Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-04 / 103. szám

PL S I MEGY yfíírlati hfx/ót IVJiij t_'á 4. «.’kt-íiJ^vy Példázat a példamutatásról Még tavaly történt, hogy a gödöllői járás egyik községében az utcákról ki­vágtak harminckét, hatvan centiméter átmérőjű nyár­fát. Darabonként száz fo­rintot fizettek érte a köz­ségi pénztárba. Nem szúrt szemet senkinek, annál ke­vésbé, mert az ellenőrzés­sel megbízott vb-elnökhe- lyettes is vásárolt az aján­dékfából. Azonban a korsó addig megy a kútra, míg el nem törik. Ebben az esetben akkor tört el, amikor az el­nökhelyettes a fák egy ré­szét feldolgoztatta építő­anyagnak és csekély öt­ezer forintért túladott raj­ta. A korsó olyan hangosan tört össze, hogy csengése eljutott felsőbb hatóságok­hoz. Amikor az elnökhe­lyettes felelősségre vonásá­ra is sor került, azzal vé­dekezett, hogy az utcákról kivágott harminckét nyár­fa helyett újakat akartak telepíteni, de már nem volt rá idejük. Különben is, a fakitermelés a tanács joga s a vételre szóbeli enge­délyt kapott a volt vb-el- nöktől. Valóban, a fakitermelés jogát a minisztérium 19fi2-ben a járási tanácsok jogkörébe utalta * — némi megszorítással. Azzal, hogy közterületen bármilyen, magánterületen pedig a húsz centiméternél vasta­gabb fák kivágására csak ók adhatnak engedélyt. Tény, hogy amikor az el­nökhelyettes a saját épít­kezésére igényelt fák egy részét feldolgoztatta és sokszorosan magasabb áron továbbadta, a szocia­lista munkaerkölcs szabá­lyait, mint vezetőbeosztású dolgozó megsértette. Jogos tehát, hogy a reá kirótt kártérítést megfizesse és példás büntetésben része­süljön. mi — da Felemás helyzet a szobi járásban Filmek — bemutató előtt A Gazdasági Bizottság kü­lön határozatban tűzte ki azokat a feladatokat, áme­neknek megoldása az ide­genforgalom kellő előkészí­tése céljából az érdekelt ta­nácsi szervekre hárul, a Pest megyei Tanács pedig intéz­kedési tervet állított össze a legfontosabb tennivalókról. A Szobi Járási Tanács végre­hajtó bizottsága a napokban tartott ülésen foglalkozott az idegenforgalmi kérdésekkel. Az intézkedési terv elsősor­ban az új campingek építésé­vel rótt komoly feladatokat a járásra. A nagymarosi Só­lyom-szigeten már a múlt év­ben megkezdték egy három­száz személyes sátortábor építését, de a munka olyan lassan halad, hogy az idén bajosan nyithat kaput a tu­ristáknak. Jelenleg a kőmű­vesmunkák folynak, a szak­ipari munkákat azonban még meg sem kezdték. De ha el is készülne az idén a camping, akkor sem állíthatnánk üzem­be, mert megoldatlan a tábor vízellátása. A tervezett nagymarosi törpe vízmű villanyhálózatának épí­tését ugyanis még meg sem kezdték. Sok szó esett a fizető ven­déglátóhálózat kiépítéséről is. A hálózat fejlesztése a szobi járásban azért lenne külö­nösen nagy jelentőségű, mert a szűk szállodai kapacitás miatt csakis ezzel gondos­kodhatnának a bel- és kül­földi idegenforgalmi szállás­igények kielégítéséről. A szak­minisztériumok, az Árhivatal és az Országos Takarékpénz­tár különböző intézkedések­kel és kedvezményekkel igye­keztek megkönnyíteni a há­lózat kiépítését — jelentős adókedvezményt, magas szo­babéreket, a bérbeadásra al­kalmas lakrészek korszerűsí­téséhez kedvezményes hitelt biztosítanak ezek a rendel­kezések —, de a kívánatos ered­ményt még távolról sem érték el. Eddig Zebegényben mind­össze 12, Nagymaroson 8 és Verőcén két szobára kötöt­tek szerződést a helyi taná­csok. Némiképpen javult a szol­gáltatási igények kielégítése. Nagymaroson fodrász-, ha- risnyaszem-felszedő részleg nyílt, több helyen bevezetik a strandcikk-kölcsönzést, de még nagyon sok probléma vár megoldásra ezen a té­ren is. A járás érdekelt községeit már régen felszólítottál hogy jelöljenek ki alkalmas j sátortáborhelyeket. A legtöbb község ezt is elmulasztotta, j A Szabad fürdőhelyeket vi­szont május 10-íg mindenütt kijelölik, és gondoskodnak a mentőszolgálat megszervezé­séről is. Bajok vannak a vízellátás- j sál is, az új parkok létesítését pedig i az teszi bizonytalanná, hogy j nincs a járásnak palántaál- j lománya, nincsenek üzemké- i pes virágnevelő üvegházai.! A járási vb azt ajánlja az érdekelt községeknek, hogy közös erővel gondoskodjanak egy virágpalánta-nevelő üveg- házról és fenntartásáról. A járásban a kereskedelmi hálózat fejlesztésére és kor­szerűsítésére az elmúlt öt év alatt hat és fél millió forin­tot fordítottak, a helyzet mégsem jó. Ennek — az igé­nyek és az idegenforgalom nagy arányú növekedésében kell keresni az okát. A ke­reskedelmi hálózat áruellá­tása — a húsválaszték kivé­telével — biztosított az üdü­lési szezonra. Kenyér és pék­sütemény elégendő lesz. A szállítás nem felel meg je­lenleg az egészségügyi köve­telményeknek, a kihordó ko­sarak lyukasak, az áru köny- nyen szennyeződik bennük. Idén javul a szikvíz- és a hűsítőital-ellátás. Május elején megindult a vámosmikolai bambiüzem, amely szikvizet is gyárt, de feltétlenül szükséges lenne a nagymarosi szi-kvízüzem üze­meltetésére is. aminek a te­lepen levő kút kitisztítása az előfeltétele. Kismaroson új kisvendég­lő. Nagymaroson ajándékpa- í vilon. Szokolyán korszerű j cukrászda, Kismaroson eszp- | resszó—cukrászda. Verőcén | pedig strandvendéglő nyílik. ) A helyzet tehát elég fele- ' más a szobi járásban. m. I. XIII. századbeli dénárt, eziistgyiíriit talállak a „esibézűúttörők Nyáregyháza-Szentimre te­lepen az 5571. számú Borne­missza Gergely úttörőcsapatnál élénk, volt a szünet. A pajtá­sok a határban szorgoskodtak. Egyesek a tsz magrépáját dug- dosták, mások az új telepítésű szőlőt nyitották, metszették. „csibézték". S ekkor váratlan dolog történt. Egy néni pénz­darabokat talált! Rizmajer Jóska azonnal nekilátott, és könyökig feltúrta a homokot. Hamarosan fémesen csillantak a régi dénárok: 485 darab XIII. századbeli magyar pénz­érmét és friesachi dénárt sze­dett össze pajtásaival. Jóskát izgatta a rejtélyes és gazdag lyuk. tehát tovább kutatott, „csibézett — llej, nézzétek, gyűrű! — kiáltott fel. Ezüst pecsétgyűrű volt az ujján. Az értékes lelet azóta már a Nemzeti Múzeumban van. A pajtások pedig várják a jutalmat. Csak akkor vették észre? Százhalombattán, a Duna- menti Hőerőműnél még. feb­ruár közepe táján — a válla­lat saját jelentése szerint ti­zenötödike és húszadika között — eltűnt szőrén-szálán egy 2400 forint értékű drága mé­rőműszer. Ilyesmi, vagy ha­sonló megtörtént már másutt is. Az azonban, enyhén szólva — furcsának tűnik, hogy emiatt a feljelentést a rendőr­ségnél csak április .27-én tet­ték meg. Lehet, hogy csak ak­kor vették észre, vagy pedig arra vártak, hogy megkerül? DOMBORMŰVES EMLÉKTÁBLÁK A várbeli Tóth Árpád sé­tányon rövidesen elhelyezik a névadó vörös márványból ké­szült, domborműves emléktáb­láját — KöfaJvi Gyula szob­rászművész alkotását. A kö­zelben levő Babits Mihály sé­tányra pedig Szabó líráit szob­rászművész készít haraszti mészkőből domborműves em­léket. ; Egy fiú találkozása az élettel, az első szeretem«»»*! ről szól Az úí kezdetén című magyarul beszélő, széles­vásznú sMvjet film Mulatságos, színes frsncks ttm a Hajra franciák! Egy város emberek nélkül — erről szól a Jog és oki emui izgalmas lengyel film Az Indiai-oceanban nagi kiterjedésű tenger alatti völ­gyet fedeztek fel. Hossz: 1000 kilométer, s 25 mérfölt szélességben vonul, hegycsú­csokkal övezve. Fölötte há­rom-négy kilométer mély­ségű tenger. Tavaly nyáron a Pionei nevű hajó a nemzetközi In­diai-óceán expedícióval a fe­délzetén futott nyílt vizekre Az akciót az UNESCO se gítette. Három tudós végezte í mélységméréseket. Egyik a magyar szárma­zású, Budapesten tanult geofizikus, Péter György. Megállapították, hogy a völgy Szumátrát és Burmát köt össze. A tenger alatti óriás : kialudt vulkanikus hegylán­cok töréséből keletkezett. A völgy mindkét oldalá hegyek övezik. Alját kilo méteres üledék- és iszapré teg borítja. A völgy kü lönben része annak a vul kánikus ívnek, amelybe i Krakatoa-tűzhányó is tarto­zik; katasztrofális robbanás sál süllyedt hullámsírba. A Pioner fedélzetéről több mint egy hónapon át vizs­gálták a tengerfeneket. A mélységet hanghullámol ÉJSZAKAI TÁMADÓ A dabasi járási rendőrkapi tányság április 28-án letartóz tatja Rostás Rudolf István 2 éves, mogyoród-újtelepi al kalmi munkást, akit már egy szer emberölésért elítéltei Rostás még április 11-én Gyá Ion éjszaka behatolt rokonai Csurár Istvánék lakásába. CM megtámadta az 50 éves idő sebb Csurárnét és két fiát. A asszonyt súlyos sérülésekké kórházban kellett ápolni, i veszélyes támadó ellen súlyo testi sértés és magánlaksérté bűntette miatt indítottak eljá rást. visszaverődésével határoztá: meg. Különleges berendezés sei hangfényképet készítet tek, s ebből kirajzolódott : völgy képe. Ugyanez a vizs gálát régi metódussal eg; évtizedig tartott volna. A fel fedezés újabb útmutató föl dünk történetének megismeré séhez s a rengések előrejel zéséhez. Völgy a tenger alatl Sötét utcán Az eget nézték, as üveg nél­küli ablakokon át, s látták, soha nem ragyognak fel a csil­lagok. Felhők, felhők, mintha a nap is otthagyta volna őket. Két napja senki nem törődött velük. Mindenki eltűnt, aki mozdulni tudott, s ők. akik ott maradtak, nem tudták, vagy nem akartak mozdulni. Mint ő. Ki lehet itt? Érezte, a senki földjén vannak. Őreik és hóhéraik elszeleltek, de jön-e valaki értük? Hol a la­kosság? Él ebben a városban valaki, valahol vannak em­berek ? úsz év. Húsz év hány éj­szakáján tértek vissza az akkori, iszonyúan nyomasztó percek, órák, napok. Álmok­ban, s a félálom a learat nélküli gyengeségében. Mindig, min­dig ugyanaz. A verejtéket fa­kasztó. torkot összcszorító fé­lelem, az időtlenség, a magá­ra maradás félelme. Tudta, ■már soha nem szabadul meg tőle. Újból és újból kísérteni fogja az álom, s a félelem. Kit okoljon ezért? Kiken kérje számon, hogy bár karján nem hord bélyeget, de. a lelkén, az idegszálain, az agyában ott van a kitörölhetetlen bélyeg. Lelki sérült — így fogalmaz az orvostudomány. Majd minden országban hermetikusan el­zárt klinikákon kezelik a leg­súlyosabbakat. Húsz év után! De a nem súlyosak, akik csak álmaikban válnak azzá hol veressenek orvoslást? Újra elindult. Egy lépés, megint egy. Öt napig feküd­tek így akkor. Nézték az eget. Amikor végre megtalálták okét, a tizenhétből tíz volt a halott. A hétből háromra mondták azt, hogy menthetet­len. Es négyen voltak, akik­ről kiderült, az éhségen, az elhanyagoltságukon kívül más bajuk nincsen. Más bajuk nincsen ... azaz — egészsége­sek! Talán akkor, hosszú évek után akkor először mosoly­gott. Nem, nem örömében. A dühtől és a gúnytól. Egészsé­gesek?! Mit magyarázzon a kerekképü, a jellegzetes ox­fordi angolsággal beszélő had­nagynak? Akinek első dolga volt azt közölni, hogy ők had­sereg — mintha nem tudta volna — 8 hazatelepítési ügyelik el nem foglalkoznak! Csináljon, amit tud. Ha akar­ja, papírt ad, igazolást. Itt és itt, ez és ez a páncélos dandár az elhagyott fogoly­kórházban találta ... Le­gyintett csak. s otthagyta a szenvtelen arccal magyarázó angolt, aki úgy iilt a páncél- kocsi elé telt tábori asztalnál, mintha az oxfordi college highi table-jánál ülne... J f épének a mozgás ismét J az eletet jelentette. Itt van hát újra. Más emberként, ctki azóta, húsz esztendő alatt sokat megéri, s akit mégis, bár csak álmaiban, de újra és újra leteper a régi félelem. Ment, lassú, bizonytalan lép­tekkel a sötét utcán, sehol egy lámpa, sehol egy világos ab­lak. sehol egy ember. Ment mégis, mert érezte, a sötét ut­cák is véget érnek egyszer, el­vezetnek valahová, Mészáros Ottó úgy volt, ahogyan meg ott­hon elgondolta. Este volt, amikor leszállt, a vonatról, az első ajánlatot elfogadta, be­tette a bőröndöt a szobába, éppen csak mosdott, s elin­dult, Hová? Csak ment az ut­cán, minden utca vezet vala­hová, Nem nagy ez a város, visszatalál. Az állomástól balra az első utca, tizes szám, ez a panzió. És ment az utcá­kon, először belépve a lámpák fénykörébe, majd elhagyva azokat, s utána már a lámpák sárga fénye nélkül, ment, ■megcsúszott a kopott köve­ken, a házak álltak őrséget az út szélén, azok vonalai vezet­ték. Sehol egy világos ablak, sehol egy ember. Miféle vá­ros ez, miféle emberek? Mit akar az emberektől? Odamen­ni, s azt mondani... Mit? Bó­logatnak, persze, voltak itt foglyok, deltát az régen volt, ők akkor különben is nem itt laktak, s néznék, mint a bo­londot. Az ember mindig, mindenütt otthagy égy-eg'y darabkát az életéből, amit soha, de soha nem kaphat vissza, s amihez mégis két­ségbeesetten ragaszkodik. Há­nyán is voltak? Tizenheten. Igen. tizenheten. A piszoktól megkeményedett papírgéz el­takarta az arcát, s úgy lett, mint aki mozdulni sem tud. Két napja nem kaptak enni. sok más nap előzte meg. Csak a ma volt. És az egyedüliség. M iért jött ide? Minek kell itt újra felidézni mind­azt, ami volt, s ami mintha már nem is lett volna? Hová lettek azok, akik bemenekí- iették a kórház haldoklói kö­zé, angol repülőt csinálva a magyar politikai fogolyból, akik óvták, ahogyan akkor óvni lehetett egy embert, s akik arra figyelmeztették, egyre vigyázzon: soha, bármi történik is, nehogy anyanyel­vén szóljon! Tulajdonképp minek köszönheti az ember az életét? Annak, hogy otthon, megtanult angolul? Vagy kik­nek? Azoknak. akik csak annyit tudtak róla, hogy elv­társ, mégis, menekítettélc, óv­ták mert ők tudták, lesr hol­nap is? Honnét tudták? Halogatta az utazást, sok­szor, nagyon sokszor akart eljönni ide, hogy miért, mi­nek, maga sem. tudta. Csak eljönni. Végigmenni az ut­cákon. megnézni mindent, amit. akkor nem látott, keres­ni — kutatni a múltat. Mintha ezzel meg nem történtté len­ne! És most eljött. Tudta, semmi értelme. Kisváros, cseppnyi pont a térképen, messze a főútvonalak piro­sától, a vasutak görbéitől, öreg nyugdíjasoklcal, csonl- fájlaló vénasszonyokkal, akik a rádiumos vizektől remél­nek gyógyulást, olcsó ■panzi­ókkal, kihalt utcákkal, mert ilyenkor, az utóidény végén már csak a nagyon kispénzű emberek jönnek el ide. Sem­miben nem tévedett. Minden 1 sssend van és sötét. Az utca ; C/ homályos alagút, oldala {u sötétbe borult házsor, bol- \ tozata a felhős éjszakai ég. \ A kövezel kopott, a lépés té- f tova. A város idegen. Hová jvezet ez az út? \ Megállt. Léptei az életet je- \ lentették, a mozgást. Most tö- l ítélete» lett a csend, hallotta, | hogyan szívja be s fújja ki a £ levegőt. Sehol egy lámpa, se- í hol egy világos ablak, sehol tégy ember. A házqk között ! az égre nézett. Sötét volt, \ csillagtalan, mint annyi éjje- \ len, amikor ezt az éget nézte. I Sok, sok éve már. Húsz éve \ már. Akkor is az eget nézte, sötét volt, kiismerhetetlen. A J felhők felett repülök húztak í soha meg nem tudott célok í felé. Idelenn csend volt, pe- í dig még nem köszönt rájuk a j béke. Valahol már béke volt, $ s valahol még háború! Itt % semmi. Megállt az idő, úgy f érezték. Egymásra nézlek, s | nem a régi félelem, a gotyó- f tói való szorongás górcsőit % idegeikben, hanem új. soha $ nem érzett: maguk maradtak. % Senki, sehol. Romok és ők. £ Ordítani kellett volna, ordíta- $ ni, itt emberek vannak, de í csak nyöszörgés szakadt ki a jjtorkukon, s kínjukban u föl­ödet kaparták. % Húsz éve. Hol lehetett a ^ kórház? Kórház? Barakk ^ volt, s ők, a betegek — a fog- lyok — a földre szórt szalmán nem érezték, hogy holnap is ^ tesz. És már nem tudták, hogy £tegnap is volt, meg tegnap­éi előtt, hogy a mai napot sok-

Next

/
Thumbnails
Contents