Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-25 / 121. szám

Csendes szombat éj Társadalmi ellenőrökkel ceglédi „lokálokban" Két egyszerűen öltözött férfi lép be az öreghegyi falatozóba. — Kérek egy konyakot, meg egy pohár sört és féldeci cse­resznyét. Hetet mutat az óra. Odakint már tótét, van, bent neonégők világítanak. A söntéspult mö­gött fehér köpenyben fáradt arcú, vézna fiatalasszony. A boltvezető. Három vendég áll­dogál söröspohárral a kezében. A két új vendég megkapja, amit kért, a poharakat egy asz­talhoz viszi, leül, de nem iszik. Megint nyílik az ajtó. aki most ' belép, nem vendég, bemutat­kozik: a Pest megyei Állami i Kereskedelmi Felügyelőség! dolgozója. Az asztalnál ülők j felállnak, róluk meg^ kiderül. J hogy társadalmi ellenőrök. Er­re a szombat estére kilencüket mozgósította Revuczky Gyula, a városi kereskedelmi felügye­lő, hogy segítségére legyenek a négy állami kereskedelmi felügyelőnek, akik az este ér­keztek és négy csoportban, úgy is mondhatni, ma razziát tartanak több ceglédi vendég­látóhelyen. Szigetelogyűrű csak hengerrel Az öreghegyi falatozóban mindjárt hibát találnak. A sö­röspohár csorba, a hab túl sok. a féldecis pohárlták tartalma viszont kevés. A pálinka szesz- foka szintén. Mintát vesznek, a vegyvizsgálat majd meg­mondja, mennyi az italban a nem belevaló folyadék. A de- mizsonban. amiből a pult üve­gébe öntötték, a pálinka kellő szeszfokú. A 4,5 literes Mikro-Club ká- véíőzőgép hideg. Három hete elromlott. Szemben a benzin­kút, a tankolok, amíg műkö­dött a gép, naponta ötven-hat- van kávét ittak. — Mindössze három gumi­gyűrű hiányzik — szólal meg a helybeli földművesszövetke­zet karbantartója. Ezek a gyűrűk két-három hónap múltán használhatatlan­ná válnak, nélkülük pedig a gép nem működik. A Mikrót gyártó pesti ktsz négy hónap­ja pótalkatrész nélkül mint­egy húsz gépet szállított a föld­művesszövetkezetnek, majd ugyanennyit az állami vendég­látóipari vállalatnak is. A kar­bantartó szerint a ktsz csak hónapok múlva adna gyű­rűt, de amiben ezek a gumi­gyűrűk szigetelne!?., a hengert rögtön szállítaná. — A henger ára 170 forint, a három szigetelő gyűrű kö­rülbelül 21 forintba kerül — háborog a karbantartó és el­mondja, hogy e percben az | fmsz-nél hét Mikro-eszpresszó I nem működik. Akik a konkurenciánál rágnak be Ezalatt másik csoport a vá- ! góhid közelében, az autóbiszt- i lóban jár. Cegléden ugyan már évek óta nincs talponálló, úgy látszik, sok ceglédi, külö­nösen a külső területeken, mégis inkább álldogálva sze­ret inni. Egyébként akár ülve, akár állva — és ez valameny- nyi helyre vonatkozik —, csen­desen beszélgetve vagy szótla­nul. Még a részegek se igém izgágáskodnak. Legalábbis ezen a szombaton nem. Pedig az autóbisztróba be­állít egynéhány. Italt hiába kér. égjük sem kap. a boltve­zető kiutasítja valamennyit. A-,. Ezerjó-bisztró a Bajcsy Zsilinszky utcában családi szó­rakozóhely. Többnyire a kör­nyező utcákban lakó tsz-asz- szonyok iparban dolgozó fér­jükkel üldögélnek itt. Az italt tisztességgel isszák, igaz itt úgy is mérik. Gyermekek a korcsmában Még családiasabb hely a Vendéglátóipari Vállalat 2. sz. falatozója. Egy atya négy­éves kisfiát is magával hozta. Köhög is szüntelen az apró­ság a füstös, szűk helyiségben. Még öt tíz-tizenkét éves kis­fiú álldogál a felnőttek között, de egyik se köhög, úgy látszik megszokták a dohányfüstöt. Egy tizenöt éves gyerek pe­dig már az italt is. a pultnál éppen sört nyakai, holott kis­korúaknak még tartózkodni sem szabad szeszes italt áru­sító helyiségben. Ebből baja lesz a boltvezetőnek, a keres­kedelmi felügyelő jegyző­könyvez. De mit tegyen az fmsz ét­termében, ahol Büki Zsigmond és Sándor Éva mennyegzői vacsoráján több- rokongyerek is ül a meghívottak közt. La­kodalomból talán mégsem kel­lene eltiltani a gyerekeket, még akkor sem, ha nem a ház­nál. hanem nyilvános étte­remben tartják, ami ma már vidéki városban is divat. Vagy Pásztor Istvanka ho­gyan is maradhatna otthon, amikor éppen ő az ünnepeit. Ma kapott nevet a tanácshá­zán héthónapos korában és a ruhagyárban dolgozó mamá­ja meg a városi tanácsnál dol­gozó papája munkaheljTe ren­dez tiszteletére névadó vacso­rát. amelyen kis kocsijában fekve perszehogy megjelent a Kossuth Étterem télikert-, jében. Miért rövid az ürmös Jegyzőkönyvbe került, hogy Demeter Istvánné a földmü- ve;,szövetkezeti étterem csa­posa kijelentette: csak azért öntött kevesebbet az ürmös- ből a pohárba, mert ma már nem akar új üveget bontani. Valamint az is, hogy Kozák János az étterem csakácsa egy fej saláta helyett csak felet adagolt, mert „a vendég úgy­sem eszik meg egy egészet”, de ennek az árát megfizeti. Szól a cigány, a vacsorázó meg táncoló vendégek észre sem veszik, hogy közben el-, lenőrök járnak az étteremben, hasonlóképpen a másik két „táncos lokálban” a Kossuth­ban és a Magyar étteremben sem. Alaposak, de diszkrétek az ellenőrök. Éjféltájt a főtéren az este tíz után már gyéren látogatott Délibáb eszpresszóba térnek még be egy duplára az ellen­őrök. A kávé jó. Az Állami Keres­kedelmi Felügyelőség, egyik embere, kíváncsi, vajon nem­csak azért, mert felismerték őket? Megállapítja, hogy ezen a napon 555 fekete fogyott és ehhez az előírtnál 3 grammal, kevesebb kávét használtak el. Pontosan egyetlen szimplá­hoz valót. Ilyen kicsi eltérés nagyon szokatlan ekkora - mennyiségnél. Dicséret jár érte a Délibábnak. Szokoly Endre MEGHÍVÓ A NAGYKŐRÖSI TANÁCS ILLETÉKESEINEK „Mondok én példákat szíve­sen. Szőnyegen vannak köz­ségfejlesztési ügyek, termelő­szövetkezeti kérdések, nyugdí­jazási problémák, háztáji, adóügyi dolgok. Választ kér­nek a járdaépítés, a villanyhá­lózat-bővítés, a vízellátás kér­déseiben. Csupa-csupa olyan probléma, amelyekre nem tu­dunk mindig határozott és minden kétséget kizáró fele­letet adni. Törvények, rende­letek kerülnek szóba és az ezekre adandó válaszok gyak­ran meghaladják az én tájé­kozottságomat. Milyen nagyszerű dolog len­ne, ha ilyen esetben a tanács­tag beszámolóján — mert ar­ról van szó —, ott lenne a városi tanács végrehajtó bi­zottságának egy-egy tagja, vagy az illetékes osztályok va­lamelyik beosztottja, aki hi­vatalból tájékozott a kérdé­sekben és a kérdezősködőknek feltétlenül kielégítő választ tudna adni. Nem vitás, hogy a város vezetőinek puszta megjelenése is nagymértékben emelné a beszámolók színvo­nalát. Ugyancsak nélkülözzük a Hazafias Népfront támogatá­sát. Pedig a beszámolók pom­pás alkalmat adnának arra, hogy a népfront vezetői a la­kossággal közvetlenül talál­kozzanak. Én ezennel meghívom a vá­rosi tanács tisztelt illetékeseit legközelebbi beszámolómra, amely június végén esedékes. Biztos vagyok benne, hogy a választókkal való találkozót nem lesz hiábavaló.” Elmondta: Biczó Ambrus nagykőrösi tanácstag kí:t karikapénz Két arany ékszert, úgyne­vezett karikapénzt talált Ka­posvárott két kubikos a váro­si szennyvíztisztító telep épí­tésénél. Az ékszerek feltehe­tően az időszámítás előtt 2300—1300 táján kerülhettek a földbe, s valószínűleg egy ősi Kapos menti halásztele- pülésről, illetve sírból szár­maznak. Az értékes lelet a kaposvári Rippl-Rónai Mú­zeumba keiült. Megtalálóit megjutalmazták. V\V\\\\\\\VNW\\\\\\\\\N\WvVÄ\WOWAWNV\\VN\WN'\^ Sütött a tavaszi nap. Még kicsit hűvös volt, de sütött a nap. és az uszodából a bát­rak kihúzódtak, a szabadba. Igazán meleg volt a fényben. Sokan már barna bőrükkel dicsekedve sétálgattak a lép­csőkön, (hogy hol sülnek le ilyen hamar, ez örök titok) és az izomember ifjak mustráló pillantásokat eregettek a két­részes fürdőruhák felé. Ugyanezt tették a lányok is, csak kevésbé leplezetlenül. A lépcsők szélén öt fiatal fiú kuporgott. Az arra járókat ennek-annak nevezték, bele­bámultak a napba, és nem be­szélgettek, de beszéltek. Mint már mondtam, sütött a nap. Mindenkire egyformán sütött, csak azokra nem, akik az árnyékba húzódtak. De hát ilyenkor tavasszal még senki sem húzódik az árnyékba, ki­véve egy kékköpenyes kövér öregasszonyt, aki lapáttal a kezében szedegette a szemetet. Ö volt az egyedüli az egész uszodában, aki néha az ár­nyékba került. Ebben nincs semmi különös, hiszen söpörni ott is kell, ahová nem süt a nap. Ezzel is kezdődik a történet: az öregasszony söpröget. de amikor odaér a fiúkhoz, meg­áll, hogy megnézze őket. Kö­vér és öreg, de hát azért csak nézi a barna bőrű fiúkat: rá­ta maszkodik söprűjére es megszólal: — Milyen rendesek maguk, fiúk! Látom, idehozták a sze­métkosarat és abba hamuznak. Hogy maguk milyen rendesek! A fiúk ülnek és a napot meg a fürdőruhákat bámulják. Szemben velük egy férfi ci­garettára gyújt, valaki bele- ugrilz a vízbe. Hangos csatta­nás. aztán lubickolás. — Igen — válaszol egyikük az öregasszonynak. Szőke hajú fiú. In síin szűri a hangokat a foga között. — Nagyon rendesek maguk — ismétel a takarítónő. — 'regnap volt itt egy társaság, hát azok mindent összedobál­tak szeméttel. Hangosan felkiált egy lány. „Ne. ne, olyan hideg!" Me­gint beugrik valaki a vízbe. — Figyeld azt a pirosat! — mondja egy fiú. — Komolyan szemeteltek? — kérdezi a szőke. — Hát nem is voltak olyan rendesek, mint maguk — szólt az öregasszony, de most már csendesebben. — A földre? — kérdezi is­mét a szőke. — Igen, a földre és minden­féle papírt is eldobáltak — so­rolja új erőre kapva a talca- rí tónő. Egy barrui fürdőköpenyes férfi fázósan ugrál a meden­ce szélén. — Szinte hihetetlen — saj­nálkozik a szőke. — Maguk sokkal rendeseb­bek — válaszolja az öregasz- szony, de most már gyorsan továbbindul. A történet ezzel be is fejeződött, de hát a nap síit tovább. A fiúk a szőke fe­lé fordultak. — Ragyogóan csináltad — mondták röhögve. Aztán még nevettek egy darabig, majd va­laki ajánlotta: — Menjünk fürödni. Most ugrott a piros is a vízbe. — Szinte hihetetlen — mondta levegő •után kapkodva a szőke. A takarítóasszony már egy család előtt söprögetett. Meg­nézte a másféléves kicsit és mosolygott. — Milyen aranyos ez a csöppség. Akár az enyém — mondta és ránevetett a gye­rekre. A mama éppen tisztába tet­te a csecsemőt. — Hány éves a magáé? — kérdezte közben. A fiúk kimásztak a meden­céből. és ugrándozva szalad­tak vissza a lépcsőkhöz. — Az én kisfiam huszonöt éves — mondta az öregasszony, és még elmondta azt is. hogy mérnök és hogy minden hó­napban meglátogatja őt az ó kisfia. — Szinte hihetetlen — rö­högtek még mindig a fiúk. — Hát van olyan, hogy nem minden hónapban, de akkor] biztos sok a dolga — motyog-j la az öregasszony. ; rajzunk.) Ebben a gyerek jól érzi magát, könnyen mozog­hat és nincs melege. Fehér nadrágba, barna vászon ing­kabátba öltöztetett kisfiú is kellemes látvány lehet. S ha kissé törődünk a fiúkkal — rájövünk —, lehet őket is olyan gonddal és ízléssel öl­töztetni, mint a kislánj'okat. Kovács Margit Gyulai Irén rajzai Kötelező vaddisznóvadászat több mint 120 vaddisznót lőt-j tek ki, s most a kötelező va-j dászat elrendelésével ez a; szám jelentősen emelkedni! fog.------------- 1 H itler-szobor a templomban S j A bajorországi Bamberg j j egyik katolikus templomában! felállították Adolf Hitler $ szobrát a „Gyűlölet” és a j „Kapzsiság” szimbolikus alak-5 jai mellé harmadiknak — a $ hatalommal való visszaélés $ szimbólumaként. Vas megyében, főként a szentgotthárdi járásban és az őrségi községekben sok a pa­nasz a vadkárokra. Az elsza­porodott vaddisznók gyakran megdézsmáljók a vetést. Al- sószölnökön az idén már 42 esetben jelenttettek vadkárt, Felsőszölnökön pedig 50 eset­ben. A szombathelyi Állami Er­dőgazdaság a vadkárok csök­kentése érdekében a járás er­dészeteiben elrendelte a he­tenként legalább egyszeri, kötelező vaddisznóvadászatot. A megyében ez évben már inkább az olcsó, könnyen mosható ruhákat vásároljuk a gyereknek. HŰVÖSEBB NAPOKON is­kolaruhának legideálisabb a zakóhosszúságú sötétkék is­kolaköpeny. (Első rajzunk.) Jól védi az inget, a ruha uj­ját, s az iskolai követelmé­nyeknek' is megfelel. Hosszú vászonnadrág egészítheti ki. : Ez erős, tűzéssel . készül, jól j mosható, s Texas néven ke- ; rült a boltokba. Minden mé­retben kapható. Rövid válto­zata, tarka könnyű karton­inggel hétköznapi viseletre a legkellemesebb. Nem gátol­ja a gyermeket a szabad moz­gásban, s ha bepiszkolódik, a mosása nem okozhat gondot. Jól szolgálatot tehetnek hétköznapokon a színes tarka pamutblúzok, amelyek ma­gas, kerek nyakkal, kötött passzédísszel általában sport­egyesületi színekben készül­nek. Szívesen viselik kisebb- nagyobb fiúk. A gyermek öltöztetésénél fontos, hogy a ruháját, amit visel, szeresse. Ezért ne; kényszeresünk olyan öltözék- $ kiegészítőket rá, amit nem! akar hordani. Nevetségessé 5 tehet egy-egy kisfiút a rá- $ kényszerített gumis nadrág- 5 tartó, vagy a selyem nyakken- 5 dő. Ugyancsak engedjük $ meg, hogy az ing, a nadrág 5 színét a gyermek válassza 5 meg. s csak akkor avatkoz- $ zunk a dologba, ha a gyerek ^ túlzásokra ragadtatja magút. $ Akkor is meg kell magyaráz- $ nunk, miért ízléstelen. 5 I NYÁRI ÜNNEPNAPOKON § ne erőltessünk a gyerekre ^ mellényes szövetöltönyt, csu-^ pán azért, mert ez a legjobb § ruhája. Gondoskodjunk vilá-f gos, rövid kis nadrágról. A ^ sokféle színben kapható köny- ^ nyű, s kívül viselhető ingka- ^ bátot adjunk hozzá. (Második ^ ______________________I f iú a kinőtt ruhájában sza­ladgál. A rövid ujj, a szűk karöltő, a kicsi nadrág nem biztosítja számára játék köz­ben a szabad, kényelmes mozgást és természetes, hogy ezek a holmik hamarosan ki- feslenek, elszakadnak. Ezért GYAKRAN HALLJUK: „A kisfiúkat nem lehet szépen, csinosan öltöztetni, mert nem tudnak vigyázni...” Ilyen in­dokkal aztán elhanyagoljuk öltöztetésüket. Nos, könnyen bebizonyítha­tó, hogy a kisfiúkat is öltöz­tethetjük csinosan, szépen — hajaiéban gyerekeknek“ ülő puhákat keresünk a boltokban. Ne ín célszerű a sötétkékbe öl­töztetni a gyereket, vagy fe- hérsújtásos matrózruhát adni reá. A sötétkék a legkénye­sebb ruhák egyike, különösen, ha fehérrel díszített Egyéb­ként is csinosabb a gyerek könnyű szövetből készült vi­lágosabb színű jó szabású konfekcióruhában, mint a ha­gyományos öltönyben, vagy matrózruhában. Ugyanez vonatkozik a hét­köznapokra is. A legtöbb kis­ELETMF.MÖK (Foto: Gábor)

Next

/
Thumbnails
Contents