő a föld munkásait.) Kocséron a Petőfi és az Üj Élet termelőszövetkezetben jó­val kevesebb a lemaradás, mindössze 40—50 hold kukori­cavetés van még hátra mind­két gazdaságban. Demeter László elnök megjegyezte, ar­ra is gondot fordítanak, hogy a kukorica csak kellő hő­mérsékletű talajba kerül­jön, mert van már rá példa, hogy a hűvös talajban a mag meg- penészedett, s a bevetett táb­lákat a sietség miatt ki kell szántani. —sp— Szovjet kékefelhívás a világhoz Katonai díszszemle Moszkvában, Prágában és Belgrádban — Ünnepségek Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány a győze­lem napján felhívással for­dult a világ minden országá­nak kormányához, parla­mentjéhez és népéhez. A második világháború megmutatta — hangzik a fel­hívás —, hogy a mi időnkben megsemmisítő összeomlás a vége minden világuralmi igénynek. A mai világban nincs olyan erő, amely képes Versenyben született: Az év legfőbb üzlete 7 millióért 20 milliót 1 perc 1 alkatrész Bármelyik ügyes vállalko­zó megirigyelhetné. A pénzem­berek örömest kötnének bár­mikor s bárhol hasonló üz­letet. Mi áll a két rovaton: kiadás — bevétel? ■— Ha jól számolom, a be­fektetés 7 millió. — A profit? — Meglepően nagy: 15—20 millió évente! Fél év alatt megtéríti az áldozatot. Milyen örömmel írja le az ember, hogy a ra­gyogó gazdasági húzást nem valahol távoli országban végezték. Földrajzi helye: a 49,15 szélességi és a 19-es hosszúsági foknál a Csepel Autógyár. A termelési osztály veze­tője fényt derít a továbbiakra. — Egy régi raktár helyén akkora új üzemet rendez­tünk be, mint két margit­szigeti fedett uszoda. Tech­nikailag megközelítettük az ideálisát... A Csepel kocsik alkatré­szeit ontja mostantól. Érde­mes felfigyelni rá — ho­gyan? Négy sor szalag fut egymás mellett. Gép gépnek adja a kezdetén rárakott anyagot. Sehol nem látni egymásra rakott félkészeket. Csak az közlekedik a szállítóúton, ami néhány másodperc múl­va a következő berendezésre kerül. — Újabb technikai cse­mege: a tempó szinkroni­zált. Minden operáció azo­nos ideig tart, s egy idő­ben váltanak újabb darab­ra mindenütt. — Mit lát a laikus? — Hogy minden percben útnak indítanak egy nyers, megmunkálatlan anyagot s a túlsó végén 60 másodpercen­ként leveszik, ami kész. — Mennyi idő kellett a be­rendezkedéshez? — Egy hónap. Becsülendő gyorsaság. A vállalkozás kiválóan si­került. Köszönet minden munkatársnak, aki szellemi és kétkezi erőfeszítéssel, ver­senyben gyorsította a meg­valósítás tempóját. (t. gy.) lenne megállítani a népeket a társadalmi haladás és a nemzeti felszabadulás felé vezető úton. A második világháború megtanította a népeket arra is, hogy a háborús fenyegetéssel szembeni akciókban mutatkozó leg­kisebb késedelem is egyenértékű az agresszor ösztönzésével. Ma az a kérdés áll a világ előtt, hogyan hárítsa el azt az új világháborút, amely termonukleáris katasztrófa­ként zúdúlhat az emberiség­re, állapítja meg a felhívás, amely ezután elítéli az Egye­sült Államok közvetlen viet­nami agresszióját, Kuba-elle- nes provokációit és a Domi­nikai Köztársaságban végre­hajtott intervencióját. A nyugatnémet revansis- ták ismét fenyegetik azokat az országokat, amelyek már kétszer voltak kénytelenek elszenvedni a német milita- rizmus agresszióját. Amíg nem késő, addig kell leküzdhetetlen aka­dályt emelni az agresszió és a katonai kalandok útjába. Ez a legfontosabb következ­tetés, amelyre a népek az el­múlt háborúra emlékezve ju­tottak. A mi időnkben ez tel­jesen reális és megoldható fel­adat — állapítja meg a felhí­vás. A háború éveiben a Hitler- ellenes koalíció országai a közös ellenséggel szemben harcolva egy sorban halad­tak. A társadalmi rendszer­beli különbség nem akadá­lyozta meg őket ebben. A ka­(Foly tatás a 2. oldalon.) Koszorúzás Budapesten napja az MSZMP Központi Bizottsága, a kormány és a Hazafias Népfront ünnepé­lyes külsőségek között koszorúzta meg Budapesten a Szabadság téri szovjet emlékművet. A Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa nevében Dobi István és Kiss Károly helyeztek koszorút az emlékműre Piliscsaba községben május 9-én a győzelem napja alkalmából megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet. Az ünnep­ségen részt vettek a környező községek lakosai és az üzem ek küldöttségei. Ünnepi beszédet dr. Lapusnyik András a Budai Járási Tanács vb-elnöke mondott. A koszorúzás után a szovjet csapatok és a munkásőrség díszszázadai elvonul­tak az emlékmű előtt (Gábor felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents