Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

I960. MÁJUS 9, VASÁRNAP "“&Círiap ÚGY JÁR, MINT A STOPPERÓRA TIZENNYOLC HÓNAP SZAKADATLAN MUNKA: a pakura száz és száz tonnáit lánggá változtató kazán, a fú- vókákon át a vezető- és járó- lapátokra süvítő gőz a turbi­nában, a villamos áramot szü­lő generátor; a Dunámén ti Hőerőmű egyes gépegysége most pihen. Darabjaira szed­ték — nemcsak televízióra, hűtőszekrényre; turbinára és generátorra is van garancia! ŰD A KÖZPONTI VEZÉNYLŐ- TEREMBEN csend, a műszer­fal néma, de biztos őrség. Le­hel Vilmos ügyeletes mérnök, s hat társa jelenti itt a mű­szakot. — Könnyű? — Most már — könnyebb. A kezdettől itt vagyok, a pró­bák idején nem volt mindig az. Mutatja és magyarázza a kazánpultot, a turbinalapátot, műszerek, lámpák tucatjait, aki értő szemmel néz a mű­szerekre, mindent lát innen. A laikusnak az ipari televízió képernyője — itt mindig ugyanaz a „műsor” — hozza látóközeibe a távoli kazáno­kat. — Országos átlagot tekintve nem lehet okunk panaszra. A szovjet gyártmányú, elektro­nikus rendszerű irányító és ellenőrző műszerek az itt végzendő munkát lényegében a felületre korlátozzák, s töb­bek között ennek is eredmé­nye, hogy a nemzetközi mér­cét, az egy fő—egy megawat­tot itt, Százhalombattán is mind jobban megközelítjük. — Izgalom, meleg pillana­tok? — Volt olyan is. Egyik éj­jel, négy óra körül az automa­ta ellenőr „ledobta” az egyest. Ellenőriztük a csapágyakat, mert azok esetleges túlmele- gedésénél lép közbe az auto­matika, semmi hiba. Elindu­lunk újra — egyszer a műszer is tévedhet — felmegyünk 40 megawattra, megint ledobja. Hát ilyenkor melege lesz az embernek . . . Különben veze­tékhiba volt, amit a műszer ugyanúgy regisztrált, mintha csapágymelegedés lett volna... ta AZ ERŐMl VEKNÉL a ha­tasíoknövelés egyenlő nagy gépegységek alkalmazásával. A Láng Gépgyár először a ti- szapalkonyai erőműnek gyár­tott 50 MW-os gőzturbináikat, majd három került belőlük ide. Óriások ezek is, de mel­lettük már mind jobban kive­hető az új, nagy testvér, a szovjet gyártmányú 150 MW- os gépegység végső körvonala. Három lesz belőle összesen, s az erőmű így éri el a hatszáz megawattot, hatszáz dolgozó­val. Sűrűn látogatnak ide kül­földi szakemberek. Érdeklődé­sük oka a szabadtéri, félsza­badtéri kazán- és turbina­elhelyezés. A korszerűség, az újtól vissza nem riadás jó pél­dája mindaz, ami itt, a Du- namenti Hőerőműben megva­lósult. Tavalyi éves tervüket teljesítették, s ugyanígy ez- évi, első negyedévi feladatu­kat. s HARI JÓZSEFFEL, a szak- szervezeti bizottság titkárával járjuk a vasemeleteket, csö­vek, kábelek, gépek labirintu­sát. Ipartelep — s mégis, min­denütt tisztaság. Ahol csak leheti helyet szorítanak a pá­zsitnak, virágoknak. Építész­körökben sokszór vita tárgya táj és létesítmény harmóniá­ja. Ahogy az erőmű mindin­kább elnyeri végső formáját, úgy bontakozik ki ez a sze­rencsés egység, több emelet­nyi gépek sokszínűsége, cső­kígyók fémes csillogása, épü­letek és táj harmóniája. A kazánsor — nyílegyenes út, naponta 300—320 tonna pakura csúszik le egy-egy ka­zán torkán. Magyar János technikus a gőztermelés ösz- szetevőit bontogatja szálakra, közben azt lessük, hol lehet­nek a fűtők, a gépészek? — Némi túlzással azt mond­hatnám, nem is keil ide sze­mélyzet. A kezelés a gépek dolga. A felügyeletet ellátja egyetlen ember, s ha minden­kit összeszámolok, akkor sem több műszakonként, mint hat fő! — Amíg ön alszik, a gép dolgozik? —■ Hat. azért nem egészen, de mindent szemmel tartva sétálni, azt lehet! Ismét fentebb járunk, a la­kótelep sok színű házai kö­tik le a tekintetet. Sokan már boldog lakástulajdonosok, s vannak, akik majd azok — lesznek. Az erőmű személy­zete az ország minden részé­ből érkezett, az átlagéletkor nem haladja meg a harminc esztendőt! Fiatal nz erőmű, fiatalok az emberek A fia­talság azonban olykor — gonddal is jár... GD — A FELESÉGEM még szülési szabadságon van, de ha az lejár, fogalmam sincs, mit kezdünk a gyerekkel. Mindketten itt dolgozunk, váltó műszakban, a bölcsödé­ben nincs hely, kire hagyjuk a kislányt? Balogh István turbinagé­pészt most ez a gond fog­lalkoztatja. Ajkáról jött ide, itt ismerte meg feleségét, megkapták a lakást, s íme, most már újabb fejtörésre ad okot az élet. A bölcsőde bővítése sürgős lenne — dehát még nem találták fel a gumi módjára nyújtható beruhá­zási keretet. Az viszont igaz, hogy a tervezéskor eléggé pesszimistán mérték fel az ily értelmű, várható igénye­ket, s most Csenterics Sán­dor igazgatótól kezdve az üzem valamennyi vezetőjéig, igencsak törhetik a fejüket, hogyan enyhítsék a Balogh Istvánok gondját. — És a munka? Ott is sok a gond? — Ott — széles mosoly te­rül el az arcán — hála Lán- géknak, nem! Minden elis­merést megérdemelnek, úgy dolgozik a turbinájuk, olyan pontos, mint egy stopperóra. Ötven mikron a megengedett berezgés, ez meg a húszat alig éri el! Bár az országban min­den masina ilyen lenne! Balogh István 1963-ban jött ide. Lakatos, kazángépész és turbinagépész a képzettsége, milliós értékű berendezése­kért egyedül felei. A java munkát azonban leveszik válláról a műszerek. CS AZ ÜJ MAGYAR LEXI­KON második kötete még nem említi a Dunamenti Hő­erőművet. Akkor még — akkor? hat éve sincsen — csak tervek, papírok őrizték azt, ami ma impozáns alko­tás. Szovjet és magyar szere­lők munkája nyomán ez év második felében munkába áll s áramot ad az első „nagy": a 150 MW-os egység. 1968-ban pedig ez a bejegy­zés kerül az ország energia- térképére: Dunamenti Hő­erőmű, Százhalombatta; 600 megawatt. Mészáros Ottó BEFEJEZŐDÖTT A NŐTANÁCSOK ÜJJÁVÁLASZTÁSA FinUitabb. műveltebb veaetűséff Április végén megyeszerte befejeződött a városi, a köz­ségi, és a termelőszövetkeze­ti nőbizottságok, valamint a járási nőtanácsok újjáválasz- tása. A gondos előkészítő munka eredménye, hogy a községi nőtanácsok és a termelőszö­vetkezeti nőbizottságok ülé­sein — beleértve a nemzetkö­zi nőnap megünneplését is — ötvenezer asszony vett részt. A végleges eredmények ösz- szevetése után kiderült, hogy legsikeresebbek a terme­lőszövetkezeti nőbizottsá­gi ülések voltak. 186 termelőszövetkezet közül 152-ben szerveztek új nőbi­zottságot, míg a többiekben a községi nőtanács látja el ezt a feladatot is. A községi nő­tanácsok közül 172-ben tör­tént újjáválasztás. Beszámo­lóik és az azt követő viták a termelőszövetkezet tenniva­lóival, az asszonyok életkö­rülményeivel, napközi ottho­nok, bölcsődék létrehozásá­val, az SZTK-val, az olcsó üzemi konyhák megalakító- | savai, a dolgozó asszonyok I beszerzési problémáival fog­lalkoztak. Sok felajánlást tettek és huszonkét szocialista cí­mért küzdő brigád ala­kult. A gyűléseken 873-an szólal­tak feL A járási nőtanácsok vezető­ségválasztó beszámolója kü­lönösen tartalmas volt Nagy- kátán, Budán és Aszódon. Az új vezetőségi tagok kö­zé sok fiatal, tevékeny asz- szony került, s az új vezetők képzettsége is magasabb, mint korábban. Míg régebben a ve­zetőségi tagok nagy része 50— 60 év körüliekből tevődött össze, ma az összvezetőségi tagok­nak több mint a fele negy­ven éven aluli ötvennégyen általános isko­lai, harmincegyen érettségi, harmincán pedig egyetemi­főiskolai végzettséggel ren­delkeznek. Mindössze har­I mincheten — kivált az idő- I sebbek — nem végezték el a nyolc általánost , Bakonyban, ahol az ősho­nos bükkön és a fekete fe­nyőn kívül csak élvéivé ta­lálható más fafajta, az Erdé­szeti Kutató Intézet ugodi telepe külföldi fafajták meg­honosításával kísérletezik. A külföldi fajták között az „evodia” nevű, észak-koreai mézes virágú fa a sztár, amely a mi körtefánkhoz hasonlít, virága azonban több mézet tartalmaz, mint a: akác és nyilasi ideje éppen arra az időszakra esik, amikor a legkevesebb a mézelő virág. XJgod környékén az idén kezdték meg az evodia- erdök telepítését. NEM LEHET KOMOLY A BAJ... (Foto; Kotroczó) XXXVXVXXXVXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV\XXXXXXXXXXXXXXXXX' XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' A DOKTORNŐ-------------------- jegyzetfü­I tiiUdMUCjeit | zeiembe a ■------------------ riport cí­m éül ezt jegyeztem fel; Aki elszakadt osztályától. Majd zá­rójelbe; (az n-i orvosnő). A város egyik funkcionáriu­sa hívta fel rá a figyelmemet. — Érdekes téma, érdekes ember. A legszegényebb pro­letár családból a saját erejé­ből küzdötte fel magát. Nagy küzdelmek, sok éhezés árán lett orvos, aztán visszajött szülővárosába. Ennek alig két éve. Most pedig mindenáron ei akar innen menni — me­sélte informátorom és elbeszé­léséből a tényeket világosan láttam, csak arra nem kaptam egyértelmű választ, hogy he- lyesli-e az orvosnő szándékát. — Hát tudja ... nem köny- nyű egy ilyen fiatal értelmi­ségi helyzete. Bármilyen fur­csa. eltávolodott osztályától. Ezt nem megrovóiag mondom. Osztályhelyzetét illetően pro­letár. de foglalkozása már más réteghez köti. Egykori társai talán büszkék rá, sokan irigy- ük. de bármiképpen véleked­nek. már nem tartják maguk köze valónak. Már nincs kö­zös társalgási témájuk, nagy a műveltségi különbség köztük. Az új környezet — nem aka­rok vádaskodni —. de kimon­dom: egy kicsit fanyalog... Nem tartja maga közé való­nak . . Nem társaságbeli . .. — mondja a funkcionárius és Zavarban van. Nem tartja „po­litikusnak”. hogy kiejtse ezt a tzót: osztályellentét. Merthogy erről valóban nincs is szó. Legalábbis tudományosan ér­telmezve nem. Az értelmiség és a munkásosztály között an- tagoniszükus ellentéteket ke­resni vagy szítani ostoba és tu­dománytalan dolog lenne. El­lentét azonban mégis van. íz­lésbeli, hagyománybeli, szokás­beli különbözőségek hatnak ellentétként. Na és az előítéle­tek. Ezt pedig felesleges lenne letagadni, elkenni. Mivel nem is nagy baj ez. Az orvos bridzsel, a munkás ultizik (bár már itt is közeledünk. Nemrég egy sebészfőorvo6 fogta el a biztos piros ultimat), a munkás a munka után egy nagyfröcs- csöt iszik, az orvos egy gin- fizzt. A munkás jobban szereti a mozit, az operettet, az orvo­sok többsége inkább operába jár. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy abban a bizo­nyos fizetési borítékban is van­nak még elég lényeges különb­ségek. nem beszélve a ..mellé­keséről, ami e kérdésben egy­általán nem mellékes. j fő most nmük a doktornőt. [ A szegény kis proletárlányt az egész város ismerte. Mi­előtt egyetemre ment. itt dol­gozott néhány évet. hogy va­lami tartalékot gvűitsön magá­nak. 15 000 forintot spórol össze. Ezért továbbra is rossz ruhákban jár. nem tart lépést a divattal. Ezzel a pénzzel in­dul el Szegedre. Hat évig eb­ből pótolja az elég csekélv ösztöndíjat. Évfolyamtársnőjé­vel egy kicsiny hónapos szobá­ban lakik, ketten egy ebédje­gyet vesznek. Nem nagyon jut pénz szórakozásra, öltözködés­re. Nehezen is tanul, a hat év kemény küzdelemben és sze­génységben telik el. Lerongyolódva érkezik haza, táskájában azonban ott lapul az orvosi diploma. Neve elé odaírhatja az álmodott két betűt: DR. Az első nagy csaló­dás akkor éri, amikor nem me­het a választott szakára. Csak a laboratóriumban van státus. Kénytelen elfogadni, mert így legalább otthon van és a kór­házban kap egy kis szobát. A bútorzat egy fehér vaságy és egy kicsiny szekrény. A szek­rény űrmérete ellen semmi ki­fogása nem lehet. Az 6 szegé­nyes motyója tulajdonképpen egy bőröndbe is belefér. Opti­mista. Számára most kezdődik az élet. Már elmúlt harminc éves. Elszálltak azok az évek, melyekre társnői mint a fia­talság legszebb éveire emlé­keznek vissza. Ö nem őriz báli meghívókat, rózsaszín szalag­gal átkötött levélcsomókat, A többiek már asszonyok, gyere­keiket nevelik, ö lány -.. De doktornő ... Fizetése 1400 forint. Egy-két- száz forintot éjszakai ügyele­tek vállalásával hozzákereshet. Ez sem keseríti. Álmodozva ír­ja le a szép valóságot: Dr. ... | Másnap vizitre megy. Milyen szép szertartás. Elöl a tekintélyes főorvos, utána az alorvosok, majd ő és még egy fiatal most végzett orvos, az­tán az ápolónők. Megy a hosz- szú sor és a betegek szeme áhítattal, reménnyel és tiszte­lettel kíséri őket. És ... — Nem is tudom, hogy me­séljem. nem szeretném, ha félreértene ... Az id&s ápoló­nő. a fiatai 27 éves orvosfiút eiőreengedi, tisztelettel „dok­tor úrnak” szólítja, rám épp­úgy kiabál, mint ezelőtt tíz évvel, amikor bebicikliztem a kórházba, mert innen hordtuk az ebédet. Nem lettem dok­tornő, csak „hé, Sári”. A be­tegek, amikor felismernek — tisztelet a kivételnek — bizal­matlanul mondják: „nicsak, ez meg a Sári” és inkább a na- gyonis „doktor urasán” visel­kedő fiatal társamhoz fordul­nak. A kórház gondnoka a betegek előtt nyomozott utá­nam. hogy — mivel nem fi­zettem be a kórházi reggelire — nem itt reggelizek-e vala­melyik osztályon. Remélem, nem vádol nagyképűséggel... dehát az orvosi hivatás egyik fontos kelléke a bizalom és kimondom, a tisztelet. Nem a fehér köpenyt viselő ember, hanem a tudomány tisztelete. Ez lélektanilag a gyógyulás egyik feltétele is — panaszko­dik a doktornő, aztán mint egy diagnózist mondja ki: — Nemo próféta patria sua. Azaz: senki sem próféta a saját hazájában. A régi barátnők, egykori udvarlók, a tánciskolái fiúk elmaradtak. Saját életüket élik, barátaikat a hozzájuk hasonló emberek közül válo­gatják. Feszélyezi őket az or­vosnő. És mondjuk meg őszintén: már ő sem találja fel magát közöttük. Hamar el­fogy a téma, mely induláskor is csak a konvencionális ér­deklődésig, vagy legfeljebb a visszahozhatatlanul elszállt fiatal évek felelevenítéséig terjedt. Meg aztán ő még lány. Harmincvalahány éve­sen. A korban hozzávaló fiúk már régen megnősültek. A lá­nyok között sincs otthon: itt a korkülönbség a szakadék. Az értelmiségi köröknek sza­bályai vannak. Itt még mindig a hagyományos „vizit" a di­vat. Az orvosok nem nagyon járnak nyilvános helyre. A társaságok a lakásokon gyűl­nek össze. Ot még nem hívták. Ha hívnák, sem menne. Nem tudja a vizitet viszontmeghí- vással honorálni. A kis kór­házi szoba, az egy vaságy nem alkalmas vendégeskedés­re. — India ii ■ ! mikor kesere- dek el na­gyon? — kér­di, majd felel magának: — Ha eszembe jut, hogy évek­nek kell eltelni ahhoz, míg annyi pénzt összegyűjtők, hogy egy lakást szerezzek. És ebben az esetben továbbra is le kell mondanom mindenről, éppúgy, mint egyetemista koromban. Pedig nekem öl­töznöm is kell. Elvégre „dok­tornő” vagyok — mondja egy kicsit gúnyos hangsúllyal. — Az emberek úgy hiszik, hogy ezreket keresek. Egykori ba­rátnőim nyolc általánossal többet keresnek, mint én én már évek óta keresnek. A fér­jük is hazahozza a pénzt, tv- jük van. autóra gyűjtenek, so­kan közülük külföldre járnak. Ahogy a beszélgetésben el­mélyülünk, mindinkább ke­rülgetünk egy témát. Én nem merem megpendíteni, ő nem beszél róla. de kimondatlanul is ott tolakodik a nagy kérdés: szerelem... — Nem akar férjhez men­ni? önkéntelenül csúszik ki a száján a válasz, vagy inkább újabb kérdés: — Kihez? Ebből, úgy lát­szik, kimaradtam... — le­gyint. Nos. mondjuk ki nyugod­tan: a doktornő ebben is osz- tályonkívüli. Egy munkás nem venné feleségül — nem is len­ne ebbö! jó házasság. Amott — az orvostársadalomban, vagy egyéb értelmiségi körök­ben pedig nem „partiképes”. A nősülni kívánó orvos körül — legyen bár öreg és előny­telen külsejű — hemzsegnek a fiatal szebbnél szebb lá­nyok. A doktornő pedig már nem is fiatal és nem is diva­tos szépség. Egyszerű, egész­séges, tiszta és okos nő. És szegény, mint a templom ege­re, se lakása, se hozománya. Csak a diplomája, melyért valóban fiatalságát, életének legszebb éveit és azokat a le­hetőségeket adta, melyekkel már régen megteremthette volna saját egzisztenciáját. Most már egy kicsit ke­serűen írja neve elé a bűvös két betűt Egy reménye van csak. Elmenni. Más vá­rosba, ahol nem „hé, Sári" lesz, ahol többen élnek, ahol választott szakágában dolgoz­hat. Ezért vállalja az újabb két évet a kis fizetéssel. És reménykedik, hogy ott talán befogadja a társaság, talán lesznek barátai, és lesz vala­ki ... Talán kicsit sötét a kép, lesznek, akik túlzásnak hiszik. Biztos a doktornő zárkózot- tabb természete és érzékeny­sége is szerepet kap sorsának irányításában. Lehet. Életéből nem is akarok általánosításo­kat levonni. E riport egy em­berről szól, de a sorsában sok a többi fiatal értelmiségire is jellemző tipikus elem, amely talán arra is ad valami hal­vány magyarázatot, hogy mi­ért nem szívesen mennek vissza a fiatal diplomások sa­ját szűkebb pátriájukba, mi­ért vonzza őket a nagyobb le­hetőségeket kínáló főváros. Én megértem a doktornőt... Ősz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents