Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-03 / 79. szám

PEST HEGY <JCírSiw 1965. ÁPRILIS 3, SZOMBAT Változatos program Változatos programot állí­tottak össze a váci művelő­dési ház vezetői április hó­napra. Április 8-án ünnepélyes ke­retek között nyitják meg B. Müller Magda fotókiállítását, amelyről április 11-én anké- tot is rendeznek, amelynek vitaindító előadását dr. Vég­vári Lajos művészettörténész tartja. Ugyanezen a napon Divatkoktél címmel nagy slá­ger- és könnyűzenei fesztivál­ra kerül sor, amelynek köz­reműködői: Ambrus Kyri, Né­meth Marika, Aradszky Lász­ló, Borvetö János, Kabos László és Halmi Gábor. Áp­rilis 15-én a dunakeszi Rad­nóti Miklós irodalmi színpad vendégszerepei a művelődési házban. Eszmélet című irodal­mi műsorukat mutatják be. Április 19-én Szép csillagom címmel opera—operett-estet rendeznek, amelyen több ne­ves fővárosi művész mellett fellép a Budapesti Kamara­kórus is. Április 23-án Uj- laky-Nagy Tibor tart vetített­képes előadást Bulgáriáról, április 29-én pedig Csányi Miklós emlékezik meg Antó­niámnak, a neves olasz ren­dezőnek művészetéről. Az április hónapot Balogh Fe­renc vetítettképes előadása zárja 30-án, a Hellének föld­jéről. Ériékes felajánlás Megszűnik a 130 mázsás szegszórás Szinte hihetetlen, hogy mi mindenből lehet pénzt spó­rolni. Pompás példáját szol­gáltatták ennek a Nagykőrösi Konzervgyár' KISZ-istái. A gyárban, az anyagtér fiataljai taggyűlésükön szóbahozták, hogy ha védnökséget vállal­nának a befutó vagonok kira­kása felett, akkor — jó szer­vezéssel — a vagonállásért fizetett összeget a tavalyihoz képest keréken százezer • fo­rinttal csökkenthetnék. Még ennél is érdekesebb az az ötlet, amely a szegező fia­taloknál született meg. Szürke számokban kifejezve ők azt ajánlották, hogy a tavalyihoz képest negyven százalékkal csökkentik a ‘szegszórást. Csakhogy a tavalyi szegszórás 130 mázsára becsülhető! Ha ez igaz, akkor a spórolás ezúttal 52 mázsa megtakarított szöget jelent, amit még elképzelni is sok, nemhogy kifizetni. Az ér­téke: több mint félszázezer fo­rint! AL-FŐAGRONOMUS vábbi vizsgálat azt is kiderí­tette, hogy az utóbbi húsz év alatt nyolcszor volt büntetve, nem is mezőgazdász, kertésze­ti szakképzettsége nincs, a nemzetközi aranyérem valódi ugyan, de az egy korábbi munkahelyéé, a cibakházi ter­melőszövetkezeté, amit a tsz az erfurti kertészeti világkiállítá­son nyert és Görög ezt ellop­ta. KÖNYVESPOLC Grozdana Olujic: A SZERELEMRE SZAVAZOK vált borszöiófajtákból került ki, a gyümölcsfélék közül pe­dig főleg kiváló alma- és barackfajtáinkat akarják el­terjeszteni a szovjet és cseh­szlovák kertészeti szakembe­rek. A gyümölcsfacsemeték­ből kisebb tételeket a Német Demokratikus Köztársaságnak és Ausztriának is szállítunk. A magyar szőlőoltvány és gyümölcsfacsemete iránti ér­deklődés a jelek szerint to­vább növekszik a baráti or­szágokban, s például szölőolí- ványból a következő évek­ben átlag 6—7 milliót érté­kesíthetünk. Pest megyei sláger Ilyet se hallottunk még ed­dig, de úgy látszik, a nagykő­rösiek jóvoltából eztán ebben is lesz részünk. Hanglemezre vették ugyanis Kovács István nagykőrösi zenetanár két táncdalát. A Nápolyi lány cí­mű dalnak a szövegírója is megyénkfia: a nagykőrösi Tóth Tibor gimnáziumi tanár. Az említett dalt a lemezen Barlay Kató énekli, míg a Kovács—Vécsey: „Nem” című dalát Toldi Mária adja elő a Stúdió 11 és a Módos vokál- együtles kíséretében. Új szovjet filmek Több érdekes, izgalmas szovjet film kerül bemutatásra a közeli hetekben. Egy bátor rendőrkutya történetéről szól a Muhtár, hozzám című film. Magyarul beszélő változatban láthatjuk karavánt. majd a F*1 Szúrágfa papírfecnik Aderlasskalender Az Országos Széchenyi Könyvtár egyik régi látogató­ja a közelmúltban szúrágta, té­pett, régi kéziratdarabkákat mutatott be a könyvtárosok­nak. A papírzacskóban őrzött papirfecniket — a legkisebb alig öt milliméter átmérőjű volt —, a könyvtárosok hosz- szadalmas munkával összera­kosgatták. A siralmas állapotú kézirattöredékekből egy nagy ; fóliáns egyik lapja „állt Ősz- sze". Kiderült, hogy a kézirat a XV. századból származó „Aderlasskalender”: német | nyelvű orvosi naptár töredé­ke, amely utasításokat tartal- ! máz, hogy milyen hónapban, milyen napon, mely napszak- i ban, melyik testrészen ajánla- 1 tos eret vágni. A felfedezett I töredék a középkori orvostudo- | mány érdekes dokumentuma. FEKETE ÉS FEHÉR dolgozik a keze alatt, szocia­lista brigád. Hallottam, s ma­gam is% bizonyságot szereztem róla, hogy náluk nincs mese. Ha kell — és sajnos, sokszor kell —, úgy hajtanak, hogy egy műszak alatt kettő dolgát végzik el. Hónap végén, ami­kor teljesíteni kell a készáru­kiszállítási tervet. Hónap ele­jén? Ülnek a felstószolt leme­zeken, lógatják a lábukat, fúj­ják a füstöt ás vicceket me­sélnek. Bíróval az élükön. Mondom az üzemvezetőnek, mi köze ennek a szocialista brigádmozgalomhoz? Azt vá­laszolja, hogy kérdezzem meg Bírót. Mert neki azt mondta, úgy osztják be a munkát, ahogy akarják. Majd ha baj lesz, akkor szóljon. Rajtuk még soha nem akadt el sem­mi, akkor hát mit akar? Ekkor mentem le az előké­szítőbe. Tudtam, hogy Biró igazat mondott, hiszen ha lóg­nának, elakadna az egész üzemben a munka, ha nincs előkészített lemez, állna min­den. De van. Bíró zömök fér­fi, enyhén bandzsalít, amit csak akkor vesz észre az em­ber, ha nagyon megnézi. Ta­lán ezért kerüli az ember te­kintetét, vagy ha rá is néz, mégis, mintha másfelé figyel­ne. Álmodozó lenne a tekinte­te? Lehet, az ilyesmihez nem érték. Nem kerülgettem a forró kását, rögtön mondtam neki, miért jöttem. Bíró mo­solygott, nem szólt semmit. Mintha nem is neki beszélnék. Persze, magamban mérges let­tem, de hagytam, mosolyogjon. Ha ráförmedek, elrontom az egészet, buta bemutatkozás lenne. Kiabálni mindenki tud, de van-e értelme? Álltunk, hallgattunk, végül azt mond­tam neki, adjon már egy ci­garettát. Rámnézett, olajos ám, mondtá, de a zsebéből már elöhalászta a gyűrött Kossuth csomagot. Rágyújtot­tam, s néztem rá. Lenézett a földre, s mintha a cipője or­rának mondaná: tudja-e, hogy sokan akartak már megenni bennünket? Megkérdeztem tő­le: miért mondja ezt nekem? Közben az emberei dolgoztak istenesen, akkora zajt csap­tak, hogy ordítottunk, de alig értettük egymás szavát. Biró: ne haragudjon, csak mondtam. Azzal indul. Már éreztem, ki­pukkad belőlem a méreg, rá- ripakodok, hallja-e, ember, va­lami kis tiszteletet talán én is megérdemlek, amikor vissza­fordul, s azt mondja: különben igaza van. rtána sok dolgot megtud­tam Bíróról. Azt is, hogy nem mindig volt ilyen. Ilyen furcsa. Jobb jelzőt nem talá­lok rá, néha úgy viselkedik, mintha valami... Három éve, hogy a felesége otthagyta. Meglépett egy nála tíz évvel fiatalabb taknyossal, akinek esze nem sok volt. de volt egy autója. Elmentek valahova Vas megyébe, Biró — mond­ják — kétszer is járt az asz- szonynál, könyörgött neki, jöj­jön vissza. Nem jött. Azóta ö neveli a két gyereket. Semmi nem látszik a munkáján, első­ul nek van itt a harminc ember- bői, utolsónak megy el, tesz mindent, mint a parancsolat, csakhogy ilyen furcsa lett... Halkabb, meg néha úgy kér­dez, olyanokat mond, hogy az embernek fennakad a szeme. Mint tőlem is. Ki akarja meg­enni őket? Azt tudom, hogy sok baj volt velük, Bírót an­nak idején — az ötvenes évek elején — ki akarták tenni a gyárból, rásütöttek valamit, de ötvenhatban mégis ö volt az, akit megpofoztak és kitiltot­tak, mert egyedül ö szólalt fel a munltástanács választó gyű­lésen, hogy gazember az, aki sztrájkolni akar. Néhány su- hanc pofozta meg, mondják, amikor novemberben vissza­jött, ketten odamentek és bőg­ve kértek bocsánatot tőle, ö meg nem szóit semmit, csak tréfásan megbillentette őket. Biró elégtételt kapott, mert a huszonkilenc embere — pedig akkor még hol volt a brigád! — csak úgy kezdett el dolgoz­ni, hogy ö jön vissza műveze­tőnek. A munkástanács enge­dett, akkor már nem volt elég a szájtépés, a józan emberek szava döntött. Hát így jött vissza Bíró, s első nap — sztrájkot szervezett. Addig nem dolgoznak, míg a mun­kástanács létezik. Le is mon­datták, az .alja eltakarodott, a többiek meg úgy tettek, mint­ha semmi nem történt volna. Mondták neki, lépjen be a pártba, azt mondta, nem. Miért? Mert ahhoz nekem másféle embernek kellene lennem — ezt válaszolta, s amikor faggatták, mire gon­dol, nem mondott többet sem­mit. Amikor a felesége otthagyta, kicsit megingott. Ivott, hetes szakállal járt be, de két-há- rom hét alatt összeszedte ma­gát. Akkor sem tűrt olyasmit, ami azelőtt sem lehetett: nem volt visszabeszéd, későnjövés, vita, ki mit csináljon. Pedig van munka náluk, ami kész leégés, de ez a Biró úgy tud­ja szétosztani, hogy senki nem dühöng öt percnél tovább, az­után megcsinálja. Igaz, meg­tette, hogy egy nagyon vacak munkát nem adott ki senki­nek sem, maga verte össze, a többieket azzal hessenteite el, hogy mit fáj nektek, ha én leégek. És akkor nyolcán ott maradtak vele műszak után, s estére csúnyán berúgtak. A rendészet jelentette, dehát... Szóval nem lett ügy belőle. Ts ét nap múlva feljön Bíró, xV én már — őszintén szólva — rég elfelejtettem, mit is be­széltünk ott, sokszor van úgy az ember, hogy csak a mun­ka számít, ha azt megcsinál­ják, akkor a többit bánja a fe­ne, jön tehát Bíró, s azt mondja: igazgató elvtárs, sze­retném megkérni, hogy a mű­szak részéről maga patronál­jon bennünket. Nofene — mon­dom magamban, hazudnék, ha azt állítanám, nem hatott meg egy picit a dolog. Ám egy hét után rájöttem, nem is Olyan ártatlan ez a Bíró. Mert amit patronálás címén szaladgálta- tott, ugráltatott engem ... igaz, jó sok panaszuk volt, jogosak, néhánnyal kevesebb lett. Hát így vagyok ezzel a Bíró­val. Milyen ember, fekete vagy fehér? Ha tízszer megkérdez­nek, csak azt monhatom, a fe­ne se mérlegeli a. színeket, pik­torok dolga az, nekem az a fontos, hogy ez a Bíró ilyen, amilyen... Mészáros Ottó [ Szűkebb pátriájában a fiatal I szerb írónőt feltűnésekor a ju- : goszláv Ságonként emleget- ! ték. Bizonyos hasonlatosság j feltétlenül fellelhető a két író- | nő között. E hasonlóság azon- ! ban inkább csak formai, a mondandót tekintve azonban I két külön világ. Míg a Sagan- ! regény, a Jóreggelt, búbánat j ifjú hősei semmiféle kiutat ! nem látnak megrekedt, lomha életükből, addig Olujic hősei életvidám, egészséges fiatalok, akik — akár kimondja az író­nő, akár nem — megtalálják, mert meg kell, hogy találják helyüket az életben, a felnőt­tek világában. A kitűnő kisregényt Csuka Zoltán fordította magyarra, ] nemcsak hibátlan szövegtol- I mácsolásban, hanem atmoszfé­rájában is megőrizve annak eredetiségét. I Prukner Pál az őszinte társ Rasida, a bak- | fislány, aki szintén nem talál- i ja helyét a bakterházban. ; amelyet ellep testvéreinek né- I pes hada, s akinek özvegy apja ! megelégszik azzal, hogy estén- j ként „megszámolja a kacsákat, j a malacokat, meg a baromfit”, j de a gyerekek megszámlálásé- I ra már soha nem jut ideje. Grozdana Olujic meleg lírá- < val rajzolja meg a két fiatal bimbózó szerelmét, s mély együttérzéssel kíséri végig ifjú hőseinek sorsát. Közben igazi, hamisítatlanul mai gyerekfi­gurákat teremt, akik nem me­nekülnek az élet szülte problé­mák elől, de akik maguk is problémát jelentenek a felnőt­tek világának. Az olvasó hiszi és a magáénak vallja hősei történetét, mert Slobodanok és Rasidák nemcsak a Tisza túlsó oldalán élnek, hanem itt, az innenső parton is. A fiatal szerb írónő nevét még nem ismeri a magyar ol­vasóközönség. Szűkebb pát­riájában is csak akkor vált ismertté, amikor elnyerte a legnagyobb jugoszláv irodal­mi és kulturális hetilap, a zágrábi Telegram kisregény- j pályázatának első díját. Díj- ! nyertes müvét, A szerelemre j szavazgk című kisregényt je- i lentetie meg az elmúlt na­pokban a Kossuth Könyv­kiadó. Ötvenötezer példány­ban! Joggal. Mert Olujic kis­regénye nemcsak kitünően mégirt mű, mondanivalója is megérdemel ilyen publicitást. A szerelemre szavazok hő­sei mai fiatalok. Fő figu­rája Slobodan, a hórihorgas, szeplős gimnazista. Jellegze­tesen mai típus, mondhat­nám úgy is: korunk gyer­meke. Nemcsak életszemlé­letében, magatartásában, egy kicsit a sorsában is. A szülei elváltak, az anyja férjhez ment, az apja újra nősült, j Slobodan a két „otthon” és a g négy szülő között hányódik j — otthontalanul. | Az apja szigorú, .zord ta- ^ nárember, aki ráadásul há- ^ zon kívül keresi a maga apró J örömeit. Nem veszi felnőtt- J számba felserdült fiát, s ezzel J el is veszíti a maga számára. * Az anyja vajszívű asszony, 'j aki kényeztetéssel próbálja ^ feledtetni a fiúval, hogy ma- J gára hagyta. A két mostoha J pedig nem tud közelférköz-J ni a hórihorgas kamasz szí- J véhez. A mosíohaapa, a gyár- J igazgató, állandóan azzal kér- J kedik a fiú előtt, hogy ami- J kor ő olyan idős volt, mint j most Slobodan, már parti-í zánként harcolt a nácik el- ^ len. A múlt állandó felhány- 'j forgatása azonban csak el-^ lenszenvet kelt a fiúban: £ „sajnálom, hogy most nincs £ háború, és én nem tudom éhe-f sen és mezítláb a svábokat J kergetni, viszont kétszer is J részt vettem az ifjúsági autó- út építésében, ami nem je- j lentéktelen dolog, ha telein- $ tetbe vesszük, hogy egyes vas- J gyúrók naphosszat értekezle- % teken üldögélnek és- üres J szalmát csépelnek.” — vág J vissza az igazgatóapának, s fa- J képnél hagyja. Ki igazítsa el hát botladozó J lépteit? Ki segítse át a serdü-f lókor buktatóin? Milyen véle- J mény alakulhat ki egy ka-; masz-emberben a felnőttek vi- J lágáról, ha éppen az a két fel- í nőtt hagyta cserben, akik aj legközelebb álltak hozzá? í Ezekre a nem is könnyű kér-; désekre keresi az írónő a fe-: leletet kisregényében. : Slobodan egyetlen megértői barátra lel a számára pillanat- J nyilag zavaros világban, s ez! iy önnyü lenne azt mondani, t\ minden ember olyan, amilyen. De milyen? Amikor idekerültem, legendákat me­séltek Biróról. Fel is jegyez­tem magamnak, mielőbb meg kell ismerni ezt az embert. Ám igazgató tervez, munka végez — elöntött minden, ami az elmúlt hónapokban össze­gyűlt, amit igazgató híján nem tudtak, nem akartak elintéz­ni, háromezer ember, évi terv, jelentések — szóval Biró el­maradt. Eltelt vagy két hónap is, míg eljutottam az előké­szítőbe. Ronda hely ez, aki járt már lemezlakatosok kö­zött, csak az tudja, micsoda ricsaj van ott, kibírhatatlan. Bírót arcról már ismertem, egy-két értekezleten megmu­tatták, ő az, de beszélni nem beszéltem vele. Most igen. Köszöntünk, halk volt a hang­ja, de láttam, közben felmér, megnéz magának, mit gon­dolt, mit nem. nem tudom, ed­dig nem szólt róla. Talán majd egyszer ezt is elmond­ja. fiíró olyan szakember, hogy ti ki-váló mérnököket az ujja köré teker. Tizenöt éve láka- tos. Lakatos? Ez megint ér­dekes dolog. Lakatos, hegesz­tő, marós, esztergályos. Kép­zett műszaki rajzoló. Nincs ember, aki vitatkozna vele. Ha Biró mondja, akkor az úgy van. Ha úgy van. Mert Biró, j mint ember, téved is. Becsü- \ lendő makacssággal védelmezi ; tévedéseit. Soha nem kiabál, • veszteseik. Harminc ember 1961 elején új főagronómus kei-ült a Zala megyei csömö- üéri termelőszövetkezetbe, aki, mint Görög János közgazdász, nemzetközi aranyéremmel ki­tüntetett kertész mutatkozott I be. A magas kitüntetéssel ren­delkező szakembert szíve­sen fogadták, mivel éppen nagy kertészet kialakításán dolgoztak Csö- mödéren. Első tevékenysége azonban egy súlyos mulasztás volt, ' amelynek következtében tönk- : rement 10 ezer szamócapalán- j ta, s a tsz-nek mintegy 60 ezer i forint' kára lett. A vizsgálatkor kiderült, hogy Görög Jánost korábbi I munkahelyéről, a bokrosi t Kossuth Tsz-ból elbocsátották, ' de meggyőzte a termelöszövet- : kezet vezetőit, hogy munka­könyvébe kölcsönös íeimondá- j si bélyegzés kerüljön. A to­Szőlőoltvány- és gyiimölcsfacsemete-export I Az Ültetvénytervező Válla- ; lat a következő napokban I 2 300 000 szőlöoltványt és | J50 000 gyümölcsfa<$emetét j exportál a Szovjetunióba, il­letve Csehszlovákiába. j A szőlőoltványok zöme a , hazánkban is legjobban be-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents