Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-04 / 80. szám

1965. ÁPRILIS 4, VASÄRNAP PCS T MEGVei Csuka Zoltán: A munka vérkeringésében \ D, e jó is benned élni, lüktető keringés, sodródni véled együtt, drága nép, és tudni azt: átgondolt terv, körültekintés számítja már ki cseppjeid. helyét. H a jő a műszak perce, mint a vérerekben, gyalog, biciklin, szét az utakon vonul a nép, ezernyi, hullámzó seregben, busszal, vonattal, száz kis motoron. Ha kél napunk, a fény s a nép közös dagálya duzzadva ömlik, árad szerteszét, a munka indul akkor gyárkürtök szavára, s akár a kórus, zeng ezernyi gép. Vagy dél után, ha összecsap apály dagállyal, és egymást váltva rendben elhalad, tudom, hogy benn a forrva zúgó gyárban a gépcsoport simán tovább szalad. Cj sak csepp vagyok, csak égy e forgó áramlásban, s oly jól esik kopogni gépemen, sort sorra róni télben avagy forró nyárban, és tudni: végre megleltem a helyem. Foto: Kotroczó 100 vezetőt adtak... Öten a felszabadítók közül ma során a külső cédögyűrti- ben voltam. Osztyapenkó ka­pitány a mi hadtestünk tolmá­csa volt. Aztán még hozzáteszi elme­rengve, hogy nagyon derék ember volt Osztyapenkó. Vég­zetes útjára az ő ezredük adott neki kíséretet... Odafönt sem volt barátkozás Arad, Mezőberény, Kunma­daras, Kecskemét, Kiskunlac- háza, Mátyásföld, Hatvan, Nő­vé Zámky! Állandó bevetés és kevés találkozás. Katonaviselt ember már kitalálja ebből, hogy pilótasorsot, repülőtere­ket takarnak ezek a helység­nevek és műszavak. Konsztan- tyin Szergejevics Mironcsenkó kötelességtudatot sugárzó egyé­nisége elismerést és tiszteletet kelt. Sok harc és még több szolgálat alakította karakterét. — Frontélményeim? A ma­gyar lakossággal csak egyszer, kéthetes gödöllői üdülésem alatt találkoztam. Sok mozgal­mi és népdalt énekeltünk és arra kértek, hogy ne lövöl­dözzük a fácánokat. Nem is bántottuk a vadmadarakat. Akadt számunkra más vadma­dár ... Ez az ízig-vérig katona, egyenes jellemű főtiszt mély benyomást kelt bennünk. Negyvenegy éves már, de mint kesernyés mosollyal mondja, még „holosztyák". Tisztelet­lenségnek tartjuk megkérdez­ni tőle, hogy egyáltalán szán­dékozik-e megnősülni valaha? Azt is az őrmestertől tudjuk, hogy most már az ő mellén is ott ragyog a Budapest felsza­badításáért emlékérem.., Moszkvától Becsig gyalog Bizony, ilyen nagy utat is képes megtenni az ember. Ha számítjuk az előre-hátra vonu­lást, s azt, hogy a katona hol itt, hol ott harcol a széles f ron­ton, akkor még hosszabb is ez az út. Alexandr Paulovics Ka- linyin gyalogosként harcolta végig a háborút. Magyaror­szágra szerzsántként érkezeti negyvenötben, most már sza­kaszparancsnok tiszt. Kecskemét, Székesfehérvár, Pápa, Veszprém, Szombathely neve maradt meg húsz év táv­latából az emlékezetében. Szé­kesfehérvárnál harcolt először Magyarországon, mégpedig a márciusi nagy offenzíva ide­jén. Akkor már nem volt meg­állás többé. Április 4-én kita­karodott hazánkból az utolsó fasiszta csapat is, amelyet ma­ga Kalinyin szerzsánt is üldö­zött. Május 9-én Becsben sze­gezte az égnek a legnagyobb hurrát kontrázó géppisztolyát. Mint mondja, az egész háború­ban ez volt az egyetlen szép, igaz öröm ... Öten a százezrek közül, akik a szabadságot hozták, öten a kevesebbek közül, akik most is, mint húsz éve. fogják a fegyvert, s öten a milliók közül, akik igaz barátként velünk vannak, öt szovjet emberrel szorítottunk kezet kevés szóvá’ mint igazi, régi, hűséges barátokkal szokás... . Nagymiklós István rősöket. Vajon megismerik-e még őt, s vajon élnek-e még? Leonyid még most is Lajos Boris néni, a Manci anyja — szegény — már nem él. Manci maga is családanya már, pedig akkor csak kilenc­éves kislány volt. Bezzeg az Illés bácsi még megvan! Hej, hogy örült, amikor viszontlát­ta Lajost. Lajost, vagyis Leo­nyid Fotyint, a szovjet hadse­reg századosát. Tavaly az egész falu újra a szívébe zárta, ami­kor ismét ott járt náluk a fel- szabadulást megünnepelni. Húsz évvel ezelőtt tizen­nyolc éves kiskatonaként vett részt Tápiószentmárton felsza­badításában. Felderítő volt a kis termetű, fürge fiú. Veszé­lyes fegyvernem volt akkor az övé, hiszen többet voltak az ellenség háta mögött, mint szemben vele. Székesíehér­Számunkra érthetetlen jelre 'f, kirúgják maguk alól a széket, \ egy pillanat elővarázsolni a j szolgálati táskát, egy bocsánat- f kérő félmondat, villámgyors mozdulatok, futás — riadó! $ Magunkra maradunk a politi- 'f, kai csoportfőnök egyszerű szo- í bájában'és minket is elkap az f izgaloqj. Fiatal kiskatonák, f morcos altisztek, intézkedő í tisztek, főtisztek az udvaron. >Egy szovjet katonai tábor ki- 'f, tűnő harckészségének véletlen í tanúi vagyunk. Égrengető búgással törnek magasba a szuperszonikus re- jípülőgépek, s az egyiken az a ^főtiszt ül, aki az imént még a ^ német Messerschmidtekkel ví- ívott húsz év előtti párbaját y ^ecsetelte érdekfeszítően. A rá- ^ diós főhadnagyot elképzeljük, 2 amint a rádiólokátor képer­Közülünk harmincba tan 1945 j óta párttagok. Néha személyi cisszekoccaná- \ sok, néha meg nem értés ne- : hezitette a dolgot, de 1950-; ben itt Szentlőrinckátán olyan | szövetkezet alakult, amely szi-j lárd alapot vetett a mostani \ nagy termelőszövetkezetnek. ; — Harminchármán voltunk,\ többsége kommunista. Néhány \ nap múlva újabb harminc pa-\ raszt jött. — Hogyan kezdtük? —mind : nevetnek a kérdésen, pedig ak­kor nem sok ‘ okuk lehetett ; arra. — Három rossz gebénk volt. Három kocsink. Azután egy nagy semmi. Még istállónk sem. Tudja, mit építettünk elő­ször? Dinnyés kunyhót. — Na ne tagadjátok, volt még egy hízónk is. — Az ám, aratásra vágtuk le. Télre nem tudtak minden­kinek munkát adni — azok Pestre mentek, de becsületszó­ra ígérték, tavaszra visszajön­nek. Visszajöttek. Addigra az otthoniak megszervezték a tíz kataszteri hold öntözését, a tagság és az állam összeadta a magokat — mindig a termelő- szövetkezetből éltek ezután ... 1958-ban mér negyven forin­tot osztottak. ■au rdekes község ez a 1 lÜI Szentlőrinckáta. Nem- I Z3 csak a paprika, a para- ^“3 dicsőm nő itt nagyra, hanem az emberi jel­lem is. Csupán ebből a község­ből negyven vezető került ki. Ifjabb Magyar Kálmán arany- diplomás orvos, ifjabb Varga Mihály, a Külügyminisztérium osztályvezetője, a katonatisz- i tek számát nem is tudják pon-i tosan, Balogh László, a Váci; Járási- Pártbizottság titkára; lett, Gyetvai József építész-; mérnök, ifjabb Csányi Mihály. tagja a járási pártbizottság-j nak... Maradt-e valaki otthon aj falu vezetésére? Falubeli a ta-j nácson, az efemeszben min-j denki. Falubéli a termelószö- í vetkezet elnöke: Kókai Már- \ ton. A helyettes: Szabó Sán-\ dor, a pedagógusok, a tsz bri-j gádvezetői. Számolják, szá- • molják hogyan nőttek fél j az emberek, s nem ér- j nek a végére. Adtak vagy j száz vezetőt az országnak. Azután számbaveszik a köz-j ség gyarapodását: a hétszáz; ház közül 250 új. Tíz saját \ autó szalad a közúton. Százon \ felül a televíziótulajdonos ési majdnem hatszáz rádiót hall-j gatnak naponta. Nem is figyelek már az ada- j tokra. Csak a jelképre gondo-j lók: idősebb Csányi Mihály ’, volt itt az első párttitkár ésj most ott ül szembe vele az: új. Ifjabb Csányi Mihálynak j hívják. — Az öreg Csányi fia. j Sági Agnes várt, a híd nélküli Rába folyót, Sárvárt, Devecsert, Sopront és Becs felszabadítását őrzi az emlékezete, bal karja pedig még most is egy kitapint­ható szilánkot. „Osztyapenkónak mi adtunk kíséretet“ A világ valamennyi őrmeste­re egy kicsit hasonlít egymás­ra. Ezt a robusztus szláv férfit is nehéz lenne másnak elkép­zelni, pedig vasesztergályos­nak készült a háború előtt. Negyvenegy éves vállát azon­ban már több katonaév nyom­ja, mint civil. Megszerezte a Hősiességért érdemérmet, a Budapest felszabadításáért el­nevezésűt is,' de még mellé vagy húszat. Ha letelik a hu­szonöt éves szolgálata, akkor nyugdíjba megy. A második Ukrán Front ka­tonájaként érkeztem magyar földre 1945-ben — mondja Vlagyimir Pantyelevics Tye- latnyikov. :— Budapest ostro­20 év után is szeretettel ölelik „Lajost”... f nyőjére merevedik tekintete, f hogy meghatározza az „ellen- í séges" légicél koordinátáit. í Mert mi másért forogna lom- £hán a távoli lokátorantenna $ vaskos szerkezete? ^„Viktor, Viktor“ \— csak így szólították j Mohácsnál keltek át a Du- fnán, s Pécs, Kaposvár, Nagy­íj kanizsa alatt állta a harcot f Viktor Boriszovics Kar jakin \ főtiszt. Akkor még fiatal had- í nagy volt és nagyon szerette a zenét. Nagyatádon sokat tan- 'tf góharmonikázott és énekelt, 'ff Szovjet, magyar és szerb nép- f dalokat, amelyekből még most fis tud egy estére valót. „A 'ff Viktor, a Viktor!” — cseng a f fülébe a megszólítás és emlé- 'f, kezetében sok magyar barát \ arca. y í Nagykanizsa felszabadítása­y f kor megsebesült és távolba í szállította a katonavonat. Ma y fmár nehéz lenne ráismerni a 'ff háború viharától tépett tájra, f de azért húzza oda a szíve. Az ^ idén nyáron azt tervezi, hogy ' megkeresi a nagyatádi ismé­két nap után már hetvenen voltak. Mivel kezdték? Rendet teremtettek a községházán, megtisztították a rendőrséget, ahová lehetett saját embert ül­tettek. Jutott arra is idejük, hogy felutazzanak Csepelre és ötven gyereket hazahozzanak. Három hónapig etették, babus­gatták a kiéhezett munkósgye- rekeket •— pedig volt bajuk maguknak is elég. Azóta elszállt az idő. Most a termelőszövetkezet irodájában ülnek a „régiek” és iparkod­nak összeszedni a húsz eszten­dő érdemes történeteit Néha összeszólalkoznak: — Nem te voltál a paraszt- párt elnöke, téged a demokra­tákhoz küldtünk. — Nem a, rosszul emlék­szel. Azután mutatják: — Az öreg Varga volt a földosztó bizottság elnöke. — Világért sem akartam el­nök lenni — mondja. — Más sem törte magát érte. Ki a fe­lelősségtől húzódott, ki attól, vajon jól csináljuk-e. Azután kiosztottunk minden olyan föl­det, amit nem maga művelt a gazdája. Az Országos Földosz­tó Tanács nem hagyta Jóvá az osztásunkat. Eli pedig illően válaszoltunk — de soha többé egy talpalatnyi földtől meg nem váltunk, vissza nem ad­tunk. Milyen sokan követtek akkor bennünket! Ebben a ki­csiny községben 480 kommu­nista párttagot számoltunk ösz- sse. Ha rendeztünk valami­lyen felvonulást — ezren is eljöttek, csak úgy harsogott a zene... — Azt hittük, most már minden egyszerű lesz. Pedig nem volt az. Harc a választá­sokért, a pártok összefogtak ellenünk, a Szociáldemokrata Párt akkori elnöke Is sok bajt okozott a két munkáspárt­nak. — Nem maradtunk mindig olyan sokan kommunisták. Akik számításból jöttek hoz­zánk — lemaradtak. Akik so­kallták a munkát, nem vállal­ták. Kevesebben lettünk a ter­melőszövetkezet szervezése­kor is, nem mindenki értette a politikát. És fogytunk azért is, mert innen sokán kerültek máshová funkciókba. Ma nyolcvannyolcan vagyunk. ■mmb ol lehet már az a ka­' [ tona, aki 1944 novem­I I herében épp idősebb J .J Csányi Mihály udva- rán bújt el? Német egyenruhát viselt és nem ér­tette a mi nyelvünket. Csányi Mihály szeretett volna tőle megszabadulni. Hiába. A kato­na hagyta, hogy a mokány pa­rasztember kézzel-lábbal ma­gyarázzon neki: elvonulóban a németek, siessen, mert lema­rad ... — csak ült tovább. Azután árulta el, hogy a né­met egyenruha lengyel tisztet, takar, a szovjeteket várja Me­nekül a németek elől. Idősebb Csányi Mihály baj­ban volt. Amúgy is rendőri fel­ügyelet alatt állt és most még ez az idegen is a nyakán ma­radt. Az egész család rajta veszthet, a katona mégis me­nedéket lelt nála. A szovjetek nála találták meg azt a két le­ventét is, akik a felszólításra nyugatra igyekeztek. Csányi beszélte le őket. Nem nagyon hitt a két fiú akkor a szavá­nak, mégis maradtak. Sok ilyen ember élt Szentlö- rinckátán, mint Csányi Mihály. Nem is a háború nyitotta fel a szemüket, már forradalmárok voltak az 1920-as években is. Százharmincöten jártak a falu­ból a Dreher Sörgyárba dol­gozni. Ott szervezkedtek. Ter­jesztették a sajtót, gyűléseket tartottak, egyszer március 15- én a Rókus kórház előtt kard- iapozták meg majd valameny- nyiüket. Otthon, a faluban 1930-ban már 130—140 tagja volt a szociáldemokrata párt­nak. A csendőröknek mindig akadt dolguk. Hol hét, hol húsz napra ültettek le közülük valakit. Előfordult, hogy hat- van-hetven esztendősöket is lakat alá csuktak. Nagy And­rás, Balog Lajos, id. Horvát Lajos, Vincze Boldizsár, id. Csányi Mihály mindig rendőri felügyelet alatt állt. A sörgyári munka azonban 1934-ben véget ért. Kiadták az útjukat, mert tiltakoztak a bércsökkentés miatt. A falu­ban, a két uradalomban sem jutott nekik kenyér, mert a földesuraknak nem kellettek a megbélyegzett emberek. Van több olyan község a megyében, ahol előbb alakult a párt *i- itt, 1945 februárban. Negyvennégy taggal. Alig egy­fiatalok sokszor összesúgnak: a felnőttek már megint A prédikálnak, a múltat emlegetik, mintha megállt vol­na az élet. Miért kell annyit beszélni arról, hogy az apák éheztek, rongyosak voltak? Kit érdekel az, ami­kor a szép tavaszon focizni lehet, úszni és kirándulni. Vár a mozi, a szakkör, jó a műsor a televízióban. Néhány pillanatig azért érdémes figyelni. A szereplők, akikről beszé­lek, ma is élnek. Legtöbbjük kevesebbet tud. a mai fiatalok­nál az irodalomtörténetből, a geometriából, legfeljebb csak megilletődve figyelik a televízió ki mit tud vetélkedőit, s bár földművelők, nem mind jártasak a biológiában sem. Hazánk legújabbkori történelmét azonban senki nem is­meri jobban, mint ők, mert sok hittel, erős akarattal maguk formálták. Külsőleg sem hasonlítanak mesebeli hősökhöz: idősebb Csányi Mihály ritkuló hajú, ősz ember, már hatvan­nyolc éves. Az „öreg” Varga Mihály szintén túl van élete de­lén. Nagy István és a többiek sem a régi legények. Nem is ez a. fontos, hanem az, hogy a 2400 lakosú Szentlőrinckátán ■mégis ők forgatták fel a világot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents