Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)
1965-04-06 / 81. szám
pta i HEGYEI k/CivIod 19ö5. ÁPRILIS 6, KEDD V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W ^ I Tavaszi öröm, prózában KÖNYVESPOLC á ZON A DÉLUTÁNON elénk gurult a nap s ÁL együtt kacagott velünk, akár pattogó labdánk. Átszaladtunk a hídon s úgy ugráltunk a kövek között, mint akik nem tudnak betelni a friss virág szépségével. Amikor felsegítettem fiamat a kamaszosan kuncogó földről, kerekebb örömmel futottunk a nótús erdőben. Huncut bogár szállt rá: boldogságillat rezgett a levegőben és pezsdült a kedvünk, mint a virágok. Elénk szaladt a keskeny ösvény, s a hegy a csúcsra- jutás boldogságát Ígérte. Fulladoztunk, meg ósdi kövek is buktattak, de mentünk, nem álltunk és ott fönn, a tetőn, magasan a füredi házak, a ki nem takarított szobák és leszórt bajaink fölött, hívó tisztásra találtunk. Kézen fogva néztünk körül a sárga tavaszhozó virágok közt, s egy fa tövében ibolya kéklett. Hozzánk- köriílt a sok bokor s a levelek zöldje is megsimogatott. Színes lett a csokor, s egy ottfelejtett kukoricaszár fonódó szálaival kötöztük össze a hajlékony testeket, s a gallyak átlátszatlan szövevénye mögött erjy madár együtt énekelt velünk.,. Csokoládésörömök hívtak aztán, meg a lejtős út is visszaszólt: hazaindultunk és nevükön szólítottuk a fákat. A patak mellett bujócskát is játszottunk, ■ hogy jobban megtaláljuk egymást, és köveket dobáltunk, hogy gellert kapjanak ... Otthon karcsú vázába tettük a csokrot, s mindannyian boldogok voltunk. — Neki már ilyen lesz mindig az élete — gondoltam vissza magamra, kicsit irigyelve őt..., s akkor fölhúztam a kis vonatot és két gyerek leste pergő kerekeit ... Meleg dunnával takartam be a kis pizsamát és úgy aludtunk el, hogy tavaszi csillagok nyíltak ki bennünk. Papp Miklós KOSELJOV: Személyi tulajdon a szocializmusban Elsősorban közgazdasági-politikai szempontból, de sok vonatkozásban a szocialista polgári jog területét is érintő igen érdekes és értékes kiadvány jelent meg a közelmúltban a Kossuth Kiadó gondozásában: j A. J. Koseljovnak Személyi ! tulajdon a szocializmusban cí- j mű munkája. A könyv megje- I lenését, a megjelentetés fontosságát többféle módon lehet- j ne indokolni. Elsősorban talán i azzal, hogy fejlődésünk jelenlegi szakaszában a témával kapcsolatban felmerültek és felmerülhetnek problémák, amelyeknek értékelése egy j ilyen mű ismeretében fel tét le- j nül határozottabb, körvonala- j zotta'ob. A személyi tulajdon j — ahogyan mi értelmezzük — j a szocializmust építő, a szocia- j lizmust megvalósító országok | tulajdoni kategóriája, amely i teljesen más fogalmat takar, I mint ahogyan azt a tőkés tér- | melési viszonyok között te- j kintettük. Koseljov könyve a I teljesség igényével nyúl a té- | mához; magas színvonalú elvi j következtetéseket von le mind j a tőkés termelési rend, mind i a szocializmus építésének gya- j korlatéból; éles határvonalat j húz, meggyőzően és széles- ! látókörűen érvel. A könyv első fejezete a sze- ! mélyi tulajdont mint a személyi fogyasztás formáját tárgyalja. A szerző különböztet a ter- ! melési eszközök tulajdonion- ! májának, mint az elsajátítás j formájának és a személyi tu- ! lajdonnak, mint a személyes j tulajdon formájának közgaz- j dasági tartalma között. Vála- \ szol arra a kérdésre, hogy milyen társadalmi viszonyok ko- ! zott tesz szert a személyi tu- i lajdon, mint a személyes fogyasztás formája önálló köz- j gazdasági kategóriái létfor- j mára? A továbbiakban a fogyasz- i ki, hogy a kommunista pártot minden tevékenységében a népjólét növelése, a szovjet emberek anyagi, szellemi igényeinek fejlesztése, azok mind teljesebb kielégítése vezérli. Koséijov: Személyi tulajdon a szocializmusban című munkája jó és hasznos könyv, amelyet minden bizonnyal újabb, hasonlóan érdekes és értékes, sok hasznos tapasztalatot adó könyv követ majd. A Kossuth Kiadó ez évi programja is erről ad hírt. D. F. Virágszőnyeg Kinyíltak a holland óriásárvácskák A békési virágmagtermelő telep kísérleti parcelláján kinyíltak a holland óriásárvácskák. összesen 360 fajtából ültettek 150—150 tövet, hogy megfigyeljék: a külföldről származó virágok hogyan bírják a békési táj talaj- és éghajlati viszonyait. A tarka árvácskaszőnyeg pompás látványt nyújt, az óriásvirágok színárnyalatokban is gazdagabbak az eddig termesztetteknél. Megnyílt a Belvárosi Kávéház /.*\V\SNS\NN '»TOO EVES KORÁBAN „caffé hallt” rendeztek be, elegáns éttermet alakítottak ki, míg a galérián délutántól éjfélig működik a tulajdonképpeni kávéház. Elkészült a Belvárosi Kávéház megcsinosított bárja is, amely este fél tízkor nyit. ELPUSZTULT A LEGÖREGEBB MAGYAR FA? Valószínűleg elpusztult a legöregebb magyar fák egyike,' a tOO évesre becsült kőszegi szelídgesztenye. Az idős fán ilyenkor már kipattantak a rügyek, az idén azonban semmi jelét sem adta az életnek. Lehetséges, hogy még kihajt, de ennek kevés a valószínűsége. Elhalását egyébként évekkel ezelőtt megjósolták a botanikusok és már az is meglepő volt, hogy egyik ága eddig is kihajtott, sőt termést érlelt. Az idegenforgalmi szervek úgy tervezik, hogy a fát elhalása után is megtartják eredeti környezetében és továbbra is természetvédelmi értékként őrzik. UJ FILMEK A BAKTER riasztó foglalkozás! Miért nem lehet kivárni, míg feltárul a szív önmagától; a bizalom és nyilatkozat nem szalad be pontosan, mint a pesti gyors. — Ki emlékszik már arra, kérem ... Meg kellene nézni a naplókat. A naplóba mindent beleírtam ... Az ám, a vasúti napló! Hiszen minden fontos percéről naplót vezet a bakteri Persze, mit nyernénk vele, ha Pista bácsi naplóit valami MÁV- iratraktárból elő is kotornánk. Havonta egy napló telt meg a bakterház életének kisebb- nagyobb eseményeivel s aki el akarná olvasni egy bakterház negyven esztendejét: közel félezer naplót kellene átböngésznie. „Hiszen maga annyit írt már életében, Pista bácsi, akár Jókai Mór!" Mosolyog, mert Jókait ő maga is ismeri. Irt, azt mondja, tán még többet is, csak nem olyan izgalmasat. Nohát! Nincs semmi izgalom, a bakterház és vidékén? — Már hogyne volna, kérem. Van az, csak nem szeretek róla nyilatkozni. A ztán mégis nyilatkozik. S mivel azt gondolja, hogy az újságíró vérfagyasztó szenzációkat keres, egy cigánylány- ról beszél, ki mosolyogva hajtotta szerelmi bánatából kifolyólag a mozdony elé fejét egyszer régen, harminc év előtt, Magdolna telepen a sze- csői bál után. Aztán Szelényi bácsiról, aki a magány elől szaladt a vonat alá, s Boda Misáról, ki bádogos volt s máig se tudni, miért és hogyan került a sínek közé a hálálj ba, majd egy Irén nevezetű leányzóról, ki valószínűleg bomlott elmével követte el jóvátehetetlen tettét. Az ország életének lüktető ere a vasút, ám a bakter ki a sínek mellett él. gyakran találkozik a halállal. Az emberek, kik el akarják dobni életüket, gyakran keresik fel a távoli bakterházak vidékét. Megbékél-e az ilyen halállal az őrház lakója? — Sohase kérem. Nekem a szomorúság mindig a gyomromra ment. Hetekig nem tudtam enni. Pedig régen különösen sok öngyilkosság esett errefelé. Sok embert vitt a nyomorúság a kerekek alá. ozerelem, házasság, kereszte3 lő... őt minden a vasúti őrházhoz fűzi. S bizonyára tartogat emléket életének valami fontos, jelentős eseményéről is. — Egyszer csaknem bajba kerültem, pedig nem is én voltam a hibás, hanem Aszódon volt egy hebrencs beszédű szolgálattevő. Vasárnap hajnalban történt, előtte egy órával ment el a miskolci sebes. Jelentkeztem. — Itt Bag, Tóth a 35-a őrházból. A 419-es elhaladt, a 398-as beérkezett. Utána a 312 számú teher érkezik. — Először úgy értettem, azt mondja: jöhet a 372-es, mert a 398-as Aszódra befutott. Aztán kiabál, hogy nem mehet mégse. De közben a vonat már elindult. Kapom a lámpát, integetek a mozdonyvezetőnek, meg a vonatvezetőnek. A Tóih-Cipó]- Pali volt a vonat- vezető, különben ő is bagi, fékeztek, meghúzták a vészféket,' s ' a vonat a 398-as előtt háromszáz méterrel megállt. De engem kivert a veríték. A tárgyaláson meg akartak büntetni, de ott volna a napló, a tanú ... Ha nyugtalanul alszik, ma is 398-assal álmodik. Talán nem is lenne bakter többet az életben? K i tudja azt, uram. Talán nem az lennék, mert mostanában az ember nem elégszik meg a bakterT Sággal. Máma technikum kell a fiatalnak, meg gimnázium. Igaz is. Máma itt se kell váltót állítani, könnyű a bakter dolga, automatikusan megy a munka, a vasbakter dolgozik, kérem. Néha bánom is, hogy nyugdíjba mentem, bírnám én ezt a mostani munkát. Nem kell annyit lesni se a vonatokat, nem kell fagyoskodni mellettük olyan rengeteget. Most nem 10—15 kilométerrel mennek a bakterház előtt, hanem 80 kilométerrel. Régen 20 percig tartott, míg elszuszoAz álmok utcája a görög filmművészek alkotása Az öreg halász és a tenger Hamingway művének színes, amerikai filmváltozata. Főszerepét Spencer Tracy alakitr tási cikkek személyes elsajátításának gazdasági természetét tárgyalja a szocializmust megelőző gazdasági rendszerekben. Ezzel zárul a kötet első fejezete. A második fejezet a személyes elsajátítás jellegét és a személyi tulajdon gazdasági természetét körvonalazza szocialista viszonyok között. Alá- húzottan állapítja meg: „Az egyéni, személyi tulajdon gazdasági alapja a szocialista társadalomban a termelési eszközök társadalmi tulajdona és a kizsákmányolástól felszabadult dolgozók együttműködése. A személyi tulajdon szocialista társadalmasításnak, a társadalmi termelésben végbe- , ment gyökeres átalakulásoknak, valamint annak a következménye, hogy megszűntek a tulajdon és a munka közötti antagonisztikus ellentmondások, az emberek között a tár- j sadalmi munkában és az anyagi javak elosztásában való részvételi illetően új viszonyok alakultak ki." E tételt ! kibontva adja meg a tulajdon- viszonyok jellemvonásait, ! amelyeket a termelési eszközök közös birtoklása, a terme- ! lést eszközökhöz való egyenlő I '.uszony és a társadalom min- ; den tagjának azonos munka- lehetősége motivál. A következő fejezet az össznépi és a szövetkezeti (kolhoz-) vállalatokban dolgozó munkások személyes elsajátításának és személyi tulajdonának sajátosságaival foglalkozik. • Koseljov könyvének zárófe- \ jezete a kommunizmus általá- I nosan kibontakozó építésének időszakába helyezi a szemé- ! lyes elsajátítás problémakörét í és foglalkozik a személyi tu- ! lajdon jellegében végbemenő j változásokkal. A fejezet az j S7.KP XXII. kongresszusának [ abból a megállapításából indul Csaknem egyéves szünet után ismét megnyílt a Belvárosi Kávéház. Régi hagyomá- I nyainak megfelelően, stílusát megtartva szépítették meg a [ felújítás során a Belvárosnak : ezt a patinás vendéglátóhelyét. A földszinten kényelmes fo- I telekkel, modem asztalokkal gott. mos} elspurirAk egy perc alatt. Tóth néni is közbeszól. — Most már alig megy er;e gőzmozdony. Mind „Leó”, meg „Kandó", meg „Bocó”, vagy mifene. Már nem ismerem az 1 újakat. Tóth bácsi kiigazítja. Tóth néni ugyanis a bakter első számú segítője volt az elmúlt 40 év alatt. Nemcsak ébresztő,* hanem kolléga is. Az ételt a bakter helyébe hordta, s míg az rakodásokkor a fuvarleveleket körmölte, át is vette tőle: az ügyeleti szolgálatot. Bizony a sok oklevélre, mit Tóth bácsi kapott, oda lehetne írni Tóth néni, született Deine Borbála nevét. Most már kérdezzük meg végül, hogy mi is volt a legnagyobb boldogság negyven év alatt a bakterházban? — Mikor húsz évvel ezelőtt újra megindult a vonat. Mikor a németek felrobbantották a három hidat a Tápiősüly, lápiószecsői vonalszaí-Mszon, olyan lettem az ottani bakterházban, mint a béna ember, ki járni se tud. Aztán kimentem a vonalra önként és véstem én is* a betont. Az na- J gyón jó érzés volt, mikor me- \ gint integethettem a vonatnak, \ állíthattam a jelzőt. ; Húsz év óta izgalommal, í örömmel figyeli a szereivé- f nyékét, melyek egyre sűrűb- \ ben és gyorsabban szaladnak \ a bakterház előtt. — És mi volt még szép az í életükben, Tóth néni? — Hát az a sok munka. Meg j az, hogy mindig törekedtünk, t Emlékszel, apa? 32-ben mi- - lyen nagy szegénységben, él- \ tünk? Eljártunk az ikladi Rá- \ dai grófhoz dolgozni, az-1 tán ... — Aztán holt fáradtan ősz-: szebújtunk hajnalban két óra-; kor... I Persze, ez szabadság időben ] történt. A szabadságot évtize- ] deken át munkával töltötték. | A vasúti szabadjegyek elhasz- ; nálatlanul maradtak. Jaj, nem i volt nekik idejük sohasem j utazni. Csak dolgozni s össze- ] bújni fáradtan munka után. j A konyhában itt áll egy i öreg, negyven esztendős í szolgálati ágy. Vas a váza, or- j mótlan és kedves. < l András László ! rpolh Pista bácsi tölt saját l termésű borából, melynek olyan a színe, mint meleg nyári estéken a lebukó napé s azt mondja: — Bizony, uram, már negyven esztendeje élek a sínek mellett. 1925-ben vettem feleségül az asszonyt, De me Borbálát, kinek Galgamácsán bakter volt az édesapja. Azóta én is bakter vagyok. Vasúti őr ... • — Szóval házasság „bűntette" miatt negyven évi „bakterház"-büntetésre ítélve... — Ügy van az kérem, bizonyisten. De tessék csak megfogni a poharat, erre inni kell. Csak bátran, nincs benne panes, itt termett a vesszőn, a bagi határban. Boldogult apámtól maradt a szőlő. No, ugye ízlik? I zük, hogyne ízlene. Szép piros különben, akár az öreg bakter arca. De hát nem illik feltételezni ilyen ünnepi alkalomkor, hogy Pista bácsi a kadarkától nyeri orcájának derűs színét. Miközben köszöntésre emelem poharam, a bakterház előtt elrobog a hatvani gyors s megremeg a kadar az öreg kezében. Mintha ugrani akarna s aztán röstellkedve elneveti magát. — Fene essék bele, mindig megrezzenek, mikor vonatot hallok. Pedig már nyugalmazott bakter vagyok én kérem... Igen, bizony, nyugalmazott bakter. A nyugdíj mentette meg az öreget az életfogytiglani bakterháztól. Egyelőre itt él még Tóth bácsi a sínek mentén a szolgálati lakásban, de ha falubeli hajlékát rendbehozza, búcsút vesz az őrháztól. Lehet, hogy sajnálni fogja? — Lehetséges, kérem, sőt bizonyos. Negyven év hosszú idő ... Kiolvasom tűnődő szeméből, hogy élete összefonódott a kicsiny bakterház és a végtelenbe futó sínek életével. D e hát mit is látott egy bakter negyven esztendő alatt a szerény őrházból, mely nem hasonlítható a pályaudvarok lüktető életéhez, mit őrzött meg magának negyven év után, miközben kis zászlókat, tárcsákat lobogtatott, váltókat állított és hosszan nézegetett a robogó vonatok után? Ó, riporterség, te varázslatos és nevetséges, te vonzó és
