Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-04 / 80. szám

Húsz éve... Ma is jó visszagondolni ELŐKERÜLNEK a régi okmányok, iratok és hangzik az emlékezés. — 1944-et írtunk, amikor a kiürített városon az átvonuló szovjet csapatokat német gé­pek bombázták. Megbénult a város élete, nem volt éle­lem, de még fa sem, aminek bizony tél idején nagy ke­letje van. Ekkor többen azt a megbízást kaptuk, hogy kezdjünk hozzá a közbirtok- bar- levő erdő kitermelésé­hez. Így kerültem én a város­házára — emlékezik Patonai Elek. — Innen pedig később, mint kisgazdapárti képviselő Debrecenbe, az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. — Autóval vittek bennün­ket, ami akkor nagy szó volt, de az útra még visszaemlé­kezni sem jó. Itthon hagyni a családot, és látni Debrece­nig az elpusztult falvakat, városokat. Debrecen maga is romos. volt, de a nagy kollé­giumban mégis jutott hely számunkra. — Meghatottan foglaltam helyet az ország tanácskozó szervében, az Ideiglenes Nemzetgyűlésben. A földosz­tás kérdése mindnyájunkat izgatott. Ma is jó visszagon­dolni. A város, ahol élek, ha nehezen is, összeszedte ma­gát, mert mi olyan emberek vagyunk, akik dolog nélkül nem is szeretünk élni. Húsz év nagy idő. Különö­sen nekem, aki közelebb va­gyok a hetvenhez, mint a hat­vanhoz. Akkor nem gondol­tam volna, hogy húsz év alatt ilyen nagy utat tesz meg a város a felemelkedésben. (kis-papp) IX. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM 1965. Április 4, vasArnap A tavasz — ravasz, de: a határban az emberek szorgalma győzedelmeskedik Utolérték az időt, s most már együtt haladnak vele Az elmúlt héten mezőgaz­dasági összefoglalónkban nagyfokú lemaradásról ír­tunk a rét-legelők ápolásá­ban, és a talajelőkészítésben. Azóta a munkák nagy részét elvégezték, persze azért még lesz mit tenni a jövő héten is a rét-legelő ápolásával, a talaj előkészítésével. Általá­ban az összes mezőgazdasági munkákról azt mondhatjuk, hogy utolérték az időt és szo­rosan együtt haladnak ve­le. Hiba viszont, hogy nem ér­kezett meg a lucernamag a termelőszövetkezetekbe, a ve­tés áthúzódott áprilisba, még­pedig erősen, és ki tudja, meddig. A talajvíz is még mindig makacskodik, gátol­ja, nehezíti a talajmunkákat. Ezzel szemben sikeresen végétért a pocok elleni had­járat termelőszövetkezeteink­ben. A Dózsában például száz holdon taposták be a pocok-lyukakat, majd a területét méreggel szórták fel. A száz hold nem kis terület. Hogy az „irtó­hadjárat” sikerrel járjon, be­kapcsolódtak iskolás fiatalok is. A vetésen, no meg az őszi vetések ápolásán van a fő­hangsúly ezekben az idők­ben. Nincs is különösebb le­maradás. Jelenleg a Petőfi Termelőszövetke­zet mutat jő példát, ezek­ben a munkákban. Ök az ötszáz holdas terv he­lyett hatszáztiz holdon ápol­ták az őszi vetéseket. A ke­nyérgabona tavaszi, és az csziárpa fej trágyázását ösz- szesen kétszázötvenöt hold­ra tervezték e hétre. Ehelyett hatszázhét holdon fejtrá­gyázták a kenyérgabonát és az ősziárpát. Elvetették a borsót a Pető­fiben, összesen hetven holdon. Hasonlóképpen elboronálták a somkóró vetését is, takar­mánynak ötven holdon, zöld­trágyának negyvennyolc hol­don. A Dózsa Termelőszövet­kezetben a héten nyolc gép szántott, három ve­tett, öt gépet pedig a ta- lajclőkészitésre irányítot­tak. De ne maradjon ki a kerté­szet sem ebből a vázlatos ösz- szefoglalóból. A Dózsa Ter­melőszövetkezetben harminc holdra való paprikapalántát nevelnek, paradicsomból pe­dig száz holdra. Lendületesen folynak a munkák, kint a földeken. Jól mondják, hogy a tavasz ra­vasz, de incselkedik is sze­szélyével éppen eleget. Az időjárás játéka azonban nem zavarja a mezőgazdaságban dolgozó embereket, végzik a munkát folyamatosan. Ünneplő ruhákban A konzervgyár II. telepén befejeződött az Időszerű kér­dések tanfolyama. Harminchét hallgató ünnep­lő ruhában, jóval a kitűzött idő előtt foglalt helyet a feldí­szített teremben. Potopopov Viktor né és Kovács János sze­mináriumi előadók vezették le a tizenhét pontból álló anyag vitáját. A vizsgázók híven eddigi szereplésükhöz, most is dere­kasan helytálltak. Néző a díszszemlén A városi pártbizottság tit­kára, Hegedűs László jutalmat nyújtott át munkájuk elisme­résére Harczi Józsefnek, Pusz­ta Jánosnak, Harsányt László­nak és Józan Kálmánnénak. A jutalom, belépő a budapesti díszszemlére. A négy nagykő­rösi jutalmazott ma a tribü­nön élvezi a pompás katonai parádét. Üj bérezés a Dózsa Tsz kertészetében Április végén karalábé májasban uborka kerül a piacra HÚSZ ÉV UTÁN Már a huszadik év küszöbén — hinni sem merem ... Valóban így száll a gyors idő velünk és velem? Mintha ma lett volna, igazán — úgy jöttünk haza — hogy nem is sejthette senki sem, lesz-e otthona. Megvan-e még az á kis fedél — ház és a család s hogy elénk' tipeg-c — halk sikoly — otthagyott anyánk? S kinek hitvesét a csöpp remény megőrizte még — az ismerős fényt majd látja-e gyermeke szemén 1 Sok újsággal dicsekednek e Dózsa Termelőszövetkezet I. kertészetében. Legelőször is Kaszap Sándor brigádvezető maga tervezte két hajtatóházát mutatják. Erre a legbüszkéb­bek. Ezt követi a két hold ka­ralábé és a hat fóíia alatt nö­vekvő, mintegy négyezer fej hantos karalábé. Április vé­gén már piacon találkozunk velük. Szépen fejlődik a négy hold zöldhagyma. Tíz hollandi me­legágyban, a meleget és a má­just várja háromszázezer pa­radicsompalánta. Helyükbe majdan kétezer bokor uborka kerül. Ez a korai uborka a tervek szerint már május vé­gén kapható lesz. Két hollandi és negyven süllyesztett melegágyban ne­velkedik a tíz holdra elegendő paprika palánta. A kertészet tagjai boldogan újságolták, hogy új bérezési rendszert vezettek be a kerté­szetbe és azóta jobban keres­Ez jut az eszembe hasztalan napok óta csak — s a nemzedék, amely most fogant a húsz év alatt. Hisz húszévesként már dalia a serkent kamasz — kétszer annyi az én életem: negyvenkét tavasz. Félidőn túl egyre több az új élten s mérlegen — és ez marad meg már ezután velünk és velem. F. Tóth Pál nek a régivel szemben. HALLOTTUK ÍRUNK RÓLA KITÜNTETÉS Április 4-e alkalmából, a húszéves rendőri szolgálatért Pacsa János őrnagyot, a váro­si rendőrkapitányság vezetőjét „A haza szolgálatáért” kitün­tetés ezüst fokozatával, Juhász Pál hadnagyot pedig „Közbiz­tonsági érem” arany fokoza­tával, a „Munka Érdemrend” ezüst fokozatával Szűcs Sán­dort, a konzervgyár főmérnö­két tüntették ki. ★ DISZtNNEPSÉG Ma, hazánk felszabadulásá­nak huszadik évfordulóján 9 órakor térzenével nyílik meg az ünnepségsorozat a Szabad­ság téren. A magyar és a szov­jet himnusz után Benjámin László: Április 4. című versét Sajó András szavalja. Farkas: Légy áldott című kórusművét városunk egyesített kórusai adják elő a konzervgyár zene­karának kíséretében. Tíz óra­kor a téren Horváth Lehel, a Hazafias Népfront városi elnö­kének megnyitójával kezdődik a díszünnepség. Az ünnepség szónoka Hegedűs László, a vá­rosi pártbizottság titkára. ★ MSZBT aranykoszorús jel­vényt adnak át Szűcs Zoltán­nak, a városi tanács elnöké­nek a mai díszünnepségen, a magyar—szovjet barátság több évtizedes ápolásáért. ★ Harmincegyezer forint érté­kű társadalmi munkát végzett április 4-ére a Nagykőrös és Vidéke Körzeti Földművesszö­vetkezet kocséri tagsága a raktár javításával. Kijavítot­ták az áruház és a cukrászda külső épületét is. •k A TV-BEN ÉS A RÁDIÓBAN Mit, délután, 17 óra 50 perc­kor Székely András Csaj­kovszkij: Lenszkij áriájával szerepel a televízió „Ki mit tud?’’ vetélkedőjén. Pintér István, a gimnázium diákjának pályázatot nyert versét pedig ma, délután 12 óra 40 perckor kezdődő „Így írunk mi’ műsorban hallhat­juk. ★ Ünnepi párttaggyűlést és ünnepi KISZ-taggyűlést tar­tottak csütörtökön a földmű­vesszövetkezetnél. ★ „A falirászat ellen" címmel március 3-án kis cikk jelent meg lapunkban. A művelődési osztály vezetője körlevelet írt az általános iskolák igazgatói­nak, hogy tiltsák meg a falak­ra való firkálást, beszéljenek erről a legközelebbi osztályfő­nöki órán és a szülőkkel is. ★ MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Komédia a kilinccsel. Ma­gyarul beszélő csehszlovák film. Tíz éven alul nem aján­lott! Kísérőműsor: Kis hegedűs. Matiné: Mindenki ártatlan? SPORT Birkózás: Ifjúsági bajnokság Egerben Egerben megrendezett sza­badfogású ifjúsági vidék­bajnokságon a Nagykőrösi Kinizsi két versenyzője nyert vidék bajnoki címet 53 ki­logrammban Sárosi Béla vég­zett az első helyen, 56 kilo­grammban Bakai János sze­rezte meg az elsőséget. Ezzel mindkét versenyző jogot nyert a magyar bajnokságon való indulásra. Mindkét versenyzőt dicsé­ret illeti, mivel a lépcsőzetes bajnokságon, a megye baj­nokságon, a területi bajnok­ságon és a vidékbajnokságon is egyaránt az első helyen vé­geztek. Reméljük, hogy sikerso­rozatunkat a magyar baj­nokságon is folytatni tudják. * Ma: nemzetközi viadalon kö­rösi birkózó is szőnyegre lep: Szolnokon a nagykőrösi fel­nőttversenyzőknek első, má­sodik. harmadik osztályú és a válogatott versenyzőknek volt versenyük. A Nagykőrösi Kinizsiből Papp László III. helyezése kimelkedő teljesít- | menynek számít az erős me­zőnyben. Több neves ver­senyzőt utasítva maga mögé csak egy pontozásos veresé­get szenvedett. Ezzel az eredményével kivívta, hogy ma megrendelésre kerülő tíz nemzet birkózóviadalán kép­viselje a magyar színeket. (szalkay) Bíráló cikk jelent meg la­punkban február 25-én, „Öt esztendős kálvária a Zátony ; utcában” címmel. Cikkünkre ■ .1 válaszolt a városi tanács igaz­gatási osztályának vezetője, dr. Szabó Károly. Válaszában közölte szerkesztőségünkkel, ; hogy mihelyt megürül egy la- i kás, az önkényes lakót kilakol- ; tátják. Vasárnap dél­előtt. A vásártér mérhetetlenül csendes, a Törteli úttól néhány lé­pésre. Két sü völ- vény küszködik. Karvastagságú ágakkal bajlód­nak, kukoricaszár is van a földön egy nyalábnyi. A nagyobbik éppen összeilleszt két karót. Még­pedig úgy, hogy két végét össze­köti és kecskeláb­nak állítja. — Miben mes­terkedtek. gyere­kek? — állok meg — KlSZ-tábor- ba megyünk nyáron és már jó- előre gyakoroljuk a sátorverést. A két ágast ka rókkal kapcs ! ták össze, majt végigfektették a kukoricaszára­kat, így lett meg a sátor oldala. Ha deresedő ha- ' lántékom nem j ijesztgetett vol-; na, bizony, szíve- j sen kipróbáltam volna az új sá­tort. Hát még a^t a táborozást mennyire kipró­bálnám! (—si) SÁTORVERÉS a két fiú mellett, (Sose tudja az em­ber, hogy kitől mit tanulhat.) A két gyerek rámnéz. Lehet, hogy fogadatlan kérdés. Nem is vá­laszolnak rögtön. De amikor elké­szült a másik ágas, a kisebbik kiböki. — Sátrat csiná­lunk! — No még! Az­tán ugyan miért? Nem is számítot­tam ilyen ésszerű magyarázatra. KEGYELETTEL EMLÉKEZÜNK Hősök nyugszanak e sírok alatt. Egyszerű szovjet emberek, akik életüket áldozták az áldatlan háborúban, hogy számunkra is elhozzák a szabadságot. Sokuknak nevük sincs, a sírkeresztekre csak annyi került — Névtelen hős. Ma, a szabadság születésnapján kegyelettel emlékezünk reájuk ...

Next

/
Thumbnails
Contents