Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

Megnyílt a jászkarajenői értelmiségi klub A CE G LEDI J ÁR Á ák É^S CEGLÉD VÁ RÓ S RÉSZÉR E IX. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM 1965. MÁJUS 9, VASÁRNAP Kinek vallanak a néma tárgyak ? Háromezerötszáz éves bronzkori urnatemető Törteién 4 4 l I Emberségből kitűnő A kedves, fiatal kalauz- nő teljes nevét nem ismer- i jük. Az utasok egyszerűen \ csak Rózsikénak szólítják. \ $ A hatalmas autóbusz az] f út betonján száguld. Balról ] % szétszórt tanyák egyked- j í vűen figyelik a tovatűnő ] f járművet. A dülöúton két; hatalmas. csomaggal egy i \ öregasszony liheg. A szá- í 5 guldó autóbuszt látva re- \ f ménytvesztve kiejti kézé- ] % bői a csomagokat. Kétség- \ \ beesetten integet az autó- j í busz felé. Hangját senki; Í sem hallja, csak sejtjük.! \ hogy ezt kiáltja: várjanak i J meg, jó emberek ... \ A vezető fékez, a busz ] f nagyot döccenve megáll. $ Az asszony azonban leg- % alább száz méterre lehet. 4 Mindenki őt figyeli, bírja-e f még erővel a futást... És ekkor kinyílik a busz ajta- % ja. Rózsika lelép a lépcsőn és az öregasszony elé siet. fj Elveszi tőle a csomagokat $ s a buszhoz érve felszállni £ is segít a lihegő öregasz- £ szonynak. % Csak ennyi történt má- ^ ju& 5-én délután a tápió- % szelei úton, semmi több. f Azazhogy még valami: f Rózsika, a MAVAUT fia- f tál kalauza, emberségből $ — kitűnőre vizsgázott, i. Nemrégiben a ceglédi Kos­suth Múzeum igazgatóját ar­ról értesítette a cegiédi Tej­ipari Vállalat portása, Andó József, hogy törteid földjén — a Kántor-földek dűlőjé­ben — forgatás közben nagy méretű cserépedényekre buk­kant. Azóta a múzeumigazga­tó — a Magyar Nemzeti Mú­zeum egyik tudományos munkatársával — megvizs­gálta az értékes leletet. — Nem első eset — mond­ja a múzeumigazgató — hogy Törteiről értékes régészeti anyagok kerülnek a múzeu­mokba. Törtei község nevét Enró­pa-szerte ismeretessé tette egy — a múlt század végén talált — egy méternél maga­sabb hun áldozati üst. Ez a lelet egyedülálló a maga ne­mében. — Ez a lelet — folytatja a múzeumigazgató — felhívta a régészek figyelmét Törtei­re. Tovább ástak a törteid ha­tárban, s már feltártak itt egy honfoglaláskori temetőt is. A leletek — aranyozott ezüst szíj véretekkel — a Ma­gyar Nemzeti Múzeumban vannak. A törteli földeket mostaná­ban nem „vallatták” tudomá­nyos módszerességgel. Pedig — mint a múzeumigazgató mondja — a község határa valósá­gos régészeti nya. kincsesbá­— A múlt év őszén a Bes- nyö határrészen egy honfog­laláskori temetőt „tártak” fel a Csemői Állami Gazdaság földgyalui. Sajnos, — mond­ja a múzeumigazgató — tönkre is tették ezt a felbe­csülhetetlen régészeti érté­ket. Az innen előkerült és be­szolgáltatott, s az idő által erősen megrongált aranyo­zott ezüst honfoglaláskori le­letek a Kossuth Múzeumban vannak. A törteli leletek egy része a községben is látható, az iskola helytörténeti múzeu­mában. A mostani leletről a következőket mondja a Kos­suth Múzeum igazgatója: — Andó József öt cserép­edényt „tárt” fel, amiből — sajnos — csak kettő maradt ép. Ezek a cserépedények tu­lajdonképpen temetkezési urnák, melyek kora leg­alább háromezerötszáz év. A bronzkori „vatyai” kultú­rába tartozó népesség élt itt valamikor. Halottait hatal­mas máglyákon hamvasztotta el, s a hamvakat a halott ' rangjához méltóan díszített cserépedényekbe rakta. Egyik-másik ilyen urna nyolcvan literes is megvan. A most előkerült öt edény­ben megszenesedett csontma­radványokat találtak. Előke­rült néhány kisebb cserép­edény is. Ezekbe az edények­be ételt, italt raktak a metkezők, hogy a halott szenvedjen hiányt majd túlvilágon. A lelet tudományos értékét azonban csorbítja az a tény, hogy a cserépedények erede­ti helyükről már ki voltak mozdítva, mire a szakembe­rek megtekinthették. Az ur­nák ugyanis egymagukban nem sokat beszélnek még a szakembernek sem. A régi népek szokásairól, hitvilágá­ról, kultúrájáról maguknál a tárgyaknál is többet beszél azoknak elhelyezési módja, ami szigorú formák között történt. Ezért ezzel a három­ezerötszáz éves bronzkori le­lettel kapcsolatban ismételten kérnem kell, hogy akik ilyen leletekre buk­kannak, hagyják érintet­lenül a tárgyakat, amíg a hozzáértő tudományos emberek megtekinthetik. A régészeti leletek ugyanis né­mák, szóra csak azok tudják bírni, akik értenek a „valla­tásukhoz”. (fzl.) Pénteken este a jászkara- jenői művelődési házban — mintegy negyven pedagógus, mezőgazdász, orvos és tiszt­viselő részvételével — ün­nepélyes keretek között megnyitották a község értel­miségi klubját. Ezt az alkalmat a ceglédi irodalmi színpad fellépése tette emlékezetessé. Édes anyanyelvűnk című műso­rukat meleg fogadtatásban részesítették, a jelenlevők. A szünetben elmerj dották, hogy gondolni sem mertek volna arra, hogy ilyen száraz­nak látszó témáról eleven, életszerű, mindenki érdek­lődését lekötő előadást le­het összeállítani. A produkció után benső­séges beszélgetés alakult ki a vendégek és vendéglátók között. Katona István, a mű­velődési ház igazgatója el­mondta, hogy a kultúi házban nemrégiben kezdte meg te­vékenységét az asszonyok klubja és az ifjúsági klub. ősszel megnyílik a termelő­szövetkezeti tagság klubja is, amelynek teljes felszerelé­séről a térmelőszöveU’ezelek gondoskodnak, Márky Péter, a cegtedi iro­dalmi színpad vezetője fel­hívta a figyelmet arra, hogy a klubok csak akkor érik el céljukat, ha az azonos ér­deklődésű tagság közös szó­rakoztatását sikerül megol­dania. A beszélgetés szünetében Viniczay István, a színpad tagja, műsoron kívül bemu­tatott mulatságos pantomim jelenetével szórakoztatta a jelenlevőket. A ceglédi irodalmi színpad előadását dr. Tajti Károly orvos, a klub elnöke köszön­te meg. Rövid méltatása leg­alább olyan jólesik a ceg­lédi fiataloknak, mint az a csokor orgona, melyet a bú­csúzáskor kaptak. (ta-ta) HÍREK — Tejtermelők figyelmébe! A leszerződött tej után ezen­túl csak azok kapnak abrak­takarmányt, akik 3,5-nél ma­gasabb zsírtartalmú tejet adnak át. — A Szegedi Szabadtéri Já­tékok programját tartalmazó műsorfüzetet a művelődési házban lehet kapni — korlá­tozott számban. Az idén jú­lius 24—augusztus 20 között rendezik meg a szabadtéri já­tékok nagy seregszemléjét. A műsorban három alkalommal kerül sor az Ember tragé­diája és a Bánk bán című opera előadására. Négyszer játsszák a Turandot és négy­szer — angol előadásban — Bernstein: Vest Side Story című műsorát. — Forgács Endre, az első ceglédi újságíró címmel hét­főn este hat órai kezdettel dr. Szomorú István tart előadást a Kárpáti Aurél Irodalmi Asztaltársaságban a járási könyvtárnál. Minden érdek­lődőt szeretettel vár a rende­zőség. Békeplakát-kiállítás nyílik Cegléden ma délelőtt fél 10 órakor a Kossuth Művelődé­si Házban. Megtekinthető hétköznapokon is délelőtt 10— 12 és délután 4—6 óra között. Abonyban a képzőművésze­ti és fotókiállítás május 9-én 17 órakor zárul. Eddig mint­egy 1800 látogató tekintette meg. KOSZORÚZÁS Á béke első napja Cegléden Ma húsz esztendeje — 1945. május 9-én. véget ért a há­ború. Hogyan találta ez a nap városunkat, s hogyan fo­gadta városunk lakossága az örömhírt? A város felszabadulásától már 185 nap telt el addig. Az utcákon és köztereken már csillogó fényt árasztot­tak a lámpák. A határban javában folyt a termelőmun- Im, tanítottak már az isko­lákban, árut kínáltak az üz­letek, levelet, csomagot, sőt táviratot is hozott már a postás. Hetenként háromszor tartottak előadást a mozik, s az újságolvasás is megszo- kott, mindennapi igényünk­höz tartozott. Mit ír ezen a napon az ak­kori helyi napilap? „Hosszú évek kényszerű némasága után szabadon ír­hatunk és beszélhetünk ar­ról, ami mindannyiónk félt­ve ápolt törekvése, vágya volt. Földet annak, aki e földnek eddig csak robotosa, kizsákmányolt koldusa volt. Kenyeret, éspedig nagy szelet és fehér kenyeret minden dol­gozónak. Szabadságot a nép minden egyes tagjának ah­hoz, hogy emberhez méltóan éljen". Az újság követelte fehér kenyér még ugyan szűkös volt, de az örömhír halla­tára méhkasként bolyduU fel a város. Mindenki az ut­cára rohant. Hallani akar­ták a megnyugtató híreket A pártok és szakszervezetei? helyiségei előtt óriási cso­portokban verődtek össze as emberek. A város politikai vezetői néhány perces tájé­koztatókban ismertették a legújabb híreket. Aztán va­lahonnan zászlók, képek ke­rültek elő s ezek a cso­portok egységes tömegbe ve­rődtek és vidám énekszóval békét éltető jelszavakkal vo­nultak fel az utcákon. Igaz diadalmámor lett úrrá a; ünneplő tömegben. Feledésbi merült minden fájdalom, ke­serűség és nélkülözés. Idő­sek és fiatalok, csizmások és nadrágosok, férfiak és nők együtt táncoltak, ün­nepeltek másnap hajnalig. És ezen a napon egy ceg­lédi házacska piciny oldal­szobájában a békével egy­szerre és egy időben szüle­tett meg Gór Nagy Lászlóék kis Pannikája. Ö volt az, első ceglédi, aki a béke első napján tekinthetett a há­ború nélküli világba. (—és) Csütörtök délelőtt a háború befejezésének huszadik év­fordulóján a ceglédi temetőben a párt, tanács, honvéd­ség valamint a rendőrség képviselői megkoszorúzták a román hősök sírját. A koszorúzáson részt vett a román katonai attasé is VIGYÁZAT! EMBERÉLETRŐL VAN SZÓ! Újabb méregkezelő tanfolyam Cegléden, Abonyban, Albertirsán A vegyészet fejlődésével egyre nagyobb tért hódít a gazdasági élet különböző te­rületein a mérgek felhaszná­lása. Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy a sok növényi kártevő ellen hatásosan tud­nánk védekezni a megfelelő vegyszerek nélkül. Amilyen hasznos azonban a vegyszeres védekezés, a gondatlan keze­lésük, a tárolási szabályok be nem tartása súlyos ká­rokat tehet emberben, ál­latban, növényben. Felkerestük Horváth József járási főgyógyszerészt, tájé­koztasson bennünket arról, hogy mi is a teendő a vegy­szerek alkalmazásánál. — Ma már annyiféle vegy­szert alkalmazunk — a cián­savtól kezdve a higany és foszforsav vegyületekig —, hogy hatvanórás tanfolyam szükséges ahhoz, hogy akik a gazdasági élet különböző terü­létéin mérgekkel foglalkoz­nak, megtanulják azt is, hogy a vegyszerek egy része ugyan halálos méreg, de nein kell félni alkalmazásuktól, ha­nem el kell sajátítani azokat a szabályokat, amelyek betar­tása mellett veszély nélkül al­kalmazhatjuk. — Most fejeződött be égy háromhónapos tanfolyam, ahol tizennégy hallgató tette le a méregkezelő szakvizsgát. Ezt a tanfolyamot ipari vona­lon szerveztük. Kár, hogy a huszonkét jelentkezőből nyol­cán kimaradtak. — Az ellenőrzések során mit tapasztalnak az idevonat­kozó rendelkezések betartásá­nál? — Rendszeres ellenőrzése­ket végzünk a helyes raktáro­zás, felhasználás szempontjá­ból — kapjuk a tájékoztatást. Az a tapasztalatunk, hogy a legtöbb probléma a földmű­vesszövetkezeti elárusítóhelye­ken van. Abonyban és Albert- irsán körzeti méregellenőrök tevékenykednek, akik minden esetben fellépnek a tárolási hibák ellen. A Csemői Állami Gazdaság, a Nyársapáti Pince- gazdaság, a nyársapáti Hala­dás Tsz bebizonyította, hogy kevés költséggel meg lehet te­remteni a szabványszerű tá­rolóhelyeket. Ez elsőrendű ér­deke kell, hogy legyen vala­mennyi ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi szervnek nemcsak a vegyszerek gondos felhasználása, hanem az em­berek egészségének a megóvá­sa érdekében is. A főgyógyszerész elmondot­ta még, hogy a nagy érdeklő­désre tekintettel újabb méreg­kezelői tanfolyamot rendez­nek Cegléden, Abonyban és Albertirsán. Peresztegi Rózsa A juhász meg a kerékpár gyetlenül a dolog. Most szé­gyenszemre gyalog menjen végig a hosszú országúton? Hányán fogjá,k megkérdezni, hogy hová lett a kerekpárja? Mit tesz ilyenkor az okos ember? BE AZ ITALBOLTBA! Elő­ször féldeci barack. Utina há­rom deci tisztán. Ha ez ke­vés, jöhet a második rund, meg a harmadik. Bánatában Fabók az egész napot átkö- nyökölte a söntésben. Szür­kült, amikor feleibe lődött. Az ital gyakran rossz ta­nácsadó és nem ritkán rossz útra téríti az ember fiát. A juhász az első sarkon meg­állt. Tanakodott és végül ki­mondta a szándékot. — Kerékpár nélkül nem megyek haza! — Arca fel­ragyogott. Boldog volt, hogy ilyen határozott tudói* lenni és megnyugtatásul hozzátet­te: Ha az enyémet elvitték, én is a másét. így leszünk kvltek a világgal. Ahogyan ballagott, e harma­dik sarkon jóképű kerékpárt látott a fának támasztva. — Ez az! — döntött határozot­tan. Nem is sokat évődött. Odasietett. A kerékpár gaz­dája azonban megelőzte. Felkapott és elsüvített. — Nem baj! — legyintett Fabók. Majd a következő. De azzal sem volt szerencséje. A kerékpárt a Béke Étterem előtt találta. Gazdája a sön­tésben hütötte magát. Fa­bók meg is markolta a kor­mányt. A kerékpár azonban nem mozdult. Akkora lakat volt rajta, mint az öklöm. — Egyen meg a fene — morogta. — A gazdádnak több esze van, mint nekem! KERÉKPÁRT LÁTOTT vagy százat. Egyik ott támasz­kodott a járda szélén, de a tulajdonos mellette beszél­getett. A Szabadság tér sar­kán női és férfi kerékpár volt össze>támasztva. A szerelmesek egymás szemébe néztek, de azért észrevették volna, ha idegen nyúl a géphez A ke­rékpármegőrzőnél garmadá­ban haptákoltak a különböző színű és gyártmányú bicik­lik. Könnyű lett volna válo­gatni. Tizenegy órára járt az idő. A város elcsendesedett. Fa­bók lemondott arról, hogy kerékpáron menjen haza. Kedvetlenül indult, hogy le­FABÓK HETVEN ANYÁ­VAL meg a szamarával lé­pett be az Aranyvirág Ter­melőszövetkezetbe. A juhok szépen szaporodtak. Három esztendő múlva kétszázötven g darabot terelgetett a juhász, g A szamarat pedig meghizlal- v ta, s amikor a két karácsony P között lecsapták, kereken h száztíz liter zsírt szűrlek a faggyújából. Aranysárga volt, e mint a libazsír. De mer,t a juhásznak vala- s. mi közlekedési eszközre szín- ' te mindennap szüksége lehet, v Fabók gyönyörű kerékpárt vásárolt és nagy hegyesen ka- j rikázott az ügyes járművön. n A múlt szombaton ráhagy- ^ ta a gyerekre a falkál. Ke- / rékpáron bement a városba n elintézni ügyes-bajos dolgát, ú De már az első helyen meg- j- járta. Amikor kijött a vas- á boltból, a kerékpárnak nyo- n ma veszett. — HUJNYE, A CSILLA- v GÁT! — vakaródzott Fabók. r, Emlegette a tolvaj egész ro- u konságát. Jó tanácsra beóva- é kodoitt a rendőrségre, ahol ti kegyesen felírtak mindent, é amire éppen szükség volt fc és meghagyták, hogy nyu­godjon meg és menjen haza. d Ha meglesz a kerékpár, majd értesítik. £ A juhász azonban nem nyu- U godott bele. Bántotta ke- C gyalogolja azt a hét hosszú ki­lométert. A művelődési ház előtt fel­ragyogott a szeme. Kerékpár állt a falnak támasztva. A kö­zelben egy lelket sem lá­tott. Hirtelen döntött. Fel­ugrott a járműre s amennyire szusszal győzte, taposta a pedált. Félannyi idő alatt ha­zaért, mint máskor. A kerék­párt belökte a szín alá és le­vágta magát a dikóra HAJNALODOTT, amikor az asszony észrevette. A ju­hász kitörülte a szeméből az álmot. — El sem hiszed, hogy jár­tam tegnap — magyarázko­dott. Ellopták a kerékpáro­mat. De nem sokat teketó­riáztam, loptam helyette másikat. Az asszony hallgatta.. Az­tán megfordult, odament a színhez, jól körülnézte a ke­rékpárt. — Mit beszélsz te össze­vissza, ember? Hiszen ez a te kerékpárod! Fabók bambán ment vé­gig az udvaron. Együgyüen nézegette a kerékpárt. — Hát ez pedig úgy volt, ahogy mondom! Az asszony legyintett. — Beszélsz a vakvilágba. Nem a te kerékpárodat lop­ták el, hanem te loptad el az egész napot.., (rik.)

Next

/
Thumbnails
Contents