Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-19 / 116. szám

4 sMúJm 1965. MÁJUS 19, SZERDA TUTAJON Előadás előtt A veszprémi irodalmi színpad Cealéden A KIRÁL Y B OLONDJA Felkai Ferenc történelmi vígjátéka a Déryné Színházban j Peronoszpóra-veszély Baranyában í f A baranyai szőlőhegyeken £ veszélyt jeleznek a peronosz- póra-állomások. A bőséges ^ esőzések utáni, kánikulának j. is beillő idő ^ kedvező tehetőségeket te- ^ remtett a gombabetegsé­gek fellépésének. £ A megye három nagy bor- J vidékén — a villányi, a pé- % esi és a mohácsi dombokon $ — megkezdték a peronosz- £ pora eileni védekezést. A Vil- ^ lány-siklósi Állami Gasda- $ Ságban kedd hajnal óta tel- í jes erővel permeteznek. A meleg, párás idő pero- 'j noszpóra-veszélyt idézett £ elő a baranyai komlóül- 2 tetvényekben is. \ Az eddigi hűvös időjárás a í komlóindák növekedését is ' hátráltatta. mondja a korszakalkotó törvé­nyét: boszorkányok nincse­nek. Hallatlanul merész előre­lépés, forradalmi cselekedet volt ez a magyar törvény a X,II. század hajnalán,, amikor szerte az egész világon minde­nütt talán a legmagasabbra lo­bogtak az eretnekek, a bűbá­josok és a boszorkányok alá gyújtott máglyák, füstjük pe­dig testvériesen összeölelkezett a klérus tömjénfüstjével. Felkai Ferenc vígjátékká dolgozta fel a történelmi ese­ményt. A műfaj fontosabb szerepet követelt volna ez ud­vari bolondnak, de az adago­lás, a mérlegelés terén sajná­latos hiba történt. Az ese­mény komolyságához mérten a bolond szerepe egészen je­lentéktelenné zsugorodik. Ez közös hibája a szerzőnek, a rendezőnek és némileg az al­kotó színésznek, Hajdú Endré­nek is, akinek játékától nem sok hitelességet kap Tüske bo­lond figurája. A vígjáték ezenkívül gyor­sabb ütemet kívánna, mint amilyent az együttes produ­kált. Ez lehet az öka annak, hogy elszíntelenednek az ala­kok. Vereczkey Zoltán Kálmán királya túlságosan passzív, Odiló francia apát nem eléggé francia, nem eléggé apát, és nem eléggé körmönfont dip­lomata Kőszegi Gyula tolmá­csolásában. Figyelemre méltó alakítást leginkább .ács Rózsi füvesasszonya nyújtott. Eufé- mia királynét Kassai Ilona, Veronikát a bájos Várnagy Katalin, Istvánt, a lovászt Zo­na József játszotta. A díszlete­ket Sostarics Zsuzsa, a jelme­zeket Rimanóczy Yvonne ter­vezte. Az előadás rendezője, Petrik József kissé elvétette dolgát a gyakori színváltozá­sok közé beiktatott kelléktolo- gatási manőver egyformaságá­val. A vége felé bizony már komikusán hatott. m. 1. kányokat. Igaz, nem magyar törvények alapján, hanem egy becsempészett német boszor­kánytörvény alkalmazásával. Vígjátékában Kálmán király rokonszenves alakját viszi i színpadra Felkai Ferenc. Tör- i ténelmi vígjátékának éppen ez i a boszorkányügy a magja. A mese különben nem nagyigé­nyű. A felvilágosult király ud­varában szolgál egy szép pa­rasztlány és annak mátkája, a lovászfiú. A nimfomániás királyné, Eufémia, akit a ki­rály már régebben hűtlensé­gen ért és csupán politikai okok miatt tartja fönt vele a házasság _ látszatot, szemet vet a fiatal/ i lóvására. Mátkája, Veronilca ellen a boszorkány­ság koholt vádját emeli, és ki- [ erőszakolja az egyházi vizsgá­latot is, hogy eltávolíthassa az udvarból. Veronika ártatlan­sága kiderül, a király elűzi a hűtlen asszonyt, és tollba | A magyar királyok hosszú névsorában akad egy-kettő, akinek emléke népünk tuda­tában túlélte az elviharzott századokat. Igaz, hogy leg­többször csak egy-egy anek­dota vagy közmondás palást­jában. Közéjük tartozik Kál­mán király is, aki nagybáty­ját, Szent Lászlót követte 1095-ben a trónon. Öt a nép­hagyomány Könyves Kálmán­nak ismeri és annyit tud róla. hogy törvényével megtiltotta a nemlétező boszorkányok ül­dözését. De strigis, quae non sunt, nulla fiat quaestio — boszorkányok ellen, akik nin­csenek, ne legyen eljárás — mondta ki a felvilágosult ki­rály törvénye. „Könyves Kál­mán óta nincsenek boszorká­nyok” — hangzik a régi mon­dás, de azért közel hat és fél évszázaddal később, a XVIII. század első felében még éget­tek Magyarországon is boszor­— Gyere — szólt rám Iván s én remegő térdekkel indul­tam utána. Óvatos léptekkel mentünk az emeletre. — Min­den ajtó előtt géppisztolyos katona. VÉGRE FELÉRKEZTÜNK: A folyósó vége felé világosan kivehetővé és felismerhetővé váltak a kopogások: ti-ti-tá- ti-tá . . . Ivar), egy gyanúsító pillan­tást vetett rám s én majd. el­süllyedtem a szégyentől. Ed­dig ugyanis minden ékes szó­ló somma í igyekeztem meg­győzni, hogy nálunk ilyesmi nincs és nem is volt. Soha nem láttam a házban leadót. S most íme, itt a bizonyíték! — Nem akartam hinni a fü­lemnek, de kénytelen voltam a tényeket tudomásul venni. A fegyverek csöve a csu­kott ajtóra szegezödött. — Iván Vlagyimirovics mély lélegzetet vett s lámpáját fel­gyújtva, gyors mozdulattal belökte az ajtót. A helyiségben koromsötét volt, de az ütemes jelzések to­vább hangzottak: ti-ti-tá- ti-tá ... Idegtépő pillanatok voltak, míg a lámpa fénycsóvája kö­rüljárta a kis szobát. Azután egy felszabadult kacaj Iván ajkáról, mely lassan miránk is ránkragadt, s nevettünk, nevettünk fellélegezve. A KAMRA KÖZEPÉN pe­dig az öreg Mari néni kacsá­ja csipegette a kukoricasze­meket. Ahogy csőre a fához ütődött — hallatszott: ti-ti- tá-ti-tá... — Mikor visszatértünk a szobába, megállapodtunk, hogy valahányszor kacsát eszünk, egymásra gondolunk, s arra, hogy ha nincsen köl­csönös bizalom és megértés az emberek között, akkor még pár szem kukorica is nagy veszélyt jelenthet... Radnai András tok felszabadították azt az alföldi kis városkát, mely­ben laktam, a mi házunkban (5 levő, üresen hagyott lakások „ egyikébe szovjet katonák .f szállásolták be magukat. Ezek vezetője volt — az ak- kor még főhadnagy — Ivan Vlagyimirovics. ISMERETSÉGET KÖTÖT- TÜNK s gyakran elbeszélget­- tünk: a háborúról, az elkö­ti vetkezendő békéről és álta­- Iában mindarról, amiről két i- fiatalember beszélgethet. — . Gyakran megosztotta velünk . vacsoráját, mi pedig főztünk i. neki jó magyaros ételeket: . krumplistarhonyát, meg amit akkoriban lehetett. Ám egy este ezt a békés, ba- y ráti hangulatot Sztyepán- Pavlovics tizedes egyszeriben i megváltoztatta. Történt ez a következőkép- a Pen: Vacsoránál ültünk, amikor Sztyepán bekopogott: — Főhadnagy elvtárs! Ké­rek engedélyt a belépésre. . — Gyere! — szólt ki Iván. ‘ — Főhadnagy elvtárs! Je­lentem, hogy titkos leadó dol­gozik a házban. Világosan le­het hallani a morzejeleket! 1 Dermedt csönd lett egy pil­lanatra a szobában. Mi ma­gyarok mindannyian elsápad­tunk s ólomszürke arccal me­redtünk egymásra. — Riadóztassa csöndesen az 2 embereket — ugrott fel Iván t Vlagyimirovics. — Minden aj- l tó elé álljon egy-egy ember. 3 Senki nem hagyhatja el la- " kását! Q Képzelhető, milyen állapot­- ban szenvedtük el azokat a ^ pillanatokat, míg Sztyepán visszatért s jelentette, hogy a- parancsot végrehajtotta. CONSTANZÁBAN töltötten szabadságomat, a ragyogó ro mán tengerparton. — Az idi rohant, s rövidesen elérkezet a búcsúzán ideje. Barátaim mai elhatároztuk, hogy ez megüljük a kaszinó teraszán — így is lett! Este kiültünk, gyönyörköd ve a holdfényben csillog' : tengerben és hallgattuk, hog i törnek meg a hullámok a par í szikláin. A bor fogyott, a hangula : emellzedett. : Tíz óra felé népes társa i ság érkezett s mellettün: ' igyekeztek elhelyezkedni. - Jött a pincér. Megszólított< őket — természetesen roma nul. A vendégek oroszoi voltak: civilek, katonák ve gyesen. — Próbálkoztak né metül, a pincér francián1 Végképp nem értették egy mást. Segítségükre siettem. Tol mácsoltam. Az egyik őrnag\ odajött asztalunkhoz s meg \ köszönte a segítséget. Beszél ; közben egymásra néztünk ; Mindkettőnknek elakadt i ; szava s szinte egyszerre kiál | tottunk fel: : — Iván Vlagyimirovics! ' — Andrej Fjodorovics! MEGÖLELTÜK EGYMÁSÜ mint régi ismerősök s össze ; toltuk az asztalokat. Jött a pincér s hozta a meg : rendelt italokat, majd meg ! kérdezte: óhajtunk-e enn \ valamit? j Mi ketten Ivánnal kacsa : sültet rendeltünk, s elnevet ; tűk magunkat. : A többiek nem értették a I egészet: egy szibériai tisz ; és egy magyar alföldi civi 1 Constanzában találkozik é ! vagy nevetés közepette ka : csasültet rendel. — Addi\ \ unszoltak, míg kénytelen vol I tam elmagyarázni a titoi ■ nyitját. ! — Mikor a szovjet csapa nak, beszerzőnek, mindenes-; nek szegődött a víziútra. A tizenöt túra közül ez lesz í a tizedik dunai. Július 20-án! indulnak el Vácról, s meg-! állnak majd Budafokon,: Százhalombattán, Ercsin, Du-! naújvároson, Dunaföldvárnál,: Paksnál, Kalocsánál és Ba- : ján. Uticéljuk Mohács, ahol: két napot töltenek. Hajóval \ teszik meg Budapestig a visz- \ szautat. Innen a Kis-Dunán, a j Szentendrei-szigetet megke-j rülve visszaeveznek Vácra —1 összesen 286 kilométer az idei! evezési adag. S ezzel együtt: már 6786 kilométer lesz a! hátuk mögött, : m. j. • __________ __ » t I 5 000 éves agyagszobor j Tiszadadán j Régészeti ásatások közben \ az őskori művészet újabb em- ; lékére bukkantak Tiszadada- \ Kálvinházán: tíz centiméteres \ női agyagszobrot emeltek ki \ a földből. A figurának csu- \ pán a karja hiányzik. A kö- j rülbelül 5000 évesre becsült I szobor magán viseli az őskori \ művészet jellemző vonásait, \ Az értékes lelet a nyíregyházi \ múzeumba került. Sándor László, a váci út- töröház igazgatója szerelmese a víznek, s rajta kívül azok a pajtások is, akik az úttö­rőházba járnak. így könnyen hozták létre a vízi-úttörőcsa­patot. Az elsők között vol­tak, nevük: 19-es Búvár Kund, ám most nevet változ­tattak: Úttörő Dunai Flottilla. A csapat neve így nagyon komolyan, mondhatni íelnőt- tesen hangzik. Vajon indo­kolt-e ez? Eredményeiket te­kintve feltétlenül. Hiszen 6500 kilométeres viziutat tettek meg eddig. Tizenöt túrán vet­tek részt, bejárták a leghosz- szabb magyarországi vízisza­kaszt, a Duna, Sió, Balaton, Zala, Rába, Duna útvonalon végig haladó nagykort — amellyel kevesen dicsekedhet­nék, kivált az úttörőik közül. Idei túrájukra negyvenné­gyen indulnak, fele fiú, fele lány. Négy nagy őrsi csó­nakkal utaznak, kísérőként a motorosuk is velük megy. A hivatalos vezető Sándor Lászlóné, a csapat, a flottilla vezetője. Férje — mint úttörő- ház-igazgató és mint szak­ember — is velük utazik. Nem árt a segítség a túránál. A harmadik felnőtt Berecz Jó­zsef, a gépipari technikum tanára lesz, aki főszakács­A 6786• kilométer Flottilla lett a vizesekből — Városnézés Mohácsig Öt hajóval indulnak túrára a vízi úttörők Rózsák | § bonbonnal I . . í A tanárnő — néhány éve ^ végzett, s most tudomá- J! nyos rriunkája mellett az 5 esti egyetemistákat oktat- $ ; ja. — Utolsó órájára jött a ^ j szemináriumi szobába. ^' Négy féléves a tárgya, ez- \ ) zel a csoporttal befejezte. ^ : Szeptemberben újabb cső-^ porttal vág neki az újabb S 1 négy félévnek. % Ez tehát az utolsó óra. ^ ‘ Kollokvium előtti számon-^ kérés. Ám a jelen levő \5 „nebulók” — vagy egyko- $ j rúak a tanárnővel, de in- ^ ‘ kább idősebbek nála — ^1 kissé döcögve, gátlásosán, ! kamaszos feszengéssel fe- ^ ' lelnek. A tanárnő elkese- § redik. Végül nem állja,§ megkérdezi: — Mi történt magukkal? Miért fagytak be? ^ ^ Zavart magyarázatok, \; aztán tovább halad a döcö- \ ! gés. Lassan lejár az idő, a kc tanárnő elbúcsúzik. Moz- \' gás, sustorgás, végül az ^' egyik lány — családanya, \ ! közel a negyvenhez — ki- ^c perdül a tanárnőhöz és su- § ' ta szavak kíséretében átad ^ *- két csomagot. ^ * 2 * * Azaz csak átadná őket. ^1 Mert a tanárnő — bár lát- i szik, hogy meghatja ez a ^ váratlan kedvesség — csak § 2 az egyiket veszi át: $ I — Ebben virág van, ezt $ r elfogadhatom. ^ £ Nagy kapacitálás kezdő- dik, gimnáziumi hangnem- § e ben, hogy igazán, tanárnő S 1 kérem tessék elfogadni, csekélység, nem azért ad- ^ r juh, olyan mintha virág $ 1 lenne. De a tanárnő hajtó- ^ ^ gat ja, hogy szó sem lehet ^ a róla, s közben kíváncsian ^ kinyitja a virág selyempa- ^ pírját. § — Rózsák — mondja $ csöndben —. nagyon kö- ^ szőnöm maguknak. — S a ^ jegyzeteit felkapva, indul- \ na: — Akkor viszontlátás- § ra... ^ i A másik csomag ott van ^ n az asztalon, mindenki le- ^ h verten áll, amikor a csa- $ ládanya-lánynak mentőöt- ^ lete támad: ^ — Tanárnő, van egy ^ megoldás! Fogyasszuk el ^ közösen. ^ r A tanárnő elneveti ma- ^ r gát: § g — Látom, maguk győz-11 tek. Persze, ez egészen más 5 s — és visszateszi az asztal- ^ e ra jegyzeteit, s a rózsát. ^ I Szakad a selyempapír, ^ c kinyitva áll az asztalon a ^ másik csomag, a bonbonos ^ \ doboz. S tanárnő és diákjai ^ 1< — ifjak és kevésbé ifjak — ^ s mosolyogva, kínálgatva $ t pusztítják a bonbont. \ s- i - f- | < s Ilyen még nem volt: Borsécséplés rádiótáwezérléssel n. iMjrso reiaoigozasanai a korszerű összeköttetés prí­ma szolgálatot tehet. A borsó kényes jószág, a feli dolgozása, s a beszállítása pe­dig sürgős, A kicsépelt szemek nem várhatnak károsodás nélkül. Hát ehhez ad kiváló segítséget a rádióhálózat. Mint lapzártakor jelentették, a rádió adó-vevőket a kon­zervgyár már meg is vásárolta. A Nagykőrösi Konzervgyár : irányítóira sok mindent lehet mondani, csak egyet nem, azt, hogy idegenkednének az újtól. Szinte egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy va­lami ésszerűsítéssel, újí­tással ne próbálkoznának. Milyen gondolatuk támadt most megint! Valahonnan megtudták, hogy a nyírbátori gépállomáson nyolc FM 10 típusú rádió adó-vevő poro­sodik kihasználatlanul. Nosza, ; elhatározták, hogy a készülé- ; keket megveszik és a borsó- ! cséplő telepekre adják ki. Mire lesz ez jó? Hát a tér- : vek szerint a központi telepen : kívül ilyen rádiót telepítenek ; az állami gazdaságba, a Sza­badság és a Petőfi termelő- szövetkezetbe, azután kettőt Ceglédre és Vezsenybe egyet. tünk a nézőtéren hallgatóink­kal. Ilyenkor akad olyan idős paraszt bácsi vagy néni, aki ismeretlen betyárnótát vagy balladát elénekelve új anyag­gal frissíti fel repertoárunkat. — 1958 óta a veszprémi TIT patronálja az irodalmi színpa­dot. Jó munkájukért tavaly a Művelődésügyi Miniszté­rium a „kiváló együttes" címmel tüntette ki őket. — Milyen tapasztalatokat szereztek immár tízéves nép­művelő, ismeretterjesztő mun­kájuk során? — Először is, hogy nem sza­bad lebecsülni az irodalmi színpadok jelen tőségét. Fel­adatunk nemcsak a folklór kincseinek kibányászása, ha­nem a kortársi irodalom meg- kedveltetése is. Ehhez pedig minden eszközt fel lehet és fel is' kell használnunk. Ezért szerepel műsorainkon Nagy László, Gerelyes Endre, Er­dély József és Garai Gábor verse, s ezért, adtunk keret­játékos formát mostani műso­runk harmadik részének. Ez a forma — úgy érezzük — nem­csak fel tudja ke'teni. hanem ébren is tartja az érdeklődést — szabó — ’Tnnnt'shásta — b&ionvöliipökön Sárvár új tanácsházát kap. Az épületet a Nádasdy vár hajdani árkában építik 87 be- toncölöpre. A mintegy három­millió forintba kerülő tanács- háza a járási központ egyik legszebb, legmodernebb épü­lete lesz. ft CvOSSUUl íviuveio­dési Ház igazgatói szobájában beszélgettünk Pintér Tiborral, a veszprémi irodalmi színpad művészeti vezetőjével. Kérdés kérdést követ — sietni kell, mert percek múlva kezdődik az előadás. — Mikor alakult az együt­tes? — Tíz évvel ezelőtt alakult a veszprémi egyetem színját- | szó csoportjából- irodalmi ! színpad. Az egykori diákok azóta már a kutatóintézetek­ben dolgoznak, mérnökök — de ma is kedvvel vállalják a fárasztó próbákat, előadáso­kat. — Az együttes tagjai? — Főként mérnökök, de van köztük két technikus, egy gyerrnekorvosnő, diák — hogy csak a törzsgárdáról beszéljek. Nem színészek, csupán iroda­lomszerető emberek, mégpe­dig olyanok, akik másokkal is meg akarják kedveltetni a szép verset és prózát, a bako­nyi betyárok örökszép balla­dáit és hótáit. Örömmel ,vál­lalják a legeldugottabb falu­ban is a szereplést, mert, ér­zik, milyen hálás feladat az új közönséget nevelni. — Sokszor lépnek fel? — Májusban már eddig ti­zenkét helyen szerepeitünk Bakonyerdő gyászban van cí­mű műsorunkkal — vagyis annak variációival. Mert csak a műsor gerince állandó, egyébként mindig a helyi bal­ladakörhöz alkalmazkodunk. Nemrégen Keszthelyen a hí­res Nádi Jancsiról szóló bal­ladákkal szerepeltünk. Ami- j kor legördül a függöny, elő- j adás után mindig beszélge- I

Next

/
Thumbnails
Contents