Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-04 / 80. szám

1965. ÁPRILIS 4, VASÁRNAP PM> UECYtl 15 Szolidaritás (Foto: Kotroczó) Heti jogi tanácsaink 1944. őszén nemcsak a fáradt ] nap színezte vérvörösre a lom- bo-kat és a füveket Németor- | szagban, Magyarországon és' másutt. Nemcsak az erdők nyögtek a viharok alatt — az emberek is. Ezen az őszön egy hosszú, szürke sapkás, barna hajú 17 éves legényke lovagolt puskát szorongatva az ismeretlen Ma­gyarországon. Még nem ser­kent a szakálla, és még nem engedték be a csak felnőttek­nek szóló mozielőadásra. De szabad volt ölnie és meghalnia a Führerért. Igen, ő már sokat tudott az élet értékéről, nem­csak a sajátjáról, hanem má­sokéról is, akiket meg kellett ölnie. Miért harcolunk? A lányos arcú lovast Paul Heinrichnek hívták. Nem ké­Üdvözöljük magyar barátainkat! Kedves magyar elv társaink és barátaink! A Sächsische Zeitung dolgozói és olvasói testvéri üdvözletüket küldik a Pest megyei Hírlap dolgozóinak, az egész magyar népnek a szovjet hadsereg által történt felszabadításuk huszadik évfor­dulóján. Mindig figyelemmel kísérjük Magyarország eredményeit a szocializmus építésében és kívánunk barátainknak további sok sikert. Népeink barátságának szilárd alapját a szovjet hadsereg hősies harca teremtette meg, s ez a barátság mind tovább nő, erősödik, fejlődik. A Sächsische Zeitung dolgozói és olvasói nevében SANDER DROBELA főszerkesztő Drezda PEST MEGYEI HÍRLAP SZERKESZTŐSÉGÉNEK, BUDAPEST A Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepének huszadik évfordulója alkalmából szívből jövő üdvözletünket és leg­jobb kívánságainkat küldjük Önöknek. A Szofijszka Pravda szerkesztőségének kollektívája Ágoston Imre : ÁPRILIS Tavaszidő van, bolond április, a hegyek felől füttyös szél szalad, fölborzolja a bokrok üstökét s bukfencet vet a komoly fák alatt. Tavaszidő van, bolond április, fényben fürdeti meg . a hegytetőt a frissen szálló nap, s fény-nyilain fölragyognak a régi temetők, Régi temetők. Húsz éve halott nevekről az írás már lekopott, jeltelen sírok, süppedt dombtetők, bozótba bénult fűlepte romok ... Szivetek dallal volt telis-tele, karotokban szikrátszóró acél, harcba indult hadatok fölött aranyfényt hintázott a kósza szél. Zászlótok vígan csattogott, a dal nem halt el soha: hegyen-völgy ön át győzelmesen vonult a hadsereg s visszaadta a népnek otthonát. Emlékszem rátok, hősök! Névtelen pihentek lenn a földben, míg az ég ezer csillaga homlokotokon vöröslő tűzben földreszállva ég. Emlékszem rátok. Büszkén mentetek harcba, de a halálba is, ha kell, keményen dongott léptetek, s feszült szembe a széllel sok ezernyi mell. Emlékszem rátok. Bilincsekbevert földünknek hoztátok a holnapot, a szabad tavaszt: fénylő homlokán az új nap fénye szabadon ragyog. Pihenjetek csak! Hősi harcotok híven megőrzi az emlékezet, s húsz év után a magyar ifjúság hálásan nyújt felétek most kezet... Tavaszidő van, bolond április, a hegyek felől füttyös szél szalad, emléketekre aranypénzt szitál s dicsfényt fon fejetek fölé a nap. határozott időre szóló munka- szerződésre történő módosítá­sát megtiltaná vagy jeltétel­hez kötné. Az új szabályozás megengedi, hogy a dolgozó és a vállalat a munkaszerződést kölcsönös megegyezéssel bár­mikor módosíthatják. Ebből az következik, hogy a határozat­lan időre szóló munkaviszonyt is módosítani lehet meghatáro­zott idejűvé. Mindenesetre vizsgálandó, hogy nem szol­gálta-e a vállalat intézkedése a dolgozó jogainak kijátszását, illetve a dolgozó nem volt-e megtévesztve. Tehát az ilyen megállapodásnak helye lehet, és ez csak akkor semmis, ha létrejöttekor kényszer, tévedés vagy megtévesztés történt. A munkakörre megálla­pított bérhatárok közöt­ti besorolás ellen, a munkaügyi döntőbizott­sághoz panasszal nem lehet fordulni. S. M. a Pest megyei Maloin- ipari és Termény forgalmi Vállalat ■ dolgozója levélben fordult hozzánk és sérelmezi, hogy a munkaköri besoroláson belül alacsonyabban állapítot­tak meg fizetését, mint a vele egykorú és hasonló szakmai képesítésű egyik munkatársá­nak. — Kérdezi, joga van-e a munkaügyi döntőbizottsághoz panasszal fordulni? Az Mt. V. 236. g-a tételesen felsorolja, hogy milyen esetek­ben lehet panasszal fordulni a munkaügyi döntőbizottsághoz. Ilyen például az áz eset, ha a dolgozó a munkaköri besorolá­sát sérelmezi. A munkaköri besorolás igazodik a dolgozó képzettségéhez, munkában töl­tött idejéhez viszont a bértétel határai között történő munka­bér megállapításnál az igazga­tó mérlegelési jogköre érvé­nyesül. Az új munkaügyi ren­delkezések végrehajtásáról in­tézkedő szabály kimondja, hogy amikor a.dolgozó vala­mely jogosultságát nem jog­szabály biztosítja, hanem an­nak megadását az igazgató mérlegelési jogkörében dönti el, a jogosultság megtagadása miatt munkaügyi vita nem in­dítható, — kivéve-haui jogsza­bály megengedi. A bértétel határai között történt besoro­lás is az igazgató mérlegelési jogkörbe tartozik, ezért olva­sónk sem fordulhat panasszal a munkaügyi döntőbizottság­hoz. Mennyi terhességi-gyer­mekágyi és anyasági se­gély illeti meg a biztosí­tásban levő anyát szülé­si szabadsága idejére? — Kérdezi T. Gy:-né aszódi olva­sónk. Az a dolgozó nő, akinek a szülést megelőzően két éven belül legalább 180 napi bizto­sítási ideje van, jogosult a Szülési szabadság idején anya­sági segélyre. Mégpedig a szülési szabadság idejére fize­tésének 50 %-át kapja. Ha a gyermek megszületéséig a biz­tosítási ideje a 270 napot eléri vagy meghaladja, akkor mun­kabére napi átlagának száz százalékára jogosult. Ez utóbbi esetben hétszáz forintot is kap a szülő anya az első élve szü­letett. gyermeke u-tán, ha leg­alább háromszori terhességi vizsgálaton részt vett. Dr. M. J. HALADÓ Tsz. ZÁRSZÁMADÁSI BAL FÖLDOSZTÁS PÉNZOSZTÁS 1 nyeztették el őt. Kemény volt j a keze, és férfiasán viselkedett, I amikor édesanyjától eí kellett búcsúznia. Munkásfiatal volt, a drezdai munkások forradal­mi szervezetének tagja. Sze­gény volt, kenyeret koldult a | nővérével. Ez abban az idő­ben történt, amikor Hitler a német nép nagy fellendülésé­ről üvöltözött. Tízéves korá­ban Paul látta, amint egy SS-katona eszméletlenre verte társát. Apjának karjaiban halt i meg egy cseh kommunista, akit „kihallgatáson” félholtra vertek. Barátjának apját kivé­gezték, egyik osztálytársáé pe­dig már egy örökkévalóság óta börtönben ült. Paul Heinrich nem kapott mást a náci államtól, mint az | éhezéshez, kolduláshoz való | jogot, és azt, hogy elvették tő- j le a játékot és a gyermekkort, i S végül Hitler Adolf SS-külö- nítménye idehajszolta őt Bu­dapest és a Balaton közé, hogy megvédje a fasizmust, amely már az utolsókat rúgta. A fiatalember fejében egy­mást kergették a gondolatok. A piszkos útmenti árkok és bezárt ajtók felett emberek függtek, fejük oldalra billent, karjuk lelógott — magyarok, és köztük német baliák. De ő nem tudott sírni, mint az az öreg hamburgi, aki mellette lovagolt. Dühös volt az SS-re, a Horthy-fasisztákra, dühös volt saját magára is, de nem volt kedve ahhoz, hogy védje magát, mert nem akart azok közé a katonák közé kerülni, akik olyan némán és részvét­lenül himbálództak a szélben. Barátok — ellenségek A lány szorosan a meszelt házfalhoz nyomta magát, vas­tag fekete copfját arca elé húzta, és a fonatok közül jobhra-balra figyelt. A német fiú ott a kútnál nem látszott nála idősebbnek. Félénken in­tett a lánynak, és megkérdez­te: „hogy hívnak?” a lány ne­vetett, megértette az idegen szót és válaszolt: Irma, Irma... német...” Aztán' barátság szövődött Paul és a fekete hajú lány kö­zött, több mint gyermekbarát­ság és kevesebb, mint szere­lem. Paul könyvekből ismerte a magyarokat, ismerte nyomo­rukat, fájdalmaikat, részvétü­ket, ragaszkodásukat. Paul né­pe Hitlert nyögte, ők Hitlert és Horthyt, kettős szolgaságot. Amíg a német tisztek a ma­gyar földbirtokosokkal dőzsöl­tek és ittak a fasizmus győzel­mére, addig Paul és a többi katona szegényes parasztvis­kókban ünepelte a karácsonyt. A magyar parasztok megosz­tották a katonákkal azt a ke­veset, amijük volt. Míg a kas- j télyokban folyt a bor, addig a i magyar és német munkások j pokolba kívánták a fasiszta i kísértetet és a háborút. A föld 1945. március 23-án I hideg volt és nyirkos, a fü j barna és fakó. Zavart remegés j futott át a gyümölcsfák tar ; ágain, amikor a szovjet repü- J lőgépek mélyrepülésben meg­! érkeztek. Mint az egesz há­ború, jött az eszelős parancs a német katonákhoz: lelőni! A szovjet gépek sebezhetet- lenek voltak, de a katonák a gyümölcsösben nem. Kemény ütés érte a fiú karját, amint, szorosan a földhöz simult. Karja még ma is béna, de ez­zel Paul számára vége lett a háborúnak. Kórház és fogság után ért haza, szülei kísérte­tiesen kihalt lakásába, romok közé. A munkáshatalom évei I Húsz év, ha még előttünk van, végtelen hosszúnak tűnik. Húsz év, ha visszanéz az em­ber, csak egy kis idő. Nem tudjuk, hogyan jutottunk olyan gyorsan túl rajta. Paul Hein­rich elvtárs is így van. Most éppen diplomamunkáján dol­gozik. A pirnai Delphin Mű­vek üzemvezetője, amely a te­levízió, a rádió, a fotó és a film számára dolgozik. Paul Heinrich maga is csodálkozik, milyen simán és egyenletesen alakult az élete a munkás-pa­raszt uralom éveiben. Az asz­talosinasból asztalosmester lett. A. népfőiskolán megta­nult nyelvtanilag hibátlanul németül, amit gyermekkorá­ban elmulasztott. Letette az érettségit, majd építőipari szakiskolába került. Végül mérnök lett, tanulmányait le­velező tagozaton kezdte — a német néphadseregben eltöl­tött tízévés katonai szolgála­ta alatt — a karlshorsti egye­temen. Százados volt, amikor leszerelt. Megértette, hogy az új német állam, amely Kelet- N érne tor szagban alakult, a szovjet hadsereg felszabadító hadmozdulatai után, az ő ál­lama, és hadserege a munkás- osztályból született, hogy osz­tálya érdekeit megvédje. Tervek — kívánságok Gyakran tervezte Paul, hogy Magyarországra utazik, amely­nek felszabadulásával őt na­gyon sok dolog összeköti. Min­dig közbejött valami. De va­lóra kell, hogy Váljon! Vi­szont kell látnia a falvakat és városokat, hogy örülhessen az újnak, ami a felszabadulás után született. Üjra találkoz­nia kell azokkal az emberek­kel, akik neki, a katonaruhá­ba bújtatott gyermeknek en­ni és inni adtak. Viszont kell látnia Irmát, hogy megkér­dezhesse, milyen utat járt be 1945 áprilisától. Látnia kell családját, gyermekeit, ha van­nak. Meg kell, hogy tudja ró­la: tanult-e? Munkásnő-e, vagy háziasszony? Reméli, hogy rá­talál, ha nem is a régi helyen, akkor valahol másutt. Beszélnie kell azokkal, akik még emlékeznek az SS-külö- nítmény borzalmas tetteire, és akkor azt mondja majd: él még ez a különítmény és ez a szellem. Nyugat-Németor- s tágban. Rendezik soraikat, és ismét idegen területek leigázá- J sát hirdetik! Üjra együtt örülhetnek, és j arról is beszélgethetnek, hogy i mit tehet még az ember azért, hogy az az idő ne jöhessen j vissza. Gisella Sharief 1945 1965 Egyévi folyamatos mun­kaviszony után jár a szabadság annak a dol­gozónak, akit előző mun­kahelyéről fegyelmi úton elbocsátottak. i Z. I. aszódi olvasónk kérdezi —, a Munka Törvénykönyvé­nek az az új szabálya, hogy a fegyelmileg elbocsátott dolgo­zó új munkahelyén csak egy év után jogosult szabadságra, azt jelenti-é: a munkában el­töltött tizenkét hónap után egyáltalán nem illeti szabad­ság, vagy pedig azt jelenti-e, hogy. csak egy év utón veheti ki a már ledolgozott esztendő után járó szabadságát? A dolgozót a munkában töl­tött teljes naptári hónapok arányában megilleti a szabad­ság, de a fegyelmi elbocsátás esetén erre egyévi folyamatos munkaviszonyban töltött idő után szerez igényt, a ledolgo­zott időre tehát a dolgozó megkapja a szabadságot. Ha a munkaviszonya időközben az egy év eltelte előtt úgy szűn­ne meg, hogy a munkaviszony folyamatosságát megtartaná, (tehát a munkakönyvbe a „munkaviszo nya megszűnt” bejegyzés kerül) a ki nem adott szabadságot a munkavi­szony megszűnésekor meg kell váltani. Ha azonban az egy­éves határidő eltelte előtt úgy szűnik meg a dolgozó munka- viszonya, hogy az a folyama­tosság megszakítását eredmé­nyezi (a munkakönyvibe „fel­mondás a dolgozó részéről”, vagy a „kilépeit” bejegyzés kerül) akikor a dolgozó a mun­kaviszonyban letöltött ideje után nem jogosult a szabad­ságra. Jár-e szabadság a beteg­ségben töltött idő után? T. L a Gödöllői Gépgyár dolgozója írja, hogy munka­helyén a tíz hónapot betegség­ben töltött idő után a vállalat nem akarja szabadságát ki­adni. — Kérdezi jár-e a beteg­ségben töltött idő után szabad­ság? A jelenleg hatályos jogsza­bályok már nem tartalmazzák azt a korábbi rendelkezést,, hogy „három hónapnál tovább tartó betegség esetéh az alap- szabadságot minden mulass- j tott teljes hónap után egy nap- j pal, a pótszabadságot pedig a j mulasztott idő arányában csökkenteni kell”. Az érvényes I rendelkezések figyelembevéte- j lével a beteg dolgozó szabad- ! ságát a betegség miatt nem le- ’ hét csökkenteni. A szabadság szempontjából olyannak kell | tekinteni a beteg dolgozót, j mintha a betegség időtartama > alatt is dolgozott volna. A határozatlan időre i szóló munkaviszony köl- ! csönös megegyezéssel határozott idejűvé vál­toztatható. K. J. halásztelek! olvasónk írja, hogy áthelyezéssel került a Mezőgazdasági Gépgyárba, ahol munkába állás után nem sokkal határozott időre kötöt­ték meg a munkaviszonyt. Ez év február hónap végével munkakönyvét kiadták, mivel a szerződése lejárt. Korábban nem fontolta meg eléggé elha­tározását, de mégis sérelmezi a vállalat intézkedését. Olvasónk kérdésére közöl­jük: — nincs olyan rendelke­zés, amely a határozatlan idő­re kötött munkaszerződésnek Hidak és testvérek (PAUL HEINRICH ÚTJA A MAGYAR ÉS A NÉMET NÉP FELSZABADULÁSA UTÁN)

Next

/
Thumbnails
Contents