Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-30 / 126. szám

«ff tcrftf

19S5. MÁJUS 30. VASÁRNAP

ÜNNEPI KÖNYVHÉT

A KÖLTÉSZET SZERELMESE

KERES EMIL

MÁS MUZSIKA KELL..

Hidas Antal regényéről

SÁNDOR KÁLMÁN:

ÉISZAKA EURÓPÁBAN*

az alatta álló dézsába. Potty! Potty! Minden csepp egy szúrás! A német Írnok szelídített tengerimalaca belenyalt a sörbe, azután a kedvező homályban, az ágyak közötti keskeny utakon, egyet-egyet cin- cogva felmászott az írnok elhagyott asztalára, s gyorsan mozgó orrocskával és buzgi fogakkal rágcsálni kezdte a; egyik halotti lábszám cukor spárgáját.

Eszelős világ!

S valaki idegen nyelven imádkozott. A füléig betakart, szilveszteri rumpunesról álmodozó és suttyomban mái' kenyeret rágcsáló rotterdami hajóács fölött, a legfelső ágyrekeszben az állandó vizelési ingerrel küszködő felsőbányái hitközségi metsző hevert, ö mormogta — mint mindig lám- paoltás után — gyors éji imáját bocsánatkérő arccal, héberül a sötétben. Szánalom« méltóan elvékonyult, hosszú orrának hegye buzgón mozgott, akárcsak az írnok alattomosan rágcsáló tengerimalacáé.

Az alatta levő ágyban is imádkozott valaki. Johann Ketzlick. a hannoveri katolikus lelkész — latinul. Az ő orra húsos volt, s ima közben is mozdulatlan.

A legalsó rekeszben a holland hajóács abbahagyta már a kenyérrágcsálást.

A héber nyelvű mormogás befejezésekor a hírneves berlini sikkasztó odalent gúnyosan így szólt: — Most jön a vizelési

— Istentagadó — felelte a katolikus lelkész.

A sikkasztó tromfként szótlanul egy darab kincseket érő rúd alakú sajtot nyújtott feSZILVESZTER Rotterdamban!------------------Mama rump

uncsot főz! Mindenféle zsoltárok éneklése, utána nagy szivarozás! Én édes Jézusom — mondta Cornelius Kalak- man holland hajóács, és fülére húzta a takarót.

Róka Lajos, a hajdan kövér magyar hírlapíró, mint valami lesoványodott szelindek, duzzogó arccal s hosszú német rohamosztagos trikógatyában üldögélt az ágyán. Sandított holland szomszédja felé.

— Ne sírj — mondta halkan. Azután ette tovább a szögletes birkavért. Az élvezettől kissé morgott, a szeme fátyolos volt.

— A magyar hírlapírók marhák — mondta a takaró alól a holland, s könnyei végigcsorogtak az arcán.

Róka Lajos hallgatott. A jég ropogott a foga között; utolsó maradékát eszegette annak a féltéglányi fagyasztott vérdarabnak, amelyet a délután folyamán kapott ajándékba pártfogójától, a hírneves berlini sikkasztótói. (Aznap — talán a szilveszter tiszteletére — zebraruhás francia foglyok egész stráf- kocsi fagyasztott vért húztak ide szilárd, nagy táblákban,

• Az ünnepi könyvhét egyik eseménye Sándor Kálmán legszebb novelláinak gyűjteményes kiadása, amelyet Éjszaka Európában címmel jelentetett meg a Szépirodalmi Könyvkiadó. E kötet címaőó novelláját mutatjuk be ezúttal.

magasra rakva; akinek pénze volt, akár egy négyzetmétert is vehetett belőle. „Bii'ka- vér” — mondta tüstént komor arccal Radosewszki, a hírneves berlini sikkasztó. „Nem” — szólt egy másik. — „Lebombázták a müncheni állatkertet!” — mondta egy harmadik. — „Szóval vi- zilóvér is van benne” — szólt egy negyedik kissé eltorzult mosollyal. A többiek a földet nézték, s hallgattak. A vért megették.)

Ez volt délután. Most kilenc óra elmúlt. Sípok szóltak odakünn. Hó szállingózott.

A lámpaoltás órája volt ez: a salakkal borított széles főút, a „Lager-strasse” két oldalán, a zöldre festett, végeláthatatlan faépületekben s a harminc hosszú udvarban egymás után kihunytak a villanyok. A géppuskatornyok- böl még egyszer végigfény- szórózták a kihalt blokkudvarokat a feketeruhás, halálfejes sapkájú őrök. Itt-ott még felharsant egy-egy kiáltás: „Licht aus!”. Azután mindenre lezuhant a homály; mélyen azonban, a kavargó hó- pihék mögött, a kinti nagy vaskapun, vagy talán a rab emberi tudatban továbbra is ott fenyegetett a hazug német felírás: _ Arbeit macht frei! S fölötte a cimerpaj- zson a szögletes fekete sas, karmai között a horogkereszt.

Az I944-es év utolsó éjszakája volt ez. A szél is fújt. Szerteszét a hosszú, zöld faépületekben harmincezer, Európa minden országából idehurcolt, igen sovány, zebraruhás férfi nézte a homályt, s várta az új esztendőt.

— Megőrülök! Elég a külföldi imádkozásból! Alvás! — szólt sztentori hangon a ti- zenhármas épület hármas számú termének homályában Radosewszki, a hírneves berlini sikkasztó.

Egy katolikus pap pisszegett.

— A hollandus csak sír! — mentegetőzött a hajdan kövér magyar hírlapíró.

— A söröscsap is rossz! — felelte szemrehányóan a sikkasztó.

A SZÉL DUDÁLT, befútt a----------------------- nyitott ablakokon, s hópihéket hozott a három sorban egymás fölé helyezett, igen szűk deszkaágyakban alvó száznegyven ember nyakába. A terem különböző zugaiban e szilveszter éjszakáján öten haldokoltak; kartonpapírra írt halotti lábszámuk a megfelelő cukorspárgával jó előre elkészítve várta újév reggelét a német írnok asztalán. A hírneves berlini sikkasztó ágyának lábánál egy hordó világos sör virrasztóit csapra ütve. Ebből a csapból igen lassan, ütemesen szivárgott a kincseket érő világos sör

A

Z ŰJ KIADÁS külseje juttatta eszembe irodalomtörténetünk egy régi, ízes és már elfelejtett jelzőjét — népkönyv. De rögtön Hidas regényének értéke társul hozzá, mert a Más muzsika kell... a legjobb értelemben véve az. Népkönyv a szó mai értelmezésében. amikor az irodalom, i könyv demokratizmusáról neszélünk. A legszélesebb olvasóréteghez, a néphez szóló irodalom igényét jelenti ez. Olyan művekét, melyek művészi megformálásukban, stí- .usukban közérthetőek, éppen szert, mert problémakörük, eseményeik a legszélesebb tömegek felismeréseit, vágyait, élményeit fejezik ki magas művészi fokon. Nálunk a nép- rönyv rang, mert természetes követelménye társadalmi ren- iünknek, hogy a kultúra legjavát nyújtsa embereinknek. Ebben az értelemben nép- könyv Hidas széles sodrású írása, melynek első — minden igazi írással közös — erénye, érdekessége. A cselekmény, a korábrázolás, a helyzetek, és jellemek, a mű problémái közvetlen érdekkel szólnak hozzánk.

A Más muzsika kell. .. egy regényciklusnak — melynek második részét, a Márton és barátait már ismerjük — harmadik része. Ez a kötet igazolja legjobban Kun Béla emlékezetes kritikáját, ö ugyanis, a mű első részének, a Ficzek úrnak, Szovjetunióbeli megjelenése idején annak a reményének adott kifejezést, hogy a szerzőnek tervezett ciklusában sikerül majd megalkotnia e századkezdeti magyar társadalom teljes tükörképét.

A SOKFELÉ ÁGAZÓ cselekmény az első világháború idején játszódik. Színhelye a budapesti Józsefvárostól az orosz fogolytáborokig és a forradalmi Moszkváig ívelnek. A fiabal Ficzek Márton „zene- tzerző” mellett a kor'kitűnően egyénített típusait és közéleti szereplőit — kit saját, kit

könnyen megfejthető álnéven — ismerjük meg. Ma. a rövid regények s novellák idején is mozgalmassá tud lenni, hivatott író tollán, a 19. századi regény legkedveltebb formája a fejlődésregény. A suszter- családból származó jó képű, eszes Mártont, aki zeneszerző és költő akar lenni, érvényesülni szeretne hivatásában, szerelmében, alaposan megforgatja az élet. A reáliskolából távoznia kell, de a csepeli Weiss bárók konzervgyárából is elbocsátják. Kávéházi mu- zsikusi pályája kudarcba fullad. A gazdag és szép polgárlány iránti hiábavaló szerelme is egy-egy lépései továbbsodorja az első világháború elégedetlenjei felé, hogy végül a rendőrségen, az öccse helyett elszenvedett pofonok között jöjjön rá, hogy az eddig kigondolt ostoba zenék helyett más muzsika kell...!

Hidas Antal regénye épp azért jelentős, mert mélyen és lényegében ragadja meg egy ember egyéni életének változásaiban a történelem, a társadalom alakulásának, fejlődésének bonyolult mozgását. írói telitalálat ahogy Mártonban magasabb síkon tér vissza apja. a csetlő-botló Ficzek úr szentenciázó, komikus köntösű becsületes bölcsessége.

Az áradó mesélőkedvű Hidas Antal, a regényíró, jó szerkesztő. Alakjai revén egyre bővülő körökben ismerkedünk meg a kor valóságával, beleértve a százezres szibériai hadifogolytömegek életét, indulataik, gondolataik változását is. Az egyre gazdagodó cselekmény szálait biztosan, de merev séma' nélkül, fogja össze. Színhelyeit és figuráit jó arányérzékkel a történés metszéspontjain mutatja be a Más muzsika kell.. . írója. A lírikus Hidas nyomát érezzük a regény művészi értelemben közvetlen hangvételén, humorból iróniába váltó hangján.

HIDAS ANTAL bebizonyította, hogy idős, az első világf

1

:

I

V

r

;

;

5 ■

t

i

S í

!

S <

láborút gyerekfejjel átélt, embereknek s arra csak távoli örténelemként tekintő mai iataloknak egyként tud érde- eset mondani aiz ezerkilenc- zóztízes évek koráról, embe- eiről és problémáiról. S hogy em visszhang nélkül, azt a aűnek ez a most kezünkben ívó 25 ezer példányos új kádasa bizonyítja. (Szépirodalmi.)

Csertői Oszkár 5

~V~7~ eres Emilnek, a színit házigazgató színész- JLJl nek sok kedves ünnepnapja van az esztendőben. Érthető: a művészigazgató számára minden új szerep és a színház minden új bemutatója ünnepnappá fényesedik. A színházi és színészi ünnepek mellett van azonban még egy, amit teljes szívvel a magáénak vall s ez a könyv ünnepe. Nem véletlenül: Keres Emil egyike a magyar líra leglelkesebb tolmácsolóinak.

— A verseket már kisdiákkoromban nagyon megszerettem. Ezt a vonzalmat csak erősítette bennem, amikor egy nap, talán második osztályos tanuló lehettem, apám a nagyapámról mesélt nekem. A nagyapámról, aki vándorszínész volt s a saját társulata élén járta be az országot csak úgy, mint Szlovákiát, Lengyelországot és Romániát. Akkor fogalmazódott meg bennem először a gondolat: színész leszek. Es attól kezdve már nemcsak „bemagoltam" a verseket, hanem szívvel-szenvedéllyel ol- vastam-tanultam azokat.

Cigarettára gyújt, közben eltűnődik, mintha az idők emlékeit akarná a maguk elevenségében visszaidézni.

— Szombathelyen laktunk. Ott már akkor ismerték a Ki mit tud-ot. Az egykori Kovács-szálló éttermében került sor megrendezésére. Talán tízéves voltam. Szerepelni még nem mertem, csupán nézőként akartam megtekinteni a nagy vetélkedőt. A bátyám azonban, tudtomon kívül, az én nevemet is beíratta a szereplők közé. Egy pillanatra meglepődtem, amikor szólítottak, a bátyám meg oldalba bökött: „gyerünk öcskos" — nem maradt más hátra, menni kellett. Fél kiló cukorka volt a jutalma a sikeres szereplésnek. Tízszer szólítottak inssza... Tízszer egy zacskó cukor... Tizenegyedszerre mór csak egy helybéli rimfaragó rigmusai jutottak az eszembe, amely a hentesmester portékáját dicsérte. S mivel a hentes is ott ült a nézők között, a rigmus végére egy óriási tál húsinyencséggel jutalmazott.

kört csak a színházban találtam meg újra.„

A

egyvenötben jelentkezett a főiskolára s ötvenben végezte el. Egy esztendeig a Honvéd Színház tájelőadásain szerepelt, majd három esztendeig a Nemzeti Színház színpadán. Azt követően a szolnoki Szigligeti Színház igazgatását bízták rá, majd a Vígszínházhoz került. Negyedik esztendeje a budapesti Thália Színház igazgatója. A megtett utat a SZOT-díj, két Jászai-díj és az idén megkapott Kossuth- díj fémjelzi.

A vers szeretete végigkíséri eddig megtett művészi útján.

— Ügy érzem: a mai költők gondolatainak tolmácsolása kortársi kötelesség. Ezért is ünnep számomra esztendőről esztendőre a könyv ünnepe. Ügy is, mint olvasónak, úgy is, mint előadónak. S ami még csak emeli ennek az ünnepnek a fényét: a versek barátainak egyre növekvő tábora. Jóleső érzés úgy állni a dobogóra, hogy az ember tudja: mire legördül a függöny, újabb tízekben, százakban plántálódik az igény a szép és gondolat- gazdag versek iránt.

A Thália Színház néhány esztendő alatt felnőtt a legrangosabb fővárosi színházak közé. Elsősorban ezért a jelentős előrelépésért kapta meg Keres Emil a Kossuth- díjat

— A színház feladata — összegezi színigazgatói mű ködését —, hogy szórakoztatva és gyönyörködtetve gazdagítsa, formálja az emberek tudatát. Ha ehhez hozzáadjuk még azt a többletet: a színház a mai élet nagy kérdéseire keresi a feleletet, akkor azt hiszem, könnyen utat találhatunk a közönség szívéhez. Mert vallom: a közönség igenis kíváncsi önmagára s a korára, ha önmagát is, a kort is olyannak látja viszont a színpadról, ahogyan az életből megismerte azt.

~T~fF~:res Emil az előadó, színész és színházigaz- .jLjL gató nagyon elfoglalt ember. Mégis, amió to újra megkezdődött a televízió népszerű Ki mit tud vetélkedője, hétről hétre találkozhatunk vele a kamerák előtt, is.

— Bár nagy e}f(tgla,ltsagol jelent, mégis szívesen leszem: Örömmel tölt el, hogy a fiatalok közül nagyon sokan szeretik a verseket. Ha arra gondolok: nem is olyan régen még én is hasonló módon álltam először a dobogóra, akkor úgy érzem, csupán a kötelességemet teljesítem most, amikor a fiatalokkal együtt végigszurkolom első nagy próbálkozásukat.

Prukner Pál

Tréfásan elmosolyodik és széttárja kezét:

— Ennyi inspiráció után nem mondhattam le többé a színészmesterségről...

Aztán újra komolyra fordítja a szót:

— A házban, ahol laktunk, a szombathelyi nyomda épülete volt. Bejárhattam ide, egyetlen feltétellel: a

vasárnapi szám verseit már a levonatból fel kellett olvasnom a nyomdászoknak. Szívesen tettem. Nemcsak a versek nyújtotta gyönyörűségért, hanem azért is, hogy belekóstolhattam a lapkészítés izgalmasan feszült légkörébe... Hosszú évek teltek el azóta, de ezt a légaii I TsWhitf—, ^ri^flffmfltTiTffr.V.nirrf irrr~ ■