Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-21 / 118. szám

PEST MEGYEI GÁfirfap 1965. MÁJUS 21, PÉNTEK ÉRETTSÉGI ELŐTT Foto: Kotroczó Villamosítják-e az erdőt Nagykőrösön? Érdekes esetről ^'számo|ha-.j az evés közben jön meg az et­tünk be olvasóinknak a négy- j vágy. Ha iriár van viüany — körösi határiból. A városban | mondották a közös erdőgazdák tavaly a közbirtokosság erdő- : — akkor része kivált az Erdészetből és mintegy kétezerötszáz holdon kialakították a város hát ter­melőszövetkezetének közös er­dőgazdaságát. A változás után elhatároz­ták, hogy sürgősen reali­zálják a korábbi nagy ter­vet: villamosítják az erdőt. Mind­járt gyorsabban, olcsóbban, könnyebben megy majd a fa­vágás és bizony sókkal embe­ribb körülmények közé kerül­nek az erdőmunkások is. A hat közös gazdaság számottevő ál­dozatra hajlandó ezért. Szíve­sen adják a villanyoszlopokat, ki Is termelik, el is szállítják, de még fel is állítják azokat. Egyedül a vezeték kifeszítése és a transzformátorok felállí­tása jelent problémát. Ebben a helyi Áramszolgáltató Válla­lattól várnak segítséget. Úgy mondják persze, hogy legyen fafeldolgozó üzem is. Mert azt a gyerek is tudja, hogy többet ér a nyersfánál a szőlőkaró, a bútorléc, a bánya­deszka, no meg a parketta, így történt aztán, hogy a vil­lany ugyan még nincs bevezet­ve, az üzem még csupán a jövő zenéje, de az egyik tiszamenti termelőszövetkezet hallott va­lamit harangozni a dologról, s máris jelentkezett —. százezer szőlőkaróért. Talán lógó orral vették tudomásul, hogy meg­rendelésüket egyelőre még nincs hol íeladniok, de leg­alább az vigasztalhatta őket, hogy a nagykőrösiek amikor már szállíthatnak, őket részesítik abszolút előnyben. Addig is azonban a Délma­gyarországi Áramszolgáltató Vállalaton a közös erdőgazda­ság szeme.., \\\\VW\W\V\XTOV\\V,V.\\V\\\\\\V\\\\WVV\\V.\\V.\\\\VV\\V\\V\\V\V,\\\V\V\\\\\N\V | VÁZLATKÖNYV VINCENZO i A hóhér, akinek „nincs "ar­ca: Adolf Eichmann. A főhó­hérok egyike 1938 óta nem en­gedte, hogy fényképet készít­senek róla — de a cím átvitt értelmű is, hiszen a Harmadik Birodalom hóhérai igyekeztek arcnélküliek maradni, amikor eljött a számonkérés ideje. Parancsra tettük — ez volt a védekezés, s Eichmann is er­re, a Führer parancsaira hi­vatkozott. Az Eichmann-per a világ közvéleményének feszült ér­deklődése mellett folyt, s ha­zánkban is nagy figyelem kí­sérte, hiszen Adolf Eichmann a magyarországi zsidók depor­tálásának fő irányítója és vég­rehajtója volt. A könyv — ri­portregény. Riport, mert zöm­mel lényeken alapul, s regény, mert a már rekonstruálhatat- lan eseményeket regényes be­tétekkel helyettesíti az író. Iz­galmas olvasmány, de ez a jel­ző itt valahogy nem eléggé he­lyénvaló: milliók gyilkosán' ’ szól, , a nácizmus semmivel nem ] menthető és magyarázható : iszonyú bűntetteiről, s azok­ról, akik elkövettek és elkövet- ' nek mindent, hogy mentsék ’ azokat, akik e bűntetteket vég- j rehajtották, A szerző nemcsak I Eichmann bujkálásának, elfő- j gatásának és perének történe- | tét írja meg, hanem leleplezi : a nácimentő szervezeteket is, | a „Pók’‘-ot, az „Odessa”-!, | amelyek Eichmannt is kisegí- j tették Dél-Amerikába, s ame­lyek háborús főbűnösök tucat- ! jaival tették ugyanezt. Ahogy j a könyv alcíme is jelzi, a ,,ha- \ ladik hadoszlop’ nagy aktivi- ; tással igyekszik átmenteni j mindent és mindenkit a Kar-j madik Birodalomból, s e tévé- | kenységében hű segítőkre talál i bizonyos bonni kormánykörök- j ben, de még — az óceánon ; túl is . .. Eichmannt, akit több mint j egy évtizeden .keresztül üldöz,-: tek, végüí Is elfogták'. Elfőgá-' sóban nagy szerepet játszott ' egy magyar, is. aki éveken, át tarló szívós nyomozómunkával az izraed titkosszolgálat kezé­re juttatta a „zsidógenerálist". Eichmannt. A könyv mérték­tartó: Eichmann szóban vagy írásban elhangzott mondatai, így a leghaíásosabbak, a leg- visszataszílóbbak. Olyan könyv ez. amelynek elolvasta után mindenki tisztán és világosan látja maga előtt, mit jelentett a fasizmus, s mert látja, arra is rádöbben, hogy mindannak, ami történt, soha nem szabad megismé ti ódnie! Igen rövid idő alatt készült el az ez évben németül meg­jelent könyv magyar kiadása. Ezért jogos dicséret illeti a for­dító Jólesz Lászlót s a Mag­vető Könyvkiadót egyaránt. <m. «.) BEÉRETT A GÁRDONYI.SZŐLŐ Az Egri Szőlészeti Kutató- intézetben eredményes kí­sérleteket folytatnak külön­böző szőlőfajtákkal, amelyek egyesítik magukban a di- rekttermők és a nemes sző- őfajták legjobb tulajdonsá­gait. Az egyik új nemes íté- sű szőlő, a Gárdonyi Gézá­ról elnevezett vörösbort adó fajta már beérett az intézet üvegházában. Idei mustjá­nak cukorfoka 14,8. E szőlő­vel Csizmazia. József tudo­mányos kutató folytat kísér­leteket. Esti és levelezotaqozät a váci gép'pari technikumban Június 30-ig lehet jelentkez­ni a váci gépipari technikum esti . és levelező tagozatára. Mindkét tagozaton általános gépész és híradástechnikai osz­tályok indulnak. Gimnáziumi érettségivel a II., ipart techni­kumi oklevéllel a III. osztály­ba lehet iratkozni, megfelelő különbözeti vizsga után. Ki emlékszik arra. mit jelentett a „műfűre”? Volt benne egy kis derű, több lenézés, semmibevevés. ☆ Délen, a tenger mellett, az olasz fiúk mindig da­loltak. Délelőttönként udvariasan hajladoztak az ’ide­genek előtt, de, délután vagy estefelé, lágy dallamaikat szertehordta a tenger fölött a szél. Lestük a funikulá- rét, a felvonót, amely narancs- és citromligetek közt mászott fel Capriba a kikötőből $ néztük a hajó hosz- szú csíkját, mely órákig látszott a tengeren, Nápolytól a szigetig. A Hotel Gaudeámuszban laktam. Ifjúságom friss volt, mint a májusi orgona; titok, sejtelem és elragad­tatás volt számomra az élet, s a nagy idegenben Vin­cenzo. a hotel pincére volt Icalauzom és barátom. Én tizenhét éves voltam, ő húsz. En tétova, és ta­pasztalatlan még, a pedig Hatóságában is jártas már es vállalkozó. Együtt lestük a helyi szinyorinákat és a külföldi dámákat, kik úgy kinyíltak a szigeten, akár Anacapriban, a szomszédos községben a dúsan fejlődő, káprázatos virágok. Árúikor estefelé az illattól és az, énektől elviselhe­tetlenül nehéz lett lélegzetünk, Vincenzo vezetett el Keiénhez, aki, azt hiszem. Ausztriából érkezett s az esti fényben aránylag fiatalnak látszott; s Antóniához is, ki arról volt nevezetes, hogy szerette a Chiantit, Frascatit s a többi tüzes, olasz italt és legfőképpen a változatos szerelmei, A nászutasok, titkait is gyakorta kifürkésztük. Vincenzo halle suttogással hívott a szobák titokzatos nyílásaihoz. Egyszer elárulta, hogy fülig szerelmes egy gyönyörű magyar leányba, illetve asszonyba, Itt is­merte meg a szállodában. A fiatal férj egyszer gyo­morrontással szobájában maradt, s ő ezalatt meghódí­totta Éva asszony szívét. Sajnos, tettekre nem kerül­hetett sor, ám szerelme forró és örök. Budapesti uta­zásra spórol, fájdalom, a pénz nehezen jön össze a bor­ravalóból. Jövőre alighanem katonának hívja Musso­lini. ki tudja, mikor borul virágba a nagy szerelem, de addig is levelet ír és levelét■ vár. jaj, nehéz a szívet s a húszéves testet levéllel kielégíteni.... — És szeret a nő? Biztos, hogy szeret? — Nagyon szeret — mondta fátyolos tenorján Vin­cenzo és ködös lett a tekintete. — Nagyon szeret, ba­rátom. Mikor élment, azt mondta, hogy Vineenzo, mio caro te vagy az életem, te vagy az én kis Mufurckám .. Mondd, mit jelent az magyarul, hogy „Mufurckám”, nem találtam a szótárban ... Éva egyébként valami gazdag ifjú bankfiú kényes felesége volt. Sejtettem, hogy a „Műfűre"-ot nem sza­bad lefordítani, az igazság sértené Vineenzo önérzetét. — Tudod. Vineenzo. ez a szó nálunk, otthon, na­gyon kedves, szerelmes megszólítás. Csak annak mond­ja az ember, akit igazán, de igazán szeret... — Gondóltam ... — szólt Vineenzo és olyan volt az arca, mint a derűs délolasz ég a sziget felelt. andrás ^XVXN>>>áXVCNVN\VSXV^SNNV\NVAVV\^XVVVVS.XV<V<vVVVVXVCSXVNVX\VVV\VX\VVvVVVVVXNVX\VXVVVVó. A szakismeretek erkölcsi kopása Az utóbbi néhány esztendő­ben megötszöröződött a Mű­szaki Könyvkiadó gondozásá­ban megjelent művek száma. Kéthetenként ezer SZOT-iidiilö a Dunakanyarban Ezen a héten megnyitották kapuit a SZOT „időszakosan üzemelő” üdülői, amelyek­ben télen nincs vendéglátás. Mostantól turnusonként az idény végéig a Balatonnál körülbelül 5,5 ezer, a magas­lati helyeken hozzávetőleg 2,5 ezer, a gyógyüdülőkben 2800, a Dunakanyarban pedig mintegy ezer dolgozó tölt el két-két hetet a SZOT üdü­lőiben. Az iskolai vizsgák után meg­kezdődik a nyári gyermek­üdültetés is. Ebben az év-ben a felnőtt dolgozókon kívül 33 ezer gyermek kap beutalót, A SZOT egyéhként ebben tíz évben is nagy összegeket fordítot t üdülőire. Több mint 30 millió forintot költöttek az épületek felújítására és a parkosításra, 8 milliót pedig a berendezések pótlására, il­letve rendbehozatalára. Ez a növekedés nemcsak a kiadó jó munkájának, fokmé­rője, hanem egyúttal tükrözi a műszaki tudományok ro­hamléptű fejlődését is. Ami elég volt tegnap, az ma már ke-, es. A tudomány előreha­ladása oly gyors, hogy ha pél­dául egy mérnök diplomája megszerzése után nem „lapoz bele" sűrűn a legújabb szak- könyvekbe. tíz-tizenöt év múl­va az egyetemen tanultaknak alig veheti hasznát. Ennek, a ! felismerése vezetett oda. hogy j ma világszerte szervezetten j foglalkoznak a mérnökök to- ! vábbképzésével. Egy külföldi egyetem , reprezentatív felmérésében a j következőket állapította meg: j azok. akik tíz évvel ezelőtt végezték el az egyetemet — jóllehet üzemi gyakorlatuk nagyobb — elméleti tudás te­kintetében nem vehetik fel a versenyt az új diplomásokkal,' hacsak idejük 10 százalékát nem fordítják olyan anyagok tanulmányozására, amelyek az egyetemi éveik alatt még nem szerepeltek az oktatás tananyagában. Ám ez is csak abban az esetben elegendő, ha' az eredeti . anyagból mit sem felejtettek. Tételezzük fel, hogy az időközben nem gyakorolt ismeretanyag 10 százalékát is elvesztették. Ez meglehetősen optimista szá- mítás és íme az előbbi szám - máris a duplájára bővült. Egy mérnök, aki az élvonalban akar maradni, idejének körül­belül 20 százalékát fordíthat­ja tanulásra, tehát arra. hogy szakmai ismereteinek az érté­ke ne csökkenjen. Az orvosság ezellen a szer­vezett, tudományosan előké­szített. állandó továbbképzés lehet. A lehetőség nagyjából adott. Az egyetemek szakmérnöki továbbképzői, a tudományos egyesületek tagozatai módot adnak a továbbtanulásra mindazoknak, akik fejleszteni akarják szakmai ismereteiket. Ennek ellenére az eredmé­nyek aráhytalanul kisebbek a lehetőségeknél. A kohó- és gépiparban dol­gozó mérnököknek mindössze 15—20 százaléka vesz részt rendszeres oktatásban. Más tárcák területén sem kedve­zőbb a helyzet. A nagy több­ség inkább allcalomszerűen .tanul tovább. Téves azonban az az elképzelés, hogy „ad hoc” jellegű, egy-két hetes tanfolyamokkal meg lehet ol­dani ezt. a problémát. A tema­tikában rendkívül tömör, kü­lönleges tanfolyamok áttekin­tést adhatnak ugyan egy-egy tudományág legújabb vívmá­nyairól. kisegítő szerepüket méltányolni kell, de a mélyre­ható, elemző, alapos feltáró munkát csupán elősegíthetik. A tanfolyam eredmény ességé­hez nélkülözhetetlenül szük­séges, hogy annak időtartama alatt a részvevők minden per­cüket, a tanulásnak szentel­hessék. A tanfolyam hallga­tóinak ugyanis nemcsak az előadásokat kell látogatniuk, hanem laboratóriumi munka és több önálló tanulás is vár rájuk. Ez a jövő útja. És ad­dig? A gyárak tehetnek legtöbbet az ügy érdekében. Valameny- nyi vállalatnak — ismerve távlati- fejlesztési tervét :— rélszerű lenne oktatási prog­ramot kidolgozni. Ebben — a fejlesztés irányának megfele­lően — valamennyi szakem­bernek megjelölni, melyik részfeladattal ismerkedjék meg közelebbről és azt is, me­lyik problémakörben tegyen szeri alapos jártasságra. Amíg központilag nem oldható meg minden „apróbb profilú” szakág mérnökeinek tovább- iépzése, addig az üzemeknek kell magukra vállalniuk ezt a feladatot. A tapasztalatok mutatják: ez a néha anyagi áfordítással is járó gondos­kodás később kamatostul visz- sza térül. P. P. S/S/SS/SSSS/S/SSS///SSS/S/SSSSSS///j-SSSS/S//SSS/S/SSSSSS/SSSSSSSS/SSSSS/SSSSSS/S/S/SSSS/S//SSSS/SS/SS/S/S/SSSS//S////SS/S/S//SSSS//SSSfSSS/SSSSSSS/SSj'SSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSS/'SS/S/S A z öreg négy órakor kél. Mindjárt odatesz a kis- lábasban egy liternyi bort, megforralja, bele egy hegyes csípős paprikát, aztán a reg­geli munka — disznóetetés, fuaprítás — közben meg­iszogatja. Akkorára felkel az öreg­asszony. Ű is elvégzi a reggeli teendőit, aztán szalonnát süt­nek. Utána — ha marad egy kis meleg bor. azt, ha nem — hideget isznak rá. Délben már nem esznek, — estére is csak keveset, de Sándor, az öreg, még napjában egyszer- kétszer felteszi, a tűzhelyre a kislábost borral. Ott élnek a faluvégen, a szőlődomb alatti házikóban. A házon köröskörül szőlő. Eitang hely volt ez, ami­kor az öreg megvette az ura­ságtól. Imitt-amott egy gyü­mölcsfa, szőlőtőke. Oltott, metszett, ültetett hozzá, sza­porította. Vénségére egy kis paradicsom kerekedett kö­rülötte. Az öreg — alacsony, ba­juszos, csattanó piros az ar­ca. Egész héten a szőlő kö­zött van. Az asszony sze- lídképű, vastag, fekete bő ruhában ősz haja kontyos. Tipegnek egész nap. Végh Anfal: BÉKESSÉGBEN hét. még az öreg tíz évig is'... Együtt örülnek mindketten, ha az öregnek elindul az orra- vére — mert úgy mondja':, ebben a korban az jót tesz. Ha nagyon legónykedik. így beszól: — Engem a feleségem fia­tal korában se tudott szemmel tartani, hát még most! Mire ő felkel, -akkorára én már ...! — Csak nem tán? Még ki­dérül, hogy míg az öregasz- szony alszik, addig menyecs­kék várnak a szőlőtőkék kö­zött, aztán Sándor kivisz egy- egy kancsó pirosat... Vannak a menyecskék közt, akik bor- szeretők. — Nem baj, lelkem, leg­alább engem békében hagy: — mondja az öregasszony. — Jó, jó, hogy bókén hagy­ja. de az a menyecske, ame­lyik nagyon kapatos, lehúzza az öreget a töke közé! — Mit bánom én! — feleli. — Az ő dolga. Csak hadd nyűje magát! Az öreg hallgatja, akkor pis­log nagyobbakat, amikor az asszony kimondja: — Ha ő nyüvi miagát, leg­alább én tovább élek! O sztoznak egész nap. és minden reggelt ajándék­ként fogadnak.., A bort, amit teimel, eladja, megissza, elkinálgatja. » Gyakoriak lennének a ven­dégek, de mindenkinek nem prezentál. A vendéggel együtt iszik, és a beszélgetés­ben úgy kiabál, hogy . túl- hallik a harmadik dombon is. E gyszer valaki• az egyik hordójára keresztet hú­zott krétával. — Mit firkálsz? — kiáltott rá az üreg. — Nem firkálok — felelte neki — csak megjegyeztem, hogy ebben a hordóban van a legjobb borod. Ebből ne igyál, és el se adj, ezt majd a halotti torodon isszuk meg, azért jegyeztem a keresztet, hogy megismerjük! Megharagudott rá, azóta az udvarára se engedi azt az em­bert, A bort megitta, másik év­ben újat szűrt a hordóba, kö­vetkező évben megint. Az­tán ugyancsak. De a keresz­tet nem felejtette el. Beszélgetés közben gyakran hetykélkedik. — Oh ... csak szája van ennek, lelkem — magyaráz­za az öregasszony. — De hiszen! — feleli az öreg Sándor. . Nappal nem érnek rá be­szélgetni. Az öreg maga végzi a szőlőmunkát, csak metszeni hív mást, mert a dereka nem hajlik. Legjobban a szőlőt szereti tetejezni. Mikor meg­van a munkával, végignéz rajta. — Olyan, hogy a kígyó me­hetne a tetején — mondja. Este aztán, ha beszélgetésre kerül a sor, hajnalig is tudna mit mondani. A poharak egy­másutánja csak abban mutat­kozik nála, hogy egyre hango­sabb lesz. Meg ha nevet, a szeméből folyik a könny. L eginkább azt szereti hall­gatni, ha valaki öregem­berek jeles cselekedeteit be­széli. — ... hogy ez meg ez. még hetvenen túl is mit csinált... — Na! — kiált közbe dia­dalmasan. Aztán mekkora öröme van, amikor valaki azt mondja, él­J. C. Schwarz: A hóhérnak nincs arca

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents